Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)
1965-10-22 / 293. szám, péntek
A Komintern VII. kongresszusának elvei ma is tanulságosak, éltető erejűek Vladimír Koucký elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Mely kérdéseket kell különösen kiemelnünk ma, amikor a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának történelmi jelentőségét méltatjuk? Elsősorban az imperialista hábnrú elleni küzdelemmel s a béke megőrzéséért vívott harccal összefüggő problémákra kell rávilágítanunk. A kongresszus elsősorban azzal gazdagította a marxi elgondolásokat, hogy tulajdonképpen első ízben elemezte reálisan egy újabb imperialista háború s a fasiszta agresszió lehetőségét. Egyidejűleg kitűzte a feladatot, hogy ezt az annak idején egyetlen szocialista állam — a Szovjetunió — békapolitikájához igazodó békeszerető emberek összefogásával, közös harcával ineg kell akadályozni. A háború s a fasiszta agresszió elleni küzdelem kérdésének Ily reális megvilágítása lehetővé tette a békeharc tömeges arcvonalának kiszélesítését, és hathatósabb szervezeti szilárdítását is. Közismert tények következtében nem sikerült akkur megakadályozni a háború kirobbantását. Ma, amikor összehasonlíthatatlanul kedvezőbb feltételeink vannak az imperializmus agreszszív törekvéseinek megzabolázására — tekintettel egy termonukleáris háború veszélyére —, fokozott fontosságot kell tulajdonítanunk a kommunista mozgalom békés törekvéseinek. A VII. kongresszus eszmei örökéből ma ls szerfölött időszerűek és nagy jelentőségűek a szocializmusért és a demokráciáért vívott harc szerves összefüggéséről szóló sarkalatos fontosságú tézisek. A VII. kongresszus egyik irányelve volt, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egyetlen osztagában se minősítsék ezt az összefüggést holmi propagáló jelszónak vagy taktikai fortélynak, s a demokráciáért vívott harcot ne értelmezzék úgy, mintha ellentmondana a szocializmusért vívott harcnak, de ne lássanak benne a forradalmi elvektől való hátrálást sem, hanem tekintsék azt az említett harc szerves részének, múlhatatlan feltételének s rendkívül lényeges mozzanatának. És ennek az elvnek érvényessége nemcsak a tőkés országokban ténykedő testvérpártok számára kötelező, hanem sürgető utasításként kell hatnia a szocialista országokban s a nemzeti felszabadító mozgalomban is, éspedig különösen akkor, amikor a felszabadítási -folyamatban a dolgozók tömegeinek szociális problémáit ís meg kell oldani. A VII. kongresszus különösen arra figyelmeztetett, hogy a kommunisták egyedül ne lépjenek, mert nem léphetnek fel a világháburú, a fasizmus ellen, s egyedül nem szállhatnak síkra a békéért, a demokráciáért és a szociális előrehaladásért. Ennek az elgondolásnak alapján vált szükségessé, hogy új módszereket alkalmazva kell létrehozni, majd szilárdítani a munkásosztály egységét, lényegesen kl kell terjeszteni a dolgozók többi rétegeivel a kapcsolatokat, és így — a burzsoázia pulilikai táborához tartozó egyes demukratikus csoportok bevonásával — egybe kell kovácsolni a demukratikus és haladó erők széles körű szövetségét. Már annak idején érvényét vesztette az az együgyű, álforradalmi jelszó: aki nincs velünk, az ellenünk van. A kongresszus alapvető fontosságúnak tartotta a kommunistáknak azt az elsőrendű feladatát, hogy saját tapasztalataik alapján türelmnsen meggyőzzék az embereket, és gyakorlati tevékenységükkel — tehát nem csupán propagandával — megnyerjék a dolgozók millióit. A Kommunista Internacionálé VII, kongresszusa határozottan elutasította a különböző politikai erők addigi leegyszerűsített elbírálását, és elutasította azokat a káros elveket ls, melyek szerint a legerősebb csapást azokra a baloldali és nem elvhű erőkre kell mérni, amelyek színleg nagyon forradalmiak voltak, ténylegesen azonban megnehezítették a kommunistáknak, hogy erős szövetségeseket szerezzenek, sőt meg is akadályozták őket ebben. Ez volt jellemző a szociáldemokraták s a gyarmati nemzeti burzsoázia körében, valamint másutt is megnyilvánuló radikális irányzatokra. Nem kell. különösképpen hangsúlyoznunk, hogy a jelenlegi problémákra s feladatokra való tekintettel mily rendkívül nagy jelentőségű a különböző nemzetek valóban legszélesebb rétegeinek aktivizálása a közös forradalmi előrehaladás érdekében. A kongresszus idézte Lenin elgondolásait arról, hogy nagyon különféle lehet a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, továbbá azt az elgondolást is részletezte, mely szerint a forradalom új feltételek között békés úton is kibontakozódhat. így méltón folytatta azt a munkát, amelyet a Kommunista Internacionálé még Lenin életében megkezdett. A népi arcovnalról és a népi arcvonal hatalmáról szóló tézisek tulajdonképpen gyakorlatilag konkretizálták a szocialista forradalom fokozatos fejlődéséről szóló elméletet, és ez teljes mértékben megfelelt a kommunista mozgalom akkori objektív feltételeinek, valamint színvonalának is. Ma is, amikor munkánkban meg kell oldanunk a kapitalizmusból a szocializmusba valő átmenet módozataira, valamint az arra • vonatkozó kérdéseket, hogyan kell gazdagítanunk a szocialista társadalom tartalmát, — az ériékes tanulságok állandó bőséges forrásának kell tekintenünk a kongresszuson elhangzott következtetéseket. A VII. kongresszus történelmi jelentőségű eredményeiből még egy rendkívül fontos következtetést keil levonnunk. Tudatosítanunk kell a nemzetközi kommunista mozgalom egységének tényleges és elvi — tehát nem gépies és formális — követelményét. Ez az egység ugyanis nem egyszer s mindenkorra adott állapot, hanem olyan állandó folyamat, amelyben elsősorban arra kell törekedni, hogy mozgalmunk teljes egészében, de egyes részeiben is mindig az időszerű feladatok magaslatán álljon, s tegye lehetővé lehetőleg legtisztábban ma is meglátnunk mindazt, amire a Komintern VII. kongresszusa annak Idején oly lényegbevágóan rámutatott. Mi, csehszlovákiai kommunisták hálásan gondolunk a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusára. Büszkék vagyunk arra, hogy pártunk élenjáró funkcionáriusai, elsősorban Klement Gottwald és Bohumír Šmeral elvtárs, Dimitrov elvtárs közeli munkatársaiként aktívan vettek részt a kongresszus előkészítésében. Tisztelt Elvtársak, engedjék meg, hogy befejezésül kifejezzem azt az őszinte kívánságomat, hogy e találkozónk minél erőteljesebben járuljon hozzá a marxi—lenini gondolatok további elterjesztéséhez, mert ezeken alapszik pártjaink, a nemzetközi kommunista mozgalom minden politikai tevékenysége, és nemzetközi eszmeközösségünk további megszilárdulása ls. B, N. Ponomarjov elvtárs beszámolójából (Folytatás az 1. oldalról) a monopóliumok és reakciós politikájuk ellen. A társadalom egyre újabb rétegei vesznek részt a jelenleg alapvető fontosságú problémák megoldásáért folytatott küzdelemben. A gyarmati rendszer veresége egyben az imperializmusra mért súlyos csapás is volt. Több mint hatvan új szuverén állam keletkezett, amelyek közül néhányan a szocializmusba való átmenetet tartják célkitűzésüknek. A nemzeti felszabadító mozgalom napjainkban már óriási erőnek számit: Egyre sokfélébb módszerek és lehetőségek adódnak a tömegek forradalmasítására. A múltban rendszerint rendkívüli körülmények (háború, a hatalmon levő osztályok nyílt erőszaka stb.) között robbantak ki forradalmak, ma anynyira intenzív a politikai élet a kizsákmányolók társadalmában, hogy a forradalomba való átmenetnek semmiképpen sem kell az említett tényezőktől függnie. Mindez azt jelenti, hogy létrejönnek a világforradalom további terjedésének, valamint annak föltételei, hogy egyre szélesebb arcvonalon küzdjenek a nemzeti frlsidbadításért, a demokráciáért, a békéért és a szocializmusért síkraszállő, s az imperializmus hadállásait támadó erők. I. Vihar közeledett akkor, amikor a Komintern VJI. kongresszusa tanácskozott. Az emberiség fölött a fenyegető fasizmus és háború fekete fellegel tornyosultak. A tőkés rendszer akkor élte át egyik különösen súlyos gazdasági válságát. Az imperialista reakció és annak ütőereje, a fasiszták a munkásmozgalom és védőpajzsa — a Szovjetunió — szétzúzásával akarták kiküszöbölni a tőkésvilágban felmerült ellentéteket. A Komintern VII. kongresszusának történelmi jelentőségét elsősorban abban kell látnunk, hogy a kongraszszus részvevői kidolgozták azt a pontos sztratéglai tervet, meghatározták azt a rugalmas taktikát, amelyekhez • kommunista pártoknak a fasizmus támadásait és az újabb világháború veszélyét elhárító küzdelemben igazodniuk kellett. Rámutatott továbbá minden antifasiszta s antiimperialista erfi egyesítésének szükségességére is. A kongresszus akkor kijelentette, hogy a fasizmussal és az Imperialista háborúval szembeszállni képes legnagyobb erőt a Szovjetunió képviseli. A kongresszus a kommunista mozgalom minden osztaga elsőrendű nemzetközi kötelességének nyilvánította az első szocialista ország megvédését. A legobjektívabb bírő a világtörténelem. Ma már a nemzeti felszabadító mozgalom minden résztvevője szemléltetően meggyőződhet arról, hogy a kommunisták voltak azok, akik idejekorán figyelmeztettek egy a fasizmus által előkészített világháború reális veszélyére, és nagy áldozatokat hozva harcoltak, hogy megmentsék az emberiséget ettől a veszélytől. A Komintern rámutatott az első szocialista ország világtörténelmi jelentőségére, a világszerte terjedő felszabadítási mozgalomban betöltött szerepére, megszilárdította a munkásosztály nemzetközi egységét, és szívósan küzdött a nemzeti felszabadító mozgalom elterjesztéséért és diadalra juttatásáért. II. A Komintern VII. kongresszusának 30. évfordulóját megünnepelve különösen az imperialisták által kirobbantott háborúk elleni határozatainak harcos szellemét méltatjuk. A kongresszus rendkívül pontosan kitűzte az Imperialista háború veszélye elhárításáért folytatott küzdelem irányvonalát. A kongresszus résztvevői kijelentették, hogy már nem elegendő a háború elleni általános jellegű propaganda, nem elegendő óhajtani a békét, hanem harcolni is kell érte. Elsőrendű feladatuknak tekintették a „Tokiótól Londonig és New Yorktól Berlinig" húzódó háborúellenes világarcvonal létrehozását. Bár a világ ma már egészen más, mint harminc évvel ezelőtt volt, és gyökeresen megváltozott a nemzetközi erők aránya, — ma is időszerűak azok az eszmék, amelyeket a kongresszus a világháború veszélye elleni küzdelem érdekében hirdetett. Éppúgy, mint 30 évvel ezelőtt, ma is nagyon időszerű a VII. kongresszus figyelmeztetése, hogy senki se becsülje le a háború veszélyét. A világháború elhárításának lehetősége ma már sokkal nagyobb, mint harminc évvel ezelőtt volt, de ehhez feltétlenül szükséges a földkerekség minden békeszerető embere, az imperializmus minden ellenfele egyesítését célzó fáradhatatlanul politikai és szervező tevékenység, valamint ezeknek az embereknek világszerte kibontakozódó akciói. III. A VII. kongresszus sokoldalúan megindokolta az imperializmus-ellenes demokratikus erők egységének eszméjét, és ez lett minden politikai elgondolásának alapja is. A kommunisták nagyon sokszor törekedtek akcióegységre a szociáldemokratákkal. A kommunisták meg vannak győződve arról, hogy a különböző ideológiai elgondolások nem akadályozhatják már ma sem a kommunisták, s a szociáldemokraták gyakorlati akcióegységét. Sok helyütt megszűnnek azok a kommunistákkal szembeni előítéletek, amelyeket a szociáldemokraták vezetői évek hosszú során át terjesztettek a munkásmozgalomban. A jelenlegi tőkés társadalomban ls lényegesen megváltozott a szociális s politikai erők aránya, ami ugyancsak jelentősen hozzájárul az akcióegység létrehozásához. Minden forradalmi erő összefogásának problémája ma elválaszthatatlan a világszerte terjedő felszabadító mozgalom jövőjének, tehát az emberi társadalom sorsának kérdésétől. ív. A VII. kongresszus a Komintern által a kommunista mozgalom számára előirányzott új feladatok értelmében kidolgozta a kommunista pártok tökéletesebb tevékenységének módszereit. A kongresszuson megvitatott gondolatok közül ma is nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a következőknek: — Határtalan hűség a marxi—lenini tanításhoz, forradalmi eszméihez, engesztelhetetlen küzdelem az opportunizmus, revizionizmus, a dogmatizmus és a nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen; — a kommunisták engesztelhetetlen harca az imperializmus és legreakciósabb alakulata — a fasizmus ellen; — kellő összhang a kommunista pártok nemzeti és nemzetközi feladatai között; — a kummunista pártok önállósága minden párton belüli kérdés megoldásában, saját stratégiájuk és taktikájuk megállapításában; — keresni kell a munkásosztály, a náp széles tömegei, a szaksservezetek a nők, az Ifjúság szervezete és más szervezetek közötti kapcsolatok szilárdságához vezető utakat; — minden konkrét alkalommal olyan jelszavakat kell megszövegezni, ame lyek harcba mozgósíthatják a törne geket. A marxizmus—leninizmus híveinek általános véleménye, hogy jelenleg a kommunista mozgalomnak lankadatlanul küzdenie kell a nacionalizmus és a sovinizmus megnyilvánulásai ellen és ez az imperialistaellenes egységes világarcvonal, napjaink három nagy mozgalma — s szocialista rendszer, a munkásmozgalom, s a nemzeti felszabadító mozgalom — harcos szövetsége megszilárdításának sarkalatos feltéte1a. A proletár nemzetköziség az emberi ség forradalmi történetének legragyo góbb fejezete. Minden időkben a nemzetközi kpmmunista mozgalom egysége volt a többi forradalmi erő felzárkózásának alapvető feltétele- Nagy fon tosságot kell annak tulajdonítanunk, hogy elsősorban a marxizmus-leninizmus híveinek feladata a kommunisták sorai egységének megszilárdítása. A kommunista mozgalom egysége történelmi folyamat, amely az adott időszakban a munkásmozgalom s a dolgozók tömegei légion tosabb feladataival szoros összefüg gésben bontakoződik ki. A nemzetkőzi kommunista mozga lom egységének mai előfeltétele készség az akcióegységre, még az esetben is, ha egyes elméleti vagy politikai kérdésekben ellentétek merülnek fel. A Szovjetunió Kommunista Pártja úgy véli, hogy talán még sohasem volt annyira szükséges a kommunizmus világszerte harcra kész hadseregeinek egysége, mint ma, amikor az imperializmus kiélezi a nemzetközi feszültséget, a világ minden táján agresszív akciókat hajt végre, embertelen háborút folytat Vietnam ellen, beavatkozik Kongó és a Dominikai Köztársaság belügyeibe, a latin-amerikai országok belügyeibe való beavatkozást hivatalos politikájának minősíti, ál landóan provokálja a szabad Kubát, lázasan készül egy újabb világháborúra és eszeveszett kommunistaellenes kampányt indít. Mindnyájan megértjük, hogy mélyen gyökereznek és ezért aggasztók a nemzetközi kommunista mozgalomban felmerült nehézségek. A Szovjetunió Kommunista Pártja tántoríthatatlanul törekszik a nézeteltérések megszüntetésére. a közös célokért folytatott harcban szükséges közös akciók elterjesztésére, síkraszáll minden kommunista párt megszilárdulásához hozzájáruló két- és többoldalú kapcsolatok sokoldalú hasznosításáért. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága már nagyon sok intézkedést hagyott jóvá annak érdekében. hogy rendeződjenek a Kínai Kommunista Párthoz fűződő kapcsolatai. A nemzetközi kommunista mozgalomban azonban köztudomású, hogy ezek az Intézkedések nem voltsk eredményesek. Hazánkban most mindenki az SZKP XXIII. kongresszusára — pártunk és népünk életének e fontos eseményére készül. A kongresszusra a kommunista országépltés fellendítésének jegyében készülünk. Pártunk és népünk ezt tartja legfontosabb nemzetközi hozzájárulsának az imperializmus elleni harcban és az emberiség társadalmi előrehaladásában. Elvtársak! A VII. kongresszus óta eltelt harminc év alatt világtörténelmi jelentőségű, roppant horderejű események játszódtak le. Nyugaton és keleten minden öntudatos munkás a kommunisták Igazának meggyőző igazolását látja az említett idő történelmi jelentőségű eseményeiben. A kommunisták most Internacionális kötelességüknek tartják az imperializmus agressziója elleni fellépést, a harmadik világháború kirobbantásának megakadályozását, a szocializmus és a kommunizmus építését, s a forradalmi munkás és nemzeti felszabadító mozgalom elterjesztését. Amidőn visszatekintünk arra a hosszú útra, amelyet forradalmi mozgalmunknak kellett megtennie, sziklaszilárd meggyőződéssel kijelentjük: a végső győzelem a kommunizmuséi - • — A Komintern VII. kongresszusa 30. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi találkozón elhangzott beszédeket kővető vitában felszólalt JOHANN KOPLKNIG, az Osztrák Kommunista Párt tiszteletbeli elnöke majd HALID BAGDAS, a Szíriai Kommunista Párt főtitkára kért szót! Pártjaik tevékenységéről és problémáiról tájékoztatták a jelenlevőket a további felszólalok, — IB NORLUND, a Dán Kommunista Párt tagja, ABDULSZAMAD KAMBAS, az Iráni Tömegpárt politikai bizottságának tagja, JACQUES DUCLOS, a Francia Kommunista Párt politikai bizottságának tagja és JOSEPH LEDWOHN, Németország Kommunista Pártja politikai bizottságának tagja is. A Nemzetgyűlés és az SZNT szerveinek tanácskozása (CTK) — Tegnap megkezdődött t> Nemzetgyűlés terv- és költségvetési bizottságának kétnapos ülése. A tanácskozás középpontjában a KÜ1K9" reskedelml Minisztérium, a Geodô' zla és Kartográfia Központi Igazgatóságnak, a Központi Népi Ellenőrzési'és Statisztikai Hivatal Bizottságának a Csehszlovák Állami Bank, a Pénzügy Minisztérium és az Állami Tervbizottság 1966 os évre vonatkozó költségvetési javaslatai voltak. • • • (ČTK) — A Nemzetgyűlés külügyi bizottsága külföldi csehszlovák propaganda eredményeivel és feladataival foglalkozott. Dr. fán Pudlák külügyminiszter-helyettes hozzászólásában megemlítette, hogy a csehszlovák propaganda ez évben csak a Csehszlovákia felszabadításának 20. évfordulójával kapcsolatos akciókra összpontosult. • - (ČTK) — A Szlovák Nemzeti Tanács Egészségügyi Megbízotti Hivatala Bratislavában kétnapos plenáris ülést tart, melyen a vidéki lakosság egészségvédelmének kérdéseivel foglalkoznak. Az ülésen részt vett dr. Vladimír Zvara docens, a SZNT egészségügyi megbízottja, dr. Jozef Lukas professzor, az Egészségügyi Minisztérium tudományos tanácsának elnöke és számos tudományos és egészségügyi dolgozó. * E napokban hivatalos látogatá son Szlovákiában tartózkodik Trpe Jakovlevski, a jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. * Bratislavában ülést tartott az SZNT mellett működő fertőzésvédelmi bizottság. Megállapította, hogy bár Szlovákiában ez ideig nem fordult elő száj- és körömfájásos megbetegedés, továbbra is következetesen végre kell hajtania a megelőző védelmi intézkedéseket. Befejeződött a szakszervezeti világkongresszus vitája Varsó (ČTKj — A VI. szakszervezeti világkongresszuson részt vevő 527 küldött a munka befejező szakaszához érkezett. Tegnap délelőtt folyamán az általános vita keretében felszólaltak India, a Szovjetunió és Ceylon küldöttei, majd a vitát Louis Saillantnak, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárának felszólalása fejezte be. A délelőtti ülésszak előtt a kongresszus elnöke felolvasta a szovjet küldöttség levelét, amely tiltakozik a kínai küldöttek szerdai sértő magatartása ellen. Pjotr Pimenov szovjet küldött felszólalásában rámutatott arra, hogy a kínai küldött szerdai kijelentései provokatív jellegűek és a Szakszervezeti Világszövetség egysége és ereje ellen Irányulnak. A jelenlevők viharos tapssal fogadták azt a bejelentést, mely szerint a Szovjetunió nagyszámú korszerű fegyvert és anyagot szállított a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. Louis Saillant főtitkár a vitát értékelve megállapította, hogy 123 küldött vett részt a vitában, amely tartalmilag is igen gazdag volt. Gromiko találkozója a kubai kommunista vezetőkkel Havanna (ČTK) — A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, aki jelenleg Kubában tartózkodik, október 20-án találkozott a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai irodájának tagjaival. A találkozón részt vett Fldél Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke, Osvaldo Dortlcos Torrado kubai elnök, valamint a Kubai Kommunista Párt és kormány további képviselői. Megjelent a Szovjetunió kubai nagykövete is. A találkozó résztvevői eszmecserét folytattak a tárgyaló feleket érintő kérdésekről. Amerikai csapaterősítések Dominikában Santo Domingo (CTK) — A Dominikában állomásozó amerikai csapatok képviselője bejelentette, hogy Halna kikötőben partra szállt 130 amerikai katona 22 tankkal. Ez a csapat erősíti meg a már május óta Dominikában tartózkodó 82. ejtőernyős hadosztályt. A szóvivő kijelentette, hogy az amerikai csapatok létszámának növelése a feszültség növekedésével függ összs, Üj SZÖ 2 * 13- október 22.