Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-31 / 302. szám, vasárnap

Az új irányítás az építőiparban Az építőiparban ls áttérnek a jö­vő év elején az új gazdaságirányí­tási rendszerre, amelynek egyes elemeivel Idén néhány vállalat már kísérletezik. A kísérletezés fontos szerepet játszik, mert a pozitív eredményeken kívül feltárja az új irányítás gyenge pontjait, amelyek kijavításával az új elvek a jövőben hatékonyabban érvényesülhetnek a vállalatok tevékenységében. Helyes tehát, ha elemezzük a ki­emelt vállalatok munkáját, akkor is, ha ma még nem tudjuk teljessé­gében felmérni az új irányítás eredményességét. A bevezetés óta eltelt idő ugyanis aránylag rövid, a kísérletezés csak néhány terület­re korlátozódik, továbbra ls meg­maradt az építőipari vállalatok ter­melési feladatainak utasításos jel­lege, s az árképzés ls a régi. Ezen­kívül az eredményeket befolyásol­ta az Idei rendkívüli kedvező tél. EREDMÉNYEK A bruttó jövedelemképződés a vállalati gazdálkodás fokmérője az új irányítási rendszerben, és egy­ben fő mennyiségi és minőségi tervteljesítési mutató. Valamennyi kísérletező építőipari vállalat túlteljesítette a bruttó jö­vedelem tervét, ami azt jelenti, hogy nem következett be termelés­csökkenés (ettől tartottunk ugyan­is a bruttó jövedelem bevezetése­kor), sőt jövedelmezőségét több vállalat elsősorban a munkák foko­zottabb terjedelmével biztosította. Erről tanúskodik a befejezett épít­kezések arányának a növekedése. A Trnavai Magasépítő Vállalat pél­dául 15,4, a nyitrai 7,4, a gottwal­dovl 32,4 százalékkal több lakást fejezett be ebben a félévben, mint tavaly az első hat hónapban. Más vállalatok pedig azzal telje­sítették túl bruttó jövedelmüket, hogy jelentős mennyiségű anyagot takarítottak meg, javították az anyagátvevést mennyiségben, minő­ségben és árban egyaránt, az anya­got ésszerűbben osztották el az építkezésekre, nagyobb gondot for­dítottak az elhelyezésére és fogyasz­tására. Ennek eredményeképpen a Nyitrai Magasépítő Vállalat az el­ső félévben több mint 700 ezer ko­ronával csökkentette a termelési költséget. Továbbá, hogy csökken­tették (a Gottwaldovi Magasépítő Vállalat például a félévben közel 3 millió koronával) a szállítási költségeket, a rezsi (főleg a bírság­költségeket azokon a részlegeken, ahol a prémiumot a bírság csök­kentésétől tették függővé) és az ál­landó jellegű költségeket. Meggyor­sították a forgóeszközök forgási sebességét, ami a hitelköltség csök­kentését jelentette, kevesebbet for­dítottak a kollaudációs javításokra, mert javult a minőség. A kísérletező vállalatok felülvizs­gálták az állóeszközök állapotát, összetételét, a felesleges eszközö­ket tovább adták, a szükségeseket pedig jobban kihasználták, s Ilyen úton is csökkentették a termelési költséget. Megállapítható tehát, hogy a bruttó jövedelem bevezetése lénye­gesen hozzájárult a gazdaságosabb termelséhez, akkor is, ha az új irányítási rendszer jelenlegi szaka­szában Inkább csak egyszeri és ol­csóbb forrásokhoz, tartalékokhoz nyúltunk, egyelőre megfeledkezve a műszaki fejlesztésről és a kutató­munka eredményeinek alkalmazá­sáról. VALLALATON BELÜLI IRÁNYÍTÁS A vállalatokon belül ún. gazdasá­gi részlegeket alakltunk, termelési feladatainak mennyiségi, minőségi és Időhöz kötött teljesítéséhez fű­zünk anyagi érdekeket, így kerül az új Irányítási rendszer a dolgo­zók közelségébe. A gazdasági részlegek létrehozá­sa azt jelenti, hogy a vállalaton be­lüli kooperálást a szállító-átvevő kapcsolatok szintjére emeltük. Ez megköveteli az építés részletszaka­szainak pontos költségszámítását, amit a kísérletező vállalatokban, különösen a Gottwaldovi Magasépí­tő Vállalatban, sikeresen oldanak meg, s így a részlegek önállósítá­sa a belső irányítás és ellenőrzés nagyszerű eszközének mutatkozik, annál Inkább Is, mert feleslegessé tesz jó néhány kötelező mutatót, tágabb teret juttat tehát a dolgozók kezdeményezésének. A gazdasági részlegek tevékeny­ségének nyilvántartásához kell Ido­mítani a számvitelt, hogy az anyagi érdekeltség hatékony alkalmazása érdekében lemérhetők legyenek a részlegek érdemei. ANYAGI ÉRDEKELTSÉG Az anyagi érdekeltség teljes ér­vényesülésének a feltételei lassan érlelődnek és rövid idő telt el az elvek bevezetése óta, ezért csak részleteredményekről számolhatunk be. Komoly gondot okozott, hogy a tervezettnél nagyobb bruttó jövede­lem-képződés következtében túlsá­gosan felszökkennek a bérek. A fél­évi eredmények szerint azonban az átlagbér arányosan növekedett a munkatermelékenységgel, bár a vál­lalaton belül történtek kisebb ki­lengések, éppen a részlegek érde­meinek pontatlan lemérése miatt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a mérhetőség problémáját részletei­ben is, méghozzá sürgősen meg kell oldani, különben az anyagi ér­dekeltséget szolgáló eszközök mér­téktelen merítése megakadályozza a vállalatok jövője szempontjából létfontosságú alapok feltöltését. Az elemzések arra is rávilágíta­nak, hogy a prémiumalap létreho­zása és a gazdasági részlegek ve­zetőinek nagyobb hatásköre a köz­vetlen egyéni érdekeltségen és az egyenlősdlség fokozatos leépítésén keresztül növeli a dolgozók kezde­ményezését, de a vezetőknek sok­kal jobban fontolóra kell venniök, mire fektessék a hangsúlyt, milyen konkrét feladatok teljesítésétől te­gyék függővé a prémiumot úgy, hogy az összhangban legyen az egyéni és a vállalati érdekekkel egyaránt. A kísérletező vállalatokban ele­gendő eszköz áll az évi nyereség­részesedés kifizetésére. A nyereség­részesedés a kiegészítőbér 3—5 szá­zalékára növekedett. Számos vál­lalatban azonban tudatosítják, hogy különbséget kell tenni az alapok képződése és felhasználása között. Nem ismeretlen előttük a tény, hogy a jövedelmet eddig az arány­lag könnyen mozgósítható tartalé­kokból hozták létre, s nem lenne helyes ezt függetlenül a gazdasá­gi eredményektől a bérek, prémiu­mok vagy különjutalmak arányta­lan növelésére fordítani. Másrészt a vállalatok biztosítottnak láthat­ják, hogy tartalékaikat nem vonják el, ha azok megfelelő célt szolgál­nak. HOGYAN TOVÁBB? Szem előtt kell tartanunk, hogy az első, még kissé bizonytalan lé­pésekről van szó. jelenleg az irá­nyítás új útjának igazán csak a legelején vagyunk. Az irányítás új elemeinek megvalósításához még sok alkotó kezdeményezésre van szükség. Támogatni kell az egész­séges szocialista vállalkozást, s az ösztönző erők helyes alkalmazásá­val sokoldalú kezdeményezést kell kiváltani. Ez Ideig a felsőbb szervek me­rev álláspontjával találkoztunk. Mintha az elavult módszerektől nem tudnának szabadulni, mintha félnének nagyobb teret juttatni a vállalatok kezdeményezésének. Nem tudatosítják, hogy rendeltetésük: a távlati feladatokkal és a gazdasági irányítás tökéletesítésével foglal­kozni., Az építőiparban még nem érvé nyesülnek a piaci viszonyok, a termelési feladatokat utasításos módon határozzák meg, s így a vállalatok termelésüket csak mini­málisan tudják befolyásolni a ter­melőapparátus optimális kihaszná­lása szempontjából. Ma e helyzetet nehezíti az ls, hogy nem lépett még érvénybe az új árszabály, s a költségvetési rendszer nem veszi figyelembe az építés eltérő feltételeit, ami kedve­zőtlenül befolyásolja az egyes épít­kezési munkák jövedelmezőségét, és így a bruttó jövedelmet is. Az ár­kiegészítés a jelenlegi árrendszer­ben csak ideiglenes megoldás, és nem juttatja érvényre az ár gaz­dasági szerepét. Nem kevésbé fontos a gazdasági emelők és szabályok állandósítása sem, főleg a bruttó jövedelemből történő költségvetési befizetések és az eszközhasználati dij magasságá­nak hosszabb időre való meghatá rozása, a vállalati pénzügyi rend­szer létrehozása. E legfontosabb gazdasági kérdé­sek mielőbbi megoldása a bizalom szempontjából is szükséges, hogy a vállalatok higgyenek az új irányí­tási rendszerben. Csak így lesznek azon, hogy további tartalékokat tárjanak fel, s törődjenek a ter­melés műszaki tökéletesítésével és a munkaszervezéssel. Vállalati szinten is sok még a tennivaló. Nem elég létrehozni a gazdasági részlegeket, hanem meg kell találni a mércét a részlegek munkájának értékeléséhez, hogy megkülönböztetetten, tehát helye sen érvényesülhessen az anyagi ér­dekeltség. Ennek érdekében a vál­lalaton belüli árrendszert kell meg javítani, ami biztosítaná az egész­séges versengést és a kölcsönös gazdasági ellenőrzést, az élő- és holtmunka-ráfordítás mérését az egyes részlegeken. Csak ilyen ala­pon érvényesülhet az olyan anyagi érdekeltség, amely összefogja a társadalmi, a vállalati és az egyéni érdekeket, s válik így a gazdasá­gos termelés hajtóerejévé. Az új Irányítási rendszer egyes elemeinek vizsgálata a dolgozók kezdeményezéséről tanúskodik, ami kétszeresen kötelez bennünket ar­ra, hogy gyorsabban távolítsuk el az akadályokat (például az anyagi-' műszaki ellátásban) és bátrabban teremtsük meg a gazdaságirányí­tási eszközök együttes alkalmazá­sának a feltételeit. JAN LONGAUER mérnök, az Építőipari ökonómiai és Szervezési Intézet igazgatója 1/ét hónappal ezelőtt /C történt, hogy egy ' ^ bulgáriai turista au tója begördült a Drutech­na autójavító kisipari szö­vetkezet Mlynské Nivy i műhelyébe. Este nyolc óra volt, és nem folytathatta az utat, mert a dinamóból kiesett egy nyolcas csavar. Egy nyolcas csavar kiske­reskedelmi értéke kb. 70 fillér, de a műhelyben nem volt raktáron, sőt azóta stncs, nem is lehet, mert a szövetkezet raktárában stncs. Nem lehet tehát csodál kőzni, ha Strassner Alfréd, a műhely veze tője kipirosodik a haragtól, amikor erről beszél, hl szen 11 szerelővel együtt valóban éjt nappallá téve igyekszik kielégíteni a fo kozódó igényeket. helyeselni kell a Dru techna kezdeményezését amely ezt az autójavító részleget 760 ezer korona befektetéssel létrehozta. A vendég este nyolckor érkezett felszerelte kerék-geomet­riával és francia kenőszer­kezettel. Helyeselni kell, hogy a műhely dolgozói havi tervüket rendszeresen túlteljesítik, amit csak a végzett munka mennyiségi adataival lehet érzékeltet­ni: havonta 780 —800 gép­kocsit javítanak, 65—70 gépkocst szavatossági el lenőrzését és 30 gépkocsi szavatossági javítását vég ztk el. A műhelyt szakosították, Itt végzik a Fiat, Renault, Cortina és Simca 1300 már kájú gépkocsik javítását — azaz végeznék, de igen sok esetben nem teljesíthetik a megrendelést, mert hiány­zik a pótalkatrész. Kormányrendeletek és párthatározatok szorgal­mazzák a lakosság számá ra nyújtott fizetett szolgá­latok növelését, de vajon hogyan tegyenek eleget a dolgozók az előírásoknak, ha a szakosított műhely­ben — amely egyedül jo­gosított, tehát kötele­zett is bizonyos márkájú gépkocsik javítására — hiányoznak a pótalkatré­szek? De említést érdemel az ún. terminus-naptár — az előjegyzési rendszer is. Említést érdemel, mtnt jó szándékú, rendszerezni akaró, de merevséget oko­zó tényező. Azt jelenít ugyanis, hogy minden napra beidéznek bizonyos számú javításra, vagy el­lenőrzésre váró gépkocsit és a véletlen, hirtelen szükségessé vált javításo­kat nem vállalhatják. Ez történt a közelmúltban, amikor — hogy Ismét kül­földi vonatkozású példát Idézzek — egy olasz tu­rista Fiat márkájú kocsi­jában elromlott a sebesség­váltó és a javítást nem vállalhatták, mert egysze rűen fizikailag képtelenek voltak beilleszteni az idő­tervbe. „Rend a lelke minden­nek" mondja a régi köz­mondás, de amikor egyre több motoros gépjármű fut az országutakon, amikor egyre több csehszlovákiai polgár vásárol gépkocsit, amikor a fejlődő mot o tu­rizmus keretében egyre több külföldi vendég ér­kezik gépkocsiján hazánk­ba, gondolni kell arra ts, hogy a javítóműhelyek­ben minden tdőben legyen „szabad kapacitás" és mind az anuaqilag érde­kelt dolgozók, mind a megrendelők érdekében minden műhely raktárá­ban elegendő pótalkat­rész! -erf­ALACSONYÉS MAGAS. Van, aki amiatt szerencsétlen, hogy túl hosszúra nőtt és szíve­sen le adna magasságóból néhány centimétert, ugyanakkor sokan szeretnének legalább csak egy fejjel magasabbak lenni. Ezt a termeti aránytalanságot azonban — ha ezzel egyéb alkati hiba nem pá­rosul — ügyesen módosíthatjuk öltözködésünkkel, a helyesen megválasztott ru­haanyaggal, annak mintájával, színével, szabásával. Magas nők számára előnyös a kétrészes öltözék, a kosztüm, a kockás, mintás anyag. Az egyszínű ruha vonalát bontsuk meg vízszintesen megoldott dísszel, tűzéssel, szegőzéssel. Viselhetünk nagyobb méretű táskát, magasított, de nem túl magas sarkú cipőt. Előnyös a sima, hosszabb hajviselet és a nagyobb kari­májú kalap. (1-3) Ha alacsonyak vagyunk, kerüljük a nagymintás anyagokból készült ruhákat. Az egyszínű anyagból varrott, egybeszabott, Hosszanti szegőzéssel vagy egyéb dísszel megoldott ruha nyújtja az alakot. Ruháink, kabátjaink kihajtója ne le­gyen túl nagy és ha gombokról van szó, válasszunk kisebbeket. Előnyösebb a rövid hajviselet (bár ennél az arc formája is mérvadó) és a kis kalap. (4-5) SÜTÉS NÉLKÜL KÉSZÜL Bundás gyümölcs: Almá­ból, kemény őszibarack­ból készülhet. A megtisz­tított, magjától, maghá­zától megszabadított, ujjnyi vastagra vágott gyümölcsszeleteket sűrű palacsintatésztába for­gatjuk és forró, bőséges zsírban vagy olajban ki­sütjük. Melegen vaníliás cukorral meghintjük. Török csemege: Négy tojás fehérjét 12 dkg porcukorral gőz telett ad­dig keverünk, amíg meg­sűrűsödik. 10 dkg negye­dekre tördelt diót vagy szálkásra vágott mandu­lát dobunk közéje. Bele­keverünk még egy evő­kanál mézet és frissen, folyásán az egészet egy ostyalapna tesszük, elsi­mítjuk, tetejére egy má­sik ostyalapot helyezünk. Az egészre egy tálcát és rá valami nehezéket te­szünk, hogy a krémet egyenletesen nyomja le. Két-három nap utón megszikkad, akkor vágjuk csak fel. Puncspuding: Hozzáva­lók: 10 dkg vaj, 2 kanál maizena, 8 dkg cukor, 10 dkg íz, vanília, citromhéj, 5 tojás, 1 dl rum, 3 dkg mazsola, só és 3 dl tej, 10 dkg babapiskóta. A tejet az előre elke­vert maizenával, vaníliá­val és csepp sóval felfőz­zük, egy kis vajat do­bunk bele és kissé le­hűtjük. Hozzákeverünk 5 tojássárgát, 6 dkg cuk­rot és végül az 5 tojás 2 dkg cukorral keményre vert habját. A kivajazott formát félig töltjük a masszával, erre helyezzük a rummal meglocsolt pis­kótákat, mazsolát szó­runk rá, majd vékonyan bekenjük a maradék masszával. Forró vízben 25-30 percig gőzöljük. Vaníliás porcukorral tá­laljuk. Csokoládés rizs krokett: Hozzávalók: 40 dkg rizs, 1 liter tej, vanília, 20 dkg cukor, 3 dkg kakaó, 5 dkg mazsola, 10 dkg liszt, 6 db tojás, 15 dkg morzsa, olaj. A tejbe vaníliát, pici sót teszünk és 40 dkg megmosott rizst megfő­zünk benne, majd lehűt­jük. Belekeverünk 4 to­jássárgát, 8 dkg cukrot, a megmosott mazsolát és kissé kidolgozzuk. 4 tojásfehérjét 2 dkg cu­korral habbá verünk és óvatosan hozzávegyítjük. A két tojás, a morzsa és a liszt panírozáshoz va­ló, tehát a rizsből szép hosszúkás hengereket formálunk, 6-8 cm hosz­szúna vagdaljuk, rende­sen panírozzuk és olaj­ban kisütjük. Forrón ka­kaós cukorba hemperget­jük és így tálaljuk. FÉNY A LAKÁSBAN A mesterséges fény tulajdonképpen egész életün­kön át végigkísér. A jól megválasztott fényforrás segíti munkcnkat, kellemessé teszi pihenésünket és szórakozásunkat, óvja szemünket. Ezért a lakás­ban levő világítótesteknek nemcsak ízlésesnek kell lenniök, de célszerűeknek is. A szoba közepén lógó hagyományos, pompás csil­lár helyett szereljünk tel több fényforrást a lakás­ban, a bútorcsoportok alapján és a családtagok ténykedésének megfelelően. (Munkaasztal, ebéd­lősarok, pihenősarok stb.) Az összes világítótestet rendszerint úgysem használjuk egyszerre, villany­fogyasztásunk tehát nem lesz nagyobb, de minden­ki megtalálja a lakásban a szükséges fényforrást. Munkaaktivitásunkat az erösebb, fehér fény ser­kenti (1). Bizonyos otthoni tevékenységnél jó a mun­kánknak legjobban megtelelő, szabályozható lám­pa. Pihenéshez és szórakozáshoz a nem túl erős, meleg fényű felel meg. (2.) Az ebédlőasztal fölé szabályozható, karos lámpát válasszunk, amely jól megvilágítja a terítékeket és az ételt, és kellemes fényt vet az asztalnál ülőkre is. Bármilyen lómpatípust választunk is, a villanykörte fénye ne érje közvetlenül a szemet, mert rontja és fárasztja. ŰJ SZÚ 4 * 1.985. október 31,

Next

/
Thumbnails
Contents