Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-01 / 1. szám, szombat

| HÉTVÉG I HÍRMAGYARÁZATUNK | Reményteljes évkezdet Taskentben Általánosan elterjedt emberi szokás, talán Jóhiszemű babona az a megítélés; ahogyan kez­dődik a hét, az év, olyan is lesz végig. 1966 küszöbén sze­retnénk csatlakozni e szokás követőihez, s a derűlátókkal együtt vallani: jónak ígérkezik az új esztendő, mert mindiárt az első napokban indiai—pa­kisztáni béketárgyalásokra ke­rül sor az üzbég fővárosban, hogy végre rendezzék a rég­óta tartó, s az utóbbi hónapok­ban az ázsiai népek nyugalmát leiette veszélyeztető viszályt. Jó kezdeményezés „Ha a Szovjetunió nem lenne, nagyon súlyos helyzetbe kerül­tünk volna" — mondotta nem­régen zárt körben Sasztri in­diai miniszterelnök, s megjegy­zésével az ország Jelenlegi kül­és belpolitikai helyzetének ele­venére tapintott. Ha ugyanis szeptember végén a Szovjetunió kitartó tűzszüneti közvetítésével nem sikerül gátat vetni a ter­jedő s mind elkeseredettebbé váló testvérgyilkos viszálynak, Ázsia már valószínűleg lángba borult volna. A szovjetország kezdeményezte az ENSZ asszisz­tálásával a két ország problé­máinak békés rendezését, s e célból saját területét is felkí­nálta a két ország vezetőinek találkozójára. Ha tehát január 4-én Taskentben Sasztri indiai miniszterelnök és Ajub Khan pakisztáni államelnök a tárgya­. ióasztalhoz ül, ez csakis a szov­jet kormány békés közvetítésé­nek és erőfeszítésének eredmé­nye lesz, szemben azokkal, akik mindkét harcoló félnek fegy­vert szállítottak, politikai tőkét kovácsoltak az indiai—pakisztá­ni testvérviszályból, most pedig részt kérnének a találkozó megvalósulásával kapcsolatos erkölcsi sikerből. Csak jóakarat és konkrét tárgyalás vezet sikerre A Kasmír körül kirobbant in­diai—pakisztáni viszály háttere és oka-i ismertek. Az „oszd meg és uralkodj" régi imperialista elv érvényesüléséből kifolyólag tört ki az ellenségeskedés, melyben kétségtelenül mindkét fél hibás. A közvetlen okot ugyan a pakisztáni szabadcsa­patok adták kasmíri beszivár­gásukkal, viszont az indiai na­cionalista Jobboldal is teli tü­dővel fújta a harci kürtöt, szí­totta a szenvedélyeket. Az el­lenségeskedés kirobbanása szer­vesen összefüggött a CENTO háborús tömb ázsiai cselszövé­seivel —• ez is olyan körül­mény, melyet nem hagyhatunk ki a helyzet értékeléséből. A már 18 éve megoldásra vá­ró kasmíri kérdést illetőleg a nézetek még nem kristályosod­tak ki. Annak idején Nehru egyetér­tett a népszavazás gondolatá­val, azzal, hogy a kasmíri la­kosság maga döntse el, Indiá­hoz vagy Pakisztánhoz kíván-e tartozni. Míg a népszavazás mó­dozatairól vitatkoztak, Pakisz­tán fegyveresen próbált jogot formálni Kasmírra, mely India oltalmát kérte, s ezt Indiához való csatlakozásának minősítet­ték. E terület statútuma a mai napig sem rendeződött, s az in­diai nacionalista jobboldal köz­vetlenül a szeptemberi pakisz­táni támadás előtt Kasmírra is ki akarta terjesztetni a parla­ment hatáskörét. Sasztri, akinek Nehru halála utáni ingatag pozícióját az in­diai—pakisztáni viszállyal kap­csolatban fellángolt nacionaliz­mus megerősítette, azzal az el­tökélt szándékkal utazik Tas­kentbe, hogy mindenről fog tárgyalni Ajuk Khannal, csak egyről nem: Kasmír hovatarto­zásáról, mert ezt örökre eldön­tött kérdésnek tekintik. Ajub Khan ugyanakkor váltig han­gozztatja, hogy ragaszkodik a népszavazáshoz, mert a zömé­ben mohamedán vallású kasmí­ri lakosságnak Pakisztán isz­lám államban a helye. Nem a vallás a kérdés lénye­ge, hanem valami egészen más. Elsősorban társadalmi és gazda­sági szempontok. Az elfogulat­lan szemlélő nem érthet egyet egyik fél makacsságával sem, ám a kasmíri helyzet megítélé­sénél döntő szempont az, mit kapott Kasmír az elmúlt 18 év alatt Indiától. Az ingyenes ok­tatás bevezetése, ipari létesít­mények, az életszínvonal eme­lését célzó további intézkedé­sek India javára billentik a mérleg nyelvét. A taskenti tárgyalások tehát csak akkor váltják be az új esztendő első békeküldetéséhez fűzött reményeket, ha a tár­gyaló felek a viszály minden­áron történő megoldására töre­kedve konkrétan, a Józan észre hallgatva, előítéletektől mente­sen fognak tárgyalni. Ázsia érdeke India és Pakisztán is jelen­leg súlyos gazdasági gondokkal küszködik. Az idei katasztrofá­lis termés következtében éhín­ség fenyegette az országot, s ezt csak amerikai gabonaszállí­tásokkal lehetett elkerülni. Mégis mindkét ország gondjait tetézi a konfliktus következté­ben felduzzadt fegyverkezési költségvetés. Indiának adókból 600 millió dollárt kell most előteremtenie, s ez nehezen megvalósítható elképzelés. Nem volna jobb egyszeriben megsza­badítani az országot egy nagy gondtól azzal, hogy végre meg­találják a békés megegyezés út­ját? A Józan ész igent mond. A taskenti találkozó eredmé­nyes lehet, ha mindkét fél kö­vetkezetesen szem előtt tartja azt, amit nemrégen Sasztri mon­dott: „A háború olyan luxus, amelyet sem India, sem Pakisz­tán nem engedhet meg ma­gának. Ezért ki kell használni ezt a lehetőséget a béke útjai­nak megkeresésére." LÖRINCZ LÁSZLÓ KAIRÓBAN a Szovjetunió és az EAK kormányküldöttségei megállapodást kötöttek a két ország iuöö—iy/U. évi árufor­galmáról. A megállapodás értel­mében az áruforgalom 1,5-szö­rösóre növekszik. (CTK) MARTIN NIEMÜLLER lelkész, neves nyugatnémet békeharcos az evangélikus egyház szemére vetette, hogy 15 éve hallgatóla­gosan beleegyezik Nyugat-Né­metország háború utáni fegy­verkezésébe. (CTK) AZ ANGOL KORMÁNY Lon­donban Fehér Könyvet adott ki, mely szerint Antigua, Dominica, St. Lucia, St. Vincent, Greneda és St. Kitts-Nevis-Antiguilla ka­rib-tengeri szigetek önkormány­zatot és később függetlenséget kapnak. A Fehér Könyv felhív­ja e hat gyarmat képviselőit, hogy 1966 februárja és áprilisa között Londonban tárgyaljanak e kérdésről. (CTK) A TANJUG jelentése szerint a harádi értekezlet után az Egyesült Arab Köztársaság és Jemen képviselői Kairóban foly­tatják tanácskozásukat. (ČTK) WALTER SCHIRRA, Thomas Stafford, Frank Borman és Ja­mes Lövell amerikai űrhajóso­kat az Amerikai Űrkutatási Hi­vatal (NASA) érdemrendjével tüntették ki feladataik sikeres teljesítéséért. (CTK) MIUTÁN Adenauer, aki ja­nuár 5-én ünnepli 90. születés­napját, bejelentette, hogy a CDU márciusi kongresszusán nem Jelölteti magát a párt el­nökévé, bonni politikai körök arra számítanak, hogy négy politikus Jelölteti magát erre a funkcióra. A jelöltek között szerepel majd Erhard kancel­lár, Josef Dufhüs, a CDU eddi­gi elnöke és Barzel, a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnöke. (CTK) BERNARD LÖVELL, a Jodrell Bank angol csillagvizsgáló-állo­más igazgatója kijelentette, bí­zik abban, hogy a Szovjetunió­nak 1966 elején sikerül sima leszállást végrehajtania a Hol­don. Szavai szerint az Egyesült Államok valószínűleg Jövőre kezdi meg effajta kísérleteit. (CTK) A dél-afrikai rendőrség eddigi legnagyobb razziája Johannesburg (CTK) — Csü­törtökön hajnalban Johannes­burgtól nyugatra csaknem 2500 dél-afrikai rendőr razziát tar­tott az afrikaiak lakásában. A dél-afrikai rendőrség eddigi legnagyobb akciója során 700 személyt tartóztatott le. A dél-afrikai hivatalok sze­rint a razziát a bűnözés elleni harc keretében hajtották vág­re. A johannesburgi rendőrség szóvivője szerint a jövőben is hasonló akciókat hajtanak vég­re a néger lakosság között. Johnson a hamis „békeangyal" szerepében M AMERIKAI ELNÖK BEHÓDOLT A VEZÉRKAR MILITA­RISTA NYOMÁSÁNAK, S ÚJABB TAKTIKÁHOZ FOLYA­MODIK • WASHINGTON UTAZÓ NAGYKÖVETEKKEL PROPAGÁLTATJA „UTOLSÓ BÉKEKEZDEMÉNYEZÉSÉT- • AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK NAGY ÁRAT FIZET A VIETNAMI HÁBORÚÉRT 1966. I. % M. Kopfiva rajza BITEK Washington (CTK) — Az Egyesült Államok jelenlegi „bé­kekezdeményezésének" legelfo­gadhatóbb magyarázata az, hogy Johnson elnök legutóbbi texa­si tárgyalásain engedett az amerikai haderő délkelet-ázsiai teljes érvényesülését követelő militaristák nyomásának. A lát­szólagos „békeoffenzívával" te­hát leplezni szándékozik a Pen­tagon további zsarolását és újabb veszélyes háborús intéz­kedéseit. Kitudódott, hogy Johnson nem egészen önként adta be dere­kát a vezérkarnak. Az elnök, akit az ENSZ-ből, Londonból, Moszkvából, Tokióból, a Vati­kánból és más helyekről nyo­matékosan figyelmeztettek a hadmüveletek kiterjesztésének kockázatára, politikai manőve­rezésből még egy kísérlethez folyamodott. Ez <a manőverezé­se, valamint az a meggyőződé­se, hogy a VDK-t támadó ame­rikai bombázók romboló ereje szintén érv lehet a tárgyaláso­kon, szülte azt az új taktikát, amelyet most Harriman, Gold­berg és Bundy világszerte pro­pagál. Az a küldetésük, hogy meggyőzzék a közvéleményt: az Egyesült Államok eddig kész tárgyalni, de ha feltételezése nem válik be, kénytelen lesz az elnök december 9-i beszédében bejelentett „keményebb intéz­kedésekhez" folyamodni. Tehát Johnson „békekezdeményezése" a valóságban durva ultimátum. Az amerikai kongresszus Ja­nuár 10-én összül, s az elnök szokásosan beterjeszti az 1966. július 1-től 1967. június 30-ig érvényes költségvetés terveze­tét. A vietnami háború kiadásai állítólag felülmúltak minden várakozást. Egyes adatok sze­rint megközelíti a napi 35 mil­lió dollárt. Ha az elnök prog­ramjának polgári kiadás téte­leit is érintetlenül hagyják, ak­kor a költségvetésben előirány­zott kiadások meghaladják a 120 milliárd dollárt, újra túllé­pik a szövetségi adósságok pla­fonját, s ezzel erősödnek az inflációs irányzatok. A helyze­ten persze segíthetnének a viet­nami „villámháború" tervének MEGTORLÓ INTÉZKEDÉSEK THAIFÖLDÖN Bangkok (CTK) — A thaiföl­di kormány 800 főnyi rendőr­alakulatot küldött Nakorn Pha­nom északkeleti tartományba az itt tevékenykedő partizán­csapatok felszámolására. Az el­ső összeütközések során állító­lag sok partizán életét vesztet­te. A megmaradottak zöme visz­szahúzódott a dzsungelbe. Prapart Csaruszathien tábor­nok, a thaiföldi fegyveres erők parancsnoka, belügyminiszter újságírók előtt kijelentette: a partizánok eddig nem jelente­nek veszélyt Thaiföldön. Az OKP a kormány lemondását követeli Róma (CTK) — Az Olasz Kommunista Párt elnöksége nyi­latkozatot adott ki, melyben a kormány lemondását követeli. Rámutat arra, hogy a kormá­nyon belül különböző nézetek alakultak ki a külpolitikai prob­lémákat illetően. Ezek nem oldhatók meg csupán Fanfani lemondásával. Az egész kor­mányt le kell váltani. Ez annál inkább szükséges, mert a kor­mánykoalíció valamennyi párt­ja a kormányprogram felülvizs­gálását követeli. Az OKP a par­lament azonnali összehívását kéri. Ugyanakkor felhívja a munkásosztályt és a demokra­tikus erőket, hogy fokozottan küzdjenek a vietnami amerikai agresszió beszüntetéséért. Római politikai körök rámu­tatnak arra, hogy Moro minisz­terelnök egész szokatlanul, a kormány összehívása nélkül vet­te át a külügyminiszteri tárcát. elvetésével és a szerényebb (da hosszabb) hadviseléssel. Logiku­sabb volna persze teljesen vé-i get vetní a vietnami háborúnak, de a legújabb események alap« Ján ezt fel sem tételezhetjük. Az Egyesült Államok újabb „bé­kekezdeményezésével" kapcsom latban több szempontból kutat* ják az elhatározás indítékát. A Washington Postban Evans­Novák a következőket írtai „A valóságban tisztán lélektant okokból vitatkoznak a VDK bombázásának szüneteltetéséről. A délkelet-ázsiai véres dráma kiterjesztése előtt az elnöknek alkalma nyílik, hogy az egész világ előtt kifejtse az Egyesült Államok óhaját: tárgyalással szeretne véget vetni a háború­nak." Arthur Goldberg, az Egyesült Államok állandó ENSZ-küldötte Rómában Fanfani volt olasz külügyminiszterrel, az ENSZ­közgyűlés jelenlegi elnökével és Aldo Moro miniszterelnökkel tárgyalt, s átadta nekik John­sonnak a vietnami kérdésre vo­natkozó üzenetét. Goldberget Saragat köztársasági elnök is fogadta, és szintén a vietnami kérdésről tárgyalt vele. Gold" berg péntekre virradó éjjel R6« mából Párizsba utazott. Johnson elnök különleges óhajára De Gaulle elnök tegnap fogadta Goldberget. Bundy, Johnson elnök nem* zetbiztonsági tanácsadója szer­da este villámlátogatást tett Ottawában, és Pearson kanadai miniszterelnökkel tárgyalt A kormányfő irodája később közölte, hogy Bundy Johnson elnök kérésére tárgyalt Ottawá­ban. Kanada Lengyelországgal és Indiával együtt az indokínai nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottság tagja. A hanoi rádió az Egyesült Államok „békekezdeményezésé­vel kapcsolatban közölte: „Amíg az amerikai agresszorok nem hajlandók elismerni kormá­nyunk álláspontját, a béketár­gyalásokra vonatkozó állításaik­kal képmutatóan félre akarják vezetni a közvéleményt..." A hanoi rádió hangoztatta, hogy a VDK kormányának négy pontja és a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front öt pontja ésszerű alapot teremt a vietnami kérdés politikai megöl' dásához. „A háború befejezése érdeké-> ben vonuljanak ki az amerikai agresszorok Dél-Vietnamból, ét a vietnami ügyek Intézését bíz­zák a vietnami népre" — han­goztatta a rádió hírmagyará' zója. VÉRFÜRDŐ INDONÉZIÁBAN Singapore (CTK) — Az Indo­néziából érkező utasok szavai szerint a kommunistaellenes megtorlások vérfürdőt okoztak Indonéziában. Megbízható for* rások több mint 100 000 halott­ról beszélnek. Az a tény, hogy a nemzetközi diplomáciai körök eddig nem tudták felmérni a tragédia méreteit, azzal magya 1 rázható, hogy Nyugat-Jávában, így tehát DJakartában is még nyugalom van. Közép- és Kelet­Jávából, Szumatrából és Báli­ról egyre pontosabb jelentések érkeznek tömeges kivégzések­ről. Maga Sukarno elnök, aki eredménytelenül küzdött a kom­munisták üldözése ellen, de­cember 18-án arról panaszko­dott, hogy a vasúti töltések és patakok mentén holttestek he­vernek, melyeket eddig még nem tudtak eltemetni. A hivata­los katonai körök beismerése szerint csupán Bali szigetén 15 ezer embert végeztek ki. Va­lószínű, hogy ez a szám két­szeresére növekszik, ha ponto­san megállapítják az áldozatok számát. Szumatrán 60 000 a ha­lottak száma.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents