Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-16 / 318. szám, kedd

AZ AVANTGARDISTA MŰVÉSZET MAGYAR CSILLAGA illillllllllllMOHOLY-NAGV LÁSZLÓ, BRNÓI EMLÉKKIÁLLÍTÁSÁNAK MARGÓJÁRA|||||||i||||| Építkezésen. (K. Bactian felv.] AKAR A TESTVEREK S

zeptember 10-ét mutatta a naptár, amikor Gután az utolsó iskolaköteles gyerek is búcsút vett szüleitől, testvéreitől, a szomszédoktól. Zsebébe csúsztatta a nápolyit, megsimogatta a Cirmost és jelszállt az autóbuszra. 800 gyerek indult el az Ismeretlenbe. Az ostravai járás 10 községe aiott nekik második otthont, fehér ágyat, lehetőséget a tanulásra, a szórakozásra. Egy héten belül megérkezett szerkesztőségünkbe Navrátil Lacitól az első levél: „Nagyon szép helyen vagyunk, csodáljuk a hegyeket, sokat eszünk és alszunk. Nemsokára megkezdődik a tanítás." Azóta számtalan hasonló tartalmú levelet kaptunk. Felkerekedtünk, hogy személyesen győződjünk meg a levélben írottakról. Kunčice pod Ondŕejníkem: kicsi, rendezett falu. Erdő övezte hegyoldalon van a Vítkovicet Klement Gottwald Vasmű pionírtábora. Messziről hallatszik a vidám hancúrozás: — Marika, Marika, gyere hintázni! ök azok! Magyar gyerekek, gúrfaíak! 52-en vannak, negyedikesek. Vége a játéknak, majd teát és körözöttes kenyeret uzsonnáznak, vidáman beszélgetnek. Balázs Márta a hazulról érkezett levelet olvassa: „Kedves kislányom, azt a leveledet, amelyben írod, hogy már nyolc egyesed van, megkaptuk. Nagyon örülünk, csak tanulj szorgalmasan. Vasárnap meglátogatunk. Nagyon hiányzol, de most a tanulás a legfontosabb. Hiszen te ezt jól tudod, okos kislány vagy... Sokszor csókolunk, anyu, apu, Sanyi, Tibi." Márta kétszer is elolvasta apuka sorait. Aztán zsebre teszi a levelet és játszótársai után szalad. Közben Győrös Janka tanítónő, Molnár Zsuzsa, Vihelm Ágnes és Pető Előd nevelők megbeszélik a másnapi teendőket. A gyerekek pontosan meghatározott napirend szerint élnek. A gyerekek kíváncsiskodva szemlélnek bennünket, lašsan nekibátorodnak, az otthon iránt érdeklődnek. Aztán élményeikről csevegnek: — Az volt a legszebb napom, amikor eljött anyuka és apuka — mondja Angyal Kati. — Nekem is, nekem is! — kiabálják a többlek. — Csak Takács Rozika sírt, mindnyájan nagyon sajnáltuk — szól közbe Kiss Gizike, mert az ő szülei nem tudtak eljönni. Takács Rozika mellém settenkedik, meghúzza a kabátomat és boldogan mondja: — Aztán a következő vasárnap mégis eljöttek. — És mi vele együtt örültünk — fűzi hozzá egy szőke hajú, apró kislány —, mert mi úgy élünk itt, akár a testvérek. Ezt mondta a tanító nini is. Alig néhány száz méternyire van a másik épületcsoport. Itt Takács János igazgató elvtárs fogad. — Annak ellenére, hogy ellátásunk kitűnő, minden támogatást megkapunk,- mégis vannak problémáink. A tanerők például szakjukon kívül kénytelenek más tantárgyakat ls tanítani, kevés a segédeszköz, kissé fiatalok a nevelők... Ennek ellenére boldogulunk. Igyekezetben nincs hiány. Mosoly ül az arcára, ajtót nyit és végigvezet bennünket a világos, tágas tantermeken, az otthonosan berendezett szobákon. Mindenütt példás rend és tisztaság, még a szekrényekben is. Az ágyneműt az üzem mosatja, a gyerekek fehérneműjét a táborba fogadott mosónő gondozza. A gyerekek között tisztasági verseny folyik. Vasárnap ebéd után a legtöbb pontszámot elérő szoba minden lakója egy-egy tábla csokit kap. Ebben a környezetben él 90 hatodikos és hetedikes gyerek, hat tanerő és kileng nevelő. A tanulmányi eredmények Iránt érdeklődöm. — Kéthónapos rendszeres tanulás, foglalkoztatás észrevehetően jobb eredményekhez vezetett. Ismét beigazolódott, hogy a szociális helyzet, az otthon nagyban befolyásolja a gyermek fejlődését. Például nem egy olyan tanuló, akiről azt hittük, gyenge felfogású, itt meglepően szép eredményeket ér el. — Munkánk két Irányú: oktatás és nevelés. A kettő szoros összefüggésben van, mégis arra kell törekednünk

v hogy a nevelés ne legyen „oktatás". A gyerekeket önállóságra kell nevelnünk, kezdeményezéseiknek teret kell biztosítanunk. Mi most nemcsak pedagógusok vagyunk, a szülőket is helyettesítjük. El kell érnünk, hogy családias légkör alakuljon ki, el kell nyernünk a gyerekek teljes bizalmát. Tudnunk kell minden problémájukról, velük kell örülnünk, velük kell éreznünk. — Abban, hogy gyerekeink minél változatosabban, de egyúttal hasznosan töltsék szabad idejüket, nagy segítséget nyújthatnak egyes üzemek, ha küldenek bőr-, textil-, bizsu- és más hulladékot. Ugyanis a gyerekek konkrét munkagyakorlatához, a délutáni foglalkoztatáshoz nélkülözhetetlen az ilyen „nyersanyag". Az épület bejáratánál ptros karszalagos fiúk dámáznak. Megmagyarázzák, hogy ők a rendre ügyelnek, őrzik a meleg cipőt, a tornapapucsot, a sífelszerelést, a tanszereket, a játékokat stb., amit a vasműből kaptak fejenként mintegy 1000 korona értékben. — És várjuk a vendégeket. Feljönnek néha a falubeliek ls. Focizunk, vagy kirándulunk a hegyekbe. Príma srácok! — Megértitek egymást? — Persze. Eleinte kézzel-lábbal magyaráztunk, de most már nem is kell — Már a szüleik ts jártak itt. Szeretnek bennünket. Megígérték, hogyha hazamegyünk, eljönnek Gútára. Meg ts írtam anyukámnak. És nemcsak a kunClcel gyerekek látogatnak el a táborba. Volt itt az ostravai pionírzenekar ts. Közösen „Kl mit tud" versenyt rendeztek. Még táncoltak ls. ľ Havonta nagyobb kirándulást szerveznek. Megnézték már Radhošťot és a roínovi múzeumot. Élményben nincs hiány. \gy van ez mindenütt: Silharovicén, Dolný és Horný Lomnán, Celadnán, Vrbno pod Pradédemben. Mindenki elégedett: a tanerők, a nevelők, a gyerekek. Pillanatnyilag nagy az izgalom: november 17-én szülői látogatás. Aztán nemsokára itt a karácsony is. Mindnyájan hazamennek. A fenyőfa alatt együtt lesz a család. OZORAI KATALIN A mai művészet holnapjának szempontjából fontos avantgardista irányzatok századunk első harmadában nagyon különböző elgondolásokból születtek, céljuk azonDan azonos volt: valami igazabbal, őszintébbel helyettesíteni azt a képmutatást, amellyel a tőkés társadalom igyekezett álcázni a hétköznap! valóság és az érzelmi élet, tehát a művészet közt is tátongó szakadékot. A képzőművészetben ez a lázadásba átcsapó szembenállás főleg az első világháború előtti évtizedben, majd az utána elkövetkező tíz évben zajlott le. Kubizmus, expreszszionizmus, a későbben kisiklott futurizmus, konstruktivizmus és az absztraktba torkoló szuprematizmus mind ennek a korszaknak a szülötte, amikor is bajtársak meg ellenfelek ugyanazon meggyőződésre jutottak, hogy a reneszánsz óta szuverén módon uralkodó művészi látás-lelfogás, a perspektíva, a három dimenziós térség és e téren belüli tárgyak naturalista ábrázolása, vagyis mechanikus visszatükrözése, nem felel meg a mai világ szellemi képének és ezért egy új, a modern életet adekvát módon kifejező művészi látásmóddal kell helyettesíteni. Cézanne, Picasso, Braque, Munch, Nolde, Franz Marc, Gross, Hans Arp, csak úgy mint az orosz, magyar és holland konstruktivisták, mindannyian ezt akarták, erre törekedtek. Hogy a konstruktivizmusban miért éppen az oroszok és a magyarok játszottak oly előkelő szerepet, azt a svájci Siegfrled Gledion igen érdekes módon magyarázza. Szerinte az érzelmi, tehát művészi kifeje-* zése is mindannak, amit a mai modern technika és napjaink realitása magában rejteget, éppen úgy felismerhetetlen maradt a nagyvárosok lakói számára, mint ahogyan a múlt század parasztsága sem értette meg a táj érzelmi értékét. A híd, a tornyok, a daruk szerkezetei, a repülőterek hangárainak és az egész Ipari potenciálnak fantasztikumát csak azok fedezhették fel, akiknek számára mindez jelenés számba ment, akik az iparilag olyan elmaradott agrárországokból jöttek Nyugat-Európa fővárosaiba, mint az oroszok és a magyarok. Sőt Siegfried Gledion még a spanyol Picasso újításainak gyökereit is ezzel magyarázza. Ezért játszott az avantgardista irányzatok fellendülésében nagy szerepet a holland Mondrian mellett az orosz Tatlin, Gabo, Pevsner, El Liszickij, Archipenko, Rodcsenko, Kandinszkíj és Malevics, a magyar Péri, Molnár Farkas és Moholy-Nagy László.. Természetesen S. Giedion elfeledkezik arról, hogy éppen a cári Oroszország és a feudális Magyarország uralkodó osztályának politikai terrorja váltotta ki az értelmiség legbátrabbjaiból azt a harcos elhatározást, amellyel az újért, a jobbért küzaöttek és rombolták a régit, és hogy a legjobbak legjobbjai ezen az úton jutottak el a marxizmus-leninizmus forradalmi eszméihez is. Nem kétséges, hogv az avantgardista-konstruktivista irányzat magyar úttörői között Moholy-Nagy László volt a legnagyobb művészi egyénirég. Bátran nevezhetjük az avantgardizmus magyar csillagának ezt a sokoldalú, nagy képzettségű és nagyon tehetséges, Leonardóhoz hasonló reneszánsz típusú művészt és ezermestert. Moholy-Nagy László a bácsborsódi születésű jogász (1895. VI. 20.) azok közé tartozott, akik még úgyszólván gyerekfővel felismerték, hogy a régi szép idők, Csillag Anna száznyolcvanöt centiméteres hosszú varkocsával együtt már a vissza soha nem térhető múltba tartoznak. Mint egyetemistát küldik őt a keMoholy-Nagy László önarcképe ley frontra, ahol súlyosan megsebesül. A forradalmi Ogyesszában, majd otthon, Szegeden lábadozik, hogy röviddel ezután részt vegyen az „Őszirózsa" forradalmában, s ezután 1919 májusától hűségesen szolgálja a Magyar Tanácsköztársaságot. A kommün bukása után menekül Magyarországról. Bécsben részt vesz Kassák lapjának, a „Mának" a szerkesztésében, közreműködik az európai művészi avantgarda Bécsben kiadott „Buch neuer Künstler" című antológiájának összeállításánál, közben Berlinben telepedik le. Rajzol, fest, előad, s egy ilyen előadáson ismerkedik meg, s köt mélyreható barátságot a cseh Bedfich Václavekkel, a kiváló kommunista irodalomtörténésszel. A német fővárosban fedezi őt fel Walter Gropius, a weimari Bauhaus alapítója és igazgatója. Meghívja őt Weimarba és a huszonnyolc éves Moholy-Nagy a kor leghaladóbb iskolájának lesz a tanára, kísérletezője és teoretikusa. Ez a művészeti főiskola, amelyet a weimari „hazafiak" kultúrbolsevizmussal vádoltak, úgyhogy 1925-ben végül is Dessauba költözött át, teljesen úi oktatási módszert dolgozott ki hallgatói számára! A Bauhaus vezetői, W. Gropiussal és Moholy-Naggyal az élükön a gótikus építészet régi koncepcióját élesztették fel, természetesen a XX. század szellemében. „Minden művészi ténykedésnek végcélja az építészet. Építészek, szobrászok és festők, valamennyien vissza kell, hogy térjünk a kézművességhez..." — mondja a Bauhaus kiáltványa. Ezért volt minden hallgatójának két tanára: egy művész és egy kézműves (iparos)! A Bauhaus működésében lépten-nyomon a haladó, forradalmi szellem, az emberi és társadalmi igények előnyben részesítése nyilvánul meg! És hogy a Bauhaus gyakorlatban is megvalósuló jelszavai, a tárgyiasság, világosság és célszerűség a konstruktivizmus hatása alá vonják az iskolát, az csak természetes és érthető, főleg akkor, ha figyelmesen elolvassuk tanárainak névsorát, ahol W. Gropius, G. Muche, Herbert Meyer és Oskar Schlemmer neve mellett ott találjuk V. V. Kandinszkíj, Paul Klee, Moholy-Nagy László és mások neveit is. Am Moholy-Nagy nemcsak mint festő, grafikus és pedagógus volt kiváló, hanem mint teoretikus is és szobrász, aki fémplasztikáival vagy negyvenévvel megelőzte az „újszerűnek" hódoló mai fiatalokat. Ugyanakkor a modern fényképészet megalapítója volt. Fotomontázsai és kolázsal mintául szolgáltak nemcsak J. Heartfieldnek és A. Hoffmeisternek, hanem sok neves má— JK oj e • s K) . b soknak is. S éppen ezért nem lehet egyetérteni cseh nyelvű életrajzírójának L. Součeknek — aki csupán a fényképész Moholy-Nagyról Ír — azon állításával, hogy ma már Moholy-Nagy fényképeinek nincsen sok mondanivalójuk. Hiszen annak ellenére, hogy Moholy-Nagy fotográfiájának egy része valóban túlhaladott, mintmáig rengetegen, sőt maga Souček Is sokat merített Moholy-Nagy tapasztalataiból, módszereiből. És ahogyan ezt a jelenlegi brnói emlékkiállítás bizonyítja a Bauhaus magyar ezermesterét, a holland Theovan Doesburggal együtt, a modern tipográfia úttörőjének is nevezhetjük. A brnói kiállítás azonban még valamit bizonyít, mégpedig azt, hogy bizonyos fokig a mai divatos optical-artnak is Moholy-Nagy László volt az előfutára! A fényjátékgép konstrukciója, a Telehor című nemzetközi revue 1—2 számában megjelent elméleti cikkek ezt perdöntő módon igazolják! S talán nem érdektelen, ha néhány szóval megemlítem, hogy Moholy-Nagynak a két világháború között közvetlen és igen szívélyes kapcsolatai voltak a csehszlovák avantgarda néhány kiválóságával. A mostani brnói kiállítás katalógusának angol és német nyelvű elő-, illetve utószavában, Fr. Kalivoda építész, az egykori Telehor néhai kiadója és szerkesztője, MoholyNagy jó barátja írja, hogy már 1925ben a Bauhaus magyar teoretikusa és a modern művészet egyik kimagasló alakja, a brnói „Devétsíl" meghívására, Csehszlovákia második legnagyobb városában „Festészet, fénykép, film" címmel előadást tartott. Az avantgardista „Pasmo" folyóirat német nyelvű testvérlapjában, a „Die Zone"-ban majd a „Der Monat"-ban, valamint a Bedfich Václavek szerkesztette „Index"-ben cikkeivel Moholy-Nagy egészen 1938-ig állandóan szerepel. Harmincháromban pedig a „Balfront", a következő évben viszont a brnói Masaryk-egyetem rendezésé' ben mutatják be Brnőban egy avantgardista filmünnepélyen MoholyNagy két, illetve három úttörő kisfilmjét [Marseille-vieux port, Cigányok a nagyvárosban, Fekete-szürke-fehér), melyet a brnőiaktól későbben Prága és Bratislava is kölcsönkért. És harmincöt májusában, ismét Brnóban nyitják meg MoholyNagy László képzőművészeti alkotásainak gyűjteményes kiállítását. A megnyitó beszédet Bedfich Václavek mondotta. Ez a kiállítás, amelyen a festményeken, grafikán, akvarelleken kívül fémplasztikák, fotomontázsok, színpadtervezetek és tipográfiai munkák szerepeltek, egyúttal a művésznek az új anyagokkal való (alumínium, galalit, celluloid, silberit, neolit stb.) kísérletezéseiről is tanúskodott. Moholy-Nagy László pedig, amikor W. Gropiussal együtt elhagyta a Bauhaust, átmenetileg Berlinben telepedett le, ahol filmhez és a berlini Operához, de főleg Piscator politikai színháza számára készíti az ötletes és szebbnél-szebb színpadi tervezeteket (Madame Butterfly, Hoffmann meséi, a Berlini kalmár eto...). Hitler hatalomra jutása után Amszterdamba menekül, Innen pedig Londonba teszi át székhelyét, ahol két éven át mint trükk- és dokumentációs filmek rendezője dolgozik. Harminchétben meghívják a chicagói New-Bauhaus igazgatójának. A derék chicagóiak azonban alig egy évig bírták vagy akarták fenntartani a W. Gropius tervei alapján felépített és berendezett New-Bauhaust és Moholy-Nagy úgyszólván az utcára kerül. Szerencséjére nincsen annyi pénze, hogy viszszatérjen az óvilágba, ezért Chicagóban marad, ahol híveinek és barátainak segítségével megnyitja az (American) School of Deslgn-et, s ennek Igazgatója és tulajdonosa marad egészen 1946. november 24-lg, amikor 51-éves korában váratlanul elhalálozik. A jelenlegi brnói emlékkiállítás nemcsak Moholy-Nagy László nagyságát s egyben tévedéseit mutatja be, hanem azokat is igazolja, akik a XX. század művészi avantgardizmusának, megismerését, elemzését és bírálatát, de egyben pozitívumainak elismerését ls szorgalmazzák. A konstruktivizmus pedig, amelynek egyik üstököse Moholy-Nagy László volt, szintén egy ilyen fellegekig felcsapó tűzcsóva, Igaz sok pernyével, ám ha a szocialista társadalom művészetének további sokoldalú fejlődését akarjuk, akkor leszűrt eredményeivel számolnunk kell, s ennélfogva meg is kell értenünk. SARSI IMRE ÜJ SZÖ 4 * 19

6

5- november 1B.