Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-26 / 25. szám, szerda

Kiadói és műfordítói tett Forbáth Imre költeményei szlovák nyelvű válogatásának margójára Az Usli nau Laüem-i Cseh Hajógyár dolgozói öt SB U 20 tipusű univerzális kotrógépet készítenek Dél-Szlovákia számára. A hajógyári dolgozók a kotrógépek gyártási idejét 18 hónapról 6 hónapra rövidítették és az öt gépet ez év márciusában elküldik rendeltetési helyükre. (CTK — Holan felvétele) 1 FALU — 10 HÍR FELSÖTÚR • A közel 800 lakosú község a lévai járásban a Korpona patak mentén fekszik. A falu fejlesztésére nagy gondot fordít a lakosság. Utakat, járdákat, a sportolóknak öltözőt épít és parkosít. EJ Az EFSZ, — 03 tagja van — a múlt évben az állattenyésztésből másfél millió korona bevételt ért el. 250 mázsa marhahúst és 130 ezer liter tejet adtak el. Rétjeik nincsenek, ám takarmányból önellátók. A napi fejési átlag tehenenként 5,18 liter. A legjobb fejő id. Kuzma István, aki 20 tehenet gondoz és évente átlag kétezer liter tejet fej. El Sertéstenyészetük messze környéken ismert. A Corwell fajta törzskönyvezett anyasertésektől évente átlag 18 malacot választanak el. Tavaly közel 400 ezer korona értékben, 117 törzskönyvezett fekete sertést adtak el továbbtenyésztésre. Hízó sertéseik napi súlygyarapodása 50 deka. El A szövetkezet fennállása 6ta búzából a legmagasabb hektárhozam 24 mázsa volt. Ez már igen jó termésnek számított. A csúcsot 1965-ben megdöntötték. Egy hektárról átlag 31 mázsa búzát csépeltek ki. E) Űt évvel ezelőtt, amikor Ágoston Géza, a jelenlegi elnök vette át a vezetést, a munkaegység értéke 12 korona volt. Azóta minden évben két koronával növekedett. Tavaly már 20 koronát, 4 korona prémiumot és másfél kilogramm gabonát fizettek egy egységre. A traktorosok közül a legtöbb — 745 munkaegysége — Szliacky Miklósnak, a kocsisok közül pedig Szuszeda Ferencnek 678 volt. Az idén munkaegységenként további két korona emelkedést terveznek. El Az iparban dolgozó felsőtúriak is hűek maradnak a mezőgazdasághoz. Szabadság alatt a szövetkezetben segédkeznek. A tagság szorgalmát és igyekezetét dicséri, hogy a talaj előkészítését és a termés betakarítását mindig időben végzik el. • Házasságkötéskor minden tag ezer koronát kap a szövetkezettől. Ezzel is azt igyekeztek biztosítani, hogy a fiatalság az EFSZ-ben maradjon. Az utóbbi időben azonban az intézkedés nem hozta meg a várt eredményt. Ugyanis a lányok többsége nem falubelihez megy férjhez, s így az esküvő után más faluba távoznak az ezer koronával együtt. El Nemcsak a felnőttek, de az iskolások is kivették részüket a község fejlesztéséből. A kis elemisták virágoskertet gondoztak, kiültettek közel száz topolyafát és rendben tartották az iskola környékét. Igyekezetük nem volt hiábavaló. A felnőttek viszonzásul gyermekparkkal ajándékozták meg őket. El Az óvodát hely hiányában csak 32 gyerek látogatja. Mivel állami gazdaság és szövetkezet ls van a faluban, időszerű lenne az óvoda mellett étkezdét Is megnyitni. A jelenlegi épületben erre nincs hely. A HNB-nek viszont van egy üresen álló épülete, amely erre a célra alkalmas lenne, de tatarozásra szorul. A tervek már elkészültek, csak a pénz hiányzik. • A lakosság művelődéséről és szórakozásáról a nagy színházteremmel és tágas helyiségekkel rendelkező szövetkezeti klub gondoskodik. Ebbe a munkába a tömegszervezetek is bekapcsolódnak. A Csemadoknak színjátszó köre, a CSISZ-nek pedig zenekara van, amely nemrégen alakult és rövidesen bemutatkozik a község tánczenekedvelőinek. —mor

— Szólnunk kell, kicsit megkésve ugyan, de el nem évülő elismeréssel és örömmel arról a kiadói és műfordítói tettről, amely a mi szemünkben tavaly a legjelentősebbek közé tartozott. Egri Viktor, Fábry Zoltán és Szabó Béla után a szép szót szerető szlovák olvasó felé ablakot tártak Forbáth Imre költészetének is. Ctibor Stítntcký, a neves szlovák költő, műfordító és tegyük hozzá, a magyar Irodalom bensőséges jó barátja és lelkes, hozzáértő továbbadőja tolmácsolásában megjelent a költő verseinek szlovák nyelvű válogatása. A Záboj Kulhavý modern felfogású, a művel tökéletesen egybecsendülő, annak gondolati és hangulati elemeit nemcsak kiegészítő, hanem egyenesen hatványozó grafikáival gazdagított, valóban reprezentatív kötet címe: Na zázrak čakajúci /A csodaváró l. S bár még néhány fecske sem csinál tavaszt, köszönettel fogadjuk a Szlovák írószövetség Könyvkiadójának ezt a tettét, amelynek folytatása, reméljük, nem sokáig várat magára. Forbáth Imrét nem kell bemutatnunk az Irodalmunkat figyelemmel kisérő olvasónak. Éppen hét évvel ezelőtt jelent meg Mikor a néma beszélni kezd címmel 1920—1938-ban irt verseinek gyűjteményes kiadása. Akkor és azóta is gyakran vetődött fel bennünk a gondolat — milyen kár, hogy még a harmincas évek végén elhallgatott. Annál nagyobb, mivel nemcsak érezzük, hanem az elmúlt években olvasott aforizmái és más irodalmi jelentései nyomán meggyőződtünk is róla, izmos tehetsége nem satnyult el. Sajnos, a háború vihara, az emigráció megpróbáltatásai, 1945 után a megfeszített társadalmi és közéleti tevékenység, majd a személyi kultusz elhallgattató és diszkvalifikáló politikája némaságra ítélte. Azután a kor és a betegség szólt közbe. Még a századforduló előtt született költő, aki évtizedes orvosi pályafutás után nyugdíjasként él a csehországi Teplicén, ma már elsősorban a régi mű felidézésével kezd újra beszélni. S az említett két válogatás mindennél fényesebben igazolja: Forbáth költészete nemcsak hazai magyar Irodalmunk értékes öröke, nemcsak az avantgardista törekvések egyik figyelmet érdemlő jelensége a magyar nyelvterületen, hanem nem egy versében és főleg háborúellenes lázadásában tovább él a inában is. Egyik hozzáintézett levelében Illyés Gyula állította ki számára az örökbecsű bizonyítványt, mondván, ha már egyetlen sort sem írna le, akkor is felemelt fővel járhatna. Az élő öt legnagyobb magyar költő között tartotta számon, méghozzá első helyen, önbizalomra serkentette, amikor kételkedni kezdett önmagában. Felismerte benne a tehetséget, az erőt, az egyedit, az új hangot. Fábry Zoltánunk így vallott a költő küldetéséről: „A világháborúk korában élünk, és e századnak, a behemót morbiditásnak, a gyilkos . nihilizmusnak költő a leghitelesebb tudója és névadója — vétója és mulasztója. Forbáth Imre költészete e szerep, e tudat egyik legkifejezőbb bizonyító példája. Olvassátok, hogy megtudjátok: kik vagytok és merre mentek ..." Művészi és politikai alapállásáról beszél kötetek helyett az a néhány sor, amelyet Laco Novomeský írt le a szlovák válogatás közvetlen hangú előszavában: „A húszas és a harmincas évek művészi törekvéseinek és akkori forradalmi politikai aktivitásának Prágában talán nem is volt lelkesebb híve, résztvevője és felvilágosultabb népszerűsítője, ennél a magyar költőnél, akinek áldott nyugtalansága ismertebb volt a költészeténél." És most ez a kötet, hosszú évek múltán, Forbáthnak elégtétel: a megszólalt néma új nyelven kezdett beszélni. A legnagyobb érdem itt azé, aki vállalta megszólaltatását — Ctibor Stítnickýé. Mert kétségtelen, a feladat nagy, igényes volt, és hozzátehetjük — Ingyen babérral nem biztatott. Eredetiségében, modernista hevületében, meglátásában, képeiben és színeiben merész, helyenként meghökkentően bizarr ez a költészet. Műfordító legyen a talpán, aki hiteles, tolmácsolására vállalkozik. Előre kell bocsájtanom, hogy ez a vállalkozás teljes sikerrel járt. Štítnický újra tanúbizonyságát adta nemcsak annak, hogy Kulturális hírek • A sajtó szerint Arthur Millernek a Bukás után című darabja olaszországi előadásai tetszettek a legjobban. Legutóbb személyesen nézte végig a nápolyi Politeama Színházban darabja előadását. A főszerepet itt is Monica Vitti alakította. • Különös könyvtár került nemrégiben árverésre Londonban, Westerbury lord könyvtára, amelyben 1600 szakácskönyv van. A szakácskönyvek a legkülönfélébb országokból sok nyelven 10 000 ételreceptet tartalmaznak. mindkét nyelv árnyalatait is mesterien uralja, hanem annak is, ami ebben az esetben múlhatatlan következmény volt: költő. Ogy érzem ugyanis, hogy a forbáthi verset teljességében csak költőtárs adhatja vissza. Štítnický munkája nem egyszerű és szimpla fordítás, nem a tartalom jobb — rosszabb érzékeltetése, színes vagy színtelen formában. Átköltés ez, amely megőrzi a mondanivalót, egyetlen gondolatot nem veszejt el, de egyben nem fél attól, hogy az eredeti hangulat, zamat és szín átmentése érdekében mellőzze a lényegtelent. Ugyanakkor ezzel ellentétes felfogást ls érvényesít, ha annak Indokolt szükségét érzi. Ott, ahol a szó mágikus értelmi erején van a hangsúly, merészen módosít a formán, jól tudja, az összhatás adja meg a vers értékét. Műfordítói képességeit bizonyítja, hogy az esetek zömében az átköltés művészi hitele őt igazolja. Csak Itt-ott fordul elő, hogy bár az áttolmácsolt költemény ellen önmagában a legcsekélyebb panaszt sem emelhetjük, nehezen tudunk azonosulni az eredeti szöveg túlzottan szabad kezelésével. Ilyen például a Na bojišti 14 című költemény hat záró sora, ahol az értelem kicsit megcsorbult. Ojra hangsúlyoznom kell azonban, hogy ilyesmi inkább kivétel, mint szabály, és ez semmiképpen sem von le a fordító érdeméből. Végül jegyezzük meg, hogy a nyolcszázas példányszámban megjelent kötetet hasznosan egészíti ki Csanda Sándor tanulmánya, amely áttekinthető képet fest Forbáth útjáról és főleg életművéről. Mindent egybevetve tehát azt mondhatjuk, hogy a szlovák olvasó irodalmunkat méltóképpen képviselő művet kapott a kezébe. GALY IVAN • A Szovjetunió 124 000 klubjában, művelődési házában 10 millió ember foglalkozik különböző művészi ággal. Évente 554 ezer művészegyüttes egymillió előadást és hangversenyt ad. • Az új év első hónapjában rendezik meg Brüsszelben a csehszlovák film hetét. Hazánkat az ünnepélyes megnyitón Karel Zeman, Miloš Formán és Emília Vašáryová képviseli. • Zdenek Podskalský rendező új filmet forgat. A nőhöz nem dobhatsz virágot sem címmel. A kigondolt komédia fő szerepeit Vlastimil Brodský és Jana Brejchová alakítja. A film az év derekára készül el. 6. Az utca sarkán meg kellett állnom. Az a ház, az az ablak fogva tartott. Nem tudtam a szemein levenni róla. Már nem az rémített, hogy én Jutok bajba, ha leveti magát a harmadik emeletről, és én nem védhetem magam, nem tisztázhatom, hogy nem vagyok bűnös a halálában ... Nem, azt a kétségbeesést nem játszhatta meg. Elgyötört arca elárulta, hogy elvesztette magát, és én, egyedül én vagyok a hibás... Halálomig vádolhatnám magam, hogy én okoztam... az ügyetlenségem, a türelmetlenségem. Be akartam zárni a balsors ajtaját, és kinyitottam, tágasra tártam. Békességet akartam vetni, és zűrzavart, háborút arattam. Csak álltam, és lassan felderengett bennem, nekem be kell fejeznem, amit elkezdtem. Nem hagyhatom magára, ha el is küldött. De mi az, amit még megmondhatok? Mi az, amit tennem kell? Most még nem tudom, de a pillanat, amikor majd újra látom, talán megsúgja nekem ... Amikor bátortalan kopogtatás után beléptem a szobájába, slém jött, és büszke kézmozdulattal intett, hogy foglaljak helyet; ő maga is leült az oldalvást álló karosszékbe, de csak a sarkára, hogy minden pillanatban felugorhasson. — Amilyen makacs, sejtettem, hogy visszajön — mondta. — Nem azért jöttem, hogy rossz perceket szerezzek magának. Egy szóval elküldhet, ha úgy érzi, hogy a terhére vagyok... Szeretném higadtabban megmondani a magamét. Talán maga is higgadtabb lett és meghallgat. — Meghallgatom, bár nem tudom, mi értelme — válaszolta tétován, és oly merev tartással ült a pamlagon, mintha belül rúgó feszítette és egyenesítette volna. Felálltam, odaléptem hozzá, és lágy érintéssel kényszerítettem, hogy odasimuljon a karosszék ölébe. Éreztem a testét, a keble gyöngéd halmait, és éreztem az illatát. Szótlan voltam néhány pillanatig, talán csak addig, amíg a szem egyet rebben, de ez is elég volt, hogy elöntsön a boldogság és megérezzem, nem fordultam vissza hiába. — Más az én helyemben bizonyára régen odébb állt volna — mondtam. — Ha nem akarnak tudni rólad, ne erőltesd. De nekem bolond a természetem. Megmondtam, hogy faragatlan tuskó vagyok. Először mosolyodott el. Talán nem is mosoly volt, inkább a szemében, elfátyolozott, sötét szemében láttam, hogy felderül. — Nem felejtettem el. Visszamosolyogtam. — Az jó. Akkor éreznie kell, hiába utasít viszsza. Ilona felegyenesedett, s úgy éreztem, megint visszahull abba a sötétségbe, ahonnan már kilépett. — Nem segíthet, Pista — szólított először a keresztnevemen. — Hiába kínálja tenyerén akár a szívét, nem segíthet. — Miért gondolja, hogy nincs szüksége senkire? — kérdeztem. — Talán olyan erős, hogy egyedül is bírja? — A fű is erősebb nálam. De se maga, se más, az égvilágon senki nem segíthet. Szomorú lett, s olyan levert, hogy a szívem gyökeréig megrendültem. Ha eddig kétely háborgatott, most végképp semmivé lett. Az a sejtés, amely eddig halványan, apró mécsként pislákolt bennem, hirtelen erős lánggá erősödött, és fénye eloszlatott bennem minden homályt. Akivel szemközt állok, nem egy félresiklott, könnyelmű lány. Mintha kézzel tapintható bizonyítékot kaptam volna, úgy olvastam benne: szerencsétlen vagyok, önhibámon kívül szerencsétlen! Ügy éreztem, hogy az a szó, az a keresett, megváltó szó most ajkamra jön: — Talán igaza van. Egyedül nem segíthetek ... és egyedül más sémi... De én nem vagyok itt csak magam... Én valaminek ugyanúgy a része vagyok, mint maga ... mint te ... És ez a valami nem olyan gyenge akármi vagy akárki... Itt van velem Simon ... a Sírós Simon, és minden barátom ... Az egész iskolám, a falum egytől egyig mind ... az édesanyám ... itt vannak velem ... Százszor többen vannak, százszor erősebbek, mint ők, az a csürhe! Nekem csak szólnom, egyet intenem kell, és ideállnak mellém. Járhatok és kelhetek, ők velem vannak mindig. Rám tapadt a szeme, előbb hitetlenkedve: te rajongóbolond, hová ragad el a heved, szállj le vissza a felhőkből a földre, a valóságos világba, de pillanatok múlva merőben mást olvastam a tekintetében, mintha valóban megdönthetetlen igazságnak venné, hogy általuk válok erőssé, egyedül nem tudnám az életét mérgező ocsmány férgeket eltaposni, a pokolba küldeni; ők velem vannak — ismételtem egyre —, és ha én nem vagyok egyedül, éreznie kell, hogy ő sincs magára hagyatva. Nem felelt, de hallgatásában megéreztem, hogy megértett. 7. Amikor a barátairól, a falujáról és édesanyjáról beszélt, elszorult a mellem, alig tudtam lélegzeni. Nem tudom, mi volt, ami visszahozott abból az elesettségből, amelyben hetek óta éltem: egymaga a puszta hangja, s szertelen suta mozgása vagy az, amit egy lélegzetre oly kérlelő, rajongó szóval mondott? Már alig figyeltem rá, oly szédült erővel kerített hatalmába, hogy újból hinni tudok. (Folytatjuk) QZ 1966. I. 26 4