Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-23 / 355. szám, csütörtök

> <« , «. „ y., . rfjn.i.,.. .I it mi i pi gi jj i ni mni^nun . I I ihup .n ww vm W WW | JfT i Az újjáépült Izsa egy része. A község szinte a felismerhetetlenségig megváltozott. (Bachan felvétele) Mottó helyett: „Levelesdohányát a béres leveszi a gerendáról, és a küszöbre teszi." Kilencéves fiúcska ízlelgeti a szavak értelmét: Dohány, béres, gerenda, küszöb... Béres! Apuka, mit jelent, hogy béres? Va­lami emberféle? CSÖPPBEN A TENGER 1. Farkasdpuszta. Körülöttünk decemberi napsugarak táncolnak a hótakarón. A vakító fényességben egyetlen szürke csík, az országút kanyarog. Erre, távol a fő­útvonaltól, jóformán csak az állami gazdaság jármüvei közlekednek. Az út gödrös, javítást igényel. Bent a major közepén egy tucatnyi gyermek csatá­zik. Érkezésünkre megszakítják a harcot. Közrefogják az autót. Szemük kíváncsian ragyog. Egy öt év körüii kis pufók visítva közli: Gyejekek, ez Vojgai 2. — Az én jó uram a legöregebb béres, diplomát ls ka­pott ... A diploma díszes rámába foglalva ott függ az asztal felett. Hruska János hatvanöt esztendőt dolgozott be­csülettel a majorban, amely a felszabadulásig egyházi birtok volt, azóta a Bajcsi Állami Gazdasághoz tartozik. Az elismerést kerek egy hónapja, nyolcvanadik szüle­tésnapján kapta. Magas, nagy darab férfi lépi át a küszöböt. Hosszú, fekete télikabátot, sapkát visel. Jobb kezében sétabot. Dereka kicsit elörehajlik de mozdulata így is sejteti a valamikori kemény legényt. Dús haja, bajusza alig de­resedik. Kézfogása férfias, nem árulja el a vállára ne­hezedő nyolc évtizedet. Hangja erőteljes, emlékezőtehetsége megkapóan gyors. Hat évet járt iskolába — ha volt cipője — és két évig Ismétlőbe, egyszer hetente vasárnap reggel. — Horváth tanító úr három major — Mihályvár, Új­tag, Farkasd, — cselédeinek közel hetven gyermekét oktatta. Emlékei tárházából meglepő egyszerűséggel szedegeti elő az események pontos Időpontját. Ogy jelzi a napo­kat, mintha csak a tegnapról szólna. Tizenöt éves korá­ban lépett szolgálatba. Fél kommenciót kapott. Három hónaponként: ötven liter búzát, harminc liter rozsot és hat forintot. Tizenhatan voltak testvérek, s az apróságok közül csak négy fiú és három lány érte meg a felnőtt kort. ö volt a legidősebb. Apja mellett, aki bognár volt — két tehén tartásának jogával — neki is vállalnia kellett a népes család eltartásának gondjait. Családjuk­ban — mint másutt is — rendszerint három gyermeknek volt egy öltöny ruhája. Felváltva hordták. Hatalmas, csontos kezét az asztal fölé emeli. Ahogy megfordítja kezefejét, bütykös ujjai koppannak az asz­tal lapján. — Ezekkel kerestem a mindennapit! E vasmarék szorított ostornyelet, ekeszarvat, fegyvert, gyeplőt, ma pedig a bütykös ágdarabka simul, amely lé­péseinek biztonságát szolgálja. 3. Nyolcvan évéből egy évtized, — pontosabban 7 év — egy-egy eseménye szinte naponta felbukkan emlékezeté­ben. — 1914. november 26-án délelőtt 11 órakor kerítették be századunkat az oroszok. Számomra a háború csak 1921 februárjában ért véget. Ekkor értem haza a hadi­fogságból. Bejárta a fél Oroszországot. A 1917-es októberi forra­dalom, Vlagyivosztok környékén találta. Kis faluban dol­gozott egy gazdag parasztnál. — A burzsujokra mindig haragudtam... Valahol ott a Bajkál-tó körüli erdőkben, — ahová egy kis falu népével együtt menekült a „burzsuj kozákok elől" — érett benne elhatározássá a gondolat: igazuk van a vörösöknek, egyenlőséget, új társadalmi rendet kell teremteni. Zavaros, nehéz Időkben ismerkedett az első munkásál­lam új rendjével. Életösztöne a forradalom mellé állí­totta. Mégis, amikor komiszárrá akarták választani, nem vállalta. Ez időben csillant fel előtte a hazatérés lehe­tősége. Az asszony, a két kisgyermek, mint a mágnes állandóan hazahúzta. 1921 nyarán kopogtatott be Bajcson- Kazár István elv­társhoz, aki az akkor alakuló kommunista párt elnöke volt. — Ott voltam, láttamI Tegyünk mi ls úgy, mint az orosz munkások. Farkasdpusztán ő volt az első pártbizalml. Akkor még azt hitte, hogy egy-két év múlva is követni lehet az „orosz példát". Éjszakánként meg vasárnap hajnalban Köbölkútra járt gyűlésre. Persze titokban, hogy észre ne vegye az intéző, meg a csendőrök. De nem került sor az orosz példa követésére. — Küszködtünk, egyszer sztrájkoltunk ls. De élni kel­lett ... Milyen élet volt ez? Az első felesége két árvát ha­gyott. A második házasságukból három leány született. Heten zsúfolódtak össze egy szobában, a konyha, — a nyitott tűzhely — közös volt egy másik családdal. Tizennyolc évig dolgozott a gőzekénél. Hajnali három­tól este tízig. Évente 2500—3000 holdat szántottak fel. — Ekkor erőltettem meg a szememet. Ezt a szemüve­gemet 1925-ben vettem. Csak ritkán használom, olva­sásnál ... 4. Az évek tovaszálltak. Kettecskén élnek. Egész életük­ben azért küzdöttek, hogy gyermekeik szakmát tanul­hassanak, hogy biztos kenyeret adjanak kezükbe. Hruska néni leveleket szed elő. Bratislaváből, Magyarországról, Marianské Láznéból írnak gyermekeik, unokáik. Egészsé gesek, boldogok. — Nekünk is megvan mindenünk. Csak mindig félek, hogy az emberem elesik a havas úton. Éjjelre újból elmegy... — Valakinek őrködni kell. A fiatalok Bajcsra mennek a kis autóbuszon. Hadd mulassanak.. Hosszú az éjszaka, sok minden eszébe Jut. Éjjel, ami­kor a kis erdő felé néz, azt hiszi, hagy a Bajkál-tó mellett jár... Alkonyodik. Hazajöttek az iskolások. A nagy eperfa alatt elkeseredett közelharc dúl, egy egész tucat „har­cos" hempereg a hóban. Az alacsony léckerítés mögül Idős házaspár nézi a játszókat. A nyolcvanéves öregember csupán annyit mond: — Közülük egy sem lesz béres. CSETO JÁNOS TÉLI JÁTÉKOK HA FÁRADT VAGY, egészen ter mészetes, hogy pihenni vágysz. Kell ezt tanulni? Bizony ha alaposab ban körülnézünk megfigyeljük mit csinálnak az emberek szabad ide­jükben, rájövünk, hogy az emberek többsége nem tud pihenni. Még nem tanultuk meg mi a helyes pi­henés. Sokak számára a pihenés azt Je­lenti, hogy munka után végig dől­nek a heverőn, kezükben újsággal, fejük felett a bömbölő rádióval. Má­sok füstös kocsmában sör mellett, kávét és konyakot fogyasztva a ká­véházban töltik szabad idejüket, ahol ugyancsak szakadatlanul szól a rádió. Az az elképzelés tehát, hogy a pihenés tulajdonképpen fek­vést, ülést, minél kevesebb mozgást jelent, még abból az időből szárma­zik, amikor a fizikai munka volt túlsúlyban s abból következett a tes­ti fáradtság. Ma azonban, amikor a legnehezebb munkát már gépek végzik, amikor az ember főleg agyá­val és idegeivel dolgozik, a fáradt­ság is más. s így a pihenésnek is másnak kell lennie. De ha azt mond­juk az embereknek, hogy ülő fog­lalkozású munkájuk után mozgásra, sportra, vagy legalább egy nagy sé­tára van szükségük, ezt személyes szabadságuk elleni támadásnak fog­ják minősíteni. A SZÜLÖK PIHENÉSÉRŐL alkotott helytelen elképzeléseiket tovább ad­ják a gyermekeknek. Csak egy pél­dát említek meg, de az mindennél többet mond. Az óvónéni szabad­ságra készült. „A Tátrába megyek" gyerekek, — mondotta kis védencei­nek — pihenésre van szükségem". „És mit fog csinálni?" — kérdezi az egyik gyermek. „Sétálni fogok, sokat szánkózni, síelni." „Ugyan — húzta el a száját az egyik kis okos. — Hiszen ha sízni log, akkor nem pihen. Itt egy szék, tessék leülni. Ez a pihenés." Téli szünet kezdődött az iskolá­ban. Néhány szabad nap áll a gyer­mekek előtt, amikor kipihenhetik az iskolai kötelezettségek fáradalmait, amikor felüdülhetnek. Ám előfordul gyakran az is, hogy a szülők a diá­kokat arra kényszerítik, hogy a szünidőben ls könyveik felett ülje­nek és pótolják a mulasztottakat. Nem állítom, hogy ez teljesen hely­telen. Ha van pótolni való, azt ak­kor kell elvégezni, amikor idő van rá. Csak ne tévesszük szem elől, hogy a Jó szándék is kárba veszhet és éppen ellentétes eredményt hoz­hat. A TANULÁS AZ AGY MUNKÁJA, s bizony az agy is elfárad. Időnként szüksége van kikapcsolódásra. A fá­radt, vérszegény agy csak lassan és nehezen fogadja be az anyagot. Ha tehát a tanulónak a szünidőben mulasztásokat kell pótolnia napon­ta 2—3 órát tanuljon, s a nap többi részében lehetőleg a szabad leve­gőn mozogjon. Ha Így szervezzük meg a napirendjét, nagyobb kedvvel és több eredménnyel végzi majd a tanulást is. A gyermeknek ugyanis a felnőttektől eltérően természetes szükséglete a mozgás. Azok részére, akik a szokásos szánkázáson, hógolyózáson és jég­korongon kívül másfajta téli szó­rakozásra ls vágynak, néhány játé­kot Itt közlünk: Fás vagy bokros terepen két vagy három csoportra osszuk a síző gyer­Mint már beszámoltunk .róla, a Rozsnyói Magyar Munkásdalárda december 19-én ünnepelte megalakulásának 100. évforduló­ját. Fábry Zoltán alább közölt írása — me­lyet a rozsnyói dalosoknak írt — a jubi­leum alkalmából rendezett ünnepségen hangzott el. R ozsnyó dalárdája centenáriu­mát ünnepli. És vele nemcsak a szlovákiai magyarság ünnepel, de szocialista ál­lamunk egésze. És még valami, valaki: egy Irő, aki egyben rozsnyói öregdiák is. öregdiák, kit betegsége távol tart az ünneplőktől, de aki lélekben ott van, és üzenve szól. Nem illetéktelenül. A valahai rozsnyói diák nem volt éppen utolsó részese a rozsnyói dalkul­túrának. Az egykori evangélikus főgimnázium kis, nyolcas vagy tizenhatos (már nem emlék­szem) kamarakórusának volt a tagja. Szállt az ének szárnyán, hogy később betűk során át szóljon egy nagyobb közönséghez. Hang és szó Itt egybeolvad, ahogy az ének­hang és kimondott vagy leirt szó között — ha igaz — sose lehet különbség. Emberi hang mind­kettő: emberségé. Neve van, rangja van: vox humán a. A költészet, mondja egy ismert meghatározás, az emberiség anyanyelve. És mi más a zene, az ének? Az ember hangját nem lehet elfojtani. Az írott, a nyomtatott szó és a vésett kotta élet­ben tartja. De a nyersanyagot, a könyv betűjét és a kotta hangját — olvasva, énekelve, zenél­ve — ember élteti, éleszti és harsogja. Korunk pokoli gonoszsága — a háború — azonban el ls pusztíthatja, elnémíthatja. Elég, ha kimondom FÁBRY ZOLTÁN: A TISZTA FORRÁS ÉNEKE... a szót: atomháború, — és máris felrémlik a le­hetőség: a nyomtatott betű és a vésett kotta hamu lesz, pernye lesz. A könyv és kotta életéről, vagy haláláról van itt szó. Micsoda borzalmakat élt ét az emberi­ség, de akármilyen kilátástalan volt ls a Jövő, mindig akadt, aki mondta: Fiaim csak é n e k e 1 J e t s k».. |\e egy atomháború után lesz-e ember, aki " szól, és ajak, amely énekel? A sző, a hang művelői, a betű olvasói, a kották életre­keltői ezt a mindenképpen reális lehetőséget sző és mukkanás nélkül elfogadnák? A hang — a sző az ének — beletörődne a síri csend­be? Az elmúlásnak ezt a lehetőségét és ve­szélyét eltűrnék? Ez évben, szerte a világon, magyarok és nem magyarok Bartók Béla emlékének áldoz­nak. Bartók nemcsak a zene magyar világnagy­sága, de morális alapállásában, erkölcsi maga­tartásában —a gonosszal, a fasizmussal szem­beni ellenállásban — ls példa volt és világító útmutatás marad máig, az atomfaslzmusig. Ze­néje és emberi magatartása között nem volt, nem lehetett különbség. Egy forrás táplálta mindkettőt. Hangja, zenéje az ember, az em­beriség hangja, tette volt: legtisztább legtömé­nyebb vox humana. Ha Bartókra gondolunk, zenei és emberi pa­rancsát kell követnünk „csak tiszta for­rásból". Csak tiszta vizű forrásból szabad merítenünk. És ez ma azt Jelenti, hogy a tiszta vizű forrásokat — az emberi tisztaságot és tisztességet kell megőriznünk és megvédenünk a háború gonoszságának bestiális szennyárada­tával szemben. A zene, a dal, mit ember alkot és éltet: a tisztaság forrása. A zene, a dal, a legnagyobb kollektivitás: mindenkié. A zene, az ének tisz­ta vizű forrása az a csoda, mely az értől az óceánig egyformán árad, mely nem ismer ha­tárokat, akadályokat. A zene, az ének a testvériség szólama, him­nusza és parancsa. A zene, az ének népeket, nemzeteket köt össze. Amit Bartók 1931-ben Irt a román Octavianiü Beü-nak, az maradandó útmutatás marad végig, mindenkorra: „Az én igazi vezéreszmém a né­pek testvérré válásának esz­méje, a testvérréválásé minden viszály és háborúság ellenében." És ez a törvény ma az atombombák árnyéká­ban — fokozottan érvényes. C sak a testvérré, emberség! közösséggé vált népek lehetnek háborúk szigetelői. Csak az emberség, csak a vox humana, a tiszta vizű források eredője és summája mondhatja, zeng­heti és dalolhatja az élet énekéti Rozsnyói Magyar Munkásdalárda: éljed, zengjed, dalold tovább Is és most már fokozottan, tudatosan a tiszta forrás énekéti Jelsződ, Jelszőnk legyen és maradjon: „csak tiszta forrásbő 1". mekeket. A csoportokat kb. 300 mé­terre állítjuk fel egymástól. Egy ta­nuló sítalpakon az erdőbe megy, s kb. 1 kilométernyire beszúr egy zászlót. Utána két percre a megbe­szélés szerint síp vagy hangjelzést ad. A csoportok a vezetők intésére a hangjelzés Irányába elindulnak az erdőbe. Az a csoport győz, melynek tagjai elsőként érik el a zászlót. A LEJTŐS TEREPEN kijelöljük a szánkók útját. A pálya mentén né­hány méteres távolságra célpontokat helyezünk el. Minden szánkózó any­nyi hógolyót kap, ahány célpont van a pályán. Feladata, hogy menet közben minél több célpontot talál­jon el. A találatok száma dönti el az egyén, illetve a csoport győzel­mét. Az erdőben kikeresünk egy olyan terepet, amelyet út vagy csapás oszt ketté. Két csoportot alakítunk, a támadók és védők csoportját. A tá­madók feladata, hogy az erdőn át az útra, Illetve a csapásra Jussanak és átszaladjanak a másik oldalra. A védők igyekeznek őket ebben megakadályozni, mégpedig úgy, hogy hógolyőkat dobálnak a táma­dókra. Akit eltalálnak, az kiesik a játékból. A játék 15—20 percig tart. Utána a csoportok kicserélik egy­mást. Az a csoport győz, amelyből a legtöbben jutottak át a másik csoport védett területén. KÉT CSOPORTOT alakítunk és két sorban egymás mellé állítjuk őket a jégen. A csoportoktól kb. 20 méter távolságra megjelöljük a célpontot. A játékvezető szavára a jobb oldali, szélső játékosok elsőként korcso­lyáznak a célpont felé. Ott megfor­dulnak és visszamennek a helyükre. Kézenfogják a második játékost és újból a célpont felé siklanak. Ezt mindaddig megismétlik, míg az egész sor korcsolyázik a célponthoz és vissza. Ekkor az első a helyén marad, a többiek nélküle mennek a célponthoz és vissza, majd a má­sodik is lemarad, s így folytatódik ez mindaddig, míg az utolsó játé­kos egyedül korcsolyázik a célhoz és vissza. Az a csoport győz, 'mely­nek utolsó tagja előbb ért vissza eredeti helyére. Két csoportot alakltunk s a cso­portok tagjai kézen fogva tartják egymást. A csoportok előtt 10 mé­ter távolságra van a célpont. A fel­adat, hogy a csoportok vagy átmen­jenek a célponton, vagy megkerül­jék azt. Az első esetben az a cso­port győz, melynek utolsó tagja előbb megy át a célponton anélkül, hogy a csoport szétesne. Ha a cél­pont megkerülése a versenyfeladat, akkor az a csoport győz, amely a célpont megkerülése után hamarább ér vissza eredeti helyére, anélkül, liogy a sor megszakadna. Két vagy több csoportot alakítunk a jégen, minden csoportban egy-egy tag kap egy korongot. A vezető pa­rancsára a korongot a célpont felé vezetik. Onnan átjátsszék a csoport másik tagjához, aki Ismét a célpont felé Irányítja, majd egy továbbinak játssza át. A felszabadult játékosok mindig a sor végére állanak. Az a csoport győz, melynek első játéko­sa leghamarabb jut ismét korong­hoz. NAGYOBB JÉGFELÜLET a kövert­kező játékra ls alkalmas: Néhány csoportot szervezünk, azonos számú játékosokkal. A csoportok sorban áll­nak egymás mellett, minden játékos kap egy számot. A csoportoktól 20—30 méternyire húzzuk meg a célvonalat. Ha a játékvezető vala­melyik számot kiáltja az illetékes Játékos minden csoportbői a cél­pont felé korcsolyázik, ott megfor­dul s a leggyorsabban visszatér a helyére. Aki hiba nélkül megteszi az utat, egy pontot kap csoportja részére. Az a csoport győz, amelyik a legtöbb pontot szerzi meg. Jő szórakozástl (A Rodina • škole oímfl folyóirat nyomán) KULTURÄLIS HÍREK • DICKENS Twist Olivér című világhírű regényéből „Oliver" címen musical készül, amely az előadások számát tekintve rekordot ért el az angol színpadokon. Eddig 2300-szor játszották s ezzel legyőzte Shaw­ot, a My fair Lady ugyanis eddig csupán 2282-ször volt műsorra tűz­ve. • LONDONBAN forgatja legkö­zelebbi filmjét Michelangelo Anto­imioni. |A film főszereplője egy fényképész, és kizárólag angol szí­nészek Játszanak benne. Monlca Vitti — a rendező felesége és leg­utóbbi filmjeinek főszereplője — az új filmben nem kapott szere­pet. ŰJ SZÓ 4 *19B5. december 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents