Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-05 / 4. szám, szerda

TELJES LENDÜLETTEL FOLYNAK A DÉL-VIETNAMI HADICSELEKMÉNYEK A FRANCIÁK NEM BÍZNAK A VIETNAMI VÁLSÁG BÉKÉS MEGOLDÁSÁBAN • ÉLÉNK TEVÉKENYSÉG A FEHÉR HÁZBAN • DÉL-KOREAI KATONÁK KEGYET­LENKEDÉSE Saigon (CTK) — Amerikai helikopterek hétfőn Saigon kör­nyékén a partizánok elleni tá­madásnál 75 méter magasságból könnyfakasztó gázt permetez­tek. Egy amerikai szóvivő kö­zölte, hogy a hétfői harcokban a hazafias egységek 111 kato­náját megölték. A partizánok ellen lökhajtásos repülőgépeket vetettek be, amelyek bombákat dobtak le és rakétákat lőttek ki. Az amerikai és új-zélandi tüzérség súlyos pergőtüze után a partizánok visszavonultak. A saigoni egységek Da Nang­tól 48 kilométernyire délre meg­ütköztek a partizánokkal. A Mekong deltájában ausztrá­liai és új-zélandi egységek tá­mogatásával már negyedik nap­ja tart a 173. amerikai aero­mobil-brlgád „tisztogatási" ak­ciója. Az akció célja felszá­molni e területen levő hazafias erőket. Az amerikai megszálló erők képviselője szerint azon­ban eddig még nem került sor nagyobb összetűzésekre. Az ak­ció folyamán a hazafiak teg­nap két Skyraider típusú ame­rikai repülőgépet lelőttek. Keddre virradó éjjel a haza­fias erők megtámadták azokat a dél-koreai és saigoni egysé­geket, amelyek felderítő akciót végeztek Tuy Hoa város köze­lében. A támadás folyamán több partizánt megöltek. A hazafias erők Kvang Ngai tartományban vasárnap óta már másodízben intéztek támadást a saigoni csapatok Kong Hoa 1 állásai ellen, 125 kilométernyi­re délre az amerikai Da N ang i légitámaszponttól. Ahadsereg vette át a hatalmai Felső-Voltában A kedélyek még mindig nem csillapodtak le 1966 I. S. néhány sorban NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö­ke üdvözletet küldött Ne Win­nek, a Burmai Forradalmi Ta­nács elnökének, miniszterel­nöknek, Burma függetlensége 16. évfordulója alkalmából. NYIKOLAJ PATOLICSEV szov­|at külkereskedelemügyl mi­niszter Delhibe utazott, hogy részt vegyen a szovjet—indiai kereskedelmi tárgyalásokon. A két ország áruforgalma 1970-ig 1964-hez viszonyítva a kétsze­resére növekszik. A CHILEI EL TENIENTE bá­nyában a világ egyik legna­gyobb rézbányájában leállt a munka, mivel 6500 alkalma zottja közül 3000 sztrájkba lé­pett. 45 ÉVES KORÁBAN MEG­HALT MARGUERITE HIGGINS amerikai újságírónő, aki a ko­reai háborúból küldött tudósí­tásaival vált híressé. 1951-ben 6 kapta a Pulitzer-díjat. A ROMÁNIÁBAN tartózkodó vietnami kormányküldöttség Le Thanh Nghi miniszterelnök-he­lyettes vezetésével tárgyaláso­kat kezdett Bukarestben. A ta­nácskozáson részt vevő román küldöttséget Gheorghe Radules­cu, a Minisztertanács alelnöke vezeti. SUBANDRIO indonéz külügy­miniszter kijelentette, még mindig nincsenek meg a fel­tételek ahhoz, hogy Indoné­zia visszatérjen az ENSZ-be. Egyes feltevések szerint 1965. december 31. után, amikor le­járt Malaysia a Biztonsági Ta­nácsban való tagságának ha­tárideje, Indonézia visszatér­hetne az ENSZ-be. A KÉT KONGÚ kormánya megállapodott, hogy január 15-ig kölcsönösen ügyvivőket küldenek országaikba. A diplo­máciai kapcsolatokra vonatko­zó megállapodást december 31. előtt kötötték meg Leopoldvil­le-ben. MOSZKVÁBAN jegyzőkönyvet írtak alá Kuba és a Szovjetunió jövő évi árucsereforgalmáról. (CTK) KAIRÓBAN befejeződött Musz­tafa Amin, az A1 Ahbar volt főszerkesztője elleni per. A vád: katonai jellegű adatok ki­szolgáltatása egy Idegen hata­lom ügynökének. A dél-vietnami partizánok el­len bevetett dél-koreai katonák Binh Dinh tartomány egyik fa­lujában ötven polgári lakost öl­tek meg, köztük 22 gyermeket, 22 nőt, köztük 3 terhes asszonyt és hat aggastyánt. A VDK bombázása már 11 napja szünetel Chauvel nagykövet, De Gaulle külön megbízottja Pekingben, valamint a VDK fővárosában, Kambodzsában és Laoszban tett látogatásáról visszatérve kedve­zőtlenül vélekedik a vietnami konfliktus békés megoldásának kilátásairól. Benyomásairól, va­lamint a tárgyalásokból leszűrt következtetéseiről a Figaro hét­főn számolt be. A francia meghatalmazott kö­vetkeztetései így foglalhatók össze: a VDK kormánya ko­molyan kételkedik az Egyesült Államok .,békejavaslatainak" őszinteségében. Ezért folytatni kell a harcot mindaddig, míg az Egyesült Államok kormánya álláspontiát meg nem változtat­ta. Ezt a nézetet osztja a Dél­Vietnami Nemzeti Felszabadítá­si Front is. Amint a cikkből kitűnik, a Kinai Népköztársaság képviselői a francia meghatalmazottal folytatott megbeszéléseik során élesen bírálták az amerikai kormányt. Szerintük nincs sem­milyen reális kilátás a vietna­mi konfliktus megoldására. Johnson elnök hétfőn a Fehér Házban összehívta külpolitikai tanácsadóinak értekezletét, hogy megtárgyalja velük a viet­nami helyzetet. A konferencián jelen volt Humphrey alelnök is, aki beszámolt az elnöknek ja­pánban, Dél-Koreában, a Thaj­vanon és a Fülöp-szigeteken tett látogatásáról, jelen volt to­vábbá Rusk külügyminiszter, McNamara hadügyminiszter és Bundy, Johnson külön tanács­adója is. A tanácskozás után a Fehér Ház sajtótitkára nem volt haj­landó válaszolni arra a kér­désre, hogy észleltek-e valami­lyen „optimizmust" az amerikai „békeoffenzívával" kapcsolat­ban. A Fehér Ház továbbá megerő­sítette azt, hogy eddig nem ha­tározták meg a pontos időpon­tot, amikor johnson elnök a kongresszusban felolvassa ha­gyományos „üzenetét az Unió helyzetéről". A kongresszus új ülésszakának január 10-én kel­tene megkezdődnie. LIPPMANN: Johnson igen súlyos válságba sodródott Nincs okunk kételkedni ben­ne, hogy az amerikai elnök őszintén gondolja, hogy Viet­namban helyre álljon a béke. Az őszinteség azonban nem oldja meg e problémát — írja a New York Herald Tribúne tegnapi számában Walter Lipp­rnann. Kérdés, vajon az elnök elis­meri-e a vietnami katonai hely­zet stratégiai tényeit és haj­landó-e ezek alapján tárgyalni a fegyverszünetről. Lippmann továbbá rámutat, hogy Johnson vezetése iránti bizalom mind odahaza, mind pedig a külföldön tovább gyen­gül, ha az elnök nem lesz ké­pes meghatározni békés céljait. Az amerikai államférfiak eddigi kijelentéseiből Lippmann szerint kitűnik, hogy Johnson kormá­nyának nincs szilárd és világos álláspontja a Háború központi kérdéseiben. Johnson tudja, hogy Igen sú­lyos válságban van — foly­tatja Lippmann. — Hazai nagy terveit veszélyezteti az, hogy „csődöt mondanak" a vietnami béke elérésére irányuló törek­vései. A rosszul értelmezett háború a valóságban bumerang. Azt állították, hogy csupán elszánt­ságunk és harci akaratunk gá­tolhatja meg a kínai kommu­nizmus tovább terjedését. De vajon így van ez? Ha fel akar­nánk tartóztatni Kínát, ez soha­sem sikerülne a fő ázsiai hatal­mak: Pakisztán, India, Japán és a Szovjetunió nélkül. De egyik sem tart velünk ezek közül az ázsiai hatalmak közül, — írja végül Walter Lippmann. KÍNA ELÍTÉLI THAIFÖLD KAMBODZSAI AGRESSZIÓJÁT Peking (CTK) — A Kínai Népköztársaság külügyminiszté­riuma nyilatkozatot adott ki, melyben elítéli a thaiföldi csa­patok legutóbbi Kambodzsa-elle­nes agresszív akcióit. A nyi­latkozat az amerikai imperia­lizmus által támogatott nyílt agressziónak minősítette Kam­bodzsa területének december 30 és 31-1 megtámadását. Ez az akció közvetlenül összefügg a dél-vietnami—amerikai háború továbbterjesztésének tervével. Három nap alatt 15 amerikai repülőgépet lőttek le Laosz fölött Hanoi (CTK) — December 27 és 29 között az amerikai repü­lőgépek 80 támadást hajtottak végre Xieng Khouang laoszi tartomány ellen és bombázták a Laoszi Hazafias Front ellen­őrzése alatt álló területeket. A hazafiak 15 repülőgépet lőttek le és további 16 ot megrongál­tak. A nyugati hírügynökségek Párizsba érkezett jelentések alapján közlik, hogy hétfőn Felső-Volta fővárosában, Ouga­dougouban folytatódtak a kor­mányellenes tüntetések és sztrájkok. A Yameogo elnök által el­rendelt rendkívüli állapot elle­nére hétfőn délelőtt és délután egyaránt nagy tömegek tüntet­tek amiatt, hogy a kormány el­rendelte a közalkalmazottak fizetésének húszszázalékos csökkentését. A tüntetők köve­telték a hét végén letartózta­tott sztrájkolok szabadon bo­csátását is. A felvonulók meg­próbáltak eljutni az' elnöki pa­lotához, de az őrök visszaszo­rították őket. Az AFP hétfő este gyorshír­ben jelentette, hogy a hadse­reg átvette a hatalmat Felső­Voltában. A sajtóiroda szerint Felső-Volta hadseregének 1200 jól felfegyverzett, fegyelmezett katonája van. Későbbi hírek szerint az új katonai rendszer képviselője Sangoule Lamizana alezredes, a hadsereg eddigi főparancsno­ka. Lamizana a hétfői tünteté­sek után kijelentette: „A nép felkért minket, hogy vállaljuk a felelősséget az ország hely­zetéért. A hadsereg ezt vállal­fa". Hétfőn — a szükségállapot ellenére — eredményes volt az általános sztrájk. A Francé Presse szerint nagyon fiatal emberek követelték a hadsereg hatalomra jutását. Lamizana alezredes tegnap a rádióban bejelentette, hogy ál­lamfői minőségben átveszi a hatalmat, s a szükségállapot továbbra is érvényben marad. A múltban megkötött szerződé­sek is érvényesek. Tegnap délben még mindig zűrzavaros volt a felső-voltai helyzet. Utcai tüntetők az el­mozdított Yamaego elnök le­tartóztatását és vagyonának el' kobzását követelik. Az AFP sze­rint az emberek még mindig nem tértek vissza munkájuk­hoz. Az elmúlt hat hét során ez volt a harmadik katonai ál­lamcsíny a volt francia gyar­matok (Dahomey, Közép-afrikai Köztársaság, Felső-Volta) terü­letén. Az államfordulatok azt bizonyítják, hogy ezek a sze­gény és elmaradt országok ne­hezen oldják meg politikai és gazdasági problémáikat. A ka­tonai rendszerek hatalomra ju­tása csupán részleges megol­dás, mert a bajok oka a fran­cia gyarmati uralomtól örökölt mély politikai és gazdasági vál­ság. Csak mélyenszántó politi­kai és gazdasági átalakulások biztosíthatják a nyugalmat és a felvirágzást. Ben Barka elrablása ellentéteket szül a gaulle-isták között Párizs (CTK) — D'Astier de la Vigerie „baloldali gaullista" az Express folyóiratban élesen bírálja a francia titkosszolgála­tot, melynek sok köze van Ben Barka marokkói ellenzéki vezér elrablásához. D'Astier De Gaul­le első kormányában belügymi­niszteri tisztséget töltött be és a közeljövőben megalakuló kormányban ls valószínűleg tárcát kap. A párizsi megfigye­lők D'Astier cikkével kapcso­latban felteszik a kérdést, vajon a „baloldali gaullelstáknak" nem az a céljuk, hogy Roger Frey-t kibuktassák belügymi­niszteri hivatalából. A „baloldali gaulleisták" a napokban emlékiratot küldtek De Gaulle elnöknek, és széle­sebb körű képviseletet követel­nek maguknak az új kormány­ban. D'Astier cikke szerint De Gaulle elítélte Ben Barka el­rablását. A cikkíró felhívja Frey belügyminisztert, valamint Pompidou miniszterelnököt, hogy „adjanak magyarázatot* az ügyről. Megengedhetetlen, hogy a francia állam és Igaz­ságügy megsértse a közhatalom szerveinek és személyeinek te­vékenységét — írja D'Astier, HARCOK KURDISZTÁNBAN Bagdad (CTK) — Az iraki kormány kijelentette, hogy csa­patai az ország északi részén bekerítették a felkelő csapato­kat és a legrövidebb időn be­lül felszámolják a kurd felke­lést. Mukajli hadügyminiszter fel­hívta az iráni kormányt, zárja le határát, hogy megakadályoz­za a kurd harcosok visszavo­nulását. Az iraki és Iráni jelentések nagyon ellentmondóak: iráni hírek szerint a kurd csapatok bekerítették az iraki kormány­csapatok 2000 főnyi különítmé­nyét. Az iraki légierő repülő­gépei bombázzák a kurdok hadállásait. Az iraki kormány hétfői ülé­sén az Irak és Irán közti fe­szültséggel foglalkozott. Irak azzal vádolja Iránt, hogy hatá­rán keresztül segítség érkezik a kurd harcosok számára. A hadügyminiszter bejelentette, hogy Irak tiltakozik az ellen, hogy Talabaní, a kurd mozga­lom egyik vezetője az Iráni fővárosban tartózkodik. A ghanai ember számára az új esztendő az új ter­més betakarításával kezdődik. Nálunk Európában egyik nap­ról a másikra mulatjuk át ma­gunkat az óévből az újba. Az afrikai törzsi hagyományok ezt az átmenetet lényegesen lelas­sítják. Ghanában például már októberben megkezdődnek az Aratási Ünnepségek, az ún. Jam Fesztiválok. Ekkor kezdik az új termés betakarítását, s lénye­gében ezzel veszt kezdetét a felkészülés az új esztendőre. Persze mindez távolról sem Je­lenti azt, hogy az afrikai em­ber számára nem kedves alka­lom a közvetlen átmenet az új esztendőbe. Csak annyi a kü­lönbség, hogy Ghanában nem olyan zajos, nem olvan látvá­nyos a szilveszter, mint nálunk. A ghanai Űjév páratlanul ér­dekes és humorosan bájos je­jelensége a tömeges ajándéko­zás. S tekintve az afrikai vi­szonyokat, ilyenkor kecskék, birkák és más lábas jószágok ezrei cserélnek gazdát. Az em­berek nem rohannak az üzle­tekbe, hogy ajándékokat vegye­nek. Sokkal egyszerűbben old­ják meg a dolgot. Azt adják, amiből sok van nekik, vagy amijük egyáltalán van. így az­után országos méretekben ki­bontakozik Űjév napja előtt az ajándékállatok cseréje. S mint­hogy ez évente ismétlődik, olyasmi is előfordul, hogy az ember saját kecskéjét vagy birkáját kapja vissza — esetleg évek multával, s az ország AZ UJ EV KEZDETÉN más részéből. Ezen persze sen­ki sem sértődik meg. Ez is ok arra, hogy az Ojév napja vidám és megelégedett hangulatban teljen el. Mifelénk, Európában enyhén szólva szemrehányóan néznek arra a rokonra, barátra, aki ka­rácsony vagy újév táján beállít az emberhez látogatóba. Gha­nában ez is másképpen van. A családi és a rokoni kapcsola­tok mindennél erősebbek. Itt, ha nő az illető, akkor nővér, ha férfi, akkor testvér. Nem kell különösebben bizonygat­nia, hogy közeli vagy távoli rokon. Ha még ugyanannak a törzsnek is a tagja, minden ház ajtaja, minden házigazda szíve és konyhája nyitva van előtte. Újévkor emberek tízezrei utaz­nak, sokszor az egész országon át, hogy meglátogassák roko­naikat vagy barátaikat. S külön megttszteltetésszámba megy, ha a kedves újévi ven­dég a megígért egy hét helyett két vagy három hétig is marad. Ez mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy elégedett ven­déglátóival. S kell ennél na­gyobb megtiszteltetés a hagyo­mányos vendégszeretétől híres ghanai ember számára? Újév­kor az kerül a ghanai ember asztalára, ami évközben. Csak sokkal kiadósabb az étkezés és több húst esznek. A legkedve­sebb eledelek közé tartozik a kissé édeskés jamgvökérből készített krumplipürészerű pép, a fufu. Esznek hozzá birkapap­rikást, vagy erőspaprikával fű­szerezett hallevest, és frissen csapolt pálmabort isznak rá. Az idősebbek naphosszat elül­dögélnek, esznek és isznak. S közben vissza-visszaemlékeznek a régi szép időkre. Azokra a napokra, amikor még ők is fia­talok voltak, s úgy ropták a törzsi táncokat, mint most a falu vagy a város fiatalsága. Igaz, hogy akkoriban még nem ismerték a rumbát, se a twis­tet, de azért tetszik nekik, aho­gyan a fiatalok járják. Tessék? Hogy ezek nem törzsi táncok? Persze, hogy nem. De manap­ság új Időket élünk. S melles­leg a tradicionális régi oly bé­késen megfér az újjal. Szilveszterkor pedig amikor beköszönt az est, a falvak fő­terein máglyák lobbannak fel. Ki-ki azt dobja a tűzbe, amit már megunt, vagy amitől meg szeretne szabadulni. Hadd ég­jen el a szlveszteri máglya ma­gasan lobogó tüzén az óeszten­dő minden kellemetlensége, visszássága. A máglya körül gyülekező emberek jókívánsá­gokkal halmozzák el egymást. A haragosak kezet fognak, és kibékülnek egymással. Minek vigyék át a haragot és a gyfi­lölelet az új esztendőbe? A törzs fegyveresei, az Asafo szervezet tagjai flintájuk csö­vét a csillagos ég felé emelve sortüzet adnak. S a tovaröp­penő golyók a néphit szerint magukkal viszik az óév keser­vét, gondját-baját, hogy helyük­be kerüljön az új esztendő so­kat ígérő öröme és boldogsága. Accra, 1965 december

Next

/
Thumbnails
Contents