Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-13 / 315. szám, szombat

SZILÁNKOK ® Abszolút önzés: ha valaki még a vicceket is csak önma­gának meséli el, nehogy más ts nevessen. ® Beszélni ezüst, hallgatni aranyi Mennyi aranya lehet egý nyolcvanöt éves némá­nak?! © A szellemi rövidlátást még nem gyógyítja az orvostudo­mány. ® A szem a lélek tükre, ezért olyan keresett cikk a fe­kete napszemüveg. © A barátaid mindig többet tudnak felöled, mint te magad. P. GY. A tábori Jiskra üzemben már hagyományos a világhírű PAL védjegyű gyertyák gyártása. Az üzemben eddig már több mint 100 millió kiváló minőségű, rendkívül megbízható gyújtógyertyát gyártottak. Az említett mennyiségnek csaknem egyharmadát külföldre — 32 országba — exportálják. Képünk: az üzemben ezen a gépsoron állítják össze alkatrészeiből a PAL védjegyű gyújtógyertyákat. (CTK — B. KrejCÍ felvétele) M indjárt N. után la­pos, szittyós rétek közé értünk, csak néhány rozstarlő fénylett közöt­tünk, mint a regruták fe­je. Fürgén gurult a cséza, bár az út sáros és hepe­hupás volt. Jó ideje zö­työgtünk már, amikor emberalakot vettem észre előttünk. Ahogy közeled­tünk, egyre jobban szem­ügyre vehettem. Hétköz­napi pillantást vetett ránk, amint elhaladtunk. Alig veszítettem szem elől, már fel is tűnt a következő, ugyanolyan egyenruhában, mozdulat­lanul állt az is. Figyelme­sen megnéztem, de rövi­desen már egy harmadik bukkant fel, aztán egy negyedik. Mindegyik arc­cal az út felé állt, nap­szítta egyenruhát viselt, és egykedvűen bámult maga elé. Furdalni kez­dett a dolog. Már nyitot­tam a számat, hogy mekér dezzem a kocsitól, mit je­lent ez, amikor rábökött az, ostornyéllel a követke­zőre és hátra se nézve, megjegyezte: — Szolgálatban vannak. — Hogy-hogy? — kér­deztem. — Hát csak ahogy szo­kás. Ehun állnak, Szolgá­latban. Gyl te, Pejkó, gyí! — De miféle szolgálat­ban? — faggatóztam. — Ugyan mifélében? — Államiban. Távíróvonal. — Hogy-hogy? — kiál­tottam. — Hiszen a táv­íróhoz drótok meg oszlo­pok kellenek! — Látszik, hogy az úr nem idevalósi — mondta. — Hiszen azt mindenki tudja, hogy a közönséges távíróhoz drót kell, meg oszlop. De ez drótnélküli távíró. A terv szerint dró­tos lett volna, de az osz­lopokat ellopták, drót meg nincsen. — Hogy-hogy nincsen? — Hát ahogy szokott. Nincsen. Gyi te, Fakó, gyí! Elnémultam a meglepe­téstől. De nem hagytam abba a beszélgetést. — No és hogy megy ez a drót nélküli? — Hát hogy menne? Egyikük odakiabálja a másiknak, amit kell, az meg a harmadiknak, a ne­gyediknek, oszt így ismé­telgetik, míg a távirat el­ér a rendeltetési helyére. Most nincs adás, de ha lenne valami, a saját fü­lével hallhatná. — És működik ez a távíró? — Miért ne működnék? Működik. Csak éppen sokszor összezagyválják a sürgönyöket. Az a leg­rosszabb, ha valamelyik felönt a garatra: Olyan­kor a hecc kedvéért min­denféle szavakat hozzá­tesznek, aztán úgy megy tovább. De amúgy, más­kor — még jobb ls, mint a közönséges távíró, dró­tokkal meg oszlopokkal. Utóvégre, az eleven em­berek mégiscsak intelli­gensebbek. A vihar se tesz kárt bennük, meg a fával is takarékoskod­tunk, úgyis olyan csúnyán megritkultak az erdők nálunk Lengyelországban. Csak télen szakad meg néha olykor a vonal, a farkasok miatt. Gyia! — No és ezek az em­berek... elégedettek? — ámuldoztam. — Oszt miért ne lenné­nek? Nem nehéz munka, csak az idegen szavakat kell ismerni. Most meg a postamesterünk fel is uta. zott Varsóba, a tökélete­sítés végett. Modern szó­csöveket kapnak állítólag, hogy a tüdejüket kl ne köpjék. Hó, hohó! — És ha valamelyik sü­ket? — Süketeket nem vesz­nek föl, meg selypltőket se. Egyszer egy dadogó bejutott protekcióval, de leváltották, mert bedög­lött miatta a vonal. Azt mondják, a huszadik ki­lométernél áll egy, aki­nek még színiiskolája is van. Az kiabál a legért­hetőbben. Megint elhallgattam, ezek az érvek megzavar­tak. Az útmenti emberekre mér oda se figyeltem. A cséza az erdő felé zötyö­gött a gidrés-gödröS úton, egyre közeledtünk hozzá. — No jó — kérdeztem óvatosan —, de nem sze­retnének új távírót, oszlo­pokkal és drótokkal? — Isten őrizz! — bor­zongott belé a kocsis. — Most könnyű a járásunk­ban állást kapni, tudniil­lik a távírónál. És az ilyen pózna-jancsi még mellékesen is kereshet, mert ha valakinek külö­nösen fontos, hogy a sür­gönyét ki ne forgassák, akkor bricskát bérel, el­hajtat a tizedik, tizenötö­dik kilométerig és útköz­ben mindegyiknek a mar-, kába nyom valamit. Hiá­ba, a drótnélküli távíró, az mégiscsak más, mint a drótos. Éleijáróbb. Gyi te! Valami gyönge kiáltás ütötte meg a lünket a kerékzörgésen át, szellö­zúgásra vagy távoli jajon­gásra emlékeztetett. Va* lahogy így hangzott: — Aaauuueeeaaaeeeááá. A kocsis hátrafordult a bakon, és hegyezte a fü­lét. — Adás van — mondta. — Megállunk, úgy jobban hallani. Hóóó! Ä mint megszűnt az egyhangú kerék­zörgés, nagy csönd tele­pedett a mezőre. A csönd­ben egyre tisztábban szállt felénk a kiáltás, olyan volt, mint a madár, vijjogás a mocsarak fö­lött. A hozzánk legköze­lebb álló sóbálvány töl­csért formált a tenyeré­ből és a füléhez illesztet, te. — Mindjárt ideér — súgta a kocsis. És csakugyan. Alig zen­gett el az utolsó, „ááá", amikor a cserjés mögül, amelyet éppen most hagytunk el, elnyújtva felhangzott: — Aaapuuu meeghaaalť teemeetéés szeeerdááán! — Isten nyugosztalja — sóhajtott a kocsis, és meg­legyintette a lovakat. Be­hajtottunk az erdőbe. Lengyelből fordította MURÁNYI BEATRIX SLAWOMÍR MROZEK: ÚTKÖZBEN E E k LSÖS kisftam nekibuzdulva olvasgatta a leckéiét: sds, ás, sül, süt — és így tovább. Egy­szer csak a kővetkező mondatra figyeltem fel: Lo-la-sút. Így, ahogy írom. — Mi az, hogy süt, nézd csak meg jobban azt az utolsó betűt. Laci fiam orra szinte szántja a könyvet. — Lo-la sút — olvassa úból. — Sút a fejed! Lo-la süt — szó­tagolom. Erőteljes vállrándítás, még szembetűnőbb ajakbiggyesztés a válasz. — Lo-la süt — olvassa most már anélkül, hogy a könyvbe 'néz­ne. Már el is felejtettem az esetet, amikor a lurkó elém penderül, a szeme csillog. — Azért te sem tudsz mindentl Es tartja az ábécés-könyvet: — Olvasd csakl — Lola süt. — Látod, olvasni sem tudsz ... Betűzni kezdem a mondatot, — Lo-la sút. — Látod! Zavartan lapozgatom a könyvet. Es lám, a következő oldalon még kétszer ismétlődik a sút, süt he­lyett. Sajtóhiba! Csakhát tudja-e az én fiam, mi az a sajtóhiba? Kezd­jem talán azzal, amit a felnőttek világában mindig elő lehet húzni: Nézd csak, nyomdaiparunk is so­kat fejlődött az utolsó húsz év alatt, de hibák azért még előfor­dulnak ... Tanácstalanságomban az egyet­len vigasz: hátha a Pedagógiai Könyvkiadó a segítségemre siet... SZARKA ISTVÁN Ú. - „ amikor hallom, hogy az em­ber már megint sétál egyet a vi­lágűrben, meg hogy nemsokára már a Holdra ts mehetünk szol­gálati útra ... „Ccc" mondom ilyenkor elismerő hangsúllyal — csak ne kísértene a lefolyócső. Ugyanis otthonomban — ponto­sabban a konyhámban — elrom­lott a vízvezeték lefolyócsöve, mert műanyagból van és mert vagy ;; « tíz év óta teljesíti kötelességét. Most már nem teljesíti, hanem sorvadozik, málladozik. Mit tudom én, ml a baja. Talán eszébe jutott, hogy többet várt, többet remélt, hogy szép tehetségével alagút is lehetett volna, és most az én konyhámban rostokol, mint lefo­lyócső. Es most a víz e cső segít­f ségével nem lefolyik, hanem kifo­lyik a padlóra. Azaz hogy mégsem folyik a padlóra, mert nekem is van műszaki műveltségem és alá­tettem egy vödröt. Voltam a brnói vásáron és ott olyan gépeket láttam, hogy az csoda... De amíg azokat a cso­dálatos gépeket nézegettem, kicsit idegesen gondoltam arra, hogy elegendő-e a vödör űrtartalma és nem folyik-e a víz a padlóra? Es ez volt az a bizonyos üröm az ji-őmben. Es tegnap olvastam egy újságot, milyen is lesz a lakáskultúra l. u. 2000-ben. De nem írtak arról, hogy lesz-e akkor ts lefolyócső és kell-e hozzá kibll. Es hogy hagyo­mányos, avagy atomkiblit használ­nak e majd unokáim?! A barátaim és munkatársaim pedig olyan szakértelemmel be­szélnek nekem a szuperszonikus repülőgépekről, a programvezérlé­sű lemezhajlítókról, a távirányítá­sú emelődarúkról, hogy a szívem is kivirágzana az örömtől, ha... ha arra nem gondolnék, hogy fo­lyik a szegény lefolyócső a kony­hában. Természetesen én mindezt beje­lentettem a házkezelőségnek, de az a véleményük, hogy amikor az ember ilyen nagyszerű műszaki si­kereket ér el, nincs idejük az én konyhámban a lefolyócsővel tö­rődni. TOLL GÁBOR • NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG F reiherr Moritz von Kurtenau kijelentette, hogy egyszer eljön az idő, amikor a német nép ismét el­foglalhatja jogos örökét: az „el­szakított keleti területeket. Ahogy Móricka elképzeli! • NAGY-BRITANNIA Brian Burgesse festőművész It­verpooli kiállítását még a megnyi­tás előtt betiltották. Indoklás: a tárlat szenzációja 11. Erzsébet an­gol királynő képe volt, de öltö­zékét mindössze a királyi korona képezte. • IZRAEL Izraeli tudósok megállapították, hogy a vízipipa (nargilé/ élvezőt között sokkal kevesebb tüdőrákos megbetegedés fordul elő, mint a cigarettakedvelők táborában. Lázasan keressük hát a vízipi­pát, de állítólag hiánycikk ... Kerekes siléceket gyártanak Dra­žlcén, a helyi gazdálkodás egyik üzemében. Az újdonság iránt kül­és belföldön egyaránt nagy az ér­deklődés. (Z. Havelka felv. — CTK j A népdal és a magyar nóta szerelmese ÜJHÁZY NUSI ELSŐ RÁDIÔSZEREPLÉSÉNEK JUBILEUMÁRA EGYSZERŰ apácapályai lakását belengi valami megfoghatatlan varázs­lat, amely a véletlenül betoppanónak is jelzi: Itt olyasvalaki él, aki eljegyezte magát a művészettel. A falakon szinte mindenütt meleg hangú ajánlásokkal meghitt hangulatot árasztó fényképek. Darvas Ltli és Páger Antal, Honthy Hanna, Németh Marika és Rátonyi Róbert, Orsolya Erzsi, Róna Viktor és ki tudja még hányan néznek rád, akiknek neve a magyar művészet világában fogalom. S régi szerepekben megörökítve az, akit most ünnepelünk: Ojházy Nusi, a színpad és a mikrofon szerelmese, hosszú évtizedes pályafutás után ls árnyalt, színes hangú művész és a mai élettel lépést tartó, érző szívű ember. OPERETTSZlNÉSZNÖNEK Indult jó negyvenöt évvel ezelőtt, a zirci szü­letésül lány, akinek már gyermekkorában ez volt a szíve vágya. Pesten végezte el a színiiskolát cseppet sem könnyű körülmények között, majd Kaposvárott, Kecskeméten, Szegeden és Pesten aratja első sikereit. Korabeli kritikák bizonyítják, nem is akármilyeneket... 1927-BEN kerül ide hozzánk, először Kassán és Pozsonyban tagja Iván Sándor társulatának. Majd a harmincas évek elején a Földes-társulat tagja lesz. A Nebántsvirág és a Csárdáskirálynő, Sztambul rózsája és sok más operett nagy szerepei fémjelzik útját. S pontosan harmincöt éve áll először a pozsonyi rádió mikrofonja elé. Bazilidesz Máriát és Nagy Izabellát hallotta Kodály és Bartók dalokat énekelni. Ismételten rádöbben a magyar népdal és nóta szépségére és ez a vonzalom azóta is fogva tartja. Rendszeresen fellép a rádióban. Hosszú éveken keresztül joggal kiérdemli nemcsak kollégáinak, hanem a nagyközönségnek elismerését ls. „A pozsonyi rádió csalogányának" hívják. FÁRADHATATLAN ez a mosolygós, bájos, csupa ideg és belső tűz asszony. Akarva akaratlanul emlékeztet Honthy Hannára, akihez külön­ben még színészi pályája kezdetétől fűzi bennsőséges barátság. Nemcsak a rádiónak szenteli tudását és idejét, hanem egészen 1961-ig jó egy évti­zeden keresztül járja férjével, Ungváry Ferenccel, a Komáromi Csík Já­nossal, Horváth Annával egy kis esztrádcsoporttal a Bodrogközt, a Má­tyusföldet és a Csallóközt. Énekel, táncol, prózát mond és mindig szív­vel, lendülettel, mégha fogvacogtatón hideg is a művelődési otthon. CSENGŐ hangjára, muzikalitására és nem utolsósorban temperamen­tumára még sokan emlékeznek. A rádió szerkesztősége is méltóképpen kíván megemlékezni Ojházy Nusi első mikroíon előtti szereplésének 35. évfordulójáról. Ma 20.15 órára hangfelvételről műsorra tűzött előadásá­ban néhány népdalt és magyar nótát. ÖRÜL ennek a megemlékezésnek a művésznő, akinek munkakedvét az évek nem koptatták el s leghőbb óhaja, hogy még ma ls, legalább prózai hangjáték szerepekben nyíljon alkalma bizonyításra: Aki a művészettel és a művészetnek él, örökké fiatal marad ... CALY IVAN Semmi új a Nap alatt. Courré­ges párizsi divatkreátor keskeny résű szemüveggel akarta elkáp­ráztatni a világot. Azonban mint köztudott, az eszkimók már év­századok Ata használnak ilyen szemvédőt, igaz, nem annyira ele­gáns kivitelezésben. (CTK felv.) • OLASZORSZÁG Róma püspöke pásztorlevéWen tiltakozott az ifllen, hogy Boccac­ctó Dekameronja egyre nagyobb példányszámban jelenik meg Olasz­országban. A főpap véleménye szerint a Dekameron veszélyesebb, mtnt a „kommunisták ateista iz­gatása." • SVÉDORSZÁG Harmincegy évvel ezelőtt ala­pította meg Elisa Ottenson-fene­sen Svédországban a Szekszuálts Nevelés Ligáját. A Hga központi épületében a harmadik emeleten rendezték be az üzleti osztályt, ahol 15 éves kortól minden „pol­gár" vásárolhat óv- és fogamzás­gátló szereket. Ahány ház, annyi szokás ... • EGYESÜLT ÁLLAMOK Tom Schleslnger, amerikai pol­gárt lopás miatt bezárták Salt La­ké City börtönébe. A fogoly né­hány perc múlva megszökött és csak egy cédulát hagyott a zárká­ban: „Mindjárt jövök, elfelejtettem elzárni a gázt a lakásban." Az amerikai lapok szerint a becsüle­tes tolvaj valóban visszatért a du­tyiba. ÜJ SZÖ 6 * 19B 5- november 13.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents