Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-09 / 280. szám, szombat

A RIMASZOMBATI KOMMUNÁLIS VÁLLALAT 19B4 június óta az új irányítási rendszer egyik részét, a részesedeses berezcst próbálja ki a gyakorlatban. Az eredmények nagyszerűek. A teljesítmények ugrásszerűen megnövekedtek, a vállalat dolgozói annyi munkát végeztek el az utóbbi tizenöt hónap alatt hogy annak, aki ismeri az itteni üzemek műszaki elavultságát, szinte hihetetlennek tűnik. Az idei első félév eredmenyeiert a kerületi vörös vándorzászló is Rimaszombatra vándurolt ELŐSZÓ Első látásra nyilvánvaló, hogy a sikerek a részesedéses bérezésnek tudhatók be. Ugyanaz az asszony az i ng javító-műhely ben, aki tavaly még egy hónap alatt 1216 korona forgalmat bonyolított le, ma már 1523 korona bevételt könyvel el havonta. Munkatermelekenysége 132,5 százalékos! A tisztító ugyancsak kitett magáért: 15,5 százalékkal több ruhát tisztított ki az idén fél év alatt, mint tavaly ugyanennyi idő alatt. Csökkennek az önköltségek ls: egy korona termelt értékre a költségek a terv szerint 89 fillért tehetnek ki, de a valóság csak 85 fillér. Emellett a reklamációk száma teljes 50 százalékkal, tehát a jelére csökkent! A kommunális vállalat anélkül, hogy valamiféle lényegesebb korszerűsítést, vagy beruházást haltott oolna végre, 11,2 százalékkal növelte teljesítményét és 10,3 százalékkal bevételeit. Ilyen eredmények láttán az ember könnyen elragadtatná magát, s vonhatna le olyan következtetéseket, miszerint a rugalmas jutalmazási rendszer egyszeriben „minden gátat elsöpört a kezdeményezés elől", s „a teljesítmények most már szinte korlátlanul növelhetők". Hiszen a nagyobb teljesítmények útjában mér nem áll az a sokat bírált „bérplafon", amely miatt a tervet nem volt érdemes 105 százaléknál jobban túlteljesíteni, mert úgysem fizethették kl. Ma már a mosoda vasalőműhelyében dolgozó nő ahány inget kivasal, annyiszor kap hét fillért és ezt nem veheti el tőle semmiféle bürokrácia. Sőt, tovább is mehetnénk a következtetésben, s úgy festhetnénk le a helyzetet, hogy megtaláltuk a csodaszert az évek óta gyenge láncszemet jelentő szolgáltatások végleges megjavítására. Hiszen, ha a dolgozó közvetlenül részesedik a szolgáltatásokért járó bevételekben (s néha Igen jelentős arányban: az előbb emiitett ingjavító asszony 1000 koronás forgalom esetén 750 koronát kap, tehát részesedése 75 százalékos), akkor közvetlen érdeke is a szolgáltatások állandó javítása. Így elértük azt, hogy a kommunális üzem dolgozója számára is az a jó, ami a közönségnek. A pult két oldalán álló felek érdekeinek ilyen összhangja — nagyszerű dolog! Szinte nem hiszünk a szemünknek: hát ez ilyen egyszerű volt? Nosza, akkor holnap már vezessük is be széltében-hosszában mindenütt a részesedéses jutalmazást és végképp megoldottuk a szolgáltatások évek óta fájó kérdését. Ha az ember nem hisz a szemének — utánajár. A nagyszerű rimaszombati eredményektől ugyancsak elkáprázott a riporter szeme, így hát utánajárt a dolgoknak. S ha az olvasónak kedve van rá, tartson vele: RIPORT Először az ingjavltőkhoz látogatunk el. Két asszony, két varrógép, egy pult és rengeteg ing körbe-körbe. — Igaz, hogy ez idén majd a felével több inget javítottak ki, mint tavaly? — Igaz. — Nincs bérplafon? — Nincs. — Mennyi a terv? — Ezer korona egy főre havonta. — Mennyit csinálnak meg? — Ezerötszázat, néha még többet is. — Apró tételekben gyűlik össze ennyi bevétel? — Egy inggallér 8,50, egy pár manzsetta 2,50. — Mennyi ebből a magáé? — Hetvenöt százalék. — És kifizetődik ez a vállalatnak? — Nem, a műhely ráfizetéses. — És maguk hogy „jönnek ki"? — Jobban, mint azelőtt. De az üzem ráfizetése is kisebb most. — Tehát többet keresnek, de többet ls dolgoznak. Bírják ezt nyolc óra alatt? — Dehogy. Ha többet akarunk keresni, hosszabbltunk. Néha tizenkét-tizennégy órát is dolgozunk ... A vállalat igazgatósága. Három ember munkahelye egy kis szobában, megtisztelő helyen vörös vándorzászló. A kérdésekre a termelés vezetője válaszol. A téma ugyanaz, mint az ingjavltóban — a részesedéses bérek. — Mit vártak az új fizetési rendszertől? — A tartalékok feltárását... És általánosságban, természetesen, a szolgáltatások megjavítását. — Objektívnek tekinthető a tartalékok feltárásának eredménye? — Nem. Torzítja a hosszabbított munkaidő. — Csak torzítja? Az eredmény nem teljesen a munkaidő meghosszabbításának köszönhető? — Nem. Mert ezen kívül fokozódott a munka intenzitása is és jelentős tartalékok tárultak fel a munkaszervezés terén. — Műszaki tartalékok? — Úgyszólván semmi. — Tehát a rimaszombatiak igényeinek a tavalyinál jobb kielégítése annak az árán történt, hogy nem tartották be a törvényes nyolc őrai munkaidőt, műszaki korszerűsítés nélkül fokozták a munka intenzitását és feltárták a munkaszervezésben rejlő tartalékokat. így van? — Nagy vonalakban, így. — Hol érték el a legjobb eredményt ezekkel az eszközökkel? — Az autómosóban, amelyben apróbb javításokat is végeznek Havi ötezer korona ráfizetés volt ebben az üzemrésziegben. Ma rendszeresen havi 1500 korona hasznot utal át a vállalatnak. — Hol a legnehezebbek a munkakörülmények? — A mosodában. —• Megnézhetném? — Tessék, jöjjön velem. Régi bőrcserzőműhely pincéje. Gőz, zsúfoltság, apró, ablakok, nyomasztó, alacsony betonhelyiség. Nehéz, nyirkos levegő. Két csuromvizes asszony 30—30 kiló fehérneműt rak a nagy. mosógépekbe. Tíz-tizenegy adagot egy nap. A mosónővel beszélgetünk: — Hogyan tud többet keresni? — Megcsinálok tizennégy-tizenöt adagot is. — Nyolc óra alatt? — Nem, hosszabbítok. • — Hogy bírja ki ezen a szörnyű helyen? — Bírom én a nehéz munkát. De amúgy is váltakozunk: egy hétig itt, egy hétig a mángorlóban, egy hétig a vasalásnál... — Mennyit keresett a múlt hónapban? — Ezerötven koronát. Vasalóműhely. A mosodáénál is nagyobb zsúfoltság. De valamivel jobb a levegő és nagyobbak az ablakok. Egyetlen nagyobb méretű gőzvasaló-gép, de azon most nem dolgoznak. A négy asszony kézivasalóval vasal. — Korszerűsítettek itt valamit? Kaptak valamiféle új berendezést az utóbbi időben? —Egy kiskocsit. Most legalább nem kell cipekedni a kosarakkal. — Még valamit? — Semmit. Vegytisztító. Benzinmosó gép egy kétszer két méteres helyiségben. A gépnél most nincs senki. Többé-kevésbé magától dolgozik, csak a berakásnál és a kirakásnál jön be a kezelője. Egyébként állandóan nyitva az ajtó (hogyan lesz télen?). A gép volt kezelőjével beszélgetek, aki jelenleg a tiszta levegőjű átvevőlielyen dolgozik. — Miért ment el a tisztítóműhelyből? — Kellett. Mérgezést kaptam a benzinpárától. A kórház után az orvos utasítására más munkahelyre tettek. Ismét az Igazgatóságon. Csak jelentősen megcsappant kedélyállapotban. A kérdésekre most az igazgató válaszol. — Ebben az úgynevezett mosodában is emelkedtek a teljesítmények a részesedéses bérek bevezetése óta? — Igen, 6,1 százalékkal. — Mit szól azokhoz a viszonyokhoz, amelyek a mosodában uralkodnak? — Az üzemet nyolc évvel ezelőtt a járási higiénikus mint egészségtelen munkahelyet betiltotta. — És mégis? . — Sőt, még új kazánt is építettünk bele... — És a hatóságok megengedik? — Mit tegyenek? Hagyják mosoda nélkül Rimaszombatot? — Űj mosoda építése lehetetlen? — A tervrajz itt függ — mutat az igazgató a falra, ahol egy szép üzem látható madártávlatból. — De ebben nem moshatunk kt semmit, ez csak papír. Legutóbb újra 1968-ról 1969-re helyezték át a befejezés határidejét. UTÓSZÓ Próbáljuk meg higgadtan elemezni a helyzetet. Tény és való, hogy Rimaszombatban az új bérezési rendszer nyomában megjavultak a szolgáltatások (a minőség is, mert a reklamált munkát nemcsak a vállalatnak, hanem a dolgozóknak ls ingyen kell elvégezniük). Apo zltívumok oldalára kell Írni azt a valóságot ls, hogy a rimaszombati vállalatban gyökerestől megváltoztatták az irányító munkát. A vezetés közvetlen, hatásos lett, a fennakadásokat azonnal orvosolhatják. Sok helyütt módosították a nyitvatartási időt és így is nagyobb forgalmat tettek lehetővé. Rugalmasan szabályozták az árakat — a közönségnek a szezon elmúltával olcsóbb szolgáltatásokat kínáltak, ezzel is fokozták a keresletet. A részesedéses bérrendszer önmagában szintén lendített a forgalmon. Ma már nem ritka az olyan borbély, aki a szó szoros értelmében a vendég után szalad: zárás után biciklire kap és vidéken keresi fel a vendégeket, hogy fokozza bevételét, illetve részesedését. A taxisofőrt nem keresik hiába, ha szükség van rá, maga kínálja fel szolgálatait, sőt, mint az egyik mondotta: „Ha az illetőnek nincs kedve utazni, akkor ls csinálok neki kedvet rá..." Am a javulást mindekezen a kétségtelenül pozitív jelenségeken kívül több munkahelyen egy felette negatív dolog hozzájárulásával érték el: a munka intenzitásának fokozásával és a munkaidő meghosszabbításával olyan munkahelyeken, ahol ez már az egészség ellent vétséggel egyenlő. Nem állítjuk, hogy ennek a részesedéses bérrendszer az oka, hiszen a mosodát már nyolc éve betiltották, pedig akkor híre-hamva sem volt a províziös rendszernek. De ma számolnunk kell azzal, hogy a részesedés nagyobb erőkifejtésre ösztönzi az embereket, s ez egészségtelen munkakörülmények között — megengedhetetlen. Azoknak, akik átveszik a rimaszombatiak tapasztalatait — és ezt sokaknak ajánljuk —, le kell vonniuk az eredményekből azt, amit az emberek a törvényes nyolcórás munkaidőn fe lül, vagy egészségük veszélyeztetésével értek el. Akkor lesz objektív jellege a rimaszombati kísérletnek. Végül nem hallgathatom el, véleményem szerint, a lényeget: Délvidékünkön — nemcsak Rimaszombatban — felette elavult berendezéssel dolgoznak a szolgáltatásokban (Tornaiján a mosodának szárítója sincs és kézzel mosnak). Ilyen helyeken célszerűtlen lenne csupán egyféleképpen, mondjuk a részesedéses fizetések bevezetésével, törekedni a szolgáltatások megjavítására. Ha ez az intézkedés nem párosul korszerűsítéssel, az évek óta elhanyagolt beruházások fokozásával, akkor a teljesítmények növelésének az elavult üzemekben mindig egy megengedhetetlen negatív vele járója is lesz: a dolgozók egészségének veszélyeztető se. Ez pedig túl nagy ár lenne. VILCSEK GÉZA AZ ÉREM 2 OLDALA Gondolatok egy (túl) eredményes kísérletről r Uj formák a párt nevelő munkájában N

EMRÉGIBEN egy elvtárssal beszélgettem, akiről évekkel ezelőtt, mint kiváló propagandistáról cikket is írtam. Ám ha nem biztatom, talán el sem mondja, mi fekszik a szívén. Mentegetődzött, mielőtt a tárgyra tért, azt mondta, soha sem voltak és most sincsenek „ellenzéki gondolatai". Azonban gondolkodott a dolgokon. A Pártéletben olvasta, hogy a Központi Bizottság (kivéve a tagjelölteket) nem tanácsolja a pártoktatási tanulmányi körök létesítését. Azt kérdi, miért? Voltak problémák, de szerinte e nehézségeket nem azzs* kell leküzdeni, hogy beszüntetjük a tanulmányi köröket. Hogy formalizmus nyilvánult meg ezen a téren a pártszervezetek részéről? Igaz! Sok helyütt a pártoktatás problémája csak akkor került napirendre, amikor a pártbizottság a járási szervnek jelentette a különféle tankörök megalakítását, a kommunisták és pártonkívüliek beosztását. A párton belüli neveléssel csak akkor foglalkoztak ismét, amikor a tanév Végén jelentést kellett adni. De vajon ezért a tanulási formát kell bírálni, vagy pedig a pártszervezeteket? Az elvtárs újságokból kivágott cikkeket rakott félre. Arra hivatkozik, hogy az Oj Szóban több cikk jelent meg a pártoktatási körök sikeréről, a jó tapasztalatokról. Róla is írtunk. Azt kérdi: ha egyszer jól dolgoztak a körök és munkájuknak volt értelme, miért nem folytatjuk a bevált módszert? Ami jó volt öt évvel ezelőtt, miért nem jó jelenleg? Az ízig-vérig propagandista védi vélt igazát. Elég nehéz volt a munkája. Ipari üzemben dolgozott. Esőben, fagyban, hófúvásban gyalog járt ki falura, ahol tanulmányi kört vezetett. Sokat kellett tanulnia, hogy másokat taníthasson. Ha kellett, mezőgazdasági problémákról is előadott. A pártoktatáson szakmai jellegű műszaki és technológiai kérdések is felvetődtek. Köztudott, hogy a pártoktatás mezőgazdasági tankörei szakmai kérdésekkel is foglalkoztak. Abban egyetértettünk, hogy a szakmai problémákat nem a pártoktatáscn kell felvetni. Ez az illetékes intézményekre, termelési igazgatóságokra, szakemberekre tartozik. Azonban a párt politikájának megmagyarázása, a marxi—lenini tanok oktatása nem ruházható másra. Igaz, a propagandisták többnyire nehezen tudnak versenyezni az olyan színvonalas előadásokkal, beszámolókkal, kommentárokkal, melyeket a rádió, a televízió vagy a sajtó közöl. Egyben azonban előnyük van. ök közvetlenül adhatnak magyarázatot a hallgatóknak az általuk felvetett kérdésekre. L

ÉNYEGÉBEN S megjegyzések eléggé ellentmondóak. Nehéz volna, és nem Is akarjuk elkendőzni, hogy a tankörök tevékenysége nehézségekbe, problémákba ütközött. Épp ezért nem állja meg a helyét az az állítás, hogyha egyszer jól dolgoztak a körök és munkájuknak volt értelme öt évvel ezelőtt, miért nem maradhatnának meg a jövőben is. Msga a gyakorlat igazolta, hogy azok a tanulási formák, melyeket évekkel ezelőtt alkalmaztunk, csak részben felelnek meg a mai szükségleteknek és a hallgatók igényeinek. Ha erőszakkal akarnánk munkára kényszeríteni a múlt évben nyilvántartott több mint 34 ezer tanulmányi kört, ha a párthatározat továbbra is kötelezné a pártszerveket és szervezeteket a körök megalakítására, ezzel a formalizmusnak adnánk táptalajt. A legtöbb esetben ismét csak papíron létesülnének. Ezt nem akarjuk, ezért a CSKP Központi Bizottságának titkársága felhívta a figyelmet arra, hogy a népgazdaság új irányításának elveivel, a társadalmi kapcsolétokban jelentkező új vonásokkal, módosításokkal és társadalmi életünket érintő új feltételekkel számolva, egyenértékű nevelési formákat keressünk mind a párttagok, mind a pártonkívüliek számára. Hangsúlyozni kell, hogy nem azért szűnnek meg a körök, mintha a pártoktatás, vagy a párt nevelő munkája kevésbé fontos lenne. Ellenkezőleg! Az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni az emberek között végzett politikai és felvilágosító munkának, és sokkal határozottabban kell harcolni az ellenséges burzsoá ideológia behatolása, a múlt csökevényei, a gondolkodásban és cselekvésben megnyilvánuló konzervativizmus, és minden olyan kísérlet ellen, melyek a párt politikájának megvalósítását akadályozzák. A fő súlyt a párttagok eszmei, politikai nevelésére helyezzük. A Központi Bizottság titkárságáhak irányelvei meghatározzák, hogy éppen ezért sokkal nagyobb eszmei és szervező gondoskodást követelnek meg a msixizmus—leninizmus esti egyetemei, az esti iskolák, a műszakigazdasági és ideológiai konferenciák, a szemináriumok, a megkülönböztetett propaganda sokféle formája stb. Az Irányelvek részletezik a párt alapszervezeteiben tisztséget viselő elvtársak nevelésének formáit az egyes járásokban. A

Z EMBEREKET azonban érdekli, mi lesz a körök helyett. Olyan tanulási formákkal akarjuk pótolni ezekét, melyekkel eredményesebben végezhetjük az oktatást. Elsősorban a taggyűléseket kell gazdagabb eszmei tartalommal ellátni. A párttagok és tagjelöltek itt ismerkednek meg pártunk politikájával, elsősorban itt készülnek fel a mindennapi politikai munkára. Ahol ez nincs még így, el kell érni, hogy javulás álljon be. A taggyűléseken főleg azokról az időszerű eszmeipolitikai kérdésekről fognak Tárgyalni, melyekről a Központi Bizottság ideológiai osztálya minden hónapban tájékoztatókat ad ki. A kerületi és járási pártülzottságok ezeket a tájékoztatókat aztán még saját szükségleteik alapján kiegészítik. A taggyűlések tartalmát azonban maguk az alapszervezetek határozzák meg, mivel elsősorban saját problémáik megoldásával kell foglalkozniok. A pártoktatásban pártonkívüilek is nagy számban vettek részt. Sokan itt ismerték fel, hogy helyük a pártban van. A körökben való tanulás azonban nem volt minden esetben elég vonzó számukra sem. Olyan esetekre gondolok, amikor több éven át egy és ugyanabban a körben tanultak, vagy amikor a főiskolát végzettek ismét az alapjaitól kezdve vették át az iskolában tanultakat. Megfelelőbb lesz, ha a pártszervezetek, a helyi és üzemi pártbizottságok a tömegpolitikai munka fejlesztése érdekében évente legalább háromszor nyilvános pártgyűlést tartanak, melyeken a párt politikájának időszerű kérdéseit vitatják meg. Az alapszervezetek a járási pártbizottságok segítségével a nyilvánosság számára időszerű problémák megbeszélésére kérdés felelet esteket szerveznek. A részletesebb magyarázatot igénylő fontosabb kérdésekre a napi sajtó és általában a pártlapok adnak választ. Ezenkívül előadások, vagy előadássorozatok, Ideológiai konferenciák és az operatív propaganda más formáinak megszervezésével számolunk. Az utóbbi időben a járási pártbizottságok előadói testületeket létesítettek. Ezekbe olyan elvtársakat vonnak be, akiknek kellő áttekintésük van a helyi ügyekről és nemcsak színvonalas beszámolókat, előadásokat tarthatnak, de a felvetett kérdésekre konkrét és kimerítő választ tudnak adni, s hozzájárulhatnak a vitában felvetett problémák megoldásához. Mindenképpen arra törekszünk, hogy megmagyarázzuk a kulcsfontosságú kérdéseket, pártunk politikáját teljes összefüggésében és folyamatosságában. Nem terelhetik el a figyelmet a technológiai és a szűken értelmezett termelési problémákra, melyeket a gazdasági vezetők, a szakszervezet stb. hivatottak megtárgyalni a dolgozókkal. Melyek tehát azok a kérdések, amelyeknek megmagyarázása jelenleg napirendre kerül? A Központi Bizottság irányelveiben a következő tárgyköröket ajánlja a pártoktatásnál: a népgazdaság irányításénak új rendszerével kapcsolatos kérdések; a város és falu közeledésének fő útjai; a pártépítés időszerű kérdései; külpolitikánk és a nemzetközi munkásmozgalom kérdései; a szocialista társadalmi kapcsolatok fejlődése; népünk erkölcsl-politikai egységének további megszilárdításával és kulturális forradalmunkkal kapcsolatos feladatok. Nagyjából ezekkel a kérdésekkel foglalkozik majd pártunk XIII. kongresszusa is. S

ZÜKSÉGES, hogy a pártoktatás és általában a kommunisták munkája szorosan összefüggjön mindennapi életünkkel. Az új feltételek új nevelési formákat igényelnek és az előttünk álló feladatok hatnak a tartalomra. Ez tette szükségessé annak felismerését, hogy nem minden felel meg a mai követelményeknek, ami évekkel ezelőtt megfelelt. Az oktatási formák váltakozhatnak, a tartalom módosulhat, a lényeg azonban megmarad: mindvégig Marx, Engels, Lenin művei jelentik munkánk alapját. DRABEK VIKTOR, az SZLKP Központi Bizottságának dolgozója 1965. október 7. * ŰJ SZÖ 3'