Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-10 / 342. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések A szolgáltatások fejlesztése és a falusi lakosság Uf filmek Ag- — - - • — Az titőbbi Időben kevés a szovjet fiiravígjáték, de a bemutatott alko­tások azt bizonyítják, hogy a film­vígjátékgyártásban is művészi áttö­rés tapasztalható. Nemrégen a Ké­rem a panaszkönyvet című filmvfg­játékot emeltük ki, most néhány szót kívánunk szólni Leonyid Bikov rendező ÁLCÁZOTT HŐS című művéről. Eredeti orosz címe, Zajcsik, azaz nyúl sokkal találóbb. A film hőse ugyanis egy ügyefo­gyott színházi sminkmester, Zajcsik a neve, aki félénk, bátortalan ter­mészeténél fogva sem igazgatója, sem kollégái ellen nem tud véde­kezni, nem tud bánni a nőkkel, szóval egy szerencsétlen flótás. Végső kétségbeesésében elmegyó­gyászlioz fordul, s itt kezdődik a konfliktus. Egy fiatal tapasztalatlan orvos összetéveszti betegeit, s a mi hősünk fülét az a mondattöredék üti meg „legfeljebb néhány hónapig bírja ki", amit természetesen magá­ra ért. A bátortalan, pipogya alak hirte­len nagy változáson megy át. Mivel úgy érzi, napjai meg vannak szám­lálva, olyasmit enged meg magának, amire azelőtt gondolni sem mert. Ez'a fordulat a jól ismert salamon­bélai megoldásra emlékeztet min­ket, a nagy nevettető félszeg pesti polgárainak alakjai változtak át hirtelen elszánt, bajnokokká". Szóval a félénk „nyúlból" hős lesz, aki senkitől sem hagyja magát lehurrogni, vesz magának annyi bá­torságot, hogy megkérje a szeretett lány kezét stb. A fi'lm könnyed, ne­vettető és happy end-je sem erőlte­tett, noha nem eredeti megoldás. A címszerepben Leonyid Bikov reme­kelt. A szovjet filmgyártást egy érde­kes dokumentumfilm is képviselte. J. Grigorovics rendező ALEKSZANDR DOVZSENKO az évekkel ezelőtt elhunyt klasszi­kus szovjet filmrendező portréját rajzolja meg dokumentumfilmjében. A film végigkíséri a nézőt Dovzsen­ko pályafutásán. Tanító, diplomata, szatirikus rajzok szerzője, míg élet­hivatása a filmrendezés lesz. Kezde­ti filmjei után részleteket látunk olyan híres alkotásaiból, mint az Ar­zenál és a Föld, majd a halhatatlan Scsorss. E filmeket a háború előtt forgatta. A háborús éveket haditudósító­ként a frontokon vészelte át. Érté­kes anyagot gyűjtött. 1952-ben élet­rajzfilmet forgatott Micsurinról, az­tán megírta két további filmjének forgatókönyvét. A Dal a tengerről és a Lángoló évek című filmjeit ta­nítványa és felesége, Julija Szolnce­va fejezte be. Dovzsenko az az al­kotóművész volt, aki a személyi kultusz viszonyai között is igazi kommunistához méltóan helytállt, bár alkotásának ebben az időszaká­ban törés érezhető munkájában. (L) A győri Kisfaludy Színház A közelmúltban a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság és a Magyar Nép­köztársaság újabb kölcsönös kultúr­kapcsolatokröl szóló megegyezést írt alá, melynek egyik pontja a győri Kis­faludy Színház és a komáromi Magyar Teröleti Színház csereakcióira vonat­kozik. A MATESZ társulata még a nyári hónapokban vendégszerepelt Magyaror­szágon, a győriek tervezett vendég­szereplése azonban az árvíz miatt el­maradt. Most azonban sor kerülhet a vendéglátás viszonzására. December 13., 14. és 15-én Moliere Tartuffe-jé­nek és J. P. Sartre A tisztességtudó utcalány ának tapsolhat majd a bratis­lavai, nagymegyeri és a komáromi kö­zönség. A kétrészes vígjáték, melynek fűszerepét Várady György játssza, és az egyfelvonásos színmű, \ melyben a magyar filmekből jól ismert Medgyesi Mária alakítja Lizziet, egy előadás ke­retében kerlll bemutatásra. A társulat másik csoportja ugyanezeken a napo­kon mutatja be Párkányban, Érsekúj­váron és Dunaszerdahelyen Szirmai­Kristóf „Tabáni legenda" című három­felvonásos operettjét. —df— i A nyitrai ene A VÁROSI ÉS A FALUSI lakosság életszínvonalbeli különbségének fo­kozatos kiegyenlítése a szocalista társadalom egyik fontos feladata. A falusi lakosság életszínvonalának alacsony volta bonyolult probléma, amely a korábbi történelmi, gazda­sági, politikai és társadalmi fejlő­désben gyökeredzik. E probléma megoldásához nem elegendő a pénz­Jövedelem kiegyenlítődése. A min­dennapi élet olyan tényezőit is ma­gasabb szintre kell emelni, mint a lakáskultúra, a szabad idő ésszerű kihasználása üdüléssel, művelődés­sel, szórakozással. A városi és a falusi lakosság élet­színvonalbeli különbségének ki­egyenlítődését reálisan, és nem mechanikusan kell felfognunk, mert e folyamat lényege nem az, hogy ugyanolyan feltételeket, élet­módot teremtsünk a falun, mint a városon. A talusi életnek megvan­nak a maga jellegzetes vonásai. A kiegyenlítődés azonos anyagi elő­feltételekben és abban nyilvánul meg, hogy falun is életközelségbe kerüljenek a kulturális értékek és a tudományos-műszaki forradalom vívmányai. E cikkben, terjedelménél fogva, nem foglalkozhatunk a kiegyenlítő­dés valamennyi tényezőjével. Csu­pán egyikét, a lakosságnak nyújtott szolgáltatások fejlesztésének kérdé­sét érintjük, amely közvetlenül összefügg a napi szükségletek ki­elégítésével. A lakosságnak nyújtott szolgálta­tatásoknak nemcsak a fogyasztók szempontjából van jelentőségük. Ki­hatnak az élet más területeire is. Például a tartós fogyasztási cikkek karbantartásának, a háztartási szol­gáltatásoknak aránylag fejlett háló­zata lehetővé teszi a családtagok, különösen a dolgozó nők szabad idejének ésszerűbb kihasználását. MA MAR NINCS lényeges különb­ség a személyi fogyasztásban, a vá­rosi és a falusi ember öltözködésé­ben, étkezésében, a tartós fogyasz­tási cikkek birtoklásában, áml a Jö­vedelem fokoza'tos kiegyenlítődését tükrözi. Ezenkívül a közsszükségleti cikkek vásárlása a falusi fogyasz­tónak sem jelent nagyobb idővesz­teséget, mint a városinak, mert a kiskereskedelmi hálózat vidéken az úgynevezett központi falvakban összpontosul, s így a választék ts gazdagabb. . Ezzel szemben a szolgáltatásokat az a sajátosság jellemzi, hogy ott kell őket megszervezni, ahol szük­ség van rájuk. Ha a távolság miatt Ösztöndíj Nemrég a bratislavai közgazdász találkozón szóba jött a főiskolai ok­tatás kérdése gazdasági vonatko­zásban. Felhozták, hogy nálunk a fő­iskolásképzés költsége egy egyete­mi hallgatóra 190—220 ezer koro­na. Ez a kiadás jóval kisebb lehet­ne, vagy ami fontosabb ebből az összegből többet lehetne fordítani a főiskolák felszerelésére, az ösztön­díj emelésére, ha nem lenne olyan nagy a lemorzsolódás s azoknak a száma, akik nem fejezik be tanul­mányaikat Időben. A mai ösztöndíjkifizetési rendszer nem ösztönöz e jelenségek kiküszö­bölésére, sőt támogatja azokat. So­kan úgy indulnak a főiskolára: na­hát megpróbáljuk, hátha sikerül na­gyobb megerőltetés nélkül is. Aztán „rájönnek", hogy nem bírják a bon­colást, gyerünk a közgazdaságira, ott talán könnyebb lesz. Itt meg a lineáris programozás árt a szerve­zetüknek, s csakhamar pszicholő­Az ipari cikkek kölcsönzése nem újkeletü. Már a harmincas években nálunk is kölcsönöztek a kereske­dők könyvet, ruhát, cipőt, fényké­pezőgépet, különböző szerszámokat és sokfajta fogyasztási cikket, na­gyobb jelentősége azonban nem volt a dolognak. Nem így ma, amikor a kölcsönzés — különösen külföl­dön — komoly vállalkozássá fejlő­dik a szükségletek kielégítésében. A kölcsönzés csak a tartós fo­gyasztási cikkek esetében iöhet szá mításba, amelyek fokozatosan, rendszerint néhány év alatt, hasz­nálódnak el. Kölcsönzésük melletl a következő okokból döntünk: bi­zonyos cikkekre csak alkalomadtán van szükségünk, megvásárlásuk te­hát nem kifizetődő, ideiglenesen ls használhatunk olyan tárgyakat [pél­dául személv'épkocsitj, ameiveket magas áruk vagy hiányuk miatt nem tudunk megvásárolni; szabad nehezen vehetik igénybe, a lakos­ság nem számít a szolgáltatásokra, hanem saját maguk végzik el ezt a munkát. Az alacsonyabb jövedelmen kívül a fejletlen szolgáltatási háló­zat az oka annak, hogy falun keve­sebbet fordítanak a szolgáltatások­ra, mint városon. A földművesszö­vetkezeti családok (amelyek falun túlsúlyban vannak) 1964-ben össz­kiadásaik 9,6, a munkáscsaládok ős alkalmazottak családjai 10,8, illet­ve 13,6 százalékát fordították szol­gáltatásokra. Fehérneműmosásra és ruhatisztításra tavaly a szövetkezeti családok átlagban 14 koronát adtak ki, a munkáscsaládok 30-at, az al­kalmazottak családjai 46-ot, művelő­désre és kultúrára pedig ilyen arányban: 66, 89 és 126 koronát. HA VALAMELY társadalmi réteg bizonyos szolgáltatásokra keveseb­bet fordít, mint a másik, ez még nem jelenti azt, hogy nincs rá szüksége. Igaz, hogy egyes szolgál­tatások ma már a fogyasztás szük­séges részét képezik, mások csak kiegészítő részét, amelyek igénybe vétele mindenekelőtt az illető csa­lád pénzbevételétől függ. De ha va­lamely társadalmi rétegnek a ke­vesebb jövedelem és a szolgáltatá­sok fejletlensége miatt az alapve­tő szolgáltatások kevésbé hozzáfér­hetők, és ezt a munkát a szabad idejének a rovására keli elvégeznie, akkor ez az illető réteg életszínvo­nalára kedvezőtlen kihatással van. Például annak a falusi nőnek, aki­nek az ételkészítéstől a gyermek­gondozásig minden háztartási mun­kát magának kell elvégeznie, ala­csonyabb az életszínvonala, mint a városi nőnek, még akkor is, ha jö­vedelmük egyforma. Ezzel kapcso­latban Jegyezzük meg, hogy nem minden fogyasztás! cikkre és szol­gáltatásokra fordított kiadás Jelent életszínvonal emelkedést, főképp ha a kiadások nem oszlanak meg aVá­nyosan a szükségletek között. A szolgáltatások, fejlesztése a fa­lun azonban nem annyira szükség­szerű, mint amennyire az elmon­dottakból kitűnik. A falusi nők fog­lalkoztatási arányszáma alacsony, s így annak a munkának nagy részét, amelyet városon a szolgáltatási üze­mek végeznek, falun a nők maguk végzik el. A fejlődés jelenlegi idő­szakában tehát bizonyos mértékben rejtett szükségletről van szó, amely •'f f#irš'rtfesŕ nagyobb arányú fog^l :­kpztqťotfsAgtfvak tényleges szükség­letté válik. A szolgáltatások fejlesztése a fa­lun gazdasági szempontból bonyo­giát hallgatnak a pedagógiai karon. Csakhogy itt sem adják ingyen a diplomát, s főiskolás pályafutásuk kudarccal végződik. Közben három év eltelt, az állam 120 ezer koronát, ebből 12 ezret ösztöndíj formájában, költött a főiskolásra — eredményte­lenül. Vagy ha a „vándorló" diák be ts fejezi tanulmányait valamelyik főiskolán, de nem öt. hanem mond­juk nyolc év alatt, 120 ezer korona akkor Is a füstbe megy. Az ember a termelés legfontosabb tényezője. A szakemberképzés — különösen a főiskolai szintű — te­hát a legkifizetődőbb beruházás. E tény persze nem jogosít fel ben­nünket arra, hogy ezen a téren „kicsit" pazarolhatunk. Bár az ösz­töndíjklfizetés a főiskolásképzés költségének megközelítőleg tíz szá­zaléka, mégis erősen befolyásolhat­ja e beruházás hatékonyságát, tehát az említett nemkívánatos jelensé­gek felszámolását akkor, ha éssze­ldőt takarítunk meg azzal, hogy a karbantartás a kölcsönzőre hárul; meggyőződhetünk bizonyos áru mi­nőségéről, mielőtt megvásárolnánk. A kölcsönzés azonban a társadalom számára is előnyösebb, mint az el­adás. A kölcsönzött áruk a maguk körforgásával jobban hozzájárulnak a szükségletek kielégítéséhez, mint az eladottak. A fejlett nyugati államokban, el­sősorban az Egyesült Államokban és az NSZK-ban, a kölcsönzők szá­mának és jövedelmének gyors nö­vekedéséből arra következtetnek, hogy rövid időn belül csaknem va­lamennyi tartós fogyasztási cikk különösen a lakásberendezés (ún. szállodai lakásmódról van szó. ami­kor a lakásberendezés is a háztu­lajdonosé) kölcsönzés utján jut el a fORvasztfihoz. Érdekes az a módszer, amelyet az amerikai kiskereskedelemben lultabb probléma, mint városon. Egyrészt nem helyes, ha azonos szolgáltatásért az egyik társadal­mi réteg többet fizet, mint a másik. Másrészt, a szolgáltatások költsé­gesebbfek mint városon és az ipari központokban, mert szétszórtak és kicsik az üzemek, nagyobbak az üzemi szállítási költségek, kevesebb a szakképzett munkaerő stb. Az új irányítási elvek viszont megkövete­lik, hogy a szolgáltatások: a helyi gazdálkodási üzemek, a kisipari ter­melő szövetkezetek, a kulturális és szórakoztató üzemek, a kiskereske­delmi szervezetek szolgáltatásai ls jövedelmezők legyenek. Ezért e vál­lalatoknak és felettes szerveiknek legfontosabb feladatuk a szervező és irányító munka megjavítása. AMIG VÁROSON, ipari és fejlett idegenforgalmi központokban a kö­zeljövőben a komplett szolgáltatási hálózat megteremtésén van a hang­súly, addig falun a legszükségesebb, elsősorban a Javítási és személyi szolgáltatások biztosításán. Ehhez a szolgáltatási hálózat kapacításkiegé­szítése szükséges, mindenekelőtt az ún. központi falvakban. Ezekben a falvakban összpontosuljon a „szol­gáltatási termelés", amelynek min­den környező községben legyenek átvevő helyei. A kisebb méretű szolgálatokat minden községben ki­sebb üzemek, mozgószolgálatok, vagy a HNB beleegyezésével magán­személyek végezhetik. De a nagyobb méretű szolgáltatásokat illetően Is el kell gondolkodni a magánszemé­lyek bevonásán, mint ahogyan azt a galántai járásban csinálják. Egyéb­ként a szolgáltatási vállalatok nagy­ságát a községekhez, a szállítási vi­szonyokhoz, az irányítás színvona­lához stb. mérten kell megszabni, és ennek megfelelően lehet járási, vagy központi falusi szolgáltatási vállalatokat létesíteni. A szolgáltatások fejlesztéséhez vi­déken hathatósan hozzájárulhatnak az EFŠZ-ek és a fogyasztási szövet­kezetek. Ezek saját eszközeikből hozhatnak létre kisebb üzemeket, s így az egész falu számára biztosít­hatják a szolgáltatást. A TÖRVÉNYES INTÉZKEDÉSEK az új gazdaságirányítás keretében nagy lehetőséget adnak a járási és a helyi nemzeti bizottságoknak a szolgáltatások fejlesztésére. Ezeket .ki. ls .kell használniuk, hogy a Tá­"kosság mindennapi szükségleteit T'tMéFttjljeséb'b mértékben kielégít­sék. ' MARTIN KONTRA docens rűen történik. Figyelemre méltó ez­zel kapcsolatban egy külföldi ta­pasztalat. Nyugat-Németországban az egyetemi hallgató havi 220 márka (közel kétezer korona) ösztöndíjat kap, ha (öt osztályzatos rendszer mellett) 2,2 előmenetellel tanul. (Ne képesszen el bennüket az ösz­szeg, ott nem ingyenes a tanulás, s a diák nem havi 20 koronáért la­kik, nem kap 2,60-ért ebédet vagy vacsorát stb. mint nálunk.) Ha be­fejezi az egyetemet, az ösztöndíj 40 százalékát vissza kell fizetnie (lehet részletenként), ha nem fejezi be, akkor az egész ösztöndíjat. Az ösztöndíjkifizetést tehát úgy kellene intéznünk, hogy az járuljon hozzá a főiskolásképzés hatékony­ságához, a nagyarányú lemorzsoló­dás és a tanulmányi idő elhúzódá­sának megszüntetéséhez. Ezzel je­lentős összeg szabadulna fel, amit az ösztöndíl emelésére és a főisko­lák tökéletesebb felszerelésére le­hetne fordítani. (mészáros) használnak: a kölcsönzést egybekö­tik az eladással. A fogyasztó bizo­nyos illeték fejében meghatározott időre használatba veszi a tárgyat. Ennek az időnek a leteltével vagy visszaadja, vagy készpénzért, illet­ve részletfizetésre megvásárolja, s akkor a kölcsönzésért fizetett ösz­szeget leszámítják az árból. Az Egyesült Államokban a hosz­szú lejáratú kollektív kölcsönzést is alkalmazzák néhány család, vagy egész lakóház számára, 2—5 évre szóló szerződés formájában. 1962-től Magyarországon ls elterjedt ez a kölcsönzési forma. Itt a kölcsönzés feltétele, hogy a kívánt fogyasz­tási cikket (porszívót, mosógépet, nagyobb hűtőszekrényt 1 legalább tíz háztartás vegye igénybe. A tartós fogvasztási cikkek köl* csönzésének előnye — mind a fo­gyasztó. mind a társadalom számá­ra, — nálunk ts csak akkor mutat­kozhat meg igazán, ha a kölcsön zést a gazdaságpolitika megfelelően támogatni fogja. jövőre újabb színfolttal gazdago­dik a csehszlovákiai magyar dolgo­zók kulturális rendezvénysorozata. A Jókai-napok (az országos szavaló­verseny, a színjáték és irodalmi színpadok országos fesztiválja), va­lamint a Bihari-napok (a népi zene­karok országos fesztiválja) mellett a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet 1966. má­jusában megrendezi a csehszlovákiai magyar énekkarok országos feszti­válját. Sokra hivatott, jelentős kulturális rendezvényről van szó. A csehszlo­vákiai magyar énekkultúrának gaz­dag a hagyománya. Számos ének­karunk dolgozott és dolgozik ma ls. A legnagyobb fellendülés akkor mutatkozott, amikor az énekkarok fesztiválon is kifejezhették tudásu­kat. A csehszlovákiai magyar énekka­rok első fesztiválját 1959-ben Zse­lízen rendezték meg. A bemutató hasznosnak bizonyult, döntően befo­lyásolta kórusmozgalmunkat meny­nyiségileg is, minőségileg is. A köz­ponti szervek anyagi és erkölcsi támogatása ösztönzően hatott min­denütt és az eddig szervezetlenül működő énekkarok tervszerűen kezdtek dolgozni. A csehszlovákiai magyar kórusmozgalom talán soha­sem volt olyan erős, mint e talál­kozó Idején. Nagy kár, hogy az életképes törekvés — a siker és a sürgető igény ellenére — később abbamaradt és az első országos énekkari fesztivált sem évente, sem kétévente nem követték újak. A hosz­szú „szünet" következtében jelentős kulturális rendezvénnyel és számos énekkarral lettünk szegényebbek. A jövőben sorra kerülő országos énekkari fesztiváltól ezért azt vár­juk, hogy legalább részben pótol­ja a mulasztást, gazdagítsa kulturá­lis ünnepeinket, tömörítse és ösztö­nözze az énekkarokat. A CSEMADOK és a Népművelési Intézet az országos bemutatót meg­előzően mostanában járási énekkari fesztiválokat rendez. Az első ilyen összejövetelt a múlt héten Nyitrán tartották. Az újonnan épült, gyö­nyörűen berendezett Nyitrai Peda­gógiai Fakultás nagytermében meg­rendezett hangversenyen fellépett a Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar énekkara, az egerszegi férfikar, a felsőklrályi és a nyítragerencséri általános Iskola gyermekkara, vala­mint a Csehszlovákiai Magyar Taní­tók Központi Énekkara. A bemutatót nagy érdeklődés kí­sérte. Főleg vidékről, a környező falvakból érkezett sok hallgató. A hatalmas, mintegy 800 embert be­fogadó teremben igen szép számú közönség gyűlt össze és lelkesen ünnepelte az énekkarokat, valamint az országos szavalóverseny néhány győztesét, akik egy-egy verssel mu­tatkoztak be. A klasszikus és mai szerzők mű­veit tolmácsoló énekkarokat Vass Lajos, Erkel-díjas budapesti zene­szerző, Janda Iván, Ágh Tibor, Ko­pasz Elemér, Balkó István, Chovan­csek Sándor és Dunajszky Géza kar­mesterek vezényelték. A műsor fénypontját a Csehszlo­vákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának szereplése jelentette: A megalakulásának egyéves évfor­dulóját ünneplő együttest a közön­ség többször vastapssal Jutalmazta. Sok elismerést kapott a többi ének­kar is. Meglepetést az egerszegi férfikar szerzett. A rendikívül gaz­dag hangerővel rendelkező együttes teljesítménye vetekedett a csehszlo­vákiai magyar énekkarok legjobb­jainak teljesítményével. A szintén gazdag múltra visszatekintő kórus a százéves Rozsnyói Magyar Mun­kásdalárdát juttatta eszünkbe, amely dalkultúránk egyik legerősebb pil­lére. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, nyitrai szereplésével az egerszegi énekkar felzárkózott a Rozsnyói Magyar Munkásdalárda mellé. Az esten a leggyengébben az ösz­szekötő szöveg sikerült. A bemondó, amellett, hogy hibásan ejtette a szavakat, szerepét is rosszul értel­mezte: hangversenyhez nem illően kissé kabaréstílusban konferált. Bosszantott az is, hogy a több mint ezer nyitrai főiskolás közül a bemutatón igen kevesen vettek részt. Pedig, ha valakinek, akkor nekik elsősorban Illett volna e ren­dezvényen megjelenni. Egyébként az országos fesztivál jegyében lezajlott nyitrai bemutató sikerült és jó erőpróbát jelentett a fellépett énekkaroknak. Rövidesen más járásokban kerül sor hasonló rendezvényekre. BALÁZS BÉLA — nem ösztönöz Vásároljunk, vagy kölcsönözzünk? 1965. december 5. * (j| SZÖ 11

Next

/
Thumbnails
Contents