Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-20 / 322. szám, szombat

A reakció danse mocabre-ja Indonéziában A világ népei igazságot szolgáltattak Húsz évvel ezelőtt kezdődött a náci háborús bűnösök nürnbergi pere Húsz évvel ezelőtt, 1945. november 20-án kezdődött Nürnbergben a jő náci háborús bűnösök pere. A győztes nagyhatalmak elhatározásából történt így. A nürnbergi perben nemzetközt bíróság ítélkezett, s ítéletét — valójában a világ népeinek ítéletét — az ENSZ ts megerősítette. Nürnberg mementó lett mindazok számára, akik Hitler örökét óhajtanák folytatni, s az agressziónak — mint a legsúlyosabb nemzetközt bűncselekménynek — elítélése a nemzetközi törvényhozás alapja lett. Az alábbiakban Georgij Nyikolajevics Alekszandrov neves szovjet jogásznak, a vád szovjet képviselőt egyikének visszaemlékezései alapján jelelevenítjük a per előkészítésének egyes mozzanatalt. Amikor közel két hónapja Indonéziában kudarcot vallott Untung testőralezredes államcsinykisérlete, s az ún. Szeptember 30. mozgalommal kapcsolatban hajsza és egyre éleződő hecckampány indult a kommunisták s a velük rokonszenvező politikusok ellen, nyilvánvaló volt, hogy az Indonéz jobboldal ürügyet talált a Sukarno elnök politikáját támogató baloldal elleni együttes fellépésre. Az összefüggések azonban nem voltak elég világosak, s az indonéziai események logikáját sem lehetett felfedezni a kusza, sokszor egymásnak ellentmondó hivatalos jelentésekben. A világ közvéleménye ma is lényegében kerülő úton értesül arról, mi történik Indonéziában, helyesebben ml a való helyzet, mivel a hivatalos tájékoztatás forrásait az indonéz katonaság ellenőrzi, tehát jelentéseik objektivitása vitatható. Az indonéziai hírügynökség és a világ különböző sajtóirodái jelentéseinek egybevetésével röviden igy jellemezhetjük a pillanatnyi indonéziai helyzetet: a jobboldal a végletekig fokozza uszító kampányát a kommunisták és az egész baloldal ellen, s a kommunista párt és az általa vezetett más tömegszervezetek hivatalos betiltása attól függ, milyen mértékben tudja ezt a reakció fokozódó nyomásával kicsikarni Sukarno elnöktől. MEGBOMLOTT EGYSÉG ÉS TÖRTÉNELMI PRECEDENS Az indonéz reakció azzal, hogy a hárommillió tagot számláló Indonéz Kommunista Pártot egyszerűen ki akarja iktatni az ország életéből, alapjában Ingatja meg az egységes indonéz állam alappillérét, Sukarno elnök ismert NASAKOM-elvét. E betűszó a nacionalisták, a mohamedánok, azaz a különféle muzulmán vallási csoportok és a kommunisták együttműködését, mondhatnánk „hármas szövetségét" jelenti. E három erő külön-külön is befolyásos tényező, s ezért feltétlenül tekintetbe kell venni őket az ország irányításában. Ez a helyzet az indonéz nép évtizedes szabadságharcának körülményei között jött létre természetes folyamat eredményeként. Indonézia történelméből azt is tudjuk, hogy nem egyszerre, egyidőben sikerült elvágnia a hajdani anyaországhoz fűződő köldökzsinórját, s mint általában minden volt gyarmaton, az egykori gyarmattartók Itt is igyekeztek megőrizni bizonyos pozícióikat. Érthető, hogy az egykori anyaország és a volt gyarmat között az indonéz nép vagyonos rétegei jelentették az összekötő kapcsot. Ezekből került ki az indonéz hadsereg mai vezetőinek zöme ls. Tehát logikus következtetés, hogy a heterogén szervezetű indonéz államban a jobboldal folyton arra várt, hogy lecsaphasson az állandóan erősödő és a néptömegek támogatását megszerző kommunista pártra, s általában a baloldalra. Ez történt például 1948-ban is. Akkoriban a hollandok ellen kifejtett függetlenségi törekvésben rendkívül megerősödött a kommunista párt, s hívei készen álltak a függetlenség kiharcolására, illetve megvédésére. Musso, Aldit, és Lukmam, a párt vezetői felügyelő körútra indultak Jáva szigetére, s váratlanul kitört az emlékezetes madiuni jelkelés. A kommunista vezetők kész tények előtt állottak, s mint utólag kiderült, a madiuni felkelés tulajdonképpen provokatőrök és trocktsták müve volt, a kommunista vezetők nem is tudtak erről a kalandorvállalkozásról. Ennek ellenére a reakció Jól kihasználta az esetet a kommunisták ellen, s a pártvezetőség számos tagját, köztük Mussót egyszerűen lemészárolták. A Szeptember 30. mozgalommal kapcsolatos fejlemények erősen emPárizs (ČTK j — Franciaországban tegnap hivatalosan megkezdődött az elnökválasztási kampány. A hivatalos lapok közzétették a hat Jelölt nevét. A francia rádió és televízió lékeztetnek a madiuni felkelést követő eseményekre. Az indonéz reakció a meghiúsult államcsínyklsérletért a kommunistákat teszi felelőssé. Ezzel kapcsolatban ma már világosabban látjuk a kommunisták szerepét. Ha akadtak ls köztük egyesek, akik rokonszenveztek az Untungmozgalommal, a párt mint egységes politikai szervezet nem is tudott róla és sohasem támogatta, hisz mindenkor Sukarno politikai irányvonalának feltétlen híve volt. A reakció a közben betiltott központi kommunista lap, a Hartan Rakjat vezércikkére hivatkozik, amelyből kiragadja ezt az idézetet: „A nép egész biztosan a Szeptember 30. mozgalom oldalára áll. Felhívjuk a népet, hogy legyen éber és álljon készen minden eshetőségre". Nosza felbuzdult a reakció: Íme, Itt a bűnbak, a kommunisták alá akarták ásni az állam alapját. DÖNTŐ HETEK Nemcsak haladó indonéz politikusok, elsősorban maga Sukarno elnök, hanem nyugati sajtóirodák is leleplezték: az indonéziai őszi események hátterében a CIA, az amerikai központi hírszerző szolgálat áll. Tehát megint az a CIA, amely 1957ben lázadást szervezett Sukarno kormánya ellen, s támogatta a szumátrai szeparatista mozgalmat. Viszont ez a leleplezés dühíti a reakciót. Hogyisne, hisz szépen kitervezte: az Indonéz Kommunista Párt a testvérpártok közötti kapcsolatokban a Kínai Kommunista Párt Irányvonalát követte, miért ne lehetne őt kínai ügynökségnek tekinteni? Az ország külpolitikai irányvonalát aztán lassan jobbrafordíthatnák, nem lenne malaysiai viszály, s Indonézia közeledhetne az Egyesült Államokhoz, azaz feladhatná eddigi pozitív semlegességi politikáját. Indonéziában gyakorlatilag megbénult a párt tevékenysége, hisz a katonai hatóságok már betiltották, s most már csak ennek hivatalos szentesítéséről van sző, vagyis arról, hogy a nagy tekintélynek, szabadságharcos forradalmi hírnévnek örvendő Sukarno elnök mondja ki a párt feloszlatását. Az elnök egyébként egyik legutóbbi beszédében találóan jellemezte a viszály körülményeit, s rávilágított a kommunistaellenes hajsza okaira: „Ha bárki eltér forradalmunk célkitűzéseitől, velem találja szemben magát. A Szeptember 30. mozgalmat elítéljük, de a jelenlegi boszorkányüldözés nemcsak az Indonéz Kommunista Párt, hanem az egész baloldal ellen folyik." Sukarno elnök nem kommunista, a nemzeti burzsoázia képviselőjeként szerzett nagy érdemeket a nagy nemzeti szabadságharcban, s e forradalmi folyamatban alakult ki Indonézia sajátos viszonyai kőzött a három nagy erő együttműködése, amely Sukarno politikájának alapját alkotta. Tehát Sukarno bázisát általában a baloldal jelenti, s ha a szélsőjobboldali reakciós erők katonat hatalommal próbálnák ezt megdönteni, lényegében az elnök következetesen antiimperialista politikai irányzatát másítanak meg, ami az ország szempontjából végzetes következményekkel járna. Sukar. no tisztában van a helyzettel, ezért áll ellent mind ez ideig a jobboldal erősödő nyomásának, hogy tiltsa be hivatalosan is a kommunista pártot, s az általa irányított szervezeteket. Nasution, Suharto, az „erős kezű" tábornokok, ismert Amerika-barát tisztek most az indonéz politikai élet előterébe léptek. Utasításukra a katonaság Jáva különböző részein hajtóvadászatot rendez Aidit és más kommunista vezetők feltételezett rejtekhelyeinek felkutatására. A nép azonban rejtegeti a kommunistákat, s a hivatalok előtt semmiről sem tud, senkit sem ismer a kommunisták közül, szóval védi az üldözötteket, ahogy tudja. A Jelen pillanatban talán ez Jellemzi legjobban Indonézia helyzetét: a hatalmat a katonák gyakorolják, de a nép passzív ellenállásában kifürkészhetetlen, s talán a Jövőben megmutatkozó titkos erő rejlik. LŐRINCZ LÁSZLÓ minden egyes Jelölt számára négy órát biztosit programja ismertetésére. Valószínű, hogy De Gaulle nem él ezzel a lehetőséggel és csak egy beszédet Intéz a francia néphez a kampány befejezésekor. 1945-ben egy meleg szeptemberi napon érték el Nürnberg peremét. A fák lombja még nyári színekben pompázott, csak itt-ott vegyültek arany foltok a levelek zöld színébe. Az ősi német város nemrégen még a fasizmus fellegvára volt, most a háborús dúlás és a vereség nyomait viseli magán. Másnap reggel, a sebtében elfogyasztott reggeli után, az Igazságügyi Palotába, az „office"-ba tartottak. Heteket és hónapokat kell majd itt nehéz munkával eltölteniük. Mindjárt az első napon megismerkedtek az amerikai küldöttség felelős beosztású tagjainak zömével. A küldöttség vezetője, Róbert Jackson, akkoriban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága nyolc örökös tagjának egyike, barátsággal viseltetett irántuk, s messzemenő együttműködést ígért nekik. A Barbarossa-terv Moszkvában már intenzív előkészületek folytak a szovjet vádirat anyagának összegyűjtésére. Rugyenko szovjet főügyész beutazta Londont és Berlint, s felvette a kapcsolatot a többi fővádlóval. A szovjet csoport két részre oszlott — dokumentációs és nyomozó csoportra. Story ezredes és más amerikai Jogászok mindjárt az első nap felhívták figyelmünket a Barbarossatervre. A Szovjetunió elleni rablóhadjárat tervét akkor még nem ismertük. Néhány gépelt sor, baloldalt a sarokban pecsét: „A fegyveres erők főparancsnokságának főhadiszállása." A Jobb sarokban: „Rendkívül titkos. Csak tiszteken keresztül." Valamivel lejjebb, középen az elnevezés állt: „Barbarossa-terv Igy festett a dokumentum kívülről. Utolsó sorai után a náci bűnösök kézjegyei álltak. J — ez Jodl, K — ez Keltei. Mellettük ismeretlen hieroglifák — Hitler személyes feljegyzései. Aztán még két kézjegy: Wariimont tábornoké, Jodl helyetteséé és von lossberg ezredesé, jodl egyik közeli munkatársáé — írja Alekszandrov. Érdekelt minket, miért választották a hitleristák éppen a Barbarossa fedőnevet a Szovjetunió elleni támadás tervének? Nyomozóink igyekeztek választ kapni erre a kérdésre a kihallgatott hitlerista hadvezérektől. Nem volt könnyű dolog. Keltei Jodlhoz utalt minket, minthogy fiatalabb és jobb az emlékezőtehetsége. ö ilyen technikai, másodlagos kérdésekkel nem foglalkozott. Jodl azt vallotta, hogy a Barbarossa fedőnevet a vezérkar valamilyen Jelentéktelen tagja találta ki. A tanúként kihallgatott Warlimont tábornok aztán nyíltan feltárta a helyzetet: az előzetes Fritz fedőnevet Jodl Javaslatára változtatták meg. A szomszéd országok meghódítására vágyó Barbarossa Frigyes, középkori német császár alakja nyilván leiképesnek tűnt Jodl számára, aki remélte, hogy a Szovjetunió a támadás első napjaiban kártyavárként összeomlik. Hess kihallgatása Egy alkalommal G. N. Alekszandrovot rendkívül fontos ügyben a dolgozószobájába hivatták. Kiderült, hogy éppen akkor érkezett msg Angliából a nürnbergi börtönbe Rudolf Hess. A szovjet jogászok első benyomása az volt, hogy nem is ember, hanem gorilla vagy pávián ül előttük. Hessnek már a külseje is visszatetszést keltett. Rendkívül megnyúlt, ügyetlen kéz, vállba ékelt fej, dús, fekete, ápolatlan szemöldök, és szinte ajaktalan vékony száj. Hess fulladozva, suttogó hangon beszélt. Szinte szándékosan hülye válaszokat adott a feltett kérdésekre. Például nem emlékezett, vannak-e gyermekei, hogyan került Angliába, ki az a Hitler, mi a Mein Kampf, stb. Amikor megkérdezték tőle, mi az a puccs, sokáig gondolkozott, aztán hirtelén öklével az asztalra csapott. Alekszandrov javasolta az amerikai kollégáknak, hogy forduljanak bírósági elmeszakértőhöz. Másnap újra meghívtak, hogy érdekes színjáték tanúja legyek. Hess előző helyén ült, tőle jobbra a fal mentén Bohle volt külügyi államtitkár, Hess angliai repülőútjának egyik rendezője és az öreg Haushojer, a német fasizmus egyik geopolitikai teoretikusa, Hess tanítója foglalt helyet. Ott volt Göring és Papén is. Megkérdezték Hesst, ismeri-e őket. — Nem ismerem, először látom őket... Hess viselkedése olyan hatást váltott ki náci cinkosaiban, hogy bolondnak nézték, s kezdtek tőle idegenkedni. Tekintetük félelmet és bizalmatlanságot tükrözött. Göring többször odakiáltotta Hessnek: — En vagyok az, Göring. Érthetetlen dünnyögés volt a válasz. Göring türelmét vesztette, és csak legyintett. Haushofer volt a legtürelmesebb, sokat mesélt Hess gyermekkoráról, de ő sem ért el semmit. A törvényszakértők bizottságának J. K. Krasznuskin, ma már megboldogult neves szovjet elmegyőgyász-professzor is tagja volt, s az ő diagnózisa (német elmegyógyász-tekintélyekre támaszkodott) így hangzott: Sichdummstellen, vagyis tettetett hülyeség. A diagnózis helyesnek bizonyult, s később a bíróság előtt Hess maga jelentette kl, hogy abbahagyja a tettetést és hajlandó válaszolni a kérdésekre. Egy modern kannibál tanulmányai Wilhelm Keitel, a véderő főparancsnokságának (OKWJ vezérkari főnöke a legveszélyesebb bűnösök egyike. Sötétzöld egyenruhát visel, amikor az amerikai katona bevezeti. Lefejtett tábornagyi rendfokozatának és rendjeleinek nyomai jól láthatók. Magas, szikár öreg ember, aki szeretné a fess ember benyomását kelteni. A lába már szemlátomást nem Jól szolgál, erőltetve lépked, mint egy cirkuszi ló a porondon. Megáll az iroda közepén, méltóságtudatot színlelve udvariasan fejet hajt és katonásan összeveri a bokáját Rövidlátó. Szemüvege egészen az orra hegyére csúszik. Tudja, hogy szovjet vizsgálóbíró előtt áll, tekintete zavart tükröz. A német tábornokok egymás között lakájnak nevezték Keitelt. Ám korántsem volt Hitler, egyszerű lakája. Keitel Hitler legközelebbi katonai tanácsadója volt, ugyanúgy gondolkodott, mint Hitler. Nyugtalanul mozgolódik a széken, és folyton a szemüvegét igazgatja. Abból, amit mond, az tűnik ki, hogy ő, mint Hitler vezérkari főnöke 1940 végéig mit sem tudott a Szovjetunió megtámadásának előkészületeiről. Pedig helyettese, jodl Hitler parancsára Hermann Göring (balra) a védőjével már 1940 júliusában Reichenhallba összehívta a vezető tisztek tanácskozását. Keitel azonban tagadja, hogy tudott volna a tanácskozásról. Nyilván úgy gondolkozik, a Barbarossa-tervet nem tagadhatja le, mert rajta van az aláírása, viszont a reichenhalli tanácskozásról nincsenek bizonyítékok. Makacsul tagad, de Warlimont rábizonyítja: Keitel tudta nélkül nem hívhatták öszsze az értekezletet. Ideges, amikor bővebben kell vallania a Barbarossa-tervről. Állítólag ő csak láttamozta, mert mindent Hitler Irt alá. Kérik, magyarázza meg a terv katonai és politikai jelentőségét. Keitel elvörösödik és tovább csűrl-csavarja a dolgot. Szerinte ez még nem parancs a Szovjetunió megtámadására, csupán „tanulmány", melyet a vezérkar dolgozott ki s amely semmit sem jelentett és semmire sem kötelezett. Ez már arcátlanság. — Milyen célokat követett a hitleri Németország a Szovjetunió elleni háborúval — kérdik. Keitel sokáig bizonygatja, hogy ő csak katona, de nem politikus. Emlékeztetik rá, hogy a terv Ilyen kitételt tartalmazott: „A hadművelet végső célja az Arhangelszk— Volga vonalon elszigetelődés az ázsiai Oroszországtól." Keitel megint kibúvót keres. Szerinte ez a kitétel csupán a hadsereg stratégiai feladatát határozta meg, de nem tartalmazott politikai célokat. Amikor az iránt érdeklődnek, miről volt szó 1941. július 16 án a szovjetország elleni támadás megindulása után Hitlernél rendezett sajtóértekezleten, Keltel hirtelen rossz emlékezőtehetségére hivatkozik, és belemerül a gyorsírásos feljegyzés olvasásába. Ma az egész világ tudja, hogy Hitler ezen az értekezleten sikereitől megittasodva kijelentette: „Egészen az Uraiig nem lehetnek más idegen fegyveres erők a- németeken kívül. A Baltvidék és Belorusszia Krímmel együtt a német birodalom tartozéka, a bakui kőolajvidék pedig német katonai település lesz." Keitel nem akar emlékezni, hogy „osztották" fel a Szovjetuniót a náci fejesek. A katonai becsületről fecseg. Azt mondja, hogy Hitler sokat beszélt, és szavait nem vehették mindig komolyan. A vizsgálőbirák előtt azonban ott fekszenek Keitel parancsai: „Keleten semmit sem ér az emberélet". „Egy német katona életéért ötven-száz kommunista és partizán életét." „Csak drákói Intézkedések biztosíthatják a rendet a meghódított területeken." Most, hogy Kelteire rábizonyosodtak bűntettei, reszket életéért. Tábornagyi egyenruhájában tétovázás nélkül aláirta bűnös parancsait. Most gyáván áll a vizsgálőbirák előtt. Nem akar felelősséget vállalni parancsaiért, s mindent Hitlerre fog.., Ä náci főbűnösök közül sokan elnyerték méltő büntetésüket a vesztőhelyen, de a gyilkosok közül sokan megmentették bőrüket, s a bonni államban ismét vezető helyekre kerültek. Ez a tény figyelmeztetés a világ lelkiismeretéhez: vigyázz, emberiség, a gyilkosok még kőztünk. M mnsik Hivatalosan megkezdődött a franciaországi választási kampány A HITLERISTA EŰBQNQSÖK A VÁDLOTTAK PADJÁN^ XJJ SZÖ 4 * 1965. november 20.