Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-05 / 35. szám, szombat

L iiiiiimimiiiiiiiimimiiii e imiimiiiiiiiiimiiimiiiii I A sebesen rohanó Garam középfolyásánál, ott, ahol a púpos I selmeci hegyek enyhe dombokká szelídülnek, fekszek Léva, az egy­| kori Bars-Hont vármegye fontos gazdasági és kulturális központja. 1 Régészek megállapítása szerint már hatezer év Vei ezelőtt is sűrűn ; lakott településnek számított. Gazdag vízforrásai és lombos, hűs erdői széles lehetőségét nyújtottak a földművelés, az állattenyésztés és a kézműves ipar fejlődéséhez. Az utóbbi században azonban mégsem ezek a foglalkozási ágak, hanem inkább a kereskedelem fejlődése jellemezte a várost. A tőke és a munka között ezáltal to­vább éleződött a kibékíthetetlen ellentét, ami a forradalmi munkás­mozgalom fellendüléséhez vezetett. Lakóinak száma az első Csehszlovák Köztársaság idején elérte a 15 ezret. A város jelenleg csak 14 ezer lelket számlál, és ez az elhibá­zott ipartelepítés rovására írható. Léva azonban sok évtizedes lemaradását fokozott ütemben igyekszik behozni. Új gyárak, korszerű lakások épülnek, most érnek gyü­mölccsé a régi óhajok, amelyeknek megvalósulásáért a város elvhű, bátor kommunis­tái, lakosai annyit harcoltak. Indokolt tehát, ha a múlt hagyományainak nyomdokain haladva új oldaláról, mai lüktető életének ábrázolásával mutatjuk be Lévát. V llllllllllllllllllllllllllllllll a A LÚDFERTÁLY A váras környéke fisidők óta nevezetes a libatenyésztésről. Még híresebb a lévai lúdfertály. A kör­nyék ügyes kezű gazdasszonya! négy részre vágják a jól kihizlalt libát s agyagedényben, kemencé­ben ropogós-pirosra sütik. A haj­dani nevezetesség azonban ma már ritkaságszámba megy. Hetivásárok alkalmával, ba a szerencse is ked­vez a lúdfertályra éhezőknek, ta­lán még vehet. Egyébként azon­ban — ha ez igy megy soká — a jövő nemzedék már csak ágy beszélhet a lúdfertályról, mint ahogyan a mesében szokás: hol volt, hol nem volt, volt egy város és kellős közepén árulták a pi­rosra sült lúdfertályt . . . • /gaz, hogy Léva a jövő vá­rosa? — Valóban Igy van. Váro­sunk az olyan járási székhe­lyek közé tartozik, amelyek az elmúlt húsz évben a legkeve­sebbet fejlődtek. A városépítés tulajdonképpen csak 1960-ban kezdődött. 0 Mi jelenleg a legégetőbb problémájuk? — Első a vízvezeték- és a csatornahálózat megépítése. Az állami beruházás keretében er­re a célra eddig 35 millió ko­ronát fordítottunk. Mai napig nem fejeződött be a munka. Második a foglalkoztatottság kérdése. Kevés a munkaalkalom, 1200 nőnek nem tudunk kere­seti lehetőséget nyújtani. • A kilátások kecsegtetőbbek? — Ez idén végre megkezdik a textilkombinát építését. Itt 600, főleg női munkaerő talál munkaalkalmat. Ezenkívül 47 A „HÍRHEDT­SOROMPÓ Az állomás alatt volt, illetve még ma is ott van a „hírhedt" sorompó. Az tette nevezetessé, hogy többnyire le volt eresztve. Mi is jónéhányszor kényszer­pihenőt tartottunk előtte. Az erre utazgató sofőrök gyakran felsóhajtottak. Bárcsak nyitva találnám... Sajnos ez vélet­lenszámba ment. A bosszanko­dások, panaszok után követke­zett a megfigyelés. Kiderült, hogy a nap 24 órájából átla­gosan 17 órát volt lezárva. Azt már mondani sem kell, hogy az eléggé forgalmas útszaka­szon ez milyen idő- és anyagi veszteséget jelentett. A tények tudományos megál­lapítása után tízmilliós költség­gel tervbe vették egy felüljáró építését. A terv megvalósításá­hoz rövidesen hozzá is fogtak. Ha valami előrelátható akadály nem iön közbe, a felüljárót jú­niusban átadják a forgalomnak. — A város nagy része asza­nálás sorsára jut. Ennek felté­teleit az állomás előtti lakóte­lep felépítésével kellett megte­remteni. Négy lakásszövetkeze­tünk több mint 600 tagja sür­geti az épités ütemének meg­gyorsítását. Fokozatosan ezt a kérdést is megoldjuk. • A múltban sok rosszat hal­lottunk a helyi EFSZ-ről. ja­vult azóta a gazdálkodás ? — Csak az elismerés hangján szólhatok erről. Régi, hatmilliós adósságuk utolsó részletét — negyedmillió koronát — ez idén letörlesztik. Ma közel 8 millió értékű a szövetkezet va­gyona és 21 koronát fizet egy­egy munkaegységre. 0 A város kulturális élete? — Komoly gondokkal küz­dünk. Helyiségünk nincs, egyet­len színházunkat sem használ­hatjuk, mert nem lehet kifűte­nl. Ezért a kulturális életben pangás tapasztalható. Ezt a kérdést csak az új kultúrház felépítése oldja meg, melyet jö­vőre adunk át rendeltetésének. Erre a célra 10 millió koronát fordítunk. Reméljük ezután fel­pezsdül a város kulturális éle­te is. ILONA ÉS MARGIT NEM LESZ ÁRVA' Húsz éven keresztül elhanya­golták a város határában levő, hajdan hírneves két termálfür­dőt, Ilonát és Margitot. A váro­si nemzeti bizottság jóvoltából a múltban közkedvelt fürdők helyreállítása már folyamatban van. A múlt esztendőben 250 ezer korona értékű munkát vé­geztek Itt el. A helyreállítást az idén is folytatják. SEGÍTS MAGADON... Őszintén - következetesen Molnár Géza, a városi nemzett bizottság titkára, nagyon elfoglalt ember. Naponta sok ember keresi fel Irodájában. Ennek ellenére talált rá módot és időt, hogy néhány kérdé­sünkre válaszoljon. millió korona befektetéssel kor­szerű tejfeldolgozó üzem épül. 220 munkást foglalkoztat majd. • Hol tartanak a lakásépítke­zéssel? Nem mindegy a lévaiaknak, milyen a város, a környezet, amelyben élnek. Elhatározták tehát, hogy nem várják azt a bizonyos „sült galambot", ha­nem, amit lehet, maguk erejé­ből, saját jószántukból is meg­csinálnák. A városi nemzeti bi­zottság gondosan istápolta a kezdeményezést. Az ígéreteket, felajánlásokat „beváltották" koronákra. A végösszeg igy több mint hat és fél millió ko­rona lett. Évközben aztán az ígérete­ket tettekre váltották. Több mint hárommillió korona érték­ben új utat és járdát építettek. A régi utak, járdák karbantar­tására közel másfélmillió koro­na értékű munkát fordítottak. Ezerkoronás borravaló Az egyetlen valamirevalá szórakozóhely az Oroszlán szálló kávéháza. Ezen az sem változtat, hogy belátha­tó időn belül felépül egy hatemeletes korszerű szállo­da. Kovács Ferencnek, a szo­lid kávéházacska fizetőpin­cérének persze ez már édes­mindegy. Kisebb-nagyobb megszakítással negyvenöt esztendőt töltött mostani munkahelyén, és szerinte, ha az isten is úgy akarja, in­nen is megy nyugdíjba. A lévaiak öregje, fiatalja egyszerűen csak Feri bácsi­nak szólítja. Midenkihez van kedves szava, udvarias. Hatvannégy éves. A pin­cárélet ezernyi emlékét őr­zi. Vannak dolgok, amelyek­ről hallgat, másokat szíve­Ben elmesél a kíváncsi ven­dégeknek. Az utóbbiak kö­zül továbbadunk egyet. Még a régi republikában történt. Egy mulatós kedvű gömöri földesúr a virrada­tig tartő dínom dánom után ezresbankót csúsztatott a kezébe: Ez a magáé, főúr! Kollégája, Román Bandi mar­kát is ezer korona borrava­ló ütötte akkor. Vendége ezután egy ezüst­tárcát, meg egy pirosköves aranygyűrűt dobott a kávé­ház közepére. Nem akarta, hogy felvegyék. Feri bácsi azonban mégiscsak felszedte és a fiókba csúsztatta. Más­nap vendége kereste a gyű­rűt meg a tárcát. Feri bácsi kihúzta a fiókot. Ojból öt­száz korona ütötte a mar­kát. Most csak legyint. — Ilyen bolond szeren­cséje a pincérnek is csak egyszer adódik az életében. Bocsánatkérő mosollyal távozik. A szomszédos sa­rokasztalnál fizetni óhajt a vendég A parkosítás, a meglevő llge­tecskék rendbehozása és továb­bi zöld-övezetek létesítése majdnem másfélmillió korona értékű munkát igényelt. Kiül­tettek 35 ezer gyümölcs-, illet­ve díszfát. Az új városrészben játszóteret létesítettek. Sorolhatnánk még tovább is, de minek, amikor egy mondat­ban is elmondhatjuk a lénye­get: a vállalt hat és fél millió korona értékű munka helyett több mint tízmilliónyit végez­tek el. Azt tartja a közmondás: evés közben jön meg az étvágy. Át­vitt értelemben ez áll a lévaiak­ra is. A megkezdett munkát folytatják. Tovább szépítik vá­rosukat, hogy a jövőben még a legigényesebb vendég se mond­hassa: ezek a lévaiak sem ad­nak sokat magukra. A KIRÁLYNŐ Egy hete választották meg Léva szépségkirálynőjét. A választás Olasz Marikára, az Oroszlán szálló bájos tizen­kilenc esztendős pincérnőjé­re esett. Képünk a király­nő-koronázás pillanatát örö­kítette meg. Sok sikert kí­vánunk a jövő ilyenkorig tartó „uralkodásához". (Foto: Michal Ondik) A lévai Béke üzem termékei országszerte keresettek. Na­ponta öt vagonnyi korszerű bútor hagyja el a gyárat. Fel­vételünk a préselő műhely dolgozóit örökítette meg mun­ka közben. A „jó szagú" párban Egy évvel ezelőtt még étola­jat és egyéb fontos tápszert ál­lított elő a PALMA gyár. Azóta egészen más árut termel az üzem. lllatszerboltra emlékeztető kellemes illat csapja meg az TEXTILKOMBINÁT MATEMATIKÁJA Milyen nagy lesz az új textil­üzem? — ez a kérdés nem hagy­ja nyugton a kíváncsi lévaiakat. Érthető, hiszen a város történeté­ben első ízben kerül sor ilyen Je­lentős építkezésre. A munkát május első napjaiban akarják megkezdeni. A feladatok tekintélyesek: 26 ezer köbméter földet megmozgatnak-, 64 ezer köbméter betonkeveréket, 30 ezer köbméter előregyártott elemet használnak fel. A gyártelep 40 kt­sebb-nagyobb termelőcsarnokának befedésére 120 ezer négyzetméter­nyi födémanyagra lesz szükség. Az építkezés több mint 67 millió ko­rona beruházását veszi igénybe. A gyár, építésének döntő szaka­szában, 900 munkásnak, szakem­bernek nyújt foglalkozást. Az épülő új Léva látképe. (J. Saimer felvétele] orrunkat, amint átlépjük a ter­melőrészlegek küszöbét. — Persze csak a látogatók számára kellemes ez — mond­ják a fehérköpenyes asszonyok. Kísérőnk Szlazsák István fia­tal mérnök. — Előzőleg az oroszkai cu­korgyárban dolgoztam. Az új kozmetikai üzem — no meg a szívem ts — ide húzott Lévára. Az üzem kiváló termékel köz­kedveltek az ország határain túl is és az igényes hazai pia­con sem vallanak szégyent. Ezért ez idén megkétszerezik a termelést. NEVEZETES MÁRTON NAP A Márton-napi vásár mindig eseménynek számít a városban. A múlt évben is folyt a vásár a maga módja, törvényei és szokásai szerint. Közben a pos­tán egy nap alatt ötszáz táv­iratot adtak fel. Ment a sür­göny az ország különböző ré­szeibe, még a határon túlra is. Vitte a hírt: Meghalt Zaga, a lévai vajda. Százával érkeztek a temetés­re. Több mint száz hegedű si­ratta Zagát, a lévai cigányok utolsó mohikánját. Zaga örökre eltávozott a nagy égi országutakra. Távozá­sával azonban erős szál sza­kadt el. A városi nemzeti bizottság fokozatosan felszámolta a ci­gánytelepet. Lakóit megfelelő lakásokban helyezte el. A város vezetői szerint Za­gával a múltat is eltemették. SZARKA ISTVÁN SZOMBATH AMBRUS

Next

/
Thumbnails
Contents