Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-26 / 267. szám, vasárnap

U a bekötött szemmel hoznak •• Ide, akkor is megérzem, hogy Itt vassal dolgoznak. A magas hő­fokra hevített vas Jellegzetes szaga keveredik itt a gőz illatával. Annak, aki évtizedekig egyfolytában itt dol­gozik a fűtőházban, közömbösnek tű­nik az itteni légkör. Ez azonban p-t mondják, akik gyakorlatból tudják — csak látszat. Mert a vérbeli moz­donyjavítónak, ha szabadság, beteg­ség vagy valami más nyomós ok miatt távol kell maradnia munkahe­lyétől, hiányzik a fűtőház kesernyés, füstszagú levegője. Magam ls ismer­tem olyan mozdonyjavltót, aki nyug­díjaztatás után is folyton el-elment régi munkahe­lyére, hogy na­ponta legalább egy félóráig az évtizedek óta megszokott leve­gőt szívhassa. Olyanforma szen­vedély ez, mint a _____ tengerészé, aki egyszer megkóstolta a nyílt tenger sós levegőjét... Pedig a bratislavai főpályaudvar fűtőházának levegője olykor egyál­talában nem mondható tüdőtágító­nak. A műhely a Kis-Kárpátok kat­lanszerű hegyláncának ölelésében „plpálgat". Ha alacsony a légnyo­más, a javításra érkezett vagy útra előkészített mozdonyok füstje nehe­zen talál kl a szellőző nyílásokon. A csarnokban legalább másfél tucat mozdony áll. Andel Jozef mér­nök megáll az egyiknél, aztán csak ennyit mond: — Ennek a mozdonynak, ha em­ber lenne, már unokái lehetné­nek... Értetlenül bámulok Andel mérnök­re, de nem sokáig mert megmagya­rázza a rébusznak tűnő mondatot. — A mozdony neve: 310-0. Szüle­tésének éve: 1901. Valamikor régen — még az első világháború előtt — erről a mozdonyról Írták a tan­könyvszerzők: „A huszadik század technikájának vívmánya — a 40 ki­lométeres óránkénti sebességgel szá­guldó acélparipa..." — Ha még most is itt van, bizo­nyára érdekes volt a pályafutása.., Ha ez a gép értelmes lény len­ne, sokat beszélhetne. Elmondaná hogy eleinte — fénykorában — gyorsvonat-szerelvényeket vontatott. Később — alig néhány áv múlva — „lefokozták". A csallóközi vonalon teljesített szolgálatot. Később — a technika rohamos fejlődésével — még „lejjebb" került. Évekig az Úszor-Somorja közötti mellékvona­lon zakatolt. Átlagsebessége ekkor már csak nem egész 25 kilométer volt. Mostanában már csak néhanap­ján akasztanak utána egy-egy szer­kocsit. Kiérdemesült, öreg masina. A fűtőház mozdonyműzeumnak is beillene. A 310-0-ás géptől kezdve egészen az ötvenes években gyártott legújabb, csehszlovák gőzmozdonyo­kig tucatnyi gyártmánytípus van itt képviselve. — Az ötvenes években kidolgoz­ták a csehszlovák vasutak villamosí­tásának távlati tervét. Körülbelül 1956"-tól mindjobban fokozódik a vil­lanymozdony-gyártás. Az ötvenes évek közepén hazánkban teljesen megszüntették a gőzmozdonyok gyártását, mondja Andel mérnök. A legújabb — körülbelül 1955-ben ké­szült — gép is itt van a műhelyben. A 498-asok szériái... különféle vál­tozatokban készültek. 1800—2200 lóerősek. Sebességük. 120—140 ki­lométer óránként. Ezek a Párkány — HavllCkűv Brod — Ceská Tíebova-1 vonalon közlekednek. A nemzetközi gyorsokat is a mi fűtőházunk látja el mozdonnyal. A ml embereink jár­ják mozdonyaikkal a púchov — Žili­na! vonalat és természetesen a dél­FUTOHAZIAK A GÖZ ÉS A VILLAMOSSÁG PÁRBAJ A EGYIDŐS A XX. SZA­ZADDAL • 0J MOZDONYOK A CSALLÓKÖZI VONALON • HŐSTETT A FŰTŐHÁZBAN nyugat-szlovákiai személvonatvona­lakat is. Kíváncsian betekintek az egyik útra készen álló mozdonyvezetői fül­kéjébe. Szemem a nyomásmérő mű­szereken áll meg. — Kazánrobbanás — még nem fordult elő a praxisában? Andel mérnök a fejét rázza. — A vasutas — legyen az moz­donyvezető, fűtő vagy karbantartó — óvatos ember. Munkáját tökéletesen végzi. Képzelje csak el, ml történ­ne, ha felrobbanna az 1000—1200 embert szállító gyorsvonat mozdo­nyának kazánja?! Kazánrobbanás európai viszonylatban ls legfeljebb fél évszázadonként egyszer fordul elő. Tudja, milyen önfeláldozó embe­rek dolgoznak a fűtőházakban ... ? — Például...? Például a Vlado Bachan. Mozdony­javító. Javítás után — már be ls fű­töttek a mozdonyba — észrevette, hogy a biztonsági szelep meglazult, hogy a fontos alkatrész — és a moz­dony — veszélyben van. Hirtelen kulcsot sem talált, Igy a szelepet, pokoli hőségű gőzben puszta kézzel csavarta vissza. A keze a sző szoros értelmében „megfőtt", de a drága gép épségben maradt. Hát... Ilyen emberek dolgoznak itt a fűtőházban. Az utas — ha életében még soha­sem látott mozdonyfordltót — eltű­nődik azon, vajon hogyan, miféle szerkezettel tudják a sok tonnányi óriásmozdonyokat megfordítani. A mozdonyfordltó kezelője csak bekapcsolja az aránylag apró mo­tort, majd — mint a gyermekek a játékvasutat — megfordítja a hatal­mas gépet. — Hány mozdony jár rá naponta? — Nyolcvan — kilencven. Egyszer megszámoltam — mondja a gépke­zelő — egy nap alatt néhány htján háromszázszor fordultam meg. — A motoros mozdonyokkal köny­nyebb a munka? — Sokkal könnyebb. Könnyebb a karbantartásuk, a munkahely is tisz­tább. Ogy vélem, 10—15 év alatt a gőzmozdonyok teljesen eltűnnek. — Pedig a mozdonyvezetők — akik évtizedeket töltöttek a „gőzö­sökön", sokszor bizony nehéz szívvel nézik, figyelik, hogyan nyer míiid nagyobb teret a villany a gőz és a villany párbajában. És a Diesel-mo­torok. Azt hiszem, csak az ember és a gőzgép közötti „meghitt" vi­szony tette lehetővé, hogy az 1901­es évbeli mozdonyok még ma is üzemképesek, mondtam a mérnök­nek. — Ezt legjobban a mozdonyveze­tők tudnák megmondani. Nézzük meg őket. A pihenőben vannak. Negyedórája sincs, hogy lejött a mozdonyról. Hu­szonkét órás mű­szak van mögöt­te. Veselí n. Mor. tájáról vezette haza a 477-04-es mozdonyt. Közben három-négy órát pihent a nagyobb wmmmm^^^m^^m állomásokon. — O] István a nevem, mutatkozik be. — Fáradt? — Fáradt vagyok. Jő lenne már otthon lenni. A feleségemnél. Kis házam van Rétén. M Hány éve járja az országot? — Mozdonyvezetőként tizenhar­madik éve. Régebben a fűtőházban dolgoztam. — A tizenhárom év alatt hány ka­rácsonyestét töltött az asszonnyal? — Peches vagyok. Egyet se. Min­dig rám került a sor. — Amúgy ls „peches". Karam­bol... ? — ötvennyolcban történt... Nagy­szombat és Szered között. Valaki elfelejtette leereszteni a sorompót. Egy traktor nekem jött. — Maga volt a hibás? — Ha hibás lettem volna, nem ül­nék Itt... — Maga milyen párti... ? A gőzt pártfogolja? Vagy a villanyt és a Diesel-motort? — Hát... a tizenhárom év az nem kevés. De már tanulmányozom a Diesel-mozdonyok szerkezetét. Azt hiszem, azt is megszeretem. Az idén a csallóközi vonalon többnyire már csak Diesel-mozdonnyal járunk. — A legnagyobb ellensége? — Így őszidőben a köd. És még ennél ls nagyobb: a késés. Nem szíve­sen kések. Tudom, az egyik ember munkába megy a másik munkából Jön, a harmadik ügyes-bajos dolog­ban jár el, a negyedik... Egyszóval:' mindenki örül, ha Idejében érkezik célba. Én is örülök. A mi mestersé­günk: versenyfutás az idővel. • • • G éplakatosok, mérnökök, fű­tők és mozdonyvezetők dol­goznak a bratislavai főpályaudvar fűtőházában. Kezük alól nap mint nap kilométerek ezreitől fáradt, korszerű és elavult mozdonyok tu­catjai kerülnek ki üzemképesen. Az utas a vonatokban soha sem talál­kozik a fűtőházak kérges-olajos ke­zű munkásaival. Legalább ma — a vasütasnapon — gondolatban velük is rázzunk kezet. A biztonságos uta­zást nem utolsósorban ők teszik le­hetővé. TÓTH MIHÁLY ciaiflitf^^ OTTHON TÖLTJÜK AZ ESTÉT Ahogy megvon a divatja az otthoni munkának, az otthoni pihenés, szóra, kozás öltözködése is kialakult. Kedvelt, kényelmes és nem túl erős nőkön csi­nos otthoni viseletnek a nadrág. Egy-egy alkalomra, ha például ismerősökkel közösen nézünk meg egy televíziós adást, elegánssá is tehetjük jól megválasz­tott blúzzal, kötött vagy horgolt pulóverrel. A férfiak is jobban érzik magukat otthon, ha a munkában viselt öltöny he­lyett az egyszinü, felhajtó nélküli nadrághoz kényelmes otthoni kabátot visel­nek. Készülhet kordbársonyból, flanellből, jerseyből. Elegáns az egyszínű sze­gélyezés. - Csinos és meleg lakásokban célszerű a mintás szaténkartonból ké­szült kétrészes együttes. Ugyanaz készülhet kordbársonyból is. - Vendégeket is fogadhatunk a gyűrtelenített szövetből készült nadrágban és egyszínű blúz­ban, melynek érdekessége a kötött gallér és kézelő, s a pamutbojtos öv. ­A horgolt, gallér nélküli kabátka alját és háromnegyedes ujjait rojtozás dí­szíti. - Divatújdonság otthoni viseletnek a hosszú, szűk szoknya és blúz azok számára, akik nem kedvelik a nadrágot. Kordbársonyból, puha szövetből ké­szíthetjük. PAPRIKA-PARADICSOM» Rakott marhahús: A felsálszeleteket vagy kicsontozott rostélyost jól kiver­jük, s kissé megsózva, forró zsírban átsütjük. Hideg zsírral megkent, zo­máncos tepsibe karikákra vágott, meg­sózott, nyers burgonyaszeleteket ra­kunk. Erre helyezzük a húst. Tetejére vékony karikákra vágott vöröshagy­mát és ugyancsak karikákra vágott zöldpaprikát, majd ismét felkarikázott burgonyaszeleteket rakunk. Ezután há­rom dl vizet, 3 dl paradicsompürét, 2 dl tejfölt adva hozzá, sütőben, las­sú tűznél, másfél órán át pároljuk. Rántott paradicsom: A szép, nem túl kemény paradicsomokat megmossuk, leszárítjuk, majd ujnyi széles szele­tekre. vágjuk, megsózzuk, megborsoz­zuk. 10 dkg lisztet 2 tojással elkeve­rünk, hozzáadunk 1/z dl tejet, belekeve­rün '/j gerezd apróra tört foghagymát, zöldpetrezselymet, törött borsot és sót. A paradicsomszeleteket lisztbe, majd az elkészített masszába mártjuk és forró zsírban kisütjük. Tartármártással vagy főzelékkel tálaljuk. Gombával töltött paradicsom: Veszünk 6 középnagyságú paradicsomot, meg­mossuk, a csutkájánál kivájjuk és a magokat eltávolítjuk majd kissé be­sózzuk. A következő töltelékkel töltjük: 5-6 db champignan gombát megtisz­títunk, apró szeletekre vágjuk. Lábas­ban, olajban vagy zsírban kevés, ap­róra vágott hagymát üvegesre pirí­tunk, beletesszük a gombát és meg­pároljuk. 5 dkg sonkát apróra vágunk, hozzáadjuk a gombához, beleteszünk 1 nyers tojást, kis sót, majd összeke­verjük, megtöltjük vele a paradicso­mokat és tűzálló edélybe helyezzük őket. A tetejére 1-2 kanál paradicsom­levet, 1 dl tejfölt, 2 dkg vajat teszünk. 20 percig sütjük. ŐSZ A LAKÁSBAN — Az egyiknek a lábát lőtték át, a másiknak lefagyott a lába és mellhártyagyulladása van. A sziklák között kínlódnak... — Hát csak hozzátok őket Ide, ha Rechtor... — adja beleegye­zését mamma. — Hadd halljuk végre, kikről van szó — vág közbe Rbchtor. — Az tgyik Nahozenú, megszö­kött nekik, amikor Torihóban egy másik börtönbe szállították. Neki fagyott le a lába. A másik meg Francesco Resinio. — Francesco? Miért nem mond­tad mindjárt? Es a partiján ápoló­nő? I — Lukrécia. A plébánián fog lakni, mint laikus nővér. — Több sebesültetek nincs? — Még egy hollandus, annak ts lefagyott a lába. — Az hozzánk Jöhetne, van a pa/támban egy pince, senki sem tuo róla — szól közbe a vő. Ebben a pillanatban bátortalan kopogtatás hallatszik. Sietve hú­zódnak vissza a kamrába, babbo az asztal mellé ül, Rita ajtót nyit. Három fedőruhás férfi, kezük­ben fegyver. — Partigiani. Sároslt és Rechtort keressük. A gazda az asztalra pillant, hogyha kell, lesodorhassa a fegy­vereket, amelyeket az újonnan ér­kezettek az asztalra tettek annak Jeléül, hogy nem ellenséges szán­dékkal jöttek. De a kamarában levők ekkorra már megismerték őket a hangjuk­ról. — Zolik! Gavruskal — Walter-Shatterhand! — Kt gondolta volna! — ölelke­zik össze Gavruska Walterrel, majd egy tábla csokoládét nyújt át Sárosinak. — A menekülteknek. Ok hozták nekünk újév előtt, el­tettük számukra... — Köszönjük, GavruSka — veszi át az ajándékot Sárosi, kettétöri a csokoládét és felét Ritának, fe­lét pedig mammának nyújtja. — Hát te, elvtárs? — fordul Rechtor a harmadik vendég felé. — A szomszéd Garibaldi-divízió összekötője vagyok, a parancsno­kuk, Falcone személyes ajándékát hozom nektek — vesz elő a háti­zsákjából két legújabb típusú, va­donatúj géppisztolyt és két revol­vert. Rechtor és Sárosi nyomban felismerik, milyen gyártmányúak — agyukon ott volt a brnói Zbro­jovka gyár jegye, a „Z". — Magunknak ts kevés ilyen fegyverünk van. De a parancsno­kunk nagyra értékeli a coazzat huszárvágástokat.,. — Zolikot ttthagyfuk egy órács­kára, mi meg induljunk, elvtárs,. fordul Gavruska az összekötőhöz. — Addig kint őrködünk. Még egy darabka szalonnát és kenyeret csomagolnak nekik az útra és — arrlviderci! Evviva Ga­ribaldi! Az asztal mellett egymást érik a kérdések és a feleletek. — Hogy ment a dolgotok, Zolik? — Rosz­szul, de mindnyájan egészségesek vagyunk, a többiek üdvözletüket küldik. És mi van Nahozenývel, meg a Tessában foglyul esettekkel, Walter? — Hát előbb féltek, hogy Morous beadja a derekát, de az­tán Bobo mondott neki valamit a feleségéről. TI biztosan tudtok er­ről valamit, mert Morous nagyon szeretne veled beszélni, Rechtor. Szóval mikor Bobo beszélt a fejé­vel, mindjárt megváltozott. Most már nem beszélne akkor se, ha szíjat hasítanának a hátából. Azt beszélik, hogy minden nap gyón­nak, a ti három szaléziánusotok gyóntatja őket. Igy aztán ponto­UTÓSZÓ san tudják, mit kell vallaniok ... Valószínűleg sikerül elhúzni az ügyüket a háború végéig. Zolik, neked még vissza kell menned Cu­mianába, átköltöztök a Presse Roi­ra... Már újra tervezgetésbe merül­nek, de aztán Sárosi feláll. — Me­gyek Integetni nekik — búcsú­zóul ... Ritával együtt kimegy a ház elé. Körültekintenek. A kerítés melletti bokrok közül előlép valaki, odaint nekik, majd megjelenik egy másik alak ls, az is Integet. Aztán mind­kettőt elnyeli a sötétség. — Már érzem a tavasz illatát a levegőben! — fordul Sárosi Ritá­hoz. Gyönyörű, csillagos éjszaka volt. — Nézd csak, Rita, hulló­csillag! Gyorsan kívánj valamit! Rita a fiúra emeli csillogó nagy szemét. Ogy fénylett, akár a csil­lag Aztán a két árnyék egybeol­vadt ... — VÉGE — Ez a mü kísérlet a második világháború során Észak-Olasz­országban folytatott partlzántevékenység néhány olyan mozza­natának leírására, amelyek a legkeményebb feltételek között tették próbára az emberek fellemét. A leírt események nagy­részt valóban megtörténtek, természetesen, különféle nemzetek más-más tagjaival s más helyeken, mint ahova a mü cselek­ménye helyezi őket, esetleg némileg eltérő körülmények kö­zött. Éppen ezért a műben nem találkozhatunk egyetlen olyan szereplővel sem, akit maradéktalanul egy élő személy mintá­jára formáltam volna. Ugyanígy teljesen helyénvaló Itt bizo­nyos részletek hasonlósága, azonban merőben helytelen lenne a részletek eme hasonlóságát az egészre kiterjeszteni és vo­natkoztatni. A SZER£Ű A modern vázák nem igénylik a ha­gyományos virágcsokrot. Régen kine­vették volna azt, aki száraz ágat tett volna a szobájába dísznek, pedig egy különös vonalú ág, néhány érdekes tüskés levél, színes bogyó néhány szá­raz levéllel jól illik a modern lakásba. A kiránduláskor szedett őszi lombok - sajnos - gyorsan elszáradnak. Ez­ért konzerválnunk kell őket. A levele­ket mindkét oldalon le kell vasalnunk, közben kiszárítjuk a vékony ágat él az erezést, de vigyázva, hogy a levél le ne hulljon az ágáról. Szépen vasal­hatjuk a tölgyfa, bükkfa, cserfa leve­leit. A levelek színe a vasaiásnál nem változik, hónapokig megmarad. A va­saló ne legyen túl forró, csak éppen meleg. A leveleket ügyesen forgatva úgy vasaljuk, hogy megtartsák termé­szetes hajlásúkat az ágon. Különböző bogyók, például a farkasalma pirosan csüngő kis lampionjai is ágastól az levelek közé kerülhetnek. ŰJ SZÖ 4 *1985. szeptember 2®L

Next

/
Thumbnails
Contents