Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-29 / 28. szám, szombat

L E L T T T K Behívtak az igazgatóhoz, párnás fotelbe ültettek, cigarettával kínáltak. Az igazgató mellett a szakszervezet elnöke foglalt helyet. Egy darabig egymásra pislogattak, maid az igazgató törte meg a kínos csendet. — Látjuk, túl vagy terhelve ... Felelősek vagyunk minden emberért. Nemcsak érted, a családodért is — Nem elégedettek a munkámmal? — Nem erről van szó. De nem kívánhatjuk, hogy az egészséged feláldozd ... Elvégre dolgoztál elegetI — Elvtársaki — Semmi hálálkodási Kötelességünk ... Szóhoz sem jutottam. Összeszorult a torkom. Kirohantam. Egy hónap múlva pedig átadtam az asztalom. Csepregi Dániel, tizenöt évvel fiatalabb munkatársam lett az új igazgatóhelyettes, én meg egy osztályra kerültem. Emlékszem én, kérem, amikor valakitől meg akartunk szabadulni... Akkor mindig az ő javát hajtogattuk. Adtunk neki prémiumot is egy-két hónapig a fizetés kiegyenlítésére. Azután megmondtuk, hogy tovább nem lehet. En is így csináltam, — velem ís így tettek. Az új igazgatóhelyettes „székfoglalójában" az új Irányításról beszélt meg új emberekről, akik ezt végrehajtják. Bizonyára elsősorban magára gondolt. Szerinte a ml bútorgyárunkban sok divatjamúlt dolgot gyártunk. Üj, modern bútor viszont nincs elég. Más utakat kell keresnünk, nem szabad félnünk a kockázattól. Ogy állt az emelvényen, mintha a világ megváltására készülne. Pedig hol volt 6 még akkor, amikor én a bútorgyár tőkés tulajdonosa ellen szerveztem a munkásokat... Az volt az igazi kockázat! — Kedves Csepregi elvtárs, mind szép, mind szép, amit mondtál — szólaltam meg. — Szerinted, ami eddig volt, rossz volt. Helyes, de mit akarsz tenni, hogy jobb legyen? Erre kérek választ, valamennyiünk nevében. Elmosolyogta magát, mint egy győztes hadvezér, aki végigtekint q legyőzöttek felett. — Oj, korszerű bútorokat fogunk gyártaniI Régen ezt kellett volna tennünk, de a kiváló tervrajzok ott porosodnak a fiókban! Egy leváltott vezetőnek sokat kell nyelnie. Dehát értsék meg, nem a sértődöttség beszél belőlem, egyedül a vállalat, a társadalom javát akarom Nálam is jelentkeztek tervezők — holmi fiatai titánok, akik azt hitték, hogy amit előttük tettek, az mind nem volt semmi. Igy ez a Csepregi. Szerencsére engem egy szemináriumon előre figyelmeztettek, hogy vigyázzunk a forrófejüekre. A modernség leple alatt a Nyugatot majmolják, jól meg kell különböztetni az eredeti újat a szolgai utánzattól... Modernség? Ismerem! Igy csempészik be a nyugati életmódot szocialista táborunkba. Társadalmunkba? A bútorral együtt a hálószobábaI Nekem — veterán harcosnak kötelességem, hogy a fiatalabb elvtársakat figyelmeztessem. — Hallottál már a nyugati ideológiai dtverzióról? Nahát! Vigyázz, nehogy a modernség áldozatául ess! Képzeljék el a tervezőket, akik a legszívesebben egy kanál Vízbe fojtanának. Eveken át visszautasítottam terveiket, most meg jön egy zöldfülű, és szarvakat ad nekik. A szemükben én leszek a rossz szellem — Csepregi a megváltó! — Mi történik akkor, hä a vevőközönségnek nem kell a modern bútor? Mert nem mindenki dől ám be a divathóbortnak ... És a divat is változhat... Akkor megint átállítjuk a termelést? — Kísérlet nincs kockázat nélkül. De még mindig kifizetődőbb, Wtint az egy helyben topogás! — Könnyű az állam pénzén kísérletezni! Csepregi felugrott. A szeme szikrázott, a hangja mennydörgött. — Ki ad kártérítést azért, amit a gyár eddig elszalasztott? Ötször akkora hasznunk lehetett volna, ha a vevők igényei szerint gyártottunk volna! Az emberek bólogattak. Néhányan hangosan helyeseltek. Lám, semmi tekintélye nincs a fickónak. Bezzeg nekem senki se kiáltott közbe, hogy „úgy van"! Halálos csendben voltak, hallgattak, « vitában sem szólalt fel senki. Ez tekintély kérdése... Hittem, hogy Csepregi Ilyen alapon nem sokáig húzza. Vártam, hogy belebukik az újdonságaiba. Meg voltam róla győződve, hogy minél előbb történik ez meg, annál jobb. Nem okozhat több kárt. Ss némileg én is

/ igazolva lennék. Bár ez kevésbé fontos... Nem így történt. Elmúlt egy év, és ez Csepregit Igazolta. Megszédítette az embereket. Többet dolgoztak, többet kerestek. Csepregi nem győzte nagy dölyfösen hangoztatni: — Elvtársak, az anyagi érdekeltség ... Az emberek mogorva tekintettel fordultak felém, és Csepregit titették. Nekem jönnek az anyagi érdekeltséggel? Ha valaki, én igazán érvényesítettem. Mert miért voltak az én időmben alacsonyabb fizetések? Egyszerű: nem érdemeltek magasabbat! Ki akadályozott valakit is abban, hogy többet dolgozzon? Ugye, senkt! Az emberek is fejlődnek, öntudatosodnak. Meggyőződtek arról, hogy ha többet dolgoznak, többet is keresnek. Dehát miért büszke erre éppen Csepregi? Nélküle is rájöttek volna! Nem? ZSIL KA LÁSZLÓ Segítőén, pxafeôA/za'c wt i f Beszélgetés • A SZERELEMRŐL • A HAZASSÁGRÖL • A BOLDOGSÁGRÓL • AZ ELIDEGENEDÉSRŐL • S ARRÓL, AMI KÖZELEBB HOZZA EGYMÁSHOZ A NŐT ÉS A FÉRFIT B

GYETLEN ILYEN INTÉZET AZ 0RSZÁGBAN1 Évente ötezer új pá./iens. Havonta ezer ,bajba jutott" férfi és nő lép be a hat orvos és a pszichológus rendelőjébe, ahol úgy érzi magát az ember, mintha a gyóntatószékben ülne, és reménykedve várja, hogy az orvos megszabadítsa titokban tartott szenvedésétől. Ha szélesebb körben is tudnák, hogy a prágai Károly téri épületben a „kényes kérdésekben" is gyógyírt kaphatnak fájdalmukra, odautaznának vagy levelet Írnának. Boldogtalan vagyok, segítsen rajtam, professzor úr... I A hatvanhat éves tanár sokszor hallotta már ezeket a segélykérő szavakat! Négy évtizede gyógyítja a bizalommal hozzá forduló betegeket. Eredményes munkásságával külföldön is elismerést, tekintélyt szerzett. A tanár kedves, nyugodt, halt szavú, ősz hajú férfi. A dolgozószobájában fogad. Beszélgetünk. — Sokan járnak ide, profeszszor úr, láttam, tele a folyosó... — Még többen lennének, ha a lehetőségeink is nagyobbak lennének ... Két hónapra előre minden időnk foglalt... — Ha a vidéken is tudnák, hogy segíthetnek, nem győznék munkával... — Már kértük az Egészségügyi Minisztériumot, hogy a kerületekben is rendezzenek be szexuológiai rendelőket, és nagyobb gondot fordítsanak az orvosok továbbképzésére ... — Kik járnak magukhoz? — Többnyire férfiak... Női pácienseink ls vannak ... — Mi a véleménye a fiatalokról? — Nemcsak a szülők, hanem a pedagógusok ls nagyobb sem* ; R í? f;s; ..„•; . <•• -'i'-Wf dr. Josef Hynie egyetemi tanárral, a prágai Szexuológiai Intézet vezetőjével A- Královo Pole-i Gépgyár dolgozói vegyipari berendezéseket MMnira, készítenek m bratislavai Slovnaft fcŰTK - Bican lal*^ gítséget nyújthatnának a szexuális nevelés terén. Ne bízzanak mindent az Iskolaorvosokra! Hosszadalmas nevelőfolyamatról van szó, hogy a fiataljainkat előkészítsük a férfi és női életre. Ahol ezt elhanyagoljuk, nem kívánatos szexuális fejlődéssel találjuk magunkat szemben. Az iskolákban a biológusokon, a testnevelőkön kívül az irodalmárok is sokat segíthetnének. Gondos kézzel vezethetnék, befolyásolhatnák a fiatalok fejlődését. Hiszen annyi jó, értékes könyvet ajánlhatnának nekik, melyekben meglelhetik férfiúi és női példaképüket. Kifejleszthetik bennük az erkölcsös élet igényét, a szép érzéseket, a szép családi élet utáni vágyat. Könyvek segítségével többet érhetünk el, mint hangzatos prédikációkkal... — Jobb lenne, ha a mi életünkben találnának példaképekét és nem a régi könyvekben ... — Hol keressék? Az iskolákban túlnyomórészt nők tanítanak! A fiúk hol, kiben keressék a példaképüket? A családban? Az apában? Igen... Elsősorban is az apa lehetne példakép ... És mégis azt kell mondanunk, valami gyakran hiányzik a gyerekeknek. A példaképi Figyelemmel kisértük a felbomlott házaséleteket. A leggyakoribb eset, hogy az egyik házastárs apa vagy anya nélkül nőtt fel. Az életéből hiányzott a szép családi élet példája ... — Ogy érzem, mintha már kiveszett volna a romantika. Meggyorsult az élet üteme, nem érünk rá udvarolni. A régi, szép diákszerelmek már csak a regényekben élnének? — A filozófiai fakultáson nemrég ankétot rendeztek a szerelemről. Sok lány azt panaszolta, hogy a szerelemből hiányzik a romantika, a költészet. Pedig az emberben él mind a kettő... A lányok azelőtt sokat adtak a Jó hírnévre. És ma? Ha húszéves korukban nincsen szerelmi tapasztalatuk, szégyellik magukat! Ez a helyzet... S egyik következménye? Prága lakosságának két százalékát a diákok teszik kl, de a nemi bajokban tíz százalékban részesednek 1 — A jólétben, a gondtalanabb életben, vagy a hiányos nevelésben keressük a szerelem „baját"? — A Jólét szabadabb életet teremt. Csökkenti a népszaporulatot. Svédországot hozhatnám fel példaképül. Ott a legalacsonyabb a népszaporulat. Mt előttük vagyunk. Ott a legjobb szexuális neveléssel dicsekedhetnek. És mire vezet a Jólét? A fiatalok gyakran már tizenöt éves korukban elköltöznek a szüleiktől. A nők nem hagyják, hogy a férfiak dirigáljanak nekik. Az is előfordul, hogy a házastársak cserélik partnereiket... A jólétnek megvan A maga jő és árnyoldala — Sok a páciensük, és még többen lennének, ha tudnák, hogy a nő és férfi kapcsolatában felmerülő nehézségek gyakran orvosolhatók. — Régebben nem beszéltek ezekről a „kényes kérdésekről", szégyellték magukat. Ma már keresik az orvoslást... — Az életkörülmények ls kiváltják a szexuális problémákat? — Változnak a társadalmi és életviszonyok. Változnak a nézetek. Ma más környezetben élünk. Megnőtt az úgynevezett ideges emberek száma. Idegrendszerük gyakran nem reagál a szexuális Ingerekre. Munkahelyükön még jól megállják a helyüket, de odahaza ... ! A kimerültség, a fáradtság elveszi az ember kedvét... És megnőtt a nők gondja is, sokan dolgoznak, hogy jobb életfeltételeket teremtsenek családjuk számára ... — ... ami gyakran a családi élet felbomlásához vezet... — Munkahelyükön több férfival Ismerkednek meg, s ha odahaza elégedetlenek, keresik az elégedettséget. A férfiak viszont gyakran kihasználják a munkában alárendelt nő helyzetét. Még a sportban is! Egyes edzők a kedvenceiket „futtatják"... Az apa dolgozik, az anya dolgozik, egyik szülőnek sincs arra ideje, hogy a gyerekek érzelmi nevelésével foglalkozzék. Nemcsak egymástól hidegülnek el,-hanem a gyereknek sem adhatják meg azt, amit az iskolában nem kaphat meg. T' !ok egy esetről. Egy katonát he ielen viselkedése miatt büntetésből nem engedtek haza szabadságra. Nem volt büntetés számára. „Nincs hová mennem!" — mondotta... — A sok válás elgondolkoztató ... — Már a gyerekek miatt isi Azt tanácsolom, egyél akkor is, ha nincs is jó étvágyad 1 — A fiatalok korán nősülnek, és gyorsan megfeneklik a családi életük . . . — Szerelmesek, boldogok, nagy reményekkel indulnak az életbe, de gyakran nincs hol lakniuk, egyikük szüleihez költöznek. Már kezdettől csak „ideiglenesen" élnek, nincs meg annak a feltétele sem, hogy kifejlesszék szexuális életüket. Ez természetesen szintén a házastársak egymástól való elhidegüléséhez vezethet... — Az elégtelen szexuális életnek milyen következményei lehetnek? — Válás, elégedetlenség, az idegrendszer romlása, a munkabírás csökkenése, elzárkózás a társadalmi élettől, lelki és testi szenvedés, beteges féltékenység, magába zárkózás, búskomorság, tragédia . .. — És mi hozhatja közelebb egymáshoz a nőt és a férfit? — Az állandó siránkozás, panaszkodás is elidegeníti egymástól a házastársakat. Keressük inkább azt, ami közelebb hoz bennünket. Az emlékezés ls segít! Idézzük fel élményeinket, melyeknek valamikor együtt örültünk. Alkalmazkodjunk egymáshoz. Szőjjünk közös terveket, tűzzünk ki magasabb célokat, és sikereinknek örülni fogunk ... — Sok szépet mond a családi életről! Milyen a maga élete, tanár úr? — Heten voltunk testvérek, a szüleim szép családi életet éltek. Valamit hazulról is hoztam ... Az apám nem volt magas rangú hivatalnok, mégis taníttatott bennünket. A hét testvér közül négyen a főiskolákon adtunk elő ... A feleségem nagyon jó asszony, mindenben megért, segít. Négy gyerekünk született, az egyik meghalt. Ketten már nősek, örülünk az unokáinknak ... — Nem lenne kedve a nő és férfi kapcsolatairól cikkeket írni lapunknak? — Egy tankönyvön dolgozom, nemsokára nyomdába kell adnom. De van egy kis cikksorozatom, s szívesen odaadnám ... Ha közlik, kaphatnék több példányt? Elküldeném a pesti orvosbarátaimnak ... — S ha olvasóink kérdéseket, problémákat vetnének fel? — Lapjuk hasábjain válaszolnék nekik... PETROCI BAUNT