Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-24 / 54. szám, csütörtök

I

elena Petrovnal — mondta kolleganőjének titokzatosan Kosztya, miközben tekintete megbűvölten pihent a lány hullámos haján. Ha tudná, milyen eredeti jelmezt terveztem magamnak az álarcosbálra! — Spanyolnak öltözik? — kérdezte a lány érdeklődéssel, de tovább folytatta munkáját. — Már négyről tudok, aki spanyol lesz. Ketten a köny-i vetésből, ős két másik a tervezők közül. A könyvelők körgallérban lesznek, a tervezők pedig most kutatnak megfelelő leplek után. A gazdasági főnök torreádor-jelmezt választott. Még hiányzik a felszereléshez a piros köpeny, meg egy kard. — Dehogy öltözöm spanyolnak — válaszolta Kosztya neheztelve. A cári Időkben a földbirtokoscsemeték szaladd gáitak az álarcosbálokon spanyol mezben. A spanyol olyan mindennapi jelmez, hogy úgy mondjam maradi. Én mezőgazdasági jelmezt terveztem, ami korszerű, ős egész biztosan dijat nyerek vele. — A szomszédom kévének öltözik. Most attól fél, hogy valaki cigarettára gyújt a közelében. — Kévének?l Ugyan! — legyintett megvetően Kosztya. —< Az nem jelentős dolog. Én traktor leszek. — Igen? És kerekeken fogják magát tolni, vagy hogyan megy? — Két lyuk lesz rajtam a lábamnak. A maga részére ts kigondoltam egy érdekes jelmezt! ... — Milyet? — Nagyon különlegeset és korszerűt — suttogta a fiú, és fürkészően körülnézett, nem hallgatőzik-e valaki. — Furnérlemezből készül, az öv pedig szalmából, és alul abroncs tartja. — És ml lesz az? Felvonulási égület? - — Szó sincs rőla. — Kosztya hatásos szünetet tartott. — Ez is mezőgazdasági jelmez. Egy stlótorony. A karnak nyílásokat hagyok, a központi pavilon előtt fogunk állni, és majd tülkölök, hogy a vendégek és a zsürl felfigyeljen ránk. Meg mernék esküdni, hogy díjat kapunkl Hát ez mégis csak más, mint azok a nevetséges spanyol öltözetek, rojtokkal és gitárral. Ha megengedi, majd elhozom a jelmezét. — Nagyszerű, hozza csak el. De ne álljanak kl belőle szögek. Nem szeretném elszakítani a ruhámat, bál előtt. Kosztya két napig nem mutatkozott. A szobájába zárkózva fűrészelt, gyalult, kalapált, ki sem látszott a munkából. Harmadnap este Jelena Petrovna háza előtt teherautó állt meg. A tetején magaslott valami, ami úgy festett, mint egy kutya-felhőkarcoló makettje. Kosztya előbújt mögüle, kopogott a lány ablakán, és amikor a szőke fejecske élőbukkant a homályból, a fiú ünnepélyesen szólt. — Elhoztam. Engedje meg, hogy az ablakon át adjam ba, nehogy valaki meglássa. — A lány Ijedten pillantott a csodálatos alkotmányra, és félénken mondta: — Jól van ... De hogyan bújok bele? Felülről? — Alulról, alulról lihegte ARKAGYÍJ BUHOV: Kosztya, miközben betolta a jelmezt az ablakon. — Felemell az abroncsot és belemászik. A nyílásokon kidugja a karját... Hát akkor a büfépavllon bejáratánál találkozunk. A

bál napján Kosztya már kora délután a park felé tartott. Kis fiúk golyóztak a napsütésben. Sötét felhők borították az eget, de a park fényárban úszott. Kosztya a büfépavilon előtt ácsorgott és szomorú, kissé rekedtes szerelmi hívőjel gyanánt néha-néha megnyomta a dudát. Az imádott nő, így könnyebben rátalálhat és a fiú már látta lelki szeme előtt a silótorony körvonalait. A fából készült két jelmezben két érző szív egymásért dobog, gondolta és a meghívottak nemsokára értéke szerint fogják elbírni a festői párt. Kosztya dudált, de a hívójelek mind reménytelenebbek és nyugtalanabbak lettek. Keserűen és lenézően pillantott a török, spanyol, hindu és más népek képviselőire, arra a sok nőre, aki elárasztotta a parkot a könnyű Ipar tarka gyártmányaival. Ejtőernyős nők, rokokó dámák, apacsnök, mindenféle kosztüm volt, de silőtorony nem akadt egy sem. — Jönni fog, — vigasztalta önmagát Kosztya. — Nem olyan nő ... Megtartja a szavát... D

e a lány csak nem jött. Álarcosok furakodtak a tömeg közé és szétosztották a szavazócédulákat. Már a hetedik rumbát is eltáncolták, és előkészültek a nyolcadikra. Egy pimasz fráter cigarettacsutkát nyomott Kosztya dudájába. A fiú már elfáradt súlyos terhétől, és sajgott a szíve ... Amikor már kö^iel volt a teljes kétségbeeséshez, észrevette egyik kollégáját, aki sebészköpenyben, fehér sapkával a fején és szívhallgatóval a nyakában elhaladt előtte. — Jermicim — kiáltotta Kosztya reszkető hangon, — és levette az álarcát. — Ismerlek, szép maszk — hahotázott a „sebész". — Nem láttad Jelena Petrovnat? — kérdezte Kosztya lesújtva. — Tudod, egy ... olyan ... toronyban van. Alul abroncs, a közepén szalma, és kis ajtók vannak rajta a karjának. — Nincsen abroncsa — mondta vidáman Jermicim. — Szalmát sem viseL Szaskával táncol spanyol jelmezben. Virágot meg egy nagy fésűt tűzött a hajába. Gyere megmutatom. — Nem bírok. Benne vagyok a traktorban. Rakéta röppen a magasba. A zenekar tusst húzott. Taps hallasztott. Kiosztották a díjakat. Egy eszkimó, aki megállt egy török nővel, hogy cigarettára gyújtson, méltatlankodva mondta: — Az első díjat egy pillangónak adták, a másodikat az „Északi fény" kapta. Milyen igazságtalanság. Hiába izzadtam a vatta köpenyemben. Négy kötött mellény van alatta ... Színpompás ruhába öltözött fehérszemély közeledett Kosztya felé. Tarka selyemkendő borult a vállára, hajában óriási piros rózsa, meg egy magas fésű. — Köszönöm, Jelena Petrovna — mondta Kosztya elkeseredve, — köszönöm. — Értsen meg Kosztya — védekezett Jelena Petrovna. — Félóra hosszat próbáltam bemászni a toronyba, de hiába. Én fába öltözve egy lépést sem tudok tenni, pedig táncolni szeretnék. Másszon ki maga is, Kosztya. Szaskának ígértem a négyest, de ha maga jön.. . — Nem bírok kimászni, öszsze vagyok szegecselve — mondta panaszosan a fiú. — Egész lelkemet beleadtam ebbe a két jelmezbe. Da magát csábította a banalitás... Maga Szaskával táncol . .. Menjen csak, ropja tovább... Nagy csalódást okozott nekem ... — Toljam a kijárathoz? m kérdezte a lány bűnbánóan. — Nem szükséges. Menjen csak vissza. Én férfi vagyok. Majd kiheverem. K

osztya lesújtva vonszolta magát a holdfényes úton hazafelé, és keserűen panaszkodott Jeremicinnek, aki együttérzően elkísérte: — Egy nő képtelen a magasztos gondolatokat felfogni. Egy nőnek csak csecsebecsék kellenek, rózsa, fésű, limonádé... Pedig az visszahúzza őt a múltba. A, nincs is értelme, hogy beszéljek róla ... Adj egy cigarettát, Jeremtcin ... Szirmai Marianna fordítása APRÓHIRDETÉS QtHQi • Családi ház eladó Párkány közelében: 2 szoba, előszoba, konyha, éléskamra és mellékhelyiségek, udvar nagy kerttel. Cím a hlrdetôlrodában. Ú-085 • Horné Sallby 64 sz. alatt, galántai járásban, eladó nagy, 2 szobás családi ház, kerttel, a főút mellett. A ház vétellel kiörül. 0 100 • Tudor STV eladó kitűnő állapotban. Ivan Smida, Na výslní 13, Bratislava. Ű-104 Számítsa ki — mennyi étel romlik meg évente, ha nincs otthonában hűtőszekrény Ne feledje, hogy az ételek csak hidegen tárolhatók! Éppen ezért a hűtőszekrény ma már minden háztartásban fontos és a központi fűtéses lakásokban szinte nélkülözhetetlen. Kiegészítő kölcsönre azonnal vásorothat ELE KTROSVIT márkájú villany- vagy gázhütőszekrényt A választásnál segítséget nyújtanak a szaküzletek dolgozói ÚF-063/a ^llllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllll A DOLGOZÓ NŐK es A MAGÁNYOS EMBEREK SZAMARA RENDKIVOL ELŐNYŐS A TEJPOR. SZOKSÉG SZERINTI MENNYISÉGBEN KÉSZÍTHETŐ ÉS MINDIG KÉZNÉL VAN A TEJ, MINDIG LEGYEN OTTHON TEJPORI Minden alkalomra kiváló a VITANA borsóleves • Ásáshoz ős telefonvezetékszarclő munkára munkásokat alkalmazunk. Ötnapos munkahét, lakás, családlátogatásra díjtalan vasúti jegy. Az írásbeli jelentkezéseket a következő címre kell küldeni: CSD SZ dtlny, Hradec Králové, Kydlinvská 1300. ÚF-071 • A Trnavai Egyesült Cukorgyárak diószegi üzemébe azonnal felvesznek központi zootechnikust. Feltételek: középiskolai, vagy főiskolai végzettség és legalább tízesztendős gyakorlat. Nőtlenek számára a lakás és ellátás biztosítva van. Családos jelentkezők számára egy plusz kétszobás lalakást 1966. április 1-től tudunk biztosítani. Fizetés az MPP szerint. Cím: Spojené cukrovary, n. p. Trnava závod Štefana Majora, Sládkovičovo. OF-095 Zöldborsó szalonnával Zöldborsó fokhagymával Borsópüré füstölt hússal EB 198 II. ŰF-005