Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)
1965-11-13 / 315. szám, szombat
A z idén kiadott nyolc verseskötet tartalmi és formai változatossága meghaladja a tavalyit. Az alaptémához, „a költö és hazája" kapcsolathoz, amely itt minden esetben hazánk magyar lakosságának életéhez fűződik, új téma csatlakozik, „a költő és a világ". Ugyanakkor most sem állithatjuk, hogy a hazai magyar költők túlzott kísérletezésbe bocsátkoztak volna, vagy feltűnőbben kiléptek volna a hagyományos formák kereteiből. De több a merészség náluk, saját maguk, világuk feltárására. Bábi Tibor: A forrás éneke című könyve Az ezer év árnyékában című kötet törekvéseit viszi tovább; a ma emberének helyzetét határozza meg, az élet értelmét kutatja, a proletár nemzetköziség szellemében keresi az ész és az emberiség győzelmének biztosítékát. Verseiben igen kifejezően cseng az elidegenedés érzése, s me'lette a költő tiltakozása minden ellen, ami az embert a társadalmi és termelő gépezetnek csupán csavarjává teszi. Vitathatatlan, hogy Bábi maradéktalanul feltárja lázadó gondolatait, mély nyugtalanságát, aggodalmait és kétségeit. És van bátorsága felvetni a lét alapvető ellentmondásait. Ám igyekezete — a líra káréra — pátoszos előadásokba fullad, s azzal végződik, hogy az ellentmondások és minden embertelenség az ész rendjével véget ér. Ez a leegyszerűsítés gyengíti még azokat az erősebb lírai részeket is, amelyek korunk égető kérdéseiről szólnak. Monoszlóy M. Dezső ugyancsak filozofál Töltésszimmetria című kötetében, de más módűn. Nem keresi a lét mindent átfogó egyetlen törvényét, az ellentmondások és rejtélyek megoldásának egyetlen kulcsát, az ő figyelme az emberre összpontosul. Erős önelemzés ez a könyv, amely ugyanakkor azt is vizsgálja, hogyan változik az ember a mai drámai időszakban. Gondolatait új képekben és hatásosan felépített kompozíciókban közli. Cselényl LászlO: Erök című kötetében a hozzá közelálló emberek sorsával foglalkozik Eddig még nem sikerült kialakítania sajátosan egyéni költészetét. Azok a versei a legjobbak, amelyekben a magyar néppel foglalkozik. Igyekszik behatolni a mai falu problémáiba, az emberek életérzéseibe, gondolataiba. Ez az élet már nem csupa idill, hanem újkori tragédiák is tartoznak hozzá. A szlovák költészet ebből a szempontból nem foglalkozik a faluval, bár a falusi ember fejlődése a szlovák falvakban sem más, mint a magyar községekben. Ozsvald Árpád: Földközelben című negyedik kötetében csendéleteket fest az utcán, s a vonatban szerzett hétköznapi benyomásairól. Nem keres új képzettársításokat, nem játszik a szavakkal, pátosz nélkül beszél önmagérői és a világról, 'ersel azonban nem elég izgalmaik, Inkább oktatók. Az idén első kötetes fiatal költőkről is beszámolhatunk. Kulpsár Tibor: P oqány imádság című könyvében mintha Ozsvald követője lenne, de több, jövőbe és életbe vetett hit, bátrabb, új hangú szerelmi vallomás van benne. Az új nemzedékhez tartozik, amely már mentes a múlt terhétől, bizalommal tekint a jövőbe, nincs elidegenedés! érzése és az új, tiszta, emberi rendről álmodik. Tóth Elemér: A halak mélyben úsznak című kötetében szintén érezhető a szülőföld, a falu utáni nosztalgia. Űj költőként mutatkozik be, aki a világot más szemmel vizsgálja, mint az idősebb nemzedék. Gondolkozásában ő sem elvonatkoztatott, inkább az embert körülvevő gyakorlati dolgok foglalkoztatják, líráját egyszerű elbeszélő versekkel fejezi ki. Irodalmunk igč^'ben A Szlovák írószövetség Központi Bizottsága az előző évekhez hasonlóan ebben az évben is érértékelte az elmúlt évben kiadott irodalmi termést. A novembertől novemberig megjelenő művekről a múlt héten MILAN PIŠÚT egyetemi tanár és KAROL TOMIŠ, az irodalomtudományok kandidátusa számolt be. A megjelent könyvek túlnyomó többségével — recenzió formájában — már foglakoztunk lapunk hasábjain, az említett értékelés észrevételei ennek ellenére számot tarthatnak olvasóink érdeklődésére. Az említett beszámolók terjedelme meghaladja lapunk lehetőségeit, így azokból csupán kivonatot közölhetünk. Arra törekedtünk, hogy sűrített formában felöleljük a beszámolóban érintett legfontosabb kérdéseket. Az értékelés teljes szövegét az Irodalmi Szemle jelenteti meg. AZ ÍRÓSZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSÉN A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR KÖLTÉSZET 1965 ÖS TERMÉSÉT MILAN PlSÜT, EGYETEMI TANÄR AZ ALÁBBIAKBAN JELLEMEZTE: Batta György: Virágot nyit a puskacső című első kötete a legígéretesebb, mert arra enged következtetni, hogy tisztában van a költői képek többértelműségével, a dolgokat nemcsak mint a realitás visszatükröződését látja, hanem mint új, lehetséges Jelentőségek szimbólumát is. Anélkül, hogy letérne a tematikus költészet bázisáról, új valóságadta összefüggések feltárásával kísérletezik. Mindig az emberhez szól, mert az ember halandó, mégis a legnagyobb érték. Batta szívesen fejezi ki gondolatait képekben. E téren közel áll a fiatal szlovák költőkhöz. Egyéni hangú, sajátos módszerrel alkotó költő. Részben meglepetést Jelent Farkas Jenő: Csendországa is. A középső nemzedékhez tartozó költő régebbi és újabb verseire a magányos ember elégiája Jellemző. Magányos beszélgetései önmagával, múltbeli alakokkal, a természettel, tátrai megfigyelései különösen érzékeny lírai tehetségről tanúskodnak. Költészete valóban a csend világa, amelyen kívül marad a világ zaja és ellentmondásai. A hazai magyar költészet tehát további differenciálódási folyamaton megy keresztül. Több a változatosság, annak ellenére, hogy még mindig sok a közös jellemvonás, amely a szülőföldhöz, a faluhoz fűződő érzelmi kapcsolatokkal, esetleg az elszigeteltség érzésével magyarázható. A magyar költészet Csehszlovákiában Ady Endre és József Attila hagyományaihoz kapcsolódva vezető helyet foglal el az irodalmi műfajok között. Az év legfigyelemre méltóbb verseskötete Monoszlóy M. Dezső „Töltésszimmetria" című műve, utána Bábi Tibor „A forrás éneke" című kötete következik, majd Batta György fiatal költő valőban újszerű, „Virágot nyit a puskacső" című első könyve. KAROL TOMIŠ beszámolójában a prózai és irodalomkritikai alkotásokkal foglalkozott. Értékelésének főbb gondolatait az alábbiakban foglalhatjuk össze: A szlovákiai magyar prózairodalom az elmúlt 2—3 évben alapvető változásokon ment át, melyeknek pozitív hatása mind eszmei-esztétikai, mind témái és formai szempontbői észlelhető. A fejlődésnek ezt az új szakaszát 1963-ban Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz, Dobos László: Messze voltak a csillagok, valamint Duba Gyula: Csillagtalan égen struccmadár című alkotásai nyitották meg. Ezek a művek nemcsak a sematizmusból való kitörést jelentették, hanem a provinciális korlátozottság leküzdésének kezdetét és olyan művészi színt elérését, amely lehetővé teszi, hogy a szlovákiai magyar irodalom beilleszkedjék a mai szlovák és cseh irodalom fejlődési ritmusába, eszmei és művészi törekvéseinek kontextusába. Az a hat prózai mű, amely az egy évvel ezelőtti legutóbbi értékelés óta megjelent, bizonyítja, hogy Dobos, Duba és Rácz könyveivel megindult folyamat tovább fejlődött. Ennek köszönhetjük, hogy sokrétűbb alkotások tanúi lehetünk. A szerzők egyéni hangra törekednek, ami az utóbbi időben megjelent prózai művek jellemző közös vonása. Az új feladatokkal a középkorú írónemzedék birkózik meg a legeredményesebben. Az idősebb nemzedék tagjai, ha nem is állnak e törekvéseken kívül, nehezebb küzdelmet folytatnak. A fiatalabb nemzedék az idén prózai alkotással nem jelentkezett. Monoszlóy Dezsőnek: A villamos alatt cimű könyve új oldaláról mutatja be a szerzőt, aki verseskötetei és könyvfordításal révén, mint kultivált költő és a klasszikus, valamint mai szlovák és cseh irodalom igényes fordítója él az olvasók tudatában. Ez a műfajban és témában olyannyira változatos 200 oldalas válogatás figyelemre méltó könyv. Elbeszélései sajátos színben világítják meg a valóságot, érett művészi kézvonásről tanúskodnak. Kár, hngy a válogatásnál nem emelte magasabbra a mércét. A kötet talán igy vékonyabb lett volna, ám művészileg mindenesetre kiegyensúlyozottabb. Monoszlőy prózai alkotásainak művészi színvonala ugyanis az utóbbi években erősen felfelé ível. Ojabb elbeszéléseinek közös vonása a gondolati mélység, az érett stílus, a tökéletes technika és az a virtuozitás, mellyel a szerző a kompozíciót és a kifejező eszközöket kezeli. Tudatosan törekszik a modern prózai formára. Szellemében és művészi formájában egyaránt mai próza ez. Mács József: Megbillen az ég című új novellás-kötete bizonyítja, hogy az író jól isméri a falusi életet. Hogy menniyre összenött a falusi néppel, a vidéki élettel az abból is látható, hogy a más környezetben lejátszódó történeteiben szereplő alakok megrajzolásának ereje és mélysége eltérő. Mács érzékenyen Jegyzi fel a mai faluban lejátszódó folyamatokat, jelenségeket, rámutat az emberi kapcsolatok rétegeződésében, az ember lelkében és erkölcsében végbemenő változásokra. Legjobb alkotásai a mai falu központi konfliktusát érintik. Az író néhány mondattal szinte érzékelhető képet varázsol elénk, megragadja a természet Urai hangulatát. Stílusa tömör, plasztikus, nyelvezete gazdag, ám ugyanakkor mértéktartó. A hazai magyar irodalom témakörét Lehocky Teréz: Moloch az isten című kötete gazdagítja. Az első két elbeszélés az ókori Rómába viszi el az olvasót. A címadó novella Dávid zsidó király uralkodásénak utolsó éveiben játszódik le, modern hangszerelésben dolgozza fel Abszolon felkelésének és bukásának bibliai történetét. Lehocky Teréz alaposan Ismeri a történelmi materializmust és a történelemtudomány eredményeit, de nem elégszik meg a történelmi sémával, sem a tételek illusztrálásával. Élő, Igaz, pszichológiailag jól megrajzolt alakjai húsból és vérből valók, telítve vágyakkal és szenvedélyekkel, melyek között nem utolsó helyet foglal el az erotika. Hőseinek élete bonyolult, tele váratlan fordulatokkal, apró örömökkel és nagy szenvedésekkel. Az embert és korát sokoldalúan társadalmi összefüggésben ragadja meg. A szerző azon kevesek közé tartozik, akik tudatosan használják a nyelvet, mint fontos, stílusalkotő tényezőt. Két terjedelmesebb regény jelent meg tavaly az idősebb nemzedéktől. Egri Viktor: Megmondom mindenkinek című művében az előző regényeiben és színdarabjaiban feldolgozott témák és problémák, valamint néhány új elem szintézisével próbálkozik. Az új benne, hogy az író első személyben beszél. Takács Ferenc megrázó sorsán keresztül ábrázolja népének történetét. Takács életének egyes szakaszait az Iró meggyőző, művészi erővel ábrázolta. Sajnos, kevés a regényben az ilyen művészileg megragadó rész. A regény egyik alapvető fogyatékossága, hogy a történelmi tények és események többnyire a mű történetén kívül maradnak, s az (ró csak kommentálja őket. Ugyanakkor a szépirodalmi részben is elég a vázlatos, lapos hely. A mesterkélt, túlságosan könnyen és átlátszóan megoldódó konfliktusok elárulják a könnyebb ellenállást választó szerző irányító kezét. A regény nyelvezete az egyetlen, mely igazán kielégítő. Különben az iró művészi lehetőségei mögött marad. Szabó Béla: Ebek lázadása című művében állatregény formájában kísérli meg a német fasizmus szatirikus ábrázolását. A regény a harcos antifasiszta műve. Ám formát és műfajt tévesztet alkotás. Fábry Zoltán, az Irodalmi szemle ez évi 5. számában meggyőzően mutatott rá a regény, illetve a szerző téves felfogására, megtoldva ezt azzal, hogy Szabó a műfaj törvényszerűségét ls felrúgta. E hibák mellett továbbiakat is említhetünk. Az iró több olyan elemet illeszt kompozíciójába, amelyeknek semmi közük az alaptémához. A mű belső ellentmondását azzal is fokozza, hogy a cselekményt a háború utáni időszakba helyezi. Igy a mű a történelmi valóság allegóriája sem lehet. Szabó Béla regényének csak részleges erényei vannak. Ezekhez tartozik gazdag, színes nyelvezete, színvonalas stílusa és több olyan jelenet, melynek ötletessége, humora, szatirikus éle csendes mosolyt, vagy hangos kacajt vált ki az olvasóból. Sajnos, ezek érdektelen, unalmas részekkel és leírásokkal váltakoznak. Érdekes, hogy Nagy Irén: Fiatalok voltunk című könyve — bár kisebb írói felkészültséggel, szegényebb és szürkébb nyelvezettel, kevésbé kifejező stílusban íródott — egészében mégis nagyobb megelégedést vált kl az olvasóban, mint az előző két regény. Az írónő természetes elbeszélőképességén kívül jelentős szerepet játszik ebben a megformált anyag közvetlen ismerete és átélése, ami Nagy Irén prózájának belső igazságot és valószerűségét kölcsönöz. Erénye, hogy hőseinek szerelmi történetét a kor társadalmi problematikájába ülteti. Nagy Irén némely elbeszélésében már több színnel, művészi erővel ábrázolja a háborús éveket és napjainkat. Ez arra enged következtetni, hogy az írónő még nem érte el művészi teljesítőképességeinek legfelső határát. Az elmúlt évben két jelentős kritikai kiadvány is megjelent. Fábry Zoltán: Kúria, kvaterka, kultúra címmel adta ki háború előtti és utáni tanulmányait az 1918-38 közötti Csehszlovákia magyar Irodalmáról. E kötet jelentősége, hogy szakmailag és marxista szempontból jól megalapozottan vizsgálja ezt a még nem feltárt korszakot. Turczel Lajos: Írás és szolgálat című kötete kritikai cikkeket és tanulmányokat tartalmaz. Turczel, Fábry Zoltán után talán hazánk legjelentősebb magyar kritikusa. Nevel, tanít, az Irodalom fellendítésére törekszik. Bár a pedagógiai szempont dominál nála, nem mentorizál. A magyar prózairodalom az elmúlt esztendőben sem hozott rendkívüli művészi értékeket, de nem is zuhant az előző év színvonala alá. Fejlődő irányvonala az említett művekből kitűnik. A feladat bonyolultsága fokozott igényeket támaszt az írókkal szemben. Gyorsul a próza fejlődési ritmusa, és a legjobb magyar írók alkotásai már beilleszkednek a cseh és szlovák irodalom mai eszmei-művészi törekvéseinek egészébe. A szlovák irodalmi körök a csehszlovákiai magyar írók problémáiról és eredményeiről igen keveset, sőt azt mondhatjuk, alig valamit tudnak. Hasonló, vagy még rosszabb a helyzet Csehországban. Műveik fordítása sem könyvalakban, sem a lapok hasábjain nem kap nyilvánosságot. E tény ellen lehetnek kifogásaink részben kultúr-politikai szempontbői, többek között azért is, mert így lehetetlen kialakítani Csehszlovákiában a kulturális és irodalmi tudat egységét. Felvethető ez azonban még a kulturális értékek közvetítésének kölcsönösségével kapcsolatban is. Az Irodalmi Szemle ugyanis rendszeresen közli a szlovák és cseh szerzők verseit, elbeszéléseit, cikkeit. Talán nincs ls olyan jelentősebb klasszikus, vagy mai szlovák írőnk, akit Szlovákiában magyar nyelven kt ne adtak volna. E kiadványok fele, vagy kétharmada a könyvkiadási egyezmény keretében közvetlenül a Magyar Népköztársaságban kerül a könyvpiacra. A magyar írók és fordítók így aktívan részt vesznek a cseh és a szlovák irodalom népszerűsítésében, nemcsak a hazai magyar lakosság körében, hanem hazánk határain túl Is. H asznos lenne, ha e választmányi ülés ösztönzést adna a hazai magyar írók legjobb műveinek hatékonyabb fordítására, hogy a szlovák olvasók és a szlovák kritika is megismerje azokat, továbbá arra, hogy az Itteni magyar irodalom problémái és eredményei nagyobb visszhangra találjanak a szlovák irodalmi köztudatban. Itt levágandó A motorizmus Iránt érdeklődő magyar nemzetiségű polgártársaink számára kiadjuk az 1966-os esztendő második felében dr. Z. Svátka és dr. Hájek könyvének fordítását, amely „A KÖZÚTI FORGALOM SZABALYAINAK TANKÖNYVE" címen Jelenik meg. E segédkönyv nélkülözhetetlen minden gépkocsivezető számára, valamint azoknak, akik a gépjárművezetői igazolvány megszerzésére pályáznak. Tartalma egyszerű és szemléltető. Színes melléklete megkönnyíti a vizsgára készülőknek helyesen értelmezni és emlékezetükbe vésni a forgalom legfontosabb szabályait, valamint a forgalmi jelzéseket. Ezt a tankönyvet a Közlekedésügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium hagyta jóvá a gépjárművezetők tanítása és képzése számára. Ára kötve 22,50 korona. Mivel csak korlátolt példányszámban jelenik meg, biztosítsa be saját maga, valamint üzeme számára a szükséges példányszámot mielőbbi rendelésével. OF-389 ANDRÁSSY TIBOR: öregember (Fametszet, 1965) 1385. november 13. * ÜJ SZÖ 9