Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-10 / 189. szám, szombat

GYÖRE LAJOS A FÉLELEM NAPJAI (A. Krocsányi mérnöknek, a nagymegyeri védőmunkálatok irányitójának ajánlom.) \ 1. E

lőször volt a buzgár. Aztán a csipkés taréjú habos hullámok az átszakadt gáton mint bozontos sörényű vágtató fehér lovak, úgy rohantak ót. Aztán szétszéledtek, a búzatáblák gyönge szárait megcsapkodták, és mint üvöltő, középkori sereg, a méteres hullámlovak fej-fej mellett törve előre megrohanták az ijedt falvakat. Benyargaltak az utcákba, s az ajtók résein, és az ablakon át - hívatlan vendégként betolakodtak a tiszta szobába, s mikor a házak összedőltek, még porzott a tető. És a félelem az emberek szívében minden helyet magának foglalt le. II. S most elmondom neked, mi a félelem: Mikor házad küszöbét átlépi a víz, és nem tudod, mit fogj a kezedbe; mikor a patkányok visítva menekülnek; mikor öreg^anyádat a fára kötözöd, mert nem tud úszni, és mór kapaszkodni is képtelen; mikor leszáll az éj, s a tetőn ülsz, és várod, mikor roggyan alattad össze a vályog viskó, s vajon addig érkezik-e helikopter, hogy megmenthesd puszta életed. III. Tudd meg azt is, mi a fájdalom: Mikor gyermekkorodban kőbe botlottál, úgy, hogy levert körmöd helyén a szíved sajgott, mikor kamaszkorodban arcul ütöttek, kigúnyoltak, s érezted, hogy nincs elég erőd visszaadni; mikor férfi lettél, és mint megvert állat vacogva meglapultál ha rádszóltak, pedig tudtad, hogy neked van igazad; ,-u mikor hetven évvel, életed cérna-alkonyán, minden kis butyrodat elmosta az ár, s az újrakezdéshez már nincsen időd. IV. Szalma zizeg, s a rémület még a tágult pupillákon ül. Csak ez van: fekhely egy osztályban, hol a tábla előtt még krétapor billeg. Se otthon, se jószág, se termés. Mindent víz takar: a múltat, s a jövőt. Az öreg nénike, ki még sose látott helikoptert, mikor az almafáról a kezére hurkolt kötéllel a lebegő gépbe emelték, elfelejtette a miatyánkot. V. A kijevi és győri kiskatonák nem vártak parancsra: „tették amit kell" I Tovariš... szólt az öreg kulcsodi paraszt, és a kétéltű csónak ormótlan teste lihegve fordult újra meg újra. s az elárvult borjak remegve bőgtek, ha látták, hogy siet feléjük egy darabka zöld, egy biztos part; hol emberek is vannak. S ezek a kiskatonák, kiknek az árban víz is alig jutott, hogy szomjuk eloltsák, most lettek szívedben újra s igazán a felszabadító, a megmentő Szovjet-Oroszország. VI. A város, ahol lakom; nem adta meg magát. A város, ahol lakom, talpon volt hét nap, s virrasztott hét éjjelen át. Földgyaluk teli szája tiporta; nyomta mind magasabbra a főidet, hogy épüljön, álljon a gát. S e szakadatlan nyüzsgés, forgatag, mint finom óramű jelezte, hogy az ár hol emelkedik, s hol apad. S e szakadatlan életdobogás mir,l finom óramű, jelezte, - mikor bezárult a vízgyűrű hogy a város, ahol lakom, • mégsem fél, és a szorongást, - mint izzadt ingét - ledobta, belegyűrte a földbe, lapátba, a kézbe, a szívbe, míg felépült a méterekben is mérhető, o várost, ahol lakom szelíden ölelő reménység köríve. EREDMÉNYES FELMÉRÉS A CSEMADOK és a Népművelési Intézet szociográfiai kutatása NEMZETISÉGI KULTŰRÁNK két igen fontos szervének, a CSEMADOKnak és a Népművelési Intézetnek a munkája leginkább a kulturális rendezvényekről Ismert. Mindkét szerv átíogja és a közös erőfeszítés révén több vonatkozásban meghatározza a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életét, fejlődését. Az utóbbi időben olyan közös akciókra is sor került (Jókai napok, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a magyar nyelvű népművelési főiskola stb. szervezése) amely a kuitúrálls munkának új és magasabb formáját jelentette. De ez még nem minden. A CSEMADOK is, a Népművelési Intézet is a nagyobb méretű és közismert rendezvények mellett rengeteg „apró munkát" végez. Ezeknek hatása is szinte felmérhetetlen. Az utóbbi időben például a szociográfiai kutatásokra fordítanak lelentős energiát. E korszerű tudomány a magyarlakta vidékeken kissé késve nyert polgárjogot. Ha most mégis szóhoz jutott és fellendülőben van, ez a CSEMADOK és a Népművelési Intézet érdeme. Nagyon megérdemelte volna, de a sajtó hasábjain eddig sajnos mégis keveset beszéltünk arről, hogy néhány hónapja a két szerv mintegy 150 kérdést tartalmazó kérdőívet juttatott ei több magyarlakta faluba. Többek között arra kértek választ, milyen a község foglalkozásbell öszszetétele, mennyi a tanulók száma, hányan Járnak alapfokú, közép- és főiskolára, milyen a lakók iskolai végzettsége, érdeklődési köre, szociális viszonya, milyen üzemek vannak a községben, az emberek miből élnek, hová járnak dolgozni, milyen a népkönyvtár állománya, kik a kedvelt írök, hány és milyen előadást tartottak tavaly, mennyi a magyar és a szlovák nyelvű rendezvény, hány együttes dolgozik a faluban, kik, milyen társadalmi munkát végeznek, vezetnek-e krónikát, hogyan működnek a társadalmi és tömegszervezetek stb. A kérdések úgyszólván felölelik mindazt, amit a munkamegosztás és a zavartalan politikai és kulturális élet biztosítása érdekében az irányító szerveknek egy-egy falu vagy népcsoport életéről, fejlődéséről, igényeiről tudniuk kell. A kérdőíveket már összeszedték. A szakemberek most végzik az összesítéseket, a tanulságok levonását. Mi nem akarunk az értékelés elébe vágni. Következtetéseket sem vonunk le. Erről az eredményes felmérésről csupán néhány megjegyzést mondunk el. MINDENEKELŐTT azt szeretnénk leszögezni: a Csemadok és a Népművelési Intézet, ha kissé késve Is, nagyon helyesen tette, hogy időt, erőt nem sajnálva, hozzáfogott ehhez az igen fontos, jövő munkánk szempontjából nélkülözhetetlen adatokat szolgáltató felméréshez. Ma már senki sem tagadja, hogy az elmúlt években érthetetlenül elhanyagolt, a társadalom egyenletes fejlődése szempontjából azonban Igen fontos tudománynak a mi életünkben is nagy a szerepe és a jelentősége. A szociográfiának a legkiválóbb szakemberek is általában hármas funkciót tulajdonítanak. A fontossági sorrendre való tekintet nélkül a szociográfia nagy szerepet Játszhat • a szocializmus elméletének továbbfejlesztésében, • a vezetés gyakorlati tökéletesítésében, • a tudat formálásában. Ha a szociográfia jelentős és fontos társadalmi szempontból, mennyire jelentős és fontos nemzetiségi szempontból, hiszen éppen a megbízható adatok hiányában hányszor alig ismerjük egy-egy népcsoport reális viszonyait. Most, hogy készül egy megbízható adattár, nemcsak az anyagi, hanem a szellemi javak elosztása ls könnyebbé válik. Nem beszélve arról, hogy az igények ismeretében mennyire tartósabb alapokra építhető mind a politikai, mind a kulturális munka. De a felmérésnek megfelelő anyagi és szellemi javak koordinálásáról talán még korai beszélni. Annál is inkább, mivel a kutatásnak csak a kezdet kezdetén vagyunk. Az első kérdőív (ha sok tanulsággal szolgál is) csupán része egy nagyobb méretű és hosszabb ideig tartó vizsgálódásnak. A második lépés a napokban történt meg. A CSEMADOK és a Népművelési Intézet kiadta az előbbinél jóval bővebb kutatási tervét, amely a legapróbb részletekig próbálja feldolgozni a magyarlakta vidék gazdasági, politikai és kulturális életét. Lehet hónapok múlnak el, míg sor kerül az összegezésre, és újabb hónapokig tart majd, míg a felmérésnek észlelhető eredménye lesz. A munka azonban így is biztatő. A SZOCIOGRÁFIÁNAK gazdag múltja van. A régi és mostani kutatások között azonban óriási a különbség. Egykor a kérdések zöme arra irányult, van-e az embereknek munkája? Ma e kérdések elvesztették jelentőségüket. A mai szociográfia szükségszerűen mást kutat. A szellemi javakkal történő gazdagodásra, a tudatformálásra, az iskolai továbbképzésre irányul a figyelem. Többnyire ezzel kapcsolatosak a most kiadott kérdések is. Az első kérdőívre adott válaszokból bennünket leginkább a szabad idő felhasználásának a módja, valamint a bejáró dolgozók problémája ragadott meg. „Szabad időn" azt értjük, ami fennmarad, miután az ember eleget tett családellátási és egyéb társadalmi kötelezettségeinek, beleértve azt a munkát is, amivel önmagának és a reá utaltaknak biztosítja a megélhetést, a létfenntartást. Mivel a magyar nemzetiségű dolgozók nagy része falun él, e tény kissé a szabad Idő nagyságát és kihasználásának a formáját is meghatározza. A FALVAKON LAKÖK rendszerint bejárók, ezenkívül kertgazdálkodást és egyéb háztáji munkát végeznek. Mindez azzal a következménnyel Jár, hogy szabad idejük alig van. Az ezzel kapcsolatos kérdésre adott válasz is leggyakrabban az: „Szabad időnk nincs". Pedig a szabad idő nélkülözhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az ember szórakozhasson, társas életet élhessen, tanulhasson, művelődhessen, figyelemmel kísérhesse a világ eseményeit. Ha nincs, vagy kevés a szabad idő, egyre nagyobb probléma a kulturális élet biztosítása, valamint a dolgozók továbbképzése. Igen elgondolkoztató a bejáró dolgozók magas százalékaránya. Szádalmás 987 lakosa közül 337-en, Fél 1986 lakosa közül 370-en, Ipolyvisk 1200 lakosa közül 90-en utaznak lakhelyüktől távol eső munkahelyre. Vannak kirívóbb esetek is. Sok falubői a munkaerő legjavának átlag harminc-negyven százaléka dolgozik másutt. Ezek a munkások szabad idejük nagy részét utazással töltik. A naponkénti utazás a falusi lakhely és a városi munkahely között azzal a következménnyel Jár, hogy a bejárók kiesnek az üzemi klubok, a művelődési otthonok és általában minden intézmény és szerv nevelő-szórakoztató hatásköréből. Amit az utazók azáltal kapnak, hogy útközben újságot, esetleg könyvet olvasnak, nagyon kevés. TORB ÜZEMBEN a bejárókkal rendszerint azért nem számolnak, mert utaznak haza, otthon viszont azért nem, mert másutt dolgoznak. Néha úgy fest, mintha a bejárókat nem érintené semmiféle népművelés, Erre engednek következtetni a kérdőívre adott válaszok ls: „sok a munkám", „nem olvasok", „kevés az időm" stb. A tényleges helyzet természetesen az, hogyha nem is kifogástalanul, azért törődnek a bejárók művelődésével, ezek a dolgozók ls szórakoznak, élnek kulturális életet, némi szabad idejük nekik is van. Úgyszólván mindegyik üzemben működik kulturális együttes. A vezetőség azonkívül, hogy lehetőség szerint a bejárókat is bevonja a munkába, leginkább azzal gondoskodik a vidéki dolgozók művelődéséről, hogy az üzem együttesel ellátogatnak a falvakra, elsősorban oda, ahonnan a legtöbben dolgoznak az illető vállalatban. Mindez természetesen megközelítőleg sem jelent annyit, mint amennyit a bentlakók kapnak, ha rendszeresen eljárnak az üzemi klubba, a könyvtárba és részt vesznek a kulturális életben. Jó szolgálatot tesz az újság, a rádió és a televízió, amely ma már igen sok család életszükséglete. E tájékoztató és művelődési eszközök igen hasznosak, sokszor mégsem nyújtanak annyit, mint a kollektív munka, a különféle összejöveteleken eltöltött egy-két óra, ahol sajátos problémákat tárgyalnak és mindenki kulturális felemelésén fáradoznak. Mind a bejárók, mind mások esetében tehát nemcsak az a hiba, ha nem művelődnek. Helytelen az is, ha a szórakozást négy fal közé szorítják és elszigetelik magukat falujuk és embertársaik problémáitól. A szórakozásnak és művelődésnek mindenki esetében azt a formáját kell megtalálni, amely az egyénre és a közösségre egyaránt hasznos. Szükséges az is, hogy mind a bejárók, mind mások nevelése mindenütt tervszerűen, szervezetten és magas színvonalon történjék. A szociográfiai kutatás most megteremti ennek feltételeit. Gyakran megtörtént, hogy egy-egy faluban olyasmiről tartottak előadást, ami az illető falu lakóit nem érdekelte. A felmérés ezen is segíteni próbál. Miután ismertté válik az emberek igénye, a jövőben mindenütt csak az érdeklődésnek megfelelő előadásokat szerveznek. Természetesen, sok más intézkedésre is sor kerül. A SZABAD IDÖ MEGTEREMTÉSE és kihasználása bonyolult, nehéz kérdés. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy a szabad idő meghosszabbításának kérdése egyszerűen azonos a munkaidő lerövidítésével. A múlthoz viszonyítva, amikor 60—70 órásak voltak a munkahetek, ma jóval kevesebbet dolgozunk. A rejtett túlórázás, a háztáji munka és egyéb „elfoglaltság" folytán sokaknak mégis kevesebb a szabad Ideje, mint régen. A szabad idő kérdése azonban, ha nehéz feladat is, nem annyira nehéz, hogy ne lehetne mind az egyén, mind a társadalom szempontjából előnyösen megoldani. A CSEMADOK és a Népművelési Intézet felmérése rengeteg adatot szolgáltatott. A fontos ismeretek birtokában a jövőben jobbá, tökéletesebbé tehetjük munkánkat, elősegíthetjük mind a szabad idő kérdésének megoldását, mind az igények maradéktalan kielégítését. BALÁZS BÉLA Itt kivágni! Jó könyvvel kellemesebb a szabadság is Felhívjuk szíves figyelmét, hogy ezt a szelvényt felhasználhatja megrendelőlapként. A Jegyzéken jelölje meg a kiválasztott könyveket és díjmentesen (bélyeg nélkül) küldje el címünkre Itt kérjük összehajtani! Odpovedná zásielka MAGYAR KÖNYVESBOLT BRATISLAVA Michalská u. 6 NEVYPLÁCAŤ! Poštovné zaplatí adresáti Ä A 1965, Július 10. * ŰJ SZÚ 9