Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-02 / 32. szám, szerda

Telt házak f"* r előtt játsza- S "7 J H nak a prágai szín- ^ házak, a közönség élvezi a Jobbnál Jobb darabokat. Igy például E. F. Színháza I P házi levél rágából Burian Euripidész Trójai nök című őkorl tragédiáját tűzte műsor­ra. A két és fél ezer évvel ezelőtt megírt alkotás gondo­latainak mesteri időszerűsíté­se /. P. Sartre érzékeny tol­lának az érdeme. A darabban őszinte állásfoglalás nyilvánul meg az erőszak, a pusztítás, a háború ellen, erélyes tiltako­zás, mely nem tűr ellentmon­dást. A gyermekeiket, férjü­ket, otthonukat sirató trójai nők a romok között kesereg­nek mérhetetlen veszteségeik miatt, amikor a győztes görö­gök küldönce hírül hozza a to­vábbi megaláztatást: szabadsá­gukat is elvesztették, vala­mennyien rabszolgasorba ke­rültek. A Csehszlovák Hadsereg Színháza történelmi darabot mutatott be. A Caesar és Cleo­patra üdítő komédia. G. B. Shaw szokott szellemességével, ötletektől sziporkázó finom iróniájával a saját elképzelése szerint írta meg a nagy római hadvezér találkozását az ifjú egyiptomi királylánnyal. Az öregedő „isteni" Caesar jelle­me • eléggé összetett: jószívű, de fölényes és számító is, aki minden körülmények között feltalálja magát. A kislányos Cleopatrával szívesen eltré­fálkozik. Kellemes szórakozást nyújt neki magárahagyatottsá­gában. A két címszereplő kö­zötti párbeszédeket a tömeg­jelenetek, a római katonák teremtette harci légkör élénkí­ti. A temperamuntumos J. fi­rásková kitűnően tolmácsolja Shaw és F. Stepánek rendező elgondolását. Méltó társra ta­lált a Caesart alakító mérték­tartó /. Prachar személyében, aki könnyedén küzdi le az út­jába tornyosuló akadályokat. A többi szereplő a két főhős mellett jóformán eltörpül. A Kamara Színházban az ausztráliai L. Lawler darabjá­nak, a Tizenhetedik baba nya­rának tapsolunk. Egyben bú­sulunk a főhősök eltékozolt élete láttán. A kampánymunká­ra elszegődött munkások né­hány hónapos szabadságukat már tizenhét esztendeje rendszeresen Dél-Ausztráliá­ban töltik barátnőik ottho­nában. Hirtelen rádöbbennek, hogy további barátkozásuknak nincs értelme. Mégis úgy ér­zik, nehéz felhagyni azzal, amihez éveken keresztül hoz­zászoktak. Végül azonban a be­csületérzés győz s a helyes utat választják. A mindvégig Idegfeszítő elő­adást az éles ellentétek, a gyakori hangulatváltozás jel­lemzi. O. Ornest gyakorlott rendező. Érdeme a sikeres ha­táskeltés. Körültekintését, biz­tos kezét dicséri, hogy az idénymunkások alakítását. O. Sklenckára és R. Deylre, a két barátnőt pedig J. Adamovára és L. Pichovára bízta. Jól szá­mított, és nem is csalódott. Jól megválasztotta a darab két fia­tal szereplőjét, L. Svormovát és L. Trojant is. Ök a szöveg­könyv szerint é ->en akkor in­dulnak el az életbe, amikor a többiek illúzióikban csalódtak. A szerző törhetetlen optimiz­musa ezekben a fiatalokban jut kifejezésre. A Realista Színháznak két bemutatója is volt: K. Palous rendezésében a Mrstik-testvé­rek klasszikus cseh drámája, a Maryša, röviddel ezután pedig az orosz származású, Angliá­ban élő Ustinov Pillanat a fi­nis előtt című komédiája. A Maryša, bár 1886-ban egy morva kisvárosban jelent meg, ma is időszerű. Hiszen a ka­pitalizmusban nem egy falusi tragédiának okozója a dölyf és a kapzsiság. Egy lány a falu szegény legényét szereti, de szülei jómódó élettársat szemeltek kl részére. Hiába szenved, a malom tulajdonsá­hoz kényszerítik. Amikor sze­relme hazajön, a felgyülem­lett keserűség a fiatalasszonyt végzetes tettre készteti: meg­mérgezi öregedő férjét. Mary­šát J. Ditetová alakítja figye­lemreméltóan. A Pillanat a finis előtt — londoni bemutatója után négy évvel — jutott el a Realista Színházba. A fantasztikus da­rab hőse, a nyolcvanéves Sam Kinsale író élete egyes Idő­szakaiban önmagával találko­zik. Az azokból az időkből fel­elevenített emlékek, amikor magas röptű költeményeket, majd regényeket, végül detek­tívhistóriákat Irt, hűségesen visszatükrözik egy és ugyan­azon személy jellemének vál­. tozását, kedvteléseit. Az idős embernek fiatalabbkori énjével folytatott ötletes vitái és pár­beszédei során, a mulatságos jelenetekben nincs hiány. A közönség mindvégig kitűnően mulat a nyolcvanéves Samon, aki őszintén sajnálja, hogy húszéves korában oly szenve­délyes szerelemmel ragaszko­dott menyasszonyához. A húsz, negyven, hatvan és nyolcvan­éves Sam végül ts egybeolvad, hogy „egy pillanattal a finis előtt" megszülessen az író önéletrajza. Samot négyen alakítják. A rokonszenves V. Kubánková a feleség szerepében mint me­nyecske, mint Idősebb vagy öregaszony mindvégig meggyő­ző és mindannyiszor újat nyújt. F. Laurin rendezése a legna­gyobb igényeknek ls megfelel. KARDOS MÁRTA A közelmúltban Magyarország különböző színhá­zaiban, Angyalföl­dön és Kecskemé­ten az Odry Színpadon és Alsópáhokon hangzott fel a kacagás, érdekes, izgal­mas művek kerültek színre, mint Csurka István vígjátéka, Az idő vasfoga, Gyárfás Miklós munkái, az Egérút és a Kény szerleszállás. Legutóbb Illyés Gyula is csatlakozott a sorhoz és hosszú szünet után jelen­tős vígjátékiról tapasztalat bir­tokában a Déryné Színház ré­szére megírta új vígjátékát, kifejezetten azzal a céllal, hogy falusi közönség előtt mu­tassák be. A sikeren felmérhettük, mi­lyen roppant hatóerővel ren­delkezhet egy jól megírt víg­játék. Nemcsak azért, mert valamit leleplez, emberi gyen­geségekre, társadalmi 1- bajokra mutat rá s esetleg meg is szün­teti azokat, hanem azért, mert megtanít gondolkodni és meg­érteti azt, amit különben ne­hezebben fogunk fel. Az, hogy a magyar vígjáték új gyümölcsöket termett, azt Jelenti, hogy lassan felnő a távolabbi égtájak vígjátéksi­kereihez. Csurka vígjátéka egy abszurd történettel bírálja a bürokrá­cia önmagát újraszülő, elpusz­títhatatlan és automatikus sza­porodását. Gyárfás legjobb víg­játékai, — a Kényszerleszál­lás, vagy az Egérút, egy fur­csa paradoxon gondolat híd­jára épülnek, a jellemvígjáték elcsépeltnek tartott eszközei megújításával úgy használják a nagyjelenet-technika bravúr­jait, hogy az élet megannyi kis jelenetét mintegy nagyje­lenetté áthangszerelve nyújt­ják át a nézők. Látszólag a köznapi, szürke élet zajlik a színpadon, és hozza létre a szituációkat az élet spontán logikája adja a megoldást, csak mindez ídőzöjelben törté­nik. A Kényszerleszállás Gyárfás régi Játéka, lomb ezredes mennybemenetele stílusában fogant. Az ördög érkezik meg a harmincas években Nagycsü­törtök városába elegánsan, szolid, finom úriemberként és a városka jelentős alakjaival, a plébánossal, a polgármester­rel és a többiekkel megérteti, hogy az ördög jócselekedeteit Budapestrő bűnös jótékonykodásnak te­kintse a világ. Ahhoz, hogy közöttük élhessen, hozzájuk kell hasonulnia, bűnbe esnie azért, hogy a mennybe mehes­sen. A „kényszerleszállás" egy angyalt hoz le a földre és el­lentmondó szituációk sorozatán keresztül egy fiatal marxista filozófussal hozza őt össze. Ezekben az abszurd szituációk­ban különös fénytörésben ke­rülnek elénk szokott és meg nem értett fogalmaink is. Itt is emberek, filozófusok és an­gyalok küzdenek azért, hogy emberek tudjanak lenni. Csurka a vígjáték pesszimis­tább hangvételét folytatja. Gyárfás javíthatatlan optimis­ta, abszurd játékai, vagy mo­liére-i módon körülhatárolt jelemvígjátékai is az emberi magatartásért küzdő alakok rokonszenves csetlés-botlását ábrázolja. Illyés komédiája, a Bolhabál, viszont, mint az író írja, kife­jezetten azzal a művészi szán­dékkal született, hogy kimond­jon „egy igen nehéz fajsúlyú, örök, kemény igazságot, a le­hető legnépszerűbb, legköny­nyebben ható, legmindennapibb külsejű művészi eszközzel... Népszerűen szólni, a népre nem lefelé, hanem fölfelé te­kintve." A Bolhabál stiláris ér­dekessége, fordulatainak me­rész kegyetlensége éppen eb­ből a szándékból adódik, s azt a közönségréteget hódítja meg a színháznak, amely vagy sa­ját világával ellentétes hatá­sokat próbált önmagához ido­mítani, vagy egyszerűen ámul­va nézte a talmit, a felszíne­sen csillogót. S örülnünk kell a vígjáték fellendülésének, mert nemcsak arról van szó, hogy az igényes vígjáték okít, hogy eszméltet, de Irodalmun­kat is megmozdíthatja, szel­lemi közérzetünket alakíthatja. Nem szeretném túlbecsülni a vígjáték szerepét, de az iro­dalmi igényű Játék a vígjáték művészi rangját is biztosítani tudja. Mert semmi sem ártott jobban az elmúlt esztendőkben a vígjátéknak, mint azok a mondvacsinált viták, amikor a silányság a műfaj védelmé­nek ürügyén védte hadállásait, és a minőség igényének sut­badobásával próbálta megmen­teni önmagát. A színvonalas játék mindig komoly ügy lesz, mindig tiszteletben tartott tel­jesítmény, mert nem a hang­szerelés módja állítja egymás­sal szembe a drámai műfajo­kat, hanem a minőség igényé­nek tisztelete vagy elhanyago­ILLÉS JENŐ mmmmmmmm X NYERHETS TUDJA ML A TITKA ENNEK? SZERENCSÉT HOZ MINDENKÉPPEN DUPLA- ŠPORTKA MINDEN HÉTEN iHiiiiiuiuiiiiímiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiniiiiiil KEVESEBB PÉNZÉRT - TÖBB ÁRUT! Használja ki az előnyös vásárlási lehetőséget! Idényvégi kiárusítás, leszállí ott árak! 1966. január 24-től február 26-ig a CSSZK ÁRUHÁZAIBAN! Olcsóbb áron vásárolhat cipőt — textilt — ruhát — bőrdísz-műárut és más ijrarcik­ket. Részletes tájékoztatást kérjen a a CSSZK ÁRUHAZAIIAN! ClF-052 9 Olaszországban kb. 5000 középkori kastély van, de csak 150 szolgál múzeum céljaira. A többi lassan tönkremegy, mert a tulajdonosok nem haj­landóak fedezni a karbantar­tás költségeit. Sokan a legszí­vesebben eladnák kastélyukat. • Jiŕí Weiss februárban kez­di meg új filmjének forgatását. A forgatókönyvet a rendező Ján Očenášekkal írta. A fősze­repet Rudolf Hrušinskýnak szánták. A film egy javakora­beli férfiről szól, aki azt hiszi, hogy az életben mór nem ér­heti meglepetés. • A csajkai őskori települé­sen, a Krim-félszlgeten Jevpato­vija közelében a régészek ta­valy egy amazon bronzszobrát találták meg. Most felszínre ke­rült egy fekvő Herkulest ábrá­zoló féldombormű, mégpedig egy homokdomb fedte palota egyik helyiségében. Zsákbamacska 9 Nyilatkozatok • Ifjúsági magazin Eddig a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségén k egy­egy adás hosszabb ideig tar­tott és a fő műsorokat vasár­nap sugározták. A legjobb adá­sokat többnyire most is vasár­nap közvetítik. Jelenleg azon­ban rövidebb egységek formá­jában, az eddiginél több figyel­met szentelnek a hétköznapi adásoknak. A 60 és 30-perces összeállítások helyett a rova­tok újévtől gyakrabban, rádió­szerűbb és rövidebb műsoridő­vel (10—20 perccel) jelentkez­nek. A mai struktúra érzésünk szerint nemcsak frissebbé, ha­nem érdekesebbé is tette a rá dió közvetítését. Okos elképze­lésnek tartjuk, hogy új rovato­kat is bevezettek s ezzel gaz­dagították az adások színská­láját. Viszonylag még a saját össze­állításokban is sok az átvett, holott a rádiótól ls azt szeret­nénk, hogy hivatásának megfe­lelően az országos érvényű kérdések mellett elsősorban azoknak a problémáival foglal­kozzék, akik az adásokat hall­gatják. Az új műsortervnek talán a vasárnaponként sugárzott két­órás „blokk" a legnagyobb vív­mánya. Eddig az Ilyenek va­gyunk, az Emberek és paragra­fusok, valamint a Zsákbamacs­ka című összeállítások hang­zottak el. A kissé sikertelen kezdés után e műsorforma leg­jobb erényeivel mutatkozott be. Mind az Emberek és paragra­fusok (Kozma Gynla összeállí­tása J, mind a Zsákbamacska (Delmár Gábor összeállítása) a Csehszlovák Rádió magyar szer­kesztősége eddig közvetített adásainak legjobbjaira emlé­keztettek. Az Emberek és paragrafusok című adást gondolatiságáért, a Zsákbamacska című adást ötle­telért dicsérjük. Igazán figye­lemre méltónak a Zsákbamacs­kát tartjuk. A műsor a terített asztal örömeiről és gondjairól szólt. Ebben a műsorban szinte minden benne volt, amit a té­mával kapcsolatban tudni érde­mes. Szerintünk valahogy így kell festenie az összeállítások­nak, az ilyen műsort tartjuk egységesnek, gondolatilag egésznek, összefüggőnek. Egye­dül a címet tartjuk sikertelen­nek. A Lakoma, vagy a Terített asztal jobban kifejezte volna az adás tartalmát. Az Irodalmi adások kereté­ben a múlt vasárnap Dobos László az Irodalmi Szemle szerkesztéséről, Bábi Tibor a modern irodalomról, Tőzsér Árpád a költészetről mondott figyelemre méltó szavakat. Most vasárnap Simkó Margit Szeretlek élet című verses­könyvét ismertették. A szerző a könyv megjelenése körüli huza­vonáról és terveiről beszélt. Mindkét adás irodalmi életünk problémáira vetett fényt. Vasárnap új rovatot is bemu­tatott a Csehszlovák Rádió ma­gyar szerkesztősége. Az ezentúl negyedévenként jelentkező hat­vanperces Ifjúsági magazin első számában az Ifjúság, és általában a nevelés kérdéseiről hangzottak el rövid cikkek, Je­lenetek, interjúk. Az irodalmi igénnyel szerkesztett ifjúsági magazinnak már az első száma arra engedett következtetni, hogy időszerű kérdésekkel fog­lalkozó, — rövidesen bizonyá­ra népszerűvé váló — rovat született. BALÁZS BÉLA 1986. II. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents