Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-27 / 57. szám, vasárnap

J[íáUfáô>~ttapi frácôú „Céllövölde, hajó, — meg körhinta ébreszti az alvót tavasznapra..." £

sorok megírására Jaroslav Seijertet nyilván a Mátyásnapi búcsú ihlette, minden esztendő első búcsúja, tehát röviden — a tavaszt búcsú. Nem tudom, a prágaiak miért éppen ezt a szentet választották patrónusuknak, akinek az ünnepe olyan korán szerepel a kalendáriumban. Azt azonban tudom, hogy már apáink, nagyapáink és dédapáink is nekivágtak az éppen felszikkadt utaknak, vagy akár sárbanhóban is elgyalogoltak egészen Dejvicéig, sőt azon is túl egészen odáig, ahol a dombon szent Mátyás kis temploma trónolt. A szent megtisztelése azonban csak ürügy volt arra, hogy egy kicsit vigadjanak, elszórakozzanak, s kivegyék részüket a világi örömökből, amelyeket a kis templom környéke nyújtott. Idővel teljesen megfeledkeztek a templomról, sőt azok, akik tekintetüket a mennyek felé fordították, végképp megszűntek a Mátyás-napi búcsúra fárni, mivel ott a magasztos karénekek helyett gramofonok üvöltöztek, és a gyerekek a jámbor szentek helyett a körhintákra festett, több mint problematikus öltözetű erdei tündérekben gyönyörködtek és a búcsúról az emberek szent kenet helyett nyakig sárosan érkeztek haza. Az utóbbi évek során azonban szent Mátyás elvesztette minden világi dicsőségét. Az egyházi ügy népünnepéllyé változott. Sőt e tavaszi mulatság vidám zaja el sem hallatszik templomáig, mert a búcsú elköltözött a környékről. Ott, ahol valaha egybegyűlt a köztársaság minden búcsúi látványossága, most új épületek, iskolák, kutatóintézetek állnak. A tudomány elűzte a vigalmat. A különféle tavaszi és tavaszelői mulatságokat most a fulius Fučíkról elnevezett parkban rendezik meg, ahol a plakátok szerint az idén sok-sok érdekes látvá nyosságban gyönyörködhetnek a nézők. A Német Szövetségi Köztársaságból vásárolt játékautomatákat szerelnek fel, a bécsi Práter „fióküzletét" küldi el ide a legújabb „hintatechnikával", hogy a prágaiak jól szórakozhassanak. A Mátyás-napi ünnepet két nappal elhalasztják, február 24-ről 27-re, mivel ez a nap vasárnapra esik. A búcsút április 11-ig meghosszabbítják, nyilván azért, hogy minden prágai kedvére hintázhasson és keringhessen, senki se érezze magát megrövidítettnek, mindenki kivehesse a részét a sok szórakozásból. Képzeljék el, hogy éppen az imént szálltak le a hármasról, hatosról, tizenkettesről vagy a tlzennégyesről a „pihenő" kapuja előtt, ahogy a parkot a prágai ifjúság a maga módján elnevezte. A park valamennyi bejárata tárva-nyitva, együtt sodródunk a kíváncsiak tömegével, s hangok özöne, leírhatatlan zaj, lárma fogad. A hangszórók igyekeznek túlüvölteni egymást. A legmodernebb slágerek versenyre kelnek a régesrégi, igazi körhintás melódiákkal. Eláldogál az ember a „kozmodrom" előtt, ahol a bátrabbak kipróbálják a súlytalanság állapotát. Talán ilyesvalamin végezte edzéseit Gagarin és a többi űrhajós is, mert ez a szerkezet valóban csak az erős idegzetű, egészséges embereket csábítja. Néhány lépéssel tovább Hajtsd a hintát, most hagyd abba, úgyis felszállsz a magasba" nógatja a hangszóró a nagy tengerentúli utazás részvevőit. Az utasok ott állnak a korlát mellett, és a „tengeri hullámoknak" nevezett ravasz körhtnta kering, fel és alá száll az emberekkel, olyan érzést keltve, mintha valóban a tengeren járna. a

többiek, akik sehova sem „utaznak" sült kolbásszal, virslivel, szovjet fagylalttal, cukorkával, cukorvattával és egyéb nyalánksággal tömik magukat. A tömeg egy része a hajóhinta előtt áll és lélekzet-vlsszafojtva figyeli, amint néhány vakmerő fickó kis híján a fefe tetejére áll, sőt teljes fordulatot is tesz, s valahányszor túljut a hinta a holtponton, a tömeg megkönnyebbülve felsóhajt. A céllövöldék megőrizték régi formájukat, barbár módon aranyozott és ezüstözött rózsák a díjak és a próbálkozónak kis hengerekbe, ember- és állatalakokba kell találnia. A súlyos és olykor cifrán díszített puskák is a régiek. A gyerekhad irigyen ftgyeli a felnőtteket, akik megengedhetik maguknak az „ötért hármat", tehát három lövést öt koronáért, míg nekik alaposan meg kell gondolniuk, hogy a csábító gyönyörűségek közül me lyiket válasszák: a célbalövést, a körhintát, a kozmodromot vagy egyebet. A lochnessi szörny szemét meresztgeti, fogát vicsorgatja. A veszedelmes felfedező út részvevőt azonban még azzal is fokozzák élményüket, hogy labdával hajigálják egymást. A nagy jövés menésbe, zajba, lármába ez is beleillik, az em bert itt minden valami rendkívüli szokatlan tevékenységre serkenti. Hát még a láncos körhintaI Hány tiszteletnek örvendő polgár figyeli vágyakozva. A lochnessi szörnyet még csak meq lehet látogatni, de hogy ülhetnének fel a láncos körhintám?! Csak úgy repülni a levegőben, mint valami kisfiú vagy kis lányI És mégis: milyen jó lenne — szállni, a szél süvölt az ember feje körül, lábát a muzsika ütemére lengeti; dalolt csak, dalolj ezüst szél, a tovatűnt ifjúság szele... Hát nem kár csak így álldogálnotok, emberek? Komoly és tiszteletreméltó képet vágni, méltóságotokat félteni? Pedig micsoda gyönyörűség ez! Nem kelhet vele versenyre sem az Iljusin, sem a TO-repülőgép. Tízezer méter magasban az óránkénti ezer kilométer gyorsaságot az ember észre sem veszi. De itt, a körhintán érzi a mozgást, a szél lökéseit. Különböző korú emberek csoportja, zenekedvelők, ott állnak a céllövölde melletti hangszóró alatt. Gyönyörködve hallgat ják a dalt a mesebeli Pepikről, aki kecskét vett és aranyat adott érte. Vénóról, akinek kihullott a haja. Es a paradicsombeli szépségű kislányról, Karolkáról. Es ezek a dalok cso dálatosképpen tetszenek a dzsessz és a komoly zene kedvelőinek is. Mert ez a zene Ide tllikl Az időjárás? Az időjárás tavaszelő táján mindenféle. De a Mátyás-napi búcsút megtartfák, fobban mondva megnyitják, még ha öregfejsze potyogna ls az égből. Nem egy esztendőben hófúvásban ültek az emberek az óriáskeréken s röpültek a körhintán. Legalább egyszer, egyetlen egyszer! Hisz Mátyás napja van. Ilyenkor limonádé helyett gyümölcsleves vagy ru mos teát árulnak, fagylalt helyett grogot kínálnak. De Mátyás napján mtnden igazi prágai legalább egyszer felül a hintára ... Akár esik, akár havazik, akár a nap süt. CJÍogy még nincs vége februárnak, és a tavasz a kalenSjf^ dárium szerint csak március második felében köszönt be? Hogy tulajdonképpen még tél van? Ugyan kérem! Az első tavaszi búcsú, a Mátyás-napi, amelyet őseink hagytak ránk örökül, itt van, és ezen a tényen semmiféle kalendáriumi Igazság sem változtathat. Sem a fagy, sem a hófúvás. Hallanák csak a madarak csivitelését a prágai parkokban, vagy ballagnának kl a Moldva menti nyárfákhoz. Errefelé már nagyban hangversenyeznek a feketerigók, és a derűlátók azt állítják, hogy már seregélyt is láttak. Es a prágai utcákon megjelent hóvirág is arról tanúskodik, hogy a tavasz már küszöbön áll és ajtót készül nyitni. Abu Sziiiibei kolosszusainak méreteit mutatják a szentelyig niegepitett alagútcső bejáratinál lithatfi emberi alakok. Ma már ezeket a szobrokat is darabokra fűrészelték. RUDNYANSZKY ISTVÁN RIPORTJA 2. Abu-Szimbel második alapkőletétele Az első követ háromezer esztendővel ezelőtt faragta meg a nagy Ramszesz fáraó parancsára az ismeretlen szobrász. A sziklatemplom második alapkőletételének C

ünnepén Nasszer elnök minisztere igazította helyére a szentély 1400 tonnás tömbjét, ez év január 26án. Ott voltam Abu-Sztmbelben, ezen a napon, azért utaztam oda, hogy az Egyiptomban tartózkodó újságírókkal együtt én is tudósíthassak az emberiség egyik legnagyobb kulturális vállalkozásának, az áradás elől megmentett ősi Ramszesz-templomok helyreállításának első hivatalos ünnepségéről. A rekkenő Januári hőségben öt órán át siklott velünk az egyre duzzadó Níluson a szárnyashajó, míg Asszuánból Abu-Szimbelbe ért. Asszuántól délre megváltozik a táj: az élénkséget a sok-sok mozgással kísért munkát elhagyott, lakatlan falvak kísérteties látványa váltja fel. A lakosságot, ötvenezer núbial családot, már kitelepítették, új falvakba költöztették: a Nílus partján, amerre csak hajónk elhaladt, mindenütt vízbe roskadt házakat, kihalt falvakat láttunk; sok elöntött falu helyét már csak a vízből alig-alig kilátszó pálmakoronák jelzik ... ötórás vízi út után megelevenedett a part: a szudáni határnál levő utolsó egyiptomi falu, Abu-Szimbel hatalmas építkezéseivel fogadott. FÉNY A SÖTÉTSÉG ISTENÉNEK ARCÁN Hasszán Bakri professzor, a nagy műemlékvédelmi akció egyiptomi régészvezetője elmondja, hogyan menti meg a nemzetközi összefogás Núbia műkincseit. Amikor a Ramszesz-templomot és a mellette levő kisebbet, amelyet a fáraó legkedvesebb felesége, Nefertari királyné tiszteletére emelt, a többi núbial műemlékekkel együtt elöntéssel fenyegette az asszuáni nagy gát mögöt gyorsan duzzadó víz, az EAK kormánya és az UNESCO felhívást intézett a világ közvéleményéhez: mentsék meg az egyetemes kultúra e páratlan remekeit! A felhívás eredménnyel járt. 52 ország járult hozzá Abu-Szimbel megmentéséhez. A munkálatok költségeinek fedezésére 36 millió dollárt adtak össze. — A sziklába vájt templomok fölül lehordták a hegyet — mondja a professzor. — Az így lebontott sziklából a két templom elé a vízpartra védő gátat emeltek. Már csak öt méternyire van a víz a gát koronájától. Mire a hullámok ezen a nyáron átcsapnak a gáton, már csak a tempA rajz a munkálatok menetét szemlélteti: a templom larétegeket lebontották, a szétfűrészelt kőtömböket a begyre, ahol a műemléket ismét összerakják. A betemetett kolosszusok helyét jelzi. A keresztmetszet állványozott szobrok az Osiris-oszlopok. Abu Szimbal ben fejeződik be. lomok helyét önthetik el: a szobrok, a domborművekkel ékesített oszlopok és falak addig mind darabokra fűrészelve, beszámozva, gyékényfonatú rekeszekben várják, hogy ismét összerakják őket... Mindent úgy építenek újjá, ahogyan a remekműveket annak idején a nagy fáraó mérnökei-papjai megalkották. A templom az ősi egyiptomi csillagászati tudomány és építő művészet csodája is, nemcsak gyönyörűséges műalkotás. A szentélynek a sziklába 63 méternyire bevájt fülkéjébe háromezer éven át évente kétszer, éppen a napéjegyenlőség idején, bevilágított a nap: sugarai előbb Ré-Harakhté alakját, a felkelő nap jelképét, majd Amun thébai napisten szobrát világították meg, végül bearanyozták a köztük helyet foglaló és így isteni rangra emelt Ramszesz arcvonásait. A templom építői arra is ügyeltek, hogy a negyedik szobor, Ptah, a sötétség és a gyász memphisi istensége mindig árnyékban maradjon: rá sose süthetett a nap ... — Háromezerkétszáz évig így volt — mondja Bakri professzor. — Amikor a múlt év augusztusában a gépfűrészek szétvágták a templom sziklamennyezetét és a daruk felemelték az első húsztonnás tömbjét, a nap először világította meg a Ptah komor alakját. Most a szentély négy szobra két tömbre vágva végleges helyére kerül: a templomot 64 méterrel magasabbra helyezik, ott építik újjá, ahol már nem érheti el az asszuáni mesterséges tenger vízszintje. Kiszámítottuk, hogy a most helyére rakott alapkőre, vagyis a szentély négy szobrát magában foglaló kettős tömbre majd ismét kétszer süt rá évente a felkelő nap, és ismét árnyékban marad a sötétség istensége ... ACÉLKAZETTA A SZIKLA MÉLYÉIN faszin miniszter mindkét kezével nekitámaszkodik az óriásdaru láncán lebegő kőtömbnek, segíti a mérnököket, hogy helyére illesszék. A gesztus jelképes: amikor a szobrok helyükön állnak, a feltörő taps az EAK és az UNESCO közös munkájának sikerét, a múlt tanúit megbecsülő emberiség áldozatos összefogásának ünnepét köszönti. Micsoda munka volt ez eddig, és milyen nagy munka vár még Abu-Szimbel építőirel Nem volt áram, út, víz, amikor a munkát a sivatag peremén, a világ végén megkezdték. Sietni kellett, mert napról-napra nőtt a víz: megindult a versenyfutás a Nílussal. 300 000 tonna sziklát bontottak le a hajórakományszámra érkező gépek, exkavátorok; a munkáskolónia 1200 főre növekedett, egész kis város épült számára a hegyen, az új templomok platója körül. Napi 20 órán át folyt a munka, még az 58 fokos hőségben is; több mint ezer kőtömböt vittek a templom új helyének közelében létesített stogare, kőraktár homokágyába. 20—30 tonnás köveket kellett emelgetni, sorakoztatni; úgy kellett a puha homokköveket elfűrészelni, hogy a törékeny faragványok szét ne essenek és meg kellett birkózni a laza kőben rejtőző nagy szilárdságú grániterekkel is. Az ünnepségen az UNESCO küldötte köszönetet mond a svéd, olasz, német, francia és egyiptomi mérnököknek: egy-két megsérült, de azóta helyreállított tömb kivitelével épségben sikerült megmenteni Abu-Szimbel minden szobrát, domborművéti Az alapkőbe acélkazettát falaztak: benne Nasszer elnöknek a núbial műemlékek megmentésére felszólító felhívása, az UNESCO jelentése, a Korán, az aznapi egyiptomi újságok, az EAK fémpénzei... Vajon kibontják-e valaha ezt a kazettát? Az egyik kőbe vésve a fáraó jóslata; hieroglifáit így fordította le nekem Haszszán Bakri professzor: „Ezt a templomot az öröklétnek építette a nagy Ramszesz, az istenek kegyeltje". Beválik-e vajon az öröklét jóslata? felett levő szikdaru emeli fel KÖVETKEZIK A BEFEJEZŐ nyíl a homokkal RIPORT: előterében körűiújjáépítése 1969- 3. KATEDRÁLIS A HOMOK ALATT