Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)
1965-11-15 / 317. szám, hétfő
Barátságunk aranyfedezete Irta: Gustáv Cech, a CSSZBSZ szlovákiai bizottságának titkára Immár hagyománnyá nemesedett, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepségeivel egyidejűleg kezdődik hazánkban a csehszlovák szovjet barátság hónapja, az esztendő egyik legjelentősebb politikai-nevelő és kulturális eseménye. Ebben az évben már tizenötödször ünnepeljük a baráti-testvéri szövetség hónapját és az ünnep szépségét fokozza, hogy dolgozó népünk pártunk XIII. kongresszusára és a IV. ötéves tervre készül. Az egyhónapos Időszak alatt ismét közelebbről és részletesebben láthatjuk a szovjet nép életét és munkáját, a nemzetek közötti békés egymás mellett élés elvének megvalósítására Irányuló törekvéseit. A Szovjetunió Iránti baráti szeretet mindnyájunk szivében él. Évről évre többen vesznek részt az egyes szervezetek által rendezett akciókban. Az elmúlt évekkel szemben az idén egyes tömegszervezetek — közöttük a CSSZBSZ is — a dolgozók lakóhelyére vitte át tevékenysége súlypontját. A munka nagyobbik része azonban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra és a CSISZ-re hárul. A CSSZBSZ Inkább a dolgozók szabad óráit igyekszik tartalmasabbá tennnl. Természetesen az Ilyen rendezvények az eddiginél több találékonyságot igényelnek, miután vonzerejüket csak tanulságos, mulattató és egyben attraktív tartalom biztosíthatja. Éppen ezért már nem várhatjuk, amíg „felülről" közlik, hogy mikor mit es hogyan, hanem szükség van a járási, városi, helyi és falusi szervezetek kezdeményezésére is. A CSSZBSZ szlovákiai bizottsága mellett működő tagozatok munkatársai — kulturális, művészeti dolgozók és újságírók — bármikor szívesen tartanak előadást, vagy rendeznek nyilvános beszélgetést a Szovjetunió békepolitikájáról, szívesen beszámolnak a Szovjetunióban tett tanulmányutak tapasztalatairól, a szovjet űrhajózás eredményeiről, a szovjet irodalmi művekről, a filmművészetről, vagy a csehszlovákszovjet államközi együttműködésről. Az egyes járásokban szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szövetség szervezetei többnyire helyesen értelmezik a munka új Irányvonalát. A nyitrai járásban például a téli időszakban is tartanak békeünnepélyeket, a déli országrész több A pártkongresszus tiszteletére A Szomotori Magnemesítő Állami Gazdaság dolgozói a CSKP XIII. kongresszusa tiszteletére 1986-ban terven felül 108 mázsa húst, 80 000 liter tejet, 285 mázsa búzát, 80 mázsa rozsot, 170 mázsa árpát, 74 mázsa zabot, 150 mázsa kukoricát és 1400 mázsa cukorrépát akarnak terven felül termelni. Vállalásaik értéke meghaladja a 834 000 koronát. —k. járásában esztrád-műsorokat, ünnepi akadémiákat, irodalmi-zenei előadásokat, szovjet írók müveiről könyvvitákat, szovjet könyvklállitásokat stb. rendeznek. A magyarlakta járásokban természetesen a szovjet szerzők magyar nyelvre fordított művelt népszerűsítik az olvasók között. Bizonyos, hogy ezekben a járásokban is szívesen fogadják majd a bratislavai esztrádcsoportot „Aki keres, talál" c. műsorával, de az ünnepi hónapra a Komáromi Magyar Területi Színház, a CSISZ Központi Bizottsága mellett működő Magyar Dal- és Táncegyüttes, a košlcei művészek csoportja és a Csemadok számtalan műkedvelő csoportja ls felkészült. A lelkesedés egyik szép példáját láthatjuk a dunaszerdahelyl Járásban, ahol 17 községben készülnek magyar és szovjet zeneművekből összeállított esztrádbemutatóra. Megemlékeznek M. I. Kalinyln születésének 90. évfordulójáról is, és külön kiemelést érdemel, hogy nem feledkeztek meg a reprezentatív táncestélyekről és a szovjet zeneszerzők műveinek tolmácsolásáról sem. Az érsekújvári járásban újdonságot jelentenek a versennyel egybekötött sajtóankétok, a szovjet humor estjei és a foto-verseny, amelynek első díja egy út a Szovjetunióba. A CSSZBSZ természetesen felhasználja a sajtő, a rádió és a televízió által biztosított lehetőségeket is. A CSSZBSZ szlovákiai bizottsága szorosan együttműködik ezekkel a szervekkel. A TV nézői szívesen fogadják a „Szovjet televízió hete" című televíziós műsorsorozatot, amely riportok, beszélgetések, dokumentumfilmek, dramatizációk, dalok, valamint a hazai és szovjet írók ék újságírók írásainak ismertetésével jelent gazdagító többletet mindnyájunk számára. Jellemző az az általános törekvés, hogy a szovjet nép életét szépítés nélkül, az emberek gondjaival és örömeivel mutassa be. Természetesen az ünnepi akcióknál nem a rendezvények mennyisége a fő szempont, hanem azok színvonala és hatása. Mert éppen a szovjet kultúra és művészet ismertetésével mélyíthetjük el a szovjet nép iránti barátságunkat. Éppen ezért a CSSZBSZ elsősorban kulturális rendezvényekkel lép a hazai dolgozók elé. Ebben a Szövetség alapszervezetei a déli részeken együttműködhetnek a CSEMADOK alapszervezeteivel. A magyar nemzetiségű dolgozók körében igen sok olyan elvtársat Ismerünk, akik a Szovjetunió őszinte barátai. Példaként említhetjük a 78 esztendős Balasko Gyula elvtársat Komáromból, vagy a 71 éves Koziner Imre elvtársat Rimaszombatból, akik valóban minden erejükkel támogatják az ünnepi megmozdulásokat, hogy ezek valóban méltón fejezzék ki a csehszlovák—szovjet barátságot. EGRI VIKTOR: 1970-BEN ÜNNEPLI a világ V. I. Lenin születésének 100. évfordulóját. A Szovjetunióban erre az alkalomra 70—80 TV-film is készül, amelyek Lenin életének és munkásságának egyes szakaszait dolgozzák fel. Az egyes filmeket Leningrádban, Volgográdban és Taskentben készítik. Az első 10—15 film már az Idén elkészül. A FÜLÖP-SZIGETEKEN a megáradt folyó elsodort egy hídon áthaladó autóbuszt. 13 személy megfulladt és számosan eltűntek. CAPUCINE fiatal francia fllmszfnésznő, aki népszerűségét elsősorban Hollywoodban alapozta meg, játssza a Liszt Ferenc életéről készülő film női főszerepét. A film Jelentős részét Bécsben forgatják. DEČÍNBEN őrizetbe vették a 19 éves Jifí S.-t és fiatalkorú társait. Két ízben ls betörtek áz egyik garázsba és elraboltak egy személyautót. Az egyik esetben közlekedési baleset folytán 4000 korona kárt okoztak. Egy másik autóval Szlovákiába szöktek, ahol letartóztatták őket. KILENCVEN ÉVVEL ezelőtt született Jindfichov Hradecben dr. Stanislav Provázek professzor, a kiütéses tífusz kórokozójának felfedezője. Az évforduló alkalmából a városban ünnepi akadémiát tartottak, amelyen megjelent O. Jírovec és Ctibor Blattný akadémikus. VSETlNBEN tegnap megkezdődött a fotoklub III. nem-3tközl kiállítása. A vsetínl kastély termeiben 18 európai, ázsiai és amerikai ország 49 fényképészeti klubjának 162 legjobb művét mutaják be. TIZENÖT TAGÜ szovjet esztrádművész-együttes érkezik Csehszlovákiába. November 26-e és december 15-e között fellép hazánk 14 városában. ISMERETLEN TETTES betört a teplicel területi múzeumba, ahonnan a 17. századból származó fegyvereket tulajdonított el. A YARMOUTH CASTLE nevű személyszállító hajón, amely a Bahamaszigetek és Florida között közlekedik, a vasárnapra virradó éjjel tűz ütött kl és a hajőt teljesen elpusztította. A katasztrófa idején a hajó mintegy 190 kilométernyire volt Floridától, fedélzetén 374 utassal és 173 főnyi legénységgel. Helikopterek és hajők siettek az égő hajó segítségére. A partőrség közölte, hogy számos utas súlyos égési sebeket szenvedett. A legutóbbi hírek szerint a Yarmouth Castle katasztrófájának mintegy 100 halálos áldozata van. FENNÁLLÁSÁNAK 70. évfordulóJát ünnepelte a Jihlavai lakástextilt gyártó üzem. Termékelt 40 országba szállítja. A BRATISLAVÄBÔL Szene felé vezető úton géphiba miatt hirtelen megállt egy tehergépkocsi. Az utána haladó teherautó nem tudott lefékezni, s belerohant az álló gépkocsiba. R. Nespala gépkocsivezető, valamint a kocsikísérő munkás súlyos sérülést szenvedett. Benjámin Britten: Háborús rekviem A novemberbe nyúló októberi bérletsorozat utolsó estjén a Szlovák Filharmónia bratislavai hangversenyterme nagyszabású zenei esemény színhelye volt. Britten Háborús rekviemjét adták elő. Benjamín Britten századunk érdekes és jelentős zeneszerző egyénisége. Háborús rekviemjét méltatva fejet kell hajtanunk az angol zeneköltő humánum sugallta, tiszta szándékai előtt. A mű megalkotásához a második világháborúban porrá bombázott Coventry katedrálisának újjáépítése adta közvetlenül az Ihletet. A rekviemet a templom felavatásakor mutatták be. A Háborús rekviem gondolatához Britten a nagy ügyhöz méltó különleges kompozíciós megoldást talált. A régi latin rekviemszöveget kiegészítette — hogy úgy mondjuk — konkretizálta Wilfred Owen költeményeivel. A háborúban elesett angol költő fájdalomban született versei a valóság vérkeringésével telítik a zenei történést. A magasztosságában elvont latin rekviemszöveget áthevítik a kegyetlen, véres emberi szenvedés rikoltó színei. Benjámin Britten Owen zenébe öntött verseivel tesz hitvallást az emberiség igaz testvérisége mellett. „Én vagyok az ellenség, akit megöltél, barátom!" — hangzik az elesett ellenséges katonák egyik párbeszédében. Mi fejezhetné ki megrendítőbben a háborús öldöklés értelmetlenségét? Britten hármas tagolással szövi a zenei cselekményt. A nagyzenekar és a vegyeskar, élén a szoprán szólistával az emberiség hangját szólaltatja meg, amelybe bele-belecseng a gyermekkórus megindítóan kedves visszhangja. A tenor- és baritonszólam a kamaraegyüttes kíséretével az egyének sorsát és tragédiáját ábrázolja. A nagyszabású kompozíció tehát különféle zenei elemek vegyülete. Britten azonban kitűnő színpadi zeneszerző, és elég erős egyéniség ahhoz, hogy megvonja a nagy összefogó ívet a szigorúan rendezett és dramaturgiai szempontból nagyszerűen beállított hatalmas zenekari és vokális apparátus fölött. Zenei nyelvezetét fanyar alaptónus és nagy erejű realitás jellemzi, de az őszinte átélés hevében Britten a romantika hangjától sem riad vissza. Sajátságos dallamvilágát hajlékony árnyalati gazdagsággal formálja. Britten nagy méretekben gondolkozva sem bombasztikus. Lényegre törő, drámai muzsikája elmélyíti, mintegy esszenciává sűríti a szöveget. Az est vendégkarmestere, DJura Jaksics nagy gonddal építette fel a produkciót. A fiatal jugoszláv dirigens imponáló tudással látta el nehéz feladatát. Óvakodott minden látványos gesztustól, művészi alázattal csak a művet és a műben rejlő nagy gondolatot szolgálta. A kamaraegyüttest Ján Mária Dobrodinsky irányította lelkes odaadással, Örömmel méltatjuk a Szlovák Filharmónia énekkarának teljesítményét. Kiemelkedően szép volt pianólk lassan elhaló kicsengése. Az együttes minden egyes tagja szívvel-lélekkel átérezte szólamának belső tartalmát, együtt lélegzett a muzsikéval. Filharmonikusainkról ez ezúttal nem mondhatjuk el. Igen jól játszottak, de belső részvételük érthetetlenül lanyha volt. A három énekes szólista volt az előadás erőssége. Radmlla Bakočevlč, szoprán (Belgrád), Ivo Zídek, tenor (Prága), René Tuíek, bariton (Brno), Mivel a felsorolás egyben rangsorolás ls, először talán a barltonénekest kell említenünk. Tuček atmoszférateremtő erővel adta elő szólamát, éneke nem szerepnek, hanem megborzongató valóságnak hatott. Radmila BakoCovlő bensőségesen, megkapó művészettel énekelt. Az egyébként kiváló Ivo Zldek szólamformálása ezúttal nem volt olyan meggyőző,' mint máskor. A rádió gyermekkórusának tiszta, csengő éneke az előadás kedves színfoltját jelentette (karnagyuk Ondrej Francisci). Britten Háborús rekviemjében valójában nem a holtaknak állít kegyeletes emléket. Hol nyers erejű, hol poétikus zenei képekben az élők nevében emeli fel tiltakozó szavát. Műve szenvedélyes, szívig ható, felkavaró tiltakozás a háború ellen. A hangversenyteremből magunkkal vittük Britten művének gondolati magvát: Soha többé háborútl HAVAS MÄRTA LENGYELFÖLDI MINIATŰR IV. HÖLGY MENYÉTTEL A Wawelen kívül Krakkó to** vábbl tizenöt palotája 6riz megtekintésre érdemes, európai rangú múzeumi anyagot. Köztük a Piac közepén emelt egészen sajátos stílusú Suklennlceben, a Posztóházban Jan Matejka, a legnevesebb lengyel festő nagyméretű vásznat, és más hazat festők alkotásat láthatók, jóval érdemesebb megtekinteni a Czartoryrskt hercegi család szerény külsejű palotájában Rembrandt Tájkép a ke,gyes szamaritánussal című remekét és Leonardo da Vinci világhírű festményét, A menyéttel játszszó hölgyet. Ha ez a Leonardo kép szépségében és hírében nem is éri el a Mona Llsa kivételes helyét az egész világ művészetében, értékben alig marad el mögötte, s itt Krakkóban úgyszólván szimbólumot jelent, örök emlékeztetöt a megszállókra. Frank, a lengyel főkormányzóság helytartója, a romokba döntött Varsó helyett Krakkót szemelte ki rezidenciájául, és Hitler, Görtng, Htmmler, Rosenberg és Ribbentrop példáját követve nemcsak emberirtó szörnyetegl bestialltásban és banditizmusban tartott lépést velük, hanem útszéli tóivallásban, szemérmetlen fosztogatásban is. A műkincsek harácsolásában a Relchsmarsall valamennyi társán túltett, az évek folyamán felbecsülhetetlen értékeket szállított fényűzően berendezett karinhalll kastélyába. Frank, a lengyel helytartó emberirtásban felülmúlta, de a fosztogatásban kissé lemaradt mögötte, és talán csak a Leonardo-kép elrablása teszt haramia mivoltában Göringgel egyenrangúvá. A festmény csak nemrég futott vissza a lengyel nép birtokába, és ma aligha akadt lengyel látogató, akt látásakor ne gondolna vissza a fasiszta megszállás éveire, arra a torokfojtó tényre, hogy az emberirtásnak és rombolásnak ezek az alvilági lovagjai aljas mohóságban, harácsoló szenvedélyükben ts túltettek minden eddig ismert fosztogatón. Nem ajánlatos Cecilla Gallerani, a menyétes hölgy képmása előtt hangosan németül beszélni, ha az ember el akarfa kerülni a megvető tekinteteket. Nem tudom, gyűlöletnek vagy ellenszenvnek mondjam, azt sem tudom hamarjában, hogy tudatos vagy tudat alatti, de letagadhatatlanul itt van, és kétségbe nem vonható. Nincs (tt olyan család, amelynek nem volna a fasizmusnak áldozatul esett tagja: húsz év telt el a megszállás óta, ám a sebek nem forrtak be végleg, a hegek még égnek és minden érintésre felfakadnak és fájnak. Égnek és fájnak, pedig az, aki ma németül szól hozzájuk, bizonyára nem tehet a tegnap borzalmatért, az emberirtás gyári tökélyre emelt gépezetéért, a szervezett fosztogatásokért, a bandavezérek pokoli gyalázatosságalért, — mégis kénytelen arra gondolni, hogy hat millió ember, lengyelt és zsidót kiirtani csak tízezernyi kéz segítségével lehetett. Az elrabolt és visszakapott festmény előtt óhatatlanul az járt a fejemben, milyen nehéz felejteni, és ama bibliai felebaráti szeretet• tel megbocsátani, ha egy nép úgy• szólván egészében elutasítja a bűntudatot, nem akar felelősséget vállalni a múltért. Déry Tibor nemrég az Élet és Irodalom hasábjain írt erről a bűntudatról. Cikkének néhány mondatát idézem: „A vesztes legjobb esetben belenyugszik vereségébe, még fizet is, ha muszáj, de egy egész nemzettől, osztálytól megbánást követelni csak arra jó, hogy képmutatóvá tegyük. A gyilkosok megszokják bűneik emlékét, a társadalom megszokja a gyilkosokat. S ahogy múlik az Idő, a történelmi idő, a köztudatban összemosódik a hóhér és az áldozat, s még Jó, ha az utóbbit meg nem kövezik undorító sebei miatt." Amit Déry állít, Igaz a frankfurti Auschwitz-per tárgyalásain, de utolsó következtetéseiben nem igaz itt, ahol a sebek még elevenek, égnek és fájnak. Az áldozat továbbra is egyéni és személy szerint bűntudatot követel, de követeli a nagy közösség bűntudatát ls, és addig képtelen megbocsátani, amíg ez a mesterségesen elaltatott bűntudat fel nem ébred és meg nem szólal. Áhitat vagy menekülés? A Barbakannak nevezett külső váracskánál kezdődő és a Wawelen bezároló, helyenként várfallal övezett belső kerület valóságos múzeumvárosként hat. Míg Varsót a világháború romokba döntötte, Krakkó felett úgy vonult el a véres vihar, hogy nemcsak a Wawel, hanem az egész Óváros épségben maradt. A belvárosban nem voltak és nincsenek romok. A barbárságnak természetesen a Wawelben ts akad nyoma: a trónterem bőrrel bevont falán otromba nyílások árulkodnak arról, hogy a helytartó Frank parancsára mozit rendeztek be itt „felsőbbrendű" embereiknek, felrúgva ezzel az egész lengyel múltat, egy nép ezeréves történelmének legnemesebb hagyományait. Leonardo da Vinci fMtménye: HÖLGY MENYÉTTEL A belváros legöregebb utcáját, a Grodzká utcát a középkorban Királyi útnak, majd Só-útnak nevezték, mert ezen szekerezték a közeit Velicskában bányászott sót Rattbor is Vratislav felé. Az utcának Szent Andrásról elnevezett román stílusú, várfallal övezett temploma a középkorban a tatárok hordái elől védte meg a város lakóit. A Jagelló-egyetem — Európa egyik legrégibb egyeteme — tavaly ünnepelte megalapításának hatszázadik évfordulóját. A restaurálás munkáját ugyanakkor fejezték be, könyvtára, múzeuma tele van magyar emlékekkel, árkádos udvarát a várost futólépésben átszaladó turistának is meg kell néznie. Es nem lehet elmulasztani a Márta székesegyház, a középkor legnagyobb lengyel művésze, Wtt Stwoss mester alkotásának megtekintését sem. Oltára a középkort képzőművészet egyik legnagyobb remeke. Ez a székesegyház — a misék óráit kivéve — a Belvárost naponta ezrével ellepő turistáké, a többi templom a vigaszt kereső hívőké. Meglep, hogy nemcsak feketeruhás nénikék, nyugdíjas öregek térdepelnek az oltárok előtt mélyen lehajtott fejjel, áhítatos imába elmerülve, hanem sok fiatal is. Az öregeknél érzem, hogy ifjúságukban tapadt rájuk ez a buzgóság és vallásosság; sápadt sovány arcuk, mély gödrökben sötétlő szemük elárulja, hogy csaknem mind valami gondot, belső sérülést ls hord, a negyedszázad előtti ínséges múlt árnyéka ül keshedt, meggörnyedt vállukon. De a fiataloknál? Elfordulás ez a realitástól, az élet olykor nyersebb tényei elöl? Menekülés volna? A mai lengyel irodalom — sem a költészet, sem a széppróza — nem ad erre választ, és így nem tudom, hol találjak magyarázatot erre a jelenségre, amely nem a mozgalmas és munkás forradalmi mát, hanem a tegnapot, a múltat idézi fel bennem. ÜJ SZÓ 2 * 1985. november 15.