Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-18 / 350. szám, szombat

AZ • • •* •' ÜVEG SZEREL­MESEI Äz észak-csehországi Jizera hegy­ség egyik völgyében — Jablonec­tői délre — a Jizerka folyó men­tén fekszik Železný Brod. Manap­ság a városka nevének hallatára a gyönyörű üvegvázák és a híres, öt­letes üvegfigurák jutnak eszünkbe, mert ezeket itt, a cseh üvegipar egyik fontos központjában készítik. 1920-ban döntő fordulat állt be a Jiaerai üvegipar fejlődésében. Že­lezný Brodon megalakult az első üvegipari szakiskola, amely meg­alapozta a későbbi, világszerte is­mert Železný Brod-i üvegipari mű­vészetet. A néhai Jizera-völgyl népi művészek, rajzolómesterek fial, uno­kái már magas fokú szakmai kép­zettséget kapnak ebben az iskolá­ban. Ezt az iskolát mondja alma materének a világszerte ismert Ja­roslav Brychta professzor, Alois Me­telák műépítész és az üvegipar sok sok többi művésze, akik munkájuk­Íjai hozzájárultak a cseh üveg vi­lághírnevéhez. Ä HAGYOMÁNYOKAT TOVÄBB ' FEJLESZTIK Ä negyvenöt éves jubileumát ün­neplő Železný Brod-1 Üvegipari Kö­zépiskola épületébe belépve úgy ér­zi magát az ember, mintha ünnepé­lyes hangulatot keltő templomban lenne. A tágas folyosókon és az el­ső emeleti hallban vitrinekben fény­lenek az iskola legtehetségesebb nö­vendékeinek alkotásai: vázák, üveg­figurák, tálak, divatékszer, üveg­plasztika stb. Éppen szünet van. A" diákok köny­nyű papucsban, szinte észrevétlenül járnak-kelnek a vastag kovralsző­nyegen. Noha naponta látják a ki­állítást, minden óra, minden gya­korlat után újabb és újabb felfede­zéseket tesznek a vitrinekben csil­logó üvegcsodák kivitelezésében. Kis csoportokba verődve, halkan suttogva közlik egymással észrevé­teleiket, megjegyzéseiket. Szinte a szemünk láttára alakul ki itt az iskolát képviselő ízlés és stílus kö­vetőinek lelkes tábora. Mindeneset­re jó ötlet volt, hogy a kiállítást az iskolában rendezték. Vlasta Marýšková tanárnő, az is­kola üvegfestő osztályának főnöke a szakember beavatottságéval ismer­teti az iskola munkáját és a kiállí­tás anyagát. Elmondja, hogy a ki­állítás tömör áttekintést akar nyúj­tani arról, ami Železný Brodon 1920­tól az üvegipar-művészet területén keletkezett. Tévednénk, ha azt hin­nénk, hogy a kiállítás, múzeumhoz hasonlóan, összezsúfolva mutatja be mindazt, ami Železný Brodon ké­szült. Itt az elmúlt 45 év legérté­kesebb, legművészibb alkotásaival találkozunk. A fő hangsúly a leg­utóbbi hat-hét év termésén van, amikor ugyanis a Železný Brod-i üveg ismét diadalútját járta. A brüsszeli világkiállításon, a moszk­vai üveg- és bizsu-kiállításon, vala­mint a milánói Triennálén, az ötve­nes években, a látogatók százezrei csodálták meg a cseh üveg nagy mestereinek művészetét. — Akkor a hivatalos elismerések, kitüntetések egész sorát kapták a brodi üvegipar alkotói — tervezők és kivitelezők egyaránt. MAGASABB SZINTEN Sz izgalmakkal teli évek után a Železný Brod-1 alkotőláz kikristályo­sodott és észrevétlenül ismét bele­Üvegfúvó — került a „brodi üveg hagyományá­nak" vonzó bűvkörébe. Á különböző alkotási irányzatok időszaka után mintha felújulnának a régi nagy mesterek hagyományai — de ma­gasabb szinten... De nézzük a vitrinek tartalmát! 'A formatervező művész és a kivi­telező üvegfúvó, maró, vagy véső munkájának tökéletes harmóniáját látjuk itt. Az iskola neveltjei leg­jelesebb képviselőinek alkotásai szinte elkápráztatnak. B. Novák és Ant. Drobnik csiszolt vázái és tá­lai, művészi hamutartói, V. Linka és B. Novák közösen alkotott csiszolt üvegből készült díszített plasztikái, a rendkívül finom művészi érzékről tanúskodó Jindrich Tockstein Ta­vasz és a Világmindenség című li­neáris metszetei, mind mind nagy művészetről tanúskodnak. A Želez­ný Brod-i üvegfigurák atyja a het­venéves, a nemrég Munkaérdem­renddel kitüntetett Jaroslav Brych­ta professzor. Művészetének nyom­dokaiban jár Jan Novotný, Miloslav Jankú és V. Dostrašil. Figuráikban továbbfejlesztik a nagy mester mű­Készül a virágváza vészetét. Elképzeléseik, terveik alap­ján születnek a brodi csodálatos és ugyanakkor modern üvegfigurák. ELISMERÉSEK — MEGRENDELÉSEK De Železný Brod nemcsak a dísz­tárgyként szolgáló üvegfigurák böl­csője. A műépítészek egyre gyak­rabban fordulnak megrendeléseik­kel a Jizera-völgyi városkába. Ja­roslava Brychtová [J. Brychta pro­fesszor lánya) férjével, Stanislav Li­benskývel, a prágai Iparművészeti Főiskola professzorával együtt, több külföldi és hazai műépítészet! léte­sítmény megvalósításában vett részt. Az ő művük a genfi nemzetközi sza­badalmi hivatal székházában elhe­lyezett, betonba ágyazott, olvasztott üvegből készített díszítőszegély, a párizsi nemzetközi távösszekötteté­si központ székházának 12 üveg­domborműve, a brnói International szálló társalgójának strukturális üvegfala és e luxusszálloda halljá­nak kristályrácsa, továbbá a prágai Csehszlovák Gyermekek Házának két üvegplasztikája, valamint a .Jts&Mmmmít munka közben brnói új színház lépcsőházának ab­laktervezete. A művészházaspár legújabban a prágai Vitus székesegyház Vencel kápolnája ablakainak művészi kivi­telezésén dolgozik, ök, a Železný Brod-i iskola neveltjei, nyerték meg e beesés cseh nemzeti műemlék fel­újítására kiírt pályázatot. Ez a kö rülmény nemcsak Jaroslava Brych­tová és Stanislav Libenský tehetsé­gének elismerését, de a Železný Brod-i üvegipar magas színvonalát ls jelzi, mert a művészházaspár ter veit Železný Brodban realizálják. AZ ELMÉLET ÉS GYAKORLAT FÉLDÁS EGYSÉGE rAz iskolából évente 38—40 vég­zett tanuló kerül a termelésbe. Ezeknek a fiatal üvegipari szakem bereknek nem jelent nehézséget a termelésbe való bekapcsolódás, mert a második osztálytól kezdve szako sított csoportokban tanultak, ahol ezek a fő tanjárgyak: üvegbizsu tervezése, Železný Brod-i üvegfigura tervezése, préseitüveg-modellezés, csiszolt üveg-tervezés és csiszolási technika, továbbá üvegmarás, üveg festés, végül üvegvésés. Az iskola adja a Železný Brod-i és a jabloneci üvegipar szakkáde­reit. Általában elmondható, hogy ebben az iskolában példásan való­sítják meg a termeléssel az együtt­működést. A SZAKMÁT SZERETNI KELt Ä harmadik osztály műhelyében hét diák dolgozik. Mindegyik a meg­adott feladat kivitelezésére összpon­tosítja figyelmét. Szemben velük La­dislav Ohrabka, az üvegfigura-osz­tály vezetője. A tanulók ls a tanár ls dolgoznak. Ladislav Ohrabka ép­pen egy üveg rénszarvast formáz. — Szeretni kell ezt a szakmát, — mondja az osztályfőnök —, csak akkor születhetnek Igazi figurák, ha a szaktudás mellé a szakma szere­tete ls hozzájárul. —• Milyen az érdeklődés a szak­ma iránt? — Az első osztályba általában 150-en jelentkeznek. A jelentkezők tehetségvizsgát tesznek modellezés­ből és rajzból. A 150-ből 25—30 Je­lentkezőt veszünk fel. Ezek a tanu­lók a harmadik osztályban már ön­állóan tervezik az üvegfigurákat. A tanulmány befejezésekor a tanulók szakérettségi vizsgát tesznek, amely a szóbeli vizsgákon kívül főleg gya­korlati feladatok megoldásából áll. Volt alkalmam beszélni Železný Brodon idős üvegfúvókkal, fiatal üvegipari tanulókkal, alkotómunká­juk csúcspontján levő tervezőkkel, az iskola tanáraival és növendékei­vel. Munkájukról kivétel nélkül lel­kesedéssel beszéltek. Mind elmond­ta. hogy ez a munka, amely sok­szor végtelen türelmet kíván, sok szépséget, örömet jelent számukra nap mint nap. Železný Brod-on meggyőződtem arról, hogy a cseh üveg világhírnevét elsősorban az üveg szerelmeseinek tehetséggel párosuló lelkesedése és az üvegipari dolgozók páratlan szakmaszeretete alapozza meg. SOMOGYI MATYAS May Károly német ifjú­sági író gyakran látogatott el a Lttoméftce melletti Brné községbe, ahol Srdiö­ko fSzívecske) nevü kis szállodában szállt meg, ahol nyugodton dolgozha­tott — írhatott. Ott fejez­te be egyik könyvét 1884 karácsony táján. A kis szállodai szoba teljesen megfelelt May íz­lésének. Még 1954-ben ls, (akkor fanecký volt a szálloda gondnoka) egy indiánsátor állt a szoba May Károly elhagyatott szállodaszobája előtti folyosón. May szobá­ját a regényeiben gyakran szereplő gerendaházakhoz hasonlóan rendezték be. A látogatók megcsodálhatták a két indián nyugágyat, a naay agyagkorsót, a fala­kat díszítő íjat és nyilakat s az indiánok életét szem­léltető festményeket, faneckjj utódja már egy­általán nem tanúsított megértési May Károly em­léke Iránt. Talán azért sem, mert az ifjúsági író és alkotásai annak idején egyszeriben „kegyvesztet­tek" leltek. Az új vezető az íróra emlékeztető tárgya­kat kidobatta, A brnélek ma már szí­vesen hoznák helyre az el­fogult, szűk látókörű ve­zető hibáját. Ám hogyan? Ez az alapjában véve kí­nos eset figyelmeztet. He­lyes lenne, ha az illetéke­sek minden kisvárosban, minden községben megő­riznék a még meglevő em­lékeket, a múltnak kijáró tisztelet mellett ezzel is támogathatnák az idegen­forgalom fellendítését. F. R. LEVÉL A LEKÉRI GYÓGYINTÉZET DOLGOZÓINAK Gyermekeink védelmében emelünk sínt! Olvasóink bizonyára emlékeznek a kis Lubosko esetére, akit egy bra­tislavai üzlet elöl elloptak, és csak hosszas nyomozás után derült ki, hogy gyilkosa kocsltul a Dunába dobta. Azokban a napokban lélegzet­visszafojtva lestünk minden hírt, és némi megkönnyebbüléssel vettük tudomásul a rendőrség Jelentését a tettes elfogásáról. A bíróság azonban a tettest elmeállapota miatt felmentette a vád alól. Nemrégen a bratislavai esti hírlap adott újabb hírt arről, hogy a gyil­kos: Jozef Mažár megszökött a lekéri elmegyógyintézetből. Ezzel kapcso­latban jelent meg Miklósi Péter glosszája lapunk november 20-i, szom­bati számában. Erre jött. az említett intézet dolgozójának, Vystričll Józsefnek tiltakozó válasza, melyben a kis Írást szenzációhajhászás­nak és pletykának belyegzl. Ezt az olcsó vádat már bevezetőben a leghatározottabban vissza kell utasítanunk, mert legnagyobb sajnálatunkra éppen e levél támasztja alá azt az aggodalmat, amelyet mindannyiunk nevében Miklósi Péter fogal­mazott meg. Ám beszéljen a levél önmagáért: Talán Ön nem Ismeri itt a helyzetet, ezért tájékoztatásképpen írom, hogy a betegek létszámához viszonyítva kevés az ápolónk — főleg a férji ápoló. Hiába kérjük minden évben a létszám emelését. Néha 90—100 be­tegnél csak ketten tartanak szolgálatot. Csoda, ha Maiárhoz és Krajaöió­hoz hasonló páciensek megszöknek? Szeretnénk azonban leszögezni, hogy a gyilkos szökéséért nem okoltuk kizárólag az intézet dolgozóit. De mit sem változtat a tényen az ápolók nehéz, fáradságos, odaadó munkája, ha továbbra ls fennáll a veszély, és a társadalom számára veszélyes személyek szökése — a személyzet beismerése szerint — a jelenlegi körülmények mellett a jövőben sincs kizárva. Sajnos, a gyermekgyilkos Mažár és a hozzá hasonló személyek gyógy­kezeléssel egybekötött védőrizete megoldatlan kérdés. A bíróság elmeál­lapota miátt felmenti a súlyos vád alól, és elrendeli gyógykezelését. A karhatalmi szervek elkísérik őt az elmegyógyintézet kapujáig, és itt megszűnik a felelősségük. Az intézet azonban csak gyógykezelésre van berendezkedve, nincs kellő lehetősége, módja a zavart elméjű bűnözők őrizetére. Cselekedni kell, mielőtt valami szörnyű tragédia bekövetkezhetne. Ezért tartottuk kötelességünknek az üggyel foglalkozni. Az Intézet dolgozójá­nak levele csak megszilárdította meggyőződésünket, hogy a kérdéshez mindaddig újra meg újra vissza kell térnünk, amíg valamennyiünk — az egész társadalom érdekében nem találunk megfelelő megoldást. Hallottam, hogy Bratislava lakossága ijedelemben élt, amikor Mažár szökéséről értesült. Nem csodálkozom, hiszen amióta Matár és Krajačič az intézetben van, nekem sincs nyugodt percem, mert családom van — olvashatjuk tovább a levélben. Nagyon ls megértjük a szülő rettegését. Csak azt nem értjük, miért neheztelnek az intézet dolgozói, hogy ennek a közös félelmünknek nyíl­tan, lapunk hasábjain hangot adtunk, szót emeltünk a magunk és az intézet dolgozóinak biztonsága érdekében is. Levele további részében panaszként említi, hogy Bratislava környékén vannak Jobban felszerelt és teljes személyzettel ellátott intézetek, ame­lyek szabadkoztak Mažár befogadásától. Javaslatot tesz, amelyet itt ho­zunk nyilvánosságra: Nem lenne célszerűbb, ha az ilyen, elmebetegnek elismert, de fizikailag egészséges s a bíróság által a vád alól felmentett egyéneket egy külön intézetben helyeznék el, ahol az ápoló személyzet mellett fegyveres őrség is lenne, és felügyelet alatt a termelésbe ls bekapcsolódnának? így va­lamit visszatérítenének a társadalomnak. Nálunk az ilyen egyének csak lekötik az amúgy is kevés ápolót, akik nem szentelhetnek kellő figyelmet és gondoskodást azoknak a betegeknek, akiknek erre nagyobb szükségük lenne, és fobban meg ts érdemelnék. Úgy hisszük, megfontolásra méltó javaslat Társadalmunk elég erős, és bizonyára nagyobb megerőltetés nélkül ké­pes e probléma megoldására. Ezt bizonyltja dr. Ján Strakoš elvtársnak, a lekéri elmegyógyintézet igazgatójának e kérdéssel kapcsolatban szerkesztőségünkhöz intézett le­vele, melyben megnyugtatásként leszögezi: „A Csehszlovák Orvosi Társaságnak elmegyógyászati tagozata már 2—3 évvel ezelőtt javaslatot tett az Egészségügyi Minisztériumnak olyan inté­zetek létesítésére, amelyek az egészségügy kötelékébe tartoznának, de őrzésük esetleg a biztonsági szervekre hárulna. Ezekben gyógyítanák az olyan betegeket, akiknek gyógykezelését — az alkoholisták esetében az elvonókúrát — a bíróság rendelte el. Az ilyen intézetek létesítését né­hány kerületben már tervezik is. S ezzel a veszélyes betegek szökési lehetősége, általános megelégedésre csökkenne". Igen. Igazat adunk az Intézet igazgatójának: a veszély csökkenne..» Sajnos, mindez egyelőre csak feltételes mód. Majd valaha — a jövőben csökken, de mindaddig, amíg a tervek, javaslatok nem válnak valósággá, ez a veszély fennáll. Ilyen megvilágításban nem tudunk őszintén örülni annak sem, hogy a lekéri intézetben — a korszerű orvostudomány követelményeinek meg­felelően — nincsenek rácsok. Az intézet dolgozói levelük túlnyomó ré­szében talán éppen ennek a ténynek bizonyítását, magyarázását találták a legfontosabbnak. Bennünket viszont inkább az ügy társadalmi vonat­kozásai érdekelnek és érintenek. Befejezésül még annyit, hogy nagyon örülnénk, ha az intézet dolgozói megértenék őszinte segíteni akarásunkat. Nem vádoljuk a nehéz munkát végző ápolókat, de nyugtalanít mindannyiunkat az a tudat, hogy a tettei­kért felelősségre nem vonható, beteges hajlamú és ezért felette veszélyes személyek elszigetelése mindeddig nem elég biztoságos. Irtózunk annak a gondolatától is, hogy Luboško fiatal szüleihez hasonlóan esetleg más szülők is gyászruha viselésére kényszerülhetnek, csupán azért, mert nem tettünk meg idejében és maradéktalanul mindent ennek megelőzésére. Holott a veszélyt előre láttuk, felismertük, nagyságát felmértük és fel­hívtuk rá az illetékesek figyelmét. Szeretnénk, ha olvasóink az az intézet dolgozói így értelmeznék előző és mostani írásunkat is. ZSILKA LÁSZLÓ £ggi (Mmim**™™ '^HHHHm Ráf&tollP ^ f wfc: mm í* m'JI'Í : H ^Jm K S. "íj&j? " : ' I 1 í i, • % v i • * * ? m — V 'i. v í , ' • • - ­• ŕ *•**•• xyp- <J » ' * * *» ... ; . ... . •• üíiSrís;.:' - * • .• ^ jf Ifcí * v ŕ HÁNY ÉVES LEHET. (Štubňa felvétele) 1985. december 18, * ÜJ SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents