Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-04 / 245. szám, szombat

i. I polysáq főterén — a ruházati bolt vaskerítésén — hosszú transzparens díszeleg a következő szöveggel: Kasza után ekét és magot a földbei Bevallom őszintén, ez a felirat nagyon meghatott. Micsoda figyelmesség! Nem is feltételezem, hogy nélküle a szövetkezetesek megkezdenék az őszi szántást meg vetést. Mert mit ts tudhatják ők, mt a teendő aratás után ...El tudom képzelni, hogy az egész környékről itt várták szájtátva a felirat megfelenését, csak azután rohantak haza szántani, vetni. Akárki akármit mond, nagy dolog ez, kérem. Mert gondoljuk ' csak végig, milyen hálásak a szegény szövetkezeti elnökök, agrár• mérnökök, agronőmusok e kiváló tanácsért. Minden szerénytelenség nélkül megállapíthatjuk, hogy ez a főtéren kifüggesztett jelszó — az öszszes körülményeket ide számítva — a munkások, parasztok és hiva, talnokok politikai egységének újabb, sokat mondó bizonyítéka. Annál is inkább, mert igazán közös érdekről van szó. A vászon, a festék, a befektetett munka — mind, mind a közös pénztárt, a társadalom számláját terheli. Munkás, paraszt, hivatalnok egyaránt fizeti. De igazán megéri! Mert fogalmam sincs, mi lenne e transzparens nélkül jövő évi kenyerünkkel KALÁSZ LÁSZLÓ yorsan terjedt a hír a hatemeletes háztömb lakói körében: két hétig nem lesz meleg víz. A most épült új negyedet is bekapcsolják a „hálózatba". Ezt mindenki tudomásul vette, arra gondolván: élvezzék a távfűtés előnyeit az új lakók ls. — Majd melegítünk vizet gázon — nyugtatott a feleségem. Így is történt. Reggel és este roskadozott a gáztűzhely. Ez a te fazekad, az a gyerekeké, ez meg az enyém— osztotta be a tűzhelyen levő edényeket. Igaz, a reggeli és az estt tisztálkodás az előkészületekkel együtt órákig tartott, de sebaj — mondom — két hétig ezt ls kibírjuk valahogy. Számoltuk a napokat: már csak kettő, már csak egy és holnap... Találkozom a szomszéddal. Megkönnyebbülve mondom: — Holnap már lesz melegvízi — ??? — Hogy még nem? — Nem bizony! Csak szeptember elsején „kapcsolják be". — Ezt a néhány napot már csak kibírjuk. — Maga elhiszi, hogy betartják a szavukat? En nem! Szeptember első reggelén keserűen állapíthattam meg: a szomszédnak igaza volt... S megint előszedtük a fazekakat. MÉRY FERENC ä divathóbort olyasmi, aminek lélektani gyökereit feltárni inkább ne ís törekedjék a halandó. Mert hát érthető még mondjuk az öltözködésnél, ahol a természetes embert hiúság diktál hol ésszerű, hol kissé vagy nagyon ls eltúlzott eredetiséget. Viszont mit mondjunk olyan jelenségről, hogy vannak divatos gyógyszerek Is? Egy időben király volt az Algena, aztán a Dynilre esküdtek sokan, akadtak, akik Magyarországról hozták suttyomban a Karylt, míg csak egyeduralkodóként meg nem jelent a Meprobamat. Ezt aztán szedte, boldog-boldogtalan, ha szükség volt rá, ha nem. A minap egy érdekes, szinte „forradalmi" fordulatra hívta fel a figyelmünket a keleti mezőváros, Királyhelmec egyik gyógyszertárának évtizedes tapasztalattal rendelkező gyógyszerésze, Spiegel Béla. A kimondottan mezőgazdasági környezetbe ágyazott városkában úgy látszik letűnőben van a Meprobamat csillaga. Egy fól ismert, régi, de az elmúlt években mellőzött gyógyszer szorítfa lassan, de biztosan háttérbe. Aszpirin a neve. Naponta csak ebben a gyógyszertárban mintegy 2500 darab kel el belőle. Valószínűleg, itt is a megmagyarázhatatlan divat szólt közbe... GALY IVAN TIZENNÉGY éves voltara, amikor a félelem tői és meghatottságtól hevesen dobogó szívvel először beosontam a pesti Newyork kávéház ajtaján. Nem mertem arra gondolni, hogy leüljek az egyik asztalhoz, csak látni akartam... látni „őket", akik korosztályom számára a legtöbbet Jelentették: Móricz Zsigmondot, Karinthyt, Kassákot, József Attilát, a harangszavú Bajor Gizit, Csortost, a nagy magányost, Kosztolányit, Hermán Lipótot, Nagy Lajost és Tersánszkyt... És néhány nappal ezelőtt, negyvenöt év emlékeivel megrakodva, deresedő halántékkal, ismét átléptem a kávéház küszöbét. MA MÁR HUNGÁRIA a régi kávéház neve, de nekünk régieknek, a sok vihart látott, sok szenvedést megért korosztály tagjainak nem az elnevezés a fontos, hanem, amit ezek a nehéz barokk pompával díszített termek a kultúrának jelentettek. Mert valamikor — a mai fiatalok mér nem tudják, nem tudhatják — a pesti Newyork jelentette a magyar kultúra fellegvárát. Kelet és Nyugat művészeti áramlatai ott-találkoztak és onnan vonultak tovább. Regényekről és színművekről, versekről és szobrokról ott született a végső, megmásíthatatlan ítélet. A füsttel pácolt falak között Marxról és Chestertonről vitatkoztunk, futuristák, neoklasszikusok, impresszionisták és expresszionisták mondtak véleményt életről-halálról. HAUSZMANN ALAJOS építészmérnök tervel alapján épült a pesti Newyork palota. 1894 október havában nyílt meg a kávéház, de csak későbbi tulajdonosai — a Harsányifivérek — korában vált szellemi központtá. Bohém, nagyvonalú, művészetkedvelő pesti polgárok voltak Harsányiék. Az ő nevükhöz fűződik az „irodalmi tál is, mely kiadós, két ebédnek is beillő imbiszt jelentette — fillérekért. A tulajdonosok azonban gyorsan váltakoztak. 1913-ban Bánó, majd Aczél és később Tarján Vili szerezte meg — ez utóbbi félmilliós kártyanyereségből — a kávéház tulajdonjogát. Az ő emléküket már befedte a feledés pora, de az öregek közül még nagyon sokan emlékeznek a márványasztalon -P/ * '2 Bartók Béla, Piccard professzor és Josephine Baker aláírásai a hét évtizedes kávéház vendégkönyvében Reisz Gyulára, minden idők legirodalmibb főpincérére — és emlegetik „Zsánt" a nyelvfenomént, aki mindig olyan nyelven válaszolt, amilyen nyelven a kérdező szólt hozzá. Aki egy pillantást vet a vendégkönyvre, azonnal megállapíthatja, hogy ez nem lehetett könnyű dolog, mert a Newyork kávéházat — vagy a „mélyvíznek" nevezett éttermi részt — nemcsak a hazai művészek látogatták. Jackle Coogan, Capablanca, Jerltza Mária, Josephine Baker, Piccard-professzor, Thomas Mann, Félix Salten és Rosslnl, csakúgy vendégel voltak a körúti kávéháznak, mint Csók István, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, vagy Molnár Ferenc, aki' Itt írta világhírű regényét „A Pál-utcai fiúk" at. Hét évtizeden át az európai és a magyar kultúra legnagyobbjai ültek asztalainál. A freskókkal díszített boltívek alatt álmok, vágyak, tervek, gondolatok születtek, regények vázlatai, versek rímes sorai, operett-témák ls irodalomtörténeti elképzelések szilárdultak papírra Irt sorokba. Minden asztala kultúrtörténelem, és az emlékek meghatott tiszteletadásra késztetik a belépő késel utódot. Kávéház, étterem, cukrászda, pressó és irodalmi szalon 800 személy számára — ez a régi Newyork utódja — a budapesti Hungária-kávéház. 150 alkalmazott gondoskodik arról, hogy mindenki megtalálja a számára legkellemesebb légkört, hogy érezze, mit jelent az, ha a vendéget nemcsak „kiszolgálják", hanem egyénileg foglalkoznak vele. ÄZ IRODALMI SZALON új létesítmény. Emblémája: egy lúdtoll és egy állólámpa. A szalon vendégel —• pesti Írók és újságírók leülnek az asztal mellé, a pincér hozza a feketét és letesz melléje egy csomag kézlratpapírt — a hagyományos „kutyanyelvet" — és egy golyóstollat. És hogy a légkör — a kávéház jelentősége ma sem változott, azt többek között az ls bizonyítja, hogy ahogy valamikor a barokk díszítésű falak között Irta a fehér hajú, monoklis író a Pál-utcai fiúkat, most évtizedek után az irodalmi szalonban rótta papírra Fejes Endre, azóta már híres regényét a Rozsdatemetőt. A RÉGIEK — elmúlt szomorú és nehéz korok tanúi, életük alkonyán is csak ott érzik jól magukat, ahol valamikor régenhalt társaikkal és barátaikkal szőtték a művészet szálait az élet tarka szőnyegébe. Tersánszky Józsi-Jenő, Zelk Zoltán, Hermann Lipót és Vass István ülnek a márványasztalok mellett, és talán ők ls azokat Idézik, akik már porrá váltak a Kerepesi temető földjében, de akik műveikben „ifjú szivekben élnek tovább". PÉTERFI GYULA PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE MIT HORDANAK A PÁRIZSI NŐK TÉLEN? Ä múlt hónapban a párizsi varrólányok nap nap után csak későn hajthatták fejüket nyugovóra. így van ez, valahányszor új kollekció készül. A nagy divatházak Idénynyitó bemutatói előtt kétszer anynylt kell dolgozniuk, mint máskor. Az idei 1965—66-os téli divatbemutatóin, mint mindig, a sajtó képviselőin kívül megjelentek mindazok az asszonyok, akik a fővárosban előkelőknek számítanak: a gazdag, többnyire amerikai vevők, a diplomaták feleségei, a nagyburzsoázia női tagjai, színésznők. A rendkívül ízléses, új modelleket páratlan, valóban Párizsra jellemző bájjal és eleganciával mutatták be a Párizs legszebb nőinek számító manekenek. Ezek a divatbemutatók, sajnos, csak a társaság krémjének vannak fenntartva, pedig a divat minden nőt érdekel. Igaz, az itt bemutatott modellek ára valóban borsos: egyes darabok 5000 frankba kerülnek, vagyis áruk egy munkásnak csaknem egész évi keresetét teszi ki. De a nagy divatbemutatókon szereplő kreációk befolyásolják a legszerényebb konfekciót is, s így végeredményben az új divat fő vonásai az egyszerű asszonyok ruházatában ls megnyilvánulnak. „Air-France" e drapp gyapjú szövetből készült kabátmodell neve (Tervezte: lacquelina Codardj • Rövid szoknya és kamásli Jóllehet az Idei téli divat bemutatóin nem szerepelt az elmúlt évek kedvence: Courréges tervező, hatása a nagy szalonok kreációira még észlelhető volt. Forradalmi újdonságokat az idei téli divat nem hoz. íme a fő Jellegzetességei: Továbbra is rövidek — sőt egyre kurtábbak, csaknem térden felüllek lesznek a szoknyák. Ezzel szemben a kabátok megnyúlnak: szegélyük a lábikra felső részét fedi. Magasan zárulnak. A gombok aprók, gömb alakúak. Megmaradnak a mértani vonalak. Ä trapéz váll dominál. Szélesek a kivágások mind elől, mind hátul. Nagy divatosak a kámzsagalléros vastag gyapjúpulóverek és a vastag gyapjú térdharlsnyák. A csizma helyébe a kamásli lép. Ojból megjelentek az övek. Hol igen magasan, hol pedig csípőn hordják. Az 1965—66-os téli divatot a fiatalosság és a kényelem jellemzi. Még mindig kedvelt szín a fehér, ám teret hódítanak az élénkebb színek: különösen a vörös. Gyakori a szőrme szegélyezés a zsebeken, gallérokon és a hajtókákon. A hajviselet többnyire rövid. • Körséta a divat-szalonokban Lássuk csak, egyes nagy párizsi szalonok Jellegzetességeit. • PATOU: öblös szoknya felett hordott hosszú, kámzsagalléros pulóver. A pulóver színéhez alkalmazkodó gyapjú térdharisnya. Rövid mellények, bő szétnyíló szoknyák. Egyenes élénkszínű kabátok. A nyakon „paraszt módra" kötött bőrkendők. • GRIFFE: ez a szalon ls rövid, a térdet alig fedő szoknyákba és ruhákba öltözteti a nőket. A derék magas, a mellények bolerószerűek. Szőrme szegélyezés a szoknyákon és a mellényeken. A kedvelt színek: zöld, rózsaszín és türkiz. • DIOR: jellegzetessége a praktikus viselet. Hosszú, mély kivágású mellények. A ruhákat csípő magasságban széles öv fogja össze. Szőrmeszegélyezés a gallérokon, a zsebeken, esetleg önálló szőrme öv. A szürke, fekete és vörös szín dominál. • LANVIN: kabátjait és kosztümjeit az élénk színek: az okker a bíborvörös, a méregzöld, az en ciánkék Jellemzi Vastag pulóverek és gyapjú térdha risnyák. Kalapmódra kötött nemezbársony háromszög alakú fejkendők Mértani vona• CARDIN:kol- ^nteT™ lekciója fiatalos (Tervezte: Chomélénk és egysze- bertj rű. Rövid szoknyák. Bő, de nem túlságosan bő kabátok. A lábakat hosszú kamásliba, nagy fekete csipke harisnyába bújtatja. • CHANEL: modelljei továbbra is klasszikusak s igen rafináltak. A szoknya kissé megnyúlik. • UNGARO: e női szabót, aki egykor Courregešnél dolgozott, „mestere" erősen befolyásolja. Modelljeinek vonalai geometrikusak. Jellegzetes a rövid, szétnyíló szoknya s a lapossarkú cipőn viselt kamásli. • JOHNSON NYOMORT ENYHÍT Johnson, az Amerikát Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy a „nagy társadalom" elnevezésű program egyik ponttá a nyomor teljes felszámolása. A befelentés első telei márts láthatók: Róbert Sargent Shriver lett a terv vezetője, akt véletlenül az elnök sógora, mellette még a nyomorenyhítés további öt szakembere dolgozik. Evi fizetésük: 138 000 dollár. • NAPÓLEON AZ ELSŐ HELYEN A francia Pedagógiai Intézet megállapította, hogy a francia fiatalság ideálfat között még ma is Napóleon áll az első helyen. Utána következnek: Pasteur, Victor Hugó, feanne dArc és De Gaulle. Jean Marals csak a 10. helyre került. • MUNKA NÉLKÜL NINCS ÉLVEZET Tudományos módszerekkel megállapították, hogy a gépkocsivezetés nehéz testi munka. Elektronikus műszerekkel vizsgálták az érverést, a vérkeringést, az agyműködést és a vizsgálatok azt igazolták, hogy a vezetés ugyanúgy Igénybe veszi a szervezetet, mint a nehéz testi munkák bármelyike. • FANTASZTIKUS! Ügy látszik, hogy már az USAban is egyre többet olvasnak az emberek, mert ráföttek, hogy nagy dolog a művelődés. Legalábbis ez a véleménye az Egyesült Államok egyik „ünnepelt írófának", Mtckey Špillane-nak. Spillane írja ugyanis a legvadabb, legvéresebb ponyvaregényeket jkrimüj és „müveiből" 1964-ben 33,5 millió példányt vásároltak a „kultúrszomfas" amerikai olvasók. • SOKBA KERÖL AZ „ÉDES ÉLET" Edefried Stégért egy nyugatnémet város közlekedési ttsztvlselőfe 90 darab hamisított hajtási engedélyt adott el néhány hónap alatt. A hamisított engedélyekért 10 000 márkát vágott zsebre, ami az NSZK-ban igen tekintélyes összeg. Saját vallomása szerint a hét végét mindig Majna-Frankfurtban töltötte és tanulmányozta az „édes élet" örömeit. • A RANGOT NEM ADJÁK INGYEN A libériai rendőrség a közelmúltban Kakata körzetében egy női holttestre i bukkant. A hullának hiányzott a szeme, az alsó állkapcsa és a nyelve. A nyomozás során letartóztatták Amos Nagbet, egy amerikai Intézet kirendeltségének igazgatóját. Nagbe beismerte, hogy Simpson volt libériai alelnök ezer dollárt fizetett nekt egy nőt alsó állkapocsért, két szemért és nyelvért, amire szüksége volt egy vallási szertartásnál. Simpson ugyanis a feketemágia segítségével akart Ismét Libéria kormányába jutni. Rózsaszín tweedből készült ruha és kiíkabát. Drapp jersey kabátruha • NEVELNI KELL A FIATALOKAT Az Egyesült Államokban legújabban a fiatalkorú bűnözők számára tanulmányi kirándulást rendeznek — a siralomházba. Megmutatják nekik a halálos ítélet végrehajtására váró elítélteket és a villamosszéket. Ez volt a legolcsóbb megoldás, miután az egész társadalmat érintő intézkedésekre a legfejlettebb tőkésországban — nincs pénz. M MINDENT A VEVŐKÉRT Egy New York-t önkiszolgáló mosoda tulajdónosa az üzem melletti helyiségben szerencsejáték-automatákat állított fel, hogy a mosásra várakozó asszonyok ne unatkozzanak. Azóta többször előfordult, hogy a „kedves vevő" nem tudta kifizetni a mosás díját, mert még annyi pénz sem maradt az erszényében, ÜJ SZÚ 4 * 1965. szeptember 6.