Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-28 / 330. szám, vasárnap

Vasil Biľak elvtárs beszéde Véres harcok egy Saigon melletti kaucsukültetvényen Az amerikai nők felhívása a Vietnamban harcoló katonákhoz 9' McNamara ismét Saigonba látogatott Saigon (CTK) — A dél-vietnami hazafiak szombat reggel a fővárostól 70 km-re északnyugatra támadást in­téztek egy francia gumiültetvényen állomásozó saigoni alakulat ellen. Az ültetvény közelében ütött tábort az I. amerikai hadosztály egyik dan­dárja. Az amerikai légierő azonnal bom­bázni kezdte a hadszínteret. A leg­hevesebb harcok a 8000 hektáron el­terülő ültetvény közepén fekvő falu körül Játszódtak le. Itt 5 millió gu­mifa koronája természetes álcázást nyújt a légi felderítéssel szemben. Az amerikai légierő jelentette, hogy az elmúlt 24 órában országúti és vasúti hidakat bombázott a kínai határon Hanoit Lao Cai várossal ösz­szekötő útvonal mentén. Az egyik határ menti vasútvonal felderítése során a VDK vadászgépei elűzték az amerikai szuperszonikus felderítő repülőgépeket. A VDK külügyminisztériuma pén­teken újabb nyilatkozatban tiltako­zott a VDK lakott területeit érő ál­landó amerikai légitámadások ellen. McNamara amerikai hadügyminisz­ter szombaton Dél-Vietnamba uta­zott. Ez a látogatás immár a hete­dik 1962 óta. A hadügyminiszter min­den dél-vietnaini szemleútja után fo­kozták az amerikaiak részvételét a háborúban. McNamara már most is előre bejelentette: a következő idők­ben kiterjesztik a bombatámadásokat Vietnamban. Az amerikai nők békeszervezete sajtőfelhívással fordult a közvéle­ményhez és a Vietnamban harcoló katonákhoz, hogy szűnjenek meg a VDK elleni bombázások, és kezdődje­nek el a fegyverszüneti tárgyalások. Washingtonban folytatódik több mint 140 békeszervezet konferenciá­ja. A küldöttek szombaton részt vet­tek a Fehér Ház előtti békefelvonu­láson, amelyen a vietnami háború be­szüntetését követelték. r • Szüntessék be a nukleáris kísérleteket (Folytatás az 1. oldalról) leket teremtett az iskola további sikeres nevelőmunkájához. A színvonalasabb ideológiai mun­ka s a párton belüli nevelés továb­bi irányelveit kitűzi Szlovákia Kom­munista Pártjának kongresszusa, el­sősorban pedig a CSKP XIII. kong­resszusa, amelynek előkészítésében önök is tevékenyen részt vesznek. A mai nap gondoljunk ismét ar­ra, hogy a CSKP XII. kongresszusa óta eltelt időben lendületesen bon­takozott ki társadalmunk aktivitá­sa, amelynek sok pozitív eredménye szebbé tette életünket. Ezek az évek az alkotó szellemű, gyümölcsöző tö­rekvések, nagy jelentőségű viták évei, melyek folyamán új utakat s lehetőségeket kerestünk. Pártunk­ban végbement a megújhodás folya­mata, s fokozatosan kiküszöböltük a pártunktól idegen gyakorlatot. Ezek­ben az években pártunk céltudato­san lépett társadalmunk sokoldalú felvirágoztatásának időszakába, el­bíráltuk eddigi utunkat, s ami kü­lönösen fontos, kitűztük távlati cél­jainkat. A XII. pártkongresszust követően nagy jelentőségű volt nézeteink ki­kristályosodásának folyamata, amelynek célja életünk folyamatai­nak s távlatainak tudományos meg­indoklása. A gazdaságtan jelentő­sen hozzájárul népgazdaságunk irá­nyítása új elveinek feldolgozásához, a történetírás pedig — különösen pártunk történetét illetően — sok új adatra hívta fel a figyelmet, ame­lyek elsősorban a nemzeti felszaba­dító harcnak s a szocialista ország­építés legutóbbi időszakának új szempontok szerinti értékelésére vonatkoznak. A filozófia is aktívab­ban foglalkozik a tárgykörébe tar­tozó problémák magyarázatával. Fi­lozófusaink a társadalmi viszonyok­kal összefüggő problémák mellett azokat a kérdéseket is elemzik, amelyek megmutatják a Jelenkor legkörmönfontabb burzsoá ideoló­giája — az antikommunizmus — elleni világméretű ideológiai harc szükségességét. Tagadhatatlan azon­ban, hogy e téren is előfordulnak elavult és helytelen nézetek az el­mélet s a gyakorlat, a tudomány s az ideológia összefüggéseiről. Lényegében már mögöttünk azaz idő, amikor kiküszöböltük a dogma­tikus és liberális torzítások marad­ványait. Ezek a torzulások azonban nem maradhattak bizonyos kísérő Jelenségek — opportunista hangu­lat terjedése, álláspontok gyakori változtatása stb. nélkül. Mögöttünk van már az az Idő, amikor egyes kommunisták azt tartották társadal­mi hivatásuk csúcspontjának, hogy „kérdéseket tettek fel" a magasabb tisztségeket betöltő elvtársaknak. Ezt gyakran éppen azok tették, akik a személyi kultusz idején maguk agyaltak ki s érvényesítettek olyan munkamódszereket pártunkban, amelyek a pártot a tömegektől el­szigetelték, s a nyilvánosság előtt tekintélyét csorbították. Az opportunista ingadozás és az anarchista fegyelmezetlenség — nem volt s nem lehet kommunista pártunk programja. A XII. pártkongresszus óta még nem telt el sok idő, de a mai ob­jektív feltételek és szubjektív té­nyezők mégis sokkal kedvezőbbek, mint a közelmúltban voltak. Pártunk sikeresen dolgozhat, ha mindnyájan a marxizmus—leninizmushoz híven érteni fogunk a dialektikus mód­M • ai Mii, —I U JII M » í m —ii A tollforgató emberfiának gyakran nekiszögezik a kérdést: hogyan kezdte? Erre szeretnék most tőlem tel­hetően válaszolni. 1915-ben születtem Pétervárott, gyer­mekkoromat Rjazanyban és Szaratov­ban töltöttem. Anyám ez idő alatt többnyire gépírónői és előadói állás­ban volt, apám pedig, aki annak ide­jén részt vett a Japán és német há­borúban, a taktika tudományát tanítot­ta egy katonaiskolában. Családunk az egyik tiszti házban la­kott. Körülöttünk csupa katona, ezen­kívül a katonaiskola élete is a sze­mem előtt zajlott. Az ablakkal szem­közti téren sorakoztak a reggeli és esteli szemléhez. Anyám, akár a többi tisztiasszony, különböző segélyakciók­ban vett részt, s a hajlékunkban meg­forduló vendégek csaknem mindig a szolgálatról, a hadseregről diskuráltak. Jómagam havonta kétszer, a többi gyer­kőccel együtt elmentem az élelmiszer­raktárba a tiszti ellátmányért. Az otthonunkban és a közöttünk le­vő katonacsaládoknál uralkodó légkör egy életre megszerettette velem a had­sereget- és mindent, ami kapcsolatban van a katonasággal. Megszerettette s egyben tiszteletet ébresztett iránta. Ez a gyermekkori, félig öntudatlan érzés később vérembe ivódott. 1930-ban Szaratovban elvégeztem az iskola hét osztályát és a nyolcadik helyett esztergályostanulónak mentem. Saját magam döntöttem így sorsom felől. Szüleim eleinte nem fogadták örömmel elhatározásomat, de aztán apám, szokott szigorú hanghordozfisá­val igv szólt: „Tegye azt, amtt iónak lát, az ő dolga!" Ha visszagondolok arra, mi indított szerekhez, és azokat pártunk gya­korlati munkájában érvényesítjük. Nem tagadhatjuk, hogy ideológiai nevelőmunkánkban, propagandánk­ban és ezzel tudatunkban is gyak­ran megelőztük a tényeket. Sok mindent idealizáltunk. Szép számmal vannak olyan emberek — kommu­nisták is —, akik meg voltak arról győződve, hogy a szocializmus meg­valósítása könnyű, hogy ehhez ele­gendő a munkanélküliség megszün­tetése s falvaink szövetkezetesítése. A gyakorlat azonban megtanított bennünket arra, hogy sokoldalúbban kell a szocializmus építését értel­meznünk, e célra maradéktalanul igénybe kell vennünk a tudományt és a technikát, s meg kell értenünk, hogy csak így teljesíthetjük felada­tainkat reálisabban. Ezzel kapcso­latban a Központi Pártiskolával szémben is nagyobb igényeket tá­masztunk. Eszmei és nevelőmun­kánk tartalmi változásával, minő­ségi színvonalának emelésével, a párt és szervei társadalomirányítő feladatainak megváltozásával egy­idejűleg megváltozik az iskola tevé­kenysége tartalmában is, és hely­zete az új feltételekhez igazodik. Központi Pártiskolánk éppúgy, mint minden párton belüli nevelő­munkánk, bizonyos fejlődési szaka­szokon ment keresztül. A kommunisták ereje s a kom­munista eszmék vonzereje mindig abban volt s van ma is, hogy rea­gálni tudnak az ember mindennapi problémáira, és ugyanakkor fel tud­ják tárni előtte a gyönyörű távla­tokat. Ha röviden akarom jellemezni az iskola küldetését — bár jól tudom, hogy minden általánosításban bizo­nyos leegyszerűsítés is van —, első­sorban arról a célkitűzésről kell említést tennem, mely szerint az iskola mindenekelőtt a párt s álla­mi szervek, valamint társadalmi szervezeteink dolgozóinak nevelője. Nevelje őket arra, hogy helyesen, a párt szellemében értelmezzék s oldják meg munkahelyükön a tár­sadalmunk irányításával összefüggő problémákat BiTak elvtárs Jjeszéde további ré­szében hangoztatta: ma már semmi­lyen iskola sem fejthet ki a gya­korlati élettől elszigetelten sikeres tevékenységet. Még inkább érvényes az a pártiskolára. A társadalom fej­lődése hazánkban minőségileg ma­gas fokot ért el, és ennek logikus következménye, hogy az iskolával szemben ís minőségileg nagyobb igényeket támasztunk. Nemcsak a pedagógiai folyamatoknak kell szín­vonalasabbaknak lenniük, hanem a párt s a társadalom életére is ha­tást kell gyakorolnia az iskolának. A Központi Pártiskola legyen ezen­túl olyan intézmény, amely a párt időszerű feladataival kapcsolatban bizonyos kötelezettségeket vállal­hat. A Központi Pártiskola csak akkor állhat a mai feladatok magaslatán, ha ezt tudományos kutatómunkával, a legújabb társadalmi jelenségek tudományos-elméleti megfigyelésével és általánosításával akarja elérni. Szívből kívánjuk, hogy iskolánk mindig olyan dolgozókat neveljen, akik hűségesek népünkhöz, Cseh­szlovákia Kommunista Pártjához, akik bátran küzdenek a kommuniz­mus ügyéért, akik a proletár nem­zetköziség odaadó védelmezői és ön­tudatos szocialista hazafiak. erre az elhatározásra, két okot látok: az első és mindenekelőtt az ötéves terv volt, a traktorgyár, melyet csak­nem a szomszédunkban, Sztálingrádban építettek. S az országépltésnek az a romantikus láza, amely már az iskola hatodik osztályában magával ragadott. A másik ok az volt, hogy szerettem volna önállő keresethez Jutni; szűkö­sen éltünk, és mikor másodéves Ipari tanuló koromban harminc rubel fize­tést vittem haza, bizony nagyot len­dített a családon. Ezekben az években kezdtem verse­ket irogatni, sőt elbeszélő költemé­nyeket ls. Az egyik a polgárháborúról szólt, a másik terjedelmes párbeszéd volt egy Puskin-szoborral. Lassacskán egyre gyakrabban adtam a fejem versírásra. Szüleimnek és munkatársaimnak tetszettek e zönge­mények, de én nem tulajdonítottam nekik különösebb Jelentőséget. Bár egyik-másik egészen jól hangzott, több­nyire utánérzésből születtek. Felvételi vizsgát tettem az esti egye tem Irodalmi tanszakán. Az első más­fél évben nehezemre esett a tanulás. Egyidejűleg tovább dolgoztam, mint esztergályos, először a „Mezsrabpom­flim"-nél, később a „Tehfilm" film­gyárban. Munka után végighallgattam az előadásokat, utána pedig, késő éj­szakáig — írtam. A második évben nyilvánvalóvá vált, A köztársasági elnök távirata (ČTK) — Antonín Novotný köztár­sasági elnök táviratot küldött Sajch Sabah Sálim Sabah emirnek Sajch Abdalláh Sálim Sabah kuwalti emir elhalálozása alkalmából. Egyúttal jókívánatait tolmácsolta neki emír­ré választása alkalmából. A párt beszélget a fiatalokkal (CTK) — Lőrincz Gyula, az SZLKP Központi Bizottsága elnökségi tag­ja, a Csemadok elnöke tegnap a lo­sonci járás Ipolynyék községébe lá­togatott, ahol részt vett a fiatal mezőgazdasági dolgozók gyűlésén. A községben mintegy 300 fiatal él, akiknek egy harmada a helyi EFSZ­ben dolgozik. A szövetkezet traktor­vezetői például mind fiatalok. A fia­tal dolgozók az állattenyésztés kivé­telével a többi munkaterületeken is eredményesen dolgoznak. Az állat­tenyésztés iránt mutatkozó érdekte­lenség oka egyrészt az elégtelen gé­pesítés, másrészt a szociális beren­dezés hiánya. A szívélyes légkörben folytatott beszélgetés keretében jó néhány problémát megemlítettek. Az esz­mecsere során megmutatkozott, hogy a fiatalok szívügyüknek tekin­tik a község és a szövetkezet fej­lesztését. Az EFSZ vezetősége megígérte, hogy az állattenyésztésben mutatko­zó hiányosságokat megszünteti. 15 éves a Pionírok Lapja A Szlovák Írószövetség klubhelyisé­gében tegnap a Pionírok Lapja indulá­sának 15. évfordulóját Ünnepelték. Ez az összejövetel egyúttal munkaértekez­let volt, amelyen felelősségteljesen tár­gyalták meg a lap problémáit. K. Hradecký, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága sajtó osztá­lyának vezetője átadta a pártközpont levelét, amelyben többek között ez áll: „Teljes mértékben értékeljük, hogy a Pionírok Lapjn a szocialista hazaszere­tet és a proletár nemzetköziség szel­lemében neveli olvasóit, szívükbe oltja a pártunk, hazánk és a Szovjetunió iránti szeretetet." Ezután a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának dolgozója díszoklevelet adott át Petrik József főszerkesztőnek. Beszédében hangsúlyozta, hngy az ifjú­sági szövetség nagyra becsüli a lap te­vékenységét. A lap fejlődéséről Tolvaj Bertalan tartott beszámolót. Sajnálatát fejezte ki, hogy az Írószövetség vajmi keveset törődik a magyar gyermek- és ifjúsági Irodalommal. Márpedig az ezzel össze­függő problémákat a Kisépítő és a Pio­nírok Lapja egymagában képtelen meg­oldani. Szőke József, az Gj Ifjúság fő­szerkesztője hangsúlyozta az ifjúsági lapok szoros együttműködésének fon­tosságát. Más felszólalók rámutattak a szülő, a pedagógus szerepére a lapszer­kesztésnél. O. K. • • • Az Oj Szó szerkesztősége további eredményes munkát, sok sikert kíván a Pionírok Lapja munkatársainak. Tö­rekedjenek továbbra is a gyerekek nép­szerű lapjának tartalmasabbá, színe­sebbé tételére. Alkotó elképzeléseik va­lóra váltásával minden bizonnyal még népesebbé válik olvasótáboruk s ez jó munkájuk legszebb elismerése lesz. hogy képtelen vagyok továbbra is ellátni egyszerre három kötelességet, a munkát, a tanulást és az írást. Fájó szível kénytelen voltam hát otthagyni a gyárat s egyben összehúzni a nad­rágszíjat, mivel akkoriban még nem adtak ösztöndíjat, és a verseimet szint­úgy nem közölték. 1936-ban, a „Molodaja gyargylja" és az „Oktyabr", lapokban jelentek meg első verseim, és 1938-ban „Pavel Csor­nij" néven végre napvilágot látott első önálló kötetem, a Fehér-tenger csator­náiról szóló elbeszélő költemény. Történt egyszer, hogy az újságok hí­rül adták: Lukács tábornok, a Spa­nyolországban harcoló nemzetközi bri­gád parancsnoka Huescánál elesett. Megtudtam: a legendás hírű Lukács Trzonos azzal, akit nemegyszer magam is láttam és akivel még egy éve hol a villamoson, hol az utcán futottam össze, hogy Lukács tábornok nem más, mint Zalka Máté, az frő. Még aznap este nekiültem és megírtam „A tá­bornok" elmü verset. Zalka Máté, illetve Lukács tábornok sorsáról szólok benne, de lélekben ugyanakkor fiatalos nyíltsággal és hév­vel mintegy magamnak adok választ arra a kérdésre, milyennek látom sa­ját nemzedékemet a ml forradalmi időnkben? Milyen példaképekről min­tázzuk életünket? New York (CTKJ — Az ENSZ-köz­gyűlés politikai bizottsága pénteken este jóváhagyta a 35 állam által be­terjesztett határozati javaslatot, amelyben az összes atomfegyver-kí­sérletek beszüntetését követelik. Az ENSZ-közgyűlés politikái bi­zottságának határozata a következő­ket tartalmazza: 1. Követelt az összes atomfegyver­kísérletek beszüntetését, 2. felhívja az összes államokat, tartsák tiszteletben az atomfegyver­kísérletek részleges betiltásáról szó­ló moszkvai szerződés szellemét és pontjait; Az olasz kormányra ez alkalommal nem az ellenzék mért csapást, hanem egyik. legtekintélyesebb vezetője, ne­vezetesen Fanfani külügyminiszter. A napokban interjút adott egy olasz hetilapnak. Eddig háromszor ls be­nyújtottam lemondásomat — mondotta Fanfani, de egyszer sem fogadták el. Fanfani emlékeztetett r& Azt Ja­vasolta a kormánynak, hogy ne fogad­ja el a Kína ENSZ-f elvétele ügyében előterjesztett amerikai javaslatot és azt tanácsolta Moronak, bízza meg az olasz ENSZ-küldöttséget, hogy szavaz­zon az amerikai határozati javaslat el­len, vagyis a Kínai Népköztársaság ENSZ-Jogainak érvényesítése mellett. Az olasz külügyminiszter kijelentet­te, hogy nem ért egyet saját kormá­nya külpolitikájával. Fanfani szerint Moro nem vette figyelembe sem az ő, sem az olasz diplomaták külpolitikai Ujabb tüntetések Dominikában New York (CTK) — Santo Domlngó­ban az utóbt három héten fokozato­san rendeződött az élet — Jelentette kl ü Thant ENSZ-főtitkár. A városban megszüntették a kijárási tilalmat. Az Amerika-közi fegyveres erők legtöbbb csapatát kivohták a városból. A rend íenntartásáért a felelősséget fokozato­san a dominikai rendőrség veszi át. mŠŕ&M KONSZTANTYIN SZIMONOV Igen, én is úgy szeretném leélni a magam életét, ahogyan Zalka Máté. Igen, ezért a célért én sem sajnálnám odaadni az életemet! „A tábornok" című verset egy lé­legzetvételre írtam meg, rímel itt-ott döcögtek, s Jócskán akadtak benne si­kerületlen sorok. Äm a lelkemben élő érzés mégis — úgy hiszem — első igazi versemmé avatta ezt a verset Ezzel teszek pontot arra a válaszomra, hogyan kezdtem.., 3. Felkéri a genfi 18-hatalmi lesze­relési bizottságot, hogy tekintettel az ügy sürgősségére továbbra ts tö­rekedjék az összes kísérletek betil­tására vonatkozó szerződés megköté­sére, valamint olyan intézkedések el­érésére, amelyek hatékonyan meg­akadályozzák az atomfegyver-kísér­leteket bármilyen területen. A Szovjetunió küldöttsége tartóz­kodott a szavazástól. Carapkin kije­lentette, hogy a 3. pont lehetősé­get nyújt az Egyesült Államoknak, valamint más nyugati hatalmaknak, hogy továbbra is ragaszkodjanak a "nemzetközi ellenőrzésre vonatkozó indokolatlan követelésükhöz. javaslatait. Jól tájékozott olasz dip­lomáciai körök szerint Fanfani most negyedszer Is benyújtotta lemondását. Nenni, az olasz kormány miniszter­elnök-helyettese ugyancsak több ízben fenntartását fejezte ki az olasz kor­mány külpolitikáját illetően, és Fan­fani véleményéhez csatlakozott. Az Olasz Kommunista Párt lapja, az Upita szerint a Moro féle külpolitika nem más, mint szolgai engedelmes­kedés az amerikai utasításoknak. A szudáni vezető pártok egyetértenek a kommunista párt betiltásával Kartum (CTK) — A szudáni UMMA és a Nemzeti Unió Pártok központi bizottságai szombaton a- szudáni al­kotmányozó gyűlés javaslatáról tár­gyaltak, amely alkotmány módosítá­sokkal a Szudáni Kommunista Párt felszámolását szorgalmazza. Khartúmből származó hírek sze­rint a két vezető párt központi bi­zottsága jóváhagyta a Szudáni Kom­munista Párt feloszlatását. 120 óra -alvás nélkül A hat prágai fiatal sikerrel kiállta a próbát E héten szokatlan kísérletet végez­tek Prágában. Hat fiatal főiskolás — Gabriela Zoubková, Jean Beauford, Lui­sa Beaufordová, Jaroslav Borecky, }ao Patoőka és Ivo Vlček — a kríi táp­szerkutató intézet felhívására elhatá­rozta, hogy öt éjszaka és öt nap nom fog aludni. A hat fiatalt a televízió naponta helyszíni közvetítésben mutatta be az országnak. Kiállták a próbát. Tegnap reggel hat órakor telt Is a százhúsz óra. Reggel hattól délelőtt (ízig az intézet szakorvosai vizsgálták meg őket, majd aludni tértek — ez alkalommal addig, amíg nekik jólesik Mi a céljuk az orvosoknak a kísér­lettel? Elsősorban a tartós ébrenlét nek az emberi szervezetre való hatását vizsgálták. Erre a célra csakis egész séges emberek alkalmasak, akik álta Iában jól alszanak, nem szenvednek álmatlanságban. A legfontosabb ered­mény annak a megállapítása lesz, mi­lyen változások mennek végbe az em beri szervezetben, milyen az anyagcse re stb. Azt már tegnap megállapították, hogy főleg a szénhidrátcserében, valamint a vitamin-, hormon- és saveserében mu­tatkozik rendellenesség. A vér cukor­szintje emelkedett, és fokozottabbá vált — fehérsejt-képződés. A hat vállalkozó szellemű fiatal leg­nehezebb napja a péntek volt, amikor saját bevallásuk szerint úgy érezték magukat, mint egy kiadós kiruccanás után. — Elsősorban saját magunknak akartuk bebizonyítani — jelentették ki a fiatalok — hogy kibfrjuk a kí­sérletet, mert hozzá mindenekelőtt erős akarat, kitartás kell. A kfsérlet során szerzett tapaszta­latok kiindulópontul szolgálnak a to­vábbi kutatásokhoz. (sm) IGY KEZDTEM... Konsztantyln Szimonov. a neves szovjet író és költő november 28-án ünnepli 50. születésnapját. Ez alkalomból részletet közlünk önéletrajzá­ból. Fanfani kirohanasa Mar o ellen ÚJ SZÖ 2 * 1965. november 28.

Next

/
Thumbnails
Contents