Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-14 / 13. szám, péntek

t 1!ll!l!!llll!l!ll!llll!!lllllli;i!!lltll!llllllil!lllllll!llllll!ll!lllll!!llllll!H!lllll!n Kelet-Szlovákia székhelyén gyorsan növekszik a lakosság száma. Ma hivatalosan 150 ezerre becsülik. A város az utóbbi évek folyamán nyolc új lakónegyeddel gyarapodott. A rohamos építkezés eddig a külváros arculatát változtatta meg, a város történelmi központjára nem volt hatással. Ebben az évben viszont további peremi lakónegyedek építésén kívül a központban is változásokra kerül sor. A közeli napokban a Kohóépítö Vállalat dolgozó' megkezdik a Kovács utcán, a Patrice Lumumba téren a régi lakóházak, a Lenin utcán pedig néhány üzlethelyiség lebontását. Itt júliusban egy ötemeletes áruház építése veszi kezdetét, amely közel 38 millió korona ráfordítással 1969ben nyer befejezést. Az új áruházba mozgólépcsőt terveznek. Végre sor kerül a volt „Slovan" szálloda épületének lebontására is. Helyén egy korszerű tízemeletes szálló épül. Habár a lakásépítkezés a jövőben is főleg az újváros területén folytatódik, a városrendezési terv szerint néhány átépítés a rég' városban ls megvalósul. Az új híd körül felépül a „Zelezníky" lakónegyed és a város északi részén a „Kuzmányi" lakónegyed. Márciustól az év végéig a város központja a csákányok és kalapácsok munkazajától lesz hangos. A villamoshálózat vezetékeinek, valamint a közvilágításnak felújítása mellett a Mélyépítő Vállalat hozzálát a Lenin és Kirov utcákban a villamosjáratok útszakaszainak főjavításához. —ik— Tavaly tűzvész martaléka lett a mélyépítő vállalat számára előregyártott elemeket készítő üzem egyik nagymegyert munkacsarnoka. Az újjáépült részleget ez idén ismét átadták rendeltetésének. Közelében korszerűbb és nagyobb befogadóképességű munkacsarnok épül. Képünkön ez az épülő munkacsarnok látható. (B. FerjenCík felv. — ČTK) Az újjáépítés lázában KÍSÉRLETEK A BÚZA VÉDELMÉBEN (CTK) — A Slapy pri Táboré i Magnemesitő Állomás dolgozói üvegházakban rendszeresen figyelik az őszi báza rozsdásodásbetegség elleni ellenállását. Hazánkban a rozsdásodás évek hosszú során nem fordult elfi. Az utóbbi években azonban egynémely területen erősen támadja a búzát. A kutatóállomáson a fiatal növényeket megfertőzik és Igy a szakemberek megfigyelhetik a búza rozsdásodással szembeni ellenállóképességét. Kiküldetésben járó hivatalos látogatók, a falubeliek százai és az újjáépítésben segédkező védnökök szinte egymásnak adják a kilincset a Gútai Helyi Nemzeti Bizottság székházában. Ez naponta ismétlődik azóta, hogy a fékevesztett árvíz betört hazánk egyik legnépesebb falujába. A Kis-Duna partján fekvő községháza — immár fél éve — Inkább főhadiszálláshoz, mint Irodához hasonlítható. „Kinek a házát építik fel először? A biztosító még nem fizette ki a kártérítést! Kőművesekre, faanyagra, SZLÜ. kőeszközre lenne szükségl" Hasonló kérdések, gondok özöne teljes mértékben igénybe veszi a képviselőket és a HNB szerveit. Az árvízkárosultak zö;ne rendszerint az elnököt, Ján Júny elvtársat keresi. Más talán nem pártfogolná ügyes-bajos dolgalkat? Dehogynem! A nemzeti bizottságon kivétel nélkül minden Jogos kérdést meghallgatnak, érdemben elintéznek. Az elnök személye azonban mintha közelebb állna hozzájuk. Együtt dolgoztak vele a védőgátakon. Segített a kiköltöztetésnél. Éjjelét ls nappallá tette, ha polgártársai és vagyonuk megmentéséről volt szó. Neki is nagy része van abban, hogy a falura törő súlyos elemi csapás nem követelt emberéletet. Ebben az idegtépő munkában a termetes elnök gesztenyebarna haja kissé megderesedett, sima homlokán kirajzolódtak a nehéz gondok ráncai. De nem csoda, hiszen nagy felelősséget viselt és visel még most is a vállán. — Amikor a nyúlgáton áttört a víz — emlékezik — nem volt mindegy, mihez kezdjünk előbb. Együtt kellett menteni az életet, a bútorokat, a szövetkezet több milliós vagyonát, biztonságba kellett helyezni azokat, akiknek otthonát rombadöntötték vagy megrongálták az elemek. A falu történetében a legszomorúbb napok ezek, melyeket fényképek egész sorozata hosszú ideig megőriz a^ utókor számára. A krónikás azonban most már az újjáépítés örömteljes eseményeit is rögzítheti az elsárgult lapokon. Megírhatja, hogy a különböző nyelven beszélő munkások mily nagy hévvel, lelkesedéssel fogtak az építéshez. Jány elvtársnak nincs sok ideje. Minden óra, minden perc számít. Beszélgetésünk befejezését sürgetik a gyakori ügyfelek és a telefon állandó berregése is. Búcsúzóul azonban megjegyzi, hogy nem elégedett az újjáépítés ütemével. A rombadőlt 768 családi házból eddig csak 46-ot tettek lakhatóvá, a megrongált lakások közül mindössze 200-at sikerült kifogástalanul megjavítani. Az elnök senkit sem vádol. Hiszen a társadalom, a járási szervek mindent elkövettek, hogy mielőbb begyógyuljanak a falu sebei. — De azért — mondotta, amikor kezet szorítottunk — előbbre is lehetnénk, ha az újjáépítés kérdését esetenként még szervezettebben, rugalmasabban oldottuk volna meg. Hideg északi szél lopakodott az utcákba, amikor a faluból távoztam. Az Ideiglenes lakások füstölgő kéményei és a tájat uraló friss mész- és cementszag a télben is az üj élet helyreállását jelezte. Derekas munkát végzett, helytállást tanúsított itt is a helyi nemzeti bizottság. SZOMBATH AMBRUS Hiányos a karbantartás (ČTK) — Csehszlovákiában a lakások 40 százaléka még az első világháború előtt és 30 százaléka az első és a második világháború közötti években épült. Ezek a lakások évek óta nincsenek kellőképpen karbantaitva. Mindezt figyelembe véve sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a lakások tervezett karbantartásának mértéke nem felel meg a követelményeknek. A régi lakások karbantartását jelentősen megnehezíti az a tény, hogy az e célra előirányzott építőanyag, gépek, munkaerők egy részét új — különösen panelházakban levő — lakások karbantartására, illetve tatarozására kell fordítani. Az 1955—1959-es években évente átlag 11603-mal, s az 1960—1964-es években már 14 856-tal csökkent a lakások száma a helytelen karbantartás következtében. Ezek figyelmeztető adatok! A nyakkendőárus hatvanéves lehet. Nem tudom, hányadik éve foglalkozik műanyagból készült pávatollszlnű nyaki fityegők eladásával, mert mindössze egy hónapja látom itt a liget egyik forgalmas pontján. Nem izgul, bár napokig a kutya sem néz felé. Nem hozza ki sodrából az sem, ha néhány kamasz véglgtapogtatja valamennyi eladásra szánt készítményét, és utána viháncolva odébbáll. A nyakkendőárus a világ legnyugodtabb emberének látszik. Annyira nyugodt, hogy az már a megszállottság határát súrolja. Azt hiszi talán, hogy ő a nyakkendők prófétája, akit nem ért meg mindenki, de akt tudja, hogy eljön az a nap, az az óra, az a perc, amikor többezres tömeg követelt majd nyakkendőit minden színben és formában. Ez az időszak azonban — legalábbis egyelőre — várat még magára. A világ legnyugodtabb embere rá-rápipázik, s olyan békésen eregeti a füstöt, hogy attól békésebben nem is lehet talán. Ha megered az eső, vagy hullani kezd a hó? Ktnyttja tarkavászon ernyőjét, s alóla szemléli a világot. A világ pedig egyenruhás vasutasok, tarkaszoknyás csitrik, kontyos fiatalasszonyok és cigarettázó munkások képében áramlik el az ernyő előtt, keresztül a ligeten, különböző irányba. Némelyikük odapillant, de hatás nincs. Ennélfogva eladás sincs. Nem baj, gondolja a nyakkendőárus. Besétáltok ti még az ernyő alá. Ami késik, nem múlik. Csodálom, s egyben irigylem ts optimizmusát. Bár igazán nem tetszenek kimondottan csúnya készítményei, egyszer azért megállok asztalkája előtt és elbeszélgetek vele. Emlékbe veszek talán egy nyakkendőt is. Ogysem kel el belőle több! BATTA GYÖRGY ÚJ ELGONDOLÁSOK SZERINT Hazánk közkedvelt filmrendezvényét, a dolgozók filmfesztiválját ebben az esztendőben új elgondolások szerint szervezik. A fesztivált két részre tagolják. A nyári program keretében bemutatott müveket a szabadtéri színpadokon vetítik, míg az őszi program filmalkotásaiban az Igényesebb mozlnézők gyönyörködhetnek. — Nos, mit mond ez neked? — kérdezte a személyzeti osztály vezetője. Az igazgató újra átfutotta az úf munkaerő személyt iratait. — Nem találok benne semmi érdekeset, — vonta meg a vállát. — Semmi érdekeset? — csodálkozott a személyzeti osztály vezetője. — Patek Dániel, született Prágában. —•És mi van ebben? — ásított az igazgató. A személyzeti osztály vezetője a szokás hatalmától vezérelve óvatosan körülnézett, majd egész közel hajolt az tgazgatóhoz. — Patek Dániel nem akárki — súgta az igazgató fülébe. — Patek Dánlel a miniszter unokatestvére. Az igazgató hirtelen összerezzent. — Mit mondtál?!... Bocsáss meg, de mintha azt... — Patek Dánlel a miniszter unokatestvére! Fülsiketítő csend támadt az irodában. — Nem, ez nem igaz. — Törte meg a csendet az Igazgató minden meggyőződés nélkül. Tulajdonképpen csak azért szólalt meg, hogy útját állja a rémisztő gondolatok özönének. — Nem kell mindjárt ilyesmit feltételezni! — tette hozzá emeltebb hangon, de úgy tűnt, mint a gyáva gyerek, akt a sötétben fütyül, hogy ne féljen. — fól ismerem a minisztert, egykor a mi vállalatunk igazgatója volt. Bizony, akt eljut odáig, hogy ezt a vállalatot igazgatja, az még miniszter is lehet, — ismételte /neg a már elcsépelt szólást a személyzetis. — De dutyiba is kerülhet, mint az elődöm, — szerénykedett az igazgató. — Pont erről van szó: miért választanánk a mélységet a magasság helyett?! A sorsdöntő tényezőket mindig jókor kell felismerni. Ez persze nem könnyű dolog, hiszen néha teljesen lényegtelennek látszanak. Bn ezt mindig mondtam! — nyerte vissza higgadtságát az osztályvezető. — Most is ilyen esetről van szó. Itt rövid szünetet tartott, hogy ezzel ts aláhúzza mondanivalója fontosságát. — Patek Dánielt a miniszter küldte a vállalatunkhoz — foglalta össze fejtegetései lényegét. Az igazgató tudta, hogy az osztályA titokzatos vezető a kombinálás nagy mestere, Most is logikusnak találta gondolatmenetét, mégis megjegyezte: — Előbb meg kellene győződni a feltevések valóságáról. — Behívatjuk Patekot és elbeszélgetünk vele . . . — És ha eltitkolja? — vágott szavába az igazgató. — Lehetetlen. Mi sem vagyunk mai gyerekek. Bennünket sem lehet könynyen falhoz állítani. Az igazgatónak nagyon tetszettek ezek a szavak. Különbé sem holmi gyáva fickó, csak hát vannak percek, amikor ktssé meginog. Valahogy úgy van ő a bátorsággal, mint a sportolók a lélegzéssel: egy időre elveszíti, aztán ismét visszanyeri. Most éppen visszanyerte. — Száz szónak ls egy a vége, hívatom Patek Dánielt, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba! — mondta határozottan. — A kérdéseket természetesen burkoltan adluk majd fel — tette hozzá az előbbinél sokkal kisebb határozottsággal. — Isten ments! — kiáltott fel az osztályvezető, amikor az Igazgató a telefonkagyló után nyúlt. — Nekünk tennünk kell valamit, még mielőtt sor kerül a beszélgetésre! Patek Dántelt elő kell léptetnünk! Méghozzá azonnal! Attól félek, hogy már így ts elkéstünk, hiszen lassan egy hete dolgozik a vállalatban. Közölnünk kell vele, hogy sajnálatos tévedés folytán került a forgácshordó brigádba. Egyelőre megbízhatnánk a nyolcas műhely vezetésével, unokatestvér itt három osztállyal magasabb fizetést kapna. Ideiglenes megoldásnak talán megfelelne ez ts... a többit maid meglátjuk ... — Ha kell, bőkezűek leszünk — egészítette ki az igazgató, aki most már szintén teljes mértékben felfogta a helyzet komolyságát. Patek Dániel az irodában nagyon idegesnek látszott, ami persze sem az igazgatót, sem az osztályvezetőt nem lepte meg, hiszen fól tudták, milyen nehéz szerepet fátszik. — Kérem, én elégedett vagyok jelenlegi munkámmal, — szerénykedett Dániel. — De a felajánlott beosztást azért elfogadom. Ogysem voltam még soha műhelyvezető. Az igazgató tekintete titokban találkozott az osztályvezetőjével. Nekik ez is elég volt ahhoz, hogy közölhessék egymással gondolataikat: ha Patek ilyen simán vállalja új beosztását, akkor küldetése nem lehet vitás. A beszélgetést eleinte az osztályvezető trányította, de sehogy se tudta „helyes vágányra" tereint a szót. Előbb Patek kedvenc futballcsapata iránt érdeklődött, majd a jégkorong-válogatott játékát elemezték. — Az unokaöcsém tagja a válogatott keretnek — dicsekedett Dántel. — Igen? Az unokabátyja? — kérdezte az osztályvezető, mintha rosszul hallotta volna. Végre szóba került az unokabátyjaI — villant át az egyre türelmetlenebb igazgató agyán. Az osztályvezető elégedetten kacsintott az Igazgatóra. — Nem az unokabátyám, hanem az unokaöcsém — Ismételte meg Dániel. Aztán részletesen ismertette, hogy jutott el idáig a fiú. Az osztályvezető értetlenül nézett a% Igazgatóra, mtntha ezt mondaná: „Ez mindenről beszél, csak arról nem, amiről szeretnénk." — Hát a kedves unokabátyja hogy van? — szánta el magát a legmerészebb kérdésre az igazgató, amikor már egy üveg vodkát elfogyasztottak. — Nagyon jól megy a sora! Az osztályvezető kezéből kiesett a pohár. Az igazgató alatt nagyot nyekkent a fotel... Patek Dániel aznap az igazgatóval és az osztályvezetővel együtt vacsorázott — az igazgatóéknál. A vendégség igen meleg légkörben zajlott le. Dániel megfigyelte, hogy több ízben érdeklődnek az unokabátyja tránt. Ezért megfegyezte: — Kedves barátaim, nem beszélhetnénk inkább valami másról?! Természetesen. A két „barát" intelligens volt és többé nem említette az ff unokatestvért. ™ Ennek Patek Dániel valóban örült, j Hallani sem akart unokabátyjáról. Haragszik rá. Egyszer kölcsön adott neki | 500 koronát, és még ma sem kapta vissza. Pedig igazán jól keres: kémény- . seprő Prágában. i FÜLÖP IMRE *