Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-01 / 31. szám, kedd

HAJÓK" AZ ÚTTESTEN A Brandýsi Gépgyárban megkezdték a 18-tonnás N 18 V óriás pótkocsik gyártását. Nemcsak a helyi, hanem a nemzetközi közlekedésben is felhasználják őket. Az üzem még az idén kb. 200 darabot exportál belőlük, ezenkfvfil a hazai megrendelőket is kielégíti. Máris megkezdték a pótkocsik sorozatgyártását. (CTK — }. Saroch felvétele) A

Kékkői Szénbányák egyik üzemrészlegének pártbizottságán J. M. kizárásáról tanácskoznak. Motorkerékpárjával nekiment bányásztársa hasonló gépének. Különösebb baja egyiküknek sem történt, csak az elülső villa ment tönkre a kárvallott masináján. A baj az volt, hogy J. M. vérében a karambol után alkoholt találtak, s ez döntött: ő a bűnös, az eljárást megindítják ellene. A törvény egyértelmű, a pártbizottság állásfoglalása szintén egyértelmű. De arról, hogy ha•« r A SZÜKSÉG sonló esetekről nem mindenki gondolkozik a bányában ilyen egyértelműen, tanúskodik az üzemrészleg pártbizottsága volt elnökének szava, amelyből kicsendül, hogy J. M.-et nem tartja bűnösnek: — Ha a kárvallott tudta volna, ml lesz ebből, fel sem jelenti. Miska szíves-örömest megfizette volna a kárt saját zsebéből. Még nem is volt részeg ... Előző este ünnepelt valamit, keveset aludhatott, azért találtak a vérében alkoholt. Kicsiség lenne az egész, ha nem kerül a közbiztonság kezébe. Így azonban az a gyanúm, kizárás lesz a dologból.., Egy technikussal beszélgetek. Párttag. Ezeket mondja: — Inkább nem iszom ebéd után sört, minthogy abba az eszpresszónak csúfolt putikba betegyem a lábam! — mondja a nagykürtösi talponállóról. — De nem kerülhetem el, hiszen vele szemben lakom. Saját szememmel látom, mi ott a helyzet: rettentő zsúfoltság, amint valaki megmozdul, feltétlenül a lábára lép valakinek. Az emberek különbözők. Az egyiknek elég, hogy meglökjék, amikor ivott — máris kész a verekedés. Ott könnyen megtörténhet, hogy apróság miatt kerül az ember összeütközésbe a törvénnyel: S ha az illető párttag, bizony kizárás várja ... Valóban, nehéz a kommunisták munkája a pótori bányákban. Mert hogyan látja a nem kommunista bányász kommunista munkatársát? összehasonlít: — Én befejezem a munkát, hazamegyek — Jóska meg mehet gyűlésre. Ahogy én ismerem őket, a délutáni buszt már nem éri el, mehet az éjszakaival, mire hazaér, van vagy tíz óra, hajnali háromkor pedig már ébredhet, hogy elcsípje a reggeli műszakot. Ha meg nincs gyűlésük, akkor pártoktatás van. Ezenkívül minden hónapban lefizeti a százast tagsági illetékre ... Mit szólna az én feleségem, ha egy százassal kevesebbet hoznék neki? Ha én felöntök a garatra, hát felöntök. De ha Jóska ugyanezt teszi, s egy cseppel sem iszik többet nálam, akkor bajba keveredhet, mert ha eljárást indítanak ellene, valami karambol miatt, akkor őt bizottságok elé citálják, kizárják, stb Szóval, nem értem, mit lát ebben ez a Jóska ... N

em csoda, hogy szükségeseknek tartják az aktív párttagokat a bányában. Az egyik fejtórészlegen, ahol 320 ember dolgozik, ötvenkét párttag van. Ez nem lenne rossz arány. De tavaly egész évben csak egyetlen tagjelöltet vettek fel. A helyzet Ilyen alakulását nagymértékben befolyásolja az olyan gondolkodásmód, amelyet az előbbi öszszehasonlításnál láthattunk. Ismerek egy kitűnő elővájárt, aki a minap iszogatott, verekedésbe keveredett s végül a közbiztonsági szervek beavatkozásakor Jókorát kapott a gumibottal. Sajgott az ütés helye, mégis így morfondírozott: — Ez a jobbik eset. Mert ha történetesen engedek annak idején a hívásnak, és belépek a pártba, most még egyszer tarthatnám a hátam — a pártbizottság előtti És vége sem lenne a sok kellemetlenségnek, így meg már el van intézve az egész, beszélni sem kell róla ... Csodálkozhatunk-e ilyen és hasonló esetek láttára azon, hogy egyes kommunisták, sőt pártbizottsági tagok is tíz körömmel védik a bányászt, akire oly nagy szükség van a fronton? A szükség, a munkaerőhiány veszélye készteti őket gyakran arra, hogy szemet hunyjanak kisebb ballépések TÖRVÉNYT fölött. Ez néha azt a benyomást kelti, mintha egyes elvtársak attól tartanának, ha bátrabban kiállnak, „egyedül" maradnak mind a bányában, mind a pártszervezetben, mert mindenki faképnél hagyja őket. Az engedékenységgel bizonyos félelemérzet párosul; ez azt bizonyítja, hogy a pártszervezetben még sok a tennivaló a saját erőbe vetett bizalom megszervezése érdekében. A

II. fejtórészlegen tavaly háromféle nézet alakult kl a kombájn bevetését illetően. Arról volt szó, mely szakaszon és mikor vessék be a nagy teljesítményű gépet, vajon az omló rétegek elérése előtt, hogy mielőbb kihasználhassák a kombájnt, vagy csak akkor, ha már túljutottak rajtuk. Más volt az üzemvezetőség, más a részlegvezetőség és más a kombájncsoport nézete. Az egyik a számadatokra hivatkozott, a másik a geológiai helyzetre, a harmadik gyakorlati tapasztalatait sorakoztatta fel. Dönteni könnyű lett volna, a vezetők vállalták is a felelősséget, de mit segített volna mindez, ha netalán rosszul ütött volna ki a dolog — hiszen szénről, keresetekről, tonnákról, a tervről volt szó. Éppen a pártalapszervezet volt az, amely a megoldást kezdeményezte: egybehívta mindkét szintű vezetőség és a kombájnoscsoport tagjait, tisztázzák a kérdést mielőbb és végérvényesen. (Ez volt egy mozzanat, amelyből a kívülálló csak anynylt lát, hogy „ezek megint lekésik az autóbuszt, folyton gyűléseznek.") A háromféle nézet összeegyeztetése sikerült: feláldozták a gyors sikert a biztonság kedvéért és csak az omlós réteg után vetették be a kombájnt. Az eredmény: a II. fejtőrészleg tavaly már novemberben teljesítette egész évi tervét. A kívülállók az egészből csak annyit láttak: jól keresünk, van prémium, jön a szén, nem tartóztatnak fel az omlós rétegek. Az elvtársak tudnak ilyen és hasonló esetekről, s mégis találkozunk felületes emberekkel, akik nem képesek meglátni a fejtési eredmények mögött a jó pártmunkát. Hiszen ugyanannnak a bányának I. fejtőrészlegén nem teljesítették a tervet, de ott gyengébb volt a pártmunka ls. H

a a termelésben a pártszervezet és minden egyes kommunista munkájának eredménye ennyire bizonyítható, akkor nyilvánvaló: a nevelésben ugyancsak ki lehet és ki kell használni a szervezet erőit, s az eredmény nem várat magára. Ennek az erőnek a bevetésével meg lehet szabadulni a társadalmi élet fogyatékosságaitól, az életmód kultúrálatlanságától, az alkoholizmustól (ami bizony jelentős tényező). Mindeddig az a gyakorlat, hogy ezeknek az „apró" kérdéseknek vajmi kevés figyelmet szentelnek a bányában. Az évzáró taggyűlések Is majdnem kizárólag termelési kérdésekkel foglalkoztak, s az ideológiai és nevelőmunkáról alig esett szó, vagy csak a pártoktatás néhány formális kérdésével kapcsolatban. Pedig a mai modern bányász életszemléletének pozitív befolyásolása jelentős tényező — s közvetve nagy hatással van magára a termelésre ls. Pótori viszonylatban a nevelőmunka előtérbe helyezése szükséges a pártonkívüliek befolyásolása, a párt tekintélyének növelése céljából, s azért ls, hogy a párttagokra ezentúl másképp tekintsenek. A Kékkői Szénbányákban szakképzett bányászokban és aktív kommunistákban nincs akkora hiány, hogy megbocsátBONT? ható lenne egyes elvtársak elnéző álláspontja az úgynevezett „apró ballépésekkel" szemben. Ne értsen félre az olvasó — nem állítom, hogy „Pótoron a szükség törvényt bont", hogy Itt rendszeresen mentegetik, „kirángatják" az embereket a felelősségre vonás alóli Távolról sem. A káros nézetek elterjedését ma akadályozza a kommunisták fegyelmezettsége, a párthatározatok tekintélye, az alapszabályzat kötelező volta. Ezek további megszilárdítása a célunk, amikor például a szeszgőzös állapotban elkövetett karambol okozóját mentegetni igyekvő nézetek, egyéni állásfoglalások ellen emelünk szót. VILCSEK GÉZA TELI ESTEK MUZSLÁN KOCSMA HELYETT minden szerdán, szombaton és vasárnap a muzslai klubban gyűlnek öszsze a falu fiataljai, hogy kellemes szórakozással, szép környezetben töltsék a hosszú téli estéket. A klub november elsején alakult a HNB és az EFSZ közös támogatásával. Az eddig elteit rövid idö alatt már elérték azt, hogy a muzslai fiatalok számára a mai követelményeknek megfelelő szórakozási lehetőségeket biztosítottak. Megalakításának szükségszerűségét mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy a klubot rendszeresen • C zerkesz tőségünkbe gyakran érkeznek levelek, amelyekben különbözö községek fiataljai arrál panaszkodnak, hogy nincs hol szórakozniuk. Valahányszor ilyen levelet kapunk, arra gondolunk, mit tesznek ezek a fiatalok saját érdekükben? Egy kis lelkesedéssel, kezdeményezéssel segíthetnének a problémán. Csak hozzá kell fogni! hatvan—hetven fiatal látogatja. A szórakozást TV-készülék, magnetofon, társasjátékok és érdekköri tevékenység biztosítja. AZ IFJÚSÁG KÖRÉBEN legközkedveltebbek a vasárnapi teadélutánok. A jől sikerült Babitsemlékest után Petőfi-emlékestre készülnek. A jövőben nem feledkeznek meg az ismeretterjesztő előadásokról sem. A fiatalok részéről nagy az érdeklődés a társas- és a népi táncok iránt is. RIGLER JÁNOS, Mnzsla 21 E V UTAN Pelsőcön szálltam fel a minap a Zvolenből KoStce felé robogó gyorsra. A fülkében, ahol ülőhelyet találtam, akaratlanul végig hallgattam egy vasutas érdekes történetét. Jó megjelenésű, kék egyen- — elérzékenyülve megölelte ruhás útitársam Budapestről és megcsókolta a 21 év után Miskolcon keresztül utazott felismert bajtársát, haza. Útközben észrevette, hogy a vele utazó férfiak egyike erősen figyeli, majd meg is szólította: „Mondja, kérem, hova utazik?" A vasutas csak némi hallgatás után válaszolt: Csehszlovákiába. Az idegen arca felderült, és nekibátorodva kérdezte, hogy nem harcolt-e 1944-ben a fronton. „De igen" — felelte a vasutas, „a Szovjetunióban alakult csehszlovák brigáddal". A vasutas arra is igennel válaszolt, hogy ott egy magyar katonát mentett meg a biztos haláltól. Az „Idegen" — Molnár István, a diósgyőri vasgyár dolgozója DRENKO LÁSZLÓ, Kúntapolca Igy látom én... A jemrégiben egy 65 ' * éves nyugdíjas azt kérdezte jogászuktól, köteles-e eltartani 58 éves feleségét. Megvallom, ezen nagyon felháborodtam. Azóta is foglalkoztat ez a gondolat. Már a kérdés feltevése is durva lélekre vall. Eddig — végeredményben egy életen át — nem érezte tehernek az asszonyt, aki mosott, vasalt, varrt, főzött rá, anya, szerető, ápoló és megértő társ volt. Most, amikor az asszony ereje fogytán van, amikor a munkában elfáradt — nyűg. Szomorú ez. Ügy érzem, nekünk nőknek nem szabad csak úgy elsiklanunk az eset fölött. Az a véleményem, hogy szakmát kellene tanulnia valamennyi lánynak, hogy ne jusson hasonló sorsra, és majd megélhessen saját nyugdíjából. SILL ILONA CsallóközcsütörtBk Autóbuszprobléma Plešanyban A Királyhelmec—Rad-i autóbuszvonal egyik közbeeső megállója Plešany. A községből naponta mintegy 200 ember utazik Királyhelmecre. Vagyis utazna, ha ... — felférne a buszra. Az ugyanis addigra, mire Rad vagy Szomotor felől Plešanyra ér, anynyira megtelik, hogy Itt csupán két-három utast vesz fel. A „hoppon maradt" Iskolások, munkások, háziasszonyok, kénytelenek hát gyalog nekiHurkán izmusból J É L E S Szokatlan sürgés-forgás volt fanuár 25-én a bozitai HNB irodahelyiségeiben. A szürke irodai élethez szokott épület most a Járási Vérátömlesztő Állomás dolgozóit fogadta, akik a község és a környék önkéntes véradóitól jöttek vért venni. A Vöröskereszt és a HNB felhívására 32 nő és férfi jelentkezett ellenszolgáltatás nélküli véradásra. Eljöttek, hogy felajánlják vérüket mindazoknak, akiknek szükségük van rá. A legőszintébb elismerés hangján mondunk hát köszönetet ennek a 32 embernek, akik 16 liter vért ajándékozva, több embernek adják vissza az éle tet, az egészséget. MÁTÉ LÁSZLÖ. Bozita AZ ÚJ SZÓ ELINTÉZTE BARTA ISTVÁN strelnicel la kos közvetlenül a háború után Csehországban egy magángaz dánál dolgozott. Nyugdíjaztatásához hiányzott ennek a két évnek az Igazolása: Semmiképpen sem tudta beszerezni. Segítségünket kérte. Két hét múltán köszönő levelet hozott a posta. Barta elvtárs tudatja szerkesztőségünkkel, hogy a hiányzó Igazolást megkapta. látni a 7 kilométernyi útnak. Délután Királyhelmecről hazafelé ugyanez a helyzet. Vajon nem lehetne ezen segíteni? Bizonyára igen! Például egy plešany—királyhelmecl járat, vagy egy községből Induló különautóbusz Indításával. Reméljük, a CSÁD trebišovi járási vezetősége minél előbb megszünteti a kellemetlen hiányosságot. PUSZTAI JÖZSEF Plešany A fülüki Kovosmaii n. v. a zománcozott edények jelentfis részét exportra gyártja. Végh Mátyás 21 éve készíti elfi az edényeket a zománcozáshoz. (Agócs V. felvétele)