Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-11 / 343. szám, szombat

Karácsonyi ajándék Egy kedves figyelmesség egész évben az ajándékozóra emlékeztet: parfüm és kölnivíz vagy kiváló minőségű nesszeszer, manikűrkészlet nagy választékban kapható a DROGÉRIA PARFUMÉRIA üzleteiben ÚF-464 [ (Nnvosztyi) 1985. december 10. * (JJ SZÖ 9 A MAGYAR FILM ÚTJA BESZÉLGETÉS NEMESKüRTY ISTVÁN FILMESZTÉTÁVAL SOK VITA VAN MOSTANÁBAN a filmekről, filmművészeti problémákról. Ha — a tv hatására — a mozi korábban sokat emlegetett válságjelei kissé enyhülnek, s a közönség kezdi újra felfedezni a filmszínházakat, ebben nagy szerepe van annak is, hogy e művészeti ág korábban „bevett" sablonjai helyét új módszerek, s a „régi filmek" helyét korszerű törekvéseket képviselő alkotások váltják fel. S ha ennek ellenére a közönség és a film, sőt a közönség és a kritika között véleményeltérések mutatkoznak, ez szinte természetesnek, törvény* szerűnek mondható. A szocialista filmművészet hullámvölgyekkel tarkított évei után napjainkban a társadalmi valóság megragadására tett újszerű kísérleteknek és a sajátos formanyelv kialakításának lehetünk tanúi. A tetszés — nemtetszés kérdésében az új út keresése kétségtelenül megoszthatja a véleményeket, a fejlődés szem'-, pontjából azonban örvendetes, hogy a szocialista filmművészet mindjobban a szenvedélyes, aktív közéleti érdeklődés jellemvonásait ölti magára. Ezek a megjegyzések nemcsak hazai filmgyártásunkra, hanem a magyar filmművészetre is érvényesek. A magyar filmművészet kimagasló alkotásai olvasóink előtt közismertek, s valóságközelségének az utóbbi években megnyilvánuló vonásai mind nagyobb elismerést váltanak ki világszerte. A „Húsz óra" moszkvai sikere után — ahogy mondják — a magyar film harmadszor került a világsiker küszöbére. Nagy tehát a tét, s igényesek a versenyképesség követelményei. A bizonyítás idején azonban nem árt visszatekinteni a megtett útra, s kissé felvázolni a jövőt. Útikalauzként a kiváló magyar filmesztétát, NEMESKÜRTY ISTVÁNT kerestük fel. Egy viszonylag kis ország filmművészetének húsz éves fejlődését választottuk a beszélgetés témájául; két évtized fejlődésének fontosabb mozzanataira és a közeli jövő, a korszerű filmművészet soronlevő feladataira kerestük a választ. • Véleménye szerint mi jellemzi a magyar filmművészet két évtizedét? Milyen irányzatokat különböztethetünk meg, s melyik időszak jelentette az igazi fellendülést? — A csehszlovák filmgyártáshoz viszonyítva nagy hátránnyal indult a magyar filmgyártás. Magyarországon a filmgyártás államosítására nem közvetlenül a felszabadulást követő hónapokban, hanem jóval később, 1948-ban került sor. Addig az egyes koalíciós pártok készítettek filmeket. Ki-ki a maga propagandájának megfelelően. Ma már szinte hihetetlennek tűnik ez az időszak. Az első film Bródy Sándor jegyében indult, a Tanítónő megfilmesítésével (Keleti Márton rendezte), vagyis olyan témával, amit 1917-ben is megvalósítottak. A közvetlen múltunkkal való könyörtelen szembenézést elmulasztottuk, vagy legalábbis elhalasztottuk. Annak ellenére, hogy körülöttünk a világ filmművészetét ebben az időszakban a leszámolás érdekli, mi megmaradtunk a kritikai realizmus talaján. Filmjeink ebben az időszakban főleg irodalmi ihletésűek. (Pl. Ének a búzamezőkről). Egyetlen filmünk, mely a mába tekint, a Valahol Európában volt. Balázs Béla írta a filmet, Radványi Géza rendezte. Ez az alkotás sok nagy hagyományú filmművészettel rendelkező országot utasított maga mögé az 1948-as locarnói fesztiválon. Először érte nemzetközi elismerés a magyar filmet, először vált világhírré. 5— Az államosítás a magyar filmet — elsősorban az alkotókat — megszabadította a korábbi időszak kötöttségeitől. Az első két év példátlanul nagyszerű sikereket hozott. Elég, ha a Talpalatnyi föld, vagy az Orl múri című filmeket említem. A Ludas Matyi volt az első színes filmünk. • A személyi kultusszal együttjáró — sokat emlegetett sematizmus — milyen nyomokat hagyott a magyar filmművészetben, s milyen volt a folytatás? — Az évek távlatából ítélve, az igazság kedvéért azt kell mondanom, távolról sem készült annyi rossz film, mint amennyire a mozinézők emlékeznek. A sematizmus azonban nálunk is éreztette hatását. 1950—53 volt az az időszak, amikor a lakkozás, az életről és a jövőről szőtt ábrándokat bemutató sémaszerű ábrázolás jellemezte a filmek egy részét. 1953-tól azonban újabb, nagy reményekre jogosító filmalkotások születtek. Az európai filmművészet méltán figyelt fel ezekre az alkotásokra. Olyan filmekre gondolok, mint a Körhinta, Hannibál tanár úr, Budapesti tavasz, Bakaruhában stb. A rossz emlékű sematizmus után ezek a filmek Igazi, megérdemelt sikert jelentettek. Ezek a filmek 1954—57, tehát három év leforgása alatt készültek s iskolapéldaként bizonyítják, hogy a sematizmus nem a szocializmus lényege. Ekkor kapcsolódnak be tevékenyen az írók is a filmművészetbe. Műveik alapján a társadalmi valóság elevenedhet meg a filmkockán. Igaz, az írók Igazi felsorakozására csak később, 1957 után kerül sor. Ebben az időszakban, — 1955 körül — "azonban kezd magára találni az az új rendezői gárda, melynek tagjai a felszabadulás után léptek először a nyilvánosság elé. (Fábri Zoltán, Várkonyi Zoltán, Máriássy Félix, Makk Károly stb.) Náluk már nemcsak az élmények, hanem a kifejezésre váró gondolatok is döntő szerepet játszanak... Az egyéniségek formálódását napjainkban előnyösen segíti a Balázs Béla Stúdió, a fiatalok kísérleti műhelye. Ahhoz viszont, hogy továbblépjünk, olyan filmművészek kellenek, akiknek mondanivalójuk, életprogramjuk van. • Az utóbbi évek filmterméséből mely alkotások véleménye szerint a legjobbak? — Filmjeink újabb nemzetközi sikeréről néhány év óta beszélhetünk. Az Angyalok földje 1963-ban, az Argentínai Mar de Platában a Nagydíjat és a filmkritikusok díját is megkapta. Kiváló film a Pacsirta, Páger Antallal a főszerepben, vagy a Karlovy Varyban díjazott Sodrásban című film. Sorolhatnék még néhányat. Oldás és kötés, Párbeszéd, Kertes házak utcája stb., s részben a Moszkvában díjnyertes Húsz órát is. Pillanatnyilag a Tizedes és a többiek című film-vígjáték a sláger Pesten. A világháborús élményekhez nyúl témájában ez a film, azt kell mondanom, rokonszenvesen. • A korszerűség követelménye hogy jelentkezik a filmművészetben? — Világviszonylatban tanúi lehetünk a - filmforradalomnak. Ennek legfontosabb vívmánya, hogy egyre kevésbé lehet készen kapott forgatókönyveket csak szakmai munkával siker-filmmé rendezni. Olyan alkotóművészekre van szükség, akik akarnak valamit mondani a világnak — a világról. Akik nemcsak szép képi hatásokat képesek elérni, hanem gondolatokat is ébresztenek a nézőben. Fellini, Romm, Csuhraj, Antonioni óta ma már a filmművészetben sem lehet a régi felfogással boldogulni. — Közhely, amit mondok, de a filmművészet legfontosabb feladatát abban látom, hogy közvetve mondjon véleményt valamiről, ne csak interpetáljon... Az életről, az adott helyzetről... Nem mondanám, hogy az életet tükrözze, legfontosabb, hogy legyen véleménye. Még a botladozó filmet is jobbnak látom, ha véleményt mond. Egy film a mondanivalójával lehet igazán korszerű... Én bízom a magyar filmművészet jövőjében ... E bizakodást hallva hadd idézzek egy újsághírt: Tizenhét év alatt 39 díjat, illetve oklevelet nyertek a magyar játékfilmek, s 72 ország — köztük 50 kapitalista ország — mozihálózata vetíti rendszeresen, vagy bizonyos időközönként a magyar filmeket. A számokból ítélve is ígéretes az a fejlődés, melyen a magyar filmművészet halad. A „művészi hevület és forrongás" az utóbbi években egyre inkább jellemzője a magyar filmművészetnek. A világsikerig eljutott alkotásokat ismerve őszinte örömmel várjuk az újakat, az élet igazát tükröző művészi filmeket, melyek mögött — ahogy az Izvesztyija tudósítója annak idején írta — „az emberséges értelem és jóság rejtőzik". SOLOHOV, AZ IRÚ ÉS POLITIKUS AZ ÚJ SZÓ SZÁMÁRA IRTA: M. FOMENKO FÓNOD ZOLTÁN Gustáv Adolf svéd király pénteken dalmi Nobel-díjat Solohov szovjet j ük az alábbi írást. A Felső-Don sztyeppés vidékén hosszú láncolatban sorakoznak Kruzsilina kozák falu füstölgő házikói. Itt született ä szovjet föld nagy írója, Mihail Alekszandrovics Solohov. A Csendes Don, az Oj barázdát szánt az eke című regényei, az Emberi sors című elbeszélése és további művei kivívták az emberek millióinak elismerését és szeretetét. A solohovi életmű új nagy értékekkel gazdagította az emberiség kincsesházát. Az írónak az emberek iránti szeretettel áthatott, s a kor nagy igazságait kifejező könyvei hűen szolgálják a kommunizmus ügyét. Nehéz olyan embert találni, aki ne ismerné Grigorij Nelehov, Szemjon Dávidov, Andrej Szokolov és a nagy művész remekbeszabott, az élet mindennapjaiból megalkotott más hőse nevét. Mihail Alekszandrovics írói munkássága elválaszthatatlan a nép életétől. Műveinek hősei között Vesenszkaja kozák faluban él. Ismeri hősei örömeit, bajait, gondolataikban olvas, tudja mi a szándékuk — sok-sok szál fűzi hozzájuk. Solohov ERDÉLYI JÓZSEF: FUTÓSZŐNYEG Egy enyhe, esős télen a tanyában olyan nagy volt s olyan mély volt a sár, hogy hegyén felül merült volna abban egy térdigérő magas csizmaszár; hát a cselédház meg az istálló közt, meg a gyámos harangoskút között trágyából raktak valamilyen útat. Szép látvány volt az, ha a nap sütött. Ügy ragyogott az a sötét sártenger, akár a sűrű, sötét szilvaíz; látom, ahányszor az emlékezet még szülőföldem s tanyámra visszavisz, látom azt a mély, fekete sártengert, azt a napfényben csillogó sarat, s azt a trágyából rakott gyalogútat, mint arany ösvényt a kék ég alatt; úgy látom a lábas vályú körül a ló, ökör s bivalynyomokat is, ahogy bennük az eget veri vissza sötétkéken a szélfodrozta víz. Minden olyan szép, amit olyan régen, gyermekkoromban láttam, szép a sár, megmerül melyben mind a béresbocskor, mind a parádéskocsis-csizmaszár. Szépnek látom a fagyos sártengert ÍSÍ s azt a futószőnyeget rajta át, ahogy ezüsttel hinti a hóharmat a szalmatrágya sárga aranyát... délelőtt Stockholmban átadta az iroírónak. Ebből az alkalomból közöl1937-től a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának állandó képviselője. A nép választottja becsülettel tesz eleget képviselői kötelességének is. Solohovhoz özönnel érkeznek levelek olvasóitól és választóitól az ország minden tájáról. Tanácsot kérnek tőle, megosztják vele gondolataikat, véleményeiket. Mihail Alekszandrovics egyetlen levelet sem hagy figyelmen kívül. Solohovnak nemcsak igazi Írói tehetsége és művészi adottságai teszik lehetővé, hogy az ország és az egész világ olvasói által nagyra becsült alkotásokat hozhasson létre, hanem az élet alapos ismerete, a néppel való szoros kapcsolata, az emberi lélek mélységeibe való behatolni tudás is. Évekkel ezelőtt — amikor Solohov már tekintélyes író volt — az újságírók megkérdezték tőle, miért akar mindenképpen a vasúttól 150 km-re félreeső kozák faluban élni, Mihail Alekszandrovics így válaszolt: — Hogy ne kelljen kiutaznom tanulmányozni a falut. Solohov nagyon komolyan veszi az alkotást, ezért sohasem siet saját munkáinak kiadásával. Ellensége az elhamarkodott, „szülési fájdalmak" nélkül világra jött müveknek. Az Irodalmi alkotásba nem szabad belefáradni, be kell hatolni a népélet mélységeibe, nem pedig a felszínen „úszkálni". Mihail Alekszandrovics, rendkívül szigorú lévén önmagához, a nép iránt nagy felelősséget követel az irodalom és a művészet minden más munkásától is. M. A. Solohov művészetét magasra értékelik a Szovjetunió határain túl is. Nehezen találnánk olyan országot, ahol ne adták volna ki a Csendes Dont, az Űj barázdát szánt az ekét, s az Emberi sorsot. Külföldön Solohov nevét az orosz irodalom nagy klasszikusainak — Tolsztojnak, Dosztojevszkijnek, Gogolnak, Csehovnak — neve mellett emlegetik. Az egyik neves angol író és tudós Ch. P. Snow vesenszkajai látogatásakor a következőket mondta: — Rendkívül szimpatikus nekem Mihail Solohov művészete. Véleményem szerint a világirodalom legnagyobb élő Írói közé tartozik ... Solohovot ezenkívül a világ minden részén aktív békeharcosként is ismerik. Solohov a szocialista társadalom nagy igazságainak, a szocialista humanizmusnak a megtestesítője.