Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-15 / 317. szám, hétfő

Barátságunk aranyfedezete Irta: Gustáv Cech, a CSSZBSZ szlovákiai bizottságának titkára Immár hagyománnyá nemesedett, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepségeivel egyidejű­leg kezdődik hazánkban a csehszlo­vák szovjet barátság hónapja, az esztendő egyik legjelentősebb poli­tikai-nevelő és kulturális eseménye. Ebben az évben már tizenötödször ünnepeljük a baráti-testvéri szövet­ség hónapját és az ünnep szépségét fokozza, hogy dolgozó népünk pár­tunk XIII. kongresszusára és a IV. ötéves tervre készül. Az egyhónapos Időszak alatt ismét közelebbről és részletesebben láthatjuk a szovjet nép életét és munkáját, a nemzetek közötti békés egymás mellett élés elvének megvalósítására Irányuló törekvéseit. A Szovjetunió Iránti baráti szere­tet mindnyájunk szivében él. Évről évre többen vesznek részt az egyes szervezetek által rendezett akciók­ban. Az elmúlt évekkel szemben az idén egyes tömegszervezetek — kö­zöttük a CSSZBSZ is — a dolgozók lakóhelyére vitte át tevékenysége súlypontját. A munka nagyobbik ré­sze azonban a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalomra és a CSISZ-re hárul. A CSSZBSZ Inkább a dolgozók szabad óráit igyekszik tartalmasab­bá tennnl. Természetesen az Ilyen rendezvények az eddiginél több ta­lálékonyságot igényelnek, miután vonzerejüket csak tanulságos, mulat­tató és egyben attraktív tartalom biztosíthatja. Éppen ezért már nem várhatjuk, amíg „felülről" közlik, hogy mikor mit es hogyan, hanem szükség van a járási, városi, helyi és falusi szervezetek kezdeményezé­sére is. A CSSZBSZ szlovákiai bizottsága mellett működő tagozatok munka­társai — kulturális, művészeti dol­gozók és újságírók — bármikor szí­vesen tartanak előadást, vagy ren­deznek nyilvános beszélgetést a Szovjetunió békepolitikájáról, szíve­sen beszámolnak a Szovjetunióban tett tanulmányutak tapasztalatairól, a szovjet űrhajózás eredményeiről, a szovjet irodalmi művekről, a film­művészetről, vagy a csehszlovák­szovjet államközi együttműködésről. Az egyes járásokban szerzett ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy a szövetség szervezetei többnyire he­lyesen értelmezik a munka új Irány­vonalát. A nyitrai járásban például a téli időszakban is tartanak béke­ünnepélyeket, a déli országrész több A pártkongresszus tiszteletére A Szomotori Magnemesítő Állami Gazdaság dolgozói a CSKP XIII. kongresszusa tiszteletére 1986-ban terven felül 108 mázsa húst, 80 000 liter tejet, 285 mázsa búzát, 80 má­zsa rozsot, 170 mázsa árpát, 74 má­zsa zabot, 150 mázsa kukoricát és 1400 mázsa cukorrépát akarnak ter­ven felül termelni. Vállalásaik érté­ke meghaladja a 834 000 koronát. —k. járásában esztrád-műsorokat, ünnepi akadémiákat, irodalmi-zenei előadá­sokat, szovjet írók müveiről könyv­vitákat, szovjet könyvklállitásokat stb. rendeznek. A magyarlakta járá­sokban természetesen a szovjet szer­zők magyar nyelvre fordított művelt népszerűsítik az olvasók között. Bi­zonyos, hogy ezekben a járásokban is szívesen fogadják majd a brati­slavai esztrádcsoportot „Aki keres, talál" c. műsorával, de az ünnepi hónapra a Komáromi Magyar Terü­leti Színház, a CSISZ Központi Bi­zottsága mellett működő Magyar Dal- és Táncegyüttes, a košlcei mű­vészek csoportja és a Csemadok számtalan műkedvelő csoportja ls felkészült. A lelkesedés egyik szép példáját láthatjuk a dunaszerdahe­lyl Járásban, ahol 17 községben ké­szülnek magyar és szovjet zenemű­vekből összeállított esztrádbemutató­ra. Megemlékeznek M. I. Kalinyln születésének 90. évfordulójáról is, és külön kiemelést érdemel, hogy nem feledkeztek meg a reprezen­tatív táncestélyekről és a szovjet zeneszerzők műveinek tolmácsolásá­ról sem. Az érsekújvári járásban újdonsá­got jelentenek a versennyel egybe­kötött sajtóankétok, a szovjet hu­mor estjei és a foto-verseny, amely­nek első díja egy út a Szovjetunió­ba. A CSSZBSZ természetesen felhasz­nálja a sajtő, a rádió és a televízió által biztosított lehetőségeket is. A CSSZBSZ szlovákiai bizottsága szorosan együttműködik ezekkel a szervekkel. A TV nézői szívesen fo­gadják a „Szovjet televízió hete" cí­mű televíziós műsorsorozatot, amely riportok, beszélgetések, dokumen­tumfilmek, dramatizációk, dalok, va­lamint a hazai és szovjet írók ék újságírók írásainak ismertetésével jelent gazdagító többletet mindnyá­junk számára. Jellemző az az általános törekvés, hogy a szovjet nép életét szépítés nélkül, az emberek gondjaival és örömeivel mutassa be. Természete­sen az ünnepi akcióknál nem a ren­dezvények mennyisége a fő szem­pont, hanem azok színvonala és ha­tása. Mert éppen a szovjet kultúra és művészet ismertetésével mélyít­hetjük el a szovjet nép iránti ba­rátságunkat. Éppen ezért a CSSZBSZ elsősorban kulturális rendezvények­kel lép a hazai dolgozók elé. Ebben a Szövetség alapszervezetei a déli részeken együttműködhetnek a CSEMADOK alapszervezeteivel. A magyar nemzetiségű dolgozók körében igen sok olyan elvtársat Ismerünk, akik a Szovjetunió őszin­te barátai. Példaként említhetjük a 78 esztendős Balasko Gyula elvtár­sat Komáromból, vagy a 71 éves Koziner Imre elvtársat Rimaszombat­ból, akik valóban minden erejükkel támogatják az ünnepi megmozdulá­sokat, hogy ezek valóban méltón fejezzék ki a csehszlovák—szovjet barátságot. EGRI VIKTOR: 1970-BEN ÜNNEPLI a világ V. I. Lenin születésének 100. évforduló­ját. A Szovjetunióban erre az alka­lomra 70—80 TV-film is készül, amelyek Lenin életének és munkás­ságának egyes szakaszait dolgozzák fel. Az egyes filmeket Leningrád­ban, Volgográdban és Taskentben készítik. Az első 10—15 film már az Idén elkészül. A FÜLÖP-SZIGETEKEN a meg­áradt folyó elsodort egy hídon át­haladó autóbuszt. 13 személy meg­fulladt és számosan eltűntek. CAPUCINE fiatal francia fllmszf­nésznő, aki népszerűségét elsősor­ban Hollywoodban alapozta meg, játssza a Liszt Ferenc életéről ké­szülő film női főszerepét. A film Je­lentős részét Bécsben forgatják. DEČÍNBEN őrizetbe vették a 19 éves Jifí S.-t és fiatalkorú társait. Két ízben ls betörtek áz egyik ga­rázsba és elraboltak egy személy­autót. Az egyik esetben közlekedési baleset folytán 4000 korona kárt okoztak. Egy másik autóval Szlová­kiába szöktek, ahol letartóztatták őket. KILENCVEN ÉVVEL ezelőtt szüle­tett Jindfichov Hradecben dr. Stanis­lav Provázek professzor, a kiütéses tífusz kórokozójának felfedezője. Az évforduló alkalmából a városban ün­nepi akadémiát tartottak, amelyen megjelent O. Jírovec és Ctibor Blatt­ný akadémikus. VSETlNBEN tegnap megkezdődött a fotoklub III. nem-3tközl kiállítása. A vsetínl kastély termeiben 18 eu­rópai, ázsiai és amerikai ország 49 fényképészeti klubjának 162 legjobb művét mutaják be. TIZENÖT TAGÜ szovjet esztrád­művész-együttes érkezik Csehszlová­kiába. November 26-e és december 15-e között fellép hazánk 14 váro­sában. ISMERETLEN TETTES betört a teplicel területi múzeumba, ahon­nan a 17. századból származó fegy­vereket tulajdonított el. A YARMOUTH CASTLE nevű sze­mélyszállító hajón, amely a Bahama­szigetek és Florida között közleke­dik, a vasárnapra virradó éjjel tűz ütött kl és a hajőt teljesen elpusz­tította. A katasztrófa idején a hajó mintegy 190 kilométernyire volt Floridától, fedélzetén 374 utassal és 173 főnyi legénységgel. Helikopterek és hajők siettek az égő hajó se­gítségére. A partőrség közölte, hogy számos utas súlyos égési sebeket szenvedett. A legutóbbi hírek sze­rint a Yarmouth Castle katasztró­fájának mintegy 100 halálos áldoza­ta van. FENNÁLLÁSÁNAK 70. évforduló­Ját ünnepelte a Jihlavai lakástex­tilt gyártó üzem. Termékelt 40 or­szágba szállítja. A BRATISLAVÄBÔL Szene felé ve­zető úton géphiba miatt hirtelen megállt egy tehergépkocsi. Az utána haladó teherautó nem tudott lefé­kezni, s belerohant az álló gépko­csiba. R. Nespala gépkocsivezető, valamint a kocsikísérő munkás sú­lyos sérülést szenvedett. Benjámin Britten: Háborús rekviem A novemberbe nyúló októberi bér­letsorozat utolsó estjén a Szlovák Filharmónia bratislavai hangverseny­terme nagyszabású zenei esemény színhelye volt. Britten Háborús rek­viemjét adták elő. Benjamín Britten századunk érde­kes és jelentős zeneszerző egyénisé­ge. Háborús rekviemjét méltatva fe­jet kell hajtanunk az angol zeneköl­tő humánum sugallta, tiszta szándé­kai előtt. A mű megalkotásához a második világháborúban porrá bom­bázott Coventry katedrálisának új­jáépítése adta közvetlenül az Ihletet. A rekviemet a templom felavatása­kor mutatták be. A Háborús rekviem gondolatához Britten a nagy ügyhöz méltó külön­leges kompozíciós megoldást talált. A régi latin rekviemszöveget kiegé­szítette — hogy úgy mondjuk — konkretizálta Wilfred Owen költemé­nyeivel. A háborúban elesett angol költő fájdalomban született versei a valóság vérkeringésével telítik a ze­nei történést. A magasztosságában elvont latin rekviemszöveget átheví­tik a kegyetlen, véres emberi szen­vedés rikoltó színei. Benjámin Brit­ten Owen zenébe öntött verseivel tesz hitvallást az emberiség igaz testvérisége mellett. „Én vagyok az ellenség, akit megöltél, barátom!" — hangzik az elesett ellenséges kato­nák egyik párbeszédében. Mi fejez­hetné ki megrendítőbben a háborús öldöklés értelmetlenségét? Britten hármas tagolással szövi a zenei cselekményt. A nagyzenekar és a vegyeskar, élén a szoprán szólistá­val az emberiség hangját szólaltatja meg, amelybe bele-belecseng a gyer­mekkórus megindítóan kedves vissz­hangja. A tenor- és baritonszólam a kamaraegyüttes kíséretével az egyé­nek sorsát és tragédiáját ábrázolja. A nagyszabású kompozíció tehát különféle zenei elemek vegyülete. Britten azonban kitűnő színpadi ze­neszerző, és elég erős egyéniség ah­hoz, hogy megvonja a nagy össze­fogó ívet a szigorúan rendezett és dramaturgiai szempontból nagysze­rűen beállított hatalmas zenekari és vokális apparátus fölött. Zenei nyel­vezetét fanyar alaptónus és nagy erejű realitás jellemzi, de az őszinte átélés hevében Britten a romantika hangjától sem riad vissza. Sajátságos dallamvilágát hajlékony árnyalati gazdagsággal formálja. Britten nagy méretekben gondolkozva sem bom­basztikus. Lényegre törő, drámai mu­zsikája elmélyíti, mintegy esszenciá­vá sűríti a szöveget. Az est vendégkarmestere, DJura Jaksics nagy gonddal építette fel a produkciót. A fiatal jugoszláv diri­gens imponáló tudással látta el ne­héz feladatát. Óvakodott minden lát­ványos gesztustól, művészi alázattal csak a művet és a műben rejlő nagy gondolatot szolgálta. A kamara­együttest Ján Mária Dobrodinsky irá­nyította lelkes odaadással, Örömmel méltatjuk a Szlovák Fil­harmónia énekkarának teljesítmé­nyét. Kiemelkedően szép volt pianólk lassan elhaló kicsengése. Az együt­tes minden egyes tagja szívvel-lélek­kel átérezte szólamának belső tartal­mát, együtt lélegzett a muzsikéval. Filharmonikusainkról ez ezúttal nem mondhatjuk el. Igen jól játszottak, de belső részvételük érthetetlenül lanyha volt. A három énekes szólista volt az előadás erőssége. Radmlla Bakočevlč, szoprán (Belgrád), Ivo Zídek, tenor (Prága), René Tuíek, bariton (Brno), Mivel a felsorolás egyben rangso­rolás ls, először talán a barltonéne­kest kell említenünk. Tuček atmosz­férateremtő erővel adta elő szóla­mát, éneke nem szerepnek, hanem megborzongató valóságnak hatott. Radmila BakoCovlő bensőségesen, megkapó művészettel énekelt. Az egyébként kiváló Ivo Zldek szólam­formálása ezúttal nem volt olyan meggyőző,' mint máskor. A rádió gyermekkórusának tisz­ta, csengő éneke az előadás kedves színfoltját jelentette (karnagyuk Ondrej Francisci). Britten Háborús rekviemjében va­lójában nem a holtaknak állít ke­gyeletes emléket. Hol nyers erejű, hol poétikus zenei képekben az élők nevében emeli fel tiltakozó szavát. Műve szenvedélyes, szívig ható, fel­kavaró tiltakozás a háború ellen. A hangversenyteremből magunkkal vit­tük Britten művének gondolati mag­vát: Soha többé háborútl HAVAS MÄRTA LENGYELFÖLDI MINIATŰR IV. HÖLGY MENYÉTTEL A Wawelen kívül Krakkó to­** vábbl tizenöt palotája 6riz megtekintésre érdemes, európai rangú múzeumi anyagot. Köztük a Piac közepén emelt egészen sa­játos stílusú Suklennlceben, a Posztóházban Jan Matejka, a leg­nevesebb lengyel festő nagyméretű vásznat, és más hazat festők alko­tásat láthatók, jóval érdemesebb megtekinteni a Czartoryrskt her­cegi család szerény külsejű palo­tájában Rembrandt Tájkép a ke­,gyes szamaritánussal című reme­két és Leonardo da Vinci világhí­rű festményét, A menyéttel játsz­szó hölgyet. Ha ez a Leonardo kép szépségé­ben és hírében nem is éri el a Mona Llsa kivételes helyét az egész világ művészetében, érték­ben alig marad el mögötte, s itt Krakkóban úgyszólván szimbólumot jelent, örök emlékeztetöt a meg­szállókra. Frank, a lengyel főkor­mányzóság helytartója, a romokba döntött Varsó helyett Krakkót sze­melte ki rezidenciájául, és Hitler, Görtng, Htmmler, Rosenberg és Rib­bentrop példáját követve nemcsak emberirtó szörnyetegl bestialltás­ban és banditizmusban tartott lé­pést velük, hanem útszéli tóival­lásban, szemérmetlen fosztogatás­ban is. A műkincsek harácsolásá­ban a Relchsmarsall valamennyi társán túltett, az évek folyamán felbecsülhetetlen értékeket szállí­tott fényűzően berendezett karin­halll kastélyába. Frank, a lengyel helytartó emberirtásban felülmúl­ta, de a fosztogatásban kissé le­maradt mögötte, és talán csak a Leonardo-kép elrablása teszt hara­mia mivoltában Göringgel egyen­rangúvá. A festmény csak nemrég futott vissza a lengyel nép birtokába, és ma aligha akadt lengyel látogató, akt látásakor ne gondolna vissza a fasiszta megszállás éveire, arra a torokfojtó tényre, hogy az em­berirtásnak és rombolásnak ezek az alvilági lovagjai aljas mohó­ságban, harácsoló szenvedélyükben ts túltettek minden eddig ismert fosztogatón. Nem ajánlatos Cecilla Gallerani, a menyétes hölgy képmása előtt hangosan németül beszélni, ha az ember el akarfa kerülni a megve­tő tekinteteket. Nem tudom, gyűlöletnek vagy ellenszenvnek mondjam, azt sem tudom hamarjában, hogy tudatos vagy tudat alatti, de letagadhatat­lanul itt van, és kétségbe nem vonható. Nincs (tt olyan család, amelynek nem volna a fasizmus­nak áldozatul esett tagja: húsz év telt el a megszállás óta, ám a sebek nem forrtak be végleg, a he­gek még égnek és minden érin­tésre felfakadnak és fájnak. Égnek és fájnak, pedig az, aki ma németül szól hozzájuk, bizonyá­ra nem tehet a tegnap borzalmat­ért, az emberirtás gyári tökélyre emelt gépezetéért, a szervezett fosztogatásokért, a bandavezérek pokoli gyalázatosságalért, — mégis kénytelen arra gondolni, hogy hat millió ember, lengyelt és zsidót kiirtani csak tízezernyi kéz se­gítségével lehetett. Az elrabolt és visszakapott fest­mény előtt óhatatlanul az járt a fejemben, milyen nehéz felejteni, és ama bibliai felebaráti szeretet• tel megbocsátani, ha egy nép úgy• szólván egészében elutasítja a bűn­tudatot, nem akar felelősséget vál­lalni a múltért. Déry Tibor nem­rég az Élet és Irodalom hasábjain írt erről a bűntudatról. Cikkének néhány mondatát idézem: „A vesztes legjobb esetben bele­nyugszik vereségébe, még fizet is, ha muszáj, de egy egész nemzet­től, osztálytól megbánást követel­ni csak arra jó, hogy képmutatóvá tegyük. A gyilkosok megszokják bűneik emlékét, a társadalom meg­szokja a gyilkosokat. S ahogy mú­lik az Idő, a történelmi idő, a köztudatban összemosódik a hóhér és az áldozat, s még Jó, ha az utóbbit meg nem kövezik undorí­tó sebei miatt." Amit Déry állít, Igaz a frank­furti Auschwitz-per tárgyalásain, de utolsó következtetéseiben nem igaz itt, ahol a sebek még eleve­nek, égnek és fájnak. Az áldozat továbbra is egyéni és személy sze­rint bűntudatot követel, de követe­li a nagy közösség bűntudatát ls, és addig képtelen megbocsátani, amíg ez a mesterségesen elalta­tott bűntudat fel nem ébred és meg nem szólal. Áhitat vagy menekülés? A Barbakannak nevezett külső váracskánál kezdődő és a Wawe­len bezároló, helyenként várfal­lal övezett belső kerület valóságos múzeumvárosként hat. Míg Varsót a világháború romokba döntötte, Krakkó felett úgy vonult el a véres vihar, hogy nemcsak a Wawel, ha­nem az egész Óváros épségben maradt. A belvárosban nem voltak és nincsenek romok. A barbárság­nak természetesen a Wawelben ts akad nyoma: a trónterem bőrrel bevont falán otromba nyílások árulkodnak arról, hogy a helytar­tó Frank parancsára mozit rendez­tek be itt „felsőbbrendű" embe­reiknek, felrúgva ezzel az egész lengyel múltat, egy nép ezeréves történelmének legnemesebb ha­gyományait. Leonardo da Vinci fMtménye: HÖLGY MENYÉTTEL A belváros legöregebb utcáját, a Grodzká utcát a középkorban Királyi útnak, majd Só-útnak ne­vezték, mert ezen szekerezték a közeit Velicskában bányászott sót Rattbor is Vratislav felé. Az utcá­nak Szent Andrásról elnevezett ro­mán stílusú, várfallal övezett temp­loma a középkorban a tatárok hor­dái elől védte meg a város lakóit. A Jagelló-egyetem — Európa egyik legrégibb egyeteme — ta­valy ünnepelte megalapításának hatszázadik évfordulóját. A restau­rálás munkáját ugyanakkor fejez­ték be, könyvtára, múzeuma tele van magyar emlékekkel, árkádos udvarát a várost futólépésben át­szaladó turistának is meg kell néznie. Es nem lehet elmulasztani a Márta székesegyház, a középkor legnagyobb lengyel művésze, Wtt Stwoss mester alkotásának megte­kintését sem. Oltára a középkort képzőművészet egyik legnagyobb remeke. Ez a székesegyház — a misék óráit kivéve — a Belvárost na­ponta ezrével ellepő turistáké, a többi templom a vigaszt kereső hívőké. Meglep, hogy nemcsak fe­keteruhás nénikék, nyugdíjas öre­gek térdepelnek az oltárok előtt mélyen lehajtott fejjel, áhítatos imába elmerülve, hanem sok fiatal is. Az öregeknél érzem, hogy ifjú­ságukban tapadt rájuk ez a buz­góság és vallásosság; sápadt so­vány arcuk, mély gödrökben sö­tétlő szemük elárulja, hogy csak­nem mind valami gondot, belső sé­rülést ls hord, a negyedszázad előtti ínséges múlt árnyéka ül kes­hedt, meggörnyedt vállukon. De a fiataloknál? Elfordulás ez a rea­litástól, az élet olykor nyersebb tényei elöl? Menekülés volna? A mai lengyel irodalom — sem a költészet, sem a széppróza — nem ad erre vá­laszt, és így nem tudom, hol ta­láljak magyarázatot erre a jelen­ségre, amely nem a mozgalmas és munkás forradalmi mát, hanem a tegnapot, a múltat idézi fel ben­nem. ÜJ SZÓ 2 * 1985. november 15.

Next

/
Thumbnails
Contents