Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-27 / 237. szám, péntek

Két járás határán A z idegen csak akkor veszi észre, hogy megérkezett Mel­létébe, amikor a falu széléhez ér. A község tarka fedeles há­zairól délibábszerűen verődik visz­sza a napsugár. A közelben a Mu­rány patak csörgedez. A látóhatárt csaknem mindenütt erdő övezi. A városi ember számára romantikus­nak tűnik ez a vidék. A HNB Irodájában fiatal asszony ül az asztal mögött. Ö intézi a falu ügyes-bajos dolgait. Oravecnénak hívják. A múlt választási Időszak­ban a gömörhorkai HNB-én dolgo­zott. Amikor megtudja jövetelem célját, csak annyit mond: — Hát igen... Sokat fejlődött a falu. Megváltozott az élet. Akadnak azonban problémák is... — Nézzen szét először a falu­ban ... Aztán keresse fel a tanítót, jól ismeri a falu életét, itt született, itt nőtt fel, a falu élő krónikása. Megfogadtam a tanácsát. Oravecz János tanítót azonban hiába keres­tem lakásán, a határban volt. A ma­gas domboldalon találtam rá Be­nyus Dezső társaságában. Erről a helyről jól lehet látni az egész fa­lut. Mintha csak az ember tenyeré­ben feküdt volna. — Kicsi ez a mi falunk — kezdi el a beszélgetést a tanító. 105 a há­zak száma, 340 a lakosa. Cigarettát sodor, majd gyufa ser­cen. Mellére szívja a füstöt, aztán társát szólítja. — Hány ház is épült a felszaba­dulás óta? Benyus Dezső közelebb jön. Ne­veket sorolnak fel, miközben te­kintetük a faiu látképén pihen. Vagy tiz percig tart, amikor a tanító megszólal. i— A húsz év alatt 16 új házzal gyarapodott a falu. Harmincötöt pe­dig átalakítottak. — A felszabadulás előtt sem vil­lanyunk, sem bekötő utunk nem volt — szól közbe Benyus Dezső. — Hát bizony szegényesen éltünk — fonja tovább a beszéd fonalát Oravecz elvtárs. Az évek múlásával megváltozott azonban a falu élete, arculata, ötvenhétben villanyt kap­tunk, 58-ban pedig elkészült a kul­túrotthon, telefont és hangosbeszé­lőt kapott a falu. Rá egy évre már filmvetítőgépünk ls volt, azóta he­tente filmelöadás van. Hatvankettő­ben a bekötő üt is elkészült, napon­ta 11-szer közlekedik az autóbusz. Beszéd közben gyorsan telik az idő. Delet jelez már a falu templo­mának harangja. A tanító ebédre Indul. Véle tartok. Útközben tovább folytatjuk a beszélgetést. — Kihalóban van már a fazekas­mesterség is — mondja. Pedig a két Pozsga-testvér munkáját valamikor hét vármegye határán túl ls ismer­ték. De más mellétel fazekas ls be­járta a környéket. — Kihaltak a fazekasok? — kér­dezem halkan. Oravecz elvtárs azon­ban nem hagyja szó nélkül megjegy­zésemet. •— Nem mind még. Igaz, hogy a Pozsga testvérek betegeskednek. Van azonban a faluban még több idősebb ember, aki tud bánni a ko­ronggal. — A virágcserép, több más agyag­edény még ma is keresett cikk, — vetem közbe. — A szövetkezet mel­lett lehetne egy kis műhelyt nyitni. — Helyiség s égetókemence kelle­ne hozzá. Szép dolgokat lehetne ké­Szöged! Márton háza szíteni. — Nyersanyag van elég a falu határában. Félbeszakad a beszélgetés. Megér­keztünk a faluba. Két víkendház­félét pillantok meg. — A kocsma — jegyzi meg a ta­nító. Amint közelebb érünk, két-három sörözőt veszek észre. Nem telik azonban sok időbe, benépesedik a kocsma környéke. Az emberek po­ros arca elárulja, hogy a cséplő­géptől jöttek ebédre, s egy pohár sörrel öblítik le a torkukat. Közben beszélgetnek. — Maholnap elfogy a falu lakos­sága — mondja az egyik napbarní­tott arcú ember. — A fiatalok itthagyják a falut — toldja meg a másik. A társaság legöregebb tagja szól bele a vitába: — Elfogy? Persze, hogy elfogy a falu lakossága....*,. De ennek nem a fiatalok az okai, hanem az „egyke"­rendszer. Az én gyerekkoromban minden családban volt három-négy gyermek. Most pedig csak egy, leg­feljebb kettő. Kijelentését csend fogadja. Senki A művelődési otthon JS^ymiMy^mmm^ H& K:Ö z g a z < 1 a s a g i sem cáfolja meg az öreg állítását, tudják, hogy Igaza van. Ha több vol­na a gyermek, több volna a fiatal ls, többen maradnának a faluban. Igaz, az utóbbi években a házépítési enge­dély megszerzése is nehézségekbe ütközött. Hogy falun ls lehet korszerű csa­ládi házat építeni, s kényelmet ta­lálni, ezt már nem egy eset igazolta. Szögedl Márton szuterénos háza a­meletes házhoz hasonlít. Vízveze­ték, fürdőszoba. Minden kényelmet meg lehet benne találni. S egyéb­ként is köztudomású, hogy a mellé­téi nép dolgos, s meg tudja becsülni a pénzt, nem hordja a kocsmája. — Nálunk nem fogy a pálinka, — szól a kocsmáros. Egy hónap alatt alig 15 litert adok el. Sörből azon­ban 150 liter is elfogy naponta. A mellétei szö­vetkezet a rozsnyói járás közepes szö­vetkezetel közé tar­tozik. Amint a sör­ivóktól megtudtam, tavaly 14 koronát fizettek munkaegy­ségként. Az idén többre van kilátás, mert Jobb a termés. A kavicsos dombcl­dalon szépen meg­nőtt a gabona, s a len is jól sikerült. A szép eredménye­ket nagyrészt az asszonyok érték el. A szövetkezet ál­landó dolgozói kö­zött ugyanis alig van húsz férfi. Tovább rójuk a falu utcáit. A tele­vízió antennából — számolgatom — összesen 17 van a faluban, ebből három a cigánysoron. — A motorkerékpárok száma is meghaladja már a negyvenet — mondja Oravecz elvtárs. Személy­gépkocsi is akad a faluban. Egy darabig szótlanul haladunk. Kis Idő múlva a tanítónak szegezem a kérdést. — A titkárnő reggel problémákat emlegetett... — Problémák, gondok? Akad be­lőlük. Biztosan a vízlevezető csator-: nára gondolt. Ugyanis nálunk alag­csövezést végeztek, s a völgyön jön le a lefolyócsatorna. Sok víz elfér benne. A csatorna folytatása a fa­lun megy keresztül. Itt azonban tíz­tizenöt centiméteres mély csak az árok. Ogy, ahogy a vlz kimosta. A határban készített csatprna pedig a méternél is njély.ebb. Éz a múlt évben a falunak 60 000 korona kárt okozott, amit a bizto­sító ugyan megtérített. Az egész úgy történt, hogy felhőszakadás volt a környéken. Az új árokban hömpöly­gött a víz, a falut pedig elöntötte. f—' A járás?... — Több ízben jártunk ott. Igazat adnak abban, hogy a faluban is rendbe kell tenni a víz útját. Intéz­kedés azonban mindeddig nem tör­tént. Az idei kedvezőtlen időjárás napjaiban attól tartottunk, hogy megismétlődik a múltévi katasztrófa. Ez pedig úgy a társadalomnak, mint nekünk nagy károkat okoz. Egy kotrógép hamar változtátnl tudna a helyzeten ... A mikor magam mögött hagyom a falut, emlékeim közt kuta­tok. Eszembe jut, hogy ami­kor a Safárikovól járáshoz tartozott, a Járás peremén húzódott meg, éppen úgy, mint most, amikor a Járási székhely már Rozsnyó. Az­előtt sáros, göröngyös nehezen jár­ható út vezetett a faluban. Most kövezett, jó karban van a bekötő út. Amint visszanézek, akaratlanul ls az Jut az eszembe, falu két Járás hatá­rán. Mindig távolesett a járási szék­helytől. NEMETH JÁNOS 11. Az irányítás gazdasági eszközei Eddigi tervezési gyakorlatunkat az jellemezte, hogy nemcsak a nép­gazdasági tervet dolgozták ki köz­pontilag, hanem végrehajtási mód­ját is felülről szabták meg a lehe­tő legrészletesebben. A vállalatok kötelező utasítások (direktívák) formájában kapták meg, mit kell tenniük, miből és mennyit kell ter­melniük, s milyen eszközökkel fog­nak rendelkezni a terv teljesítésé­hez. Ilyen körülmények között a vállalat vezetői — bár sok esetben világosan látták, hogy a különféle utasítások nem célravezetők és nem tükrözik a reális szükséglete­ket — kénytelenek voltak félreten­ni saját elképzeléseiket, mivel te­vékenységüket kizárólag a felülről kapott utasítások teljesítése szerint értékelték. A központi tervezés tehát igye­kezett magára vállalni minden fe­lelősséget, a vállalatok pedig csu­pán az utasítások passzív végrehaj­tói voltak. E helyzet fonákságát egyes köz­gazdászok már régen felismerték, mások azonban ragaszkodtak ahhoz a felfogáshoz, hogyha módosítjuk a központi tervezés helyzetét, ha nagyobb önállóságot adunk a vál­lalatoknak, akkor az ösztönös fej­lődés útjára lépünk, a vállalatok csak pillanatnyi érdekeiket nézik majd, és felborul az egész tervgaz­dálkodás. Gazdasági helyzetünk alakulása végül is mindenkit meggyőzött ar­ról, hogy változtatni kell az irányí­tási módszereken és biztosítani kell, hogy a gyakorlatban szinte auto matikusan ható gazdasági eszkö­zök, melyeknek a központi szervek mindig megfelelő irányt szabhat­nak, érvényesüljenek népgazdasá­gunkban is. Az irányítás gazdasági eszközei­nek alkalmazása (árak, bérek, adók, hitelek, beruházások stb.) nem je­lenti a tervgazdálkodás végét, ha­nem azt, hogy a központi szinten jóváhagyott tervek végrehajtásának módját kötelező utasítások he­lyett olyan gazdasági feltételek lét­rehozásával Igyekszünk szabályoz­ni, amelyek minden vállalat tevé­kenységét a központi terv célkitű­zéseihez Igazítják. Mi biztosítja, hogy a vállalatok készségesen engedjenek a nem kötelező jellegű gazdasági esz­közök nyomásának? Az új irányítá­si rendszerben fő érdekük a lehető legnagyobb bruttó jövedelem létre­hozása. A központi szerveknek vi­szont meglesz a lehetőségük arra, hogv az össztársadalmi szükségle­teknek megfelelően megszabják, milyen gazdasági tevékenység­gel növelhetik a vállalatok legelő­nyösebben bruttó Jövedelmüket. A gazdasági eszközök mechaniz­musát nem lehet néhány szóval fel­Izgalmas, lebilincselő, művészi ér­tékű és feledhetetlen élményt nyúj­tó alkotás az olasz Viscontl filmje A PÁRDUC Az Idény legmonumentállsabb törté­nelmi műve, mely Giuseppe Tom­masi di Lampedusa regényéből ké­szült. Páratlan korkép: az olasz sza­badságharcnak, a nemzeti újjáéle­désnek, a risorgimentónak egy fél­századot felöleló ábrázolása. A film alapja, a regény maga Iro­dalmi remekmű. Szerzőjének egyet­len alkotása, mely halála után ho­zott neki dicsőséget. Lampedusa, hercegi család sarja, a film főhő­sének, Salina hercegnek szemével nézi történelmileg halálra ítélt osz tálya utolsó vergődését, letűnését, esetleges kapaszkodását az őt le­váltó új osztályhoz, a polgársághoz. A feudalizmus felbomlásáról egy arisztokrata írt hiteles regényt, s ezt avatottan Visconti ültette át a film nyelvére. A film jó, de erényei ellené­re koránt sem ad oly monumentáli­san átfogó képet a múlt század utolsó ötven évéről, mint maga a regény, s ez érthető is. A párducban nem csupán a cse­lekvés, a gyorsan pergő élmények ragadják meg a nézőt, hanem a kor­ábrázolás lélektani alapossága, a miliő finom érzékeltetése, S habár vannak a filmben hosszú, egyesek szerint túlnyújtott jelenetek, példá­ul a báljelenet, a néző ezf nem érzi vontatottnak, mert ez csupán a szükséges keret, melybe a rendező a fHm hőseinek mondanivalóját ágyazza. Visconti filmjében egy arc­izomrándulás ls sokat mond, kife­jezően érzékelteti a társadalmi ré­tegek reagálását a kor eseményeire, Garibaldi szabadságharcára. Nosztalgiát ls érezhetünk a film­ben. Ez érthető. Lampedusa temeti a múltját, temeti az arisztokraták társadalmát, amelynek letűnését törvényszerűnek tartja, mégis nosz­talgiával ecseteli, mint ahogy az érett férfi is mélabúval gondol visz­sza a szép, de törvényszerűen elmú­ló gyermekkor emlékeire. Visconti Salina herceg eszményi megszemélyesítőjére talált Burt Lan­casterbsn. Az ő Játéka szembetűnő­en kimagaslik az általában Jó szerep­aiakítások közül. Mozijainkban egy gyenge angol film is szerepelt, a MINDEN MEGTÖRTÉNHET. Tommy Steele, a népszerű táncdal­énekes színészként mutatkozik be a nőegylet! témájú, elég sekélyes vígjátékban, melynek a zenéje sem képvisel különösebb értéket. Szok­ványos szirupos-édeskés, szórakoz­tató giccs. (L/ jelenet az „Egy olasz Varsóban" című lengyel filmből. Modern batik a „Majerníkben" 'A Majerník Galériának nyári tár­latán Brieštenská batik-munkáival találkozunk. A jávai ősrégi eredetű batik az indonézek kifinomult mű­vészi érzékét, asszonyaik kultúrált ízlését, szoros-gondos munkájukat dicséri. A szép szeretete, a termé­szetes női tetszeni akarás ösztönöz­te őket arra, hogy öltözéküket egy­másba olvadó színű, változatos mo­tívumokkal ékesítsék. Művészetük fortélyait titokban tartották. De Já­va egykori gyarmatosító urai, a hol­landok, addig kísérleteztek, míg rá­jöttek a batlk-festés technikájára, ami a múlt század óta Európa-szerte elterjedt. Hogyan ls készül a batik? A vé­kony gyapjúszövetre, vagy selyem­re rárajzolják a mintát. Körülötte viasszal vonják be a világos alapot. Ezután festékoldatba mártják az anyagot. Ezt az eljárást annyiszor ismétlik meg, ahány szint alkalmaz­nak egy-egy darabon. Végül meleg vázolni (az árak szerepéről már be­széltünk), de vegyünk szemügyre legalább egy kérdést — a beruházá­sokét. Eddig a vállalatok „ingyen" kapták a beruházási eszközöket, te­hát az állami költségvetésből minél többet igyekeztek kicsikarni, akkor is, ha az illető beruházás csak a vállalatnak Jelentett előnyt, a nép­gazdaság szempontjából viszont nem volt jövedelmező. Ezentúl a beruhá­zásokat a hitelekből kell finanszí­rozni, s a vállalatnak a hitelt a ka­matokkal együtt vissza kell fizet­nie. Minden vállalat jól meggondol­ja tehát, érdemes-e hitelt igénybe vennie, kifizetődő lesz-e számára az Illető beruházás. Sőt a hitelt folyó­sító bank is felülvizsgálja a gazda­ságossági számításokat, és elsősor­ban a legnagyobb Jövedelmezőséget biztosító beruházásokra nyújt hitelt. Ez az egy példa is jól szemlélte­ti, milyen mélyreható változásokat eredményez a gazdasági életben az a tény, hogy egyszerű adminisztratív döntések helyett a gazdasági össze­függések, törvényszerűségek mecha­nizmusát hagyjuk érvényesülni. folyadékkal rendkívül óvatosan tá­volítják el a viaszt. Brieštenská táblaképszerűen ke­retbe foglalt, vagy üveglappal bo­rított batik-képei mutatják, hogy biztos érzékkel komponál. Jól bá­nik a meleg-, néha fojtott tónusú színekkel, melyeknek összhangja a rajz ritmusával finom egységbe ol­vad, s jól szolgálja a díszítő célza­tot. Az elvont ornameuseken kívül tágranyílt szemű, egzotikus női fej és erőfeszítést éreztető emberi figu­rák is feltűnnek. A díszítő jelleg mellett nem sikkad el a gondolatot, érzést, hangulatot keltő mondani­való, sem az önkifejezés közvetlen melegsége. A fiatal művésznő munkál korsze­rű, választékos, és harmonikus ki­egészítői a modern környezetnek. BÄRKÄNY JENÖNÉ KULTURÁLIS HÍREK • A Locarnóban megrendezett nemzetközi filmfesztiválon ez idén hazánk filmművészete két dijat nyert. Az egyiket Štefan Uher, Or­gona című filmje nyerte, a másikat a Fipresci külön díját a Gyön­gyök mára című film kapta. Az Arany-dijat az angol Négy reggel (rendező Anthony Simmons) című film szerezte meg. • Nem tudja fizetni alkalmazott­jait a római Operaház. Hasonló gon­dokkal küzd több olasz opera és filharmóniai társulat. Adósságuk 22 millió dollárt tesz ki. Szanálás cél­jára nagyobb összeget kértek a kormánytól. • Filmjeinket ez évben nagy si­kerrel vetítették a nyugat-német­országi mozikban. Formán Fekete Péter című filmjét, rövid filmek kö­zül a Változást, a Vendéglőt és a Problémát vetítették. • A bukaresti Művészeti Mú­zeumban, az ország észak-nyugati területeinek sajátos népművészeté­ről rendeztek kiállítást. Több mint 600 népviseletet, kivarrást, metsze­tet és keramikai tárgyat láthatnak az érdeklődők. 1965. augusztus 27, * Ü] SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents