Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-30 / 271. szám, csütörtök

lesz a föíchlel? IV. Az ember mindig bizakodik Komáromban talán még arról vitatkoztak, hogy Kulcsodnál vagy Csicsónál szakftotta-e át a gátat a Duna. Mert ugyebár a két falu között ott a járáshatár. Nekik viszont egy percnyi idejük sem volt arra, hogy ez eszükbe jusscn. Hiszen a gátszakadás után 30 perccel a méteresnél is magasabb, sebes hullámok már nekifeszültek az új-kulcsodi házak falának. Egy órán belül több mint ezer hektáron csak az öreg falu meg a kertek alatti 45 hektárnyi terület maradt szárazon. Az új falut vad hullámok ostromolták, az öreg falut pusztító karmai közé fogta a szennyes ár. — Éppen itthon volt a falu apraja-nagyja. Szerencsénkre — jegyezte meg a minap Bölcskey László, a helyi nemzeti bizottság elnöke. Még azt is hozzátette. — Különös szerencse. Nem születtem a Duna töltésének közelében, nem is értettem, mi volt ebben olyan különös szerencse. Meg ls kérdeztem. — Miért? Hiszen így is, úgy is 1 FALU —10 HIR NAGYFÖDÉMES HÉT ÉVSZÁZAD repült el a falu felett. Véres-könnyes tegnapok után Kelet fiai hozták a szabadság vörös lobogóját húsz évvel ezelőtt Nagyfödémesre. * • • A NÉHAI SZOLGAŰSÖK utódal 272 új házat építettek húsz év alatt a faluban, és 300 családi otthont bővítettek nagyobbá, szebbé a falu dolgos kezű lakói. • . • AZ ÜJ ÉLET bőségét bizonyítják a a statisztikai adatok ls: az önkiszolgáló bolt havi forgalma 200 ezer, a vendéglőé 100 ezer, a férfi és női fodrászaté 7 ezer, a cipőjavítóé 3 ezer, a cipőbolté 75 ezer korona. A falu lakóinak száma: 3890. • • • A LAKOSSÁG 75 százaléka magyar nemzetiségű. Mégis a két óvoda közül egyik sem magyar tannyelvű. Miért? • • • A HNB hét albizottsága mintaszerűen teljesíti kötelességeit. Pavel Kerdó, a HNB elnöke csak azt fájlalja, hogy a tömegszervezetek tétlenek és kulturális élményt csak a tv-műsorok jelentenek. • « • SZIGETI SÁNDOR tanító, az iskolai pártszervezet elnöke a mozi gondnoka ls. Alacsony, dohos teremben vetítik a 2—3 részes tekercseket. A népművelési otthon már 10 év óta épül — talán végre felépül. • • • HÁROM SZOCIALISTA MUNKABRIGÁD dolgozik a Födémesi Magnemesítő Állami Gazdaságban. A dolgozók havi átlagos keresete 1200 korona. De a szövetkezetben is áttértek a szilárd bérezésre és ugyancsak 1200 koronás havi átlagjövedelmet biztosítanak tagjaiknak. » • • A MAGYAR TANNYELVŰ kilencéves iskola korszerűen felszerelt 17 tantermében 496 tanuló készül a jövőre. A szülői munkaközösség tagjai még két színdarabot ls bemutattak a múlt évben, hogy példát mutassanak a tömegszervezeteknek. . • • A „Z"-AKCIÖ keretében 120 ezer korona értékű munkát végeztek az elmúlt évben és megkapták „A felszabadulás 20. évfordulójának községe" címet. « « m SZÉPÜL AZ ÉLET Nagyfödémesen. A falu lakói a CSKP XIII. kongreszszusái 323,946 korona értékű felajánlással köszöntik. Lelkesedésük, tet tekbe szilárduló, öntudatos igyeke zetük dicséretet érdemel! P. GY. mindenki csak a puszta életét mentette. — Igaz, de azt megmentette. Arra még gondolni is szörnyűség, mi lett volna velünk abban a veszélyben, ha... ... reggel csaknem az egész falu kapálni ment. Mert az ember mindig bizakodik. Ezen a szakaszon nem számítottunk gátszakadásra, a növények se az árvizet, hanem a kapát várták. Ha 10 óra tájban haza nem zavar bennünket az eső ... Brrr. Itt a szakadás közelében a méternél is magasabb víznek még olyan sodrása volt, hogy a kétéltű is csak nehezen birkózott meg vele. Az embert leteperte volna. Hát ezért mondom, hogy szerencse, mert így a nagy katasztrófát sok milliós kárral, de emberáldozat nélkül megúsztuk. Borzalmas perceket, órákat éltek át. Menekülni kellett, menteni legalább az életüket. De hogyan? Az úton a hidakat felszakította a se-. bes ár, autóval, traktorral nem mehettek. Azokat amúgyis felborította volna a víz sodrása. Csónak kevés volt a sok embernek. Hát még a szövetkezet állatállományának. Mégis mentették azokat is. Pedig az Istállóban néhány percen belül derékig állt a vízben. A szarvasmarhával még könnyebben boldogultak, a sertésekkel már több volt a baj. Egy koca meg is szökött, az árban pusztult el. De csak az az egy. A többi kocát mind megmentették. A malacokat már nem sikekerült a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem. Nagy részük feje fölött átcsapott az ár. A baromfiállományból is sok elpusztult. Huszonötén maradtak a faluban. Mentették a menthetőt a veszélyeztetett házakból, etették az Itt maradt állatokat, de úgy látszik, hogy kevesellték a munkát. Vagy annyira élt bennük a bizakodás? Még akkor is, amikor 3—4 méteres víz, tenger választotta el őket a világtői? Az egyik napon ekét akasztottak abba a 45 hektár földbe, amely szárazon maradt és amelyről már korábban betakarították az őszi keveréket. S nemcsak megszántották. hanem be is vetették. Csémy István szövetkezeti elnök és társai csónakkal hozták ide a tenger közepére a vetőmagot. De elhozták. Pedig közben hol az egyik, hol a másik ház roggyant össze. Összesen 38 ház dőlt össze az alig 500 lakosú falucskában, 74 pedig megrongálódott. Szóval Gaál Miklós (90-es hsz.j, Gaál Sándor és Gaál Dezső 79-es hsz.) szántottak, vetettek akkor, amikor a környéken sok faluban jajveszékeltek az emberek. Szinte hihetetlen, hogy a bajban levő ember erejéből még erre is futotta. Azt mondták: — A víz elmegy, ml meg maradunk. És élni kell. Vissza kell hozni az állatokat, szükség lesz minden szál takarmányra. Valóban szükség van. Elsőnek kapták a vizet, de az állatokat is elsőnek szállították vissza a szövetkezet telepére. A sertések is hazakerültek, már amelyik, mert közben vágóhídra is került belőlük. Azok helyett persze kapnak másikat. Még valamiben az élen halad a kis falu szorgos, élni akaró népe. Amint a víz elvonult, nem sokat teketóriáztak, azonnal hozzáláttak a falu újjáépítéséhez. Igaz, nem egyedül vágtak neki a nagy munkának, segítségükre sietett a gottwaldovi járás. Alig fogtak hozzá a romok eltakarításához, amikor megjelentek a gottwaldovi védnökök. Akkoriban az volt a divat, hogy mindjárt szerződést is kötöttek a felek. A gottwaldovi járás nem kötött szerződést a kulcsodiakkal. Eltöttek, 8 kőműves és 6 ács, megkérdezték, hol kell hozzáfogni. Mindenkinek sürgős lett volna a hajlék, mégis azt mondták, kezdjék az iskolánál a munkát, az a legsürgősebb. A szakemberek megnézték, ml kell hozzá, néhány telefonbeszélgetés, itt volt az anyag. Akkor azt mondták a mesterek: — Szeptemberben megkezdődhet a tanítás. Hitte, aki hitte. Nem sokan hitték, de mentek, segítettek. Közben számbavették a legsürgősebb eseteket s a lakóházak építését is elkezdték. Augusztus 26-án a mesterek átadták az iskolát. A megrongált, illetve az azóta már megjavított, legtöbb esetben bővített lakásokban már laknak a tulajdonosok, rövidesen az alapjától épített házak ls elkészülnek. Szerződés nélkül. És amikor a kulcsodiak látják, hogy még a tél beállta előtt valamennyiük lakását beköltözhetővé» varázsolják a naponta 12—14 órát dolgozó gottwaldovi mesterek, amikor egyre érkeznek a faluba a szalmával, szénával megrakott autók, pótkocsik, akkor talán nem ls csoda, ha náluk nem vetődik fel az a kérdés, mi lesz a földdel. Arra lényegében már akkor választ adtak, amikor még tenger ölelte körül a falut. Meg azóta is. Pedig több mint 200 hektárnyi mezőgazdasági területre még mindig nem lehet rámenni. De szántanak. Az őszi árpát, a rozsot idejében elvetették. A terv szerint búzát 85 hektárba vetnek. Már ebből is földben az első mag, a talajt az egész területen előkészítették a vetés alá. A 490 hektár szántóföldből az idén csak annyi (kb. 35 hektár) marad szántatlanul, amennyire nem mehet rá a gép. A mélyszántást már több mint 50 hektáron elvégezték. Kulcsodon lassan teljesen eltűnnek a nehéz napok nyomai. Vagy mégsem egészen? Hiszen az ő határukat, talajukat jobban hordta, lúgozta az ár, mint bárhol másutt. — Látja ezeket a „szappanos" hantokat? — kérdezte az elnök. Láttam, hogy csúnyán szürkül a megszántott föld. ö is arra gondolt. — Itt aztán vakmerőség lennne gazdag termésre számítani. De az a mi filozófiánk, hogy ahol nem vetnek, ott nem is aratnak. Ha ebben a sokat szenvedett földben az újramfivelés után lassan megindul a talalélet, akkor a fejtrágyázással és megfelelő műtrágyákkal még az őszieknek ls sokat segíthetünk. S ha már eddig bizakodtunk, miért csapna be bennünket éppen a megújhodást hozó tavasz? Bátraké a szerencse, tettekből születnek az eredmények. Igazuk van. Ha a nehezebbjén túl vannak, ha a katasztrófa idején olyan emberül helytálltak, ha annyi áldozatkészség és akarat már ennyi szép eredményt hozott, miért ne mosolyoghatna rájuk az új esztendő? Üjabb sikerekkel. HARASZTI GYULA KULCSOD ÜJJÁÉPÜL t esető János felvétele) A vidám brigád (R. Noga felvétele) Tizenketten vannak. Pontosan annyian, ahány hektáron gazdálkodnak. Csak egyetlenegy férfi van közöttük, Nagy Sándor vezető kertész. — Meg is gyűlik a baja 11 fehércseléddel — gondolhatnánk kissé kárörvendően, hogy szerencsénkre nem nekünk jutott ez a szerep a mlhályfai kertészetben. A kertész mosolya azonban mindjárt rácáfol e feltételezésünkre. Mert nincs itt semmi baj az asszonynéppel, ég a kezük alatt a munka. Es ráadásul mindig jókedvűek, vidámak. Miért is ne lennének azok. A 11 „asszony" közül 10-en még nem lépték át 20. évüket, Wiedermann Margit nénin kívül, pedig az esketési terem küszöbét sem. Persze van ám vidámságuknak más oka ts. A csoport 3 évvel ezelőtt elnyerte a szocialista munkabrigád címet. Megérdemelten. Nemcsak azért, mert hektáronként általában több mint 60 ezer (tavaly például 62 250] koronát jövedelmezett a kertészet, hanem azért is, mert bár üvegházuk nincs, a környékről mégis ők adták piacra az első paradicsomot. Magyarországról hozták a korai fajtájú, nemes magot. — Megéri a kiadást és a fáradságot — mondfák és bizonyítanak is hozzá. — Tavaly például 747 ezer koronát jövedelmezett a 12 hektár föld. Az idén, a kertészetre kedvezőtlen esztendőben még ennél ts több lesz. Üvegház nélkül. Szép jövedelem ez a 800 hektáros szövetkezetnek. Na és Simon Erzsike fa képen] s a többi lány ts könnyen gyűjtheti a kelengyére valót. Htszen havi keresetük 1400—1600 korona. — De erről ne írjon — ravaszkodnak, — mert még nyakunkra szabadítja a hozományvadászokat. Hát nem mondom, csinos, vidám lányok és sok pénz. Egé szen jól megférnek egymás mellett. I. I. Mezőgazdaságunk fontos kérdése A jelen egyik sürgető követelménye a mezőgazdasági szakkáderek utánpótlása. A jövendő szakembereket vagy a mezőgazdasági szakiskolákban neveljük, vagy pedig a mezőgazdasági üzemekben munka közben betanítjuk őket. Természetesen a legjobb tanítási módszer a szakiskolai képzés. Szlovákiában ma 112 tanintézetben 13117 mezőgazdasági ipari tanuló készül jövő hivatására. Az alaptárgyak: a mezőgazdasági gépesítés; a növénytermesztés-, illetve az állattenyésztés gépesítése. A kedvező jelenségek ellenére azonban a fogyatékosságokról sem feledkeztünk meg. Ezek között első helyen kell említeni, hogy a kilencéves alapiskolából a mezőgazdasági szakiskolába érkező tanulók mezőgazdasági ismeretei nem kielégítőek. Különösen a gyakorlat szempontjából. A múltban ezeket a szülők felügyelete alatt a család háztáji gazdaságában megszerezték, ma viszont az a helyzet, hogy a szakiskolákban — különösen az ipariközpontokból — sok olyan gyermek érkezik, amelyik nem származik földműves családból. Arról sem lehet megfeledkezni, hogy a szövetkezeti tagok magas átlag életkora miatt kevés a „szövetkezetes gyermekek" száma a kilencéves iskolákban. A gyermekek tehát mezőgazdasági fogalmakkal csak az iskolai érdekkörökben és az EFSZ-ben végzett alkalmi munkák során ismerkednek meg. A szakiskolákban töltött 2—3 esztendő alatt többnyire alapos elméleti oktatásban részesülnek viszont gyakorlati tudásuk színvonala alacsony mivel a tanulók és a mezőgazdasági üzemek kö zött nincs kapcsolat, és nem Ismerhetik meg azokat a körülményeket, amelyek közé jövendő munkahelyükön kerülnek. És mivel egyes iskolákban ezeket a körülményeket túlságosan szépítik, nem csodálhatjuk, hogy a kitanult, szakképzett fiatalok 30—40 százaléka a tanulmányok befejezése után vagy később hátat fordít a mezőgazdaságnak. Az SZLKP dunaszerdahelyi járási bizottsága és a mezőgazdasági termelési igazgatóság saját tapasztalatai alapján új módszert kezdeményezett a mezőgazdasági gépesítők 3 éves kiképzésével kapcsolatosan. Az újítás szerint a tanuló a nyári IdőAMIRŐL BESZÉLÜNK szakban a mezőgazdasági üzemben dolgozik, mégpedig abban, amellyel szerződést kötött, és az elméleti oktatást kizárólag a téli hónapokban végzik. Ilyen irányú utasítást ad az 1965. május 26-1 kormányhatározat is. Ezt a módszert az 1965/66-os tanévben a nyárasdi és diósförgepatonyi szövetkezetekben alkalmazzák, és ide összpontosítják a tanulókat a környező EFSZ-ekből is. Mesterek helyett a mezőgazdasági üzemekből kiválasztott szakképzett oktatók tanítják a fiatalokat, akik felelősek a szakmai színvonalért és a munka biztonságáért. Rendkívül fontos azonban, hogy a kísérlet során ne romoljon a tanítás színvonala. Bizonyos, hogy még igen sokat módosítják a módszert amíg szélesebb körben is alkalmazhatóvá válik. Az is bizonyos azonban, hogy fokozódik a gyermekek és szülők érdeklődése a mezőgazdasági pálya iránt, minthogy a gyermekek a kilencéves Iskola befejezése után önálló keresethez jutnak. Ugyanis a tanulók az elméleti oktatás 4 hónapja alatt állami segélyben és más anyagi kedvezményben is részesülnek, gyakorlatukat pedig teljesítményük szerint díjazzák. A szakemberek feltételezése szerint évenként 12—13 ezer olyan dolgozóra kell számítani, akik az alapfokú iskolákból jelentkeznek munkahelyekre. Ebben az évben a jelentkezők száma 2200. Szlovákia déli részén az elmúlt esztendőben igen sok fiatal jelentkezett a helyi munkahelyekre, és ezek az üzemi munkaiskolák segítségével szereztek magasabb szakképzettséget. Mivel a fiatalok létszáma a munkahelyeken egyre növekszik, előkészítésük egyre fontosabb feladattá válik. Mégpedig a mezőgazdasági utánpótlás szempontjából is. Az erre vonatkozó alapelveket megtalálhatjuk az 1081/1959. sz. kormányhatározatban ls. Eszerint az EFSZ-ek és ÁG-ék feladata a 17 évnél fiatalabb dolgozókat olyan munkaszakaszokon foglalkoztatni, ahol a betanítási idő nem haladja meg a 6 hónapot. A gyakorlati oktatás lehet egyéni vagy csoportos, az elméleti oktatást viszont a téli időszakban kell rendezni. Az előkészítés kb. 150 tanítási órát igényel. A tanulási idő alatt a szocialista mezőgazdasági szektorban dolgozó fiatalok rezsibért kapnak, az EFSZ-ben a fizetési osztálynak megfelelő jutalmat, viszont a 16 évet betöltött dolgozók, akik teljesítménynorma szerint dolgoznak, megkapják a teljes bért. Az elméleti oktatás idején hasonló anyagi juttatásban részesülnek, mint a mezőgazdasági szakiskolákon tanulók. Természetesen az oktatás minden formájának utolsó aktusa a vizsga, és reméljük, hogy nagyon sok fiatal veszi át a jövőben mesterlevelét, és nyújt segítséget a szocialista mezőgazdaságnak. ALOJZ BÚZNA mérnök 1963. szeptember 30. ŤAŤ tJJ SZÖ 5