Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-21 / 292. szám, csütörtök

Valakinek el kell intéznie... AZ EMBER ÉLETÉT gyakran letvezető mosolyogva nagyokat metlenül vár. Nem csoda, hl­cseprő bosszúságok keserítik köszön Tanai bácsinak, megér- szen ez már nemcsak szomorú, meg. Egy kabátért háromszor tőén biztatja: Várjon türelem- hanem megbotránkoztató eset. kell a tisztítóba niGnni, az ép- IUGI. VALÖBAN ÉPPEN IDEJE, pen megcsináltatott körömcipő TANAI LAJOS 71 éves nyűg- hogy a két éve húzódó herce­sarka másnap kitörik, hónapo- d(j aS i munkaképtelen ember, hurca véget érjen. Ebben az kon keresztül nem lehet kapni Felesége súlyos beteg, majd- esetben mindenki felelős: a tollszárat... De vannak ennél nem bé n a. Gyűjtögettek, kupor- gyár, amely rossz portékát nagyobb bosszúságok is. Pél- ga ttak, hogy öregségükre sor- gyártott, az üzletvezető, aki át­dául ha az újonnan vasárolt suko n könnyítsenek. Nagy nehe- vette és eladta a használhatat­televíziókészülék egy éven be- ze n megvásárolták a drága mo- lan mosógépet, és a bíróság, lül 12-szer van a javítóban, sógépet, de hasznát nem ve- amely képtelen rugalmas ügy­vagy például Tanai Lajos, loson- szik Most se pénZi se p0 Sztó. intézésre. Vajon kiben szólal cl levélírónk esete. Mlvel tlszta r Uhára továbbra meg a lelkiismeret, kl látja be. 1963 SZEPTEMBEREBEN egy ls S Zükség van, Tanai néni ösz- hogy Tanai bácsinak 1700 koro­1740 koronás Romo mosógépet szeszedi megmaradt erejét és náért nem ócskavasat, hanem a teknő mellé áll. Tanai bácsi árut kell kapnia, pedig értetlenül, eltűnődve, csalódva és bizony már türel- OZORAI KATALIN A FEJLŐDÉS UTJÁN A névtelen levelekről Szerkesztőségünkbe naponta sok levél érkezik, örömmel vesszük, hogy olvasóink bizalommal for­dulnak hozzánk. Készségesen vá­laszolunk minden levélre. Jogi tanácsot adunk, elintézzük az évek óta húzódó ügyeket, bete­kintést nyerünk családi tragé­diákba. Minden esetben — ha nem közügyról és nem megismét­lfidS, sokakat érintő jelenségről van szó — diszkrétek vagyunk. Gyakran érkeznek névtelen le­velek is. Ez annál érthetetlenebb, amikor olvasóink közügyekről ír­nak, névtelenül bírálják a fogya­tékosságokat. Tardoskeddről érkezett például az a levél, amelyben olvasóink arról panaszkodnak, hogy falu­jukban csak az egyik élelmiszer­üzlet árúsít kenyeret és süte­ményt. Sokszor két órát vesz igénybe egy kg kenyér megvásár­Naponta 400 kg-mal több , A gaíántal vegyi tisztítóba új gépet -állítottak be, amely lehe­tővé teszi az eddigi napi teljesít­mény emelését 400 kg-mal. Az üzem dolgozói gondolkoznak a tríchlóracetilén központi deszttlá­clöjáról, amivel műszakonként si­kerülne még 200 kg-mal növelni a kitisztított szennyes mennyisé­gét. PITTICH GÉZA, Galánta lása, mivel át kell menni a falu másik végére, sorakozni kell érte. .vásárolt. A tetszetős és hasznos portéka azonban az első alka­lommal csődöt mondott. A be­töltött víz kicsurgott, a terve­zett mosás elmaradt. Levél­írónk azonnal jelentette a hi­bát az üzletvezetőnek, aki azt a tanácsot adta, hívjon szere- ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ lőt. A szerelő ki is jött, meg- „ ,. .. , ­állapította hogy gyári hibáról Zselíz a maga nemeben han- az üzemi klubot, a kórházat, van szó, tehát cserélje ki ott, S ula t°s vidám kis város, nap- valamint a lakónegyedeket, ahol vette. Ekkor kezdődött a j; 6. 1 u n aP r a növekszik szépül. »--»- ••* kálváriajárás, a bosszúságok so- Par hete adtak á t rendeltetése­rozat a nek a modern kávéházat és a AZ ÜZLETVEZETŐ nem volt szállodát. A város közepén el­hajlandó kicserélni a mosógé- helyezett kávéházban a látoga­pet, Illetve egy összenyomott, t ö J o1 erzl m aS a t­zománcnélkülit adott volna he- Néhány éve avatták fel a lyette, melyet amúgysem tudott mozit, a postát, a sportpályát, eladni. „Formára nem szép ugyan, de működik. Ha viszi jő, ha nem, úgyis jó" — ezen az alapon elintézettnek vélte a Zselíz utcáit neonfény világít­ja meg. Mindnyájunk szívügye, hogy kedves kis városunk ne torpan­jon meg a fejlődésben. Ezért szépüléséhez társadalmi mun­kával ml ls hozzájárulunk. ÁBEL GÁBOR, Zselíz Memzeti Bizottsághoz fordultunk. „A tardoskeddiek panasza indo­kolt. Azért szüntettük be a ke Válaszért az Érsekújvári Járási pa naszt. Csakhogy a vevő eb . ^^ egyezett bele. Pénzéért teljes értékű árut szeretett vol­nyéVszáiľítási'mňi"tmtľu odä- na k aP n i- Tanai bácsl a gy á l" vezető út. Az ügyet letárgyaltuk, hoz fordult. Rövidesen meger­szeptember másodlkától Ismét kezett a válasz: „Nem tudjuk mind a két üzletben árusítanak kicserélni, használat közben majd pékterméket." Vagy I. K. levele Kürtről. „Betegség miatt községünkben már napok óta zárva tart a tej romlott el a gép. MIT SZAPORÍTSAM A SZÖT, az ügy bíróság elé került. A já­csa*rnök!" ,fgaz" 1ugyan™ hogyVfe't rásbíróság felszólította Tanait, az önkiszolgálóban is lehet kapni, vonja vissza keresetét, mert az • •• üzletvezető nem felelős az áruért. Igazat adtak neki ugyan abban, hogy ő viszont nem kö­Éppen teles hibás áru t vásárolni. 1964 levél- júliusától az esettel a Banská Bystrica-i Kerületi Bíróság fog­feltéve, ha az üzletvezető hajlan dó azt árusítani. Különben 3200 ember tej nélkül marad." Közügyekről van szó. ezért gyakran érthetetlen, íróink miért titkolják el nevü­ket. Arról nem is beszélve, hogy nci. nuui lacui ts ug3aci,c, uu^j . az ügy elintézése után nem hoi- lalkozik. Am a mai napig sem hatjuk az eredményt tudtukra. idézték be a panaszost. Az üz­Szürke vasárnapok Tardoskedden Gútai gyerekek Silherovicén 187 gútai gyerek talált ott­honra Silherovicén, az opaval Lesz este tea? ténként a klub ablakain nem járás északi csücskében, pár — Dehogyis. — így beszél- szűrődik ki fény, megváltozott lépésre a lengyel határtól. A getnek vasárnap délután a fia- a vélemény. volt Rotschild-kastély termei­talok Tardoskedden. Míg más községekben vasárnaponként szórakoznak, addig Itt a fiata­lok csak sóvárogva gondolnak erre. Néhány évvel ezelőtt Tardos­kedden új klubhelyiséget avat­tak fel. Ekkor mindenki arra gondolt, hogy vége az unalom­nak. Most azonban, amikor es­Két árvízi történet AZ AUTÓBUSZ A gátszakadás harmadik napján egy katonai motor­csónakon jutottam el szü­lőfalumba, Patra ... Víz, víz, mindenütt tenger. A házak omladoztak, a kerti fák ha­lódtak. A látvány lehangoló volt. Régi barátokkal, Isme­rősökkel találkoztam, éppen hogy csak biccentettünk egymásnak. A töltés mellett katonai ponton állt. Kétségbeesett emberek rakták bele, amit menteni tudtak. Apámmal már beszéltem, segítettem rajta, amennyire a körülmé­nyek engedték. Esteledett. A nagy felfordulásban eszembe futott, hogy vissza kell térnem Komáromba, de nincs mivelI... Tehetetle­nül töprengtem sorsom fö­lött, amikor szembetaláltam magam N. Imrével. Mindig AZ IVÓVÍZ Amikor az árvíz annyira visszahúzódott, hogy a kár­vallott emberek ismét visz­szatérhettek házuk környé­kére, az első teendők kö­zött szerepelt az ivóvíz biz­tosítása, a kutak fertőtlení­tése. Az egészségügyi dol­gozók igen fontos feladatot kaptak, hiszen a nagy csa­pás után ott lebegett fö­löttük egy másik nagy ve­szedelem, hogy járványos betegség üti fel a fejét. Még a fent említett mun­ka idején jártam „X" köz­ségben. Viszonyaik felől ér­deklődtem az emberektől. viccelődött velem, de akkor, ha meg nem szólítom, ész­re sem vesz. — Imre, mikor indul az autóbusz Komárom felé? — kérdeztem sanyarúan. Éppen csak azért, hogy eszébe jut­tassam régi, kedélyes vi­szonyunkat ... De amint ki­mondtam, máris megbántam a nem illő hangnemet. ö megállt, rámnézett, sze­met véresek voltak az ál­matlanságtól. Karórájára né­zett. Kts ideig egészen ko­molyan gondolkozott. — Két hónap múlva — adta meg határozott hangon a felvilágosítást. A dátumot megjegyeztem, június tizenhetedike volt. Imre igazat mondott. Augusztus tizenhetedikén Komárom és Pat között megindult az autóbuszjá­rat. — ... és ivóvizük van? ... — kérdeztem együttérzö hangon. — Van. — Honnan? — Kútból. — Szóval már fértőtlení­tették a falu kutait...? — Igen, de szerencsére egyet kifelejtettek. Onnan hordja az egész falu az ivó­vizet, mert az nem büdös. A többi klóros és ihatatlan. Szerintem az „X"-ieknek az igazi szerencséjük, hogy nem betegedtek meg a „tiszta" víztől. KOVÁCS IÖZSEF Talán a fiatalokban nincs ben tanulnak, szórakoznak, al­elég kezdeményezés? Koránt- szanak, kilenc tanító, nyolc ne­sem. A faluban jól működik a velő és 26 tagú segédszemély­CSISZ. A szervezetnek saját zet felügyelete alatt. Szeptem­zenekara van, viszont nincs ber 8-án érkeztem meg, minden helyisége. A klub a sportszer- készen várta őket, 10-én már vezeté, az azonban nem hajlan- meg is indulhatott a rendes dó időnként kölcsönadni. tanítás. A tanterv módosítására Meddig tűri még a falu la- nem került sor, minden tan­kossága, a CSISZ szervezet és tárgy tanítására megvannak a a sportszervezet, hogy a hét- kedvező feltételek. A Július Fu­köznapok után szürke vasárna- čík Bánya nagylelkű patrónus­pok következzenek? nak bizonyult. Köszönetet ér­BARA KÁROLY, demel mind a kerületi, mind a Tardoskedd járási nemzeti bizottság isko­laügyi osztálya a gyors és hatékony támogatásért. A tanu­lók naponta ötször étkeznek, s mlvel itt az éjszakák hűvö­sebbek, megérkezésünk óta fű­tenek. A gyermekeknek egész nap rendelkezésére áll a hideg és meleg víz, hetente kétszer zuhanyozhatnak. Hetente egy­szer Járnak a helyi borbély üzletbe, díjtalanul nyírják gyerekeket. Szórakozási lehetőségekben sincs hiány. A kastély volt tü­körtermében Játszószobát ren­deztünk be. Van két tv-készü­lékünk, rengeteg társasjáté­kunk, jár hozzánk sok magyar CSAK EGYSZER LEHET AZ EMBERT BECSAPNI Helenba kis község, nincs sport­pályája, se mozija, se kultúrháza. Éppen ezért a falu lakossága mindennemű kulturális megmoz­dulást nagy érdeklődéssel fogad. Így volt az akkor is, amikor a MATESZ augusztus 4-ére meg­hirdette A lőcsei fehér asszony előadását. Minden család vett egy-egy 10 koronás jegyet. Az előadás elmaradt, de a pénzt nem adták vissza. Mlvel most már aligha lehet szabadtéri elő­adást tartani, kíváncsiak lennénk, mi lesz a drága jegyek so-rsa. Pénzünket vissza szeretnénk kap­ni. PÁL PÁL, Helenba gyar könyveink is. Az időjárás ls igen kedvező, sokat tartóz­kodunk a szabadban, a kastély körüli hatalmas parkban. Tanu­lóink a helybeli cseh iskola nö­vendékeivel már több ízben összemérték erejüket labdarú­gásban, és könnyű atlétikában. A két iskola tanulói között ba­ráti kapcsolat alakult kl. Egyébként az egész falu la­kossága nagyon szívesen foga­dott bennünket, a falu vezető­ségétől ls megkapunk minden támogatást. A helyi állami gazdaságnak alkalomadtán se­gítünk az őszi munkákban. Az egyik vasárnap 199 szülő győződhetett meg saját szemé­vel arról, milyen kedvező kö­rülményeket biztosít államunk gyermekeik számára. SZIGETI KÁLMÁN Silhefovice Egy esztendő és három nap E Ifogadott határozat, hogy a párt- és álla­mi szervek lehetőleg mielőbb, de legkésőbb egy hónapon belül válaszolnak, illetve kötelesek válaszolni a dolgozók leveleire. Termé­szetesen kivételt képeznek az olyan esetek, amikor az ügy intézése, bonyolultsá­gára való tekintettel, hosz­szabb időt igényel. Ne beszéljünk azonban most az elméletről, inkább vegyük szemügyre a gya­korlatot. A tapasztalat iga zolja, hogy ilyen vonatko­zásban ts elértünk bizonyos haladást. A bevett szokás — hangsúlyozom, jó szokás — ellenére vannak kivéte­lek. Egy levél, helyesebben egy beadvány másolata fek­szik előttem. Eredeti pél­dányát Staudt Mihály fes­tőművész, Bratislava Heyduk u. 8. 1. 3. s i alatti lakos juttatta el a Bratislava Ní­vy-i Körzeti Nemzeti Bizott­ság pénzügyi osztályához. Hogy tényleg át ts vették, ezt a másolat jobb sarkába „nyomott" bélyegző igazolja. Sőt azt is elárulja, hogy 1964. október 15 én kapták kézhez. A levél tartalmáról elég, ha megemlítjük: írója elégedetlen a lakbér meg­állapításával. Igaza bizonyí­tására egyebek mellett a házkezelöség véleményét is tolmácsolja. Kérte, hogy az ügyet vizsgálják felül, és a „túlfizetést" származtas­sák vissza. Nem akarunk részleteseb­ben foglalkozni a levél tar­talmával, sőt a döntőbíró szerepét sem akarjuk vállal­ni. Az eset tisztázása, inté­zése és elintézése elvitat­hatatlanul az említett nem­zeti bizottság hatáskörébe tartozik. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül, hogy azóta több mint egy eszten­dő röppent el, és Staudt Mihály festőművész ügye a mai napig sem itéződött el. A puszta válaszra ép egy esztendőt és három na­pot kellett várnia. Nem von­juk kétségbe, hogy sok a munkájuk az említett nem­zeti btzottság dolgozóinak, de annyi fáradságot mégis csak vehettek volna, hogy idejében választ adjanak a panasztevőnek. Azt sem akarjuk hinni, hogy azóta — persze ha ők is nagyon akarták volna, — ne ejt­hették volna módját az ügy elintézésének. M ég csak ennyit: eny­hén szólva is súlyos hiba így kezelni az emberek ügyes-bajos dolgát. Reméljük, hogy az ügy elin­tézésére nem kell majd új­ból még egy esztendeig vár­niu k• SZARKA ISTVÁN Tényleg nagyüzem? Egy párkányi ismerősöm meg­a kért, hogy külföldi fonálból ké­szült szvetterének festését in­tézzem el Ersekújvárott. El is vittem a szvettert a tisz­titóba. Az átvétel ntán közölték vele, hogy három hét múlva lesz ben megnyugtatott: végső esetben megfizetjük. Szerencsére a kere­sett portéka megkerült. Csaknem ugyanez az eset ismétlődött meg a ballonkabátommal. Az is meg­lett — de vasalatlanul. „Sok a dolgunk, nagyüzem va­újság, folyóirat, vannak ma- megtalálni. Az üzletvezető köz­kész. Amikor már kétszer három gyünk" — ezzel magyarázták hét ls lejárt, meggondoltam a hosszú terminust és a vasalatlan dolgot és visszakértem a szvet- kabátot. tert. Azonban sajnos nem tudták GÁBRIS JÖZSEF, Érsekújvár Miért teszik tönk re a szépet? Dunaszerdahelyt a múltban mindenki poros, piszkos kisvá­rosnak ismerte. Az utóbbi években megváltozott a város ké­i „Fűre lépni tilost" — és mégis . Virág nélkül szomorkodik a virágtartó... pe. Oj középületek, lakónegyedek épültek, az utcákat neon­fény világítja meg, a bérházak körül parkok zölldelnek. Igen, a parkok. Ez a város legújabb büszkesége. A fák és cserjék százalt, a rózsabokrok ezreit ültette ki Kovacsik kertész. Ahová csak lehetett, virágtartókat helyeztek el, fű­maggal vetették be a parlagon heverő földet. Mindezt azért, hogy legyen a szemnek miben gyönyörködnie, de nem azért, ahogy egyesek gondolják, hogy legyen mit tönkretenni. Mert sajnos, a gyerekek nem a játszótéren, hanem a ház­tömbök közti gyepen ugrándoznak. Mások viszont hazaszár­maztatják a virágtartókból a muskátlikat. Talán olyan alapon, hogy hisz az közvagyon. A városi nemzeti bizottságnak nemcsak a város szépítésé­vel, hanem a kártevők megbüntetésével is törődnie kellene. JOZEF KRÁTKY 1883. október 19. * Oj SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents