Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-10 / 40. szám, csütörtök

Gyengéden megcsókolja a't ágyban fekvő beteg feleségét. — A doktor a legjobb orvos« ságot irta feli Sietek a patiká­ba, szívemi Meglátod, hamar: elmúlnak a fájdalmaid! — Autóval mész? — Gyalog járjak? Minek vet­tük a kocsit? — Már nem fáj semmim! Jő. injekciót adott a doktor ... — Aggódom érted... — pí­rul el izgalmában a férj, és fe­lesége válaszát sem várva az udvarra rohan. Bevett magát az új, galambszürke Cortinába. A Fő térre hajt. A patikus a receptre pillant. — A doktor Úr jól tudja, hogy kifogyott a készletünk.,. Adhatnék hasonló ... — Nálunk miért nem kapni a legjobb orvosságot?! — fa­kad ki váratlanul az aggódó férj. — Mert kis város va­gyunk? PETRÖCI BÁLINT: — Kifogyott, kérem ... Pró­bálja meg B.-ben, nagyobb vá­ros ... Egy óra oda, egy vissza.., A doktor úr azt mondta, három óra múlva kell az asszonynak az első tablettát bevennie ... Percek múlva kirobog a város­kából. Éber szemmel figyeli a síkos utat. A távolban feltűnik egy gyalogos alakja. Magas, sovány férfi. Felemeli hosszú kar iát ... „Megállják? Felvegyem? Ilyen időben tüdőgyulladást kapnat. szegényl" Az aggódó férj fékez. — Üljön be... Megugrik a galambszürke Cortina. — B. be megyekI — szólal meg határozottan, ellenkezést nem tűrő hangon a görnyedten ülő magas, nyurga férfi. — Én is... — feleli a meg­szeppenő aggódó férj, mintha nem is ő lenne az autó tulaj­donosa. — Ennek örülök ... — B. ben lakik? — A kedvesemhez me­gyek ... — Beteg a feleségem ... A nyurga ember a szavába vág. — Azért hajt ilyen gyorsan, mert fél a betegségtől? — Magában még soha nem ébresztett félelmet? — A kilométerkő aggaszt... — Hunyja be a szeméti — Akkor is látom ... Olyan, mint a koporsószög ... — Én a feleségemet látom magam előtt... Ne emlegesse a koporsószöget... — A halálán van? — Aggódom érte ... — Akkor druszák vagyunk! Rég láttam a kedvesemet! En is aggódom érte! — Nálunk nem kaptam meg a legjobb orvosságot. .. — Három hónappal ezelőtt azt írta, nagyon szereti —• A patikus B.-be küldött! Azt mondta: nagyobb város, több orvosság! Mit gondol, megkapom? — belső zsebéből kihúzza a receptet. — Nézze csak meg! — Ha egy koronát ad a pa tikusnak, megkaphat minden orvosságot! — Nagyszerűi A nagy vá­ros mégiscsak nagy városi Le­gyen szíves, tegye vissza a re­ceptet ... Nincs nagy kedvem a Jó­tevőm zsebében turkálni ... A nyurga férfi az aggódó férj zsebébe dugja a receptet. Fellélegzik, s pillanatok múlva a maga zsebeiben kezd koto­rászni. — Nincs cigarettám ... Nem kínálna meg? ~ Nem dohányzom... az asszony leszoktatott ... — Én a szokás rabja mara­dok... Elhallgatnak. Berobognak egy nagyobb faluba. — Az istenért, legalább itt hajtson lassabban! — kérleli a nyurga ember. — Hányszor mondjam, hogy a feleségem .. .1 — Az én kedvesem egészsé­ges! — Örüljön nekiI Elhagyják a falu utolsó há zikóját. A görnyedten ülő nyurga ember egyszerre meg­ragadja az aggódó^ férj karját. — FékezzenI Éles kanyar következik! — Szeretem az éles kanyart! Felhevül a szívem, amikor ol­dalt kapom a kormánykereket! Most jól figyeljen! — Még csak ez kellett ne­kem! — fakad ki dühösen a nyurga ember, s az útszéli bokor mögül kiugró rendőrre mered. — Figyelmeztettem! Csikorognak a fékek, csúsz­nak a kocsi kerekei. — Gyorshajtás! — mondja szigorúan az autóhoz lépő egyenruhás. — Nagyon sietek ... — A halálba rohan? — En?! A feleségem beteg! — Nem olvasta a mai lapo kat? — Amikor beteg az asszony, a férj nem olvas újságot! — fi­gyelmezteti a nyurga ember. Az egyenruhás komor arccal a kanyar felé mutat. — Tegnap egy Skoda neki­futott a fehér kőnek! Két ha­lott, három sebesült... A Cortina tulajdonosa elsá­pad. Eszébe jut a koporsószög. — Köszönjük a tájékoztatást! — szólal meg az aggódó férj { helyett a nyurga ember. — Máskor majd lassabban haj­tunk ... — Kihágást követtek el! — Belátással lehetne... — mondja a nyurga ember, s a volán mögött szomorkodó szomszédja felé int. — Súlyos beteg a feleséget Orvosságért fut a városba .. . A türelmetlenkedő rendőr az aggódó férjre mereszti a sze mét. — Fizesse ki a bírságot, és mehet orvosságért! Az aggódó féri a belső zse bébe nyúl. Elszürkül az arca. — Otthon felejtettem a pénz­tárcámat ... átkutatja minden zsebét. — Egy fillérem sincs... — Forduljon vissza! Kár a városba mennie! A patikus ko­rona nélkül nem adja ki az orvosságotI A nyurga férfi a zsebeiben kotorászik. — Nálam sincs pénz! — mondja, majd biztatón megve­regeti az aggódó férj hátát. — Ne féljen, szerzek magának egy koronát! Az aggódó férj a kormányke­rékhez kap. — Tíz éve élek együtt az asszonnyal, de soha nem vol­tak olyan fájdalmai, mint most ... — Fizet vagy nem fizet? — kérdezi emelt hangon az egyenruhás. A nyurga férfi mozgolódik, Kinyitja az ajtót. — Nincs pénzem ... — mo­tyogja. — Köszönöm, hogy ed­dig is elhozott... — és ki­ugrik a kocsiból. — Kérem a hajtási enge­délyt! — lép fel követelőn az egyenruhás. — Ne legyen olyan szigorú hozzál — könyörög a nyurga férfi. — Láthatja, mennyire odavanI — A jogosítványt! — Tessék... — suttogja szo­morúan az aggódó férj. Az egyenruhás böngészi az autótulajdonos adatait. Lassú., nyugodt mozdulattal a zsebébe nyúl, töltőtollat húz elő, lecsa­varja a kupakot. A noteszában lapozgat. — Nagyon sietek! Orvossá­gért megyek a városba! — Kérem... — szakítja fél­be az egyenruhás, i az oldal­zsebébe csúsztatja a hajtási jo­gosítványt. — Tudja, hol kell jelentkeznie? A magas, nyurga férfi meg­érinti a karját. Holnap ts itt találja magát? A bokor mögött? — Az úr tudja, hol kell je­lentkeznie! — utasítja vissza az egyenruhás a tréfának szánt megjegyzést. —- Tudom ... — bólint az ag­gódó férj, és begyújtja a mo­tort. Int a nyurga férfinak. — Velem tart? — Ha nem kelt fizetni, ak­kor megyek! —- válaszolja, és gyorsan beül a kocsiba. A nyurga férji fellélegzik. — Na, ezt olcsón megúsztukt — En nemI Holnap hallgat­hatom majd a prédikációt! A nyurga ember mosolyog. Mintha varázsló lenne, úgy mozgatja a kezét. — Csiribi! Csiribá! Egy moz­dulat ide! Egy mozdulat oda! Tessék, uram! — s az aggódó férj szeme előtt meglobogtatja a hajtási jogosítványt. — Hogy csinálta? — Cirkusz az élet! Nevessen a bohóc tréfáján! — Nem nevetek ... — Most sem? — kérdezi a nyurga ember, s az aggódó férj, belső zsebébe csúsztatja az „otthon felejtett" pénztárcát. — Ha a pénz annyira égeti a zse­bét, forduljon vissza, és fizes­se ki a bírságot! — Hol találta? — A recept mellett... — Nincs jó szokása, uram! — A szokás nagy úr .. . A nyurga ember felnevet. — Elvesztette a pénzét? Kár­tyázott? — kíváncsiskodik az aggódó férj. — Ott? — kacag a nyurga ember. — Hol? — Nem ismeri L. város leg­szebb épületét? — A Korona-szállót? — Rácsos kapu, rácsos ab lak... — dúdolja a nyurga férfi. — Értem ... Ma engedték ki? — Reggel . .. — Pénz nélkül? — Volt pénzem, de nem volt az enyém ... — Mindenkinek visszaadja, akitől elveszi? —- Aj aj! Ha nem lett volna az a ronda kanyar! — sóhajt a nyurga ember. — Aztán be­teg a felesége ... — A maga kedvese egészsé­ges .. — Ha beteg lenne, akkor sem találnám egyedül ... — Emberek vagyunk ... — Néha emberek is tudunk lenni... Nem hajtana egy ki­csit lassabban? ^ r AZ „ÖREG" TÜZÉREK Éjfél utánra jár az idő. Az ügyeletes álmosan rója a folyosót Ha megáll egy percre — hogy kinézzen az ablakon — a csend szinte elviselhe letten. De egyszerre csak . . . felbúg a riadót jelző sziréna. Tizenöt perc múlva már felsorakozva áll az üteg. A sorok nyílegyenesek. Csak akkor veszi észre az ember, hogy tartalékosok, amikor jobban megfi­gyeli őket. Parancsszavak zavarják meg az éjszaka csend jét . . . Ismertetik a feladatokat . . . Aztán egyszerre fölhangzik: — Indulás! Egymás atán gördülnek ki a gépkocsik a lakta nya kapuján. Faluk maradnak el mögöttük. A hi­gany szála fagypont alatt 20 [okot mutat. Az autók ról halk, de vidám nótaszó hallatszik . . . Talán a tizedik község határában járnak, amikor tűzelőál­lás elfoglalására kapoak parancsot. Halk hangfoszlányok . . . Egy-egy elfojtott károm­kodás . . . Aztán minden elcsendesedik, csupán Ka­rol, a rádiós mondja egyre: — Sas . . . Sas ... itt Sas 2 . . . Jelentkezzék ... Az éteren keresztül a megfigyelőpontról hamar a tüzelőállásba jutnak a parancsszavak. Bemond­ják a vonatkozási pontokat. Nagy a sürgés-forgás. \v. egyik ágyúnál Bielko tizedes a mérőberendezés­nél szorgoskodik. Ligárt András — a recskeí szö­vetkezet fejőgulyása — az ágyúgránátot tartja a kezében. — Üteg . . . tű*!!! Egyszerre éles csattanás hallatszik. A becsapódás moraja azonban elmarad. Hiszen ez csupán gya­korlat. Amikor délntán az üteg újból felsorakozik, a parancsnok csak annyit mond: — Köszönet, fiúk. A hidegtől dermedt arcok fölengednek. Jólesik az elismerés, dicséret. Hogyisne, hisz ezek a kér­ges kezű katonák megmutatták, hogy nemcsak a civil, hanem a katonaéletben is helyt tudnak állni. Az „öreg" tüzérek kitettek magokéri — nj—. A lemezjátszó szórakoztat és gyönyörködtet. Ma már nemcsak zenét hallgathat gramolemezről; hanem kiváló prózeri műveket, gyermekmeséketi nyelvtanfolyamokat stb. is. Válasszon a TESLA UTOVEL n. v. kiváló gyárt­mányai közül. HC 646 típusú gramo-váz, GZ 641 A típusú táskagép hangerősítővel, vagy a GZC 641 A típusú táskagép sztereo erősítővel. Olcsó, megbízható, tökéletes reprodukció. Kiegé­szítő kölcsönre azonnal beszerezhető. A választásnál szívesen nyújtanak szakszerű segítséget az ELEKTRO-RÁDIÓ szaküzletekben. 0 F-059 KEVESEBB PÉNZÉRT - TÖBB ÁRUI! Használja ki az előnyös vásárlási lehetőséget! Idényvégi kiárusítás, leszállított árak! 196Ő. január 24-től február 26-ig a CSSZK ÁRUHÁZAIBAN! Olcsóbb áron vásárolhat cipőt — textilt — ruhát — bőrdísz-műárut és más iparcik­ket * Részletes tájékoztatást kérjen a a CSSZK ÁRUHÁZAIBAN! Cl F-052

Next

/
Thumbnails
Contents