Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-29 / 28. szám, szombat

• TELEVÍZIÓ A francia televízió új műveket tűzött műsorára. Az ifjúsági adásban megkezdődött a Sémi-sorozat. Rémi egy kisfiú, Hector Malot „Család nélkül" című felejthetetlen művének hőse. Viszontagságai bizonyára megríkatták a kis nézőket. Kissé talán túl érzelgős * film, de ügyesen rendezett, és jók a színészi teljesítmények is. Rémi szerepét Bemard feantet, Vitálisét Michel Vítold, és Mulligannéét Blanchette Brunoy alakítja. Jó ötlet volt Edmond Rostand halhatatlan művének, a Sasfióknak műsorra tűzése. Beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Egyes kritikusok véleménye szerint azonban a címszerepet alakító Serge Ducher játéka nem volt elég meggyőző. Nem voltam túlságosan elragadtatva Claude Santelli A hegyek Gáspárjától. (Henri Pourrat elbeszélései nyomán.) A szinészek megtették, ami tőlük tellett, de a cselekmény túl valószínűtlen, és nehéz volt követni. • ÚJ FILMEK Valóban kimagasló művel ezúttal a moziban találkozunk, A Viva Maria (Éljen Mária) című filmről van szó. Megvallom, gyanakodva indultam a filmszínházba. Talán éppen a három „híresség": Louis Malle ren-: dező, Brigitte Bárdot és jean-. ne Moreau filmsztárok ébreszi tettek bennem kétségeket a mű értéke iránt. Nem ritka eset ugyanis, hogy a „nagy nevek" mögött közönséges kommerszfílm búvik meg. Minél többe kerül egy film előállítása (a pazar kiállítás nem mindig művészet), minél tovább tart a forgatása, és minél több pletyka kering róla, annál nagyobb csalódást okoz általában. A túl sok reklám mindig gyanús. Ezúttal azonban kételyeim alaptalannak bizonyultak. A francia filmgyártás már rég nem büszkélkedhetett ilyen Jó művel, Brigitte Bárdot ragyogó teljesítményt nyújtott. Kiderült, hogy az igen csinos filmszinésznő valóban művész. Nemcsak megállja a helyét Jeanne Moreau mellett, hanem talán még felül is múlja. A film eleven ritmusú, és Kak úgy sziporkázik a szellemességtől. Az amerikai imperializmus, a reakció és a klerikalizmus éles szatírája. A szabadságot dicsőítő himnusznak mondhatnánk. Igaz, hogy az Egyesült Államok ellen irányuló éle helyenként burkolt, másutt meg annyira eltúlzott, hogy szinte azt a benyomást kelti: nem is az USÁ-ra vonatkozik. A párizsi mozikban fut továbbá René Claír Romániában forgatott filmje, a Gáláns ünnepek (Les féte galantes). Jóllehet e nagy rendező Jó ízű és csípős humorát ebben az alkotásában is megtaláljuk, a filmet mégsem tartom a legsikerültebb művének. A francia' kritika lelkesen megtapsolta Vojtech Jasný Amikor a macska jön ... és Miloš Formán Fekete Péter című csehszlovák filmeket. „Éljenek a csehszlovákok. Nagy érdeklődéssel várjuk további filmjeiket" — irta a Les Lettres Francaises. • REVUSZÍNHÁZAK Említésre méltó mindenekelőtt Jean Ferrat énekes fellépése a Bobinóban. Tehetségével ez a fiatalember utat tört magának a legjobb sanzonénekesek közé. A burzsoá kritikusoknak Jean Ferrat művészete természetesen nincs ínyére. Dalaiban ugyanis szociális húrokat penget. Brassens, Brel vagy Ferré anarchizmusával szemben elnézőek, de Ferratot sokkal szigorúbb mércével mérik, mert dalai elgondolkoztatok, és „egy üt végére viszik a hallgatót". Ferrat egyben költő is. A „La Montagne (A hegy) című dala egyike a legszebb francia sanzonoknak. Patyomkinja, amelyet a híres cirkáló tengerészeinek emlékére költött, valószínűleg bejárja a világot. Említést érdemel még Phtlippe Clay fellépése a Bonibóban, valamint Zizi Jeanmaire táncosnő debutje Feydeau „A nő a Maxim bárból (La Darne de chez Maxim's) című vígjátékban. Nagy sikert aratott a Farsang úr (Monsieur Carneval) című operett, melynek zenéjét Charles Aznavour szerezte. A párizsi fiúk örülnek a frissen esett hónak. (CTK felvétele) ...és mégse csitul a csatazaj ? Hatan ülünk a 2. osztályú fülkében. A fehérségbe burkolódzott világ nem sok látványosságot nyújt. Itt bent nem olyan nagy az egyhangúság, mint a tengersík bodrogközi rónán. Egyelőre egy alacsony termetű, virgonc fiatalember viszi a prímet. — Ogy hallom, a múlt évben nálatok mind kipusztultak az egerek. A hórihorgas, az egykori katonacimbora nem úgy „kapja be" a horgot, ahogyan a kezdeményező várja. — Jól hallottad, kevés maradt belőlük. Lehet, hogy tavaszra a maradék is elpusztul... — Ehen — vág szavába a „kötekedő". — Ehen — hagyja rá amaz —, hacsak be nem húzódnak a telepre vagy a faluba. — No, amint látom, ott aztán igazán elpocakosodnak. Hiszen a te bordáidon is maholnap citerázhatnak az angyalok. A csernői átrakodó havi 1500as dolgozója most már csak azért is elemében van, mert szelleme skedését a jelenlevők hahotázása kíséri. — Te, cimbora, áruld már el, neked mennyi a havi fixed? — Felesleges. Nálunk most úgy sincs tagfelvétel, — mondja a traktoros és sejtelmesen mosolyog. — Nézzétek, milyen vicces lett a gyerek. Hát tudod mit? Majd akkor jelentkezem nálatok, ha ott 500-zal több lesz a havi gázsi, mint az átrakodón. /Kacagás.

J Mondd csak, igaz az, hogy a zárszámadásra hitelbe vásároljátok a húst meg a bort? Mert azt beszélik... — Azt beszélnek, amit akarnak. Egyébként meghívlak, gyere el a zárszámadásra. Nem az érdekesség kedvéért, valóban heten ülünk az irodában. Azaz nem mindenki ül, hol az egyik, hol a másik Jelenlevő kel fel a székről. Pedig hát az idei termelési-pénzügyi terv elkészítése sürgős és fontos munka — ezt hangsúlyozták akkor is, amikor a pártszervezet több mint 30 tagja a téziseket tárgyalta. De hiába, az akkor volt. — Hét meg négy tizenegy, meg hat... summázza Matyi János elnök az idei terv tételeit, de nem Jut messzire. — Szólj már valamit, te Béres — szól át a szomszéd asztalnál ülő férfinak, leplezetlen, idegeskedéssel párosult kíváncsisággal. — Mindjárt —, ilyen kurta Béres Andris főkönyvelő válasza, mert még ez a hozzávetőleges kalkuláció is minden idegszálát leköti. Azt már korábban tudták, hogy a tervezett 5 millió 100 ezer koronás bevételt 230 ezer koronával túlteljesítették, de hiszen abban az Istentelenül kedvezőtlen időjárású esztendőben a termelést költségek, a nem tervezett kiadások ... Compoly Zoltán alelnöknek sem megy sokkal jobban a munka, mint felettesének. Juhász Pista termelési felelős ts lassan halad a jelentés írásával. Vaszily János agronómusnak és Polóka Bandi mechantzátornak annyival előnyösebb a helyzete, hogy a szomszéd helyiségben vészelt át az Izgalmas pillanatokat. Sok pénz az ötmillió pár százezer korona, de sokfelé is osztódik. Adó, hitelek, Illetékek törlesztése, fizetése, az alapok kiegészítése, a különféle dolgok vásárlására fordított öszszeg, az eddig kifizetett termelést költségek stb. mind-mind kivonandók, s csak a maradék osztható. 82 ezer részre, annyi munkaegységgel gazdálkodtak a múlt évben. Nehéz Ilyenkor a beszélgetés. Jómagam is inkább a kimutatásokat nézem, sem mint az izguló vezetőket faggatnám. Béres főkönyvelőnek izzad a homloka. Sok a kiadás, a munkaegység is jóval több a tervezettnél. Nehéz esztendő volt, ez már a harmadik. De hát a tagok nem azt kérdik. A bodrogmezőt szövetkezet már 1958tól a tervezettnél mindig többet fizetett a munkaegységekre. Már hagyománnyá vált a több. De mi lesz most? A főkönyvelő leteszi a tollat, kezét dörzsöli s mondja: — No, fanl, ha nem is a nagyobbik pohárral, de azért tölthetsz. Töltenek. De mielőtt a poharak összekoccannának, a kérdő tekintetek vallomásra kényszerítik a főkönyvelőt. — Vagy nevet találunk a gyereknek, vagy a kerületre kell menni. — Hát ez meg micsoda rejtjeles beszéd — kérdezhetné a beavatatlan. De itt nem kérdez senki semmit. Tudják jól, hogyha a tervezettnél egy koronával többet akarnak osztani, azt a járásnak is lóvá kell hagynia. Ha ennél több a differencia, ahhoz már kerületi jóváhagyás kell. Ami pedig a gyerek nevét illett, hát ugyebár van prémium, széna- vagy szabadságpénz, esetleg mind a három. A jelenlevők nem titkolják, hogy számítottak arra a terven felüli pénzre, de azért így is öröm az „eredményhirdetés". Az elnök arca azonban nem sok lelkesedést árul el. Előbb még belekukkant a főkönyvelő számítgatásalba, aztán megcsóválja a fejét. — Legalább négyezer munkaegységet megtakaríthattunk volná. Az ts egy korona munkaegységenként. A traktorosok is lepotyáztak legalább kétezer munkaegységet az órabérekkel. Érdekes, egy ilyen nem szervezett beszélgetésen mennyivel mélyebb a gazdálkodás elemzése, mint amikor hivatalos fórumon, gyűlésen találkoznak a szövetkezetesek. Most is, nemcsak a traktorosok jelé hangzik el a bírálat, hanem az állattenyésztők jelé is. Még több a megjegyzés a takarmánygazdálkodásra. Ezzel párhuzamosan a kereset is 'szóba kerül. — Ha egy állatgondozó havonta 80—100 munkaegységet szerezhet, miért ne érdemelne meg annyit a sokkal több órát dolgozó traktoros? Állandó, örök a csatazaj a szövetkezetben. Mindig van mit bírálni, soha nem uralkodik el rajtuk az elégedettség. Pedig ... Megnéztem a kimutatást. A traktorosok havi átlagkeresete a természet beniekkel együtt meghaladja a 2000 koronát. Az állattenyésztőké még több. Es évről évre több mindenkié. Lehet, tőlem talán sokan azt várják, mondjam ki, jobb lenne, ha végre már elcsitulna ebben a szövetkezetben a csatazaj. De nem mondhatom, mert ez az egészséges elégedetlenség és állandó csatározás még bizonyára sok újabb eredményt szül. HARASZTI GYULA KEDVES ÜZENET IPOLYSÁGRA A nyáron kedves vendégei voltak Ipolyságnak. Csallóközi gyerekek egy csoportja volt elszállásolva néhány hétig a középiskolások diákotthonában. Néhány napot körükben töltöttem és írtam is róluk annak Idején egy kis riportot az Oj Szóba. A napokban levelet hozott a posta. Az egyik doborgazi kislány, Czafik Rózsika írta. ö is ott volt a nyáron. Nagyon kedvesen beszámol tanulmányt eredményeiről, családjukról, életéről. Levelében üzenetet küldött az összes ipolyságiaknak is: „Sok szeretettel üdvözlöm a kedves ipoly ságiakat, akik olyan jók voltak hozzánk a nyáron, amit mi soha nem fogunk elfelejteni." Kedves Ipolyságiaki Ezúton tolmácsolom a kedves üdvözletet. Kedves Rózsikat Az Ipolyságiak nevében én is sok szeretettel üdvözöllek összes kis társaddal és sok örömet kívánok újjászülető életetekben! Sági Tóth Tibor egri viktor Szegény mama! Bújócskát játszottunk, ö titkolta előttem, mit gondol Gáborról, én meg féken tartottam a nyelvein, nehogy elszóljam magam ... De arról sem beszélhettem, amitől féltett. Nem, a legkisebb célzás jóvátehetetlen hiba forrása lett volna ... Erről is hallgatnom kellettl Másnap Gizi uzsonaidőben nálunk tanult. Ha ugyan tanulásnak nevezhetem, hogy minduntalan felugrott az asztal mellől, és táncléptekkel körben forgott. Alig érintette a padlót, táncra termett, könnyű a lába, hajlékony a dereka, irigység nélkül elismertem. Szóval: bemondta az unalmast. Prémiumot kapott a fatterja, és legombolt róla egy ötvenest. — Megveszem az új Modugno lemezt. Állatian klassz! Neki minden oltári szép, állatian klassz volt, az üres erszény lóvé almás, a jó káder nagy menő, a szövegembetiport, ha szólni akart és állati hülye minden ürge, aki nadrágot hordott, és tudós fej, aki nem kevert maltert és kajolt, amikor anyám, az öreglány az uzsonnát hozta. Minden nap egy új szót dobott a társalgásba, úgy ragadt rá a hallomásból, könyvekből felszedett zsargon, mint bárány bodor gyapjára a bogőncs és szamártövis. Másnap az egész osztály gyönyörűséggel szájalta utána. Néha annyi jasszos kifejezést zsúfolt egyetlen mondatba, hogy idegennek magyarra kellett volna lefordítani. Elképzeltem, miféle dolgozatok születnének, ha szeretve tisztelt irodalomtanárunk — hogy Gizi nyelvével éljek — Sánta Sándor házi feladatként feladja: elemezzük József Attila forradalmi költészetét vagy Radnóti Eclogáit a mi köznapi nyelvünkön ... — A lemez nem fut el — kíséreltem meg Józanságra bírni. — Holnap is megveheted. Ma tanulunk és kész! Nem hallgatott rám. Nem fog a feje, védekezett. Holnap különben ls nincs feleltetés, nem gyömöszöli tele a fejét hiábavalóságokkal Idő előtt. „Az én babám egy fekete nő" — dúdolta az ócska, de — ahogy állította — a hangulatához remekül illő slágert. Hát ez így nem Jó, ahogy a maga dúdolta tarata pampam és tarata pimpamokhoz a fenekét riszálja, és a kémiakönyvet becsapja az orrom előtt. Holnap jelentkezni akarok, hogy jelesre Javítsam a Jó osztályzatot, de Gizi nem hagyja abba az ugrabugrát, nem engedi, hogy átnézzem az anyagot. — Megkapod a jelest — bíztatott —, csak a csipás messzelátódat nyisd rá jobban Csapóra. Nyakig beléd esett. Ideje, hogy konzumáld vele a szerelmet. Gizi megbolondult, rá kellet szólnom: ne dlllzzen! — Ez halálkomoly — tette kezét a szívére. — Csak te nem látod. Már röhögnek rajtad. — Senki sem röhög, csak tel ... Na, mi lesz? — sürgettem. — Használod az eszed tokját, vagy. Jégen aszalod? — Használom, fiam... De tudod mit? Átengedem neked a Csapót, leborulhatsz eléje. Bár gusztustalan egy tancsival összehangolódni. — Tapasztalatból mondod? — Tapasznyalatból — csavarta ki a szót Gizi —, de nem fitogtatom. Áldásom rátok! Cserébe békén hagyod a Jávorkát. Ezt tréfásan vetette oda, de megéreztem, a gúnyossága csak palást, alatta nagyon komoly, véresen komoly dolog lapul. — Józan bővített mondat — folytatta. — Jévorka különben sem a te eseted. Nem is értem. miért háborodtál bele, és miért feküdtél le neki? A vendégem volt, udvariasnak kellett volna lennem, de mindennek van határa, a goromba, arcátlan sértegetéseit nem tűrhetem tovább. — Hallgass! — kiáltottam rá. — Ne légy ocsmány! — Tagadod? — Honnan veszed ezt a bődületes marhaságot? — Tőle magától. — Hazudsz! Tégy féket a fantáziádra! — Tálaljak ki néhány pikáns részletet? Szolgálhatok velük. A vitánk csúnyán elfajult. Már nem is volt vita, de gonosz marakodás, összecsaptam Gizi könyveit. — Vidd a cuccodat!... Takarodj! — Kidobsz? — Ha csak ilyen ocsmányságokat tudsz, szedd az irhádat! — Rendben van, megyek — válaszolta Gizi megfontolt lassúsággal, amely még Jobban felbőszített —, de előbb tisztázzuk azt a Jávorka ügyet. Fejetlenül belehabarodtál és most nem tudsz kijózanodni ... Szereted? Komolyan szereted? Nem tudtam felelni, úgy elszorult a torkom. Gyengeségemben, tehetetlen haragomban elöntötték a könnyek. Gizi mintha erre várt volna, mint a héja rám csapott: — Ne bőgjl Csak ostoba libák bőgnek. Nem fogsz ebbe belegebedni... Te legalább bebeszélheted magadnak, hogy nem kíváncsiságból feküdtél le neki, hanem szerelemből. Tiszta mennyei szerelemből, ugye?... De ennek az égi szerelemnek végei Letöröltem könnyeimet. Barátság fűzött eddig Gizihez, bármily felületes, mégis barátság volt, de egy szóra, egy pillanatra átbillent: most gyűlöltem, és elvesztve önuralmamat, holtsápadtan, remegő szájjal néztem szembe vele: (folytatjuk) GZ 1988 t » 6