Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-10 / 342. szám, péntek

ÖSSZEHÍVTÁK AZ SZNT ÜLÉSÉT (ČTK) - A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége 1965. december 16-ra összehívta a Szlovák Nemzeti Tanács 6. ülését. A Nemzetgyűlés kulturális bizottsága a dolgozók művelődéséről tárgyalt A Nemzetgyűlés kulturális bizott­sága tegnap a dolgozók művelődé­sének fejlesztési lehetőségeivel fog­lalkozott. Dr. F. Kahuda, az ískola­és közművelődési miniszter első he­lyettese, a dolgozók Művelődését irányító bizottság elnöke ismertette a követelményt, mely szerint a Jövő­ben a dolgozók tanulmányainak sza­kosításuk elmélyítésére, műveltsé­gük kiegészítésére kell irányulnia. A kádtertervezés módszerének ha­tékonyságával és célszerűségével az illetékes szervek már foglalkoztak és továbbra is figyelemmel kísérik ezt a problémát. Az ellenőrzések és tapasztalatok alapján már kidolgoz­ták az üzemek és nemzeti bizott­ságok dolgozói ismereteinek bővíté­sére irányuló távlati terv alapelveit. Az Iskola- és Közművelődésügyi Minisztérium célja az oktatási mód­szerek korszerűsítése. Az utóbbi időben Javult a tanszerek és segéd­eszközök biztosítása. A tapasztala­tok szerint a színvonalas tanköny­vek lényegében pótolják a módszer­tani utasításokat. Fontos feladat a többi között a bérkatalógusok átdolgozása az is­kolai végzettség és a dolgozók bé­rezése kérdésének igazságos egybe­hangolása érdekében. Kahuda elvtárs beszámolóját J. Zvara képviselő felszólalása követ­te. Ezután F. Vodsloft képviselő a testneveléssel foglalkozó új törvény­javaslat alapelveit ismertette. A dél­utáni órákban dr. J. Hájek, az is­kola- és közművelődésügyi minisz­ter mutatkozott be a Nemzetgyűlés kulturális bizottságának. (km) Alexander Dubček elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Természetesen nem téveszthetjük szem elöl, hogy mindazt, amit a Ke­let-szlovákiai Vasműtől elvárunk, csak a dolgozók adhatják munká­jukkal, szakképzettségükkel s a ki­tűzött feladatok fontosságának tu­datosításával. Ami pedig ezeket a lényeges tényezőket illeti, a Kelet­szlovákiai Vasmű már eddig is a Szocialista társadalom tagjai neve­lésének gyakorlati iskolája volt, s a Jövőben egyre jobb iskolája lesz. Ismét hangsúlyozom, hogy a Kelet­szlovákiai Vasmű a cseh és a szlo­vák dolgozók közös munkájának gyümölcse, és ehhez nagyban hoz­zá járultak magyar és ukrán nem­zetiségű polgártársaink is. Az eddigi jó eredményeket nem kevésbé kö­szönhetjük a szovjet elvtársak ön­zetlen segítségének s hozzájárulá­sának is. A népünk életszínvonala emelése Színvonalasabb formatervezést Prágában a Közszükségleti Ipari Minisztérium munkatársai ismertet­ték a sajtó képviselőivel a novem­berben létrejött Ipari formatervező központ feladatait és célkitűzéseit. A központ alapvető feladatai közé tartozik a termékek formatervezési és képzőművészeti világszínvonalá­nak figyelése, mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból. A központ jövő évi munkatervében Je­lentés helyet foglal el a „kiváló termék" elnevezésű állandó kiállítás megszervezése. Annak érdekében, hogy a képző­művészeti szempontból is nagyra ér­tékelt árucikkek műszaki színvona­la is biztosítva legyen, a termelési képzőművészeti központ szorosan együtt fog működni a szabványozó hivatallal, amely a kiállításra bene­vezett termékek műszaki kivitelezé­sét fogja értékelni. A termelési képzőművészeti köz­pont célkitűzéseit vizsgálva megál­lapítható, hogy ez az új intézmény nagyban hozzájárulhat a .termékek művészi és technikai színvonala gyors emeléséhez. (sm) MÁRMOST BIZTOSÍTSA ÚJSÁGÁRUSAIM 12 OLDALAS SZOMBATI SZAMUNKAT Nagykapos — A szitakészítők hajdani fellegvára Baleset — Ordódy Katalin elbeszélése A magyar film útja — Beszélgetés Nemeskürty István filmesztétával Egy elvesztett milliós per margójára — Egy fél évszázad előtti politikai gyilkosság utóhangja Dar es Salaam — Színes, képes riport Tanzania fő­városából A Jordán partján — Mit látott az újságíró a mai Jor­dániában? érdekében kitűzött gazdasági fel­adataink teljesítésével egyidejűleg ez a Vasmű a kelet-szlovákiai nép jelentős politikai, kulturális köz­pontjaként s a dolgozók életszín­vonala sokoldalú emelésének ténye­zőjeként fontos szerepet tölt be most s a jövőben is. Ehhez a sokoldalú s gyümölcsö­ző munkájukhoz sok sikert kívánok. Tisztelet és dicsőség munkájuk­nak! Véget ért a csehszlovák—magyar egészségügyi vegyes bizottság 10. ülése (CTKJ — Tegnap Piešťanyban be­fejeződött a csehszlovák—magyar egészségügyi vegyes bizottság 10. ülése. A bizottság 1955 óta irányítja az együttműködést az egészségügy terén a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság között. Az ülés résztvevői az eddigi együttműködésről nagyon el­ismerően nyilatkoztak. Az ülés végén Vladimír Zvara do­cens, a bizottság csehszlovák szek­ciójának elnöke, az SZNT egészség­ügyi megbízottja és dr. Vilmos Gyu­la, a magyar szekció elnöke aláír­ták az 1966—67. évi együttműködés tervét. Felhívás A Csehszlovák Rádió magyar szer­kesztősége növelni kívánja a műso­raiban szereplő színészek és bemon­dók számát. Helyes magyarsággal beszélő férfiak és nők jelentkezhet­nek tehetségkutató vizsgára, akik Bratislavában és környékén, Banská Bystricán és környékén, illetve Ko­šicén és környékén laknak, a sze­replésekre be tudnak járni a stú­dióba. Az érdeklődők a következő címre jelentkezzenek: Českosloven­ský rozhlas, maďarská redakcia, Zo­chova 3. A jelentkezők írják meg életkorukat, foglalkozásukat, esetleg iskolai végzettségüket, s szerkesz­tőségünk a közeljövőben behívja őket .tehetségkutató vizsgára. MIKROBIOLÓGUSOK KONGRESSZUSA BRATISLAVÁBAN (CTK) — Tegnap kezdődött Bra­tislavában a Komenský Egyetem Or­vostudományi Karának dísztermében a Csehszlovák Tudományos Akadé­mia mellett működő Csehszlovák Mikrobiológiai Társaság V. országos kongresszusa. A két napig tartó ta­nácskozáson kiértékelik a társaság múlt évi tudományos tevékenységét, s megválasztják a társaság új bi­zottságát. SÚLYOS VASÚTI SZERENCSÉTLENSÉG (ČTK) — A trnavai vasútállomáson december 9-én a déli órákban súlyos vasút! szerencsétlenség történt. A bra­tislavai Nevädzová utcai alapfokú is­kola diákjait — akik a trnavai cukor­gyárban végzett tanulmányi kirándulás­ról tértek vissza, és a pályatest felül akartak felszállni, a 803. számú bra­tislavai személyvonatra — elkapta a tehervonat. Mégy diáklány meghalt, há­rom diák és a tanítónő súlyosan meg­sebesült és öt diák könnyebb sérülést szenvedett. A nyomozás folyik. A vasúti szerencsétlenség alkalmával Helena Ivaničová VII. B. osztályú. Ka­tarína Kolešňáková VIII. osztályos, Má­ria loštová VIII B. osztályú és Eva Šmidáková, a IX. A. osztály tanulója életét vesztette. NYIKOLAJ PODGORNIJ akit a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának 7. ülésszakán az El­nökség elnökévé választottak, ukrán származású, 1903-ban szü­letett a poltavai területen. Édes­apja vasöntő volt. Nyikolaj Pod­gornij 15 éves korában mun­kásként kezdte pályáját és miu­tán öt évig igen tevékenyen mű­ködött a Komszomolban, beirat­kozott a kijevi Élelmiszeripari Technológiai Intézetbe és mint diák 1930-ban belépett a kom­munista pártba. Miután tanulmányait 1931-ben elvégezte, 1939-ig az élelmiszer­iparban mint mérnök dolgozott. 1939—1940 és az 1941—1946-os években az Ukrán SZSZK élel­miszeripari népbiztosának helyet­tese volt, 1940—1942 között igazgatója volt a moszkvai élel­miszeripari intézetnek is. 1946-tól 1950-ig Nyikolaj Podgor­nij az Ukrán SZSZK Miniszter­tanácsát képviselte a Szovjetunió kormányában, majd pártmunkát végzett és az ipari szempontból igen fontos harkovi területi párt­bizottság vezető titkáraként mű­ködött. 1953-ban Ukrajna Kom­munista Pártja Központi Bizott­ságának másodtitkárává, négy évvel később pedig első titká­rává választották. 1956-tól PodgorniJ az SZKP Központi Bizottságának tagja, 1958-tól a Központi Bizottság El­nökségének póttagja, 1960-tól a Központi Bizottság elnökségi tagja és 1963-tól a Központi Bi­zottság titkára. Nyikolaj Podgornijt több ízben is megválasztották a Szovjetunió és az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsa képviselőjévé. Az állam és pártapparátusban szerzett érdemeiért 1963-ban a „Szocialista munka hőse" címet adományozták Podgornij elvtárs­nak. GROMIKO VALASZA a képviselők interpellációira Szovjet—csehszlovák barátsági nagygyűlés Moszkvában Moszkva (ČTK) — A moszkvai Cskalov kultúrház termében a ba­rátsági, kölcsönös segélynyújtási és a háború utáni együttműködési szovjet—csehszlovák szerződés alá­írásának 22. évfordulója alkalmából tegnap ünnepi gyűlést tartottak. A moszkvaiak szívefyesen udvözöT-' ték a csehszlovák vendégeket — közöttük Oldfich Pavlovskýt, Cseh­szlovákia moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, vala­mint a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottságának küldöttségét Jan Némec főtitkár ve­zetésével. Viktor Turovcev bevezetőjében a moszkvai dolgozók szívélyes üdvöz­letét tolmácsolta Csehszlovákia né­pének és kijelentette, hogy a szov­jet és csehszlovák népet összeköti a marxi—lenini Ideológia és a kö­zös cél: a kommunista társadalom építése. Gromiko a feltett interpellációs kérdésekre válaszolva egyórás elő­adást tartott, amely tartalmában és jelentőségében túlnőtt a kérdések megválaszolásán. Az első interpelláció az ENSZ­közgyűlés mostani ülésszakára és az ott előterjesztett szovjet javas­latok fogadtatására vonatkozott. A szovjet külügyminiszter válaszá­ban rámutatott, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződése, amely az Egye­sült Államok vietnami agressziójá­nak következménye, rányomta bé­lyegét a 20. ülésszak egész munká­jára. Hozzáfűzte, hogy Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika or­szágainak túlnyomó többsége elítéli az Egyesült Államok indokínai ma­gatartását. New Yorkban többször találkoz­tunk az Egyesült Államok képvise­lőivel — jelentette ki Gromiko — és velük is közöltük, hogy a Szov­jetunió továbbra is következetesen támogatja azt a rendezési progra­mot, amelyet a VDK az ismert négy pontban előterjesztett. Ismeretes, hogy a Szovjetunió az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakán két fontos határozati javaslatot nyújtott be az atomfegyverek el­terjedésének megakadályozásáról, illetve a más államok belügyeibe való be nem avatkozásról. A külügyminiszter rámutatott, — hogy a két javaslat nyomban az ér­deklődés előterébe került. Az első határozati javaslatot az Egyesült Államok is megszavazta, „de saj­nos magatartása merőben eltérő" — jegyezte meg Gromiko. A másik javaslattal kapcsolatban Gromiko kijelentette: a Szovjetunió e javaslat előterjesztésével nem a saját közvetlen érdekeiről gondos­kodik, a Szovjetunió helyt tud állni maga a világon, azonban sok állam van, amelyeknek kellő nemzetközi biztosítékot kell nyújtani a külső beavatkozás ellen. Egészben véve Gromiko igen je­lentősnek tartotta, hogy az ENSZ­közgyűlés ülésszakán felvetődött sok kérdésben azonos, vagy közeli álláspontról tanúskodtak a szocia­lista országok és az el nem köte­lezett országok képviselői. A szov­jet kormány nevében ismételten kö­szönetet mondott azoknak a kor­mányoknak, amelyek az ENSZ-ben megértést tanúsítottak a Szovjet­unió békepolitikája iránt. Az afroázsiai csúcsértekezlet té­maköréből előterjesztett interpellá­ciókra válaszolva, Gromiko hangsú­lyozta, hogy az előkészítő külügy­miniszteri értekezleten a Szovjet­unió részvételének kérdése kedvező fogadtatásra talált. Ami az elhalasz­tást illeti, leszögezte, hogy a Szov­jetunió véleménye szerint az össze­hívás időpontjának kérdését az afri­kai és ázsiai országok többségének a konkrét helyzettel összhangban kell eldöntenie. A szovjet külügyminiszter az ázsiai, afrikai és latin-amerikai or­szágok jövő januárban esedékes ha­vannai szolidaritási értekezletét, amely az első a maga nemében, az antilmperialista és antikolonlalis­ta erők széles képviseletén alakuló fontos fórumának nevezte, ahol a Szovjetunió mint a találkozó részt­vevője mindent megtesz, hogy erő­sítse a békeharc és a nemzeti fel­szabadulásért folyó harc frontját. Andrej Gromiko beszédének má­sodik felében a nyugatnémet kor­mányprogramra vonatkozó Interpel­lációra válaszolt és itt lényegében négy kérdést érintett: a német bé­keszerződés kérdését, az európai határok kérdését, a nyugatnémet atomfegyverkezési törekvéseket és Nyugat-Berlin kérdését. — Nyugat-Németországnak még kifizetetlen adóssága van a népek­kel, mindenek előtt a Szovjetunió népével szemben — mondotta a né­met békeszerződésre utalva, majd hozzáfűzte, hogy „ha azok politikai rövidlátása, akik a politikát Nyu­gat-Németországban meghatározzák, szükségessé teszi, népünk benyújtja a számlát." Az európai határokkal kapcsolat­ban ezt mondotta: „A Szovjetunió és sok más európai ország nem hajlandó attól függővé tenni bizton­ságát, hogy az NSZK kormánya elégedett-e, vagy sem a második világháború eredményeivel. „A szocialista országok bármelyi­kének határai elleni támadást a Szovjetunió a saját határai elleni támadásnak tekinti az összes ebből adódó következtetésekkel" Je­lentette ki Gromiko. A szovjet külügyminiszter a to­vábbiakban rámutatott: az NSZK igyekszik megtorpedózni az atom­fegyverek elterjedésének megakadá­lyozásáról szóló szerződést, s „van­nak körök, melyek lépésről-lépésre engednek az NSZK követeléseinek." Az Egyesült Államoknak világos választ kell adnia — hangsúlyozta — mert a Bundeswehr atomfegyve­rekhez juttatása és az atomfegy­verek elterjedésének megakadályo­zása nem egyeztethető össze egy­mással. Az NSZK kormányának nyugat­berlini provokációira kitérve, Gro­miko kijelentette: — Minden olyan kísérlet, amely ennek a városnak az NSZK-ba tör­ténő beolvasztására irányul, megfe­lelő visszavágásban fog részesülni. Andrej Gromiko végül azt mond­ta, a szovjet nép jól tudja, hogy Nyugat-Németországban nem kizá­rólag hétpróbás militaristák és re­ýanára vágýó elemek élnek. Nyugat-Németországban vannak emberek, akik nem hajtottak fejet a fasizmus előtt, akik bátran har­colnak a szabadságért. Ök tudják, hogy élnek a német munkásosztály dicső hagyományai — jelentette ki. A szovjet külügyminiszter beszé­dét a Legfelsőbb Tanács képviselői, valamint az ülésteremben nagy­számban megjelent diplomaták és külföldi tudósítók élénk érdeklődés­sel hallgatták. A beszéd után több külpolitikai tárgyú hozzászólás következett, majd a Legfelsőbb Tanács határo­zatban hagyta jóvá a szovjet kor­mány politikáját az interpellációk­ban és Gromiko külügyminiszter beszédében érintett kérdésekben. A Szovjetunió legfelsőbb Mese jóváhagyta az 1966. évi népgazdosagíejleszlési tervel és a költségvetést fFnlvtatás az 1. oldalrőll Pnnnv kénvisfilfi iavflslfltára a T.ennviri Rrpzsnvev m S7.KP Víl (Folytatás az 1. oldalról) teri kollégiuma tagjaként dolgozott, az utolsó három évben pedig a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságában tevékenyke­dik. A Legfelsőbb Tanács ülésének be­fejező része délután, moszkvai idő szerint 16 órakor folytatódott. A dél­utáni ülésen Andrej Gromiko kül­ügyminiszter válaszolt a képviselők kérdéseire az ENSZ közgyűlés 20. ülésszakáról, az ázsiai és afrikai országok második konferenciájáról, és a Szovjetunió részvételéről e konferencián, valamint az NSZK po­litikájáról. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa csütörtökön jóváhagyta azokat a törvényeket, amelyeknek alapján a Szovjetunió Népi Ellenőrzési Bizott­ságának elnöke, a műszaki szakkép­zés állami bizottságának elnöke és a Szojuzselhoztehnika össz-szövetsé­gi egyesülés elnöke a szovjet kor­mány tagjává válnak. Ezzel szemben a rádió és a tele­vízió, a filmművészeti, sajtóügyi és a külföldi kulturális kapcsolatokat ápoló állami bizottságok elnökei nem tagjai a Szovjetunió kormányá­nak. Popov képviselő javaslatára a Legfelsőbb Tanács határozatot foga­dott el, amelyben a szovjet nép tel­jes támogatásáról biztosítja a viet­nami népet és élesen elítéli az ame­rikai agressziót. A képviselők szí­vélyesen üdvözölték a VDK kor­mányküldöttségének tagjait, akik jelen voltak a délutáni ülésen. Az elnök ezek után szót adott Anasztasz Mikojannak, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének. Anasztasz Mikojan kijelentette: „Nyolcvanadik évemhez közeledem, három évvel ezelőtt súlyos beteg voltam és megoperáltak. Mindez természetesen érezhető munkámban is. Egyre nehezebben tudok meg­birkózni a munka özönével, különö­sen a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöki tisztjé­ben, amely igen gyakran utazással jár együtt." Ezek után Anasztasz Mikojan be­jelentette, hogy megkérte az SZKP Központi Bizottságának elnök­ségét, valamint a párt Központi Bi­zottságát, amelyeknek hosszú évek óta tagja, hogy mentsék fel ebből a tisztségéből. A pártvezetőség tagjai kérésének eleget tettek, és most ugyanezt kéri a Legfelsőbb Tanács képviselőitől is. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára kö­zölte a Legfelsőbb Tanáccsal, hogy Anasztasz Mikojan az SZKP Közpon­ti Bizottságának elnökségétől fel­mentését kérte. Az SZKP Központi Bizottságának Elnöksége és a párt Központi Bizottsága eleget tett ké­résének. Brezsnyev javasolta, hogy A. Mi­kojant mentsék fel a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége elnöke funkciójából és az SZKP Központi Bizottsága ne­vében javasolta, hogy Mikojant vá­lasszák a Legfelsőbb Tanács Elnök­sége tagjává. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára méltatta Mikojan életét és munkásságát és kijelentette: „A legnagyobb tisztelettel tekintek elv­társunk, a kommunista párt és a szovjet állam kiváló tényezőjének életútjára." A Legfelsőbb Tanács Elnöksége el­nöki hivatalára L. Brezsnyev Nyiko­laj Podgornijt javasolta. „Pártunk és a szovjet nép jól is­merik Podgornij elvtársat, mint a párt és az állam egyik kiváló té­nyezőjét", — mondotta Brezsnyev és ismertette N. Podgornij munkás­ságát a pártban és az államappará­tusban. A Legfelsőbb Tanács N. Podgornij elvtársat egyhangúlag megválasz­totta az Elnökség elnökévé. f* 1! S7.fi ? * 1965 december 10

Next

/
Thumbnails
Contents