Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-10 / 342. szám, péntek

ÖSSZEHÍVTÁK AZ SZNT ÜLÉSÉT (ČTK) - A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége 1965. december 16-ra összehívta a Szlovák Nemzeti Tanács 6. ülését. A Nemzetgyűlés kulturális bizottsága a dolgozók művelődéséről tárgyalt A Nemzetgyűlés kulturális bizottsága tegnap a dolgozók művelődésének fejlesztési lehetőségeivel foglalkozott. Dr. F. Kahuda, az ískolaés közművelődési miniszter első helyettese, a dolgozók Művelődését irányító bizottság elnöke ismertette a követelményt, mely szerint a Jövőben a dolgozók tanulmányainak szakosításuk elmélyítésére, műveltségük kiegészítésére kell irányulnia. A kádtertervezés módszerének hatékonyságával és célszerűségével az illetékes szervek már foglalkoztak és továbbra is figyelemmel kísérik ezt a problémát. Az ellenőrzések és tapasztalatok alapján már kidolgozták az üzemek és nemzeti bizottságok dolgozói ismereteinek bővítésére irányuló távlati terv alapelveit. Az Iskola- és Közművelődésügyi Minisztérium célja az oktatási módszerek korszerűsítése. Az utóbbi időben Javult a tanszerek és segédeszközök biztosítása. A tapasztalatok szerint a színvonalas tankönyvek lényegében pótolják a módszertani utasításokat. Fontos feladat a többi között a bérkatalógusok átdolgozása az iskolai végzettség és a dolgozók bérezése kérdésének igazságos egybehangolása érdekében. Kahuda elvtárs beszámolóját J. Zvara képviselő felszólalása követte. Ezután F. Vodsloft képviselő a testneveléssel foglalkozó új törvényjavaslat alapelveit ismertette. A délutáni órákban dr. J. Hájek, az iskola- és közművelődésügyi miniszter mutatkozott be a Nemzetgyűlés kulturális bizottságának. (km) Alexander Dubček elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Természetesen nem téveszthetjük szem elöl, hogy mindazt, amit a Kelet-szlovákiai Vasműtől elvárunk, csak a dolgozók adhatják munkájukkal, szakképzettségükkel s a kitűzött feladatok fontosságának tudatosításával. Ami pedig ezeket a lényeges tényezőket illeti, a Keletszlovákiai Vasmű már eddig is a Szocialista társadalom tagjai nevelésének gyakorlati iskolája volt, s a Jövőben egyre jobb iskolája lesz. Ismét hangsúlyozom, hogy a Keletszlovákiai Vasmű a cseh és a szlovák dolgozók közös munkájának gyümölcse, és ehhez nagyban hozzá járultak magyar és ukrán nemzetiségű polgártársaink is. Az eddigi jó eredményeket nem kevésbé köszönhetjük a szovjet elvtársak önzetlen segítségének s hozzájárulásának is. A népünk életszínvonala emelése Színvonalasabb formatervezést Prágában a Közszükségleti Ipari Minisztérium munkatársai ismertették a sajtó képviselőivel a novemberben létrejött Ipari formatervező központ feladatait és célkitűzéseit. A központ alapvető feladatai közé tartozik a termékek formatervezési és képzőművészeti világszínvonalának figyelése, mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból. A központ jövő évi munkatervében Jelentés helyet foglal el a „kiváló termék" elnevezésű állandó kiállítás megszervezése. Annak érdekében, hogy a képzőművészeti szempontból is nagyra értékelt árucikkek műszaki színvonala is biztosítva legyen, a termelési képzőművészeti központ szorosan együtt fog működni a szabványozó hivatallal, amely a kiállításra benevezett termékek műszaki kivitelezését fogja értékelni. A termelési képzőművészeti központ célkitűzéseit vizsgálva megállapítható, hogy ez az új intézmény nagyban hozzájárulhat a .termékek művészi és technikai színvonala gyors emeléséhez. (sm) MÁRMOST BIZTOSÍTSA ÚJSÁGÁRUSAIM 12 OLDALAS SZOMBATI SZAMUNKAT Nagykapos — A szitakészítők hajdani fellegvára Baleset — Ordódy Katalin elbeszélése A magyar film útja — Beszélgetés Nemeskürty István filmesztétával Egy elvesztett milliós per margójára — Egy fél évszázad előtti politikai gyilkosság utóhangja Dar es Salaam — Színes, képes riport Tanzania fővárosából A Jordán partján — Mit látott az újságíró a mai Jordániában? érdekében kitűzött gazdasági feladataink teljesítésével egyidejűleg ez a Vasmű a kelet-szlovákiai nép jelentős politikai, kulturális központjaként s a dolgozók életszínvonala sokoldalú emelésének tényezőjeként fontos szerepet tölt be most s a jövőben is. Ehhez a sokoldalú s gyümölcsöző munkájukhoz sok sikert kívánok. Tisztelet és dicsőség munkájuknak! Véget ért a csehszlovák—magyar egészségügyi vegyes bizottság 10. ülése (CTKJ — Tegnap Piešťanyban befejeződött a csehszlovák—magyar egészségügyi vegyes bizottság 10. ülése. A bizottság 1955 óta irányítja az együttműködést az egészségügy terén a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között. Az ülés résztvevői az eddigi együttműködésről nagyon elismerően nyilatkoztak. Az ülés végén Vladimír Zvara docens, a bizottság csehszlovák szekciójának elnöke, az SZNT egészségügyi megbízottja és dr. Vilmos Gyula, a magyar szekció elnöke aláírták az 1966—67. évi együttműködés tervét. Felhívás A Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége növelni kívánja a műsoraiban szereplő színészek és bemondók számát. Helyes magyarsággal beszélő férfiak és nők jelentkezhetnek tehetségkutató vizsgára, akik Bratislavában és környékén, Banská Bystricán és környékén, illetve Košicén és környékén laknak, a szereplésekre be tudnak járni a stúdióba. Az érdeklődők a következő címre jelentkezzenek: Československý rozhlas, maďarská redakcia, Zochova 3. A jelentkezők írják meg életkorukat, foglalkozásukat, esetleg iskolai végzettségüket, s szerkesztőségünk a közeljövőben behívja őket .tehetségkutató vizsgára. MIKROBIOLÓGUSOK KONGRESSZUSA BRATISLAVÁBAN (CTK) — Tegnap kezdődött Bratislavában a Komenský Egyetem Orvostudományi Karának dísztermében a Csehszlovák Tudományos Akadémia mellett működő Csehszlovák Mikrobiológiai Társaság V. országos kongresszusa. A két napig tartó tanácskozáson kiértékelik a társaság múlt évi tudományos tevékenységét, s megválasztják a társaság új bizottságát. SÚLYOS VASÚTI SZERENCSÉTLENSÉG (ČTK) — A trnavai vasútállomáson december 9-én a déli órákban súlyos vasút! szerencsétlenség történt. A bratislavai Nevädzová utcai alapfokú iskola diákjait — akik a trnavai cukorgyárban végzett tanulmányi kirándulásról tértek vissza, és a pályatest felül akartak felszállni, a 803. számú bratislavai személyvonatra — elkapta a tehervonat. Mégy diáklány meghalt, három diák és a tanítónő súlyosan megsebesült és öt diák könnyebb sérülést szenvedett. A nyomozás folyik. A vasúti szerencsétlenség alkalmával Helena Ivaničová VII. B. osztályú. Katarína Kolešňáková VIII. osztályos, Mária loštová VIII B. osztályú és Eva Šmidáková, a IX. A. osztály tanulója életét vesztette. NYIKOLAJ PODGORNIJ akit a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának 7. ülésszakán az Elnökség elnökévé választottak, ukrán származású, 1903-ban született a poltavai területen. Édesapja vasöntő volt. Nyikolaj Podgornij 15 éves korában munkásként kezdte pályáját és miután öt évig igen tevékenyen működött a Komszomolban, beiratkozott a kijevi Élelmiszeripari Technológiai Intézetbe és mint diák 1930-ban belépett a kommunista pártba. Miután tanulmányait 1931-ben elvégezte, 1939-ig az élelmiszeriparban mint mérnök dolgozott. 1939—1940 és az 1941—1946-os években az Ukrán SZSZK élelmiszeripari népbiztosának helyettese volt, 1940—1942 között igazgatója volt a moszkvai élelmiszeripari intézetnek is. 1946-tól 1950-ig Nyikolaj Podgornij az Ukrán SZSZK Minisztertanácsát képviselte a Szovjetunió kormányában, majd pártmunkát végzett és az ipari szempontból igen fontos harkovi területi pártbizottság vezető titkáraként működött. 1953-ban Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának másodtitkárává, négy évvel később pedig első titkárává választották. 1956-tól PodgorniJ az SZKP Központi Bizottságának tagja, 1958-tól a Központi Bizottság Elnökségének póttagja, 1960-tól a Központi Bizottság elnökségi tagja és 1963-tól a Központi Bizottság titkára. Nyikolaj Podgornijt több ízben is megválasztották a Szovjetunió és az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsa képviselőjévé. Az állam és pártapparátusban szerzett érdemeiért 1963-ban a „Szocialista munka hőse" címet adományozták Podgornij elvtársnak. GROMIKO VALASZA a képviselők interpellációira Szovjet—csehszlovák barátsági nagygyűlés Moszkvában Moszkva (ČTK) — A moszkvai Cskalov kultúrház termében a barátsági, kölcsönös segélynyújtási és a háború utáni együttműködési szovjet—csehszlovák szerződés aláírásának 22. évfordulója alkalmából tegnap ünnepi gyűlést tartottak. A moszkvaiak szívefyesen udvözöT-' ték a csehszlovák vendégeket — közöttük Oldfich Pavlovskýt, Csehszlovákia moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, valamint a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottságának küldöttségét Jan Némec főtitkár vezetésével. Viktor Turovcev bevezetőjében a moszkvai dolgozók szívélyes üdvözletét tolmácsolta Csehszlovákia népének és kijelentette, hogy a szovjet és csehszlovák népet összeköti a marxi—lenini Ideológia és a közös cél: a kommunista társadalom építése. Gromiko a feltett interpellációs kérdésekre válaszolva egyórás előadást tartott, amely tartalmában és jelentőségében túlnőtt a kérdések megválaszolásán. Az első interpelláció az ENSZközgyűlés mostani ülésszakára és az ott előterjesztett szovjet javaslatok fogadtatására vonatkozott. A szovjet külügyminiszter válaszában rámutatott, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződése, amely az Egyesült Államok vietnami agressziójának következménye, rányomta bélyegét a 20. ülésszak egész munkájára. Hozzáfűzte, hogy Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak túlnyomó többsége elítéli az Egyesült Államok indokínai magatartását. New Yorkban többször találkoztunk az Egyesült Államok képviselőivel — jelentette ki Gromiko — és velük is közöltük, hogy a Szovjetunió továbbra is következetesen támogatja azt a rendezési programot, amelyet a VDK az ismert négy pontban előterjesztett. Ismeretes, hogy a Szovjetunió az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakán két fontos határozati javaslatot nyújtott be az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról, illetve a más államok belügyeibe való be nem avatkozásról. A külügyminiszter rámutatott, — hogy a két javaslat nyomban az érdeklődés előterébe került. Az első határozati javaslatot az Egyesült Államok is megszavazta, „de sajnos magatartása merőben eltérő" — jegyezte meg Gromiko. A másik javaslattal kapcsolatban Gromiko kijelentette: a Szovjetunió e javaslat előterjesztésével nem a saját közvetlen érdekeiről gondoskodik, a Szovjetunió helyt tud állni maga a világon, azonban sok állam van, amelyeknek kellő nemzetközi biztosítékot kell nyújtani a külső beavatkozás ellen. Egészben véve Gromiko igen jelentősnek tartotta, hogy az ENSZközgyűlés ülésszakán felvetődött sok kérdésben azonos, vagy közeli álláspontról tanúskodtak a szocialista országok és az el nem kötelezett országok képviselői. A szovjet kormány nevében ismételten köszönetet mondott azoknak a kormányoknak, amelyek az ENSZ-ben megértést tanúsítottak a Szovjetunió békepolitikája iránt. Az afroázsiai csúcsértekezlet témaköréből előterjesztett interpellációkra válaszolva, Gromiko hangsúlyozta, hogy az előkészítő külügyminiszteri értekezleten a Szovjetunió részvételének kérdése kedvező fogadtatásra talált. Ami az elhalasztást illeti, leszögezte, hogy a Szovjetunió véleménye szerint az összehívás időpontjának kérdését az afrikai és ázsiai országok többségének a konkrét helyzettel összhangban kell eldöntenie. A szovjet külügyminiszter az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok jövő januárban esedékes havannai szolidaritási értekezletét, amely az első a maga nemében, az antilmperialista és antikolonlalista erők széles képviseletén alakuló fontos fórumának nevezte, ahol a Szovjetunió mint a találkozó résztvevője mindent megtesz, hogy erősítse a békeharc és a nemzeti felszabadulásért folyó harc frontját. Andrej Gromiko beszédének második felében a nyugatnémet kormányprogramra vonatkozó Interpellációra válaszolt és itt lényegében négy kérdést érintett: a német békeszerződés kérdését, az európai határok kérdését, a nyugatnémet atomfegyverkezési törekvéseket és Nyugat-Berlin kérdését. — Nyugat-Németországnak még kifizetetlen adóssága van a népekkel, mindenek előtt a Szovjetunió népével szemben — mondotta a német békeszerződésre utalva, majd hozzáfűzte, hogy „ha azok politikai rövidlátása, akik a politikát Nyugat-Németországban meghatározzák, szükségessé teszi, népünk benyújtja a számlát." Az európai határokkal kapcsolatban ezt mondotta: „A Szovjetunió és sok más európai ország nem hajlandó attól függővé tenni biztonságát, hogy az NSZK kormánya elégedett-e, vagy sem a második világháború eredményeivel. „A szocialista országok bármelyikének határai elleni támadást a Szovjetunió a saját határai elleni támadásnak tekinti az összes ebből adódó következtetésekkel" Jelentette ki Gromiko. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban rámutatott: az NSZK igyekszik megtorpedózni az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést, s „vannak körök, melyek lépésről-lépésre engednek az NSZK követeléseinek." Az Egyesült Államoknak világos választ kell adnia — hangsúlyozta — mert a Bundeswehr atomfegyverekhez juttatása és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása nem egyeztethető össze egymással. Az NSZK kormányának nyugatberlini provokációira kitérve, Gromiko kijelentette: — Minden olyan kísérlet, amely ennek a városnak az NSZK-ba történő beolvasztására irányul, megfelelő visszavágásban fog részesülni. Andrej Gromiko végül azt mondta, a szovjet nép jól tudja, hogy Nyugat-Németországban nem kizárólag hétpróbás militaristák és reýanára vágýó elemek élnek. Nyugat-Németországban vannak emberek, akik nem hajtottak fejet a fasizmus előtt, akik bátran harcolnak a szabadságért. Ök tudják, hogy élnek a német munkásosztály dicső hagyományai — jelentette ki. A szovjet külügyminiszter beszédét a Legfelsőbb Tanács képviselői, valamint az ülésteremben nagyszámban megjelent diplomaták és külföldi tudósítók élénk érdeklődéssel hallgatták. A beszéd után több külpolitikai tárgyú hozzászólás következett, majd a Legfelsőbb Tanács határozatban hagyta jóvá a szovjet kormány politikáját az interpellációkban és Gromiko külügyminiszter beszédében érintett kérdésekben. A Szovjetunió legfelsőbb Mese jóváhagyta az 1966. évi népgazdosagíejleszlési tervel és a költségvetést fFnlvtatás az 1. oldalrőll Pnnnv kénvisfilfi iavflslfltára a T.ennviri Rrpzsnvev m S7.KP Víl (Folytatás az 1. oldalról) teri kollégiuma tagjaként dolgozott, az utolsó három évben pedig a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságában tevékenykedik. A Legfelsőbb Tanács ülésének befejező része délután, moszkvai idő szerint 16 órakor folytatódott. A délutáni ülésen Andrej Gromiko külügyminiszter válaszolt a képviselők kérdéseire az ENSZ közgyűlés 20. ülésszakáról, az ázsiai és afrikai országok második konferenciájáról, és a Szovjetunió részvételéről e konferencián, valamint az NSZK politikájáról. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa csütörtökön jóváhagyta azokat a törvényeket, amelyeknek alapján a Szovjetunió Népi Ellenőrzési Bizottságának elnöke, a műszaki szakképzés állami bizottságának elnöke és a Szojuzselhoztehnika össz-szövetségi egyesülés elnöke a szovjet kormány tagjává válnak. Ezzel szemben a rádió és a televízió, a filmművészeti, sajtóügyi és a külföldi kulturális kapcsolatokat ápoló állami bizottságok elnökei nem tagjai a Szovjetunió kormányának. Popov képviselő javaslatára a Legfelsőbb Tanács határozatot fogadott el, amelyben a szovjet nép teljes támogatásáról biztosítja a vietnami népet és élesen elítéli az amerikai agressziót. A képviselők szívélyesen üdvözölték a VDK kormányküldöttségének tagjait, akik jelen voltak a délutáni ülésen. Az elnök ezek után szót adott Anasztasz Mikojannak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének. Anasztasz Mikojan kijelentette: „Nyolcvanadik évemhez közeledem, három évvel ezelőtt súlyos beteg voltam és megoperáltak. Mindez természetesen érezhető munkámban is. Egyre nehezebben tudok megbirkózni a munka özönével, különösen a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöki tisztjében, amely igen gyakran utazással jár együtt." Ezek után Anasztasz Mikojan bejelentette, hogy megkérte az SZKP Központi Bizottságának elnökségét, valamint a párt Központi Bizottságát, amelyeknek hosszú évek óta tagja, hogy mentsék fel ebből a tisztségéből. A pártvezetőség tagjai kérésének eleget tettek, és most ugyanezt kéri a Legfelsőbb Tanács képviselőitől is. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára közölte a Legfelsőbb Tanáccsal, hogy Anasztasz Mikojan az SZKP Központi Bizottságának elnökségétől felmentését kérte. Az SZKP Központi Bizottságának Elnöksége és a párt Központi Bizottsága eleget tett kérésének. Brezsnyev javasolta, hogy A. Mikojant mentsék fel a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnöke funkciójából és az SZKP Központi Bizottsága nevében javasolta, hogy Mikojant válasszák a Legfelsőbb Tanács Elnöksége tagjává. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára méltatta Mikojan életét és munkásságát és kijelentette: „A legnagyobb tisztelettel tekintek elvtársunk, a kommunista párt és a szovjet állam kiváló tényezőjének életútjára." A Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnöki hivatalára L. Brezsnyev Nyikolaj Podgornijt javasolta. „Pártunk és a szovjet nép jól ismerik Podgornij elvtársat, mint a párt és az állam egyik kiváló tényezőjét", — mondotta Brezsnyev és ismertette N. Podgornij munkásságát a pártban és az államapparátusban. A Legfelsőbb Tanács N. Podgornij elvtársat egyhangúlag megválasztotta az Elnökség elnökévé. f*

1! S7.fi ? * 1965 december 10