Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-13 / 43. szám, vasárnap

Fenyves György berlini levele: ••••••••••••••••••••• A német film jelenéről A KINO INTERN ACIONALBAN a „Porgy és Bess"-t játszották. Ottó Preminger színes, szélesvásznú. 70 mm-es, hatcsatornás sztereofonikus hangú amerikai operafilmje, a majd ezerszemélyes hipermodern moziban, a demokratikus Berlin belvárosának szívében, a Hotel Berolina szomszédságában, a Kari Marx-AIlen üres házak előtt futott. Az első berlini este meglepő filmélménye nyomozásra késztetett, s látogatásokkal, beszélgetésekkel, filmnézésekkel zsúfolt napok után lassan kirajzolódott a Német Demokratikus Köztársaság filmművészetének jelene. Meglepetéssel teli. érdekes, olykor kritikára késztető kép ez. De nézzük a tényeket A FILMGYÁRTÁS FELLEGVÁRAI A játékfilmek otthona a világhírű Babelsberg, a világ első kőből épült stúdiója, amelynek hatalmas pavilonjai-" ban egv időben tíz-tizenhárom film készülhet. Babelsberg jól felszerelt, de ma már nem igazán korszerű technikával ellátott műterem. Egészen más a helyzet a drezdai trükkfilmstúdióval. Ez minden tekintetben korszerűbb, jobban felszerelt, mint Babelsberg. Kapacitása több mint száz film évente, s nemcsak trükk, rajz, műsor-, hanem reklámfilmek előállításával ls foglalkozik. A dokumentum-, riport- és híradófilmek otthona ugyancsak Babelsbergben található. A Defa évente átlagosan húsz játékfilmet forgat, ezeknek körülbelül 25—40 százaléka színes. Valamennyi film szélesvásznú, a filmek fele többcsatornás, sztereofonikus hangfelvétellel készül. A gyártott filmek száma azonban ennél lényegesen több. MIRÚL SZOLNAK A DEFA-FILMEK? Babelsbergben most új varázsszavakat találtak: gyerekfilm, krimi, vígjáték, musical. A folyosókon járva, a produkciós táblák azt bizonyítják, hogy e varázsszavak egyre nagyobb mértékben kezdenek testet ölteni, realizálódni. Gyermekfilm — egyszerre három is készül. A legfontosabb a„Hamida". Egymással barátkozó, s egymást kölcsönösen felkereső gyerekek vidám históriája. A második, az „Alfons Zitterbaeke" egy ismert meséskönyv megfilmesítése s a morális nevelés szolgálatában áll. A harmadik, az „Utazás Sundevitbe" izgalmas kalandfilm, mai gyerekek mai históriája, bizonyára nagy közönségsikerre számíthat. A MA PROBLÉMAI A könnyebb hangvétel mellett sem szorulnak háttérbe. Roppant érdekes témát dolgoz fel a „Kövek nyoma". Frank Beyer filmjének főhőse egy párttitkár, akit karrierizmussal, erkölcstelen magatartással, Ideológiai hibák elkövetésével vádolnak. A hajdani munkáskáder elgondolkozik életén, elemzi az utat, amelyen Idáig jutott és megpróbálja levonni a tanulságokat. Nem kevésbé fontos problémát tárgyal a „Karla". Egy fiatal láijy diplomát szerez a főiskolán. Elindul az életbe. A munkahelyen töltött első évének históriája a film, amely bemutatja a fiatalok csalódását, összetörését, és felemelkedését az élet új munkakörülményei között. KÉT KÜLÖNÖS PRODUKCIÓ Az ez Idei első történelmi film, „Kari Llebknecht" életét viszi filmre. A másik nagy érdeklődésre számot tartó film a „Nagy medve fiai" a DEFA és talán az egész szocialista filmvilág első indián-filmje. A dakoták Kanadába űzésének históriáját megelevenítő történetben reguláris csapatok, banditák, indiánok csapnak össze. A film külső felvételeit nemzetközi stábbal {jugoszláv, csehszlovák és német színészekkel) Jugoszláviában forgatták egy csehszlovák származású rendező és egy lengyel operatőr irányításával. A SZlNÉSZHlANY nyomasztó. Nem véletlen tehát, hogy a rendezők szívesen dolgoznak külföldi vendégművé szekkel. A német filmek népszerű színésze például Jirí Vrštala, aki máig négy DEFAfilm főszerepét alakította. De a csehszlovákok közül Berlinben vendégszerepelt már Helga Cočková. Zdenék Štépánek és sok más művész. Lengyelországból Anna Prucnal már harmadik DEFA szerepét játszsza, s számos más varsói művészt látott már hazai filmben a berlini közönség. A magyarokat Tordai Teri képviseli egy tv-filmben, a jugoszlávokat Gujko Mitic, aki indiánt alakít, és még sokan mások kaptak fontos szerepet a most készülő játékfilmekben, köztük egy kubai színésznő ís, a gyönyörű és tehetséges Daisy Granados. De a külföldi színészek nagy létszámú csoportja sem tudja maradéktalanul megoldani az égető színészhiányt Az NDK-ban mindenki fiatal — mondták, mielőtt elindultam és meg kell Ismételnem ezt a mondatot, mert mélységesen igaz. A rendezők, operatőrök, filmművészek zöme 40 éves sincs, néhány rendező, operatőr még harminc is alig múlt el. Mindez különösen biztató a jövőre nézve és igen pozitív tény a jelenre vonatkoztatva. Az élethez közel, gyors reagáló képességgel követik nyomon a demokratikus német társadalom fejlődését a filmesek és a maguk eszközeivel segítik azt. S HA EGYELŐRE NEM IS emlegethetjük a demokratikus német filmgyártást a világ filmgyártásainak legelső vonalában — azért büszkék lehetünk rá. Ez egy új filmgyártás, egy újjászületett ország új filmgyártása, amely tulajdonképpen most tapossa kl magának, most építi ki azt az utat. amelyen a következő években mind művészi-alkotói, mind pe dig gyakorlati-technikai szempontból halad majd előre. Barackhab felfújt: 20 dkg baracklekvárt 18 dkg cukorral és 2 tojássárgájával jól kikeverünk, majd hozzáadjuk a tojások keményre vert habját is. A keveréket kivajazott tűzálló edénybe kúpalakban elhelyezzük, megtűzdeljük szálkásra vágott mandulával, és 10-12 percig sütjük. Borfelfújt: 10 dkg morzsát megszitálunk, 3 dl fehérborral leöntjük, és állni hagyjuk. Azután 10 dkg cukrot 3 tojássárgájával habosra kikeverünk, hozzáadjuk a boros zsemlyemorzsát és a felvert tojásfehérjét. Kikent formában aranysárgára sütjük, üvegtálba borítjuk, és gyümölcsvagy vaníliamártással tálaljuk. Téli gyümölcsrizs: fél liter tejet 4 dkg cukorral s benne 12 dkg rizzsel felfőzünk. Miután a tűzről levettük belekeverjük 1 citrom levét, és apróra vágott befőttet vagy fagyasztott gyümölcsöt adunk bele. Hidegen vaníliamártással tálaljuk. Vanília mártás: Fél liter tejet 3 tetőzött evőkanál cukorral tűzre teszünk. Egy darabka vaníliát vagy fél csomag vaníliáscukrot teszünk bele. Közben 3 tojássárgát egy evőkanál majzénával és 3 kanál cukorral egész simára keverünk, kevés tejjel felhígítjuk, folytonos kavarás közben a TÉLI CSEMEGÉK forró tejhez öntjük, és felforraljuk. Vitaminos diókrém: negyed kiló friss tehéntúrót egy csésze tejjel és darált dióval, egy evőkanál porcukorral és egy marék zsemlemorzsával összekeverünk. Poharakba rakjuk, és tetejére csokoládét reszelünk. Habos befőtt: Csészékbe félig bármilyen édes befőttet teszünk. 3 tojásfehérjéből habot verünk, és ebbe lassanként belekeverünk egy evőkanál cukrot meg egy és fél evőkanál gyümölcsízt, a poharakat megtöltjük vele. Azonnal tálalható. Őszibarack túróval, fél kiló fagyasztott vagy befőtt őszibarackot lecsepegtetünk, tányérkákra helyezünk. A levét negyed kiló friss tehéntúróval, cukorral és kevés tejjel összekeverjük. A gyümölcsöt a keverékkel megtöltjük, tetejét vagdalt dióval vagy mandulával meghintjük. Narancskosárkák: A kettévágott narancs belét kikaparjuk, s a következő krémmel töltjük meg: tetszés szerinti fagyasztott gyümölcsöt vagy kompótot áttörünk, finomra morzsolt piskótával, vagy darált keksszel, 1 evőkanál rummal, kevés tejszínhabbal - öszszekeverjük. A megtöltött narancsokat jégre állítjuk. A BŐRKESZTYŰT ÜGY TISZTÍTJUK, hogy a mosdót vagy bármilyen porcelántálat szárazra törölünk, és szellős helyen benzint öntünk bele. Először csak annyit, hogy ellepje a kesztyűt. Ebben a menynyiségben megforgatjuk a kesztyűt, majd kinyomkodjuk. A megszürkült benzint kiöntjük, és tisztát töltünk a tálba. A kesztyűt a kezünkre húzzuk, a másik kezünkkel pedig tiszta, fehér, benzinbe mártott ruhával alaposan átdörzsöljük. Amikor mind a kettő kész, az ujjait szépen kiegyengetjük, és tiszta papírra fektetve szellős helyen szárítjuk. Kezünket a tisztítás után mossuk meg meleg vízzel, és krémezzük be. egri viktor ILONA Már nem volt kétséges, hogy Császár kényszerítette, nem volt ura a tetteinek, amikor oly makacsul kiparancsolt a szobából és kinevetett. Igen, bolond voltam, amikor tűrtem, hogy Császár oly pökhendien megalázzon, és hagytam, hogy Ilona elűzzön magától... Korh reggel Simonhoz siettem, és felvertem álmából. — Kezdettől fogva sejtettem, hogy valami ostoba kalandba keveredsz — motyogta álomtól ittasan, amikor belefogtam a tegnap történtek elmondásába. De mikor befejeztem, lázba jött, és oly tettvágy fogta el, hogy reggeli kávéját csak félig hörpintette fel, és ő sürgetett, haladéktalanul szaladjunk kl taxin a gyárba. Ilona műhelyébe rontottam volna fejetlenül, ha a portás engedi. Ott fogott az előcsarnokban, és csak hosszas könyörgésemre hívta fel telefonhoz a fonalazó mesterét. Ilona hajnalban nem jött munkára, tegnap betegcédulát sem kért, talán hirtelen rosszul lett, de az ne aggasszon, hangzott a felelet, nőknél előfordul Ilyesmi, amilyen ha mar jön, olyan hamar elmúlik. A mester kedélyeskedése nem nyugtatott meg. Komolyan aggódni kezdtem. — Ogy lesz, ahogy mondja. Otthon találjuk — erősködött Simon. ö Is tévedett. Karkuszné nyitott ajtót csengetésünkre. Izgalmamban alig köszöntöttem; Ilonát akartam látni, engedjen beljebb. — Ilona elutazott — mondta ridegen, amikor látta, hogy Indulok a szobája felé. Elborult előttem a világ. — Hová?... Az Istenért hová? — támadtam a vénasszonyra. — Bizonyára haza a szüleihez. — Lehetetlenség) — törtem kl haragosan. Valamit titkol előttem. Ilonát a banda kényszerítette, hogy velük tartson. Karkuszné a vállát vonogatta: — Hiába faggat, kedves uram. Tegnap este egy kis kártyapartin voltam a barátnőmnél ... itt a szomszédban, Fülöpnénál... Későn jöttem haza ... Az istenért, hát nem érti, miről van szó? — szakítottam félbe magyarázkodását. — Értem, uram, értem — hebegte. — Talán a Rózsi tudja ... A konyhában főz magának vala mit. Idehívjam? — Nagyon kérem — kényszerítettem udvariasságot magamra. Rózsi még pongyolában volt, a hsja fésületlenül lógott a homlokába. Amikor meglátott, a szája elé kapta a kezét. — Maga az? Nem értettem, ha tiszta a lelkiismerete, miért riadozik, miért sikolt fel. Anélkül, hogy kérdésemet bevárta volna, berohant a szobájába. A' ajtó nyitva maradt, s láthattam, hogy egy borítékot kap fel az asztalról. Kijött a levéllel, s valamivel nyugodtabb volt. — Az asztalon találtam. Magának írta. Reszkető kézzel nyújtotta át a levelet, félve, mint akit mulasztáson érnek. A tekintetében olvastam: ismeri a tartalmát, óvatosan felnyit hatta a borítékot, és újból beragasztotta. Kusza nagy betűkkel a nevem állt a borítékon. Remegett az én kezem is, amikor kinyitottam, és alig bírtam elolvasni a nagy izgalomban sietve odavetett sorokat: „Elbúcsúzom Tőled, egyetlen Jó barátom! Ne haragudj, de el kell mennem, nincs más út.. így jó, így kell lennie! Nem akarom, hogy miattam bárkinek bántódása essék ... Köszönök ne ked mindent, köszönöm az utolsó szép órákat, a szerelmedet. Ne bánkódj és ne keress! ök az erősebbek!" A levél kihullott a kezemből. Nem igaz! Nem igazi — sírtam fel. Simon felemelte a levelet, elolvasta, és kézen fogott, mint egy megrémített gyereket. — Látod: nem tart a bandával... Elmenekült előlük. Ha nincs a közelemben, ott esem össze, olyan gyengeség fogott el. — Gyerünk! — húzott magával. Kint az utcán magamhoz tértem. — Hová, merre most, Simon? — A kapitányhoz, akiről beszéltél — válaszolta. Igaza volt. Nagy bajomban egyedül ő segíthet: Zvara kapitány. Amit hétfőn oly könnyelműen elmulasztottam, most jóvá kell tennem! A hivatalába siettünk, és szerencsénk volt, hogy ott találtuk. — Megismer? — kérdeztem tőle gyámoltalanul. Zvara megértően rám mosolygott. — Nincs rossz arcmemóriám... Nos, mi hozta Ide? — kérdezte és Simonra nézett. — A barátom ... együtt kerestük Ilonát! Zvara csak bólintott, és egyszerre nagy-nagy nyugalom szállt meg, hogy egy szóra, egyetlen pillantásra mindent megért. Átnyújtottam a levelet, és beszélni kezdtem ... Amikor befejeztem, hosszan nézett szótlanul, és én megértettem, hogy így veti szememre az én megbocsáthatatlan mulasztásomat. Nem ül nék nála Ilyen összetörten és szerencsétlenül, ha a Ligetben őszintén beszélek vele. —• Ne haragudjon rám, de akkor még nem tudtam, amit most tudok — mondtam. — Attól félt, hogy árt a kislánynak? — kérdezte és széttárta karját. — Látja, nem volt helyes, hogy hallgatott... Sok mindent elkerülhettek volna mind a ketten. Most mi lesz?... Igaz volna, hogy ők az erősebbek? Zvara mintha gondolataimban olvasott volna, a levélre mutatott: — Valamiben tévedett a maga Ilonája ... Nem ők az erösebbek! Felállt és odalépett hozzám. — Bizonyára tudni szeretné, hol keressük? Csak bólintottam, és szorongva figyeltem. — Ne féljeni Nem ölte meg magát... Az ilyen Ilona féle tapasztalatlan, de okos, szívós teremtések csak megfutnak' a problémák elől... Ahogy hazulról megfutott... elmenekült innen is. — Hová? — Talán Prágába vagy Ostravába. Minden esetre egy nagy városba, mert azt hiszi, hogy ott könnyebben megbújhat, és munkát is talál. — Iratok, munkakönyv nélkül? — kételkedtem, és beleborzongtam a gondolatra, mi történik, ha ott valami Rózsi féle régi ismerősébe botlik. — Bizonyára van órája, ékszere? — kérdezte a kapitány. — Van egy arany karkötő órája, gyűrűje meg nyaklánca. Talán pénze is — feleltem gépiesen. — Az első napokra ez elég ... Aztán akad mindenütt hely, ahová fordulhat. A mi világunkban senki sem veszhet el, aki nem akarja, hogy elvesszen. Nem hunyhatom le a szemem, amíg meg nem lelik, mert mindenért egyedül én felelek. Kishitű voltam és gyenge... Én, egyedül csak én hibáztam! Zvara kapitány a vállamra tette kezét. Nincs okom, hogy vádoljam magam, ő a megmondhatója: senki sem állíthatja köztünk, hogy nem botlott, sohase vétett, csak nézzen mindenki Jobban magába, vallassa a lelkiismeretét. És biztatott, ők megteszik, amit tenniük kell. A hét végén talán már jó hírt kaphatok. — Azokat a rendbontókat... azt a bandát, Császárékat elintézik? — kérdeztem. — Megkapják, amit megérdemelnek — felelte. Amikor elhagytuk a szobáját, úgy éreztem, hogy Zvara szava kísér. „A mi világunkban senki sem veszhet el, aki nem akarja, hogy elvesszen!" Dél volt, a nap forrón tűzött ránk, és én felemeltem a fejemet. Néztem az emberekre, férfiakra és asszonyokra, fiatalokra és öregekre, akik elsiettek mellettünk, és a karom önkéntelenül feléjük tárult. — Segítsetek, emberek! ... Segítsetek, hogy ne fusson el többé az élet elől, és megtalálja önmagát! ... Segítsetek, emberek! Szükségem van rátok, keressük meg együtt Ilonát. Ilonának hívják! VÉGE m 1966. n. 12 4