Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-25 / 357. szám, karácsony

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZÓ SZLOVÁKI A KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 1965. DECEMBER 25. KARÁCSONY XVIII. ÉVFOLYAM 357. szám Ára 50 fillér K

arácsony.. t Ä fenyőfákon felvillanó gyertyák fénye, az örömszerzés érzése kellemes derűbe vonja ilyenkor az otthonokat. Közelinek és ugyanakkor emberinek érezzük az ünnepet. A szeretet és békesség gondolata avatja szerte a földkerekségen ilyen meghitté ezt a napot. Eszmei eredetét tekintve a karácsony ugyan a kereszténység ünnepe, maga a gondolat azonban egyidős az emberiséggel. Békesség a Jóakaratú emberekiek! — így hangzik a karácsonyi Izenet, az emberek ajkán megfo»almazott jókívánság. Az Idő történelemmé formálódott tanulsága >zerint ez az óhaj azonban a békére vágyó emberek szakadatlan kiáltásaként ér ma is tudatunkig. ^ béke gondolata sohasem fakulíat, sohasem szürkülhet, hisz a lékesség-óhajtás a korok és idők engerében mindig a beteljesülés tetteket sürgető igéjeként szólt a jóakaratú emberekhez. Ezredévek tanúsítják, hogy a béke: summája. Nincs olyan kor, melyben kelték volna meg ezt a gondolatot; hogy a fejlődés, az ember magasztos merő és segítő, az emberiesség világá rend első dekrétuma is — először a a béke gondolatát állította a történél^ zéppontjába. Igaz, a történelem folyamán a hódítók, az emberiség létérdekel ellen ármánykodók ajkán is gyakori volt e szó. Elég azonban hallani a háború tébolyodott igézetében élők mai karácsonyi szózatait, s látni a szózatok mögött nem is éppen megbúvó valóságot, hogy meggyőződjünk arról, kik azok, akik az embert gyilkossá aljasítják. Az élet szeretete, az ember féltése, s két világégés után a jövőért érzett aggodalom azonban megtanított bennünket arra ís, hogy szenvedélyesen gyűlöljük mindazt, ami — a népek sorsával hazárdírozva — egy új apokalipszis rettenetét akarja hozni az emberiségre. Mily ellentmondás a béke és szeretet ünnepén gyűlöletről szólni; s az élet természetes, emberi törvényeinek milyen mély megértését tanúsítják az elmúlt hónapok és évek eseményei, amikor a szocializmus erőinek higgadtsága mentette meg nem egyszer a népeket a szakadék szélén táncoló „véres, ostoba feneségek" Játszadozó abszurdumátőll (Sugár György felvétele) Ä karácsonyi szózatok kifogyhatatlansága mögött a béke ügyének ez a nemes, férfiasan higgadt munkálása nemcsak elismerést vált ki, hanem mozgósítja is a világ népeit, a jóakaratú embereket. A „dühösséggel keresett dicsősség", s a siránkozó kilátástalanság vagy tehetetlenség helyett a béke gondolata összefogást sürget, s korparancsként, az emberiség érdekelt szol;áló tetteket követel. Mert a ma jmbere nem éri, nem érheti be csupán a könyörgés jámborságával. Ahhoz, hogy végre igaz, végre valóság legyen a béke, s a fegyverdörgések moraját szerte a világon a békés alkotó, építőmunka ritmusa hatálytalanítsa, arra van szükség, hogy az emberiségnek ez az ősidők óta élő vágyakozása erőteljes harci követeléssé váljon. Erőnk tudatában sorompóba állunk a békéért, hogy a háború, a pusztulás esélyei helyett a béke növekedjenek. A harci eszközökben való bizahelyett azonban az Ember, az emberiség eretámaszkodunk ... A magunk erejére ls. A békéért jrzett egyéni felelősség, s az alkotó munkában való áldozatkész részesedés lehet az egyetlen út, mely céljainkat szentesítheti. „Igemálhákkal rakott az agyunk" vallja a költő, s a mi legfőbb gondunk, hogy az ember esendőségének újabb bizonyítékait semmilyen kalandorpolltika ne szállíthassa. A háború lidérce és felelőtlensége, ezerévek csatatörténete helyett a. béke történelmét akarja ma írni az emberiség. Békére vágyik a világ, az élet igazi értelmére, Jutalmára. Béke — szeretet nélkül azonban elképzelhetetlen, teljességgel lehetetlen. Az emberi méltóság elsőszülöttségi joga csakis a béke által igazolódhat. A béke útját a jóakaratú emberek összefogása, a szeretet, és nem a szeretet nyomora egyengetheti. A

karácsonyi gondolatnak ez a máig érő ős-igaza lehet a csorbíthatatlan béke megalkotásának egyetlen, igazán emberhez méltó alapja. Minden tett csak innen rajtolhat, hogy beváltsa a költő fogalmazta békesség-óhajtást: „Szállj le felséges palotád egéből, Békél mennyeknek koronás leányai Haj! sok országok szava kér, felen] meg Már valahára", F6N0D ZOLTÁN U Thant üdvözli a vietnami karácsonyi fegyverszünetet A FŐTITKÁR TARGYALASOKBAN, MAJD BÉKÉS RENDEZÉSBEN REMÉNYKEDIK • New York (CTK) — U Thant ENSZ-főtitkár üdvözölte a vietnami karácsonyi fegyverszünetet. Reményét fejezte ki, hogy a fegyverszünet után tárgyalások, majd végre béke lehet. Washington beleegyezését a 30-órás karácsonyi fegyverszünetbe azzal magyarázzák, hogy az Egyesült Államoknak nincs mit vesztenie e rövid idejű fegyverszünettel. Amikor a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front december 8-án 12-órás fegyverszünetet javasolt, Washington először arról beszélt, hogy ez csupán propaganda, de később nyilvánvalóvá vált, hogy tekintettel a közvéleményre, nehezen utasíthatná vissza ezt a javaslatot. Washington végül hosszas tárgyalások után ellenjavaslatot nyújtott be, melyben az eredetileg Javasolt 12 órát 30-ra hosszabbította meg. Figyelemre méltó, hogy fohson elnök eddig még nem nyilatkozott a karácsonyi fegyverszünetről, holott az elnök rendszerint minden alkalmat megragad, hogy Jó híreket jelentsen be. Nguyen Huu Tho, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítást Front Központi Bizottságának elnöke karácsonyi üdvözletében köszöntötte a vietnami kérdés igazságos megoldásának amerikai híveit. Huszonöt amerikai békeszervezet 400 tagja nagy felvonulást rendezett a manhattani Herald Square-en a kormány vietnami politikája ellen. A dél-vietnami hazafiak tegnap Da Nangtól 48 kilométerre délre Lac Sonnál megtámadták a kormánycsapatok pozícióit. A saigoni csapatok nagy veszteségeket szenvedtek. Olvasóink karácsonyfája alá • Az Oj Szó 1966-ban napi 8 oldalon (szombaton 12 oldalon) jelenik meg • Oj rovatok, egész oldal sport • Újévi számunkkal kapják kézhez naptárunkat A béke és a szeretet ünnepén kopogtatunk be olvasóinkhoz. Tudjuk, együtt a család, a fenyőillatú szobában meghitt a hangulat, és ilyenkor nem illő zavarni a békés családi nyugalmat. Nem, nem akarunk alkalmatlankodni, hisz ilyenkor a legjobb barátok sem látogatják egymást. A karácsony a család ünnepe.,. Lapunk olvasóinak is népes a családja. A családtagok a fenyőfa alá rakják ajándékukat, mi is szerény ajándékot szeretnénk átadni olvasóinknak, előfizetőinknek. Miféle ajándékot adhat egy lap, egy szerkesztőség olvasóinak? Nos, nem készítettünk ezüstszalaggal átkötött csomagot, nem aranyoztunk diót, de amit adunk, őszintén, szívből adjuk. Lapunk január 1-től napi 8 oldalon, új formátumban jelenik meg. A terjedelem bővülése lehetővé teszi, hogy az eddiginél sokkal több színes, érdekes anyagot közölhessünk. Az új formátumra való áttérés meggyorsítja az előállítást, kitolódik a zárási idő, és ha egyszerre nem is oldódik meg minden, bizonyára kevesebb lesz a panasz a „másnapos" hírekre. Újévi számunkban megkezdjük — amint erről már hírt adtunk — Egri Viktor I lo n a című kisregényének közlését folytatásokban. Ugyanebben a számban indul Az újságolvasók kisolimpiásza. (A feltételeket és a díjakat a 2. oldalon ismertetjük.) Ojévi számunkkal együtt kapják kézhez olvasóink az Oj Szó naptá• rát. Ez alkalommal kérjük olvasóinkat, hogy a naptárhoz mellékelt megrendelőlapot elsősorban Ismerőseiknek, szomszédjuknak adják át, akik eddig nem fizetik elő lapunkat. Szeretnénk, ha olvasóink, előfizetőink tábora — a múlt évekhez hasonlóan — a jövő évben tovább gyarapodna. Ehhez kérjük olvasóink segítségét ls. A jövő évben rendszeresen közlünk folytatásos regényeket. A nyár kezdetére nagy r e J tvényversenyt készítünk elő — valóban értékes díjakkal (többek között külföldi utak). Bővített terjedelmünk lehetővé teszi, hogy napi egész oldalt szenteljünk a sportnak. Így sportrovatunk színesebb, érdekesebb, tartalmasabb lesz. Ugyancsak az újévi számtól — szintén egész oldalon — indítjuk űj napirovatunkat Krónika címmel. Természetesen sok-sok további terv, ötlet lapul még tarsolyunkban. Egyelőre csak azokat említettük, melyeknek megvalósítása csupán napok kérdése. Olvasóinknak nemsokára lehetőségük adódik elbírálni szerkesztőségünk törekvéseinek eredményeit. Elárulhatjuk, hogy minden űj, ami a jövő évtől lapunkban napvilágot lát — olvasóink javaslatai, kívánságai alapján született. Ezért örülnénk, ha észrevételeikkel továbbra is segítenék munkánkat. Ennek reményében búcsúzunk az óesztendőtől idei utolsó szombati számunkkal. Legközelebbi szombati számunk már a jövő év első napján jelenik meg. Meggyőződésünk, hogy ez az év lapunk történetében újabb sikeres fejezetet jelent majd. Jléíapá játó&ifí Tegnap Télapók vol• tunk, általában komoly emberek vagyunk, de ma... ma gyerekek vagyunk Ismét. Mármint mi apák, pontosabban: a fiúgyermekek apát. Mert mit vettünk szere tett gyermekünknek a karácsonyfa alá? Vallja be ön is, kedves olvasó, hogy azt, amire safát gyermekkorában fájt a foga, de valahogy sohasem futott hozzá, s most megvette végre magának ... pardon — a fiá nak. Megvallom, alig vártam, hogy a nagyobbik fiú ezekben a karácsony előtti napokban az iskolában legyen már, s a kisebbiket vigye a mamája sétálni, mert akkor egyedül maradhattam azzal a csodás mágneses, Ide-oda járó, emelőjét mozgató kotrógéppel ... Óe kérem, játék ez? Az ember folyton csak az Óráját lest, mikor jön haza a nagyobbik, mikor fut eszébe a mamának viszszatérni a sétából... Ah, nem igazi Játék ez, lopva, titokban. De ma, ma, kedves olvasó már legálisan, mindenki szeme láttára, nyíltan és teljes odaadással vethetem magam a gyönyörű bágerre. Ide a fogantyút, úgy... most a gombot ... látod, kisfiam, így emel, most ha vtszszateszem a fogantyút, kiszórja... ha elengedem a gombot, a kereke indul meg. „Ne rontsd el a gyerek Játékát, könyörgöm" — hallom nejem hangját. f)e szívem, meg kell ^ mutatni a gyereknek, hogyan kell bánni vele — legalizálom boldog és önfeledt Játékomat és úgy elmerülök a Játszásban, hogy észre sem veszem kicsi fiam szomorú pillantását, amelyből — ha oda figyelnék — kiolvashatnám: „Hát ezért vártam annyira a Télapót?" V. G.