Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-03 / 213. szám, kedd

A mlinárcei azbesztcementgyár dolgozói 20 ezer négyzetméter hullámos tetőpalát készítettek az árvízkárosultak számára. Képünkön: František Guznický tetopalát szállít a rakodóhelyre. (5. Petráš telv. — ČTK) APAD A VÍZ, nő az emberek kezdeményezése A községet félkör alakú völgy övezi, e völgy felé vezetnek az utcák ls, melyeknek felét még mindig víz borítja. Az egyik utcában egy pa­rasztasszony áll, mellette három nagy, egy kisebb bőrönd és két nagy táska. Az utcán csónak közlekedik, embereket szállít. — Hazajöttek? Az asszony ránk veti szomorú tekintetét, majd a víz tükrére mutat, oda, ahol a zöld hullámokból piros cseréptetők bukkantak fel, majd így szól: — Innét mindig jól láthattuk házunkat, és most még nyomát sem lá­tom ... Két nagy könnycsepp gördült le az asszony arcán. Nem kérdezünk tő­le semmit sem, mert megértettük, hogy kérdéseinkkel szívét marcangol­nánk. Rövid idő múlva férje is odajött, megemelte a két legnehezebb bőröndöt, és egy magasabban fekvő házhoz vitte őket. Ilyen szomorú jelenetek játszódnak le csaknem naponta az árvíz súj­totta községekben. Akár egy méhkas, úgy zsong a helyi nemzeti bizottság épülete. Itt tesznek jelentést az egészségügyi dolgozók, a katonai egységek pa­rancsnokai, a biztosító társaság hi­vatalnokai, itt tanácskoznak a véd­nökséget vállalt lévai és Mladá Bo­leslav-í járás képviselői, itt székel a mentési munkálatokat végző kü­lönbizottság. Az élet visszatér a községbe, s a helyi pártszervezet ls felújítja tevé­kenységét. Egyelőre 27 párttag osz­tozik a munkában. Heten a pártbi­zottság tagjai. 40 párttag mindeddig nem tért vissza a községbe. Az első lépések Alig érkeztek meg a községbe az első hazatérők — közöttük kommu­nisták is —, máris megszervezték azt a központot, amely a szükséges teendőket Irányította, gondoskodott a hazatértek elszállásolásáról, fog­lalkoztatottságáról, a lévai járásban ideiglenesen elhelyezett szarvasmar­ha-állomány gondozásáról stb. Né­hány napon belül egyre többen jöt­tek vissza a községbe. Sokan nem tudták, milyen jövő várja az árvíz­károsultakat. A helyi pártszervezet bizottsága ezt a helyzetet tudatosít­va nyilvános pártgyűlést hívott egy­be. A község csaknem minden haza­tért lakosa eljött az ülésre, amelven a kommunisták teljes nyíltsággal beszéltek a helyzetről, a tervezett segítségről és a legközelebbi teen­dőkről. A nyilvános pártgyűlést követő napokban megnyugodtak az embe­rek, munkát kértek, s a község ár­mentes részében ismét megkezdő­dött az élet. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig mert kételkedés és lehangoltság ismét erőt vett a község lakosságának egy részén. A kommunisták ismét nyilvános tag­gyűlést hívtak egybe a HNB épüle­tének udvarán. Elsősorban azokat hívták meg a gyűlésre, akiket az ár­víz megfosztott otthonuktól vagy megrongálta a házukat. Horník Gé­za elvtárs, a HNB elnöke elmondot­ta a jelenlevőknek mindazt, amit tudni akartak a kárpótlásról, a rom­ba dőlt házak felépítéséről stb. Az emberek megnyugodtak. Mindez azt bizonyltja, hogy a pártszervezet bizottsága helyesen cselekedett, amikor tevékenységét úgy újította fel, hogy szoros kap­csolatba lépett a község lakosságá­val. Konkrét pártfeladatok Csallóközaranyoson július 12-én újult fel a pártélet. A helyi pártbi­zottság ugyanis az árvíz után e na­pon ülésezett első ízben. Fokozato­san minden községbeli kommunista részt vesz a pártmünkában. Eleinte csak néhány pártfeladatot kellett teljesíteniük. Kockás Zsigmond, az EFSZ elnöke, a falusi pártbizottság tagja például azt a feladatot kapta, hogy indítsa meg a munkát a föld­művesszövetkezetben, dolgozza kí az ehhez szükséges tervet és bizto­sítson munkát valamennyi szövetke­zetes számára. Csóka Antal, a HNB titkára feladatául pedig azt tűzték, hogy állapítsa meg, hol, illetve a lévai járás melyik községében gon­dozzák most a csallőközaranyosi EFSZ sertéseit. Szabados Péter, az állami gazdaság mezőgazdasági szakmunkásképző Iskolájának a ta­nítója azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg és irányítsa a nagy teljesítőképességű szivattyúk szere­lésében részt vevő embereket. Szabó István kötelessége pedig az volt, hogy biztosítsa a helyi péküzemet elárasztó víz kiszivattyúzását. Mind a négy elvtárs már teljesítette ls, illetve lelkiismerettel teljesiti az említett feladatokat. A helyi pártbizottság e napokban készíti elő azt a taggyűlést, amelyen a többi párttag is konkrét feladatot kap. A bizottság úgy tervezi, hogy ezen a gyűlésen megvitatják a leg­időszerűbb feladatok teljesítését biz­tosító pártmunka módszereit. Első­sorban két sarkalatos feladatról van szó. Az egyik: megtenni az előké­születeket az őszi vetésre, a másik pedig: otthont biztosítani minden hazatérő családnak, vagyis felépíte­ni a romba dőlt házakat, tatarozni a még megmaradtakat és később rend­be hozni az utakat stb. — Azt akarjuk — mondja Horník elvtárs —, hogy minden kommunis­ta kellőképpen tudatosítsa az emlí­tett feladatok teljesítésének nagy jelentőségét, s erről párton kívüli polgártársait is meg kell győznie. A munka derűlátást szül A falu mögötti gát közelében szi­vattyúk motorjai búgnak. A víz szintje szemlátomást apad. A még nemrég víz borította mezők Ismét „száraz földdé" változnak, s újból megkezdődik a munka. Az emberek szorgalmasan dolgoznak, mert a munkában látják a borzalmas sze­rencsétlenség következményei eltün­tetésének lehetőségeit. Az árvíz súj­totta község 75 százalékát már fer­tőtlenítették. A többi még mindig víz alatt van. Rendszeresen műkö­dik már a bolt, a helyi vendéglő és a posta Is. Az élet — bár a megszo­kottnál jóval nehezebb feltételek között — ismét visszatér a rendes kerékvágásba. A lakosság minden gondja egyben a helyi pártszervezet gondja ls. Ezért nem fér kétség ahhoz, hogy a lakosság a falusi pártszervezet és a nemzeti bizottság vezetésével meg­birkózik a megvadult elemek okoz­ta nehézségekkel, és minél rövidebb időn belül kiküszöböli a borzalmas katasztrófa következményeit. J.OZEF MLŰOCH FELEJTHETETLEN EMLÉKEK A modor! „Harmónia" telep sétá nyain elvétve még feltűnik egy kissé hajlott hátú aggastyán. jóllehet nyolcvan s egynéhány év nyomja vál­lát, fürge észjárású, haladó szellemű ember hírében áll. Nemrégen lezaj­lott aranylakodalma alkalmával a körzeti nemzeti bizottság megható ünnepség keretében köszöntötte fel a jubilánst. Vlacbynský bácsi egy emberöltfin át titkára és állatbevá­sárlója volt több világhírű cirkusz­nak. Bejárta a fél világot, de leg kedvesebb otthona a cirkuszkocsi volt. Ha nem bántja a köszvény, ma is szívesen idézi a múltat. Elmondja egykori munkatársainak kemény éle­tét, a minden este életükkel játszó légtornászok, akrobaták és állatidu­mítúk édes-hűs élményeit. Baby viszontagságai Az első világháború előtt az auszt­riai Klagenfurtban vendégszerepelt társulatunk — meséli. — Egy tavaszi reggelen zöldvendéglöben reggeliz­tem családommal, mikor riadalom támadt az utcákon. Valamilyen űton­múdon elszabadult Baby, a vállalat hároméves elefántcsemetéje. ]áked­vűen ügetett az egyre néptelenedő városban. A jámbor állatnak esze ágában sem volt valakit bántalmazni, csupán egy, az úton keresztben állá, özönvíz előtti személygépkocsi ger­jesztette haragra, mert még nem lá­tott ilyen alkalmatosságot. Egy pil­lanatra megtorpant az útját állá „akadály" előtt, azután ormányával felnyalábolta és olyan erővel vágta földhöz a kezdetleges sportkocsit, hogy darabokra hullt. Ezután Baby bekukkantott egy vendégfogadö tá­gas kapualjába, aminek láttán az ab­lakmélyedésben tránolá kasszatündér nagyot visított és elájult. Ajax „zsiványbecsülete" — A nagy általánosságban Jálndu­latúnak mondhatú elefántok között elvétve csökönyös ls akad. Társula­tunknak is volt egy vénülő hímele­fántja. Ezen semmilyen idomítás nem fogott. Ezért nem is tudtunk rajta túladni. Ajax mogorva, rosszmájú, vastag bőrű volt, még etetője sem merészkedett ketrecébe. Madridban állomásoztunk, amikor egy napon nyomtalanul eltűnt az Igazgató négy- és hétéves kisfia. Tű­vé tettük értük az egész telepet, de nem akadtunk nyomukra. Végre a ketrecekhez érve vidám gyermekvl­sításra lettünk figyelmesek. De majd kővé dermedtünk a látványtól. A na­gyobbik fiú éppen azon fáradozott, hogy a felnőtt akrobatákat is meg­szégyenítő ügyességgel feltornássza magát az elefánt fülén annak hátá­ra, a négyéves pedig hinta módjára ringattatta magát az állatnak kész­ségesen felkunkorított ormányán. Lakásfosztogatások sorozata — A harmincas évek körül bekö­vetkezett gazdasági világválság és munkanélküliség folytán egyre sza­porodtak a lopások, betörések, lakás­fosztogatások, főleg a nagyobb váro­sokban. Több állam rendőrsége akko­riban lázasan nyomozott azon ördön­gösen ügyes besurranó tolvaj után, aki — egyesek nézete szerint — la­kóházak csupasz homlokzatán is „fel­sétál akár az ötödik emeletre, beha­tol az ablakon és megdézsmálja a lakásokat. Egyik reggel Bécsben egy férfi összeroncsolt holttestére bukkantak a hatósági közegek. A négyemeletnyi magasságból lezuhant fiatalember azonos volt legjobb légtornászunk­kal. A rendőrségi szakértők a betörés rekonstruálásánál csak annyit tudtak megállapítani, hogy az elhunyt — egyúttal ügyes lasszóvető — hurkot dobott a szemben levő épület lépcső­házából a kiszemelt épület tetőzetén kimagasló telefonhuzal tartójára, többszöri ki- és belengéssel végezte nyaktörő feladatát és fekete trikóban dolgozott. A részletek titkát azonban sírba vitte magával a vakmerő ar­tista-betörő. Puci életveszélyben Befejezésül hadd mondjak el én is egy történetet, amelynek szem- és fültanúja voltam. Közvetlenül a má sodik világháború kitörése után dr. B T. állatorvos barátom lakásán tartózkodtam, amikor egy csinos fia­talasszony türelmetlenül csöngetett. — Puci életveszélyben forog, talán tüdőgyulladása vanl — kezdte mln­deu előzetes bevezetés nélkül. — Ax égre kérem, doktor úr, mentse meg a ml kis Puclnkánkat, ez iiten is megáldja érte. Itt a cirkusz a Sza­badság téren (mai Gottwald térj. Barátom táskájába gyömöszölte mű­szereit és útközben tapintatosan meg­tudakolta, „ki" is tulajdonképpen az a Puci? — Oh, az a világ legjámbo­rabb mucuskájal — volt a kissé kö­dös válasz. Pucit megpillantva, a szilaj mének és alamuszi bikák ápolásában meg­acélosodott állatorvos önkéntelenül felsóhajtott. A jámbor mucuska egy kivénhedt nősténytigris volt. Azt kel­lett megvizsgálni. Barátom vegyes érzelmekkel lépett a gondozóval a ketrecbe. A „szegény pára" — legna­gyobb meglepetésre tűrte a kivizsgá­lást, sőt hálásan végignyalta az or­vos kezét. Hazamenet mégis hálaadó imát re­begtem magamban, hogy bohó fejlel nem mentem állatorvosi pályára. KOZICS EDE Aranysárga színije öltözött a táj. si meg kenyerét, mindössze 30 száza­* Émelygős gabonaszag és por lékának sorsa függ a szövetkezettől. vegyül a határ szénaülatától dús le- Mrázik Štefan, az EFSZ elnöke sok­vegőjébe. A kenyércsatát vívja a falu. kai bővebb beszédű. Elöljáróban el­Emberek, gépek lankadatlanul dolgoz- mondja, hogy a premizálás és a szí­nak a perzselő napsugarak hevében, lárd pénzbeli díjazás nagyban növel­Zsigárd község külsején, belső éle- te a tagok anyagi érdekeltségét. Az tében azonban nem venni észre, hogy idei eredmények után előreláthatólag javában folyik a gabonabetakarítás. 2,5 millió koronát fizethetnek ki a Eltűntek a mozgósító jelszavak a pa- teljesítménynormákra, lánkokról. Nincsenek kifüggesztve — Ha a falu komolyan összefogna versenytáblák. Még a helyi rádió sem — magyarázza szenvedélyesen —, ak­nógatja az aratókat. Csinnadratta nél- kor röviden paradicsomkertté lehet­kül is biztos helyre kerül a termés, ne varázsolni a szövetkezetet. A ha­A falu utcáit szegélyező hárs- és tárunkban minden jól megterem. Gé­gesztenyefák hűs árnyékában Idős bá- pi felszerelésünk kitűnő. A tagság esik pipáznak. A nyár örömeiről, elég magas életkora azonban — mely gondjairól beszélgetnek. túl van az 56 év határán — gátolja — Ma már nem kell nagy feneket a gyorsabb fejlődést. Fiatalokkal kell keríteni az aratásnak. Van elegendő feltölteni a szövetkezetet. A nemzeti gép. Ha az idő engedi, úgy megy a bizottságra keveset támaszkodhatunk, munka, mint a karikacsapás... ]ó barátom a HNB elnöke, de azért A pipás bácsik őszintén megmon­iiskurálása boga­rat ültetett a fü­lembe. Ezelőtt nem Ilyen húrokat pen­gettek a zsigár­diakról. Egészen más oldaláról, tu­lajdonságairól em­legették a falut és közel 1500 hektá­ros szövetkezetét. ZSIGARDI tizetek dom, hogy bizony ő ls keveset jár el a szövetkeztbe. Nemrég brigádse­gítséget szervezett a nemzeti bizottság. Felhívása nyomán csak hárman je­lentkeztek munká­ra. A sportolók, a fiatalság az igen. Nyáron végezték el a tavaszi mun- Az egész futballcsapatra bármikor kákát. Ősszel a nyáriakat és télen bizton számíthatunk.' Persze, mi sem minden megerőltetés nélkül befejez- tagadjuk meg tőlük a segítséget. ték az őszi betakarítást. — No de ilyet? Ennek az Iróniá­nak fele sem tréfa — gondolta Antal Pavel HNB-elnök, aki mielőtt vála­szolt volna, jól megrágta mondaniva­lóját. A szövetkezet tagjai, az otthon dol­gozók, nem jó szemmel néznek azok­ra, akik megélhetésük biztosítása — Nem akarom mentegetni a falut, miatt naponta elhagyják a falut Régen valóban ráillett szövetkezetünk- Van-e egyáltalán erre magyarázat? re az állítás. A tagság akaratereje, Ha van, talán csak annyi lehet, hogy becsvágya fátyolt borított a rossz em- az üzemi munkások könnyebben jut­lékű múltra — Akaratereje? hatnak a társadalom javaihoz. Hely­ben — az EFSZ-ben — nehezebben — Igen! Az akaratereje — hangsú- kell megdolgozni a mindennapi ke­lyozza nyomatékkal és kezdi számol- nyérért. gatni, hogy 1960 óta milyen arányban emelkedett a javadalmazás, növeke­dett a termelés. Maga a falu képe, az utcák, házak arculata kevésbé tükrözi a feltevést. Nincs kiugróan szép utcája, épület­Amint az elnök a múlt emlékeit so ra. Húsz év alat csak 20 új családi idézi, szinte látom, milyen rend ural- lakást építettek. Kultúrház nincs a kodhatott akkoriban a szövetkezet- faluban. Az összejövetelek megrende­ben. Talán olyan, mint egy lakodal- zésére csak a mozi szűkös helyiségé­mas háznál esküvő után. Minden sza- ben van lehetőség. Tervek ugyan naszéjjel. Ki-ki azt tett, amit akart vannak új kultúrterem megépítéséra, Ismeretlen fogalomnak számított a kivitelezése azonban több akadályba munkafegyelem. ütközik. Egyik régi épület adaptálá­sával azért meg lehetne oldani a kér­mmmmmmm úést, ha ... és ezt duplán aláhúzom. . „ , , , ,„ ha a falusi pártszervezet, a nemzeti — Minek tulajdonítható a fordulat? bizottság, szövetkezet együttes aka­A HNB fiatal elnökét nyilván mellbe ra ttal, összefogással tömörítené a la­ütütte a kérdés. Homlokát összerán- kosság eléggé szétforgácsolt erejét colja. Pillanatnyi zavarát a bekövet- A társadalmi munka feloldaná a kö­kezett események széles kőrülírásá- Zönyt. Nem hiszem, hogy akadni val próbálja leplezni. Minden lehető olyan ]akoSj akI ne pá r tfogolná e ne­érvet felsorakoztat. Ám arra a kér­désre, hogy mennyiben segített a nemzeti bizottság, semmit sem tud mondani. — A HNB mezőgazdasági szakbi­mes gondolat kivitelezését. Amikor e problémák latolgatása zottság ülésein bizonyára foglalkozott u ta n ismét felkerestem a HNB elnö­a kérdéssel — veti közbe a JNB instruktora, aki velem együtt tartóz­kodik az elnök irodahelyiségében. Antal Pavel hoszabb lelki tusa után beszélni kezd. Megemlíti, hogy a két és kértem, hogy magyarázza meg, mi áll a tervek megvalósításának út­jában, felpaprikázódott. — Mit tehetek én egyedül? Sok az adminisztráció, gyakran a fülem sem Duslo védnökségi üzem dolgozói — látszik ki a munkából. Mivel a tit­ha arra szükség volt — eddig soha- kári áuás ne m f iz etett funkció, kevés sem tagadták meg a segítséget. Hát a falu? Szerinte a lakosok nagyon közöm idő jut a polgárainkkal való kapcso­latok fenntartására. Egyébként unom már ezt a helyzetet, jövőre ismét to­kezet a felemelkedés útját. bősek a közös gazdálkodás iránt, Uább tanulok, megválók a falutól. amit úgy is lehet érteni, hogy a gaz- Tudom, nem nyakig tejfel a nem­daságfejlesztés minden gondja-terhe z eti bizottság képviselőinek helyzete, csak az EFSZ tagjainak vállára nehe- hiszen a közérdekekben tanúsított fá­zedik. A helyiek segítsége nélkül las- radozásért nem mindig kapják meg san, de Igéretteljesen járja a szövet- a z eket megillető elismerést. Az élet viharainak, gondoknak, bajoknak ők az egyedüli villámhárítói a faluban. De azért Antal Pavelnak sem kellene megalkudnia. Délután az EFSZ székházában foly- Nagyobb súlyt kellene fektetniök a tatódott a tárgyalás. Szombathy Pál, lakosság nevelésére. A néppel való a falusi pártszervezet elnöke panasz- beszélgetések, nyilvános gyűlések ke­kodva elemzi a helyzetet. retében kérjék ki és hallgassák meg — Nagyon nehezen közeledünk a a lakosság véleményét, adjanak ki­célhoz. A falu feflődésében sem tu- elégítő, értelmes választ kérdéseikre. dunk különösebb eredményeket fel- Ezzel a magatartásukkal nemcsak a mutatni. Ezért nincs nagy tekintélye választók bizalmát nyernék meg, ha­a pártszervezetnek, holott 19 aktív nem a HNB tekintélyét is növelnék. tagot tartunk nyilván. Szerintem ta- Kéz a kézben, vállvetve könnyebben Ián az a legnagyobb baj, hogy a la- valóra válthatnák a falu terveit. kosság java része a falun kívül kere- SZOMBATH AMBRUS A Lomnici csúcs alatt, (Bítchaa felvétele^ (J| SZÖ 4 * 1965. augusztus 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents