Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-24 / 203. szám, szombat

Viharos szelek Hellaszban Görögországban politikai válság van. Az utóbbi években nem az első, s bizonyéra netn ls az utolsó, ám a Jelenlegi, látszólag személyi termé­szetű politikai válságnak sokkal mé­lyebbek a gyökerei, s ma már vilá­gos hogy nem politikai pártok ütköz­tek meg egymással, hanem a monar­chia a köztársasági kormányrendszer felé kacsingató polgársággál. Óvatos liberalizálódás A kormányválságot előidéző politi­kai botrány a kormányzó Centrum Unió párton belül a hadügyminiszter szemé­lye körül robbant ki. A heterogén összetételű Centrum Unióban ugyanis Garufaliasz hadügyminiszter képvi­selte a szélső jobbolda­li köröket, melyek a reakció szolgálatában a M CTI mm* sgŕÄ" r i királyi udvar szócsövei voltak, s fékezték a kormány balra nyitó politikáját. Papandreu, a Cent­rum Unió idős vezére az 1963. novemberi vá­lasztások után lépett a kormányfői hivatalba, miután pártja elsöprő győzelmet aratott az évtize­deken át egyeduralkodó Nemzeti Ra­dikális Unió (ERE) Karamanlisz­rendszerén. Győzelmét egyrészt a Karamanlísz-klikk teljes erkölcsi és politikai csődje, másrészt a tömegek támogatása segítette elő. Papandreu, aki egykor Venlzelosz antimonarchis­ta liberális pártjában kezdte politi­kai pályafutását, bizonyos reformígé­retekkel — a politikai foglyok am­nesztálásával, oktatási reformmal, a régi rendszer visszaéléseinek kivizs­gálásával — meg tudta nyerni a vá­lasztók túlnyomó többségének rokon­szenvét és támogatását. Heterogén összetételű pártjában, továbbá a bal­oldali pártokhoz, elsősorban az EDA­hoz való viszonyában a balra nyitás politikáját támogatta, persze btzonyos korlátok között. Papandreu kormányfői munkálko­dására az óvatos balra ortentálódás volt jellemző. Eleve távol tartotta ma­gát a radikalizálódástól, amit azzal okolt meg, hogy az erőviszony szem­betűnő baloldali eltolódása bősz ellen­akciókat váltana kl a meggyengült, de korántsem talafvesztett jobboldali reakció körében. Papandreu tehát megmaradt burzsoá reformpolitikus­nak, aki a politikai élet lassú és so­hasem következetes reformálásával, liberalizálásával elsősorban az uralko­kodó osztály rendszerét akarta men­teni a radiicalizálódó tömegektől. Re­formjai általában feleúton elakadtak, s nem váltotta be maradéktalanul ígéreteit. Ennek ellenére még mindig a jobbik lehetőség maradt a királyi udvar nyílt támogatásával ismét ura­lomra vágyó reakciós szélső jobbol­dallal szemben. Megint Amerika Papandreu miniszterelnökségét nemcsak a gyanakvó királyi udvar nézte rossz szemmel, hanem az Egve­sült Államok is. A kormányfő első reformkísérletei óta amerikai diplo­maták nemegyszer céloztak a király hívei előtt „kommunista beszivárgás­ra". s félreérthetetlenül utaltak arra, hogy Papandreu „utat nyit a kommu­nizmus előtt" Görögország messze van az Egyesült Államoktól, nem olyan könnyű a közvetlen fegyveres beavatkozás, mint a latin-amerikai or­szágok esetében. Ugyanakkor az amerikai kormány­körök biztosak voltak benne, hogy a királvi udvarban és híveiben minden­kor szövetségesekre találnak. így rob­bant ki a Garufaliasz eset. Az Egyesült Államok kormánya má­jus 27-én felszólította a görög kor­mányt, hogy vegyen részt a vietnami háborúban. Papandreu ezt kereken megtagadta. A király viszont igent mondott, ami ellen a miniszterelnök felháborodottan tiltakozott. Ezt jogo­san tette, hisz ekkor már birtokában volt egy dokumentum, amely rávilá­gított az amerikai javaslat vagy kö­vetelés lényegére: Görögország nem jelképes, hanem tényleges haderővel kapcsolódott volna be a vietnami hadműveletekbe, s ezért az ország északi határának védelmére idegen NATO-katonaságot helyeztek volna el. Ennek ellenére a ki­rályi udvar, s hű sze­kértolója, Garufaliasz, a dúsgazdag sörgyá­rosból lett hadügymi­niszter kitartott az amerikai terv mellett. Sőt, Garufaliasz arra vetemedett, hogy ami­kor Papandreu elren­delte a hadsereg meg­tisztítását a reakciós elemektől, nem a mo­narchista tiszteket, ha­nem a miniszterelnök­höz közel álló, demok­ratikus egyéneket akarta eltávolítani a tisztikarból. Garufaliaszt fegyelmi után kizárták a Centrum Unió pártból, s Papandreu kérte a királyt, rendelettel mozdítsa el tisztségéből a hadügyminisztert, miután pártja lemondási felszólításá­nak nem engedelmeskedett. Mivel a király nem volt hajlandó megválni Garufaliasztól, Papandreu felvetette lemondásának lehetőségét. A király megelőzve a kormányfőt egyszerűen új miniszterelnököt nevezett kl a Centrum Unió jobboldalához tartozó Atanassziadesz-Novasz személyében, így puccsszerűen sikerült biztosítania a monarchisták befolyását. A nép közbeszól A világsajtó majdnem két héten át első oldalon foglalkozik a görögorszá­gi eseményekkel, s ez is annak a je­le, hogy nem egyszerű, megszokott kormányválságról, vagy személyi vál­tozásról van szó. Novasz átvette hi­vatalát, és hosszú huzavona után megalakította kormányát a Centrum Unió képviselőiből, ám a jövő héten következik a próbatét: be kell mutat­koznia a parlamentben, hogy a kép­viselők bizalmi szavazással döntsenek az új kormány sorsáról. Bár nem láthatjuk előre a szavazás kimenetelét, a nép hangulata jó baro­méter. Naponta egymást követik az eltávolított Papandreu miniszterelnö­köt támogató tüntetések, s a nép most Papandreuban látja a demokrá­cia fő védelmezőjét. Karamanlisz a nép haragjával da­colva több mint egy évtizedig fenn­tartotta magát a miniszterelnöki pol­con, a végén mégis megbukott. A monarchistáknak látniuk kell, hogy a görög nép ma már nem passzív tö­meg, hanem vannak céljai, követe lései, és cselekedni ts képes. A kirá­lyi udvar most elvetette a kockát. A királyi udvar ballépését — mert kétségtelenül az történt — nem ma­gyarázhatják a fiatal Konstantin ki­rály politikai éretlenségével. Az ural­mát féltő görög arisztokrácia lénye­gében Washington eszköze. Az Égve sült Államok avatkozott be bajkeverő szerepében Görögország belügyeibe. Az új kormány kinevezésével nem múlt el a válság. A helyzet komoly. Az EDA új általános választásokban látja a kivezető utat. A királyi udvar s a vele szövetkezett reakció bizonyá­ra mindent elkövet annak megakadá­lyozására, hogy a nép mondja ki az utolsó szót. LÔRINCŽ LÁSZLÓ Ne várjon a véletlenre, használja ki az alkalmat! 1965. augusztus 26-án 50 0Ó0 korona, vagy egy személyautó boldog tulajdonosa lehet, ha részt vesz a Csehszlovák Állami Sorsjáték 47. húzásán I figyelem! Húzás mar augusztus 26-án! ELSIMULNAK A RÁNCOK A traktor nagy pöfögve kel át a gáton. A túloldalon megáll. Fenn a pótkocsin ketten ülnek. A fia­talabbik megenged egy ördögímád­ságot. — A szentségit ennek a gátnak, széttúrhatnák már, hiszen visszament a víz. — No, no, lassabban a testtel, öcsém. Egy hónappal ezelőtt sok verí­téket belecsurgattunk mi ebbe a gát­ba. Én is, te is, meg az apád ls. Meg aztán a víz még ott fehérlik a lapo­sokban. Azt meg ne feledd el, hogy a gát elsimításával soha nem kell úgy sietni, mint az építésével — ma­gyarázza társának Tóth bácsi, a szö­vetkezet egyik állatgondozója. Józsi nem is felesel vissza, hiszen Tóth bácsi éppen háromszor annyi tavaszt élt meg, mint ő. Inkább kér­dez. — Mit gondol, mikor terem ebben a földben valami? Tóth bácsi nem válaszol azonnal. Mert hirtelenében mit is lehet erre válaszolni. Talán emlékeiben kutat? — Volt már Itt egyszer akkora vlz, mint az idén. De akkor nem június­Sumován Egy határőr naplójából A šumavai városka pihen. A nyi­tott autóból figyelem az elsuhanó házakat. Ilyenkor sok mindenre gondol az ember, az alvó városra, a szülőkre, egy lányra ... Hatan vagyunk. Egy tiszt, négy katona és a térdemhez simuló ku­tya. A tiszt dohányzik és az elemiám. pa pislákoló fényénél keresgél va­lamit a térképen. Azután hosszan néz a messzeségbe. A kislányára gondol, akinek éppen egy mesét mondott, amikor felcsendült a tele. fon és ő nem fejezhette be a me­sét. Az autó — mi úgy hívjuk, hogy „gazik" — hevesen fékezve megáll. Rövid parancsszavakat hallunk és nekivágunk az erdőnek. Az eső egyre tolakodóbb, de mi csak ro­hanunk előre. Gondolataink egy­formák: elfogni azt, aki megzavar­ta nyugalmunkat, aki miatt abba­maradt a mese. A leadóállomás búg, lábaim ne­hezek. Öt férfi rohan a sötétség­ben. Ötféle sors, ötféle természet, de egyetlen közös gondolat. Mel­lettem rohan a kutya, hallom a li­hegését. Az eső elmossa a nyomokat, de a sötétben kirajzolódik egy moz­duló árnyék... rövid dulakodás, azután kattan a bilincs. Ismét búg a motor, és a tiszt új­ra cigarettára gyújt. Nem tudom, mire gondol, csak annyit tudok ró­la, hogy felesége van és három­éves kislánya, aki nem hallotta a mese végét. Az eső a kocsi ponyváját veri, a reflektorok fényei áttörnek az eső csillogó fátyolán. A šumavai városka nyugodtan pihen... PETERFI GYÖRGY ban Jött, hanem Januárban. Jeges ár. Szerencsére 3—4 nap múlva már csak a jégtáblák és jégtorlaszok emlékez­tettek a komoly katasztrófával fenye­gető áradásra. Most meg ... P éter bácsi ott ül a körtefa alatt, a töltésen. Eddig csak hallgatta a beszélgetést. Most ő veszi át a szót. — Bizony Józsi, én lassan már két hetes (77) leszek, megjártam a Dober­dót, átéltem a második háborút, de akkora pusztítást, mint amilyet ez az idei árvíz vitt végbe arra befelé, ak­korát én még nem láttam. Néhány faluban csak annyi ház maradt állva, hogy a két kezemen is megszámolhat­nám őket. Adjunk hálát az égnek, hogy nálunk nem okozott túl nagy kárt. A traktoros, aki éppen befejezett valami javítást a gépen, nem állhatja szó nélkül az utóbbi megjegyzést. — Péter bátyám, én inkább azok­nak a kezét áldanám, akik Jóformán néhány óra alatt készítették el ezt a 4 kilométer hosszú gátat. Akkortájt onnan felülről többet ártottak, mint segítettek. Ha a fentiekre bízzuk a dolgot, akkor a hetényi határból nem 500, hanem 800—900 hektár került volna víz alá, meg aztán vagy 30—40 ház is bizonyára az ebek harmincad­jára kerül. — Nem is azért mondtam én — mentegetődzik az ősz hajú ember —, hiszen én is ott voltam, ahol kellett, én se vártam az égi áldásra. l/esernyés mosoly tolul az ajkuk­ra. Mert hiszen nem hánytor­gatnak ők egymásnak semmit, csak éppen az idegőrlő feszültség még akarva-akaratlanul ott lappang az emberben. Annak az éjszakának a fe­szültsége, amikor csaknem 9000 zsá­kot töltöttek meg homokkal, nem egy­könnyen tűnik el nyomtalanul. Még a mosolyban is ez érződik. A traktoros búcsút Int, s elindul a masina. Azon az úton, amelyiken még nem ls olyan régen legalább méteres víz állott. A laposokban lega­lább 200 hektárnyi területen még víz áztatja-lúgozza a talajt. Innen már csak csatornákon vagy szivaty­tyúkkal juthat el a Dunába. Szivaty­tyú ugyan kevés van, de az a kevés éjjel-nappal dolgozik. És helyenként, ahol csaknem kétméteres víz szapul­ta a televényt, már szürkül a hant. Igaz, hogy ahol még víz áll a földe­ken, ott még haldoklik, vagy már meghalt a növényzet. Hetényben fő­képp a kapások kerültek víz alá. A cukorrépa mind, a kukoricának pe­dig a nagyobb része. Az évelőkből is közel 100 hektárt semmisített meg az ár. Nagy a veszteség. Az ezerhektáros szövetkezet tagjai az idén alig 500 hektárról fogják betakarítani a ter­mést. De 300 hektárnyi elöntött terü­leten lassan szürkül a hant. Abban ís bizakodnak, hogy a vetőmag jutta­tásával kapcsolatos hír nem csupán ígéret. S zemléljük a már nem tengernyi de még mindig elég nagy te­rületen elterülő vizet. Tóth bácsi töri meg a csendet. — Valamicskét azért mindennap apad. Lehet, hogy pár nap múlva legalább néhány hektárba vethetünk valamit. Takarmánynak. Hogy az ál­latokat ne kelljen a vágóhídra vinni. A mélyen felázott talaj egyelőre még nem alkalmas a művelésre. De ott, a határ túlsó oldalán már két öntö­zőberendezés ontja — nem a pusztító, hanem az életető vizet a növényzetre. Az elhullott vadakat összeszedték, fertőtlenítik az árviz sújtotta terüle­tet, irtják a szúnyogot. A határ má­sik felében már learatták az őszi ár­pát, a repcét, s az első hektárokról rendre vágták a tavaszi árpát és a búzát. Jó termést ígér a kalász, eleve­nedik az élet. H a nem is olyan mértékben, mint Alső-Csallóközt, Hetényt ls ér­zékenyen érintette az árvíz. De itt az élet lassan már visszatér a rendes kerékvágásba. Talán csak napok kér­dése, és a föld arcáról elsimíthatják a mesterségesen épített ráncokat. És akkor a hetényi emberek arcáról is bizonyára eltűnnek a redők. HARASZTI GYULA Megpendültek a kaszák... AZ ARATÁSI bizottság esll ülésén elég komor hangulatban folyt a ta­nácskozás. Szép termést ígér a ha­tár, de a délutáni próbaaratás, a gondokat szaporító esős időjárás kö­vetkeztében nem járt valami nagy sikerrel. — A határt Járni öröm, olyan jó termés ígérkezik — újságolja Tuchy­ňa János, a Bodrogszerdahelyi Álla­mi Gazdaság zempléni részlegének vezetője — de mit ér, ha a gépek tehetetlenek az^ átázott talajon... — Ennyi eső még nem esett a ha­tárunkban aratás idején, mint az idén, közben a Bodrogon túl vígan aratnak... Valamit tennünk kell — Jegyzi meg Sütő Vince, a HNB el­nöke. — Nem lehet tovább várni a Jó időre, ... elő kell venni a kézikaszá­katl — hangoztatják többen a jelen­levők közül. Ebben meg is egyeztek, és szétszéledve gondterhelt arccal kémlelték a csillagos égboltot, nem borul-e rá a napokban annyira gya­kori felhőfüggöny? .., Másnap reggel öt óra körül Zámba Mihály csoportvezető név szerint hívta aratásba a falu kaszásait. Né­hány perc múlva sok helyütt megpen. dűltek a kaszák, hagyományos szer­számját élezte Csatlós János, Lipán Gábor, Szukoly Miklós, Tóth Ferenc, Kosztura Miklós, Bordás Ferenc, Sü­tő Lajos és a többi markos férfi­kéz .. „ KIVONULT tizenkilenc kaszás a „Sajgóra", és szerszámuk alatt enge­delmesen dőlt rendre a beérett ár­pa. Közben beborult, s megeredt az eső, egy óra hosszat meg sem állt... Amikor a felszakadozott felhők kö­zött kibújt a nap és sugaraival be­aranyozta a nedves kalászokat, a fák alól előbújtak a kaszások is; ké­ső estig szorgalmasan vágták az eny­he széltől szikkadozó árpát... —Ik, Nagy nevek, gazdag műsor Beszélgetés VASZY VIKTORRAL, a szegedi Nemzeti Színház igazgatójóval MA KEZDŐDNEK AZ IMMÁR VILÁGHÍRŰ SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉ­KOK. S zegedi látogatásom alkalmával felkerestem Vaszy Viktor ér­demes művészt. A kiváló karnagyot otthonában, munka közben találtain. Oj szerzeményének hangszerelésén dolgozott. Az Ember tragédiájának kísérőzenéjét készítette, amely az ez idei Szegedi Szabadtéri Játékokon kerül bemutatásra. A Dóm előtti szabadtéri színpadon nagyban folynak a próbák, hogy a nagyszabású mű méltó keretet kap­jon. Alkotó légkörben formálódik a Tragédia, amely minden bizonnyá,1 óriási méreteit és a látványosságot tekintve minden eddigi Tragédia-elő­adást felülmúl. Vámos László rende­ző kiváló művészekre bízta az egyes főszerepek kiosztását. Évát Ruttkal Eva, Ádámot Nagy Attila, Lucifert Gábor Miklós alakítja. Vaszy igazgató fiatalos tempera­mentummal felel kérdéseimre. El­mondja, hogy ez Idén ünnepelte 40 éves karmesteri Jubileumát. Az ün­neplés fénypontja Budapesten az Er­kel Színházban volt, amikor /. S. Bach: „János passió"-ját vezényelte. Az idei Szegedi Szabadtéri Játéko­kon Puccint: Turandot című operáját vezényli. 1938-ban már egyszer a Dóm téren előadták a Turandot Gtna Cig­na és Gtovannl Breviarló-va 1. A Tu­randot-előadés főszerepléi s> idén ls ismert, világhírű művészek. A címsze­repet a Convent Garden állandó tag­ja, Anny Shuard énekli. Ntkola Nlko­lov, a már Közép Európában jól is­mert bolgár tenorista Kalaf herceg szerepét, Llu szerepét pedig Jea-nette Fiion görög énekesnő énekli. Hagyományossá vált már, hogy magyar zeneszerző müve ls szerepel a műsoron. Ez idén még Erkel Fe­renc: Bánk Bán-Ját Is vezényli Vaszy Viktor, amelyben a budapesti opera­ház szólistái lépnek színre. A fősze­repeket Slmándy József, Moldován Stefánia és Komlósy Erzsébet énekli. A nagyszabású előadás színvonalát a 80-tagú zenekar, a 100 tagú opera­kórus és a balett ls emeli. Minden előfeltétele megvan annak, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok kiváló zenei eseménnyé váljanak. A hatal­mas nézőtér a Dóm téren 7000 néző befogadására alkalmas. A fesztivál külön érdekessége Bernstein: West Slde Story c. művének bemutatója augusztus 14-én. Az angol együttes rendezőkoreográfusa: fohn Gregory. Vaszy Viktor a fesztivál után Bu­dapesten Beethoven: Missa Solem­misét vezényli. A sok munka után megérdemelt ** a pihenés. A mester örök sze­relmese a mi Tátránknak, ahol min­den évben nyaral- Azt is mondhat-. Vaszy Viktor vezényel nánk, hogy otthon nyaral, mivel gő­mörpanyltí születésű. Most egy új szimfónián dolgozik, melyet Tatran­ská Lomnlcán kezdett el komponálni.' A mű címe: Tátrát szimfónia. A fáradhatatlan művész mindig új tehetségek után kutat. Legújabb fel­fedezettje Alpár Márta, a szegedi színház gyönyörű hangú drámai szopránja. ' IMRICH G9BM Ü] SZÚ 4 * 1365. július 24.

Next

/
Thumbnails
Contents