Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-21 / 200. szám, szerda

Őrségváltás Csallóközben Azok a katonák, akik az árvízveszély idején áldozatos munkával gátakat építettek és az emberek életét s vagyonát mentették, átadták a helyüket bajtársaiknak, az egészségügyi és műszaki alakulatok tagjainak, akik hasonló áldozatkészséggel dolgoznak az árvíz pusztítása nyomainak eltün­tetésén. Képünkön: Lenca tiszt katonái a megrongált vasúti pálya rendbe­hozásán fáradoznak, hogy a megbénult vonalon minél előbb megindulhasson a forgalom. (mb. Sugár felvétele). Biztonságos aratás Ä malženicei szövetkezeti dolgozók jó gazdasági eredményeikkel már be­bizonyították, hogy jól megállják helyüket. Bizonyították ezt a közelmúlt­ban is, azokban a napokban, amikor a komáromi és a dunaszerdahelyi járást elöntötte a víz. A malženicei EFSZ volt az első a trnavai járásbúi, amely segítséget nyújtott az árvíz sújtotta szövetkezeteknek. 100 fejőste­hén Dél-Szlovákiából, amely átmeneti otthont talált náluk, 200 mázsa ló­hereszéna, amelyet felajánlottak a komáromi járás szövetkezeteseinek ékes bizonyítékai a falu mély együttérzésének, ami például szolgált a já­rás további szövetkezeteinek. Most a gabonabetakarításnál Is pél­dás kezdeményezés elindítói. Tekin­tettel az árvíz által megsemmisített sok ezer hektár búzára, árpára, zab­ra, rozsra, a malženicei szövetkezete­sek elhatározták, hogy veszteség- és tűzmentesen rekordidőben végzik el az idei aratást. Elhatározásuk megvalósítását azon­nal intézkedésekkel biztosították. Ga­bonájuk 300 hektáron néhány napon belül beérik. Olyan szép termés ígér­kezik, amilyen már hosszú évek óta nem volt. A közelmúltban az elnök Pavel Závodný agronómussal felmér­te a földeken a várható eredményt, búzából egyelőre 35 mázsát, árpából 33 mázsára számíthatnak. Talán ezért is fordítanak az idén ilyen nagy gon­dot az aratás előkészítésére és a tűz­károk megakadályozására. František Cerveňanský kombájnost nemcsak mint a gépesítési részleg jó dolgozóját ismerik, hanem mint a Csehszlovák Tűzoltó Szövetség EFSZ mellett működő helyi szervezetének parancsnokát is. Tavaly határozta el a gépesítési részleg 15 fiatalja, hogy a szövetkezetben önálló szervezetet alakít. Már ma a járás legjobbjai kö­zé tartoznak és természetesen az EFSZ vezetőségétől is hathatós támo­gatásban részesülnek. Az aratást és a szalmabegyűjtést kétmenetes módszerrel, előre kidolgo­zott aratási terv alapján 23 munka­nap alatt, gondosan előkészített gé­pek segítségével akarják elvégezni. Kombájnkezelők és az árkolóeke-ke­zelői, a szalmaprésnél, a boglyara­kásnál, a magtisztításnál dolgozók, egyszóval mindnyájan készek a leg­nagyobb elővigyázatosságra mindad­dig, amíg a 85 vagonnál több gabona utolsó szeme is nem kerül be a mag­tárba. Az aratás idején eddig is minden évben életbe léptették a tűzbiztonsági rendszabályokat, de az idén erre még több gondot fordítottak. Az EFSZ nemrégiben vizeshordókat vásárolt, melyek megtöltve minden munkahely rendelkezésére állanak. Az aratás idején a földeken mindenki számára érvényes a dohányzási tilalom. Szal­mára és fára elegendő oltókészülékük van, általános oltókészüléket minden kazalrakóhoz, magtisztítóhoz, minden raktárhoz felszerelnek. A hajtóanya­gok és a villanymotorok oltásához szükséges tetrachlor-készülékekkel már rosszabb a helyzet. Megszervez­ték a tűzőrséget is. Naponta négy szövetkezeti tag őrzi éjjel-nappal a földeket, a munkahelyeket és a rak tárakat. Nappal segítségükre lesz a gyermek tűzőrség is, amelyet a köz­ségi helyi szervezet már hagyományo­san minden évben megszervez. A Cseh­szlovák Tűzoltó Szövetség két helyi szervezete között példás az együtt­működés. Mindkét szervezet a közös vagyont, a szövetkezet vagyonát őrzi. A községi helyi szervezet parancs noka, Štefan Strážsky, az EFSZ javí­tórészlegének dolgozója már kidol­gozta a tűzőrség beosztási tervét. Az aratás alatt minden nap a tűzoltó­szertárban két tűzoltó tart szolgála­tot, hogy tüz esetében azonnal közbe­léphessenek. Reméljük azonban, hogy tekintettel a biztonsági rendszabá­lyokra, ilyen beavatkozásra a malže­nicei EFSZ-ben nem kerül sor. JOZEF SLUKA Ml A BATISZKAF? A batiszkaf meghódítja a mélységet • A „Trieste" megvizsgálta a Thresher amerikai tengeralattjáró roncsait • Homo aquaticus? A nagy felfedezések krónikájában — az olyan nagy jelentőségű győzel­mek között, mint a sarkok és a Mount Everest meghódítása — 1959. január 23-a is szerepel. Akkor tűnt el egy to­vábbi „fehér folt" a föld térképéről: az ember leszállt a legmélyebb ten­gerfenékre. A Piccard professzor tervei szerint Olaszországban szerkesztett „Trieste" batiszkaf a Csendes-óceán legmélyebb helyére, egy 11 000 méteres szakadék­ba ereszkedett alá. A „Trieste"-t vetették be a Thresher amerikai tengeralattjáró roncsainak vizsgálatához is. A szörnyű katasztró­fa 1963. április 10-én következett be. A legmodernebbül felszerelt tenger­alattjáróról 9,30-kor rádiójelentés ér­kezett, hogy kisebb nehézségek támad­tak, és felszállni készül. Négy perccel később újabb hírt adtak le, ebből azon­ban csak két szó volt érthető: „kísér­leti mélység". Ez a legmélyebb leme­rülési pontot jelentette, a tengeralatt­járó azonban tovább süllyedt, és ron­csai 2500 méteres mélységbe fúródtak. A batiszkaf megállapította, hogy a ten­geralattjáró törzse darabokra szakadt. A szakemberek feltételezése szerint a tengeralattjáró tengervízvezetéke meg­repedt, a víz 1 tonna/cm2 nyomással behatolt a törzsébe, és szétvetette. A tengerfenék-kutatás szolgálatában áll a francia „Archimedes" batiszkaf is. „Szivar"-formájú ez is, és a benne levő kétméteres átmérőjű acélgömbben helyezkedik el a háromtagú személy­zet, Houlot tengerészparancsnok, De­lauze mérnök és Péres professzor. Ez a gömb kibírja a legnagyobb víznyo­mást is. 1962-ben a Kuril szigeteknél 9500 méteres és tavaly nyáron Puerto Rico szélességében 8500 méteres mély­ségbe szálltak le. Ismertek J. Y. Cousteau francia ka­pitány kísérletei is, amelyeknek az a oéljuk, hogy lehetővé tegyék az ember számára a tenger vizében való életet oly módon, mint ma a föld felszínén él — természetesen a megfelelő ten­ger alatti házakban és búváröltönyök­ben (szkafanderekben). Lépésről lépésre, fokról fokra való sítja meg csodálatra méltóan kidolgo­zott tervét. 1962-től a „Praekontinent" akción dolgozik. A nyár elejére tervezi 100 méteres mélységben egy acélház felállítását és 160 méteres mélységbe való behatolást akvalunggal. Lehetsé­ges, hogy még az idén megvalósítja a P6-os akciót is, vagyis a 180—275 mé­terbe való lejutást. Célja egy tenger alatti város létesí­tése 200 méteres mélységben. Cousteau hisz abban, hogy kifejlődik egy külön­leges emberfaj, a „homo aquatikus", és hogy a 2000. év körül megszületnek a víz alatt az első emberek Húszmillió tonna kőolaj a Barátság-kőolajvezetéken Az európai szocialista országok a Ba­rátság-kőolajvezetéken át a Volga part­jairól eddig már több mint 20 millió tonna kőolajat kaptak. A több mint 4000 km hosszú olajvezeték szüntelenül üzem­ben van, és berendezései kifogástalanul működnek. Az olaj négy országba áram­lik. A vezeték első délnyugati ágát 1962­ben helyezték üzembe. A Barátság-kő­olajvezeték a szocialista országoknak már eddig is nagy megtakarítást hozott a szállítási költségek terén. A REJTÉLYES GOYA Birminghamban május 5-én egy is­meretlen fiatalember barna csomago­lópapírba burkolt csomagot helyezett el a vasúti megőrzőben. Szemmel lát­hatóan ideges volt. Kérte, hogy óva­tosan bánjanak a csomaggal, írják rá: Vigyázat, törékenyt Üveg! A fia­talember F 24458 számú nyugtát ka­pott az elhelyezett csomagról. Két hét múlva ,.„.„,„*„„,„:»,. ,..,„ a Daily Mirror le­velet kapott Goya jelzéssel. A borí­tékban egy F 24458 számú vas­úti raktári szel­vény is volt. Az ismeretlen levél­író közölte a szer­kesztőséggel, hogy Goya ismert remekművét, Wellington her­ceg portréját, amelyet négy év­vel ezelőtt isme­retlen tettes a Brit Nemzeti Kép­tárból ellopott, s azóta is keresnek, a szerkesztőség a alapján megtalálhatja. A levélíró „mindössze" 30 ezer fontot követelt. A szerkesztőség a Scotland Yar­dot ls beavatta a páratlan felfedezés­be. A szakértők megállapították, hogy a kép eltulajdonítója maga is szak­értő lehetett, mert tudta, hogy a mű­kincset faanyaga miatt bizonyos egyenletes hőfokon kell tartani. A képen a legkisebb sérülésnek a jelét sem fedezték fel. Most találgatják, elmebajos vagy agyafúrt, s mindenre elszánt gazfickó-e a titokzatos levél­író. A vasúti megőrző alkalmazottainak leírása alapján körülbelül ilyen volt a műkincset elhelyező fiatal­ember. Goya remekműve. mellékelt nyugta ARATÓK KÖZÖTT Kicsépelték az őszi árpát • Aratják a búzát • Szép hektár­hozamok • Lucernából a második termést kazlazzák Csutkay József mérnökkel, a klsúj­falusi szövetkezet (érsekújvári já­rás) agronőmusával járjuk a határt, s gyönyörködünk a sokat Ígérő ter­mésben, amelynek betakarításét már megkezdték a kisújfalusi szövetkeze­tesek. Az őszi árpa termése már a magtárban van. 29,36 MÁZSA TERMÉS HEKTÁRONKÉNT — A tizennyolchektáros dűlőről 528,5 mázsa őszi árpát takarítottunk be — mondja Csutkay elvtárs. — An­nak idején 25 mázsát terveztünk egy­egy hektárra, akárcsak a többi gabo­naneműből, s amint látja: 436 kiló­val több termett belőle. Mikor motorkerekünk a sárgára érett tavaszi árpa dűlője mellett ha­lad, Csutkay elvtárs azzal biztat, hogy a tavaszi árpa megadja a 30 mázsát hektáronként. Az árpa helyenként megdőlt, amit a mérnök azzal magya­ráz, hogy ez tápértékben gazdag ta­laj, s nedves esztendőben a növény jól ki tudja használni tápértékét. BÜZÁBÖL MÉG NAGYOBB LESZ A HOZAM A 42 hektáros aradi dűlőben búzát ringat a szél. Itt megállunk, hogy kö­zelebbről legyünk szemtanúi az ara­tásnak. A szép nagy dűlő termését Dobai János kézikaszával kétfelé osz­totta, utat csinált a rendrakónak. Igy kellett tennie, mert őszkor nem egy­szerre vetették a búzát, így nem is érett be egyszerre. A dűlő érettebb fe­lében máris megjelent a rendrakő. Do­bai Sándor irányítja a traktort, Toba­kos György, az iskola igazgatója pe­dig ügyel a rendrakóra. Már harmadik éve segít aratás alatt a szövetkezet­nek. Csak egy-két szóra állnak meg az aratók, s máris indulnak. A gép duz­zadt rendet hagy maga után, s mi ön­kéntelenül is a hozamok becslésére tereljük a szót. Csanda Sándor cso­portvezető is betársul a beszédbe. — Én azt állítom, mérnök elvtárs — jegyzi meg a csoportvezető —, hogy az idén búzából elérjük a 35 mázsás át­laghozamot hektáronként. Csutkay elvtárs szerényebb termést vár, ám meglehet, hogy Csanda elvtárs becslése valóra válik, mert a dűlök va­lóban sok szép búzát ígérnek, MEGKEZDIK A TAVASZI ÁRPA ARATÁSÁT IS — A kézikaszás Dobai János most átmegy az árpadűlőt körülkaszálni — mondja az agronómus —, s holnap a másik rendrakó megkezdi az árpa ara­tását is. A kisújfalusi szövetkezetben, ameny­nyire csak lehetett, jól beosztották a gabonaneműek vetését. Az egyes dűlők beérése között 2—3 nap különbség van, ám így is sietni kell az aratás­sal, hogy győzzék a munkát, mert a 400 hektárnyi gabona betakarítása so­ká elhúzódna. A szövetkezetnek két kis kombájnja van, melyekre a gabo­naneműek aratásában nem is Igen szá­míthat. Ezek feladata a hüvelyesek cséplése lesz. — Két nagy kombájnt kapunk ki­segítésre — mondja Csutkay elvtárs —, s ha a szükség úgy hozza magával, harmadikat ls ad a járás. A kisújfalusi szövetkezetnek jól jön a segítség és szívesen fogadja. A kom­bájnok számára már készíti a rende­ket, hogy gyorsabban menjen a csép­lés. A gabonának a felét kétmenetesen takarítják be, ezt megelőzően azonban még a lucerna második terémsét ls begyűjtik a szövetkezetesek. RÁSZOLGÁLNAK A PIHENŐRE Motorkerékpárunk gyorsan átvisz a lucernadűlőbe. Száz hektár lucerna be­takarításával akarnak megbirkózni a szövetkezetesek, még mielőtt az ara­tás teljesen lefoglalná erejüket. A ka­zalozásnál az építkezési csoport tag­jai, és az állattenyésztési dolgozók is segítenek. Egyszerre két kazal raká­sába kezdtek, s most éppen pihenőt tartanak. — Régen volt már reggel öt óra — mondják a lucernagyűjtők —, s ilyen­kor, tíz óra tájban jól jön egy kis pi­henő. A tikkasztó melegben sörrel oltják szomjukat, az áradás miatt Kisújfalun is sok kútban elromlott a víz. — Tegnap sok lucernát raktak ka­zalba — mondja Albert László csoport­vezető —, személyenként 2,8 munka­egységet szereztek. Igaz, a hozam jobb, mint az első kaszálásból volt, több mint húsz mázsa lesz hektáron­ként, így van mit gyűjteni. Ezek szerint a gyűjtők keresete jó­nak mondható, hiszen ha csak a 18 koronás előleget vesszük számításba munkaegységenként, az is jó kereset­nek bizonyul. A becsületes munkáért természetesen meg ls érdemlik a ju­talmat, és a közösnek is előnyére vá­lik, ha biztonságba helyezik az érté­kes takarmányt. (bj) Jól gazdáikodnak a lengyel mezőgazdasági szövetkezetek A lengyel mezőgazdasági szövetke­zetek a múlt évben jobb eredményeket értek el, mint a magánszektor és az állami gazdaságok. A szövetkezetek átlagosan 18,8 mázsa gabonahektár­hozamot értek el, 2,8 mázsával töb­bet, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok és 1,9 mázsával többet, mint az állami gazdaságok. A szövet­kezetek jövedelme 1963-hoz viszo­nyítva csaknem 15 százalékkal emel­kedett. Játékvonat a parketten Špindlerúv Mlyn — az Óriáshegy­ség közismert üdülőhelye felett fel­hők sűrűsödtek, esett az eső, néha még apró jégszemek is kopogtatták az üdülők tetejét. A kirándulók a fák lombját alá menekültek, de a Hradec Králové-i Fotochema vállalat üdülőjének új lakói észre sem vet­ték a hegyek fölött úszó felhőket. Az üdülő klubhelyiségében egy kis vonat pöfögött a parketten és a já­tékvonat útját figyelő gyermekek ar­ra az igazi vonatra gondoltak, amely őket idáig hozta. Kétszáz gyermek érkezett ide különvonattal Csicsó és környékéről és alighogy kipihenték az út fáradalmait, szétosztották őket az üzemi üdülőkbe és pionírtáborok-, ba. A geiléri menekültek Špindle­rúv Mlynbe kerültek. Amikor a kerületi szakszervezeti tanács dolgozói eljöttek meglátogat­ni a kis vendégeket és hogylétük fe­löl érdeklődtek, a szemekben mosoly fénylelt, de az ajkak némák marad­tak, hiszen a csallóközi emberkék nem értették a dallamos cseh monda­tokat. Szerencsére a 12 esztendős Be­nedek Hermín, akt két testvérével került ide Gellérről, azonnal vállal­kozol a tolmácsolásra. „Itt minden nagyon szép. Mindjárt kaptunk jó ebédet és vacsorát" írta szüleinek a 13 éves Buzgó Erzsébet. „Gyertek el ti is megnézni ezt a szép tájat, ahol rólunk annyi szere­tettel gondoskodnak" idézzük Molnár Emma levelének egyik mondatát. Persze azért a gyermekszív legmé­lyén bánat és vágy keveredik, agyuk­ban a szülők és az otthoni sík táj képét őrzik, amely mindennél szebb számukra. De éppen ezért kerekülnek a gyer­mekszemek gyönyörködő csodálkozás­sal a sziklákon nőtt erdőkre és ezért írnak levelekeikben arról, hogy „itt gyönyörű hegyek vannak és olyan szép és nagy a csend." A meseszülő vén cseh erdők már várják őket, de amíg az időjárás sze­szélye miatt nem hallgathatják, hogy mit suttognak egymásnak a falombok, az üdülőben töltik színes, élmények­ben gazdag napjaikat. A Fotochema nemcsak melegítővel, fehérneművel, esőköpennyel, cipővel és más szüksé­ges öltözékkel látta el őket, hanem bőségesen gondoskodott játékokról, hímző-készletekről is. Itt is — mint más helyeken — el­ismerően nyilatkoznak a kis csalló­közi emberek fegyelméről és rend­szeretetéről és az üdülő dolgozói mosolyogva emlegetik, hogy vendé­geik mennyire megszerették a cseh konyha különlegességeit. Az üdülőben egy kis játékvonat pöfög a parketten, önfeledt gyerme­kek örömtől csillogó tekintete kíséri útját. A gyermekek felett őrködik a szeretet és a csallóközi kisfiú fejére szeretettel simul egy cseh asszony puha anyai keze. PETR BRÁZDA, Hr. Králové Az árvíz sújtotta Csallóközből harmincnyolc geiléri gyermeket látnak ven­dégül a Fotochema vállalat dolgozói Špindlerúv Mlyn-i üdülőjükben, A gyermekek igen jól érzik magukat ideiglenes otthonukban. (Josef Tomka felvétele) Ül SZLŰ 4 * 1965. július 21-

Next

/
Thumbnails
Contents