Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-23 / 22. szám, vasárnap

A berliniek büszkesége LÁTOGATÁS A TANÍTÓK HÁZÁBAN N em tudom, az NDK fő­városának pontosan a közepén fekszik-e az Alexander tér, de hogy a vá­ros egyik legforgalmasabb ré­sze, erről meggyőződtem. 1964 őszétől egy impozáns, tizen­kétemeletes palota emelkedik a téren: a Tanítók Háza. A második világháború előtt ts, itt az Alexander téren állt a Tanítók Háza, melyet a tanítók és nevelők szerény filléreikből építettek. Abban az épületben tartották 1920-ban a Német Kommunista Párt és a Szociál­demokrata Párt egyesítő kong­resszusát. Évek jöttek, évek mentek. Olyan idők jártak <— nemcsak az Alexander tér — hanem egész Európa felett is, amire ma már nem szívesen emlékezünk vissza. És 1945 má­jusában a régi Tanítók Háza helyén is csupán üszök, rom és korom üdvözölte az újrainduló életet. S az új életben Igen meg­tisztelő szerep jutott a tanítók­nak, a nevelőknek: ők formál­ják az ország, a nemzet jövő­jét, az ifjúságot. A Német De­mokratikus Köztársaság kor­mánya értékeli a pedagógu­sok áldozatkész munkáját és 1964. szeptember 9-én nagyvo­nalú ajándékkal lepte meg őket: ezen a napon adta át rendeltetésének az új, 12 eme­letes gyönyörű palotát, a Ta­nítók Házát, melynek csupán műszaki berendezése több mint 10 millió márkába került. Az épület szerves részét ké­pezi az 1000 férőhelyes kong­resszusi terem, ahol előadáso­kat, hangversenyeket, reprezen­tációs bálokat és messze híres szilveszteri mulatságot is ren­deznek. A tolmácsberendezés az előadásokat hat nyelven közve­títi. Nagy beépített televíziós felvevőgép biztosítja a zavarta­lan helyszíni közvetítést. Láto­gatásom napján éppen Szendrey László magyar művész dalestjé­re folytak az előkészületek. A hetedik emeleten a ven­dégközpontban Herbert Becher tanár és W i 11 i S c h u 1 z elvtárs fogad, ök Ismertetik a Tanítók Házának küldetését és megmutatják — jogos büszkeséggel — a korsze­rűen és célszerűen berendezett, csillogó épületet. Az 54 méter magas, 44 méter hosszú, üveg­fém és betonpalotát Hermann Henselmann tanár, építőművész tervezte, aki most a berlini te­A tanítók palotája az Alexander téren. levlziós torony tervein dolgo­zik. Mi minden látható a 12 eme­leten? Az első emeleten a ká­véház, a másodikon az étterem kapott helyet. Mindkettőt szí­vesen keresik fel a berliniek és a vidékiek egyaránt. És nemcsak a pedagógusok. Ré­szükre a nyolcadik emeleten rendeztek be egy klubot, — oda csak igazolvánnyal lehet belépni — ahol olcsón és jól étkezhetnek. A harmadik és negyedik emeletet a központi pedagógiai könyvtár foglalja el, amelyhez az ötödik emeleti ol­vasótermek csatlakoznak. Egy emelettel feljebb vannak a klubhelyiségek és azok a ki­sebb-nagyobb termek, ahol a pedagógiai továbbképzés folyik. Konferencia céljaira szolgáló két terem is van a következő emeleten. A falak átrakhatók, a terem nagysága a szükséglet szerint módosítható. Lépteink zaját teljesen fel­fogja a süppedő, habgumival bélelt pasztellszínű szőnyeg. Kellemes meleg árad a nap­fényben úszó tágas olvasóte­remben, ahol a legkisebb nesz sem zavarja az elmélyülést. Az állványokon napilapok, folyó­iratok és képes kiadványok so­rakoznak. örömmel fedeztem fel a Svét v obrazech egy pél­dányátt, a Prágát, a Magas-Tát­rát és a a szlovákiai népmű­vészetet ismertető képes kiad­ványt. Leo Regener tanár a há­romszáznegyvenezer kötetes központi pedagógiai könyvtár igazgatója. Hazánk nagy barát­ja. Többször Járt Prágában, jó kapcsolatai vannak a Komenský Könyvtárral és a budapesti Egyetemi Könyvtárral. Íróasz­taláról egy levelet emel fel, „éppen ma hozta a posta prá­gai barátaimtól" — mutatja — mindig akad probléma, amely­nek megoldásához közös erőre van szükség. Kíváncsiskodom, van-e érdeklődés a cseh, szlo­vák és magyar könyvek, folyó­iratok iránt. <—: Főleg a fordításokat kere­sik az olvasók, — válaszolja Európa második legnagyobb pedagógiai könyvtárának Igaz­gatója — mert az eredeti ol­vasása már nyelvi nehézségek­be ütközik. A tizenegyedik emelet egyik helyiségében a zöld fotelekben az egyik berlini iskola kilence­dik osztályos tanulói ülnek. Biológiai órájuk van. A női test felépítését és szerveinek működését tanulják. Komoly, értelmes tekintettel figyelik a szoba közepén álló, üvegből készült női alakot. Az előadást magnetofonszalagról hallgatják, — a magnetofon és a figura egy gépezet — s az életnagy­ságú átlátszó figurában mindig azt a testrészt vagy szervet vi­lágítja meg az esses-szerkezet, amelynek működését az elő­adás éppen Ismerteti. A Tanítók Házának program­ját plakátok, műsorfüzetek hir­detik. Az irodalmi, zenei, kép­zőművészeti, pedagógiai és po­litikai előadások, filmbemuta­tók, viták iránt nagy az érdek­lődés. A különféle érdekkörök sokrétű munkája is folyamatos. Csaknem minden hónapban el­látogat ide a népművelési mi­niszter vagy helyettese, hogy az iskolaügy és a népművelés Időszerű kérdéseiről tájékoz­tassa a pedagógusokat. Számos külföldi látogató is megfordul e kulturális köz­pontban. A világ minden ré­széből jönnek az érdeklődők, hogy megismerkedjenek az NDK népművelődési és Iskola­rendszerével. Becher tanárnak és munkatársainak — a ven­dégközpont dolgozóinak <— nagy az áttekintésük és készsé­gesen tájékoztatják az ameri­kai, szovjet, magyar, holland, francia, japán, román, iraki, algériai és kl tudná még fel­sorolni, honnan érkező vendé­geket. ök közvetítik, szervezik az Iskolai látogatásokat is. Kimondottan bensőséges, csa­ládi események színhelye is volt már ez a szép palota. Több fiatal pedagógus tartotta itt esküvőjét. Az egyik klubtermet varázsolják át az ilyen alkal­makra, meghívják az anya­könyvvezetőt és a pedagógusok nagy családja e közös otthon­ból Indítja útnak a fiatalokat. A berliniek csillogó szemmel kérdezik az Idegent: Látta már az Alexander téri magas épületet? Igen, láttam. Jogos a büszke­ség! Az Impozáns épület rövid fennállása alatt nemcsak a vá­ros és az Alexander tér dísze, hanem valóban egész Berlin kulturális köznontja. S KALINA KATALIN DIVAT A GYÖNGYHÍMZÉS és különösen az es­télyi ruhákon érvé­nyesül szépen. Dí­szíthetjük a ruha nyakát, ujja szélét, övének közepét sű­rűn egymás mellé varrt arany- vagy ezüstszínű hosszú­kás gyöngysorral. Flitterrel is igen ha­tásosan díszíthe­tünk. Egy-egy fli-t­terszemet 1 apró gyöngyszemmel öl­tünk le, így nem látszik a varrócér­na. Hosszúkás gyöngyszemekből és csillogó, gömbölyű gyöngyökből virág­vagy egyéb motívu­mot kapunk. A VÁGOTT VIRÁG télen különösen kedves és ezért igyekszünk életét meghosszabbí­tani a vázában. A virágcsokrot tegyük minél előbb vízbe, de előbb szabadítsuk meg a kötő­zsinórtól. A virágokat szálan­ként, lazán nakjjk a vázába, előbb azonban szárukról szed­jük le a leveleket addig a ma­gasságig, amíg o víz ér. A lágyszárú virágok vizébe egy kevés konyhasót vagy fa­» lakásban, kellemessé és laká­lyossá tehetjük, ha leválasztunk egy ebédlősarkat. Az ablakkal szemközti falra szereljük a kony­haszekrényt (régiből is nyer­hetünk újat, ha kettévágatjuk és az aljábél dolgozó és moso­gatáasztalt, a felsőrészből falra szerelt polcokat nyerünk!) és a gáztűzhelyt. Az ablak mellett rendezzük be a hangulatos ebéd­lősarknt. Két széket és egy ké­széntörmeléket teszünk, hogy megakadályozzuk bomlásukat. A keményszárú virágok vizébe semmit sem kell tennünk, de a vázáben lévő vizet naponta cse­rélnünk kell. Ugyanakkor minden típusú virágnál minden vizcse­rénél éles késsel vagy ollóval levágunk keveset a növény szá­rából. A friss metszet segítségé­vel megkönnyítjük a víz felszí* vódását. HA NAGY A KONYHA nyelmes Ificát vásároljunk az asz­tal mellé. A konyhát egy praktikus szek­rénysorral osztjuk két részre. Az alsó, zárt szekrények ajtaja a konyharész felé nyílik a lábakra szerelt üveges szek­rény-felsőrészben [tartjuk az étkezéi­| nél szükséges üveg­edényt. II yenek is vagy DUBA GYULA SZATIRIKUS KÖNYVÉRŐL unk Ľuba Gyula új, sorrendben negyedik könyve a Na, ki va­gyok? megnyugtatja mindazo­kat, akik előző, Csillagtalan égen struccmadár című elbeszé­léskötetével kapcsolatban ag­gódni kezdtek, hogy a jó hu­morú és szatirikus tehetséggel rendelkező Író véglegesen há­tat fordít a könnyűnek neve­zett, de egyáltalán nem könnyű műfajnak, amely amúgy is oly gyengén van képviselve a szlovákiai magyar irodalomban. Az utóbbi években a folyóira­tok hasábjain szétszórtan meg­jelent mintegy félszáz humo­reszk és szatirikus elbeszélés gyűjteménye most azt bizo­nyítja, hogy Duba nemcsak, hogy folytatja az utat, amelyet a Nevető ember és a Szemez a feleségem című köteteivel megkezdett, hanem szatirikus művészetét sok tekintetben to­vább ls fejlesztette. Oj könyvé­ben a zsáner adta lehetősége­ket jobban és sokoldalúbban j használja kl, ábrázolásmódját elmélyítette, szatíráinak társa­ggg dalmi hatását növelte. Duba Gyula könyve témák­23. ban és formákban egyaránt gazdag. A szerző nem kompo­5 nálta valami előre kitűzött egy­séges koncepció szerint, egyes prózai különböző időszakokban, különféle benyomások és ösz­tönzések alapján, a legkülön­bözőbb formai, stiláris és tech­nikai megoldások igénybevéte­lével keletkeztek. Ami közös nevezőre hozza őket, az szer­zőjük jellegzetes humoriszti­kus-szatírikus tehetsége, látás­módja. Duba művészileg meg tudja ragadni, ki tudja fejezni mindazt, ami az emberekben, fellépésükben, viselkedésükben, gondolkodásukban, kölcsönös viszonyukban komikus, nevet­séges s főleg — elítélni való. Könvyvében akad igénytelen és szokványos humorú próza ls, melyekkel csak szórakoz­tatni akar. Ilyenek például a házastársak kölcsönös viszo­nyából, a férji „felsőbbrendű­ség" bebizonyításának szük­ségszerűségéből keletkező ko­mikus helyzeteket kiaknázó, vagy a komunál-szatlrát képvi­selő csipkelődő írások, ame­lyekben a közszolgáltatások árnyoldalait mutatja meg. Fi­gyelmét nem kerülik el a di­vat túlkapásai, sem a szinte már tömegpszichózissá váló, olykor fontosabb problémákat ls háttérbe szorító futballszen­vedély. Szatírái számára hálás anyagot szolgáltatnak az embe­ri viszonyokat oly gyakran megmételyező képmutatás, rosszakarat, álnokság, csalárd­ság stb. Duba ott ér el mélyebb hatást, ahol nem elégszik meg a jelenségeknek csupán felületes rögzítésével, hanem kísérletet tesz társadalmi elem­zésükre. Kötetének csúcspontjait is azok a prózák alkotják, ame­lyekben egy-egy égető társa­dalmi problémára, rendellenes­ségre, visszásságra irányítja a szatíra nagyítólencséjét. Ezek a prózái különösen ötlet­dúsak és szellemesek s a ki­tűzött feladatot nem egyszer magas művészi színvonalon oldja meg. A Főtárgi/alásban, mely műfajilag a próza és a szkecs keveréke, a feketézők, sikkasztók, üzérek és a tár­sadalmi tulajdon megdézsmálól ülnek ítéletet egy fiktív üzem igazgatója felett, akinek az a bűne, hogy hosszú évek alatt a vállalat vagyonából nem tu­lajdonított el egyetlen fillért sem, és ebben akadályozta alá­redeltjeit is. A „károsultak" most szenvedélyesen tanúskod­nak ellene. A szerző ötletesen használja fel a bírósági tár­gyalás egyes mozzanatait, mint pl. a tanúvallomásokat és szakvéleményeket, a vádló és védő szópárbaját stb., melyek során bebizonyosodik, hogy a vádlott nemcsak erkölcstelen gazfickó, hanem bolond is. Min­den a feje tetejére van itt ál­lítva, de éppen az abszurd helyzetek láncolata teszi lehe­tővé a szatirikus szándék megvalósítását. Hasonló Jelle­gű a többi is. A Botrány a fe­kete alap körül életünk egyes terültein elburjánzott korrup­ciót pellengérezi ki. Az Így halt meg Kovács szatíra az egészségügy egyes hibáira, hiá­nyaira és egyben az emberi nemtörődömség, eltompultság­ra. Duba dicséretére szolgál, hogy nem hátrál meg a ki­mondottan politikai jellegű té­mák elől sem. Ilyenek például a Menjetek, elvtársak és a Ma már nem. Az elsőben az üres frázisokat pufogtató és éppen ezért hatástalan politikai agi­tációt ítéli el, a másikban le­leplezi azt a funkciőnárius tí­pust, aki minden körülmények között be tudja bizonyítani nélkülözhetetlenségét. Külön kell még megemlíteni kitűnő jellemzőkészségről tanúskodó szellemes irodalmi szatíráit. A Na, ki vagyok?-ban fellel­hető a komikum széles skálája a jóhiszemű és megértő humor­tól az epés gúnyig, a helyzet és jellemkomikumtól a nyelvi komikumon keresztül a jelen­tés és közlési stílus közti el­lentmondásból fakadó komiku­mig. Utolsó prózáiban sikerrel alkalmazza a hiperbolát és az abszurditást, mint a komikum forrását. Találékony és sokol­dalú a felhasznált formai meg­oldások és alkotóeszközök szemponÍjából is. Duba Gyula humorisztikus és szatirikus prózái mély huma­nista pátosztól átitatottak. Ezért sohasem válik cinikussá és nem lépi át a jőízlés hatá­rát. írásaival hozzá akar járul­ni a ma emberében és társa­dalmában előforduló kisebb-na­gyobb hibák, fonákságok, visz­szásságok diagnosztikálásához és nevetéssel való gyógyításá­hoz. Eredetileg a folyóiratok számára keletkeztek és a szűk­re szabott oldalszám tömör ki­fejezésmódra, a művészi esz­közök gazdaságos felhaszná­lására tanította meg az írót. Kár, hogy eszmei horderejűk és művészi színvonaluk nem mindig egyforma. Legjobb elbe­szélései, melyek lényegbevágó problémákat érintenek s ame­lyekben minden részletnek megvan a maga pontos jelen­tősége és esztétikai funkció­ja, összehasonlítva a kötet más prózájával, arra engednek kö­vetkeztetni, hogy Duba nem mindig adja lehetőségeinek maximumát. Olykor megelég­szik jelentéktelen témával, vagy az első ötlet hevenyészett megfogalmazásával. Ezekben ls megnyilvánul ugyan szati­rikus tehetsége, stiláris képes­sége és technikai képzettsége, további szatirikus tevékenysé­gével kapcsolatban mégis an­nak a reményünknek adunk hangot, hogy kivétel nélkül összhangban lesznek szerzőjük tehetségével és képességeivel. KAROL TOMIS

Next

/
Thumbnails
Contents