Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-24 / 326. szám, szerda

Nem lehet közömbös A kenyér és a péksütemény minőségéről az utőbbl időben sok szó esik. Már magában ez a tény is jelzi, hogy valami nincs rendben, baj van a minőséggel, a pékeknek javítaniuk kell munkájukat. Hogy e téren mi a helyzet a rimaszombati járásban, az iránt érdeklődtünk fán Václavik elvtársnál, a Járási Népi Ellenőrző és Statisztikai Bizottság elnökénél. Válaszolunk olvasóinknak BESZÉLGETÉS A FIATALOKKAL • Foglalkozik a Járási Népi Ellenőrző Bizottság a kenyér és a péksütemény minőségével? — A járási népi ellenőrök más egyéb elfoglaltságuk mellett a kenyér és péksütemény minőségét is rendszeresen figyelemmel kísérik. Észrevételeiket a Járási Népi Ellenőrző Bizottság Július 27-1 és szeptember 20-i ülésén vitatta meg. A kenyér és péksütemények minőségének megjavítása érdekében javaslatunkra a JNB 12 pontban foglalta össze a teendőket. Utolsó ülésünkön megállapítottuk, hogy ezeket csak részben teljesítették. Oždánban bevezették a második műszakot, Tornaiján és Hajnácskőn növelték a pékek számát. Ennek ellenére a 12 pontból — különösen a beruházást illető feladatok megvalósítása késik, a Jövő évre halasztódik el. Ez persze a kenyér és a péksütemények minőségét ls nagyban befolyásolja. • Milyen fogyatékosságokra bukkannak a népi ellenőrök? — Augusztusban és szeptemberben az állami minőségi felügyelőség ellenőrei siettek segítségükre. Ellenőrzést végeztünk a feledi, a tisolci és a Rimavská Brezová-i pékségekben. Tizenegyféle választékot vizsgáltunk meg, s ebből négy nem felelt meg a minőségi normáknak. Feleden, Rimaszombatban, Rimavská Brezován a kenyér a megengedettnél több vizet tartalmazott. Az utóbbi helyen a vajaskifll vajtartalma 1,6 százalékkal kevesebb volt, mint amennyit az állami norma előirányoz. Az említett észrevételek arról tanúskodnak, hogy több pékségben „hadilábon" állnak a termelési technológiával. Az ellenőrzés Feleden, Hajnácskőn, Tornaiján és Rimavská Brezován a kenyér súlyában ls talált kifogásolni valót. Azt ls megállapította, hogy egyes pékségekben lerövidítették a sütés időtartamát, és nem egészen kisült kenyér került a fogyasztókhoz. Ez elsősorban az üzemi minőségi ellenőrök fogyatékos munkájára valh • Milyen intézkedéseket tesz az üzem vezetősége a minőség megjavítása érdekében? — Tudomásom szerint az üzem vezetősége havonta háromszor ellenőrzi a péksütemény és a kenyér minőségét. Az utóbbi időszakban 172 mintadarabot vizsgáltak meg, s ebből 162 megfelelt az állami normáknak. A péksütemények közül 100-at ellenőriztek. Az eredmény: 59 megfelelt az I. minőségű osztálynak, 35 a másodiknak, és hat a harmadiknak. Az utóbbi Időszakban a minőséggel kapcsolatban írásos panaszt nem kaptunk. • Milyen a választék és a szállítás? — Ami a választékot illeti, van mit kifogásolni. Augusztusban például az ajnácskői és a feledi pékségek llszthiány miatt nem süthettek barna kenyeret. Másutt egyéb „hiánycikk" befolyásolta a választékot. Ami a szállítást illeti, az üzem Jelenleg eleget tesz az igényeknek, annak ellenére, hogy a fogyasztás állandóan növekszik. Az üzem 165 községet lát el kenyérrel és péksüteménnyel. Naponta 65, hetente pedig 100 község kap friss kenyeret és péksüteményt. Amint az üzem vezetői tájékoztattak, az úgynevezett utólagos telefonmegrendeléseknek ls eleget tesznek. Indokolatlan tehát egyes üzletvezetők eljárása, akik a lakosságtól megkövetelik, hogy kenyérigényüket előre Jelentsék. Az is kifogásolható, hogy több üzletben nem akarnak fél kenyeret adni. Az említett Jelenségeket az ellenőrök figyelemmel fogják kísérni, s megtesszük a fogyasztók érdekében a kellő Intézkedéseket. • Az elmondottakat mivel egészítené még ki? = Csupán annyit szeretnék még mondani, hogy minden pék fölött nem állhat egy ellenőr. Ezért tehát a kenyér és a péksütemény minőségének megjavulása elsősorban a pékektől és a pékségek dolgozóitól s nem kevésbé a vezetéstől is függ. A fogyasztónak Joga van pénzéért Jő minőségű árut követelni. Ezért megszigorítjuk az ellenőrzést, s hanyagságot, nemtörődömséget pénzbírsággal büntetjük. Ellenőreinknek nincs könnyű dolguk. Az üzemek objektív okokra hivatkoznak — lisztminőség, élesztő stb. — de egyszer végre már ezt is fel kell számolnunk. Nem tűrhetjük, hogy egynéhány ember nemtörődömsége miatt a fogyaszt4k rossz minőségű kenyeret, illetve péksüteményt kapjanak. 1 • -njMikor változtatható meg a házastársnak megítélt tartásdíj? Egy határvidéken laké 64 éves nyugdíjas olvasónk levelében írja, hogy 58 éves feleségével hosszabb idő éta ugyan egy lakásban, de külön háztartásban élnek, és a bíróság 640 korona nyugdijából 226 korona havi tartásdíj fizetésére kötelezi őt. Olvasónk a jogerős ítéletet méltánytalannak tartja, mivel szerinte felesége egészséges és munkabíró s kereshetne magára. A családi törvénykönyv 91 §-a értelmében az el nem vált, különélő házastársnak elvben azonos anyagi és kulturális színvonalra van igénye, mint a másik házastársnak. A bíróság minden esetben köteles figyelembe venni a kérelmező tényleges szükségletelt, valamint a kötelezett képességeit és lehetőségeit. A fentlek értelmében a közölt adatok alapján a megítélt tartásdíj nem aránytalan. A bíróságnak módjában áll a kötelezett kérelmére a polgári perrendtartás 163. §-a alapján a már megítélt tartásdíj összegét megváltoztatni, leszállítani vagy felemelni, ha az eredeti körülmények lényegesen megváltoztak, éspedig a változás Időpontjától számítva, legfeljebb azonban 3 évre visszamenően. A különélő házastárs esetével szemben az elvált házastársat csak eltartási hozzájárulás Illeti meg volt házastársával szemben, éspedig csak rászorultság esetén és a legszükségesebb mértékben. A bíróság Ilyenkor ls figyelembe veszi a másik házastárs képességeit és lehetőségeit. r. j. Szavak és tettek összhangja Bodzán az árvfz által megrongált villanyhálózatot a pardubicei villanyszerelő vállalat szerelői javították meg. Képünkön a szerelőbrigád két ifjú tagja neoncsöves világítóművet szerel a villanyoszlopra. [-trik felv.J Több mint 50 fiatal foglalt helyet a perbetei művelődési otthon kis termében. Figyelmesen hallgatták Benyó Máté elvtársnak, a helyi pártszervezet elnökének szavait. A teremben akkor volt legnagyobb a csend, mikor a szórakozási, művelődési lehetőségekről szólt. Nincs kihasználva a művelődési otthon, a tornaterem, a könyvtár sem vonzza eléggé a fiatalokat. Ezzel szemben zsúfolt a kocsma, s több mint 20 azoknak a fiataloknak a száma, akik erélyesebb nevelést igényelnének, mert már a rendháborltástól eljutottak a társadalmi vagyon rongálásáig. Közülük egyet sem láttunk a megjelentek között. Azok jöttek el, akik nem szoktak vállrándítással válaszolni a kérdésekre. Rögtön az első felszólalások éreztették, hogy az itt ülők számára nem közömbös, mi történik a falujukban. Kérdeztek, feleletet vártak. A beszélgetés elején a központi téma a művelődési otthon kihasználása, a szórakozási lehetőségek megteremtése volt. „Hogyan használjuk ki a kis termet, ha zárva tartják. Ezért mennek a fiatalok a kocsmába." Lassan kristályosodtak kl a vélemények. A felszólalóknak csak részben volt Igazuk. Ez a helyiség egyúttal a HNB tanácsterme is. Ettől függetlenül akár Ifjúsági klub is lehetne. Volna hely a televíziót, a társas Játékokat kedvelők számára, sőt még a pingpong-asztal is elférne a teremben. Igen, de „kl felel azért, hogy nem rongáljátok meg a berendezést és nem töritek ki az ablakot?" Fél mondat a válasz: majd a CSISZ. A megokolás szépen hangzik, de a perbetei szokásokhoz híven a felelősséggel együtt rendszerint a gyakorlati megvalósítás is az elnökre hárul. A vezetőség tagjai nem osztják el arányosan a feladatokat. Nem véletlen, hogy az egyik idősebb felszólaló megjegyezte: „Ne várjátok, hogy mi szervezzünk táncmulatságot, műsoros estet, színdarabot és berendezzük a helyiséget, ahol ti fogtok szórakozni. Ezt mindenkor saját maguk csinálták a fiatalok." Tény, hogy a fiatalok csupán a mozi és a kocsma között választhatnak. „Miért nincs nálunk egy kis cukrászda vagy eszpresszó, ahol egy fekete mellett emberhez méltó környezetben beszélgethetnénk?" A felelet: 1967-ben korszerű vendéglő épül 700 ezer korona befektetéssel. „De mi lesz addig?" „A HNB tanácsa azoknak a szervezeteknek kölcsönzi a helyiséget, amelyek megfelelően kihasználják. Elsősorban az ifjúsági szövetségre és a sportegyesületre gondolunk. Természetesen a szervezetek vezetősége anyagilag is felelősséget vállal a helyiségért.. " Ésszerű megoldás, régeben is megvalósulhatott volna, ha valaki kezdeményezi... A közvetlen véleménycserében felszólaltak a fiatal pedagógusok is. Varró-, főzőtanfolyam, testnevelési kör szervezését és Idegen nyelvek tanulását ajánlották. Néhányan közülük alig több mint két hónapja élnek a faluban. Az egyik fiatal tanítónő szavain elgondolkozhatnak a fiatalok: „Mi is fiatalok vagyunk, hová menjünk esténként? Voltnnk moziban, de ahogyan ott beszéltek és viselkedtek a fiatalok... Miért nem intik őket társaik?" Egymást követték a kérdések, feleletek. Az ifjúság viselkedésében kifogásolható jelenségekről többen is szóltak. A nevelés nem egyszerű folyamat. Nemcsak az hat a fiatalokra, amit az iskolában tanulnak, vagy a CSISZ-gyűlésen hallanak. Talán nagyobb hatással van rájuk környezetük. A perbetei fiatalok többsége munkahelyén is bizonyítja, hasznos tagja társadalmunknak. Van közöttük egy kis csoport, amely helytelenül viselkedik. Olyan légkört kell kialakítani a CSISZ-ben, hogy képes legyen eredményesen hatni ezekre az egyénekre. A pártszervezet vezetőségének pedig le kell vonni a tanulságot az olyan rövid kérdésekből is, hogy „minden párttag példát mutat?" A fiatalok ismerik a párttagokat. S ha hangsúlyozzuk, hogy a CSISZ legjobb tagjait ajánlja párttagjelöltjének, akkor ne csodálkozzék senki, ha a fiatalok megkérdezik: Az idősebb nemzedék közül is a legjobbak a párt tagjai? Bizonyára nem véletlen, hogy a kérdéssel kapcsolatban több „csendes" megjegyzés hangzott el. A nevelési kérdések megoldását a párttagok példamutatásával kell kezdeni. Azon se csodálkozzunk, hogy e téren a fiatalok nem vesznek figyelembe kilenc pozitív példát csak éppen a tizediket, a negatívot említik. Egyetlen megoldás: ne legyen a párttagok között Ilyen tizedik. A fiatalok véleményét minden beszámolónál hatékonyabban formálja a kommunisták szavainak és tetteinek összhangja. CSETŐ JÁNOS Hasznos újítás (CTKJ—A Nyugat-szlovákiai Péküzemek sered'i üzemének dolgozói elsőként honosítottak meg egy hasznos újítást. Légmentesen elzárható ládákban szállítják a kenyeret és a péksüteményt, amelynek minősége nagyon hideg napokon sem romlik, sőt még melegen és ropogósán jut el rendeltetési helyére. Egy-egy ládában 1600 péksüteményt, vagy 330 kg kenyeret szállíthatnak. További előny, hogy a szállítás meggyorsul. A sered'i üzem szállítómunkásai a kora reggeli órákban még zárt üzeletek ajtaja előtt hagyhatják a ládákat, amelynek egyik kulcsa az üzletvezetőnél, a másik pedig H gépkocsikísérőnél ven. A jövő év első felében már az egész galántai járásban ilyen ládákban szállítják a péksüteményt és a kenyeret. A szovjet és a csehszlovák nép barátságáról sok szó hangzott el, sok ünnept beszédben méltatták. Ma a szavak helyett tettek beszéljenek e barátságról. A GÁRDAŐRMESTER A Szokolov elleni támadás egész éjszaka tartott. Pirkadatkor a szovjet gárdalövészek újból behatoltak a felperzselt Szokolovba. Alexej Dimitrovics Szavinov gárdaőrmester lövészárkától nem messze, a falu felett húzódó lejtőn Štépán őrvezető tűzállásba ásott be egy aknavetőt. A nácik újból támadtak. Ez már hatodik támadásuk volt Szokolov ellen. A falu előtti domboldalakat és földeket sűrű akna és gránáteső, gépfegyverlövedékek pásztázták. Štépán egyszeriben rádöbbent, hogy megszakadt az összeköttetés a megfigyelőállással. — Utána kell néznem a telefonhuzalnak — mondotta Hada, a telefonista. — Ebbe a pokolba akarsz kimenni? — kérdezte Štépán. — Ki tudja, mikor jön a híradós. Nem ülhetünk itt tétlenül. Lassan elkezdett kúszni a hóban. Csak jóval messzebb volt a huzal elszakadva. Összekötötte a drótokat, bekapcsolta a telefont, s megforgatta a tárcsázót. A megfigyelőállás jelentkezett, s néhány pillanat múlva Hajda meghallotta a parancsnok hangját. Visszakúszott az állás felé. S éppen ott, a megfigyelőállás és a szovjet gárdalövészek futóárka között, a németek heves ágyútűz alá vették a tisztást. Szavinov gárdaőrmester, aki figyelemmel kísérte a huzalt javító katonát, észrevette amint Hajda hirtelen felugrott, madj a földre zuhant és mozdulatlanul fekve maradt. Csak néha emelte fel az egyik karját. Jól látták ezt az SS-katonák is. Minden mozdulatánál gépfegyvertűzzel árasztották el. Alekszej Dimitrovics Szavinov nem vette le szemét a sebesültről. Az SS-katonák golyói a sebesült körül csapódtak a földbe, könnyen eltalálhatták és megölhették volna őt. Biztosan élve akarják megkaparintani, — mondotta maBarátok a harcban és békében gábari, — s csak arra várnak', hogy besötétedjen. Akkor azután majd érte mennek. Felbecsülte, milyen távol van tőle a sebesült. 220, legfeljebb 230 méterre a lövészároktól. Az SS-katonák 200, lehet, hogy csak 180 méterre vannak tőle. Nem adjuk a Fritzeknek, mormogta, „Vaszily, add ide a terepköpenyegeket, — mondotta a gépfegyvert kezelő katonának. — Minek kell mind a kettő — parancsnok elvtárs? — Megyek a cseh katonáért. Štépán és a többi fiú is jól látták, mi történt Hajdával. Hogyan menthetnék meg őt? Hogyan juthatnának el hozzá? Figyelmesen beélesltette távcsövét, s a síkságot figyelte. Amikor arra a helyre nézett, ahol a sebesült feküdt, meglepődve állapította meg, hogy eltűnt onnan. Üjból figyelmesen körültekintett a tisztáson, s egyszeriben észrevett két fehér terepköpenyegben mozgó alakot a hóban. Megkönnyebülten lélegzett fel. Valamelyik szovjet katona sietett Hajda segítségére... A SZABAD CSEHSZLOVÁKIÁÉRT A szokolovői csata óta már több mint másfél év telt el... Dzogije gárdahadnagy szakasza Kassától nem messze, a dargóí szorosban levő erős hitlerista erődítményt támadta. A német golyószórók oldalról támadták a szovjet katonákat. Különösen Dzogije szakaszát vették erős gépfegyvertűz alá. A katonák a hitleristák gépfegyverállásától mintegy negyven-ötven méterre kénytelenek voltak hasra vágódni. Alekszandrov őrmester ekkor bátor tettre szánta el magát. Gránátot ragadva kezébe, a gépfegyver közelébe kúszott. Az állásra dobta gránátját, de a hitleristák gépfegyvere tovább ontotta a tüzet. Ekkor Alekszandrov felugrott, s elkiáltotta magát: „A szabad Csehszlovákiáért!" Felrohant a dombra, ahol az ellenséges gépfegyver volt beásva. Alekszan'drov a golyózáporban testével hallgattatta el a hitleristák gépfegyveréi ÉN ELVISZEM.;: A szovjet emberek szivébe örökre bevésődött a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egységek emléke. A Dnyepr jobb partján lezajlott súlyos harcok után húsz évvel meglátogattam Kijev térségében az egyik volt harcteret. Eljutottam Vaszilkovo városkába is. Itt volt a háború alatt hadosztályunk vezérkara. Vaszilkovo lakosai mindnyájan emlékeznek Svoboda tábornokra, de nem felejtették el Hájeket, aknavető századunk rádiósát sem. Ottlétekor megjavította a városka villanyhálózatát, és a helyi rádióleadőt. A vaszllkovólak gyermekeiknek sokat mesélnek a cseh gépkocsivezetőről és a kis árváról, Maria PavlovnárőL Harckocsizóink a vasútállomás raktárépületében voltak elszállásolva. Az egyik fagyos decemberi éjszaka ősz hajú öregasszony kereste fel őket, karján egy kislánnyal. Segítséget kért a harckocsizóktól. Vaszilkovóban nincs még orvos, s a gyereknek magas láza van. Kijevben talán meg tudnák menteni. — Ki viszi el a kis Máriát Kijevbe? — kérdezte a tankosok parancsnoka. — Én elviszem — mondotta Ľubomír Kehák, harckocsivezető. Kijev előtt a gépkocsi aknára futott, a szétrombolt jármű kerekeivel felfelé az országút árkába fordult, de a vezető és a kislány mintegy csoda folytán sérülés nélkül úszta meg a szerencsétlenséget. Rehák levetette köpenyét, beleburkolta a beteg gyereket, s a városba sietett vele... Fiatal szőke asszonyka áll előttünk, kisfiút tart kézen fogva. f—- Nem tudom, nem emlékezem hogyan hívták, — mondja. Elfelejtettem, hisz még kicsi voltam akkor, olyan régen volt. Alacsony termetű, kék szemű, fekete hajú férfi volt. Szeretnék ismét találkozni vele. Nem tudja véletlenül, hogy hívták? Nem ismeri őt? Él-e még? Szeretném megköszönni neki,., A HAJÓ MEG SEM MOZDULT Karácsony előtt egy nappal történt. A Csehszlovák Duna-hajózási Társaság Dargov nevű vontatógőzöse szovjet érccel megrakott hajókat vontatott. A Duna szintje az erős fagyok következtében rohamosan apadt, s a Dargov a csehszlovák határtól nem messze, Esztergomnál hoi mokzátonyra futott. A hajó legénysége saját erejével igyekezett kiszabadítani a hajót. A hajó azonban meg sem mozdult. A magyar Dunaflotilla hajói és halászcsónakjai siettek segítségére. Éjjel-nappal, a karácsonyi ünnepek, szilveszter és újév alatt is folyt a megfeszített munka. De hiába volt mindeji erőfeszítés, hogy megmentsék a hajót és uszályainak becses rakományát. A Dargov mozdulatlanul pihent a zátonyon, mintha odaláncolták volna a folyó fenekéhez. Egy másik veszély is fenyegetett: befagy a Duna vize. A Dargov helyzete válságossá vált. A budapesti csehszlovák nagykövet a szovjet hadsereg déli csoportjának parancsnokához fordult segítségért. A szovjet katonák haladéktalanul a hajó segítségére siettek. Január 3-ról 4-re virradó éjszaka két szovjet vontató és egy kétéltű jármű legénysége megkezdte a mentési munkákat. Nehéz, fáradságos küzdelem volt ez a veszélyes ellenséggel, faggyal, hóviharral, a befagyó folyóval, az alattomos homokzátonnyal. A szovjet utászok egész éjszaka a Jeges vízben álltak, köpenyük Jégpáncéllá fagyott. Mégsem hátráltak meg, éppúgy helytálltak, mint dicső elődeik húsz évvel azelőtt a dargői szorosban. Január 5-én hajnalban a hajőt elvontatták a zátonyról. Néhány órával később a csehszlovák hajó befutott a kikötőbe, maga után vontatva az érccej megrakott uszályokat. MICHAL STEMR 1965. november 24. * ÜJ SZÖ 5