Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-13 / 12. szám, csütörtök

NIGERI LÄNYOK ISMERKEDNEK AZ ABC-VEL. RÓBERT HOLLETT MALAWI TUDÓSMÁSA Az új főváros: LILIONGWE Zomba, Malawi jelenlegi közIgazgatási központja érdekes és vonzó város, amely egy magas hegy nyúlványán terül el. Aki már járt Zombában, és személyesen ls meggyőződött előnyeiről, abban felmerülhet a kérdés: miért kell ebből az érdekes és lebilincselő városból máshová áttenni a Malawi Köztársaság fővárosát? Hisz itt elhagyatott zugokban hüzódnak meg a parlament és a kormányhivatalok épületei, és keskeny utak kanyarognak a méltóságos fenyők és eukaliptuszok között. A főváros kiszemelésében a festői táj nem mindig döntő tényező. Banda miniszterelnök elhatározta, hogy Liliongwe lesz Malawi fővárosa. Azt akarja, hogy az ország központja közelebb kerüljön az ország gazdaságilag legelmaradottabb részéhez, amely a Nyasza-tó mentén 700 mérföldnyire szalagszerűen húzódik. A valóságban ugyanis eddig csak az ország déli része — Blantyre, Mmba és Zomba fejlődött. A miniszterelnök arra számit, hogy az új főváros megszervezésével kapcsolatos építkezés növelni fogja a tőkeberuházók érdekeltségét Malawi gazdaságában, és fokozza a lakosság foglalkoztatottságát, ami természetesen létfontosságú kérdés. A Nyasza-tó közelében elterülő Liliongwe az ország gabonaövezetének központja. Az afrikai farmerek elsősorban ezen a vidéken termesztenek kukoricát, földimogyorót, zöldséget és más mezőgazdasági terményeket. A Híváros áthelyezése visszatérés az afrikai hagyományokhoz. Száz évvel ezelőtt éppen ez az országrész volt a törzsi civilizáció központja, innen származott az ország mai elnevezése is. Malawi fő feladata az ország belsejében mélyen fekvő vidékek fejlesztése. Egyesek rossz szemmel nézték a főváros áthelyezését. Igen nagy szerepet játszik a dolog anyagi része, mivel a főváros átköltöztetésével járő kiadásokat hat—tizenhárom millió font sterlingre becsülik. Ami a fő célt, az ország köz pontjának fejlesztését Illeti, ez csak kevés emberben vált ki ellenvetést. Bárhogy van, e vállalkozás kiadásai a kis afrikai ország szempontjából nagyon is túlméretezettek. Senki sem tudja, honnan vegyék azt a sok pénzt. Banda azonban megígérte, hogy pénz lesz, s még az idén átköltöz nek az új fővárosba, Liliongwe be. Vannak megfigyelők, akik egészen más szempontból nézik az akciót, s a főváros megváltoztatásában, Hastings Ban da elhatározásának fő okát ab ban látják, hogy a miniszterei nök éppen ezen a vidéken ör vend a legnagyobb politikai támogatásnak. Ami Malawi gazdasági életét illeti, a gazdasági központ a jövőben is a két ikerváros — Blantyre és Limba marad. Zomba egyetemi várossá alakul át. A kormányhivatalok átköltözése után az egyetem ezeknek épületeit foglalja el. U. BERTHUS : A betörő és a vak A betörO hosszú időn át figyelte a villát, míg végre sikerült észrevétlenül bejutnia. Pár percnyi munka után már ki ts nyílt előtte a szekrény és kezében volt az ékszeres doboz. Lépéseket hallott. Már csak annyi tdeje volt, hogy a dobozt az asztalra helyezze, és megigazítsa a selyemkendőt, amely elfedte az arcát. Az ajtóban egy szőke fiatal lány állott, és tágranyílt szemmel meredt rá. Rögtön kiáltani fogI Leütöm és elmenekülök — gondolta és egy lépést tett az ajtó felé. De a lány nem kiabált, hanem ke'lemes, örvendező hangon szálait meg: — Üdvözlöm, ön ugyebár, dr. Hollstein? Hát mégis eljött? Annyira vártam — és keskeny fehér kezét tétován feléje nyújtotta. — Ez a lány vak! — futott át az agyán a felismerés, és megszorította a feléje nyújtott kezet. — Foglaljon helyet, doktor úr — mondta a lány és egy szék felé tapogatott. — Gyújtson rá, ott van a cigaretta az asztalon. Igen, ott volt az ékszeres doboz melleit. Mi lesz, ha a tétován tapogató kéz megtalálja? : i A Ceské Budéjovice-I Magasépítő Vállalat fejlesztési osztályának dolgozói tervezték a közeljövőben Ceské Budéjovicén épülő korszerű 22 szintes lakóházat. Képünkön a lakóház modellje. (CTK — Falta felvétele) — Köszönöm, ne fáradjon, már megtaláltam — mondta. Remegő kézzel rágyújtott, és belesüppedt egy mély fotelbe, mintha valóban a ház látogatója lenne. — Ugye, doktor úr, maga segíteni tud rajtam? A klinikán nem sikerült az operáció. Már a kétségbeesés szélén voltam, amikor valakitől megtudtam a nevét. Azt mondják, csodákat müvei. Én bízom magában. Bízom abban, hogy visszaadja a látásomat. Különben bocsásson meg, hogy apám még nincsen itthon. Telefonált, hogy valami halaszthatatlan dolga akadt a hivatalában, de remélem nemsokára itt leszi — Igen ... Persze ... Természetesen ... Hogyne ... — csak ilyen válaszokat tudott adni, s közben lázasan gondolkozott, vajon hogyan osonhatna ki anélkül, hogy a lány észrevenné. Ahhoz, hogy a dobozt elvehesse az asztalról, át kell nyúlnia a lány feje fölött. Gyanút fogna, kiáltana. Ha a lakásban nincs ls kívüle senki, a szomszédok meghallhatják! Hiszen le ts üthetné a lányt, csak egy mozdulat! A végtelenbe néző nagy szempár azonban megzavarta. Eddig sohasem félt senkitől, de most valami megmagyarázhatatlan szorongást érzett. A lány pedig gyenge volt és törékeny, s az a gyanútlan mosoly az arcán ... — No, már jön ts az apám. Hallom az utcán a lépteit — mondta a lány és fülelt az ablak felé. A betörő felugrott, néhány bocsánatkérő szót mormolt, és már sietett is kifelé. Becsapta maga után az ajtót, rohant le a lépcsőn, körül se nézett, futásnak eredt. A sarkon taxiba vágta magát. A pályaudvaron éppen jegyet akart váltani, amikor egy kéz a vállára nehezedett: — Velem jön! — mondta a férfi és rendőrségi igazolványát mutatta fel. A rendőrségen hiába tagadott. A legkisebb részletekig menően tudták, ml történt a villában. Megmondták azt Is, hogy piros selyemkendő borította az arcát, kockás Inget viselt, és a homlokán egy karcolás vonult végig. Erezte, hogy elveszett, önkéntelenül tört kt belőle: — De hiszen az a lány vak volt! — Csak a maga számára. Kitűnő színésznő. Számára ez az eset a tehetsége próbája volt — felelte a rendőrtiszt, és felcsatolta a bilincset a régóta körözött betörő kezére. Német eredetiből átdolgozta: H. LÁNYI PIROSKA Uj gépek az élelmiszeriparban A bratislaval élelmiszeripari gépgyárban ezentúl már nemcsak különféle húsipari gépeket, hanem más rendeltetésű élelmiszeripari gépeket is gyártanak. Konzervgyárak számára címkéző, palacktöltő gépeket, gyümölcspréseket, az anyagmozgatás céljaira különféle targoncákat, gyümölcsmosó gépeket, baromfifeldolgozó üzemeknek különleges tollfosztó gépeket, gabonaraktárak számára szállítószalagot és egyéb berendezéseket készítenek. APRÓHIRDETÉS • A bratislaval DIMITROV Vegyigyár a kibővített üzemekbe, valamint építkezési munkára, vágánykarbantartásra és tolatásra nagyobb számban alkalmaz dolgozókat. Az üzemekbe jelentkezőket betanítjuk. A hárommüszakos részlegeken heti 42 órás, a tőbbl munkahelyeken heti 44 órás munkaidő. (Két szabad szombat.) Fizetés havi, a beosztás szerint 1500—2000 korona bruttó. Lakás a munkásszálláson. Jelentkezni lehet a személyzeti osztályon. A 3as villamos végállomása. UF-017 • A Dunaszerdahelyl Mezőgazdasági Felvásárlási és Anyagellátási Nemzeti Vállalat azonnali belépésre felvesz egy üzemi közgazdászt, valamint két közgazdászt a felvásárló központokba. Fizetés az érvényes rendeletek szerint. ŰF-015 • A Stavoindustria n. p. Bratislava, Hviezdoslavovo nám. 21 keres a dunaszerdahelyl cukorgyár, valamint a nagylégi kereskedelmi központ építkezésére munkásokat. Jelentkezni lehet a fenti címen, vagy egyenesen a dunaszerdahelyl építkezésen. 0F-011 • A Nyugat-szlovákiai Bútorgyártó Üzemek n. v. (Západoslovenské nábytkárske závody n. p.) 07 számú üzeme Galántán (telefon: 22 99) azonnali felvételre keret karbantaró villanyszerelőt. Fizetés a TKK szerint. ŰF-021 Hi • Eladó kemény fából készült, komplett hálószobabútor. Cím a hlrd. Irodában. Ü-007 • Dunaszerdahelytöl 2 km-re, kétszobás családi ház 12 ár kerttel eladó. Földes, Povoda 5 h. sz. Ü-013 • Egyedülálló, 50-éves férfi, 30 —40 év körüli független nőt keres, háztartása vezetésére. Ajánlatokat: „Drök otthon" jeligére. Ü-023 egri viktor Mikor Simon visszajött, és egyedül talált, rám csudálkozott: — Mi baj, fiúka? Miért nem mentél vele? Hebegtem erre valamit, nagy nehezen kiszedte belőlem, mi történt azalatt, hogy diszkréten elvonult „telefonálni". Rázott a hideg és kivert a verejték, rossz bőrben lehettem, mert előbb haza akart kísérni az internátusba, aztán karon fogott, és felajánlotta, hogy menjek hozzájuk aludni. Vonszolt magával, közben szidott és lemaflázott, ostoba hiszékeny fajankó vagyok, hogy fgy kibabrálnak velem. De bárhogy szidott a gyöngeségemért, a buta hiszékeny fejemért, azért éreztem, hogy ebbe az éktelen szidásba rejti szeretetét. Csak hajnal felé jött álom a szememre, alaktalan álmaimban szörnyekkel viaskodtam, kövek hengerelődtek a mellemen, fullasztónak, majd megfojtottak, s reggel jókora lelki macskajajjal, fejfájósan ébredtem. 3. Rosszul dolgoztam egész nap. Csak úgy szakadtak, összegubancolódtak a szálak és minél jobban kapkodtam, annál keservesebb volt. Hívnom kellett a mestert. Azt hittem, Fábián bácsi észreveszi duzzadt szemhéjamon, kicserepedett számon, hogy a szombat esti kiruccanás túl soká tartott és összeszid. „Kislány, az ilyen vasárnapi műszak előtt aludni és nem mulatozni kell!" Szerencsére ő másra értette idegességemet. Női dolog, terhesebb a munka ilyenkor, majd megszokom, idővel fel sem veszem. De hogyan végezhettem volna a munkám a szokott figyelemmel, amikor a gép mellett is még egyre az zakatolt a fejemben, hogy annak a komisz dolognak tanúja volt. Az egyik baj elkerülhetetlenül szüli az újabbat. Nem kellett volna megbeszélnem vele, és megígérnem, hogy a Ligetben találkozunk. Nem állja meg, hogy ne faggasson, mi történt azzal az átkozott órával? Nem tágít majd, tudni akarja az Igazat. Akadt már elég nehéz óra az életemben, most mindennek tetejébe még ez is. Igaza volt Rózsinak: idegennel ne ismerkedj, nem tudhatod, mit akar tőled, tarts magad tőlük távol. Ha megfogadtam volna a tanácsát, most nem kellene keseregnem, és rettegnem, hogy ő is kutatni, turkálni kezd. Könnyű neki, elég arra a bután becsületes képére nézni, hogy az ember lássa: ennek csak tiszta vizet önthetsz a poharába. Burokban született, szerencsés csillagzat alatt, az llvennek minden sikerül, az ilyennek minden sima és tiszta, az életben nem kerül bonyodalmas helyzetbe, s másról fel sem tételezi, hogy úgy belegabalyodhat valakibe, hogy nincs se jobbra, se balra, csak valami feneketlen, járhatatlan pokolba hull. Az ilyen szerencséset a magafajta boldogtalan csak gyűlölheti. Igen, gyűlölni kell — ezt már megtanultam —, mert a szeretet, a jóság gyöngévé tesz, lefegyverzi az embert, leveszi a lábáról. Hát csak várjon rám a Ligetben akár éjfélig; nem bánom, ha a legrosszabbat gondolja rólam! Akár azt, hogy szajha vagyok, és alakoskodom előtte. Majd elmúlik ez ls, minden elmúlik. Régimódi volt a szoba berendezése, de ízléses és szolid, gondosan karban tartott. A bútor minden darabjáról lerítt, hogy Karkuszné, a lakás tulajdonosa, azokban a „régi jó időkben" rendszerető, módos polgárasszony volt. Az ablak egy szűk utcácskára nézett, a szemközti házban egy tervezőiroda technikusai serénykedtek; három óra felé megszűnt a sürgésforgás, mindenki sürgősen elrakta vonalzóit és papírjait, csak az ablakok felé ferdén álló rajztáblákon maradtak ott a befejezetlen tervek. Ilona szerette elnézni a szemközti készülődést, érdekelte a munka ls, amit rajzeszközeikkel és vidáman csörömpölő kis számológépeikkel, logarléceikkel végeztek odaát. Amint felvette szürke szoknyáját és fehér batisztblúzát, most is odaállt szokásból az ablakba, de hamarosan észrevette, hogy figyelik, s erre visszalépett. Még egyre töprengett, nem tudta elhatározni magát. Ideje volt bőven, hogy eldöntse, beváltsa-e az ígéretét vagy hagyja várni azt a fiatalembert? Az egyik percben elhatározta, hogy idejében ott lesz a Ligetben, és a szemébe néz, a másikban elcsüggedt, semmi értelme, hogy találkozzék vele, és feleljen ezer kérdésre. Tépelődéséből éles csengőberregés rezzentette fel... Karkuszné látogatói csöndesebben jelentkeznek. Furcsa mézédes mosollyal Karkuszné lépett a szobájába. — Tudja ki van kint, Ilus? Egy pillanatra kihagyott Ilona szívverése: István csengetett ilyen türelmetlenül. Lehetetlen gondolat! Nem tudhatja, hol lakik, nem kérdezte tőle, és ő nem is mondta meg. A látogató ekkor már az ajtóban állt. Negyvenöt esztendős, megnyerő fiatalos külsejű, friss mozgású férfi volt. Mosolyogva lépett beljebb. — 'Annyira meglep, hogy megtaláltalak? — kérdezte Ilonától, majd odafordult a lesben álló asszonyhoz. — Köszönöm drága asszonyom, hogy bevezetett. Karkuszné biccentett a fejével és kiment. — Hogy került Ide? — támadt Ilona a látogatóra. Pintér volt, a mostohaapja. — Furcsán fogadod az embert. Ahelyett, hogy hellyel kínálnál és örülnél. (Folytatjuk)