Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-28 / 269. szám, kedd

ÚJJÁSZÜLETÉS 1 AZ „ÚJPESTI BOLSI" A Magyar Tanácsköztársaság bukása után Dömötör János új­pesti illetőségű pártmunkás Szlo­vákiába emigrált és a podbrezo­vái öntődében kapott munkát. Az öntödében néhányan nem látták szívesen a magyar származású emigránst, politikai múltja miatt kigúnyolták. Nem is hívták őt másképpen, mint „újpesti bolsi". • * » Alkonyodik. A Martin levegője " fokozatosan elszürkül. A tető­ablakokon beáramló világosság las­san-lassan erejét veszti,- a tárgyak mögé rejtelmes, idomtalan árnyak lopakodnak. Tél van. Délután négy óra. Mind­nyájan fázós verebekként a kemen­ce peremén ülnek, a sötétbe merülő levegőbe bámulnak, vagy a talpuk alatti vaslapot nézik, mintha soha nem látták volna. A béna karú. súberhúzó felhúzza a kemence középső ajtaját. A kemen­ce elé és a szemközti falra kibugy­gyan a hőség. Mocsán, az olvasztár, könyökével fél arcát eltakarva, a kormos üvegen bepislant a kemen­cébe. Nézi, vizsgálja a bugyboréko­ló, szortyogó acélt. Aztán, mély hangon megszólal: — Próba! A vallásos, örökké keresztet vető Bence ugrtk először, de amikor a „bolsi" mellett elhalad, gyors moz­dulattal lerántja annak sapkáját, hogy még az orrát is eltakarja. Es röhög. Durván, gúnyosan, mtntha vastag vásznat hasítanának. Dömö­tör megigazítja sapkáját, körülnéz, valamit mondani akar, de magába foftja a szavakat. Csak a szemében lobbannak fel nyugtalan tüzek. A kovács kalapácsa háromszor felzuhan, három próba volt és most csapolnak. Hárman állnak az átütő rúd végén: középen Mocsán, Jobbra Dömötör, balra Bence. A kemence túlsó oldalán a csatorna tövében most bontja a nyílást a csatornás. Még nem kész, de rögtön elkészül és mind arra várnak. Odaát felharsan a csatornás: — S t Ősz I Mocsán utána bömböli: — Stósz! A baklábat félredobják az útból és nekilódulnak. Az átütő vasrúd elsuhan az acél tükre fölött és tom­pán nekidörren a tömésnek, őrüle­tes a forróság, a ruha füstöl rajtuk, egy pillanat és szakad róluk a ve­rejték. Sztnte ájuldoznak, nyelvük szájuk padlására tapad, ha behúny­ják a szemüket, akkor is látják a kínzó, gyötrő fényességet, de a „durchstósz" sikerült és odaát vas­tag sugárban ömlik az üstbe az acél. A munkások beraknak. Százöt­ven métermázsa nyersanyag lapul a fal tövében. Lapátjuk, vil­lájuk serényen dolgozik, az ócska­vas élesen zörög, amikor a kemen­cébe hull. Dömötör ts nekivetkezve dolgozik, bordái kilátszanak; olyan, mint egy agyonhajszolt ló. Bence úgy igyekszik, hogy Dömötör mellé kerüljön és lehetőleg vele egyszerre merítse lapátfát az ócskavasba. Ez maidnem mindig sikerül is neki. Ilyenkor megtetézi Dömötör lapátját és röhög, amikor Dömötör erőlködve felemeli. A nyakán kidagadnak az erek, a szája görcsösen összecsukó­dik, de mosolyog, kínosan, nehezen mosolyog és azt mondja lihegve, fuldokolva: — Bírom! — Bírod? — kérdi röhögve Bence és lapátjával megbök egy hatalmas darabot. — Ezt is bírnád, bolsi? — kérdezi gúnyosan. Dömötör megrázza fejét: — Nem! Akkor Bence elhajítja lapátját: — Hát idenézz! — mondja és fel­markolja az acéldarabot. Nehezen megy, látszik, hogy erőlködik: bika­nyaka belevörösdik, de az arca is vörös lesz, mint a pipacs. Viszi az acélhulladékot a kemence ajtaja fe­lé. A lába meg-megremeg és térd­ben megcsukltk. Megkövülten nézik, bámulják cso­dálatos erejét. Közvetlenül az ajtó előtt ktssé meginog. Mintha el akarna esni, megtántorodik, de egy utolsó erő­feszítéssel a kemence altaja előtti görgős hengerre dobja a súlyos da­rabot. Ott Itheg, fúj és kapkodja a fejét a hőség elől. Aztán egy má­sodpercnyi pihenés után újra neki­rugaszkodik, hogy a kemencébe ves­se. De megcsúszik az acéldarab megbillen, négyen is ugranak segít­ségére. A bolsi ér oda legelőször. Csak annyi ideje maradt, hogy az acéldarabot egy lökéssel eltérítse esést irányától. Bence még félreug­rik, de Dömötörnek a mázsás súly a lábára esik. Felordít, jobb lába szútzúzódott. ence bután, kábultan nézi a földön fetrengő embert. Dacos fejét mellére ejti, gyorsan keresztet vet és halkan, felnyög: — Engem mentett meg.., WITTEMBERG JÖZSEF Évekig, hosszú évekig összpontosított támadást vezettek a losonci Béke-bú­torgyárban egyetlen irány­ban: többet, többet termel­jünk, bármi áron többet. Erre a célra összpontosult az agitáció, az ösztönzés, az újítások, a munkaszervezés, a technológia. Minden. Emberek nőttek fel a gyár­ban, akik kezdő segéderő koruktól szakképzett munkás, sőt vezető be­osztásukig csak ezt a célt látták ma­guk előtt. Ha megmozdult valakiben a jóakarat, hogy segítsen a termelés menetén, akkor az csak egy Irány­ban nyilvánult meg: hogyan lehet gyorsabbá tenni a bútorgyártást, ho­gyan lehet leegyszerűsíteni vala­mely műveletet. Egy munkásgenerá­ció nevelkedett a gyárban abban a tudatban, hogy a szocialista terme­lés nem jelent mást, mint egyre töb­bet és többet. Idővel felvetődtek az első problé­mák is. Kivitelre termelt a gyár, egy­re jobban kellett törődni a minőség­gel is. Az agitáció mindinkább a mi­nőségre igyekezett fordítani a dol­gozók figyelmét. Äm a szó és a va­lóság között szakadék tátongott: a minőség gondosságot követel, a gondosság Időt. Idő pedig nincsen — a terv az terv, a darabszám a fon­tos. És jöttek a reklamációk. Hiába jöttek akár Írásban, akár szóban. A külkereskedelem sok árut nem vett át. Ez már baj. Igen, baj az export­nak, de nem a bútorgyárnak. Ha nem veszi át a külkereskedelem, megve­szi a belkereskedelem, úgyis több bútor kell, mint amennyi van. A munkás mindezt látta, s hiába mondták neki szakszervezeti gyűlé­sen, termelési értekezleten, faliúj­ságon, vagy vezércikkben, hogy már­pedig most jó áru kell, ha egyszer ő azt tapasztalja: megy ez így ts. Megy, hogyne menne, eddig is jő volt, ezután is Jó lesz. Ha nem veszi át a külföld, átveszi a belföld. A nor­ma az norma — ez a lényeg. Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy az ilyen álláspont csupán a munka­padoknál, azoknál nyilvánult meg, akik előtt a mennyiségi norma „szentsége" állott. Gondolkozhatott-e a másként az üzemvezetőség, a szak­szervezeti funkcionárius, vagy akár a pártszervezet? Egy szép napon a külkereskedelmi vállalat ellenőre nem vett át egy na­gyobb szállítmányt. Három álló hé­tig visszatartotta a bútort, hogy be­látásra bírja az üzemet. Valóban nagy gondokat okozott ezzel. Gon­dokat igen, de változást nem. Ebben a helyzetben vezették be próbaképpen ez év elején az új irá­nyítási és tervezési rendszert a vál­lalatban. Egyszeriben sok minden megváltozott — nem az üzemben, hanem a követelményekben és a kö­rülményekben. A gyár előtt ott ter­mett a „rém": nem a termelő lesz többé a piac korlátlan ura. Az üzem anyagi eszközeinek kialakulása mind jobban attól függ, hogyan elégíti ki a vásárlót, legyen az belföldi, vagy külföldi megrendelő. S hogy már a kezdetén tapasztalhassák, mit ls je­lent ez a gyakorlatban, az egyik leg­nagyobb megrendelő, a Szovjetunió felemelte igényelt: más országokból polieszter fényezésű bútorokat kap, csak a losonci üzemből érkezik egy­re a nitrolakkal fényezett, kevésbé tartós bútor. Az elé a dilemma elé került a losonci üzem: vagy gyöke­restől változtat a helyzeten, vagy nem lesz kinek eladni az árut. Itt azután már a tervtúlteljesítés, akár­mekkora legyen is, nem segít. És kitört — az üzemen belüli vál­ság. • A sorsdöntő négy hét A helyzet gyökeres megváltoztatá­sa azt jelentette a losonci gyárban, hogy átszervezést hajtanak végre a köszörülő és a fényező részlegen, változtatnak a technológián — be­vezetik a poliészterrel való fénye­zést. Ez látszólag pusztán szervezési kérdés. Csakhogy az új technológiát meg is kellett tanulni. S ez már bo­nyolultabb volt, mert ezzel együtt az üzem dolgozóinak úf gondolko­dásmódot ts tanulniuk kellett. A po­lieszter használatát a fényező arány­lag könnyen megtanulhatja, de ne feledjük, hogy ez csak egy része az egész üzemben végbemenő minőségi változásnak. Már önmagában a poli­eszter is egész láncreakciót eredmé­nyez: ez a fénymáz átlátszóbb a ni­trolakknál, szinte üvegbevonatnak tűnik. Alatta a furnír, az alapozás minden hibája meglátszik. Minden előző műveletet gondosabban kell tehát elvégezni, jobban meg kell válogatni a színárnyalatot, a lemez minőségét, s másképp kell csiszol­ni... Mindezt olyan embereknek kell elvégezniük, akik „mióta az eszüket tudják" — másként csinál­ták, s jónak tartottak az olyan fale­mezt ls, amely ma már nem Jó. Az új technológia tehát nem csupán szervezési kérdés volt. Hiszen csu­pán szervezési intézkedésekkel nem lehet megmagyarázni több száz em­bernek, miért nem jó ma az, ami még tegnap jó volt. Nem mindenki értette meg a nap követelményét. Az a folyamat, amely­ről beszélünk ez év derekán zajlott le, az átszervezést négy hét alatt bo­nyolították le. Az egészüzemi sza­badság három hete és még egy hét volt az az időszak, amely után egy „újjászületett" gyárban, az új köve­telményeknek megfelelően kellett volna megkezdeni a termelést. Ez idő alatt új munkahelyek keletkez­tek, új emberek jöttek a gyárba, többen a régiek közül másutt vál­laltak munkát, sok minden megvál­tozott. E sorsdöntő négy hét után érkeztünk az üzembe. • A „nagy felfordulás" Első pillanatban furcsáljuk az új helyzetet. Több régi szakember meg­vált az üzemtől, új, begyakorlatlan emberek érkeztek, főleg nők. Míg az első félévben a teljes termelési érték tervét 101,9 százalékra telje­sítették, most nem teljesítik a ter­vet. Az üzemi művelettervező most műhelymester, jó szakmunkások, kommunisták, mint Nagy István, vagy Pál István valahol Tfinecben épületácsokként dolgoznak már ... Igy most jobb? A műhelyek népe megkeveredett, új arcok bukkannak fel mindenütt, tervteljesités híján a fizetések átlaga sem olyan mint volt... Valami azonban megkap: egy fényes falemez. Kézbe vesszük, nézegetjük. Hát igen, ez igenl Üveg­zománc fedi a diófa furnírt, a kar­colás meg sem látszik rajta. Tartós, könnyen tisztítható, szép. Igazán szép: amikor egy nitrolakkal fé­nyezett szekrényajtó mellé helyez­zük, csillogása szinte tükörként hat a szekrényajtó szegényesebb fényé­nél. Sima, mint az üveg, a fa póru­sai nem okoznak a felületen hibákat, mint azelőtt... Lám, ez az ered­mény: a polieszter fényezésű 028-as kombinált szobabútor. Ennek a bú­tornak 95 százalékát elfogadja a ki­viteli vállalat. Az exportra gyártott régi bútornak csupán 65 százaléka jutott el a külföldi megrendelőhöz! Ennek az árát fizeti most a gyár a nagy „felfordulással", amelynek tanúi vagyunk. Az átszervezés nem volt egyszerű. A pártszervezet az üzemvezetőséggel és a szakszervezettel karöltve hatalmas munkát végzett. Az elvtársak tudták, hogy a minőség és exportképesség kér­dése nem jelent csupán átszervezést és új technológiát. Az évtizedekig ápolt és begyö­kerezett gondolkodásmód megváltoz­tatása ez mindenekelőtt. Kl hajtsa végre ezt a hatalmas feladatot, ha nem a kommunisták? Minden fele lő munkahelyre megfelelő, öntuda­tos kommunistát kell állítani. A be­gyakorlottság másodrendű kérdés lett, hiszen úgyis megváltozott a technológia, s így a párttagokat új munkahelyekre osztották be. Nagy­szerű magatartásnak lehettünk ta­núi sok kommunista részéről. Ko­vács János üzemi müvelettervező például átvette a fényezőműhelyt. Egészüzemi tisztségét egy kis rész­leggel — ha a legfontosabbal is — cserélte fel, s emellett félkézzel, igy hozta a helyzet, kénytelen régi mun­káját is végezni, amíg az új ember be nem gyakorolja magát. Az új embereket nem köti az évek óta megszokott gyakorlat, könnyeb­ben sajátítják el az új technológiát. Az új munkaszervezés folytán meg­szűnt néhány munkahely — az em berek innen fontos ágazatokba men­tek dolgozni, köztük számos kom­munista .. < A kommunisták a munkahelyeken legjobb tudásuk szerint végzik a te­endőket, hogy bebizonyítsák: így főbb, így kell lennie. Áldozatos mun­ka ez. Hiszen az új termelés a kez­det kezdetén van, még távol állnak a terv teljesítésétől. Nem, ma még nem sorakoztathatunk fel tényeket, nem állíthatjuk szembe a régi ke­reseteket az újakkal, hogy bebizo­nyíthassuk: ma Jobb. Nem jobb, rosszabb a helyzet, mint volt. Mégis szükség volt erre, mert a minőség elhanyagolása válságba sodorta az üzemet. Ha nem így tettek volna, ahogy tették — eladatlan, sok eset­ben eladhatatlan árujukkal nagy népgazdasági és külkereskedelmi ká­rokat okoztak volna. Egyéni sorsokat bolygatott meg, embereket vetett távol szülőhelyük­től, sokakat megszokott munkakörük megváltoztatására kényszeritett, szá­mos embernek többletmunkát jelen­tett, rengeteg gondot okozott ez az újjászületés. De újjászületés volt, ami itt végbement. A jelek arra mutat­nak, hogy az új műveleteket töké­letesen és gyorsan elsajátítják az emberek, a tervteljesítés rövidesen mindennapi, természetes dolog lesz. És ami a fődolog: olyan árut termel­nek, ami gazdaságunkat gyarapítja, s ami így nagyobb hasznot hoz a ter­melőknek ts. Az egyik üzemben az új irányítási rendszer csupán néhány adminisz­tratív intézkedést jelent, másutt kon­cepciós kérdéseket kell megoldani. A losonci bútorgyárban az embere­ket közvetlenül érintő nehéz problé­mákat kellett megoldani. A forma átszervezés volt, csupán. De az em­berekben sokkal nagyobb változások mennek most végbe. Számos munka­helyen több most a munka, mint az­előtt (vigyázz, a poliészteren min­den átlátszik!), s az eredmény még nem kézzelfogható .., Válság után ilyen az újjászüle­tés. Az új mindig vajúdva születik. VILCSEK GÉZA r Óvatosan! Fegyelmezetten! A motoros járművek száma ná­lunk is rohamosan nö. A tech­nika fejlődik, a gépeket mind­jobban tökéletesítik, a lakosság életszínvonala is nő, s ezzel összefügg, hogy az autók, motor­kerekek mind nagyobb teret hó­dítanak. A fejlődésnek ez a fo­lyamata törvényszerű mindaddig, amíg a közúti közlekedésben az emberek élete, testi épsége nem forog kockán. Sajnos mindennapi életünkben közlekedési vonalain­kon mind gyakrabban találko­zunk forgalmi balesetekkel. KÖNNYELMŰSÉG, FELELŐTLENSÉG A közúti balesetek gyakorisága te­kintetében az érsekújvári járás sem kivétel. Dicséretére legyen mondva, azonban, hogy míg a nyugat-szlo­vákiai kerület többi járásában a bal­esetek egyre gyakoribbak, itt szá­muk a tavalyi szinten maradt. Ta­valy az első félévben 78 esetet je­gyeztek tel, Ez idén 79-et. Az oko­zott anyagi kár megállapításánál már volt különbség. Amíg tavaly az összeg 69 ezer korona körül moz­gott, az idén már 140 ezer koronát tett ki. Augusztus sem hozott lényeges változást, A járásban 34 forgalmi baleset fordult elő, négy személy életét vesztette, tizenöt súlyos sérü­lést szenvedett. Az anyagi kár 54 800 korona. Felvetődik a kérdés: mi okozza a szerencsétlenségeket? A biztonsá­gi közegek megállapítása szerint a motoros járművek vezetői — kevés kivétellel — nem tartják be a for­galmi szabályokat. Könnyelműen, felelőtlenül, minden meggondolás nélkül ülnek a volánhoz, s csak akkor kapnak észbe, amikor a baj már megtörtént. A legtöbb karam­bolt az amatőr gépkocsivezetők, vagy motorkerékpárosok okozzák. A hivatásos sofőrök a balesetek statisztikájában csak ritkán szere­pelnek. Jól tudják, mit jelent szá­mukra az általuk előidézett közúti baleset. Állásuk forog kockán. A mértéktelen alkoholfogyasztás sok tragikus szerencsétlenség oko­zója. Egyes gépjárművezetők nem gondolják meg, milyen súlyos fele­lősséget vesznek magukra, amikor ittas fejjel vezetnek. Mámoros álla­potban nem tudják figyelmesen el­lenőrizni cselekedeteiket, rendsze­rint elragadtatják magukat, szédü­letes sebességgel hajtanak, reflexeik nem biztosak, nem fékeznek idejé­ben, s belerohannak a legnagyobb veszedelembe. Gyakori eset, hogy a részeg söfőr kölcsönadja kocsiját szintén borgőzös fejű, hajtási enge­déllyel nem rendelkező barátjának. Ennek legtöbbször gázolás a vége, VIGYÁZZUNK GYERMEKEINKRE! A szerencsétlenségnél azonban a gépkocsivezető nem minden esetben okolható. A legnagyobb elővigyázat mellett is előfordulhat baleset. En­nek elkerülése céljából fontos, hogy a gyalogjárók óvatosan, a forgalmi szabályok betartásával közlekedje­nek az úttesteken. Különösen a fel­nőttek felügyelete nélkül hagyott gyermekek kerülnek gyakran a ke­rekek alá. A játszadozás hevében nem veszik idejében észre a közelgő veszélyt, a sofőr pedig féktávolsá­gon belül már tehetetlen. Tavaly közutainkon 887 gyermekbaleset tör­tént, ebből 74 halálos kimenetelű, a súlyosan és könnyebben sebesül­tek száma ennél még nagyobb. Á gyerekek oktatása, figyelmeztetése, óvatosságra intése a szülők elen­gedhetetlen kötelessége. AZ ORSZÁGUTAK KARBANTARTÁSA Ä gépjárműforgalom fejlődésével az utak állapotának kérdése is elő­térbe kerül. Az újvári járás útjaví­tásra tavaly 2 830 000 koronát fordí­tott. A járási útkezelőség az idei tervezett kiadásokból eddig 52,3 százalékot merített kl. Munkaerő­hiánnyal küzdenek, az útjavítási munkák ezért nem haladnak olyan iramban, mint ahogy azt a szükség megkívánja. ÓVINTÉZKEDÉSEK A közbiztonsági szervek sokéves tapasztalataik alapján megállapítot­ták, hogy a legtöbb baleset július, augusztus, szeptember hónapokban — tehát a szabadság, vakáció és a falusi búcsúk idején — fordul elő. Ebből okulva azt az intézkedést ve­zették be, hogy ezekben a hónapok­ban szigorították a járművek ellen­őrzését és azokban a falukban, ahol búcsút tartanak, szemmel tartják a motoros járművek tulajdonosait. A nevelés, Iskolázás sem marad el. A gépjárművek tulajdonsait, a hivatásos gépkocsivezetőket állan­dóan oktatják, ellenőrzik. HORNYANSZKY TiSOA Az árvíz sújtotta Gútán e napokban nagyobb mennyiségű építőanyagot gyűjtenek össze. A község tere nagy raktárrá változott, amelyben több mint másfél millió téglát, 1.10 vagon cementet, sok idomtéglát, cserepet ós deszkát helyeztek el (Št. Petríš. — CTK felv, j C] SZO 4 *19B5. szeptember 28,

Next

/
Thumbnails
Contents