Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-30 / 209. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! M UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 1965. JÚLIUS 30. Péntek XVIII. ÉVFOLYAM 209. szám Ára 30 fillér A rendkívüli időjárás RUGALMASSÁGOT KÖVETEL Aratási híradó a közép-szlovákiai kerületből Ez idő tájt már három hete folyt az aratás a közép-szlovákiai kerületben az elmúlt években. Tavaly ilyenkor számos mezőgazda­sági üzem már a munka befejeztárűi adott számot. Ez idén a ke­nyérgabonát a losonci járásban 450, a rimaszombati járásban még csak 150 hektáron aratták le. Valamivel jobb a helyzet a szemes takarmány betakarításában, aminek a losonci járás már 100 szá­zalékban, a kerület összesen 64 százalékban tett eleget. A helyzetnek megfelelően A rimaszombati járásba a cseh országrészekről érkeztek kombájno­sok. A kolínl Z. Kulhavý, a kom­bajnkezelők egyike azonban elége­detlenségének ad kifejezést, amikor a gépek kihasználására terelődik a szó: „Többet dolgozunk a műhe­lyekben, mint a földeken. Az idő­járás úgy hozta, hogy nem is annyi­ra a kombájn kormánykereke mel­lett a helyünk, hanem ott, ahol a kévekötőket kell üzemképessé ten­nünk. Sok kévekötő bevetésével nem számoltak, pedig most azokon a sor." A rimaszombati járásban össze­sen 2100 hektáron vágták le, de még nem szedték fel a gabonát. áS Rendkívüli intézkedések Az idei aratást rugalmasan irányít­ják a közép-szlovákiai kerületben. A kerületi pártbizottság a napok­ban rendkívüli intézkedéseket foga­natosított, hogy a súlyos viszonyok ellenére is veszteség nélkül le­gyen az aratás. A múlt években elő­írták, hány hektáron kell kétme­netes módszerrel elvégezni a beta­karítást, így is sürgetve az új, ter­melékenyebb módszereket. Az ilyen tervezés az idén sok veszteséget jelentene, sokkal hatékonyabb né­mely helyen a közvetlen kombáj­nos betakarítás, sőt sok helyütt s kézi kaszálás. A kerületi pártbizottság intézke­déseiben a helyzetnek megfelelő irányításra ösztönzi a járási mező­gazdasági termelési igazgatóságokat. Vágható a benemérett gabona is közvetlenül kombájnnal, s utólag kell szárítani, mert a száron a szal­ma rothadni kezd. Nagy szerep jut a felvásárló vádatoknak, amelyek feladata, hogy úgy vegyék át a gabonát, ahogy a kombájnok­CSÜTÖRTÖKÖN augusztus 5-i számunkban MEGKEZDJÜK című színes, érdekes írás folytatásos közlését. 1944-ben egy májusi hajnalon Lipník cseh város vasútállomá­sáról katonai szerelvény gör­dült ki. Cseh katonákat vittek az olaszországi frontra német tisztek vezényletével. Ekkor már négy éve tartott Csehország német megszállása. A cseh hazafiak leírhatatlan megpróbáltatásokat álltak ki. Olaszországba érve azonnal kapcsolatot kerestek az olasz partizánokkal... Az írás a ma is élő, egykor német felügyelet alatt Olasz­országba vezényelt cseh kato­nák elbeszélése alapján ké­szült. tói kapják. Be kell tehát rendez­kedniük az utószárításra. Az új szá­rítok felszerelése körül nehézsé­gek mutatkoznak. Most a szárítók tökéletes üzemmenetére kell össz­pontosítani a figyelmet, hogy meg­menthessenek minden gabonát. Általában érvényre jut az aratás rugalmas irányítása, a termelési igazgatóságokon megszabadultak at­tól az áldatlan gyakorlattól, hogy minden áron bizonyos módszerhez ragaszkodtak. Mi a helyzet a brigádosokkal? A mezőgazdasági üzemeknek ah­hoz, hogy eleget tehessenek a köve­telményeknek két hektárra egy-egy munkaerőre van szükségünk. Felté­telezhető, hogy átlagosan egy kom­bájn 80 hektáron aratja le a ter­mést. Ez az arány a múlttal szem­ben kedvezőtlenebb, ám a helyzet is fordított a múlttal szemben: míg tavaly gépek kellettek elsősorban, addig idén gép van elég, ki sem használják teljesen őket. Az időjá­rás rossz, s ez több embert követel a földekre. A rimaszombati járás­ban tapasztaltuk, hogy nem minde­nütt képesek elegendő aratót sze­rezni a szövetkezetek. Pénzért ugyanis kevesen jelentkeznek, in­kább természetbeni fizetséget sze­retnének az emberek. Ezt — mivel több helyütt a termelési igazgató­ságok álláspontjára várnak ebben, a kérdésben — önállóan nem ad­ják meg. így munkaerőtől esnek el, fokozzák a késedelmet. „Az idény­munkásoknak az idei aratásnál megállapodás szerint fizethetik a jutalmat" — válaszolja a problémával kapcsolatban feltett kérdésünkre Ján Belička, a kerületi termelési igazgatóság agronómusa. Másszőval: ne várjanak utasításra, engedélyre, saját hatáskörükben szervezzék meg a jutalmazást úgy, ahogyan az a legelőnyösebb és aho­gyan a legyorsabb aratást biztosít­hatják. VILCSEK GÉZA Tudományos megegyezé (CTK) v-. Dr. František Kahuda, az iskola- és kulturálisügyi minisz­ter első helyettese, valamint Mohán Prakas Mathnr, az Indiai Köztársa­ság prágai nagykövete tegnap Prá­gában a Kolovrat-palotában aláírta a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság és az Indiai Köztársaság tan­ügyi, tudományos, kulturális és sportkapcsolatainak az 1965-1966­os évekre szóló tervét. A két or­szág történetében ez a kulturális együttműködés első terve. Az együttműködés feltételezi a kiadvá­nyok, a gramoletnezek és a repro­dukciók cseréjét. Csehszlovákia részt vesz az 5. nemzetközi művészeti kiállításon és művészeti világkongresszuson Üj­Delhiben és Bombayben. Üj-Delhi­ben, Calcuttában és Madrasban meg­rendezik a csehszlovák film nap­jait. India képkiállítást rendez Cseh­szlovákiában. Indiai megfigyelők jönnek hozzánk az 1966 Prágai Ta­vasz nevű nemzetközi zenefesztivál­ra. India részt vesz az 1966. évi Kar­lovy Vary-i nemzetközi filmfeszti­válon is. Ugyanabban az évben Prágában és Bratislavában megren­dezik az indiai film napjait. Ján Béták pozsonypüspöki nyugdíjas kötelezettséget vál­lalt, hogy a kertekben és az árkok mentén legalább 20 mé­termázsa takarmányt kaszál le az egységes földinűvesszövetke­zet részére. (Haško felvétele) A Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű 2. számú üzemében František Robenek csoportjának tagjai száz tonna acélt raknak fel, hogy azt Úgyallára szállíthassák. (V. Svorcik felvétele — CTK) A TÁRGYALÁSI KÉSZSÉGRŐL HANGOZTATOTT SZÉP SZAVAK NEM VEZETIK FÉLRE A KÖZVÉLEMÉNYT Eqyre nyíltabb az amerikai agresszió JOHNSON AMERIKA EREJÉVEL HENCEG Washington (CTK) — Johnson el­nök az újságírók feltett kérdéseire adott válaszában az amerikai elnök nagyrészt a vietnami háborúval fog­lalkozott és hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok kormánya bármi­kor szívesen fogadja a vietnami probléma megoldását szolgáló ja­vaslatot. Arra a kérdésre, hogy en­gedélyezné-e a Nemzeti Felszabadí­tási Front fegyveres alakulatainak képviselőivel folytatott közvetlen tárgyalásokat, Johnson azt felelte, hogy az NFF részvételét a tárgya­lásokon nem tartja „megoldhatatlan problémának". Arra a kérdésre, hogy a vietnami háború nem köve­tel-e bizonyos rendkívüli gazdasági intézkedéseket, Johnson azt felelte, hogy elutasította a „nemzeti veszély állapotának" kihirdetését, miután az amerikai gazdaság állítólag annyira erős, hogy elbírja a rendkívüli ka­tonai erőfeszítésekkel járó terheket is. A washingtoni megfigyelők Jelen­tőséget tulajdonítanak annak a kö­rülménynek, hogy Johnson nem tá­madta a Szovjetuniót, sőt megelége­dését fejezte ki, hogy a Szovjetunió Deleegyezett a genfi 18-hatalmi le­szerelési bizottság tevékenységének felújításába. Természetesen kissé különösen hangzik, hogy ugyanakkor, amikor bejelentette, hogy újabb 50 000 ame­rikai katonát küld Vietnamba, és egymilliárd dollárral emelik a viet­nami hadjárattal kapcsolatos kiadá­sokat, egyben azt hangoztatta, hogy nem akar harmadik világháborút, sőt mindent elkövet, hogy ennek ki­törését meggátolja. Johnson kijelentette, hogy nem hajlandó azon törni a fejét, hogy a kínaiak részéről milyen vissz­hangja lesz az új katonai intézkedé­seknek, és reméli, hogy a délkelet­ázsiai háború nem vezet összeütkö­zésre az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. A sajtókonferencián Johnson be­jelentette, hogy az „Amerika hang­ja" című rádióadó igazgatójának John Chancellert, az NBC televízió vezető kommentátorát nevezte ki. A moszkvai rádió szerda esti kom­mentárjában megállapítja, hogy Johnson bejelentése végleg eloszlat­ta az amerikai békeszándékről han­f oztatott legendákat, és az Egyesült llamokra a világközvélemény mint agresszorra telcint. (Folytatás a 3. oldalon) Az utolsó száz év legmelegebb napja Bukarestben július 26-a volt Bukarest (CTK J -—- Hétfőn Július 26-án Bukarestben 39.3 fok mele­get mutatott a hőmérő — árnyék­ban. Az utolsó évszázadban ez volt a legnagyobb hőség. Az évszazád második legmelegebb napjának 1909. július 26-át tartják, amikor a hőmérséklet elérte a 38,8 fokot. A romániai hőhullámot a Szahara felől beáramló meleg légtömegek okozzák. A z új irányítási rendszer célkitűzése az, hogy az anyagi érdekeltség elvének gyakorlati megvalósításával a dolgo­zókat hatékonyabb termelésre serkentse. Az új rendszerre való áttérés jelentékeny időszaka az ekonőmiai kísérletezés, amikor is az új irá­nyítás elveit egyes vállalatoknál gyakorlatilag igyekszünk megvalósítani. E kísérletek fő cél­ja az, hogy az új irányítási rendszert ne csu­pán mint globális egységet ismerhessük meg, hanem egyes szakaszait is. és ezáltal lehető­ség nyíljon további megoldásokra. A tapaszta­latok alapján 1966. január elsejétől kezdve az új irányítási rendszert bevezethetjük az ipar­ban, az építkezésben és a kereskedelemben. Jelenleg az ország területén 111 Ipari, épít­kezési, közlekedési vállalatban és több mint 80 közszolgáltatási üzemben, valamint kisipari termelőszövetkezetben és kereskedelmi létesít­ményben folytatunk kísérleteket. A kísérlet nagyságát bizonyítja, hogy a kísérletező üze­mekben 536 ezer személy dolgozik és az or­szágos ipari termelés 19 százalékát produkál­ják. Szlovákiában az új irányítási rendszerrel 25 iparvállalatnál, 2 építkezési vállalatnál, 11 közszolgáltatási üzemnél és 8 kisipari szövet­kezetben kísérletezünk. A szlovákiai ipari ter­melés 13 százalékát ezek az üzemek szolgál­tatják. A vállalatok nagyobb része a bruttó jö­vedelemben valő érdekeltséget tartja fő szem­pontnak, csupán a trenőíni megmunkáló gépe­ket gyártó vállalatnál kísérleteznek a haszon­érdekeltség módszerével. Megállapíthatjuk, hogy a kísérletek eddig sokat Ígérőnek mutatkoznak. Azonban elhibá­zott lenne ilyen rövid idő után az elért ered­ményeket csupán az új Irányítási rendszernek tulajdonítani, hiszen kedvezően fejlődnek azok ÚJ SZEMPONTOK a vállalatok is, amelyeknél Ilyen Irányú kísér­leteket nem folytatnak. Viszont bizonyos, hogy az új irányítási rendszer teherpróbáját végző vállalatoknál kedvező elsődleges jelenségeket láthatunk. Tagadhatatlan, hogy eddig igen sok vállalat nyugodtan tűrte, hogy csupán raktárra termel, gyarapodnak elfekvő készletei, nem teljesíti sem a terméklista, sem a minőség mutatóit, tehát termelése nem korszerű és nem haté­kony. Ma már ezek a vállalatok láthatóan igyekeznek felszámolni a múlt hibáit, s ebbe a folyamatba bekapcsolják az egyes dolgozókat is. Végleg szakítottak azzal a gyakorlattal, amely szerint „a keletkezett kárt valaki majd csak megfizeti". Dolgozóink megértették, hogy a hanyag, fegyelmezetlen munkára mindnyájan ráfizetnek. De megértik azt a különbséget is, ami a 'múlttal szemben társadalmi többletet Je­lent: ugyanis míg a múltban, ha valaki meg­károsította a népgazdaságot, nem kellett fél­nie a következményektől, mert a kárt az ál­lam vagyonából fedezték, ma, az új irányítási rendszer értelmében az okozott kárért felelős­ségre vonják a vállalatot, annak keretében pe­dig a kárt okozó csoportot, vagy személyt. Tel­jesen érthető ez, ugyanis miért veszítse el pél­dául egy egész műhely a prémiumát, ha János vagy Ferenc, a mester, vagy valaki más hibát csinál. És éppen az új Irányítási rendszernek kö­szönhető, hogv például a ružomberokl V. I. Lenin Gyapjúfeldolgoző Üzemben az első fél­évben a késedelmi és egyéb büntetések össze­ge a tervhez viszonyítva több mint fél millió koronával csökkent. Amíg az elmúlt esztendőben a minőség-rek­lamációk értéke 3 millió koronát — addig eb­ben az évben csak 1 349 000 koronát tett ki. Bizonyos, hogy az új irányítási rendszerrel kísérletező vállalatok még kedvezőbb eredmé­nyeket érhetnének el, ha fejlődésüket nem gá­tolnák a különböző, régebbi időkből származó irányelvek és rendeletek. A maradi nézetek káros hatása érezhető a szállító- és átvevő vállalatok kapcsolatában is, különösen abban az esetben, amikor egy kísér­letező vállalat áll szemben egy nem kísérletező vállalattal. Így történik például, hogy a Lip­tovský Mikuláš-1 Ďumbier kisipari termelőszö­vetkezet nem tehet eleget szállítási kötelezett­ségeinek, miután az általa gyártott bőránihoz olyan apróságok hiányoznak, mint például a diplomata-táskákhoz szükséges villámzár, vagy az aktatáskához szükséges fém alkatrész. Egé­szen bizonyos, hogy az ilyen cikkek előállítása a mi iparunk számára nem jelenthet problé­mát. jolgozóink az új irányítási rendszerrel kísérletező vállalatoknál valóban új szempontból közelednek a munkához, a termeléssel kapcsolatos problémákhoz. Bebi­zonyítható, hogy ez az anyagi érdekeltség gya­korlati következménye, amely serkentőleg hat a termelés színvonalára. Ha ezt az elvet sike­rül összekapcsolni a dolgozók kezdeményező szándékával, akkor a gazdasági élet fejlődési iránya felfelé vezet. A kísérletezés egy nagyon hosszú útszakasz kezdete. Igyekezzünk tehát úgy beosztani energiánkat, hogy ez az út a győzelem útja legyenl D

Next

/
Thumbnails
Contents