Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-22 / 293. szám, péntek

A Komintern VII. kongresszusának elvei ma is tanulságosak, éltető erejűek Vladimír Koucký elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Mely kérdéseket kell különösen ki­emelnünk ma, amikor a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának történelmi jelentőségét méltatjuk? Elsősorban az imperialista hábnrú elleni küzdelemmel s a béke megőr­zéséért vívott harccal összefüggő problémákra kell rávilágítanunk. A kongresszus elsősorban azzal gazda­gította a marxi elgondolásokat, hogy tulajdonképpen első ízben elemezte reálisan egy újabb imperialista háború s a fasiszta agresszió lehetőségét. Egyidejűleg kitűzte a feladatot, hogy ezt az annak idején egyetlen szocia­lista állam — a Szovjetunió — béka­politikájához igazodó békeszerető em­berek összefogásával, közös harcával ineg kell akadályozni. A háború s a fasiszta agresszió elleni küzdelem kér­désének Ily reális megvilágítása lehe­tővé tette a békeharc tömeges arc­vonalának kiszélesítését, és hatható­sabb szervezeti szilárdítását is. Köz­ismert tények következtében nem si­került akkur megakadályozni a hábo­rú kirobbantását. Ma, amikor össze­hasonlíthatatlanul kedvezőbb feltéte­leink vannak az imperializmus agresz­szív törekvéseinek megzabolázására — tekintettel egy termonukleáris háború veszélyére —, fokozott fontosságot kell tulajdonítanunk a kommunista mozgalom békés törekvéseinek. A VII. kongresszus eszmei öröké­ből ma ls szerfölött időszerűek és nagy jelentőségűek a szocializmu­sért és a demokráciáért vívott harc szerves összefüggéséről szóló sarka­latos fontosságú tézisek. A VII. kongresszus egyik irányelve volt, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egyetlen osztagában se minősítsék ezt az összefüggést hol­mi propagáló jelszónak vagy taktikai fortélynak, s a demokráciáért vívott harcot ne értelmezzék úgy, mintha ellentmondana a szocializmusért ví­vott harcnak, de ne lássanak ben­ne a forradalmi elvektől való hátrá­lást sem, hanem tekintsék azt az említett harc szerves részének, múl­hatatlan feltételének s rendkívül lényeges mozzanatának. És ennek az elvnek érvényessége nemcsak a tőkés országokban ténykedő test­vérpártok számára kötelező, hanem sürgető utasításként kell hatnia a szocialista országokban s a nemzeti felszabadító mozgalomban is, éspe­dig különösen akkor, amikor a felszabadítási -folyamatban a dolgo­zók tömegeinek szociális problé­máit ís meg kell oldani. A VII. kongresszus különösen arra figyelmeztetett, hogy a kommunisták egyedül ne lépjenek, mert nem lép­hetnek fel a világháburú, a fasizmus ellen, s egyedül nem szállhatnak sík­ra a békéért, a demokráciáért és a szociális előrehaladásért. Ennek az elgondolásnak alapján vált szükséges­sé, hogy új módszereket alkalmazva kell létrehozni, majd szilárdítani a munkásosztály egységét, lényegesen kl kell terjeszteni a dolgozók többi ré­tegeivel a kapcsolatokat, és így — a burzsoázia pulilikai táborához tartozó egyes demukratikus csoportok bevo­násával — egybe kell kovácsolni a demukratikus és haladó erők széles körű szövetségét. Már annak idején érvényét vesztette az az együgyű, ál­forradalmi jelszó: aki nincs velünk, az ellenünk van. A kongresszus alap­vető fontosságúnak tartotta a kom­munistáknak azt az elsőrendű felada­tát, hogy saját tapasztalataik alapján türelmnsen meggyőzzék az embereket, és gyakorlati tevékenységükkel — te­hát nem csupán propagandával — meg­nyerjék a dolgozók millióit. A Kommunista Internacionálé VII, kongresszusa határozottan elutasí­totta a különböző politikai erők ad­digi leegyszerűsített elbírálását, és elutasította azokat a káros elveket ls, melyek szerint a legerősebb csapást azokra a baloldali és nem elvhű erőkre kell mérni, amelyek színleg nagyon forradalmiak voltak, ténylegesen azonban megnehezítet­ték a kommunistáknak, hogy erős szövetségeseket szerezzenek, sőt meg is akadályozták őket ebben. Ez volt jellemző a szociáldemokraták s a gyarmati nemzeti burzsoázia körében, valamint másutt is meg­nyilvánuló radikális irányzatokra. Nem kell. különösképpen hangsú­lyoznunk, hogy a jelenlegi problé­mákra s feladatokra való tekintettel mily rendkívül nagy jelentőségű a különböző nemzetek valóban leg­szélesebb rétegeinek aktivizálása a közös forradalmi előrehaladás ér­dekében. A kongresszus idézte Lenin elgon­dolásait arról, hogy nagyon különféle lehet a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet, továbbá azt az elgondolást is részletezte, mely sze­rint a forradalom új feltételek között békés úton is kibontakozódhat. így méltón folytatta azt a munkát, ame­lyet a Kommunista Internacionálé még Lenin életében megkezdett. A népi arcovnalról és a népi arcvonal hatal­máról szóló tézisek tulajdonképpen gyakorlatilag konkretizálták a szocia­lista forradalom fokozatos fejlődésé­ről szóló elméletet, és ez teljes mér­tékben megfelelt a kommunista moz­galom akkori objektív feltételeinek, valamint színvonalának is. Ma is, ami­kor munkánkban meg kell oldanunk a kapitalizmusból a szocializmusba va­lő átmenet módozataira, valamint az arra • vonatkozó kérdéseket, hogyan kell gazdagítanunk a szocialista tár­sadalom tartalmát, — az ériékes ta­nulságok állandó bőséges forrásának kell tekintenünk a kongresszuson el­hangzott következtetéseket. A VII. kongresszus történelmi je­lentőségű eredményeiből még egy rendkívül fontos következtetést keil levonnunk. Tudatosítanunk kell a nemzetközi kommunista mozgalom egységének tényleges és elvi — tehát nem gépies és formális — követelményét. Ez az egység ugyanis nem egyszer s mindenkorra adott állapot, hanem olyan állandó folyamat, amelyben elsősorban arra kell törekedni, hogy mozgalmunk teljes egészében, de egyes részeiben is mindig az időszerű feladatok ma­gaslatán álljon, s tegye lehetővé lehetőleg legtisztábban ma is meg­látnunk mindazt, amire a Komintern VII. kongresszusa annak Idején oly lényegbevágóan rámutatott. Mi, csehszlovákiai kommunisták há­lásan gondolunk a Kommunista In­ternacionálé VII. kongresszusára. Büsz­kék vagyunk arra, hogy pártunk élen­járó funkcionáriusai, elsősorban Kle­ment Gottwald és Bohumír Šmeral elvtárs, Dimitrov elvtárs közeli mun­katársaiként aktívan vettek részt a kongresszus előkészítésében. Tisztelt Elvtársak, engedjék meg, hogy befejezésül kifejezzem azt az őszinte kívánságomat, hogy e találko­zónk minél erőteljesebben járuljon hozzá a marxi—lenini gondolatok to­vábbi elterjesztéséhez, mert ezeken alapszik pártjaink, a nemzetközi kom­munista mozgalom minden politikai tevékenysége, és nemzetközi eszme­közösségünk további megszilárdulása ls. B, N. Ponomarjov elvtárs beszámolójából (Folytatás az 1. oldalról) a monopóliumok és reakciós politiká­juk ellen. A társadalom egyre újabb rétegei vesznek részt a jelenleg alapvető fon­tosságú problémák megoldásáért foly­tatott küzdelemben. A gyarmati rend­szer veresége egyben az imperializ­musra mért súlyos csapás is volt. Több mint hatvan új szuverén állam keletkezett, amelyek közül néhányan a szocializmusba való átmenetet tart­ják célkitűzésüknek. A nemzeti fel­szabadító mozgalom napjainkban már óriási erőnek számit: Egyre sokfélébb módszerek és lehetőségek adódnak a tömegek forradalmasítására. A múltban rendszerint rendkívüli körülmények (háború, a hatalmon levő osztá­lyok nyílt erőszaka stb.) között robbantak ki forradalmak, ma any­nyira intenzív a politikai élet a kizsákmányolók társadalmában, hogy a forradalomba való átmenet­nek semmiképpen sem kell az em­lített tényezőktől függnie. Mindez azt jelenti, hogy létrejön­nek a világforradalom további ter­jedésének, valamint annak föltéte­lei, hogy egyre szélesebb arcvona­lon küzdjenek a nemzeti frlsidbadí­tásért, a demokráciáért, a békéért és a szocializmusért síkraszállő, s az imperializmus hadállásait tá­madó erők. I. Vihar közeledett akkor, amikor a Komintern VJI. kongresszusa ta­nácskozott. Az emberiség fölött a fenyegető fasizmus és háború fe­kete fellegel tornyosultak. A tőkés rendszer akkor élte át egyik különösen súlyos gazdasági válságát. Az imperialista reakció és annak ütőereje, a fasiszták a mun­kásmozgalom és védőpajzsa — a Szovjetunió — szétzúzásával akar­ták kiküszöbölni a tőkésvilágban felmerült ellentéteket. A Komintern VII. kongresszusának történelmi jelentőségét elsősorban ab­ban kell látnunk, hogy a kongrasz­szus részvevői kidolgozták azt a pon­tos sztratéglai tervet, meghatározták azt a rugalmas taktikát, amelyekhez • kommunista pártoknak a fasizmus tá­madásait és az újabb világháború ve­szélyét elhárító küzdelemben igazod­niuk kellett. Rámutatott továbbá min­den antifasiszta s antiimperialista erfi egyesítésének szükségességére is. A kongresszus akkor kijelentette, hogy a fasizmussal és az Imperia­lista háborúval szembeszállni képes legnagyobb erőt a Szovjetunió kép­viseli. A kongresszus a kommunis­ta mozgalom minden osztaga első­rendű nemzetközi kötelességének nyilvánította az első szocialista or­szág megvédését. A legobjektívabb bírő a világtör­ténelem. Ma már a nemzeti felsza­badító mozgalom minden résztvevője szemléltetően meggyőződhet arról, hogy a kommunisták voltak azok, akik idejekorán figyelmeztettek egy a fasizmus által előkészített világ­háború reális veszélyére, és nagy áldozatokat hozva harcoltak, hogy megmentsék az emberiséget ettől a veszélytől. A Komintern rámutatott az első szocialista ország világtörténelmi jelentőségére, a világszerte terjedő felszabadítási mozgalomban betöl­tött szerepére, megszilárdította a munkásosztály nemzetközi egységét, és szívósan küzdött a nemzeti fel­szabadító mozgalom elterjesztéséért és diadalra juttatásáért. II. A Komintern VII. kongresszusának 30. évfordulóját megünnepelve különö­sen az imperialisták által kirobbantott háborúk elleni határozatainak harcos szellemét méltatjuk. A kongresszus rendkívül pontosan kitűzte az Impe­rialista háború veszélye elhárítá­sáért folytatott küzdelem irányvonalát. A kongresszus résztvevői kijelentették, hogy már nem elegendő a háború el­leni általános jellegű propaganda, nem elegendő óhajtani a békét, hanem harcolni is kell érte. Elsőrendű fel­adatuknak tekintették a „Tokiótól Lon­donig és New Yorktól Berlinig" húzó­dó háborúellenes világarcvonal létre­hozását. Bár a világ ma már egészen más, mint harminc évvel ezelőtt volt, és gyökeresen megváltozott a nemzetközi erők aránya, — ma is időszerűak azok az eszmék, amelyeket a kongresszus a világháború veszélye elleni küzde­lem érdekében hirdetett. Éppúgy, mint 30 évvel ezelőtt, ma is nagyon időszerű a VII. kongresszus figyelmeztetése, hogy senki se becsül­je le a háború veszélyét. A világhá­ború elhárításának lehetősége ma már sokkal nagyobb, mint harminc évvel ezelőtt volt, de ehhez feltétlenül szükséges a földkerekség minden bé­keszerető embere, az imperializmus minden ellenfele egyesítését célzó fá­radhatatlanul politikai és szervező te­vékenység, valamint ezeknek az em­bereknek világszerte kibontakozódó ak­ciói. III. A VII. kongresszus sokoldalúan megindokolta az imperializmus-elle­nes demokratikus erők egységének eszméjét, és ez lett minden politi­kai elgondolásának alapja is. A kommunisták nagyon sokszor töre­kedtek akcióegységre a szociálde­mokratákkal. A kommunisták meg vannak győződve arról, hogy a kü­lönböző ideológiai elgondolások nem akadályozhatják már ma sem a kommunisták, s a szociáldemok­raták gyakorlati akcióegységét. Sok helyütt megszűnnek azok a kommu­nistákkal szembeni előítéletek, ame­lyeket a szociáldemokraták vezetői évek hosszú során át terjesztettek a munkásmozgalomban. A jelenlegi tőkés társadalomban ls lényegesen megváltozott a szociális s politikai erők aránya, ami ugyancsak jelen­tősen hozzájárul az akcióegység lét­rehozásához. Minden forradalmi erő összefogá­sának problémája ma elválaszthatat­lan a világszerte terjedő felszaba­dító mozgalom jövőjének, tehát az emberi társadalom sorsának kérdé­sétől. ív. A VII. kongresszus a Komintern ál­tal a kommunista mozgalom számára előirányzott új feladatok értelmében kidolgozta a kommunista pártok tö­kéletesebb tevékenységének módsze­reit. A kongresszuson megvitatott gon­dolatok közül ma is nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a következőknek: — Határtalan hűség a marxi—lenini tanításhoz, forradalmi eszméihez, en­gesztelhetetlen küzdelem az opportu­nizmus, revizionizmus, a dogmatizmus és a nacionalizmus minden megnyilvá­nulása ellen; — a kommunisták engesztelhetetlen harca az imperializmus és legreak­ciósabb alakulata — a fasizmus el­len; — kellő összhang a kommunista pártok nemzeti és nemzetközi felada­tai között; — a kummunista pártok önállósága minden párton belüli kérdés megoldá­sában, saját stratégiájuk és taktikájuk megállapításában; — keresni kell a munkásosztály, a náp széles tömegei, a szaksservezetek a nők, az Ifjúság szervezete és más szervezetek közötti kapcsolatok szi­lárdságához vezető utakat; — minden konkrét alkalommal olyan jelszavakat kell megszövegezni, ame lyek harcba mozgósíthatják a törne geket. A marxizmus—leninizmus híveinek általános véleménye, hogy jelenleg a kommunista mozgalomnak lankadatla­nul küzdenie kell a nacionalizmus és a sovinizmus megnyilvánulásai ellen és ez az imperialistaellenes egységes vi­lágarcvonal, napjaink három nagy mozgalma — s szocialista rendszer, a munkásmozgalom, s a nemzeti felsza­badító mozgalom — harcos szövetsége megszilárdításának sarkalatos feltéte­1a. A proletár nemzetköziség az emberi ség forradalmi történetének legragyo góbb fejezete. Minden időkben a nemzetközi kpmmunista mozgalom egysége volt a többi forradalmi erő felzárkózá­sának alapvető feltétele- Nagy fon tosságot kell annak tulajdonítanunk, hogy elsősorban a marxizmus-le­ninizmus híveinek feladata a kom­munisták sorai egységének megszi­lárdítása. A kommunista mozgalom egysége történelmi folyamat, amely az adott időszakban a munkásmoz­galom s a dolgozók tömegei légion tosabb feladataival szoros összefüg gésben bontakoződik ki. A nemzetkőzi kommunista mozga lom egységének mai előfeltétele készség az akcióegységre, még az esetben is, ha egyes elméleti vagy politikai kérdésekben ellentétek merülnek fel. A Szovjetunió Kommunista Pártja úgy véli, hogy talán még sohasem volt annyira szükséges a kommu­nizmus világszerte harcra kész hadseregeinek egysége, mint ma, amikor az imperializmus kiélezi a nemzetközi feszültséget, a világ minden táján agresszív akciókat hajt végre, embertelen háborút folytat Vietnam ellen, beavatkozik Kongó és a Dominikai Köztársaság belügyeibe, a latin-amerikai orszá­gok belügyeibe való beavatkozást hivatalos politikájának minősíti, ál landóan provokálja a szabad Kubát, lázasan készül egy újabb világhá­borúra és eszeveszett kommunista­ellenes kampányt indít. Mindnyájan megértjük, hogy mélyen gyökereznek és ezért aggasztók a nem­zetközi kommunista mozgalomban fel­merült nehézségek. A Szovjetunió Kommunista Pártja tántoríthatatlanul törekszik a nézeteltérések megszünte­tésére. a közös célokért folytatott harcban szükséges közös akciók el­terjesztésére, síkraszáll minden kom­munista párt megszilárdulásához hoz­zájáruló két- és többoldalú kapcsola­tok sokoldalú hasznosításáért. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága már nagyon sok intézkedést hagyott jóvá annak érde­kében. hogy rendeződjenek a Kínai Kommunista Párthoz fűződő kapcsola­tai. A nemzetközi kommunista mozga­lomban azonban köztudomású, hogy ezek az Intézkedések nem voltsk ered­ményesek. Hazánkban most mindenki az SZKP XXIII. kongresszusára — pártunk és népünk életének e fontos eseményére készül. A kongresszusra a kommunis­ta országépltés fellendítésének jegyé­ben készülünk. Pártunk és népünk ezt tartja legfontosabb nemzetközi hozzá­járulsának az imperializmus elleni harcban és az emberiség társadalmi előrehaladásában. Elvtársak! A VII. kongresszus óta eltelt harminc év alatt világtörté­nelmi jelentőségű, roppant hordere­jű események játszódtak le. Nyuga­ton és keleten minden öntudatos munkás a kommunisták Igazának meggyőző igazolását látja az emlí­tett idő történelmi jelentőségű ese­ményeiben. A kommunisták most Internacio­nális kötelességüknek tartják az imperializmus agressziója elleni fel­lépést, a harmadik világháború ki­robbantásának megakadályozását, a szocializmus és a kommunizmus építését, s a forradalmi munkás és nemzeti felszabadító mozgalom el­terjesztését. Amidőn visszatekintünk arra a hosszú útra, amelyet forradalmi mozgalmunknak kellett megtennie, sziklaszilárd meggyőződéssel kije­lentjük: a végső győzelem a kom­munizmuséi - • — A Komintern VII. kongresszusa 30. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi találkozón elhangzott beszédeket kővető vitában felszólalt JOHANN KOPLKNIG, az Osztrák Kommunista Párt tiszteletbeli elnöke majd HALID BAGDAS, a Szíriai Kommunista Párt főtitkára kért szót! Pártjaik tevékenységéről és problémáiról tájékoztatták a jelenlevőket a további felszólalok, — IB NORLUND, a Dán Kommunista Párt tagja, AB­DULSZAMAD KAMBAS, az Iráni Tömegpárt politikai bizottságának tagja, JACQUES DUCLOS, a Francia Kommunista Párt politikai bizottságának tagja és JOSEPH LEDWOHN, Németország Kommunista Pártja politikai bizottságának tagja is. A Nemzetgyűlés és az SZNT szerveinek tanácskozása (CTK) — Tegnap megkezdődött t> Nemzetgyűlés terv- és költségvetési bizottságának kétnapos ülése. A ta­nácskozás középpontjában a KÜ1K9" reskedelml Minisztérium, a Geodô' zla és Kartográfia Központi Igaz­gatóságnak, a Központi Népi Ellen­őrzési'és Statisztikai Hivatal Bizott­ságának a Csehszlovák Állami Bank, a Pénzügy Minisztérium és az Álla­mi Tervbizottság 1966 os évre vo­natkozó költségvetési javaslatai vol­tak. • • • (ČTK) — A Nemzetgyűlés külügyi bizottsága külföldi csehszlovák pro­paganda eredményeivel és feladatai­val foglalkozott. Dr. fán Pudlák külügyminiszter-helyettes hozzászó­lásában megemlítette, hogy a cseh­szlovák propaganda ez évben csak a Csehszlovákia felszabadításának 20. évfordulójával kapcsolatos ak­ciókra összpontosult. • - ­(ČTK) — A Szlovák Nemzeti Ta­nács Egészségügyi Megbízotti Hiva­tala Bratislavában kétnapos plená­ris ülést tart, melyen a vidéki la­kosság egészségvédelmének kérdé­seivel foglalkoznak. Az ülésen részt vett dr. Vladimír Zvara docens, a SZNT egészségügyi megbízottja, dr. Jozef Lukas professzor, az Egész­ségügyi Minisztérium tudományos tanácsának elnöke és számos tu­dományos és egészségügyi dolgozó. * E napokban hivatalos látogatá son Szlovákiában tartózkodik Trpe Jakovlevski, a jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság prágai rend­kívüli és meghatalmazott nagykö­vete. * Bratislavában ülést tartott az SZNT mellett működő fertőzésvédel­mi bizottság. Megállapította, hogy bár Szlovákiában ez ideig nem for­dult elő száj- és körömfájásos meg­betegedés, továbbra is következete­sen végre kell hajtania a megelőző védelmi intézkedéseket. Befejeződött a szakszervezeti világkongresszus vitája Varsó (ČTKj — A VI. szakszer­vezeti világkongresszuson részt ve­vő 527 küldött a munka befejező szakaszához érkezett. Tegnap délelőtt folyamán az álta­lános vita keretében felszólaltak In­dia, a Szovjetunió és Ceylon kül­döttei, majd a vitát Louis Saillant­nak, a Szakszervezeti Világszövet­ség főtitkárának felszólalása fejez­te be. A délelőtti ülésszak előtt a kong­resszus elnöke felolvasta a szovjet küldöttség levelét, amely tiltakozik a kínai küldöttek szerdai sértő ma­gatartása ellen. Pjotr Pimenov szovjet küldött fel­szólalásában rámutatott arra, hogy a kínai küldött szerdai kijelentései provokatív jellegűek és a Szakszer­vezeti Világszövetség egysége és ereje ellen Irányulnak. A jelenlevők viharos tapssal fo­gadták azt a bejelentést, mely sze­rint a Szovjetunió nagyszámú kor­szerű fegyvert és anyagot szállított a Vietnami Demokratikus Köztár­saságnak. Louis Saillant főtitkár a vitát ér­tékelve megállapította, hogy 123 küldött vett részt a vitában, amely tartalmilag is igen gazdag volt. Gromiko találkozója a kubai kommunista vezetőkkel Havanna (ČTK) — A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, aki je­lenleg Kubában tartózkodik, október 20-án találkozott a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai iro­dájának tagjaival. A találkozón részt vett Fldél Castro, a Kubai Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke, Osvaldo Dortlcos Torrado ku­bai elnök, valamint a Kubai Kommu­nista Párt és kormány további képvi­selői. Megjelent a Szovjetunió kubai nagykövete is. A találkozó résztvevői eszmecserét folytattak a tárgyaló fe­leket érintő kérdésekről. Amerikai csapaterősítések Dominikában Santo Domingo (CTK) — A Domini­kában állomásozó amerikai csapatok képviselője bejelentette, hogy Halna kikötőben partra szállt 130 amerikai katona 22 tankkal. Ez a csapat erősíti meg a már május óta Dominikában tartózkodó 82. ejtőernyős hadosztályt. A szóvivő kijelentette, hogy az ameri­kai csapatok létszámának növelése a feszültség növekedésével függ összs, Üj SZÖ 2 * 13- október 22.

Next

/
Thumbnails
Contents