Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-03 / 2. szám, hétfő

Antonín Novotný köztársasági elnök újévi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) tök nemzeteink ellen elkövettek. Akkor kijelentettem, hogy megközelítőleg sem tudnák a népünknek, országunknak okozott kárt kiegyenlíteni. A nyugatnémet sajtó és nyugatnémet képviselők csodálkoztak e kijelentésemen, hallatlannak tartották azt, miután, úgymond, nekünk kellene megtérítenünk a németek kitelepítésével okozott károkat. Nem szívesen teszem, de emlékeztetnem kell a múltra, a koncentrációs táborokra, Valamint a nácik által odahajtott bestiális módon megkínzott és meggyilkolt emberek millióira. A foglyokat nemcsak legyilkolták, hanem tömeges szadista kínzásoknak vetették alá, amelyben az SS, a Gestapo és más bűnöző szervezetekben tömörült németek ezrei és ezrei vettek részt. Idézzük fel emlékezetünkben a mauthausení lépesőket, azt a 185 lépcsőfokot, amelyről naponta lökdösték a mélybe az embereket; a betanított vérebek falkált, amelyeket a foglyok ellen uszítottak, miközben e színjátékot az eszeszmanok családjai végignézték; az erdőbe favágásra hajszolt foglyokat, akikre azzal - az ürüggyel, hogy szökni akartak, hajtóvadászatot rendeztek, és lelövöldözték őket, csak azért, hogy a tábor parancsnokának ne kelljen a frontra mennie. Máig sincs elítélve e szörnyűségek valamennyi elkövetője. Ellenkezőleg, sokan közülük a Német Szövetségi Köztársaságban állami és közéleti funkciókban dolgoznak, sőt egyesek „a német nemzetért szerzett érdemekért" nagy jövedelmet húznak. El tudják képzelni, hogy mit tennének ezek az emberek egy háborús konfliktus esetén, hogyan élednének újra bestiális hajlamaik, esetleg ismét a kommunizmus elleni harc jegyében. Nyugat-Németországban sok ember gyorsan megfeledkezett a múltról, a más nemzetek ellen elkövetett bűnökről. Helyesebb lenne, ha a német militaristák soha nem felednék ezt, s nem kezdenék el újra a háborús előkészületeket, nehogy a német nemzetet újabb, még nagyobb katasztrófába sodorják. A múlt évben ünnepeltük hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóját. Szabadságunkat elsősorban a szovjet hadseregnek, a szovjet népnek köszönhetjük. A jelenlegi nemzetközi helyzetben, figyelemmel kísérve a nyugati határainkon túli fejlődést, ismét tudatunkba véssük, hogy szabadságunknak, biztonságunknak, további szocialista fejlődésünknek, fiatal nemzedékünk jövőjének alapja a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való szilárd szövetségünk. A Szovjetunióval kötött barátsági és szövetségi szerződés biztonságunk záloga, amely kezeskedik arról, hogy soha többé nem ismétlődhetnek meg az 1938. és a további évek eseményei. Ezért reálisan nézzük a világ eseményeit, ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy ha mi békeszeretők vagyunk, mások is azok. Nem szabad megfeledkeznünk hazánk védelméről, és ifjúságunkat a hazafiság, az internacionalizmus szellemében kell nevelnünk, hogy hazánk szilárd védelmezői, a haladás és a béke harcosai legyenek. Sokoldalúan megerősítjük védelmünket és mindent megadunk hadseregünknek, amire az ország védelméhez szüksége van. Barátaim, nem háborús hang ez, amellyel ma Önökhöz fordulok. Csupán a tények egyszerű megállapítása ez, amelyekkel számolnunk kell, s mint e szocialista országok egyikének, látnunk kell, hogy erőnk a kollektív védelemben, a Varsói Szerződés tagállamai egyesült véderejében van. Kedves barátaim, engedjék meg, hogy néhány szót szóljak hazai problémáinkról Is. Nem sorolok fel számokat és összehasonlításokat. A múlt héten olvashatták a lapokban a CSKP Központi Bizottságának a Nemzeti Front képviselőinek részvételével tartott üléséről szóló közleményt, továbbá a Nemzetgyűlés üléséről közölt beszámolókat, amelyen jóváhagyták az 1966. évi népgazdasági tervet és költségvetést. Ez az esztendő az 1966—1970, évi negyedik ötéves terv első éve. Ezeni kivül közzétettük Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongi resszusa előkészítésének téziseit. Ezért inkább a népgazdasági tervvel és a szocialista társadalmunk további fejlődésével kapcsolatos néhány gondolatot szeretnék részletezni. Említettem már, hogy a múlt év kezdetén jelentős eseményekre számítottunk szocialista társadalmunk fejlődésében. Azonban nem minden valósult meg úgy, ahogy elképzeltük. A múlt évet értékelve azt mondhatjuk, hogy csak részben valósítottuk meg azokat a feltételeket, amelyekre számítottunk. Az igaz, hogy a vártnál Is jobban túlteljesítettük az ipari tervet. Megjavult az Ipar fejlődése, növekedett a nemzeti jövedelem, a munkatermelékenység és részben a termékek minőségének színvonala, fokozódott a gyártmányok mennyisége is, úgyhogy a piac gazdagabb, mint tavaly volt. Népgazdaságunk fejlődésében azonbanmég mindig nem értünk el alapvető fordulatot. Még mindig drágán építkezünk és drágán termelünk. Újból hangsúlyozom: az ipar fejlődésében tavaly érvényre jutó Irányzatok kétségkívül kedvezőek, azonban még nem olyan átütő erejűek, amilyenre szükségünk lenne. A haladó irányzatokat ezért még kifejezőbben érvényre kel! Juttatnunk iparunkban. A népgazdaság új irányításának első tapasztalatait is megszereztük. Megállapíthatjuk, hogy nagyobb eredményeket értek el azok az üzemek, amelyekben az irányítás új formáit kipróbálták. Az irányítás új rendszerének helyes alkalmazása ezenkívül feltételezi az emberek jó viszonyát a társadalomhoz, a szocialista államhoz, a munkához és egymáshoz, feltételezi az elvtársi kapcsolatokat, a feladatok kollektív értelmezését és a közös felelősségtudatot. Ezek nélkül a legjobb intézkedések is hatástalanok maradnának. Valamennyiünkben élnek még a régi erkölcs csökevónyei, amelyben felnövekedtünk, s amely mindannyiunkban többkevesebb nyomot hagyott. Most épülő új társadalmunknak az emberek egymás iránti jó viszonyán kell alapulnia. Ezek a kapcsolatok nyiltak legyenek, ami azt jelenti, hogy kritikusak leszünk nemcsak a mások hibáival szemben, hanem önmagunkkal szemben, és nem haragszunk meg a bennünket ért indokolt bírálatért. A helyes, nyílt kritikát értem ez alatt, nem pedig az álnok, meddő és romboló birálgatást. A szocialista demokrácia nyílt kapcsolatokat követel meg. Mindannyiunknak ezekhez a kapcsolatokhoz kell alkalmazkodnunk. Arra kell törekednünk, hogy ezt cselekedeteinkben is érvényre juttassuk. Emberek vagyunk, tudjuk, hogy a kritikát, még a Jogos kritikát sem könnyű elfogadni, s ez egyes emberekre nagyobb hatást tesz, mások pedig könnyebben elviselik. Különösen kényelmetlen az a kritika, amely álló vizet zavar, kényelmességet, felületességet érint, kiváltképpen pedig, ha a megbírált egyén a lelke mélyén maga is tudatában van a fogyatékosságoknak. Az egészséges társadalom egészséges kapcsolatokat kíván meg tagjai között, amelyben az emberek ésszerűen ítélik meg saját életüket is, környezetüket is. A mezőgazdaság eredményeit illetően meg kel] mondani, hogy az állattenyésztési termelés sikerei ellenére egészében mélyen a tervezett szint alatt maradt. Ez szintén nehézségeket okozott számunkra, s az árvizek, főként a dél-szlovákiai árvíz okozta károkkal együtt arra késztetett bennünket, hogy újból megvizsgáljuk az idei évre vonatkozó elképzeléseinket, elsősorban a közellátás biz. tosítására irányítsuk figyelmünket, és megfelelő lehetőséget keressünk gabonafélék vásárlására. A hosszú időre szóló szerződés értelmében a Szovjetunió teljesíti a hazánkba irányuló gabonaszállítást. Nagy segítséget jelent ez számunkra, s emellett tudjuk, mily nagy nehézségekkel küzdött a múlt évben mezőgazdaságuk. A múlt tapasztalataiból kii indulva és a társadalom szükségleteit szem előtt tartva a Jövőben egyik fő feladatunknak tartjuk a mezőgazdasági termelés fejlesztését. E feladat teljesítése érdekében már számos intézkedést tettünk, további anyagi és pénzügyi lni tézkedések foganatosítása pedig folyamatban van. Gazdaságunk helyzetével kapcsolatban néhány szót szeretnék mondani azok cfmére, akik elveszítik fejüket és arról beszélnek, hogy igen nehéz helyzetbe kerültünk. Az utóbbi időben számos előre nem látható nehézség és veszteség ért bennünket. A Józan mérlegelés hiányáról tanúskodik, ha valaki ezek láttán eli veszíti a fejét. Bár vannak nehézségeink, azonban nem jutottunk oda, hogy ne legyünk urai a helyzetnek, és ne lássunk kivezető utat. A további gazdasági fejlődés egészséges és szilárd alapjait vetjük meg, ha következetesen teljesítjük a CSKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésének határozatát. Elsősorban a termelés jelenti gazdaságunk egyensúlyba hozásának fő útját, a termelés további tevékenységünk súlypontja. Hazánknak hatalmas termelési alapja van, iparunk és a többi gazdasági ágazat kiváló műszaki dolgozókkal és munkásokkal rendelkezik. Elsősorban azon múlik minden, hogy a termelés és a munka jó megszervezésével teljes mozgásba vigyük a termelési alapot, ugyanakkor teljes mértékben érvényre juttassuk a tudósok, műszakiak alkotó képességét, munkásaink szaktudását. A termelési folyamatot a leghatékonyabban kell megszerveznünk, hogy a lehető legolcsóbban, minél kisebb költséggel termeljünk. Korszerű, műszaki szempontból tökéletes, a piacon keresett árucikkeket kell gyártanunk. A magas színvonalú szakmunkát érdeme szerint kell jutalmaznunk, a fizetésnek összhangban kell lennie a mennyiséggel, a minőséggel, a munka társadalmi Jelentőségével és a tudással. Az irányítás és a szervezés új rendszerének mindezt elő kell segítenie. Újból hangsúlyozom: mélyreható folyamatról, nem pedig részleges változásról van szó. Ennek során teljesen érvényesülnie kell a tudománynak és a technikának, s el kell távolítani mindazt, ami nem segíti elő, vagy pedig fékezi a termelés, a népgazdaság fejlesztését. Egyúttal ismét hangsúlyozom azt is, hogy teljes mértékben betartjuk a szocialista gazdaság alapelveit, és semmilyen formában nem engedjük érvényesülni a kapitalista gazdálkodás elemeit, amint azt Nyugaton egyesek szeretnék, akik célzatosan ferde képet festenek rendszerünkről. Támogatni fogunk minden kedvező Jelenséget és lépést, ami a termelésben elősegíti a termelőeszközök teljes kihasználását. Világosan megmondjuk: ezek azok a feltételek, amelyeket feltétlenül érvényesítenünk kell, ezen az alapon biztosíthatjuk szocialista társadalmunk további fejlődését. Ezért nagyon sok függ attól, hogy mindenki, aki szervezési és irányítási funkcióban dolgozik, megértse: nem lehet irányítani a dolgok ismerete nélkül, csupán rengeteg előírás és rendelkezés segítségével. Minden egyes vezető és dolgozó munkáját az eredmények szerint fogjuk értékelni. Valamennyi vezető munkájának mércéje az lesz: miképpen érvényesül a termék a piacon, az állami terv keretében hogyan látják el a piacot a társadalom által igényelt, Jó minőségű árucikkekkel. A Jövőben az állam nem fogja támogatni a műszaki és működési szempontból kifogás alá eső termelést, amely nem növeli, hanem inkább csökkenti a nemzeti jövedelmet. A szervező és irányító munka új formált nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is érvényre juttatjuk. Ott Is a munka alapján jutalmazunk, hasonlóképpen a mezőgazdasági termék árának megszabásánál is tekintetbe veszszük az átlagos termelési költségeket, a minőséget és a társadalmi szükségletet. Az irányítás egész koncepciójában nem az a cél, hogy — amint mondani szokták — „a dolgok mozogjanak". Az iparban, a mezőgazdaságban és gazdaságunk más területein alapvetően új szervezést vezetünk be, melynek segítségével az elkövetkező évekre stabil gazdasági alapot kell létrehozni. Ezzel egyidejűleg tovább mélyítjük a szocialista demokráciát is. A gazdasági alapban végbemenő folyamattal párhuzamosan változásra kerül sor a közigazgatás területén is. Kiváltképpen megnyilvánul ez a nemzeti bizottságok tevékenységében. A járási, városi és helyi nemzeti bizottságok nagyobb jogkört és felelősséget kapnak működési területük irányításában. A központi hivataloktól és a kerületi nemzeti bizottságoktól számos ügy intézése átmegy a járási, városi és helyi nemzeti bizottságok hatáskörébe. Ilyenek például a különféle polgári ügyek, a környezettel összefüggő kérdések, a helyi gazdálkodásért és közlekedésért viselt felelősség, továbbá egyes adók és illetékek, a helyi építkezések és szolgáltatások. Ugyanakkor nyíltan meg kell mondanom, hogy a nemzeti bízottságok részéről nem lehet majd minden elképzelhető követelményt támasztani az állami költségvetéssel szemben, ügy, mint eddig szokásban volt. A helyi szükségleteket a nemzeti bizottságoknak maguknak kell megoldaniuk. Történtek ugyanis esetek, hogy mintegy ezerötszáz lakosú községben olyan művelődési otthont építettek, amely tízenötezer lakosú város szükségleteit is kielégítené, vagy pedig akkora télistadiont építettek, amelynek befogadóképessége többszörösen felülmúlta a város la. kosainak számát. Nem számított azonban a költség, hiszen ezt az állami költségvetésből fedezték. A jövőben a nemzeti bizottségoknak saját anyagi eszközökkel kell rendelkezniük az általuk tervbe vett létesítmények felépítésére. Előbb meg kell kérdezniük a lakosságot, hogy beleegyeznek-e a tervezett építkezésbe. A lakosság pedig, miután az akcióhoz hozzá kell járulnia, valószínűleg gondosan mérlegelni fogja majd az építkezés célszerűségét. A jövőben az állam saját költségvetésével és tervével csupán a népgazdaság és a szocialista társadalom fejlődésével összefüggő alapvető dolgokat fogja majd fedezni. A társadalom életének új rendezésével összefüggő további lépésünk ez, hogy szerényebbek legyünk, többet számoljunk és ne költekezzünk tehetségünkön felül. Kedves barátaim, a szocialista társadalom fejlődésével kétségkívül összefügg az életszínvonal további növekedése. Az utóbbi időben leveleket és Jelentéseket kapok nyilvános gyűlésekről, ahol arról ls szó esik, hogy nálunk állítólag csökken az életszínvonal. Említettem már ezt Pelhrlmovban is, az Ifjúsággal folytatott beszélgetésen. Ismét leszögezem, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak. Az Igaz, hogy az életszínvonal lassabban fejlődik, s jövőbeni fejlődése népgazdaságunk előrehaladásától, főképpen a nemzeti jövedelem gyorsabb növekedésétől függ. Csakis annyit oszthatunk el, mint amennyit megtermelünk, ezenkívül gazdaságunk további fejlesztésére tartalékalapot ls kell létrehoznunk. Továbbra is számítunk a társadalmi fogyasztás növekedésével, amelyet legnagyobbrészt az állami költségvetésből fedezünk. Természetesen egyes dolgokat ezen a téren is új szempontból kell megítélnünk. Ennek megvilágítására egy példát szeretnék felhozni. Cseh. szlovákla Kommunista Pártjának XII. kongresszusa ismét megerősítette azt az alapelvet, hogy az életszínvonal fejlesztése sorén tekintettel kell lennünk a gyermekes családokra. Ügy vélem, hogy ezt a feladatot lényegében teljesítettük. A gyermekes családoknak nyújtott segítség azonban nagyon szétforgácsolt: alacsonyabb lakbér, családi pótlók, a tulajdonképpen termelési áron kapható gyermekruhák, a tani szerek egy részének ingyenes juttatása, az állam hozzájárulása az iskolai étkeztetés költi ségeinek fedezéséhez stb. Mindezek a kedvezmények évente 12 milliárd koronát tesznek ki az állami költségvetésben. Minden bizonnyal egyetértenek velem abban, hogy ez tekintélyes összeg. Meg kell azonban gondolnunk, hogy megmaradunk-e az eddigi forma mellett, vagy megvizsgáljuk, nem lehetne-e hathatósabb módszert találni, amellyel közvetlenül jobban segíthetnénk a gyermekes családokat, elejét véve annak, hogy ezen az intézkedésen ne élősködhessenek olyanok, akiket nem illet meg. A társadalmi fogyasztásról és a lakosságnak nyújtott szolgáltatásról szólva látnunk kell az érem másik oldalát is, amikor a társadalom kárára élősködnek egyes lelkiismeretlen egyének, akik azt hiszik, hogy nálunk minden meg van engedve. Példaként megemlítem egyes vasútállomásokon a vonatok érkezése Idején tartott alkalmi ellenőrzés eredményeit. A múlt év tíz hónapja alatt csupán a Keleti Vasútvonal körzetében 5417 potyautast tartóztattak fel, akiktől utólagosan 170 285 korona útíkölti séget hajtottak be. Emellett az ellenőrzés nem terjedt ki a Keleti Vasútvonal valamennyi állomására. Hasonlóképpen komoly probléma a városi közle-> kedés stb. Egyesek nyilvánvalóan úgy vélik, és ezt meg is mondták, hogy az államnak kötelessége az emberek ingyenes szállítása. Az ilyen egyé-, nek valószínűleg azt gondolják, hogy rájuk nem vonatkozik az állampolgári fegyelem. Amennyiben pedig ilyen viszonyuk van az államhoz, mim den bizonnyal ilyen a munkaerkölcsük is. Ezen a téren sok mindent meg kell Javítani, sok mindenen kell változtatni. Kedves barátaim, kedves elv* társakt Mindarról, amit elmondtam, tanácskozni fog Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIII. kongresszusa. A kongresszus kitűzi szocialista társadalmunk további fejlődésének irányait. Az előbb említettem, hogy az elmúlt napokban közzétet* tük a XIII. kongresszus élőké* szítésének téziseit. A tézisek célja, hogy pártunk tagjai, más politikai pártok tagjai és a pártonklvüliek egyaránt részt vegyenek a kongresszus előkészítésében és tárgyalásaiban. Azt akarjuk, hogy nyíltan vitázzanak, hogy minden egyes haladó szellemű, a szocializmus és a népi demokratikus rendszer ügye Iránt odaadd ember kifejtse nézetét köztársaságunk helyzetének további megszilárdításával, hazánk jö* vőbeni életével kapcsolatban. Kétségtelen, hogy a szocializmus céljai mélyen gyökereznek életünkben, hazánk népe döntő többségének szívügyévé váltak. Néhány tévelygő ember és az egykor nagy vagyon nal rendelkezők maradványai!) kívül senki sem kívánja a kapitalista rendszer visszatérték Ezért mindaz, amiről az előbbiekben szóltam, programunk megvalósítása elsősorban dol' gozó népünk akaratán és elszántságán, a munkásosztályt a földművesek és az értelmiségiek egységének további megszilárdításán múlik. Ez a politikai egység további sikereinK legnagyobb erőforrása. 1966. a negyedik ötéves terv első esztendeje. Gazdaságunk további fejlődése nagymértéke ben függ az idei év eredmé* nyéltől. Elsősorban tőlünk, a mi munkánktól függ, hogy ml' lyen eredményeket érünk elv A jövő a mi kezünkben van-, s mindannyian Jól tudjuk, hogy mindenkor saját munkánk gyümölcséből éltünk. Továbbra tó Így akarunk élni, a szocialista országok szilárd egységében, békében akarjuk építeni szocialista hazánkat, népünk boldog életét. Kedves barátaim, kedves elvtársakt Csehszlov&kia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, «s I. 3. a Nemzeti Front kormánya nevében munkájukban sok sikert, ^^ sok szerencsét és boldog esa- J ládl életet klvánokl 1966.