Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-20 / 322. szám, szombat

lképedéssel olvastam hazat sajtótermékeink egyikében, hogy a tavalyi bratislavai gyermekgyilkosság tettese: Jozef Maiár immár másodízben szökött meg az elmegyógyintézetből. A gyilkos ugyanis elmebeteg, a bíróság ezért felmentette a vád alól. Utóbbi szökése valóságos Verne Gyula-féle, Sándor Mátyás-szerű megoldás volt: Vacsoratá/t — este hatkor (I) — az étterem felöl átmászott a konyhai kisablakon, a közeli fogasról közben még egy kabátot is „kikölcsönzött" és észrevétlenül (!) lemászott a nyilván rács nélküli konyhaablak mentén húzódó villámhárítón. Éjjel átúszta a Garamot és déli irányba Indult, míg megriadt őrzői Ismét utói nem érték ... A fenti esettel kapcsolatban a öajakovi intézet portása így nyilatkozott: — Hány beteg szökik, vagy legalábbis próbál? De kérem, kl számolja azt.. .1 Hát igen, ezekután már az se lepne meg, ha egy szép nap reggelén valamelyik elmegyógyintézetünk személyzete már csak önönmagát találná a rácsok mögötti MIKLÓSI PÉTER déli gyors maga mögött hagyta Gömört, befutott a losonci állomásra. A felszállók között tipeg egy hajlott hátú, őszbecsavarodott hajú, hatvan év körüli nénike. Egy negyven év körült férfi segíti fel a kocsiba, feladja a kis bőröndöt és szatyrot. A nénike letelepszik az egyik fülkében s a vonatablakhoz lép, mely alatt a segédkező férfi áll. — Jaj, kedves fiam ..., aztán vigyázz a házra ... — Ne féljen anyuka .. , — ... a jószágra ls! — Jó, anyuka, csak legyen nyugodt. — Magatokra fiam, magatokra vigyázzatok. — Jó, jó... — Jaj, jaj kedvesem, mindjárt indul a vonat... — Érezze jól magátl — faj, fiam, fövök én holnapután vissza... — Ne siessen anyuka, ráér. — De jövök... A vonat elindult, a nénike szeméből kövér könnycseppek gördültek le redős arcán. Mintha távoli tájra, más országba utazott volna. Pedig csak Érsekújvárra vitte a vonat, három napra. Kezében kis zsebkendőt gyűrögetett, s így integetett, míg csak látta — gyermekét. Később felszáradtak a könnycseppek, én azonban legszebb emlékeim közé sorolom az anyai ragaszkodás megnyilvánulását. KEREKES ISTVÁN ÍD égi szokásom, hogy a B\& barátaimat tegezem, és ők is tegeznek engem. Azonban a tegezésnek ts van határa. Evek Óta szótlanul tűröm, hogy letegeznek a gyufadobozok feliratán, falragaszokon és hirdetéseken. Letegeznek olyan szervek, intézmények, amelyekkel legjobb tudomásom szerint sohasem ittam pertut. Tegnap történt, hogy elmentem ebédelni és testben megerősödve kifizettem az ebéd árát, amikor egy hosszúkás papírdarabot kaptam. Az egyik oldalán az általam elfogyasztott ételek ára volt feltüntetve, a másik oldalon egy figyelmeztetés. „Jóllaktál — hagyjál rendet magad után". Nem akarom firtatni, hogy mit értenek „rend" alatt. Talán mosogassam el a tányért, amiből ettem, esetleg törüljem le a port az étteremben? Jelen soraimmal csupán a tegezés ellen tiltakozom. Ugyanis valószínű, hogy a vendéglátóipari alkalmazott is meghökkenne, ha így adnám fel a rendelést: „Kérlek, h&zzál egy adag pájslit." Az étterem vezetője ts csodálkozva nézne rám, ha belépnék hozzá és azt mondanám: „Kérlek egykomám, a pohár szélére tapadt rúzs ma nem volt kedvem szerint való..." De a vendéglátóipar nagyon ragaszkodik hozzá — ám legyen: szervusztok! PÉTERFI GYULA A litomyšli VERTE vállalat gyártja üveglaminátból a villanymozdonyok karosszériáit. Képünkön az üzem nagy csarnoka látható. (ČTK - Krejčí felvétele) ROSSZ A KÉRDÉS Egy héttel Jutottunk azőta közelebb az esztendő végéhez, hogy Kulcsodon jártam. Nyirkos, sáros őszi nap volt. Olyan, amikor az ember a legszívesebben otthon ülne, iia a kötelesség nem szólítaná. A falut járva az ember attól tart, hogy előbb-utóbb elvágódik, kiszalad talpa alól a nyálkás úttest. Tényleg úttest volna? Igen, csakhogy ... Olyan most a faluköze, mintha egy mesebeli óriáseke merítette volna meg benne a vasát. Az óriásbarázda szinte ketté osztja a falut. Helyenként rögtönzött hldacskák kötik össze a túlsó oldalt az innensővel. Annak, aki járatos az árvíz sújtotta területen, nem nehéz kitalálnia, hogy mi történik a faluban. Kulcsodon is a vízvezetékcsöveknek hasítottak „barázdát" a faluközén. A határukban elkészült a „mélykút". Az egészséges, tiszta ivóvizet hozza majd közelebb a csőrendszer. A községházára készültem, mielőtt azonban kopogtatnánk az Iroda ajtaján, hadd mondjak el egyet, s mást a faluról. A „víz" után maradt is, nem is a faluból. Kulcsod határában szakított a Duna. A mai napig sem tudom, miért lett belőle „csicsói gátszakadás". Talán ez most nem is lényeges. Elég az hozzá, — egy kis túlzással merem állítani — mire a távolabbi falvakba eljutott a riasztó liír, Kulcsodon már pusztított az árvíz, épületeket rombolt, gépjárműveket forgatott föl a „vízözön". Két óra sem telt bele, a falu fogoly volt: körülzárta, fogságba ejtette az örvénylő, tajtékzó veszedelem. A falu és a külvilág között csak katonai kétéltű Jármüvekkel, vagy a helikopterekkel lehetett közlekedni. Fogoly volt a falu. A községhez tartozó tanyavilágban viszont már emberéletek forogtak kockán. Egyik pillanatról a másikra rájuk zúdult a rettenetes víztömeg. Rémületükben nem tudták mihez fogjanak. Puszta életük mentésére Is alig jutott idejük. Ladócsi Gábor koros édesanyjával kettecskén lakott a tanyai kis házban. Mire magukhoz tértek a pillanatnyi rémületből, már házuk falának akaszkodott a láncától szabadult veszedelem. Mentésre, menekülésre már nem is gondolhattak. Ladócsi Gábornak csak annyi Ideje maradt, hogy hetvenkét éves édesanyját felsegítse az egyik almafára. Aztán ő is felkapaszkodott. Alattuk a víz veszedelmesen nőtt, ömlött, tajtékzott. Szemük láttára pusztult el mindenük, otthonuk, kis házkörüli gazdaságuk. Már, már puszta életükről is lemondtak. Több órája ömlött már a /íz, amikor katonai helikopter húzott el fölöttük. Egészen alacsonyan repült, mintha keresne valamit. Aztán néhány kört írt le. Ladocsi Gáborban újra szikrát fogott a remény. Hátha éppen őket keresik. A faluban azóta már számbavehették az „eltűnteket". Gyorsan lerántotta magáról ingét és integetni kezdett. Észreveszik? Ki tudja? A hideg verejték elöntötte testét. Észrevették. A helikopter szinte megállt fölöttük. Egészen alacsonyra ereszke dett, szinte súrolta a fák koronált. Acélszürke testéből himbálódzó kötélhágcsó ereszkedett alá. Ladocsi Gábor elkapta az életet jelentő kötélhágcsót, de mégsem tudott örülni. Ml lesz koros édesanyjával? Lesz-e ereje, bátorsága a menekülés egyetlen útjához... Idegfeszítő percek következtek. Végre Ladocsi Gábort erős kezek ragadták meg és emelték be a gépajtaján. ö már megmenekült. A helikopter továbbra ls a fák fö lött körözött. Ojből aláereszkedett a kötélhágcső. De most már nem üresen. Az események gyorsan peregtek, Az aláereszkedő tiszt magához kötözte az alélt nénikét, aztán jelt adott. A kötélhágcsó megfeszült... Mindez hét órával a gátszakadás után történt. Az emlékezés ösvényéről térjünk azonban vissza a jelenbe. Talán még annyit, hogy az eltakarodó víz harminckilenc teljesen összedőlt és ötven megrongált házat hagyott maga után keserves örökségül. Most, hogy már ezt is tudjuk, nyissunk be a helyi nemzeti bizottság irodájába. Kérdezzük meg, hol tart ma a falu. Bölcskei László elnök a kályha közelében kínál hellyel. Azt mondja: hűvös már ilyenkor az idő. Amikor egy kicsit „összemelegszünk", Ladocsi Gáborékra terelem a szót. — Építkeznek ... Itt, benn a faluban — mondja az elnök. — Szép, nagy házat építenek, akár a többiek ... — Hány ház épült már fel eddig — kapok a szón. Bölcskei László elmosolyodik. — Nem jó a kérdés. Inkább így: mennyi nem épült még föl. Egy kicsit elgondolkozik. — Nehéz volt lelket önteni az emberekbe. Fényképet tesz elém. — A víz utáni első összejövetelünkön készült — mondja. — Látod ezeket az arcokat, elfásult tekinteteket. Mondtam nekik: emberek, próbáljunk valamihez kezdeni, lábraállni. Nem vagyunk egyedül. Egy ország áll mögöttünk. Aztán jöttek a gottwaldovi járásbeliek. Nem beszéltek azok sokat, csak annyit mondtak a kezdet kezdetén: mielőbb felépítik, felújítják a falut. Kulcsod fölött a gottwaldovi járás (és nem az opavai, ahogyan téves információ alapján -vik cikkünkben említettük) vá t védnökséget. Kijavították a szövetkezet gépeit. Rendbehozták az iskolát anynyira, hogy szeptember elsején kezdődhetett benne a tanítás. Augusztus huszadikán pedig lerakták az első ház alapjait. Tanulva az elnök előbbi tréfás megjegyzéséből, most már így fogalmaztam a kérdést: Hány ház nem épült még föl? Bölcskei László számolni kezdett. Aztán így válaszol: — Kettő, barátocskám ... Ha minden jól megy, ez a kettő sem marad sokáig födél nélkül. Kulcsod újból él, talpraállt, az új utcasorok bizonyítanak, úgy ls mondhatnám, szimbólumává váltak az emberi együvétartozás roppant erejének. SZARKA ISTVÁN Az egyik új utcasor Karmcsonui Jr^V X^ÖTUWIÉ Öröm a családban a Tesla-magnetofonI SONET DUO - kettős sebesség, kétsávos táskamagnetofon, zörejmentes, hangszabályozó szerkezet. Rákapcsolható szerkezettel alkalmas zenei és prózai hangkulisszák felvételére. Ára 2300,- korona. SONET B 3: - négysávos magnetofon PE 41-hangszalaggal. Kettős sebességű sói'-vóltó. A feljátszás egyidejűleg lehallgatható. A bekapcsolható fülhallgatók révén állandó ellenőrzési lehetőség. A ZZ 941 -es hangerősítővel kiválóan alkalmas hangkuliszszák felvételére, valami'nt kettős program és sztereofonikus reprodukcióra. Ara - 2 magnószalaggal: 3000,- korona. TESLA B 4: - négysávos hordozható magnetofon 15 cm-es tekercsekre. Kiváló minőségű reprodukció, lehetséges a sztereoreprodukció is. Hálózati áramfogyasztása 25 W. Távirányítású sávváltás, három sebesség. Ara - 2 magnószalaggal: 3500.- korona. BLUES: — kétsávos telepes magnetofon 2X22 perces teljesítményű hosszan játszó AGFA CH hangszalagra. Autótelepre is rákapcsolható. Különösen alkalmas menedékházakban kirándulásoknál. Bekapcsolható a hálózatba is. Ára: 1550,- korona. URAN: - hordozható telepes magnetofon, két sebességgel. Az ellipszis formájú reproduktor révén tökéletes lehallgatás. Bekapcsolható hálózatra, elemre és akkumulátorra. Külön kapcsoló pátreproduktorra, vagy reproduktor-kombinációra. Súly: 3,5 kg. Ara: 2100,- korona. A Tesla-magnetofonok megvásárolhatók kiegészítő kölcsönre is. Kaphatók az Elektro-Radio szaküzletekben. ÚF-370 SZÜDI GYÖRGY: Gondolatok ÉLETÜNK APRÓ ÉS NAGY KÉRDÉSEIRŐL • A legelszántabb képmutató sem rakhat bilincset álmaira. • Leghatásosabban a gyávák siránkoznak, legőszintébben a a bátrak sírnak. • Ellenségeink jótulajdonságait a legnehezebb megbocsátani. O Az álnatjyságok nyelvét és könyökét kell figyelemmel kisérnünk műveik helyett, hogy egyéniségüket megismerhessük. • Kul túrforradalmunk legjelentó sebb győzelme az lenne, ba börtönbe zárhatnánk az eplgonokat. • A hősök árnyékában könnyű vakmerőnek látszani. • A vak ember kezébe gyógyíthatatlan bolond ad csak lámpást. • Legszánalomraméltóbb törpék között is az a törpe, aki azt gondolja önmagáról, hogy óriás. • Nem érdemes azzal vitatkozni, aki önmagának mindent, másoknak semmit nem tud megbocsátani. • Galilei óta minden részeg elhiszi, hogy forog a Föld, de meggyfizódése, hogy körülötte. • A vénlányok és agglegények hite olyan mint szerelmük: elsózott vagy íztelen. • Aki feltétlenül hősnek akar látszani, ossza ki kitüntetéseit a gyávák között. • ÉG! SUGALLAT Egy toledói polgárnak álmában megjelent Szent Péter apostol és pontosan megmagyarázta, hol találhat az illető nagyobb pénzösiszeget. A polgár — mint JÓ keresztény — megfogadta a tanácsot és az útmutatás nyomán valóban jelentékeny pénzösszeget talált — a toledói takarékpénztár páncélszekrényében. Azonban a riasztó készülék működni kezdett, és most a rendőrség nem hajlandó elhinni a betörő állítását, hogy tsupán égi sugallatra cselekedett. • ÉRTHETŐ! Vél e t lenül égő gyufát dobott vefe ágyára egy szicíliai anyós — amikor vefe éppen aludt. A férfi szerencsére idejekorán észrevette a tüzet és kimenekült a lángok közül. A ház azonban leégett. A férfi — a helyi szokásoknak megfelelően — hálamisét mondatott szerencsés megmenekülése a'halmából és egy másik hálamisét azért, mert az anyósát bezárták. • VŐLEGÉNYBŐL IS MEGÁRT A SOK Hat vőlegénye volt egy feltűnő szépségű 22 esztendős francia lánynak. Ügyesen beosztotta a szerelmi légyottok időpontját, s hosszú Időn át zavartalanul élvezhette a hat vőlegény által nyújtott anyagi előnyöket. A tragikus véletlen folytán azonban az egyik férfi leleplezte a többszörös mátka üzelmeit, és a hat férfi házasságszédelgésért jelfelentette a huncut menyasszonyt. • NEM A RUHA TESZI AZ EMBERT Miami egyik bárjában minden este viharos sikert arat egy Conchita nevű spanyol énekesnő, akinek se hangja, se hallása. A sikert azzal aratja, hogy a mikrofon előtt lassú, ám hatásos mozdulatokkal minden ruhadarabot ledob magáról. • TESSÉK ERŐSEN MEGKAPASZKODNI! Egy amerikai menyecske elvált az első férjétől és újra férfhez ment. Elvált a második férjtől és úfra férfhez ment. Ezt még kétszer megismételte, aztán újra az első férjével kötött házasságot. Az egyik amerikai újság közlése szerint a hölgy eltökélt szándéka, hogy végig csinálja az egész körforgást azonos sorrendben a második, a harmadik és negyedik férjjel. Es ha a sor végére ér, ismét az első számú férf következik... Érdekes látékl Cf SZÖ 20 * 1985, november 17,