Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-14 / 224. szám, szombat

UJABB LÉPÉS A KÖZELEDESHEZ A CSEH ÉS SZLOVÁK IRODALOM - MAGYAR SZEMMEL ESBR HEGEDŐS GÉZA* A SZÖRNYEK A szörnyek a mélységekben élnek. Sokmázsás sziklakövek zárják el a mélység kijáratait. Amikor a fényességes istenek legyőzték a szörnyeket, jól elzárták a börtön minden ajtaját, hogy a Háromfejűek, a százkarúak, a kígyóhajúak többé felvilágra ne jöhessenek. Odalent zúg, dühöng és dübörög a mélység, belemorajlik az éjszakai csendbe. A szörnyek rázzák, emelgetik a sziklazárakat, A réseken gyújtogató tüzet és gyilkos leheletet fújnak ki. Füst és gőz gomolyog a mélységből. Vigyázz, Vigyázz. Vigyázz. Te is őrzöd a mélység kapuit. Tégy ecetes kendőt lelked arca elé, ha leszállsz a mélység réseihez. Elegendő egyetlen lélegzet a mélybezártak leheletéből És úr leszen az indulat az értelem fölött. Rárivallsz szeretteidre, Mások kárát kívánod, Vétlenek halálát akarod, Kést ragadsz, hogy ölj, Agyút öntesz, hogy gyilkolj és rombolj. Kiszabadítanád az atom démonát, hogy elpusztítsa a világot; Vigyázz. Vigyázz. Vigyázz. A fényességes istenek értelmed arany- és elefántcsont-trónusán ülnek, győzedelmes büszkeséggel tervezve a szépséget, az életet, a boldogságot. A szörnyek bezárva dühöngenek indulptaid rémségesen sötét sziklabörtöneiben. Zúgásuk, dühöngésük, dübörgésük belemorajlik az éjszakai csendbe, ha* lálos leheletük gőzöl és füstölög. A füst be-bemocskolja a fényességes trónus aranylábait is. Remegve riadsz álmodból és tagadni akarod, hogy te álmodtad a szörnyűséget. Fejedben olyan gondolatok fordulnak meg, hogy belepirulsz és szégyenkezve lehajtod fejedet. Nem te voltál, nem te voltál, nem te voltál. Ők azok A szörnyek, Akiknek te vagy a börtönőre. Ha megbódítana leheletük, ledőlnének a fényességes istenek trónusai, elhomályosulna az értelem és leszállnál a mélységbe, hogy kiereszd börtönükből a szörnyeteget. És akkoron leszakadna az ég, megindulna a föld, szétszakadnának a kötelékek, megsemmisülnének a tilalmak. A szörnyek zúgva és bömbölve szállnának az áttüzesedett levegőégben a halált sugárzó földgolyó felett, S hiába is maradna élve egy vagy tíz, vagy tízezer, vagy millió, Meg sem számlálhatná magát, Mert már a neve sem vallana rá. Kihaló állatfajta lenne, megölvén magában az arany- és elefántcsonttrónuson ülő fényességes isteneket, s visszahozván lelke sziklabörtönébe zárt szörnyek emberelötti uralmát Tanév előtt - a tankönyvekről LATOGATÁS A PEDAGÖ,GIAI KÖNYVKIADÓBAN Bár a tanulók idén az időjárás szeszélyei miatt a nyá- Minden iskolaévkezdés a tanítóknak, a tanároknak, a ri szünidő, a vakáció örömeit bizony keveset élvezhet- tankönyvkiadóknak az átlagosnál sokkal több munkát ték, egy pillantás a naptárba, s márts arra figyelmeztet, ad. Az idei tanévnyitás azonban — főleg Csallóközben, hogy egy-két hét múlva megint új tanév küszöbén ál- érthető módon — fokozottabb munkatöbbletet jelent, lünk. Ráadásul a magyarlakta vidékeken sok helyütt, — E nem éppen örvendetesnek mondható tényeket szem a nyárelejet árvíz miatt — a gyerekek az első tanítási előtt tartva látogattunk el a Pedagógiai Könyvkiadó napon nem a megszokott úton indulnak maid az isko- magyar szerkesztőségébe, ahoi a magyar nyelvű iskolába, és nem a már megszokott padba ülnek vissza, ha- Iák tankönyveire vonatkozó kérdéseinkre Werdenícs nem a hosszúra nyúlt „kényszernyaralás" után, a tanévet József főszerkesztő válaszolt, ts hazánk más vidékén kezdik. • Ez idén a szokásosnál több zökkenővel indul a tanév. Milyennek ígérkezik a tankönyvellátás? — Bár az árvíz miatt tönkrement könyvek hivatalos felmérésének adatait még nem kaptuk meg, néhány előzetes részletjelentés és az előzetes becslések szerint a tankönyvek mintegy 30—40 %-a a víz martaléka lett. Ezért rögtön, e hír hallatára, a raktárainkban tárolt összes még használható tankönyvet a Könyvkereskedelmi Vállalat rendelkezésére bocsátottuk. Az iskolák szó szoros értelmében vett tankönyvellátása ugyanis a vállalat feladata. • A még az árvíz előtt „kiszivárgott" hírek szerint sok tankönyvet készültek becserélni — újra. Milyenek e téren a kllátá-. sok? — Bármennyire is igyekeztünk, hogy szeptembertől a lehető legtöbb diák már új könyvekből tanulhasson, az árvíz keresztülhúzta számításainkat. így több helyütt — ideiglenesen — a gyerekeknek és tanítóknak egyaránt továbbra is meg kell majd elégedniük a már kiselejtezésre szánt tankönyvekkel. Azon leszünk azonban, hogy ezeket is mielőbb újakra cseréljük ki. • S ha már az úf tankönyvekről van szó, kik kapnak ez idén új tankönyvet, s milyen az alapiskolák ellátottsága? — Alapfokú iskoláink — titulusok szerinti — új tankönyvekkel való ellátása kielégítő lesz. Ha nem pusztított volna a nagy víz, csaknem minden alapiskolánkat bőven el tudtuk volna látni kettő, illetve négyszínű új könyvvel. Külön figyelmet érdemelnek a magyar iskolák fennállása óta elsőízben a diákok kezébe kerülő magyar nyelvű, négyszínnyomásos, az ötödik, hetedik és nyolcadik osztályoknak szánt zenei nevelés tankönyvei. Figyelemre méltó továbbá az új, színes, nyolcadikos oroszkönyv, valamint a Beszélgessünk oroszul című segédkönyv is. Bizonyára többek kíváncsiságát elégítem ki azzal, ha elmondom, hogy az új ábécés könyveket csak az 1966—67-es iskolaévben kapják meg az iskolák. • S a középiskolák tankönyvei..? Ott sajnos már nagyobb hiányok mutatkoznak •— titulusok szerint is. Hiányoznak például a megfelelő nyelvkönyvek, az anyanyelvű tantárgyakat beleértve! (pl.: a IIIos magyar irodalomkönyv.) Hiányzik továbbá néhány osztály vegytan, fizika, illetve matematika könyve. Ez utóbbinak oka főleg az, hogy az új tanterv — javaslat szerint — mely most van alakulóban —, a két felső osztályban megszűnne az üzemi gyakorlat. Az így nyert órákat a diákok az iskolában töltenék. Természetesen a tankönyveket e Javaslat eldöntésének eredménye szerint kell A KÖZISMERT irodalomtörténész ős kritikus, Szalatnai Rezső dr. nemrégiben adott ki Budapesten egy nagyon aprólékosan megszerkesztett kétkötetes cseh és szlovák irodalomtörténetet. A szerző, aki a háborús évek alatt aktív tagja volt a szlovákiai haladó magyar értelmiségnek, már több évtizede fáradozik azon, hogy a magyar kulturális életben ls terjessze és propagálja a cseh és szlovák irodalom termékeit. A most kiadott könyvben rendszerezte és osztályozta ez irányú irodalmi ismeretei^ melyekre hazánk irodalmának hosszas tanulmányozása közben tett szert. Egy csehszlovákiai olvasó számára nagyon érdekes lehet szembesíteni a hazai, sok esetben már túlzottan is a hagyományokon épülő irodalomszemléletet, egy olyan külföldi irodalmár véleményével, aki szakavatott szemmel, Budapestről már hosszú évek óta figyeli országunk kulturális fejlődését: és aki kulturális múltunkra sajátos egyéni módon tekint. Szalatnai munkájának támpontjai a cseh és szlovák Irodalomtörténet közismert eredményei. Nem elégszik meg azonban ezeknek pusztán szolgai átvételével, hanem ezeket saját kutatásainak eredményeivel is gazdagítja. Irodalmunkat érintő sajátos egyéni magyarázata azon a közvetlen kontaktuson alapszik, mely hazánk kulturális életéhez fűzi. Ezért nagyon érdekes az a szándéka, amellyel arra törekszik, hogy a cseh és szlovák irodalomtörténetet egy egészen új szemszögből is megvilágítsa. Könyvében ugyanis nagy súlyt fektet a cseh—magyar és a szlovák—magyar kapcsolatokra, valamint a fejlődési párhuzamokra is. Példaképpen említhetjük figyelemre méltó megjegyzését Pavol Stránskýról, vagy Komenskýról a róluk szóló fejezetben. Szalatnai Komenskýt tartja a legerősebb összefűző szálnak a régi cseh—magyar kulturális kapcsolatokban. A Sárospatakon írt Komenský-múvet idézi a „Gentis fellcitas"-t, majd megállapítja róla, hogy még ma ls tanulságos és vonzó tud lenni ez a mű. (Szalatnai szerint Komenskýnak a nemzetről szóló „meditálásában" nagyszerűen sikerült meglátnia a magyar nemzeti Jellem, főleg negatív vonásait. Nyilvánvaló tehát, hogy Komenský nem volt elvakult ezzel a néppel szemben, hanem objektív és igazságos volt.). megszerkeszteni, s Így meg kell várni a döntést, annál is inkább, mivel a természettudományi tantárgyak tanításában a magyarra fordított országos tankönyvek használata kerül előtérbe. De ez az oka annak is, hogy nem tudjuk befejezni például a középiskolák kSszenálló oroszkönyvének szerkesztését sem. A Jövő tanévre az ábécés könyvön kívül ezek is biztosan megjelennek. • Évente sok gondot okoz a magyar tannyelvű szakiskolák ellátása. E téren milyenek a kilátások? — Kissé javult ugyan a helyzet, de még távolról sem kielégítő. A kohőipari, gépipari, elektrotechnikai, mezőgazdasági, bányászati stb. szakiskolákról nekünk csak részben kell gondoskodnunk. Ezeknek az iskoláknak a diákjait csak azon tantárgyakból látjuk el könyvekkel, amelyeket az általános műveltséget nyújtó középiskolákon is használnak — a pedagógiai szakközépiskolákat kivéve. Az iskolákon az egyes szaktantárgyak tanításához szükséges könyvellátásról a Mezőgazdasági-, illetve Technikai Könyvkiadónak kellene gondoskodnia. Az előbbi — lehetőségei szerint — teljesíti is feladatait, míg a Technikai Könyvkiadóban mély „hallgatásba" burkolóztak. E hallgatást a szakiskolásoknál is jobban ipari tanulóink sínylik meg, akik megfelelő tanA publikáció különlegessége, hogy a szerző az anyagot nemcsak mint irodalomtörténész dolgozza fel, hanem mint esszéista. Tán ebből 'adódik aztán az a tény, hogy néhány megállapítása nyomatékos szubjektivizmusa miatt kissé túlzottnak tűnik. Legsikerültebbek azok a fejezetek, melyekben azoknak a költőknek és íróknak a portréit „rajzolja" meg, akik természetességükkel a legközelebb állnak hozzá. (Komenský, Mácha, Neruda, Bezruč, Fučík, Sládkovič, Hviezdoslav.) Ami magát a cseh irodalomtörténetet tárgyaló kötetet illeti a periodizálás főbb vonalakban megegyezik a marxista irodalomtudomány elveivel, bár néhány apróságban a szerző erősen szubjektív nézete Jelentkezik, mely a mű tudományos Jellegét csorbítja. így fordul elő például az, hogy előbb tárgyalja Wolkert, mint Neumannt vagy Dyket. AZ EGYES FEJEZETEKBEN kevésbé alátámasztott és hitelesített állítás ls található, melyek elsősorban újból csak a szerző szubjektivizmusával magyarázhatók. Példának említhetjük az ugyan nem Jelentős, de nagyon meglepő megjegyzést arról, hogy a husziták zászlaján.Jel és elmer gyanánt egy liba volt látható, amit a szerző egyenesen az M. J. Husz névtől vezet le (32. old.). Ez annál is meglepőbb, mert Szalatnai dr, helyesen értékeli, sőt csodálja Husz János tevékenységét. A huszitizmust úgy értékeli, mint a cseh nemzeti hagyományok leghatalmasabb és legerőteljesebb forrását. S mégis! A huszitizmus autentikus jelképéül ezt, a. későbbi idők gúnyolódó huszitaellenes kódexek állítását fogadja el. (Ilyen kódex volt valószínűleg a „Bécsi kézirat" is.) Egyoldalú nézetének egy másik példája a Ján Kollárról alkotott portréja is. A szerző itt kizárólagosan a költő negatív Jellemvonásait keresi, illetve találja meg. Hasonló az eset Božena Némcovánál ls. Bár maga. a portré, mint egész, sikerültnek mondható. A szerző azonban nem tért ki Nőmcová sajátosan leegyszerűsített életfelfogására, mely érdekes módon inkább a külföldi, mint hazai szakirodalomban száll nemzedékről nemzedékre. Befejezésképp örömmel nyugtázhatjuk, hogy ez a Szalatnai-féle könyvek nélkül végzik tanulmányaikat. • Hogyan segítenek ezen? Néhány olyan tankönyv kiadására is vállalkoztunk, mely nem a mi feladatunk. Ebben azonban nagyon gátol bennünket a szakemberhiány. Magyarországi könyvbehozatallal pedig néhány iskolán most kísérletezünk. Kapcsolataink pillanatnyilag csak a magyarországi nyelvi szerkesztők közreműködésére és nyelvi bírálatokra szorítkoznak. • Tudomásunk szerint a tanonciskolák nyelvkönyvekkel való ellátása is kifogásra ad okot... — Igen, ezek a tankönyvek is hiányoznak. Ennek is a már említett tantervváltozás az oka. Emiatt ugyanis egy időre ezek szerkesztésével is le kellett állnunk. A szakiskolások számára kiadandó 19 új könyvvel egy időben — jövőre ezek is elkészülnek. • Milyen a pedagógiai középiskolák tankönyvellátása? — A losonci és a lévai Óvónőképzőt egyaránt ellátják mind szakkönyvekkel, mind nyelvkönyvekkel. Itt talán külön említést érdemel az új gyermekfejlődés tankönyve. Szépek az óvónőképzők számára készült, de fennállásuk óta először diákkézbe kerülő magyar nyelvtankönyvek is. • Végül beszélgetésünk befejezéseként mit mondana még? — Röviden, szinte Jelmondatokba tudom fogalmazni válaszomat: Elsősorban azt szeretném, hogy a tanerők és a diákok egyaránt elégedettek legyenek új tankönyveinkkel s remélem, hogy mielőbb kezükbe adhatjuk a továbbiakat Is. Továbbá azt, hogy szak- ás ipari tanulóink nehéz helyzetén mielőbb változtatni tudjunk. Végezetül pedig mind a tanítóknak, mind a diákoknak sikerekben gazdag új tanévet klvánokl MIKLÓSI PÉTER cseh és szlovák Irodalomtörténet nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a magyar olvasóközönség alaposabban megismerhesse hazánk irodalmának múltját. Ebben nagy érdeme van Szalatnalnak, a szépirodalmárnak, akinek már állandó és hű olvasótábera van. Üde, gördülékeny stílusa bizonyára hatékony és meggyőző, s új barátokat szerez irodalmunknak. Sajnáljuk azonban, hogy a cseh és szlovák irodalom újabb és legújabb jelenségeinek aprólékos, irodalmunk jelentős fejlődési problémáinak beavatott magyarázásával a magyar szerzőnek már nem volj alkalma úgy foglalkozni, mint a régebbi irodalmi korokkal. A modern, a két világháború közötti irodalomról szóló fejezetben a szerző megelégszik a kiemelkedő irodalmi Jelenségek, alkotások csupán informatív lejegyzésével. Nem törekszik ezeknek elemzésére is. Megjegyzendő azonban, hogy néhány esetben itt is van egy-két nagyon érdekes és eredeti (bár néha egy kissé vitatható) meglátása. így figyelemre méltó az a párhuzam, melyet Orten alkotása és Fučík művészi pályája között von. Nem eléggé aprólékosan gondolkodik el azonban Nezval költészete felett, bár éppen Nezval művét kellene a szélesebb európai szövegösszefüggésbe sorolnia. (A 234. oldalon Szalatnai a „francia poetizmus"-ról Ír, ami valószínűleg a francia szürrealizmus és a cseh poetizmus két egészen önálló fogalmának az összevegyüléséből adódik.) Valószínű azonban az is, hogy Szalatnai kiadói okokból elégszik meg a cseh és a szlovák Irodalom háború utáni fejlődését tárgyaló fejezetben csupán a rövid feljegyzésekkel, a fejlődési Irányzatok esetében pedig ezeknek csak egyszerű vázolásával — beható elemzés helyett. A cseh irodalom története és A szlovák irodalom története magyar nyelvű kétkötetes kiadása gazdag fényképanyaggal gyönyörűen illusztrált kiadás. Mind a két kötetet nagyon pontosan összeállított bibliográfiai névsor kíséri, felsorolja azok nevét, akik a cseh és a szlovák irodalom magyar fordítói között szerepelnek. SZALATNAI REZSŐ minden elismerést megérdemel azért az őszinte és lelkes munkájáért, mellyel a maga hatásos, esszéista módszerével a magyar olvasóközönség számára közelebb hozta a cseh és szlovák irodalmat. Munkája nemcsak kulturális, hanem kultúrpolitikai téren is nagy jelentőségű. Bátran vehetjük erős, közelítő kapocsnak nemzeteink között. Egyben azonban munkára való ösztönzés is — a csehszlovákiai hungarisztika számára. JAROSLAVA PAŠIAKOVÄ LEA MRAZOVÁ: FIATAL NO. 1965. augusztus 14. + {jj §20 9