Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)
1965-12-10 / 342. szám, péntek
Időszerű közgazdasági kérdések A szolgáltatások fejlesztése és a falusi lakosság Uf filmek Ag- — - - • — Az titőbbi Időben kevés a szovjet fiiravígjáték, de a bemutatott alkotások azt bizonyítják, hogy a filmvígjátékgyártásban is művészi áttörés tapasztalható. Nemrégen a Kérem a panaszkönyvet című filmvfgjátékot emeltük ki, most néhány szót kívánunk szólni Leonyid Bikov rendező ÁLCÁZOTT HŐS című művéről. Eredeti orosz címe, Zajcsik, azaz nyúl sokkal találóbb. A film hőse ugyanis egy ügyefogyott színházi sminkmester, Zajcsik a neve, aki félénk, bátortalan természeténél fogva sem igazgatója, sem kollégái ellen nem tud védekezni, nem tud bánni a nőkkel, szóval egy szerencsétlen flótás. Végső kétségbeesésében elmegyógyászlioz fordul, s itt kezdődik a konfliktus. Egy fiatal tapasztalatlan orvos összetéveszti betegeit, s a mi hősünk fülét az a mondattöredék üti meg „legfeljebb néhány hónapig bírja ki", amit természetesen magára ért. A bátortalan, pipogya alak hirtelen nagy változáson megy át. Mivel úgy érzi, napjai meg vannak számlálva, olyasmit enged meg magának, amire azelőtt gondolni sem mert. Ez'a fordulat a jól ismert salamonbélai megoldásra emlékeztet minket, a nagy nevettető félszeg pesti polgárainak alakjai változtak át hirtelen elszánt, bajnokokká". Szóval a félénk „nyúlból" hős lesz, aki senkitől sem hagyja magát lehurrogni, vesz magának annyi bátorságot, hogy megkérje a szeretett lány kezét stb. A fi'lm könnyed, nevettető és happy end-je sem erőltetett, noha nem eredeti megoldás. A címszerepben Leonyid Bikov remekelt. A szovjet filmgyártást egy érdekes dokumentumfilm is képviselte. J. Grigorovics rendező ALEKSZANDR DOVZSENKO az évekkel ezelőtt elhunyt klasszikus szovjet filmrendező portréját rajzolja meg dokumentumfilmjében. A film végigkíséri a nézőt Dovzsenko pályafutásán. Tanító, diplomata, szatirikus rajzok szerzője, míg élethivatása a filmrendezés lesz. Kezdeti filmjei után részleteket látunk olyan híres alkotásaiból, mint az Arzenál és a Föld, majd a halhatatlan Scsorss. E filmeket a háború előtt forgatta. A háborús éveket haditudósítóként a frontokon vészelte át. Értékes anyagot gyűjtött. 1952-ben életrajzfilmet forgatott Micsurinról, aztán megírta két további filmjének forgatókönyvét. A Dal a tengerről és a Lángoló évek című filmjeit tanítványa és felesége, Julija Szolnceva fejezte be. Dovzsenko az az alkotóművész volt, aki a személyi kultusz viszonyai között is igazi kommunistához méltóan helytállt, bár alkotásának ebben az időszakában törés érezhető munkájában. (L) A győri Kisfaludy Színház A közelmúltban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság újabb kölcsönös kultúrkapcsolatokröl szóló megegyezést írt alá, melynek egyik pontja a győri Kisfaludy Színház és a komáromi Magyar Teröleti Színház csereakcióira vonatkozik. A MATESZ társulata még a nyári hónapokban vendégszerepelt Magyarországon, a győriek tervezett vendégszereplése azonban az árvíz miatt elmaradt. Most azonban sor kerülhet a vendéglátás viszonzására. December 13., 14. és 15-én Moliere Tartuffe-jének és J. P. Sartre A tisztességtudó utcalány ának tapsolhat majd a bratislavai, nagymegyeri és a komáromi közönség. A kétrészes vígjáték, melynek fűszerepét Várady György játssza, és az egyfelvonásos színmű, \ melyben a magyar filmekből jól ismert Medgyesi Mária alakítja Lizziet, egy előadás keretében kerlll bemutatásra. A társulat másik csoportja ugyanezeken a napokon mutatja be Párkányban, Érsekújváron és Dunaszerdahelyen SzirmaiKristóf „Tabáni legenda" című háromfelvonásos operettjét. —df— i A nyitrai ene A VÁROSI ÉS A FALUSI lakosság életszínvonalbeli különbségének fokozatos kiegyenlítése a szocalista társadalom egyik fontos feladata. A falusi lakosság életszínvonalának alacsony volta bonyolult probléma, amely a korábbi történelmi, gazdasági, politikai és társadalmi fejlődésben gyökeredzik. E probléma megoldásához nem elegendő a pénzJövedelem kiegyenlítődése. A mindennapi élet olyan tényezőit is magasabb szintre kell emelni, mint a lakáskultúra, a szabad idő ésszerű kihasználása üdüléssel, művelődéssel, szórakozással. A városi és a falusi lakosság életszínvonalbeli különbségének kiegyenlítődését reálisan, és nem mechanikusan kell felfognunk, mert e folyamat lényege nem az, hogy ugyanolyan feltételeket, életmódot teremtsünk a falun, mint a városon. A talusi életnek megvannak a maga jellegzetes vonásai. A kiegyenlítődés azonos anyagi előfeltételekben és abban nyilvánul meg, hogy falun is életközelségbe kerüljenek a kulturális értékek és a tudományos-műszaki forradalom vívmányai. E cikkben, terjedelménél fogva, nem foglalkozhatunk a kiegyenlítődés valamennyi tényezőjével. Csupán egyikét, a lakosságnak nyújtott szolgáltatások fejlesztésének kérdését érintjük, amely közvetlenül összefügg a napi szükségletek kielégítésével. A lakosságnak nyújtott szolgáltatatásoknak nemcsak a fogyasztók szempontjából van jelentőségük. Kihatnak az élet más területeire is. Például a tartós fogyasztási cikkek karbantartásának, a háztartási szolgáltatásoknak aránylag fejlett hálózata lehetővé teszi a családtagok, különösen a dolgozó nők szabad idejének ésszerűbb kihasználását. MA MAR NINCS lényeges különbség a személyi fogyasztásban, a városi és a falusi ember öltözködésében, étkezésében, a tartós fogyasztási cikkek birtoklásában, áml a Jövedelem fokoza'tos kiegyenlítődését tükrözi. Ezenkívül a közsszükségleti cikkek vásárlása a falusi fogyasztónak sem jelent nagyobb időveszteséget, mint a városinak, mert a kiskereskedelmi hálózat vidéken az úgynevezett központi falvakban összpontosul, s így a választék ts gazdagabb. . Ezzel szemben a szolgáltatásokat az a sajátosság jellemzi, hogy ott kell őket megszervezni, ahol szükség van rájuk. Ha a távolság miatt Ösztöndíj Nemrég a bratislavai közgazdász találkozón szóba jött a főiskolai oktatás kérdése gazdasági vonatkozásban. Felhozták, hogy nálunk a főiskolásképzés költsége egy egyetemi hallgatóra 190—220 ezer korona. Ez a kiadás jóval kisebb lehetne, vagy ami fontosabb ebből az összegből többet lehetne fordítani a főiskolák felszerelésére, az ösztöndíj emelésére, ha nem lenne olyan nagy a lemorzsolódás s azoknak a száma, akik nem fejezik be tanulmányaikat Időben. A mai ösztöndíjkifizetési rendszer nem ösztönöz e jelenségek kiküszöbölésére, sőt támogatja azokat. Sokan úgy indulnak a főiskolára: nahát megpróbáljuk, hátha sikerül nagyobb megerőltetés nélkül is. Aztán „rájönnek", hogy nem bírják a boncolást, gyerünk a közgazdaságira, ott talán könnyebb lesz. Itt meg a lineáris programozás árt a szervezetüknek, s csakhamar pszicholőAz ipari cikkek kölcsönzése nem újkeletü. Már a harmincas években nálunk is kölcsönöztek a kereskedők könyvet, ruhát, cipőt, fényképezőgépet, különböző szerszámokat és sokfajta fogyasztási cikket, nagyobb jelentősége azonban nem volt a dolognak. Nem így ma, amikor a kölcsönzés — különösen külföldön — komoly vállalkozássá fejlődik a szükségletek kielégítésében. A kölcsönzés csak a tartós fogyasztási cikkek esetében iöhet szá mításba, amelyek fokozatosan, rendszerint néhány év alatt, használódnak el. Kölcsönzésük melletl a következő okokból döntünk: bizonyos cikkekre csak alkalomadtán van szükségünk, megvásárlásuk tehát nem kifizetődő, ideiglenesen ls használhatunk olyan tárgyakat [például személv'épkocsitj, ameiveket magas áruk vagy hiányuk miatt nem tudunk megvásárolni; szabad nehezen vehetik igénybe, a lakosság nem számít a szolgáltatásokra, hanem saját maguk végzik el ezt a munkát. Az alacsonyabb jövedelmen kívül a fejletlen szolgáltatási hálózat az oka annak, hogy falun kevesebbet fordítanak a szolgáltatásokra, mint városon. A földművesszövetkezeti családok (amelyek falun túlsúlyban vannak) 1964-ben összkiadásaik 9,6, a munkáscsaládok ős alkalmazottak családjai 10,8, illetve 13,6 százalékát fordították szolgáltatásokra. Fehérneműmosásra és ruhatisztításra tavaly a szövetkezeti családok átlagban 14 koronát adtak ki, a munkáscsaládok 30-at, az alkalmazottak családjai 46-ot, művelődésre és kultúrára pedig ilyen arányban: 66, 89 és 126 koronát. HA VALAMELY társadalmi réteg bizonyos szolgáltatásokra kevesebbet fordít, mint a másik, ez még nem jelenti azt, hogy nincs rá szüksége. Igaz, hogy egyes szolgáltatások ma már a fogyasztás szükséges részét képezik, mások csak kiegészítő részét, amelyek igénybe vétele mindenekelőtt az illető család pénzbevételétől függ. De ha valamely társadalmi rétegnek a kevesebb jövedelem és a szolgáltatások fejletlensége miatt az alapvető szolgáltatások kevésbé hozzáférhetők, és ezt a munkát a szabad idejének a rovására keli elvégeznie, akkor ez az illető réteg életszínvonalára kedvezőtlen kihatással van. Például annak a falusi nőnek, akinek az ételkészítéstől a gyermekgondozásig minden háztartási munkát magának kell elvégeznie, alacsonyabb az életszínvonala, mint a városi nőnek, még akkor is, ha jövedelmük egyforma. Ezzel kapcsolatban Jegyezzük meg, hogy nem minden fogyasztás! cikkre és szolgáltatásokra fordított kiadás Jelent életszínvonal emelkedést, főképp ha a kiadások nem oszlanak meg aVányosan a szükségletek között. A szolgáltatások, fejlesztése a falun azonban nem annyira szükségszerű, mint amennyire az elmondottakból kitűnik. A falusi nők foglalkoztatási arányszáma alacsony, s így annak a munkának nagy részét, amelyet városon a szolgáltatási üzemek végeznek, falun a nők maguk végzik el. A fejlődés jelenlegi időszakában tehát bizonyos mértékben rejtett szükségletről van szó, amely •'f f#irš'rtfesŕ nagyobb arányú fog^l :kpztqťotfsAgtfvak tényleges szükségletté válik. A szolgáltatások fejlesztése a falun gazdasági szempontból bonyogiát hallgatnak a pedagógiai karon. Csakhogy itt sem adják ingyen a diplomát, s főiskolás pályafutásuk kudarccal végződik. Közben három év eltelt, az állam 120 ezer koronát, ebből 12 ezret ösztöndíj formájában, költött a főiskolásra — eredménytelenül. Vagy ha a „vándorló" diák be ts fejezi tanulmányait valamelyik főiskolán, de nem öt. hanem mondjuk nyolc év alatt, 120 ezer korona akkor Is a füstbe megy. Az ember a termelés legfontosabb tényezője. A szakemberképzés — különösen a főiskolai szintű — tehát a legkifizetődőbb beruházás. E tény persze nem jogosít fel bennünket arra, hogy ezen a téren „kicsit" pazarolhatunk. Bár az ösztöndíjklfizetés a főiskolásképzés költségének megközelítőleg tíz százaléka, mégis erősen befolyásolhatja e beruházás hatékonyságát, tehát az említett nemkívánatos jelenségek felszámolását akkor, ha ésszeldőt takarítunk meg azzal, hogy a karbantartás a kölcsönzőre hárul; meggyőződhetünk bizonyos áru minőségéről, mielőtt megvásárolnánk. A kölcsönzés azonban a társadalom számára is előnyösebb, mint az eladás. A kölcsönzött áruk a maguk körforgásával jobban hozzájárulnak a szükségletek kielégítéséhez, mint az eladottak. A fejlett nyugati államokban, elsősorban az Egyesült Államokban és az NSZK-ban, a kölcsönzők számának és jövedelmének gyors növekedéséből arra következtetnek, hogy rövid időn belül csaknem valamennyi tartós fogyasztási cikk különösen a lakásberendezés (ún. szállodai lakásmódról van szó. amikor a lakásberendezés is a háztulajdonosé) kölcsönzés utján jut el a fORvasztfihoz. Érdekes az a módszer, amelyet az amerikai kiskereskedelemben lultabb probléma, mint városon. Egyrészt nem helyes, ha azonos szolgáltatásért az egyik társadalmi réteg többet fizet, mint a másik. Másrészt, a szolgáltatások költségesebbfek mint városon és az ipari központokban, mert szétszórtak és kicsik az üzemek, nagyobbak az üzemi szállítási költségek, kevesebb a szakképzett munkaerő stb. Az új irányítási elvek viszont megkövetelik, hogy a szolgáltatások: a helyi gazdálkodási üzemek, a kisipari termelő szövetkezetek, a kulturális és szórakoztató üzemek, a kiskereskedelmi szervezetek szolgáltatásai ls jövedelmezők legyenek. Ezért e vállalatoknak és felettes szerveiknek legfontosabb feladatuk a szervező és irányító munka megjavítása. AMIG VÁROSON, ipari és fejlett idegenforgalmi központokban a közeljövőben a komplett szolgáltatási hálózat megteremtésén van a hangsúly, addig falun a legszükségesebb, elsősorban a Javítási és személyi szolgáltatások biztosításán. Ehhez a szolgáltatási hálózat kapacításkiegészítése szükséges, mindenekelőtt az ún. központi falvakban. Ezekben a falvakban összpontosuljon a „szolgáltatási termelés", amelynek minden környező községben legyenek átvevő helyei. A kisebb méretű szolgálatokat minden községben kisebb üzemek, mozgószolgálatok, vagy a HNB beleegyezésével magánszemélyek végezhetik. De a nagyobb méretű szolgáltatásokat illetően Is el kell gondolkodni a magánszemélyek bevonásán, mint ahogyan azt a galántai járásban csinálják. Egyébként a szolgáltatási vállalatok nagyságát a községekhez, a szállítási viszonyokhoz, az irányítás színvonalához stb. mérten kell megszabni, és ennek megfelelően lehet járási, vagy központi falusi szolgáltatási vállalatokat létesíteni. A szolgáltatások fejlesztéséhez vidéken hathatósan hozzájárulhatnak az EFŠZ-ek és a fogyasztási szövetkezetek. Ezek saját eszközeikből hozhatnak létre kisebb üzemeket, s így az egész falu számára biztosíthatják a szolgáltatást. A TÖRVÉNYES INTÉZKEDÉSEK az új gazdaságirányítás keretében nagy lehetőséget adnak a járási és a helyi nemzeti bizottságoknak a szolgáltatások fejlesztésére. Ezeket .ki. ls .kell használniuk, hogy a Tá"kosság mindennapi szükségleteit T'tMéFttjljeséb'b mértékben kielégítsék. ' MARTIN KONTRA docens rűen történik. Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban egy külföldi tapasztalat. Nyugat-Németországban az egyetemi hallgató havi 220 márka (közel kétezer korona) ösztöndíjat kap, ha (öt osztályzatos rendszer mellett) 2,2 előmenetellel tanul. (Ne képesszen el bennüket az öszszeg, ott nem ingyenes a tanulás, s a diák nem havi 20 koronáért lakik, nem kap 2,60-ért ebédet vagy vacsorát stb. mint nálunk.) Ha befejezi az egyetemet, az ösztöndíj 40 százalékát vissza kell fizetnie (lehet részletenként), ha nem fejezi be, akkor az egész ösztöndíjat. Az ösztöndíjkifizetést tehát úgy kellene intéznünk, hogy az járuljon hozzá a főiskolásképzés hatékonyságához, a nagyarányú lemorzsolódás és a tanulmányi idő elhúzódásának megszüntetéséhez. Ezzel jelentős összeg szabadulna fel, amit az ösztöndíl emelésére és a főiskolák tökéletesebb felszerelésére lehetne fordítani. (mészáros) használnak: a kölcsönzést egybekötik az eladással. A fogyasztó bizonyos illeték fejében meghatározott időre használatba veszi a tárgyat. Ennek az időnek a leteltével vagy visszaadja, vagy készpénzért, illetve részletfizetésre megvásárolja, s akkor a kölcsönzésért fizetett öszszeget leszámítják az árból. Az Egyesült Államokban a hoszszú lejáratú kollektív kölcsönzést is alkalmazzák néhány család, vagy egész lakóház számára, 2—5 évre szóló szerződés formájában. 1962-től Magyarországon ls elterjedt ez a kölcsönzési forma. Itt a kölcsönzés feltétele, hogy a kívánt fogyasztási cikket (porszívót, mosógépet, nagyobb hűtőszekrényt 1 legalább tíz háztartás vegye igénybe. A tartós fogvasztási cikkek köl* csönzésének előnye — mind a fogyasztó. mind a társadalom számára, — nálunk ts csak akkor mutatkozhat meg igazán, ha a kölcsön zést a gazdaságpolitika megfelelően támogatni fogja. jövőre újabb színfolttal gazdagodik a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális rendezvénysorozata. A Jókai-napok (az országos szavalóverseny, a színjáték és irodalmi színpadok országos fesztiválja), valamint a Bihari-napok (a népi zenekarok országos fesztiválja) mellett a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet 1966. májusában megrendezi a csehszlovákiai magyar énekkarok országos fesztiválját. Sokra hivatott, jelentős kulturális rendezvényről van szó. A csehszlovákiai magyar énekkultúrának gazdag a hagyománya. Számos énekkarunk dolgozott és dolgozik ma ls. A legnagyobb fellendülés akkor mutatkozott, amikor az énekkarok fesztiválon is kifejezhették tudásukat. A csehszlovákiai magyar énekkarok első fesztiválját 1959-ben Zselízen rendezték meg. A bemutató hasznosnak bizonyult, döntően befolyásolta kórusmozgalmunkat menynyiségileg is, minőségileg is. A központi szervek anyagi és erkölcsi támogatása ösztönzően hatott mindenütt és az eddig szervezetlenül működő énekkarok tervszerűen kezdtek dolgozni. A csehszlovákiai magyar kórusmozgalom talán sohasem volt olyan erős, mint e találkozó Idején. Nagy kár, hogy az életképes törekvés — a siker és a sürgető igény ellenére — később abbamaradt és az első országos énekkari fesztivált sem évente, sem kétévente nem követték újak. A hoszszú „szünet" következtében jelentős kulturális rendezvénnyel és számos énekkarral lettünk szegényebbek. A jövőben sorra kerülő országos énekkari fesztiváltól ezért azt várjuk, hogy legalább részben pótolja a mulasztást, gazdagítsa kulturális ünnepeinket, tömörítse és ösztönözze az énekkarokat. A CSEMADOK és a Népművelési Intézet az országos bemutatót megelőzően mostanában járási énekkari fesztiválokat rendez. Az első ilyen összejövetelt a múlt héten Nyitrán tartották. Az újonnan épült, gyönyörűen berendezett Nyitrai Pedagógiai Fakultás nagytermében megrendezett hangversenyen fellépett a Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar énekkara, az egerszegi férfikar, a felsőklrályi és a nyítragerencséri általános Iskola gyermekkara, valamint a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. A bemutatót nagy érdeklődés kísérte. Főleg vidékről, a környező falvakból érkezett sok hallgató. A hatalmas, mintegy 800 embert befogadó teremben igen szép számú közönség gyűlt össze és lelkesen ünnepelte az énekkarokat, valamint az országos szavalóverseny néhány győztesét, akik egy-egy verssel mutatkoztak be. A klasszikus és mai szerzők műveit tolmácsoló énekkarokat Vass Lajos, Erkel-díjas budapesti zeneszerző, Janda Iván, Ágh Tibor, Kopasz Elemér, Balkó István, Chovancsek Sándor és Dunajszky Géza karmesterek vezényelték. A műsor fénypontját a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának szereplése jelentette: A megalakulásának egyéves évfordulóját ünneplő együttest a közönség többször vastapssal Jutalmazta. Sok elismerést kapott a többi énekkar is. Meglepetést az egerszegi férfikar szerzett. A rendikívül gazdag hangerővel rendelkező együttes teljesítménye vetekedett a csehszlovákiai magyar énekkarok legjobbjainak teljesítményével. A szintén gazdag múltra visszatekintő kórus a százéves Rozsnyói Magyar Munkásdalárdát juttatta eszünkbe, amely dalkultúránk egyik legerősebb pillére. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, nyitrai szereplésével az egerszegi énekkar felzárkózott a Rozsnyói Magyar Munkásdalárda mellé. Az esten a leggyengébben az öszszekötő szöveg sikerült. A bemondó, amellett, hogy hibásan ejtette a szavakat, szerepét is rosszul értelmezte: hangversenyhez nem illően kissé kabaréstílusban konferált. Bosszantott az is, hogy a több mint ezer nyitrai főiskolás közül a bemutatón igen kevesen vettek részt. Pedig, ha valakinek, akkor nekik elsősorban Illett volna e rendezvényen megjelenni. Egyébként az országos fesztivál jegyében lezajlott nyitrai bemutató sikerült és jó erőpróbát jelentett a fellépett énekkaroknak. Rövidesen más járásokban kerül sor hasonló rendezvényekre. BALÁZS BÉLA — nem ösztönöz Vásároljunk, vagy kölcsönözzünk? 1965. december 5. * (j| SZÖ 11