Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-11 / 313. szám, csütörtök

Azért ez mégiscsak sok! Ha csak kisegítő vagyok is, mert csak a nyári szünetban tudok dolgozni, azért ez mégis túlzás! Én nem várom el azt, hogy úgy bánjanak velem, mint egy szakmunkással. Az nem is lenne méltányos - még akkor sem, ha már a második nyaramat töltöm is az üzemben. De azért ez mégiscsak sok. Beérném én azzal, hogy úgy bánnának velem, mint egy betanított segédmunkással. Var,/ »*-inék legalább tekintetbe azt, hogy mégiscsak nő vagyok. Nekem igazán a könyökömön jönnek ki a brosúraszövegek, hogy igy a nők felszabadítása meg úgy a nők egyenjogúsága, de hát mégsem vagyok cseléd! Vagy vennék tekintetbe, hogy nekem is van szakmám. Egyetemi hallgató vagyok. Jövőre nem is jövök viszsza. Ilyenkor már jelentkezni megyek az iskolámba. „Bemutatom az új kolleginát" - ezt mondta az igazgató, mikor Julika tavaly jelentkezett. Kollegina. Mert okleveles tanár leszek. Ehhez képest azért ez mégiscsak túlzás! „Szaladj, lányom, !e a konyhára, mondd meg a Mari néninek, tegyék el az ebédemet, mondd, hogy az öreg Jani üzeni a nagyolvasztóból... Szaladj, lányom, hozz nekem egy csomag Munkást, de ne legyen kemény, mondd, hogy az öreg Janinak lesz, a nagyolvasztóból. Ismernek azok engem .. Engem nem úgy hívnak, hogy „szaladj, lányom!" Rendben van. Az öreg Jani tudja a dolgát. Azt senki sem érti úgy, hogy mi az öntés. Azt is láttam, amikor azon a különös duplatárcsán előlibeg egy roppant izzó acéltömb: ő tudja legjobban, mit kell csinálni vele. Még azt sem mondhatom, hogy megtartja magának a tudását. „Na* gyerekem, idenézz..." - mondja és elmagyarázza, hogy kell alácsúsztatni. De a Sőtér prof is tudja, mit kell csinálni Arany János epikájáyal, mégsem szaladj le öt deka szalonnáért, „de legyen benne két húscsik, mondd, hogy a Sőtér akadémikusnak kell, a harmadik irodalomtörténeti tanszékről!" Mit mondtam! „Szaladj, lányom, a hegesztőbe, mondd meg Bordás Lacinak, hogy a sihta után várjon meg. Nem ismered? Nem baj, lányom, én sem ismertem harminc évvel ezelőtt, mert még nem jött ki az anyjából, most mégis ismerem." Mindentől eltekintve: miért tűrik et, hogy uraskodjék? És: nem hiszem, hogy a munkaerők takarékos kihasználásához tartozik, hogy én — papírforma szerint - segédmunkás vagyok, és közben ilyen szaladjlányom-féle munkát végzek. „Mire vársz, lányom, szaladj a hegesztőbe, aztán nézz jól körül ám, ^tt, úgyse jártál, hasznát veszed az egyetemen, ha tudod, hogy hegeszt a dolgozó nép. Usgyé!" Azért ez mégis túlzás! Mi lenne, ha szóvá tenném a szakszervezetben. Elvtársak, én nem tudom, mi a szokás az üzemekben ... ez jó bevezetés lenns. Meg kell mondanom azt is, hogy engem nemcsak az hoz ide nyaranta, hogy pénzt keressek, hanem az is, hogy a politechnikai oktatásban részt tudjak venni, hogy üzemigyakorlati ismereteket szerezzek, és itt mégis azt tapasztalom ... „Aztán jól nézz ám körül a hegesztőben, lányom, hogy antul jobban menjen a micsoda, hogy is mondod te, a politeknikai oktatás, te, nem valami politikai teknika az, mert azt ne tanuld meg, szóval mit mondol? Hogy a Bordás Laci várjon meg váltás után, mert beszédem van vele." A fene egye meg az öreget! Az öreg Janit! Jövőre úgyse jövök vissza. Nem, úgyse jövök vissza. Julika azt írja, hogy nem is olyan borzasztó a vidék, az ember ott jobban jön ki a fizetéséből, már húsz könyvet vett. Érdekes, hogy olyan absztrakt leveleket ír, soha egy emberről, soha egy férfiról egy szót sem. Csak nem szerelmes megint?! Azért a nagyolvasztóból jó kiszaladni. A fordulónál megigazítja az ember a haját, abban a törött ablakban, amelyik mögött a szekrény háta van. Iszonyú meleg van benn, oedig ő csak a vorplatzon dolgozik. Milyen érdekes, hogy ezek a német nevek itt még mindig élnek, pedig a budafoki elvtárson kívül senki sem tud németül, az is csak svábozik. Iszonyú meleg van bent, igazán csoda, hogy bírja ki az öreg, pedig ő ott áll az öntésnél. „Hová fut, kislányom, hajtja a vére?" Az ilyen pimaszságra nem szabad felelni. „Na ne szaladjon, elvesztett valamit?" önkéntelenül is visszanézek. Nei.- látok semmit. A pimasz meg röhög: „Akkor tévedtem. Hát még nem vesztette el? Csudálom, mert oltári csinos." Pimasz, pimasz! Az ilyennek vasat kéne sütni a nyelvére! Ebből áll az egész, szaladj, lányom, meg fiatalok pimaszsága. De futni jó, nagyon jó ebben a melegben, mely mégsem meleg most a vorplatzhoz képest. Mit izgatom magam, mi közöm az egészhez. Még három hét, aztán itt a beiratkozás. Azt a kis maradékot a szoknyaanyagból megcsináltatom mellénynek, fehér piké szegéllyel. Jó lett volna a nyáron BÓ.KA LÁSZLÓ: Diniz király no és Lancelot lovag szakdolgozatot csinálni, meg lemenni Mari nénihez Akarattyára, egy kis strand, egy kis donsz. Volna, volna, jó volna ... és még miket mond mindig az öreg Jani, ha az üzemi étkezőben arról beszélnek, hogy mit volna jó most enni. Nem törődik az azzal, hogy mi nők is ott ülünk az asztalnál. Egy folklorista kéne az öreg mellé, vagy egy nyelvatlaszos. Azok hozzá vannak szokva az ilyesmihez. Ez a hegesztő? Képzelem, micsoda vagány hulcsi lehet az a Bordás Laci, akinek az öreget meg kell várni a sihta után. Azért szólni kéne a német szakosoknak, itt kereshetnek német jövevényszavakat, „különös tekintettel" a szakszókincsre. Andreának kéne ide jönni, az ő lelki finomságaival meg a külföldi útjaival, ő persze a magyar parasztház barokk ornamentikájáról szakozik. Én, marha, a portugál lovagi epika magyar elemeiről szakozom, mert én csak tudom, milyenek lehettek a lovagok. Az üzemben külön oktatás van a lovagiasságból. „HOVÍJ fut, kisanyám, hajtja a vére?" Remélem, most egy újabb lovagtípust ismerek meg, az öreg Jani jóvoltából. — „Hová, hová, kislány, ez nem lányiskola!" Pimasz. — Bordás László elvtársat keresem, Jancsin János elvtárs küldött hozzá a nagyöntőből — ez elég hidegen, méltósággal hangzott. „Várjon csak, mert belevakul." — Várjon, oki ráér! Jaj! igaza volt a pimasznak. De ha a szemem elé is kell kapnom a kezemet: gyönyörű! Kék és ezüst, kék és ezüst és szikrázó csillagok! Ez olyan szép, mint az öntés volt előszór, csakhogy azt az öreg Jani elkozmálta. „Ontja mán!" - mondta vidoran, mikor megindult az öntés, és azóta ezerszer hallotta, hogy az öreg a nagy kiöntőt Luciper segginek nevezi, s már ő is úgy hívja magában. De ez! De ez! ez sokkal gyönyörűbb! És ezek a furcsa maszkok, ezek a furcsa, fényben úszó ruhák, tele csillagfénnyel! Ezek a fénydárdák, amint nekifutnak az anyagnak! A lovagok, a lovagok, most törnek rá az ellenségre, sisakban, ezüit dárdával! Mit ordít ez az alak a fülembe? Bánom is én! Most ez is maszkot húz, és már ő is sisakos lovag, és bátran közéjük megy, biztoson megkeresi Bordást, mert én, a portugál királynő, én, Divriz király hitvese megparancsolom neked, rossz modorú lovag, hogy a nemes Lancelot de Bordás lovagot utasítsd, hogy jelenjék meg színünk előtt. Melyik lehet az? Jobbágyunk biztosan halad a csatatéren át, nem rettenti meg a szikrázó fegyverek fénye, mert királynői fölségünktől jobban fél, mint a fegyverektől. Melyik lehet az? Csak nem az a hórihorgas olak? Ahhoz megy, ahhoz megy! Megböki, mutogat, neki. Most az elindul felém. Mekkora! KULTURÁLIS HÍREK • A moszkvai MOSZFILM stúdióban évente csaknem 40 játékfilm készül. Szergej Jutkievics e napokban fejezte be „Lenin Lengyelországban" cfmű új filmjét. Itt készül az első játékfilm Marx Károlyról G. Rosal rendezésében. • Buster Keaton a némafilmek egyik legnépszerűbb sztárja, most 70 éves korában újra filmezik, jelen lag Kómában Játszik egy amerikai filmtársaság vállalkozásában készülő „Háború olaszul" cimű filmben. NwimuaKHinBBH Milyen erős lehet! Milyen lomha biztonsággal lépeget végig a hegesztőn, mintha lóról szállt volna le. A lovasok járnak igy gyalog. Most kiért a tűzvonalból, és leemeli a sisakját. Szőke, csapzott szőke haja van. Trisztán. Bosszús az arca. Fújja föl magát. Most meglátott. Most elmosolyodik. Gyorsabban lép, Nem lehet kibírni. Kifutok a hegesztőből. Kint várom meg. Ahogy a csapóajtó megleng, látszik, hogy siet ő is. Milyen kibírhatatlan a meleg indekint. A hegesztőben nincs olyan meleg, mint a nagyöntőben. De gyönyörű! gyönyörű! És ez a Bordás olyan, mint a Komtur a Don Jüanban. Megleng az ajtó. Most elém áillt. Két fejjel magosabb. Aranyszőke. Most le kéne térdelnie elém, vagy nekem elé? De áll, mint a hülye, és nem szól. Állok, mint a hülye, és nem szólok. Erő és méltóság, fenség és hidegség, lovag elvtársam. - Jani bácsi a nagyolvasztóból azt üzeni, hogy az elvtárs várja meg a sihta után. Olyan a hangja, mint az a régi Burán-lemez Angeláéknál. Enzo de Muro Lomanto-hangja van. Mit mond? „Megvárom, köszönöm. Szóval maga segít Jancsin elvtársnak? Vigyázzon az öregre. Mint a szeme fényire." Mit locsog ez az öregről? De csodálatos hangja van, és napon olyan a haja, mint az arany. „Vigyázzon az öregre. Tudja, ő nem ismeri a mértéket. Ne hagyja, hogy tulizzon. Legyen mindig itala. Rég nyugdíjban kéne lennie. De az istennek se megy. örülök, hogy valakit mellé adtok." Mit locsog ez? hogy engem mellé adtak? „Tudja, tizenkilences az öreg. Ő volt a vörösőrség parancsnoka. Apámmal együtt védték az üzemet. Együtt voltak a Markóban, aztán Hajmáskéren. Majdnem agyonverték őket, apám később abba halt bele. Az öreg később öt évet vert le a Csillagban. De később is ült, még sokszor. Vigyázni kell rá. Ilyenkor, mikor nc volt segítsége, maga szokott kiszaladgálni. Mindig féltjük, hogy meghűti magát. Nem vigyáz magára. Nehéz vele?" Most röhög. Mit röhög? Biztosan ez is tudja a Lucipert. - Nem nehéz, á, nagyon drága ember. Ezt én mondtam, én fuvoláztam? én rebegtem? én turbékoltam? Meg vagyok hülyülve egészen. „Szép, hogy ezt mondja. De én ismerem az öreget. Engem is folyton kuszpitol, pedig ő nevelt föl, hogy opám meghalt. Mindent neki köszönhetek. De néha engem is kihoz a sodromból. De azért én tudom... Tudja, belül arany." - Aranyember - makogom, szajkózom hülyén. De miért mosolygok erre az alakra, mint egy agyalágyult? Vigyorgok, bűvölöm. Pedig én Diniz király felesége vagyok, oortugál királyné, magyar királyasszony, aoám kilenc gályával küldte hozományomat a portugál lovagtörténetek magyar tengerén. „De azért egyszer magát is megvárnám sihta után. Nemcsak az öreget. Holnap például. Van egy kis vitorlásom, a hajógyári öbölnél el lehet vele csúszkálni a vízen. Ne hozzon semmit, ott följebb van egy kis hepaj, ott ehetünk is valamit. Jó?" - Igen - sóhajtom. - Nem tudom — teszem hozzá óvatosan. „Szóval, igen. Akkor viszonílátomásomra. Megyek vissza, mert lemaradok, és nem lesz mit ennünk. Holnap fejramtnál a kapuban várom." Most visszamegy! És már az ajtóban a fejébe húzza a sisakot, és nekiront a pogány móroknak. Szűz Anyám, térden állva kérlek, hogy Lencelot 'ovagot, aki vállán viseli szalagomat, óvd meg a dühös pogányok fegyvereitől, hogy diadalt arasson, és elnyerhesse méltó jutalmát királynői kezemből! Ügy futok, mintha kergetnének. „Te meg férhöl mentél, lányom, hogy ilyen soká jössz!? Na, szaladj csak az étkezőbe, és mondd meg Mari nénédnek, hogy nekem tegyenek félre valamit, de zsír is legyen rajta, az anyjuk keservit. De szedd a lábad, mert mindjárt kezdjük az öntést. No, szaladj mán!" • A moszkvai filmfesztivál nemcsak erkölcsi, hanem anyagi sikereket is hozott rendezőjének. A Szovjetunió kötötte a legtöbb üzletet: 45 országba több, mint 80 filmet adott el. Legnagyobb volt az érdeklődés Bondarcsuk Háború és béke, Kozincev Hamlet és Sztolperov Élők és holtak című alkotása iránt. • Charles Chaplin az utolsó simításokat végzi legújabb filmjének forgatókönyvén. A cselekmény egy Hongkongban lehorgonyzott hajón látszik. A női főszerepet Sophla Lőrén játsza, mellette Marion Brando és Peter Sellers viszi a filmet. Szükség van-e ellenőrző könyvecskére? Az Oj Szó november 4-i számában megjelent Rozsnyó József írása az ellenőrző könyvecske szerepéről. A cikk kétségtelenül érdekes, felvetett kérdései vitára adnak alkalmat a szülők és pedagógusok körében Is. Rozsnyó József írásával sok tekintetben egyetértek, néhány megjegyzéséhez azonban van hozzáfűzni valóm. Mindenekelőtt azzal kezdem, hogy nem vagyok az ellenőrző könyvecske, vagy a diákkönyvecske ellenzője. Két gyermekemet kísérte végig eddigi tanulmányai során és jó szolgálatot tett. Tudtam követni gyermekeim szorgalmában azokat a hullámhegyeket és völgyeket, amelyek minden gyermeknél előfordulnak. A diákkönyvecske figyelmeztet bizonyos nehézségekre, olykor megnyugtat, általában jó, hogy van, s a nagyon elfoglalt szülőknél biztosítja a kapcsolatot az iskolával. Mindezek ellenére sem állíthatnám azonban olyan kategorikusan, mint Rozsnyó József szülőtársam, hogy ez a könyvecske az iskolával az „egyetlen rendszeres és állandó" kapcsolat. Lássuk csak, miért? Első. sorban azért, mert a szülőknek a legfontosabb állandó és rendszeres kapcsolata az iskolával a szülői osztályaktíva. Hosszú, gyakorlati pedagógus pályám egyik legfontosabb felismerő, se az, hogy semmi sem helyettesítheti a tanító és a szülő személyes kapcsolatát. Egy példával szeretném ezt bizonyítani. A példa meggyőző, még akkor is, ha nevelői határesetről és nem tipikus, mindennapi jelenségről van szó. K. Z. tanítványom szüleit félévig nem láttam. A havi osztályaktíva meghívóit rendesen kiküldtem a gyermekekkel. Az ellenőrző könyvecskébe bejegyeztem, a szülőkkel aláírattam. K. Z. könyvecskéjét is mindig ellenjegyezték, de szülei sohasem jöttek el. A gyermeknek jó feje volt, megélt a magyarázatból, ha otthon nem is tanult, hármassal megúszta. Ám más bajok voltak nála. Ruházata rendetlen volt, testi tisztaságával nem törődött, parancsolgatásra hajlamos természete erőszakos viselkedésében nyilvánult meg. Szombati hiányzásaiból lassan rendszer lett. E mulasztásait az ellenőrző könyvben mindig igazolták, önhibámon kívül csak január végén jutottam el hozzájuk családi látogatásra. Ekkor több bejegyzésről és aláírásról kiderült, hogy hamis (a gyermek unokabátyja írta alá), a szülők vagy nem tudtak az osztályaktíváról, vagy az véletlenül „mindig" olyankor volt, hogy egybeesett délutáni műszakjukkal stb. Találkozásom a szülőkkel fordulatot hozott K. Z. életébe, aki lassan levetkezte hibáit. E példával csak azt szeretném hangsúlyozni: a diákkönyvecske hasznos dolog, de a szülő és a tanító kapcsolatának csupán egy láncszeme, 'amelynek hatékonysága a további együttműködéstől függ. A jó diák és a rossz tanuló viszonylatában annyit szeretnék hozzáfűzni az előttem író véleményéhez, hogy míg a jó tanuló rendszerint magával hordja az ellenőrző könyvecskét, a rossz tanuló gyakran „nem találja", „otthon hagyja", vagy „elveszti". Ez még nem volna nagy baj, ha a tanító minden ilyen esetet emlékezetében tartana és a legközelebbi alkalommal írná be a jegyet, vagy a megjegyzést. Naponta azonban ezer kötelesség terheli, a jegyeket elfelejti beírni nemcsak a könyvecskébe, de előfordul, hogy a saját noteszébe is. A jó tanulónál más a helyzet. Vannak olyan tanulók, akik túl könnyen szerzik a jó jegyeket. Nem nehéz jó jegyhez jutni. A tanító ugyanis sokszor belefárad a számtalan felkészületlen feleletbe, kapva kap a jelentkező Jó tanuló ajánlkozá. sán, felszólítja és megvan a Jó jegy. Három-négy ilyen alkalom és a negyedévi osztályzat biztos. Kérdem azonban, megfelel-e az így szerzeit kitűnő jegy a tanuló negyedévi munkájának. Nem szoktatja-e ez a gyermeket taktikázásra, olcsó sikerek hajhászására? És vajon az egyesekkel teli diákkönyvecske nem altatja-e el a szülő ösztönös figyelmét, éberségét például serdülő korban levő gyermeke egyéb problémáival kapcsolatban? A tanulókönyvecske bizonyít, igazol, nagyszerű jegyek és... Aztán jöhet egy nem várt fordulat, egyszerre itt a baj. Pedig az ellenőrző könyvecske rendben volt. A gyermeket ellenőriztük, a könyvecskét aláírtuk és mégis ... Ez sem szól az ellenőrző könyvecske ellen. Ismétlem, jó és hasznos dolog, de ne bízzuk rá magunkat teljesen, keressük a személyes kapcsolatot is a nevelővel. Teljes mértékben helyeslem azt, amit szülőtársam az évkönyvekkel kapcsolatban Ir. Több középiskola, így pl. a komáromi középiskola Is minden évben kiad értesítő évkönyvet, amely családi irattárak szép és maradandó emlékévé válhat. Hagyományt őrző és hagyományt teremtő próbálkozások ezek, melyeknek nevelési értéke és befolyása Igen nagy. S ha a középiskolák — a régi középiskolában ez természetes volt — kiadnak ilyen év végi értesítőket, miért ne volna szükség ellenőrző könyvecskére az egész tanévben, az „önkéntes" középiskolai tanulmányok során? A középiskolás talán már nem diák? Diák az, mégpedig a javából, a pubertás negatív és pozitív vonásaival, ami mind amellett szól, hogy ellenőrző könyvecskére itt is szükség van. A főiskolai indexek talán feleslegesek? Bizony nem! Egyes üzemek személyzeti osztályai például a főiskolai indexeken ellenőrzik dolgozóik továbbtanulási eredményeit. Az ellenőrzésre itt is szükség van, csakúgy mint a kilencéves alapiskolákban, a közép- és szakiskolákban. Még néhány szót a .kitűnőről" és az „egyesről". Csak néhány éve vezették be az alsóbb osztályokban, hogy a bizonyítványokban nem írják ki a kitűnő, jeles, jő, elégséges és elégtelen eredményeket. Nézetem szerint ennek nincs döntő jelentősége. A bizonyítványok hátlapján mindig fel volt tüntetve, hogy ezeknek az érdemjegyeknek milyen számjegy felel meg. A bizonyítvány hátlapján levő táblázat elsősorban a szülőknek szól. A tanító az osztályzási előírások értelmében úgy is tudja, mit jelent abszolút érteiemben a kitűnő, jeles, jó, elégséges vagy elégtelen érdemjegy. Gyakorlatilag azonban minden osztályzat viszonylagos, a tanító nem vonhatja kl magát az osztály átlagos színvonalának befolyása alól. De vannak olyan érvek is, hogy a számjegyek hamisíthatók. „Szép dolog a bizalom, de csak helylyel-közzel alkalmazva. A gyermek sokszor becsapja az embert." — Erre csak annyit felelhetünk: ideigóráig. Ámde csak akkor, ha a tanító és a szülő között nincs állandó kapcsolat. Az igazi pedagógust nem zavarja a szülő állandó érdeklődése, kérdezösködése. Számára ez nem megterhelés. Ellenkezőleg a tanító jól tudja, hogy eredményeket csak a család, az iskola és a környezet didaktikai egységének szemmel tartásával érhet el s ennek biztosításában fontos szerepet tölthet be az ellenőrző könyvecske. Ellenőrző könyvecskére szükség van, de az nem helyettesítheti a tanító és a szülő rendszeres személyes kapcsolatát. HEIMLER-HORVÁTH LÁSZLÖ A PRIEMSTAV 6. számú építésvezetősége Bratislava, ZÁTIŠIE 4 sz. alkalmaz: hlohoveci, lévai, nyitrai és bratislavai munkahelyekre nagyobb számban ásó-betonozó munkásokat, valamint ácsokat és kőműveseket. Szállás és étkezés biztosítva. Kereseti lehetőség teljesítménybérezési rendszerben óránként 10,50 korona, különélési díj és a „P" kategóriájú építkezések minden előnye. A társadalmibiztosítási és szociális jogok folyamatossága biztosítva van. lelentkezni lehet az építkezéseken vagy a 6. sz. építésvezetőségen. 0f 37] fí« 6 * 1965. november 11.