Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-10 / 220. szám, kedd

Itllľlll A keresztezés örökléstani MODERN SZEMMEL MENDEL GENETIKAI ELMÉLETÉRŐL Száz éve, 1365 augusztusában ismertette Gregor Jan Mendel a növények hibridixálására (keresztezésére) vonatkozó kutatásainak eredményét. Az évforduló alkalmával a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Csehszlovákiai UNESCO Bizottság két symposionnal emlékezett meg Mendel munkásságáról. Az alábbi cikkben örökléstani elméletének Jelentőségét, történelmi sorsát ismertetjük. • Miről tanúskodnak a borsóhibridek? A fajok eredetének és rokonsági viszonyainak problémái évezredek éta foglalkoztatják a természet rejtettebb összefüggéseit kutató ember elméjét. Azok, aki a fajok állandóságának elképzelését tették magukévá, a fajok eredetét rendszerint természetfölötti erők feltételezésével magyarázták. Jean-Baptiste Lamarck és Charles Darwin tudományos alapra helyexték a biológiát, és igazolták a fajok változékonyságára, természetes eredetére, valamint egymásba való átalakulására vonatkoxó korábbi elképxeléseket és feltételezéseket. A fajok változékonyságának és rokoni viszonyainak mélyebb megértésére kínálkozó fő utak egyikének a fajok, illetve a különböző örökletes tulajdonságú válfajok egyedeinek keresztezése mutatkozott. Hat évvel Darwin fő müvének, a Fajok eredetének megjelenése atén, kereken 100 évvel ezelőtt ismerte'te Mendel a brnói természettudományi társulat előtt a növények hibridixálására vonatkoxó — hozzávetőlegesen nyolc évi| tartó — kutatásainak eredményét. Mendel 1822-ben sxöletett Morvaország egyik kis falu|ában, sxerény visxonyok között élő paraszti családból. Mivel a tehetségei gyermek magasabb fokú „világi képxésének" anyagi feltételeit a család biztosítani nem tudta, egyik tanára szorgalmazására 1843-ban belép a brnói Ágoston-rendi kolostorba. Ax apátság kertiében Mendel mindenekelőtt a közönséges borsó — külső bélyegek tekintetében — különböző példányainak keresztezésével foglalkozott behatóbban. Külön külön vixsgálta a mesterséges hibridixálásra kiválogatott egyedek eltérő tulajdonságait: magas és alacsony termet, ax érett borsószemek zöld-, illetve sárgaszínisége, gömbölyfisége. illetve szögletessége, a virág fehér, illetve pirossxlnfisége. • Kitölteni a darwini elmélet hézagait... i A kortársak véleménye szerint Mendel figyelmét erősen foglalkoztatta^.«z--élővilág fejlődésének gondolata, és távolról sem volt ellensége a darwini evolúciós elméletnek, JólJehet elégtelennek, hiányosnak ítélte, ugyanakkor remélte, hogy saját kutatásai kifogják tölteni a darwini elmélet hézagait. Mendel maga azt találta, hogy a hibridnemzedékekben a kiinduló eltérő bélyegek újramegjelenése határozott statisztikát szabályszerűség alapján megy végbe. Például sárga és zöld magvú borsó keresztezéséből származó hibridek kivétel nélkül sárga magokat érleltek. Ebből az egyöntetűségből kiindulva fektette le Mendel az első keresztezés! szabályt: az egyöntetűség juniformitás) szabályát. Á két eltérő tulajdonság közül a sárga bizonyult erősebbnek, uralkodónak (innen a dominancia elve), a zöld szín pedig lappangónak (recesszi vitás elve). Az első hibridgeneráció egyedeinek keresztezéséből háromféle ivadékok jöttek létre: 1. Tisztán továbblenyésxtfi. uralkodó (domináns) tulajdonságúak (sárga színűek). 2. Olyan utódok, amelyek ugyan sárga magokat érdelnek, de a további hibridgenerációkban a tulajdonságok további sxétválasxtásával, hasadásával (sxegregációj tűnnek ki. 3. Egynegyed rési tlsxtáa továbbtenyésztő, recessxlv tulajdonságú (xöld sxlnű) utódok. így külső megjelenés (fenotfpus) tekintetében a második hibridnem zedékben egy zöl- magvú borsónövényre három sárga magvú esik. A további hibrid^enerációk során a nem tiszta tenyészetűek tulajdonságainak szétválása végül is azt eredményezi, hogy a kiinduló „ősszülőkre" 50—50 százalékban visszaütnek, és most tisztán (sárga és zöld), változatlanul továbbtenyésző származéksor keletkezik. • Mendel kételyei Mendel feltételezte, hogy a vizsgált tulajdonságoknak megfelelő és a tulajdonságok alapját képező tényezők (faktorok) vannak a csírasejt állományába beágyazva: „szükségesnek kell tehát tekinteni" — írja Mendel — „hogy az állandó alakok létrehozásában, a hibrid növényben is hasonló faktorok működnek". Tanulmányai és kísérletei alapján Mendel hajlott annak fi '.tételezésére, hogy a fajoknak szilárd Jw-tárai vanwak,, hogy a faji te fajtabeli tulajdonságokat biztosító faktorok változatlan formában kerülnek át egyik generációból a másikba. Meg kell mindazonáltal jegyezni, hogy Mendel nem rejtette véka alá kételyeit sem, amelyek későbbi kísérletei során csak fokozódtak. Már első dolgozatában utalt arra, hogy a faj határainak áthághatatlanságára vonatkozó nézet nem ismerhető el feltétlen érvényűnek. Mendel hasonlóképpen óvakodott attól, hogy kísérleteiből megfellebezhetetlen és általános érvényű törvényszerűségre következtessen. A kétnyári hieráciumma! (hölgy mái J végzett keresztezésl kísérleteinek eredménye nem igazolta a borsó hibridizációs kísérletekből levont következtetéseket. A hterácium hibridjei ugyanis tiszta származéksor gyanánt tenyésztek tovább, a tulajdonságok szétválása, szegregációja nem következett be. Egyes sxarxők szerint ebben a csalódásban keresendő egyik oka annak, hogy Mendel lassan felhagyott kísérleteivel. Mendel kételyei nemcsak saját ellentmondó eredményeiből táplálkoztak, hanem kora nem egy elismert sxakteklpltlyének sxolid kísérleteire épülő elméleti következtetéseiből is. Mendel második értakexésében elyan megállapítások találhatók, amelyek semmiképp sem egyeztethetők össxe ax ő halála után, a századforduló ideién kialakult és Mendel eredményeire hivatkozó genetikai irányzat alapvető hipotéziseivel. Ez ax Irányzat Mendel tanltájásából csupán a legegyoldalúbb, Illetve metafizikus tételeket emelte ki. Ml több, ezek egyoldalúságát, metafizikus jellegét még egyértelműbbé erősítette fel. Tymlrjazev azt az irányzatot mRndelizm inna k nevezte el, és szigorú bírálatban részesített*. • A génelmélet A mendelizmus egyik ismert képviselője, Johannsen dán botanikus arra a következtetésre jutott (1909), hogy az élő szervezetek minden adott tulajdonságának úgynevezett öröklődés!

1 egység, „gén" felel meg, amelyek képesek hosszú generációk-' ban változatlanul újra felépülni. A génelmélet korszerű változata megőrzi a korai mendelizmus hibás következtetéseit, amennyiben az örökletes tulajdonságok hordozójának kizárólagosan a „géneket" tekinti, a sejt legnagyobb részét, beleértve a fehérjét, megfosztja genetikai jelentőségétől, következésképpen kétségbe vonja a szerzett tulajdonságok adekvált jellegét és örökölhetőségét. Csakis azon tulajdonságokat ismeri el öröklődőknek, amelyek az úgynevezett génekben váratlanul és hirtelen bekövetkező változás (génmutácíó) alapján jelentkeznek. A korszerű génelmélet szerint az öröklődést egységeket alapvetően a sejtmagban található fonálszerű képletek, a kromoszómák alapanyagát képező nukleinsav-molekulák j DNS] alkotfák, és megfelelnének a mende11 öröklődési tényezőknek, faktoroknak. • önkényes kiválogatás Amennyiben a korszerű génelmélet metafizikus feltevéseit egybevetjük Mendel néhány következtetésével, különösen azokkal, amelyek a második értekezésben találhatók, világossá válik, hogy Mendel elméleti hagyatékával kapcsolatban milyen önkényes kiválogatáshoz és értelmezéshez folyamodtak. Mendel második értekezésében ugyanis kiemeli: „hogy számos közbüleső formák keletkezésének kérdése az utóbbi időben nagyobb érdeklődést keltett, amióta egy híres hirerácium-szaktudós a darwini tanítás szellemében azt a nézetet képviseli, hogy ezeket elpusztult, vagy még létező fajok átalakulásából kell eredeztetni". Igen fontosnak kell tekinteni Mendel fenntartásait a faji formák rögzültségére vonatkozóan, valamint az alábbi pozitív nyilatkozatát a növények változékonyságáról: „Gärtner által végrehajtott kísérletekben korábban a kultúrnövények változékonyságáról kifejtett feltételezésének egy figyelemre méltó igazolása található meg". Annak elismerésével, hogy „állandó hibridek új faj Jelentőségére juthatnak", Mendel szembekerül a naiv teologtkus teremtésjeljogással, hiszen ezek a szavak könnyen úgy értelmezhetők, hogy nem létező faj kialakulása maga az ember tudományos teremtőmunkájának eredménye tehet Az utóbbi évtizedek hibridkutatásai alátámasztották Mendel kételyeit, és rávilágítottak a Mendel-féle hasadást statisztikai szabályszerűségek. korlátaira, érvényességi határaira. A növényfajok és -fajták egész sorának hibridgenerációi nem követik a Mendel-féle szabályt. Mendelnek sem elegendő ideje, sem megfelelő kísérleti feltételek nem álltak rendelkezésére ahhoz, hogy a növényi hibridek elég széles skálájának viselkedését tanulmányozhassa, hogy a változó környezeti feltételek genetikai Jelentőségű módosító hatását figyelembe vehesse. Tudományos igényességére és lelkiismeretességére vallanak a fentebb ismertetett fenntartásai. Egyébként Mendel maga nem öröklődési törvényekről, hanem a vizsgált növényi hibridek viselkedésének matematikai statisztikai szabályszerűségéről ír. A formális genetikai génelméletnek számos híve azonban a Mendel-féle hibridszabályokat öröklődési törvényként kezeli. Tymirjazev már a század első évtizedeiben erélyesen fellépett a genetika formalizálása, sémákba való szorítása ellen; kijelentette: „az utóbbi évtizedek folyamán fennen hirdetett mendelizmust, mutációelméletet a többi effélével, melyek részint feleslegessé akarják tenni a darwinizmust, részint pedig a helyébe akarnak lépni, mindezeket a tanocskákat teljesen el kell vetni". Az új növényi fajták kialakítását, növénynemesítést célzó törekvések és eredmények fényében a mendeli szabályok korlátolt érvényessége újabb bizonyítást nyer. Az amerikai Burbank, a francia Daniel és Vilmorin, a szovjet Micsurin generatív és vegetatív, oltásos és hibridizációs kísérletei gyakorlati cáfolatát jelentették annak a feltételezésnek, hogy genetikai Jelentősége az élő anyag egyes komponenseinek van csupán, hogy új és örökletesen rögzült tulajdonságok megjelenése csakis az úgynevezett génmutációkban lelheti magyarázatát; ellenben Igazolták, hogy oltás útján. Ivaros folyamatok megkerülésével ts lehet *örökletesen rögzült változásokat a hibridekben létrehozni, és azt 'is, hogy az új tüldjdb'riságok tártüfrhát nemcsak a szülők, illetve áz Wňí$-'"*és az oltóág örökletes adottságai, az anyagcsere adott jellege határozza meg, hanem a külső környezeti jeltételek minőségi és mennyiségi karakterisztikái, egy szóval a „nevelési" jeltételek is. Ezek a kísérletek rávilágítottak az öröklődés konzervativizmusának és változékonyságának dialektikájára, a szerzett tulajdonságok adekvátságára és örökölhetőségének tényé• Micsurin véleménye 1922-ben Néhány évvel azután, hogy Tymirjazev a fent idézett sorokat leírta, Micsurin 1922-ben Leninhez írt jelentésében megemlíti, hogy: gyakorlatban sokszor ellenőrzött következtetéseinkből láthatja, hogy a Mendel-féle törvények hibásak. Nem lehel elmenni szó nélkül amellett, hogy a génelmélet egyes képviselői tudományos bizonyítás nélkül, megfelelő kritikai megszorítás nélkül kísérletet tesznek a Mendel-féle"keresztezésl szabályokat kiterjeszteni az emberi genetikai jelenségek, folyamatok magyarázatára. Ebben a törekvésükben támaszkodnak Fr. Galtonnak, az emberi „fajok" társadalmi értékkülönbségét meghirdető tudományellenes tanára, az eugenikára. A génelmélet egyik vezető személyisége, Darlington a The Facts of Life című könyvében Mendel eredményeit Lamarckkal és Darwinnal szemben egyoldalúan felmagasztalja, arra a következtetésre jut, hogy „amiképpen a mag felépíti, illetve létrehozza a neki megfelelő protoplazmát és sejtet, és a sejtek felépítik, illetve létrehozzák a nekik megfelelő szervezetet, indivídumot, úgy végeredményben az indivídumok felépítik és létrehozzák a nekik megfelelő környezetet, beleértve a társadalmat... ' Végül is a társadalom struktúrája a kromoszómában rejlő anyagon nyugszik, és alá van vetve ezen anyag változásának". Lehet-e csodálkozni azon, hogy az emberi „fajok" állítólagos értékkülönbségét hirdető és a faj „tisztaságát" védő eugénikusok tenyésztési módszereket is javasolnak a kromoszómában rejlő genetikus anyag „értékének" növelésére, valamint az úgynevezett értékesebb és alacsonyabb rendű „terhelt" egyedek és fajok keveredésének megakadályozására. A TITKÁR GONDJAI Ha ismeretlen faluban akar megtudni valamit az ember, az utcai járókelőtől kérdezősködik. Kamocsán is így tettem, amikor" egy testes, negyven év körüli embertől érdeklődtem: Hol találom meg a HNB Irodáját? — Itt van, nem messze, az első utcában; forduljon be jobbra. — Köszönöm — s mennék tovább, ha vissza nem tartana. — Most hiába megy oda. Az elnök ebédelni ment. Talán már senki sincs ott. — A titkár elvtárs sem? Én vagyok. Gyuran Károly — mutatkozik be. Szerencsés véletlen. De most már nem is megyek tovább. A falu sorsáról, mindennapi életéről érdeklődöm. — Hát mit is mondjak? — kezdi a titkár. — Van most elég probléma. Megszaporodtunk, hogy ezzel kezdjem. Két hónappal ezelőtt ezerötszáz lelket számoltunk, ma meg közel kétezren vagyunk. Azt hiszem rájött, miért? •—> Tudom — válaszoltam —, hiszen főképp azért jöttem ide Kamocsára, hogy az árvíz miatt ideiglenes otthonra találtak élete sorsa iránt érdeklődjem. A járási pártbizottságon tudtam meg, hogy a járás helységei közül Kamocsa fogadott be legtöbbet. Közvetlenül az árvíz után ötszázan kaptak hajlékot ebben a faluban. Azóta sokan hazamentek, de java részük még itt maradt. Hogyan élnek? — Csak jót mondhatok. A falu lakossága szívesen fogadta őket. Egytől egyig privát házakban vannak. Tömeglakás tehát nálunk nincs. Eddig kisebb súrlódásoktól eltekintve •— ami Ilyen helyzetben szinte elkerülhetetlen •—' egyéb nézeteltérésekről nem tudok. Pedig lassan második hónapja már, hogy itt vannak. Ennek ellenére nem irigylésre méltó a titkár helyzete. Máskor is van elég gondja, hát még most. Az „új lakók" érzékenyek, tapintatos bánásmódot igényelnek. Ez érthető. Nekik sem mindegy, akármilyen' szívesen fogadták is őket, mégiscsak idegeneknél laknak. Ezenkívül egyéb gondok ls szakadtak a titkárra. Az aratási terveket keresztülhúzta az időjárás. Kézi aratáshoz, ha nem bírja a tagság, brigádosokat is kell szerezni. Ez megint csak a titkár dolga. Őszintén panaszolta: — Sokszor azt sem tudom, hol áll a fejem. Most ez kellene, majd amaz. Tizennégyen elmentek a faluból Csehországba szénát kaszálni. Amennyit csak tudnak, takarítsanak be. Az a mienk, a szövetkezeté lesz. Kell a takarmány. Csak egy a baj: ott ls sok az eső, s bizony napokig tétlenkednek embereink... Ingyen van ez a széna, de azért belekerül néhány száz koronába. Ha valamit el kell intézni, kihez mennek az emberek? „A titkár elvtárs majd intézkedik" — mondják. Igaz, ez a kötelessége, azért az ötszázzal több embernek, a szokottnál sokkal nehezebb ügyeit intézni, egész embert kíván. Ma estére nyilvános gyűlést hívott egybe. Meg kell oldani az aratást. Géppel nem lehet, sok kézikaszára van szükség. Hogy még így is ml lesz a terméssel, ki tudja? Az eladási szerződésnek sem tud majd a falu eleget tenni. A búzát leírták, maradt a sörárpa. Ezt sem lesz könnyű beadni. Fáj neki, hogy a faluja tulajdonképpen"'adósa marad az államnak. De nem ők tehetnek róla. Szorgalmas itt a nép. Elkövet mindent, hogy az állam ne károsodjék. Sértéshúsból például az ígértnél többet ís adtak. Gabonából nem lesz módjukban. A mostoha időjárás meghiúsította tervüket. — Kertészetünk elég szép — mondja. A kamocsal paprika messze vidéken ismert. Szedni kellene azt is és szállítani. Volna munkaerő, sőt szállítóeszköz is, de ml a baj? Nem tudunk rámenni a földre. Ne bosszankodjon az ember? Nagy gondok ezek. Ám olyanok, amelyek ha az időjárás megjavul egy kissé, megszűnnek. MÉRY FERENC síi Az elmúlt napokban TrenCínből ás Nová Mesto nad Váhomból 70 építőanyagot szállító teherautó indult el az árvíz sújtotta Izsa községbe. A trenčíni járás lakossága júliusban határozta el, hogy részt vesz Izsa felépítésében. Felvételünkön a Nové Mesto nad Váhomban gyülekező autók sora látható. (ČTK — Šmátrala felv.) • 12 ország 22 tudósának nyilatkozata 1964 őszén az UNESCO megbízásából 12 ország 22 tudósa (antropológusok, etnográfusok stb.) a természet- és társadalomtudományok legújabb eredményeinek számbavétele alapján nyilatkozatott tettek közzé az emberi faj természetéről, valamint az emberi fajták eredetének és társadalmi értékével kapcsolatos problémáiról. Ez a nyilatkozat, szemben Darlington feltételezéseivel, megállapítja, hogy az emberiség fejlődése, a társadalom struktúrája alapjában véve nem biológiai, genetikai tényező, hanem elsősorban —• ha nem ts kizárólagosan — társadalmi tényezők mozgásának függvénye. Ez a nyilatkozat Visszautasítja a fajelmélet híveinek az emberi fajták értékkülönbségét hirdető hipotéziseit és. eugenikai javaslatait, Meg kell állapítani, hogy Jóllehet Mendel egyes tételeit felhasználhatta az eugenikus irányzat, Mendelnél magánál nyomát sem találhatjuk annak, hogy kísérletes eredményeiből levont szabályokat, következtetéseket kiterjessze az állatvilágra, nem is beszélve az emberiségről. Mendel tanítása ösztönzést adott az öröklődés belső mechanizmusénak mélyebb tanulmányozására, a sejt struktúrájának, komponenseinek (nukleinsavak, fehérje stb.) és életfolyamatainak genetikai elemzésére, a biológia, a biokémia, a matematika és a kibernetika együttműködésének elmélyítésére, másfelől azonban egyik forrását képezte a modern antidarwinista irányzatoknak, valamint az antihumanista retrográd eugenikának. D. FARKAS LÁSZLÚ egyetemi docens, kandidátus 1,881. augusztus 10. • ŰJ SZŐ 3