Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-20 / 50. szám, vasárnap

FORRADALMI HAGYOMÁNY C sehszlovákia ifjú dolgozóinak jelentős évfordulója feb­ruár 20. Negyvenöt esztendővel ezelőtt ezen a napon alapították meg Prágában a Csehszlovákiai Kommunis­ta Ifjúmunkások Szövetségét, amelynek léte és működése szo­rosan összefügg a CSKP eszméivel, harcával, s amelynek zász­laja alatt városi, falusi ifjú dolgozók és ifjú értelmiségiek tö mörültek. Mi vezette negyvenöt évvel ezelőtt Csehszlovákia Ifjainak legjobbjait a kommunista esz­mékhez? Az ifjúmunkások 14— 16 órát is dolgoztak naponta. Könyörtelenül kizsákmányolták őket különösen ott, ahol mint inasok csupán „teljes ellátá­sért" dolgoztak. A kapitalizmus nem kívánta, hogy a fiatalok tanuljanak, hogy műveltséget szerezzenek. A kapitalizmus megtagadta a dolgozó ifjaktól a jobb életlehetőséget. Az első imperialista világháború csak fokozta a fiatal nemzedék el­keseredését a tőkés rendszer ellen. Hazájuktól távoli harcte­reken, idegen érdekekért pusz­tultak el ezerszámra. A Nagy Októbert Szocialista Forradalom milliók szívét lob­bantotta lángra, s Csehszlo­vákia ifjú dolgozóinak is a kommunizmus lett a jelszavuk. Nem véletlen, hogy Szlovákia szervezett ifjú dolgozói 1920. szeptember 5-én Bratislavában, a Duna utcai Munkásotthonban megtartott kongresszuson fel­hívták Csehszlovákia proleta­riátusát, hogy hagyja el az op­portunista Szociáldemokrata Pártot és alapítsa meg Cseh­szlovákia Kommunista Pártját. Ez volt Szlovákia osztályöntu­datos ifjú dolgozóinak első nyílt és bátor kiállása a kom­munizmus mellett. A Csehszlovákiai Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének Prágában megtartott alapító kongresszusán cseh, szlovák, német, magyar és ukrán kül­döttek vettek részt. A kong resszus központi bizottságot vá­lasztott, valamint határozati javaslatot fogadott el egy szi­lárd szervezeti hálózat kiépíté­sére. Legfontosabb feladatául tűzte ki a proletár ifjak meg nyerését a kommunizmus esz­méjének és az ifjúság előkészí­tését a forradalmi harcra. A Csehszlovákiai Kommu­nista Ifjúmunkások Szö­vetségének alapító kongresszusa nemcsak az ifjú dolgozók mozgalmának fontos eseménye, hanem forradalmi munkásmozgalmunknak egyik jelentős határköve volt. Az if­jak szociáldemokrata hagyomá­nyoktól mentes, forradalmi lel­kesedéssel fűtött, úttörő mun­kát végeztek önálló kommunis­ta szervezetek kiépítésével. Te kintve, hogy politikai és ideoló­giai harcokban még tapaszta­latlanok voltak, tevékenységük­nek határozottabb politikai je­lentősége csak később, a CSKP megalakulása után nyilvánult meg, amely mint a munkásosz­tály élcsapata nevelte és Irá nyitotta az ifjú dolgozókat, hogy vállvetve küzdjenek a végső felszabadulásért. A korompai véres események 45. e v ojara NEGYVENÖT ESZTENDŐVEL ezelőtt, 1921. február 21-én, délelőtt 11 órakor felbúgtak Korompán (Krompachy) a gyári szirénák. Az üzemben leálltak a gépek. A riadóra a munká­sak a tragikus események színhelyére rohantak, abol már csak halottakat és sebesülteket találtak. A vérontás előzményeit a kö­vetkezőkben ismertetjük: 1921. február 21-nek délelőttjén nagyszámú munkásnő tüntetett a gyári konzum előtt az amúgy ls alacsony lisztfejadagok to­vábbi csökkentése ellen. Az asszonyok tiltakozásul három­tagú küldöttséget menesztettek Králik gyárlgazgatóhoz, aki azonban a munkások kérését nem teljesítette, sőt iázítással vádolva őket, letartóztatta a küldöttség egyik tagját. Időköz­ben a csendőrök puskatussal szétkergették az igazgatóság épülete előtt várakozó asszo­nyokat. A történtek hallatára a gyárból több munkás a hely­színre rohant, köztük egy Hei­nisch nevű fiatal munkás is, aki felelősségre vonta Kroupa csendőrőrmestert a brutális be­avatkozásért. Kroupa erre sor­tüzet vezényelt, de a csend­őrök vonakodtak engedelmes­kedni. Ekkor Kroupa szolgálati pisztolyával Heinischre lőtt, aki holtan terület el a földön. Az eseményen felbátorodva most már a csendőrök is több lövést adtak le a tüntetőkre. Azután szuronyrohammal ürítették ki az igazgatósági épület előtti te­ret. Heinischen kívül Gonda Jó­zsef munkás életét is kioltotta a gyilkos csendőrtüz. Tizenhat súlyos sebesült fetrengett vé­rében a helyszínen. Ketten kö­zülük még kórházba szállítás közben belehaltak sérüléseikbe. A további fejlemények során akkor állott be a döntő pilla­nat, amikor a munkások Hei­nisch és Gonda tetemét, vala­mint a sebesülteket a kórházba vitték. Az igazgatóság ablaká­ból Podhorský főmérnök moso­lyogva szemlélte az áldozatok elszállítását. A kihívó lelketlen­ség annyira felbőszítette a vég­sőkig elkeseredett munkásokat, hogy behatoltak az épületbe, Poclhorskýt levonszolták a lép­csőn és agyonverték. Ennek híre eljutott Lukáč fő­szolgabíróhoz, aki a helyszínre sietett, de ő is Podhorský sor­sára jutptt. A VÉRES ESEMÉNYEK kímé­letlen terrort váltottak ki: kö­vetkezett a tömeges letartózta­tás, a hosszúéves börtönök, ki­hűltek a martinkemencék, be­zárultak a vasgyár kapui. Kö­vetkezett a gyár leszerelése, berendezésének elszállítása. A végzetes korompai sortűz egy­úttal jeladás volt Szlovákia többi üzemének a leállítására, amit a nagytőke azzal indokolt hogy a termelés nem gazdasá­gos. A szlovákiai iparvállalatok leépítése több ezer munkáscsa­ládot juttatott koldusbotra. Éhezés, munkanélküliség és ki­vándorlás lett a sorsuk. A ko­rompai vasmű égbe nyúló, ki­hűlt kéményei, a csendőrök eszeveszett lövöldözése és a szerencsétlen áldozatok egy­egy vádiratot képeznek a Szlo­vákia területén folytatott lel­ketlen kapitalista gazdálkodás ellen. HAT ÉVVEL a felszabadulás után, 1951. február 18-án mél­tán emlékezett meg Korompá­nak és környékének dolgozó népe e tragikus események 30 éves évfordulójáról. E napon a hős város zászlódíszbe öltöz­ve várta a párt és kormány küldötteit, akik 20 ezer főnyi lelkes tömeg jelenlétében átad­ták Korompa dolgozóinak a „MEZ" elektrotechnikai alkat­részeket gyártó üzemet. E gyá­rat az első üzemek közé sorol­juk, melyek közvetlen a felsza­badulás utáni években épültek. A további napokban a gyár gé­pei mér az új, szabad élet da­lát zengték. Az elesett hősök helyére a munka hősei léptek. RÓJAK DEZSÚ Hetente — 42 óra! A handlovái bányászok újév őta már csak heti 42 Arát dolgoz­nak. Február elsejétfii kezdve a novákyi bányavállalat dolgozói is áttérnek erre a rövidített munka­időre, miáltal minden hónapban három szabad szombatot élvezhet­nek. A vállalat igazgatósága és pártbizottsága oly irányelveket dolgozott ki a termelés biztosí­tására. hogy az új munkaidő be­vezetése folytán a bányászok ke­resete se csökkenjen, s az egyéni normát se kelljen emelni. (sz gy) PESfÉK? Igen, de ízlésese n! 1/ ozmetikai tanácsadónk második részében a női szépségápolás egyik legrégibb problémájával, a festéssel foglalkozunk. Már a barlanglakó ősasszonyok is tetszeni akartak, és az ókori Egyip­tomban is igen hatásosan alkalmazták a szépségápolás apró fogá­sait. Természetes, hogy korunk asszonya sem maradhat el a régiek mögött. Dicséretes szándék ez, hiszen ezzel tartozunk önmagunknak és környezetünknek. Csupán az a fontos, hogy ezen a téren se lép­jük át a jóízlés határát, és a túlzott botáskeltés ne váljék nevet­séaessé. 5 í A festés célja ugyanis nem más, mint a ter­mészet korrigálása: a kedvező vonalak kidom­borítása és a negatívumok eltakarása. Ezen a téren elsőszámú segítőnk: az ajakrúzs. Az ajakrúsz egyetlen asszony táskájából sem hiányozhat, mert a külsejéről egyetlen nő sem feledkezhet meg. Az ajakrúzs a keskeny ajkakat optikailag szélesíti, a vastagokat keskennyé varázsolja, a petyhüdteket szilárdítja. Csupán jó festőnek kell lennünk, és be kell tartanunk néhány alapvető szabályt. Az egyik legfonto­sabb: a megfelelő árnyalatú rúzs kiválasztása. Tehát olyan színű ajakpirosítót válasszunk, ame­lyik illik hajunk, szemünk színéhez, öltözékünk­höz, a nappali vagy az esti világításhoz. Ha helyesen választunk, biztosítjuk a sikert. A z üzletekben bő választékban találunk hazai gyártmányú, olcsó ajakrúzst, ötféle gyártmány áll a vevők rendelkezésére, mind bevált márka és az összes árňyolatban kapható. Az AB gyártmányok 13 árnyalatban kerülnek az üzletekbe. Az Amica 5, az Elida 9, a Royal Ambrée 10, a Rosana pedig 6 árnyalatban kapható. És mivel az egyes gyártmányok árnyalatai nem azonosak, minden nő 43 árnya­latú ajakrúzs közül választhatja ki a neki legmegfelelőbbet. És ha figyelembe vesszük, hogy egyesek a fehér színt kedvelik, amelynek már az ajkon adják meg a megfelelő színárnyalatot, akkor láthatjuk, hogy a választék szinte felsorolhatatlanul gazdag. Az ajakrúzson kívül azonban nem szabad megfeledkezni a púder­ről sem. Természetesen az Elida és Rosana gyártmányokra gondo­lunk. A fényes bőrnek őszibarack színű, selymesfényű jelleget adnak. Nem szabad azonban, hogy fátyolszerűen lepje az arcot, hanem csupán vékony egyenletes réteget kell képeznie. Beszélnünk kell a kőpúderről és a folyékony, Amica gyártmányú púderekről is, amelyeket különösen esti kikészítésnél használunk nemcsak az arcra, hanem a vállra és dekoltázsra is. Tartósabb réteget képezvén, tökéletesen megfelel a követelményeknek. Említést érdemel a különleges rendeltetésű Amica fedőkrém és ^ a De Miclén púderkrém is. Az előbbi megbízhatóan takarja az arc kozmetikai hiányosságait, amelyek pillanatnyilag nem távo­líthatók el (pihék, fekete pontok, pattanások, stb.) míg az utóbbi különösen akkor tesz jó szolgálatot, ha arcunkat túl sápadtnak találván, kissé sötétebb árnyalatot óhajtunk. Ez a legmegfelelőbb esti alkalomra is, ha egy egész éjszakán át szükséges a jó kiké­szítés. Az Amica arcfestékkel (arcrúzzsal) kívánság szerint szabályozhat­juk az arcot keskenyebbre, szélesebbre. Használatánál ugyancsak a jó ízlés a mérce. Čs ha valaki téli üdülésén nem jutott napsütéshez, a Kreolan ^ segítségével szép bronzszínű árnyalatot kaphat már néhány nap alatt is. Nagy előnye, hogy nem mosható le és nem árt az arcbőrnek. Végül pedig könnyű és biztos kézre van szükség a szépségápo­láshoz. TEA MELLÉ TEAKOCKÁK: 3 szelet reszelt csokoládét, 50 dkg lisztet és 25 dkg cukrot 25 dkg vajjal, 1 sütő­porral, 1 vaníliás cukorral, 10 dkg darált diőval jól összekeve­rünk. Szódával lazítjuk. Félujjnyí vastagra nyújtjuk, tepsibe rakjnk, aztán lassú tűznél kisütjük Mi­ntán megsült, csokoládémázzal be­vonjak és a *—*** kockára vágjuk. SAJTOS TEASÜTEMÉNY: 10 dkg reszelt sajtot, 20 dkg lisztet, 10 dkg vajat, egy tojássárgáját 1 dkg sóval és tejföllel összegyú­runk. Tetszés szerinti rndacská­kat és pereceket formálunk be­lőle. Tetejét bekenjük tojássárgá­jával és meghintjük köménymag­gal. Nem túl forró sütőben las­san sütjük. A XX. SZÁZAD KALANDJAI 2. ÁLARC NÉLKÜL — Remek fickó ez a Paul. És milyen szerencsel Hiába, aki a Wikdóhoz kerül, az csak burokban születhetett. (Wikdó­nak becézték a Wirtschaftskom­mandót, a náci megszálló kato­nai hatóság különleges gazda­sági alakulatát, amelynek az volt a feladata, hogy a meg­szállt területek természeti kin­cseit és minden erőtartalékát a náci győzelem szolgálatába ál­lítsa.) — Vajon mivel lep meg bennünket — figyeltek fel a Liszovszkajánál szórakozó tisz­tek a háziasszony és az érkező Siebert beszélgetésére. Paul Siebert belépője azzal kezdődött, hogy tojáslikőrt hú­zott elő köpenye zsebéből. A tár­saság nagyokat csettintett nyel­vével. Hiába, ez a Paul eredeti fickó. Sohasem jön üres kéz­zel. Megoldódott nyelvek Egy órán belül fesztelen be­szélgetés folyt a likőrtől meg­ittasodott társaságban. A becsí­pett tisztek sutba dobták a ti­toktartásra kötelező szolgálati szabályzatot. Megoldódtak a nyelvek, és megnyíltak a szí­vek. Még azok a tisztek is me­részebben nyilatkoztak, akik tartottak a két nőtől, akikről bennfentes körökben tudták, hogy az SD, a náci biztonsági szolgálat ügynökei, és a Gesta­po megbízásából fogadják a ná­ci tiszteket, hogy kipuhatolják hangulatukat, harci szellemü­ket. Tudta ezt Paul Siebert ls. Sőt, ő még olyasmit is tudott, amit tiszttársai nem sejtettek. Pél­dául azt, hogy Ligyija Liszov­szkaja és unokatestvére nem­csak a Gestapónak dolgoznak, illetve annak csak látszólag se­gítenek, a valóságban ügyes szovjet felderítők. A két nő figyelmesen foglal­kozott vendégeivel. A vidám társaságban feltűnt egy szomo­rú, hórihorgas náci hadfi. — Ugyan Ludwig, mit kese­reg, csak nem a szíve fáj? „Elvesztette" valahol? — Ah, asszonyom, tudja, el­ismerem, hogy vannak Orosz­országnak olyan gyöngyszemei, mint maga, s nem szabad, hogy ezek elvesszenek, de mégiscsak vad ország ez ... S most Párizs után ide kellett jönnöm ... — No de ilyet!? Hát mit vé­tett Ludwig, hogy ide helyez­ték? — Semmit. Valamennyi baj­társam elbúcsúzhatott a Champs Elysées-től. Parancsnokunkat, Khun őrnagyot egyenesen Belgorodba vezényelték, és szegény feje bánatában any­nyira berúgott, hogy kiesett az autóból. Most kórházban ápol­ják. Ligyija tehát megismerkedett egy elégedetlen emberrel, aki nem tud megválni a fény vá­rosától, s nem tudja, miért kel­lett csapattestének éppen Bel­gorodba jönnie. A szoba másik sarkában egy másik százados Marijának ön­tötte ki szíve bánatát: — A barátom már zászlóalj­parancsnok, én meg csak egy századnak vezényelek. No de remélem, O r j ol után én is megkapom a tölgyfakeresztet. Két évig egy helyben topog­tunk, de most már nem szalasz­tóm el az alkalmat. Nyikolaj Kuznyecov mint Paul Siebert. Paul Siebert egy napbarnított, feketére sült páncélossal be­szélgetett. ö látszólag elégedett volt sorsával. — Te meg miféle szanató­riumban sütkéreztél mostanáig? — évelődött vele. — Szép kis szanatórium, let­tél volna csak ott. Nem euró­pai embernek való az a poko­li afrikai nap! Szerencsére Kurszkba vezényeltek. A szálak összefutnak A két nő a náci tisztek elszó­lásaiból megtudta, hogy a né­met hadvezetőség valamilyen nagy akcióra készül, éspedig Kurszk vidékén. Erre vall, hogy Leningrád mellől gyalo­goshadosztályt vezényeltek Or­jol irányába, egy harckocsizó­hadosztályt vonultattak Belgo­rod felé, és Afrikából páncélo­sokat vontak be Kurszk ellen. Rövidesen a moszkvai vezér­karnak is tudomására jutott az, amit Ligyija Liszovszkaja szo­bájában elhangzott. A Rovno környéki erdőségekben tanyázó Medvegyev ezredes nagy parti­zánalakulata, amely Moszkvá­ból azonnal parancsot kapott, hogy készüljön fel nagyobb tá­madásokra. Feladatuk: a városon áthaladó és a Kurszk térségébe irányuló német csapat- és ha­dianyagszállítások feltartóztatá­sa, nagyobb erők lekötése. Pon­tos adatokkal majd idejében szolgál egy „jó Ismerősük". A fő cél: a náci hadvezetőség „Fellegvár" tervének meghiúsí­tása. Következik: „A FELLEG­VAR" ÖSSZEDŰL.

Next

/
Thumbnails
Contents