Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-20 / 199. szám, kedd

38. OJABB HALÁLUGRÁS Amikor immár másodszor forgalom­ba jöttek a hamis dollárbankók, Bécs­ben tetten értek egy Oberndorfer ne­vű egyént, aki német honosságát köz­ben felcserélte angol állampolgárság­gal. Az amerikai titkosszolgálat em­berei tartóztatták le, akikkel elkísér­tette magát hotelszobájába, hogy ösz­szeszedhesse cók-mókját. Oberndorfer azonban egy óvatlan pillanatban ki­ugrott az ablakon, és holtan terült el az utca kövezetén. Kitudódott, hogy az öngyilkos 1945 előtt már tagja volt Himmler biztonsági szolgálatának, de ezt az amerikai titkosszolgálat a nyil­vánosság előtt eltitkolta. További bi­zonyítéka annak, hogy a régi maffia nem nyugszik. Oberndorfer öngyilkosságával csak­nem egyidőben a Secret Service (az Interpol közvetítésével) a Marseille melletti Eguille községben pénzhami­sító-fióküzemet leplezett le egy fran­cia parasztházban. A nyomozók nem kevesebb mint 234 000 000 hamis dol­lár-készletet találtak a helyszínen, de a személyzet régen kereket oldott, s magával vitte egész felszerelését és receptjeit. Fél évtizeddel később, 1954-ben az előkelő hangzású splendid isolation ködébe burkolt Scotland Yard is meg­szegte hallgatási fogadalmát és a kö­vetkező felhívást tette közzé: A Scot­land Yard hamispénznyomozó osztá­lya három-öt millió névértékű hami­sított dollárbankjegy raktárát keresi. Egy angol állampolgárt abban a pil­lanatban sikerült letartóztatni, ami­kor a csaknem hibátlan bankjegye­ket forgalomba akarta hozni. A rend­őrség jeltevése szerint a pénzhamisító műhelyt és raktárt az európai száraz­földön kell keresni... I A hamisított dollárbankjegyek fel­tünedezéséről szóló utolsó jelentések 1964-ben érkeztek Franciaországból. Ezek szerint a náci Sicherheitsdienst a háború befejezése előtt kiadósan gondoskodott arról, hogy tetemes ösz­szegek letéteményezésével hű csatló­sait átsegítse az átmeneti nehézsége­ken. Hogy milyen méreteket öltött a háború utáni pénzhamisítás, arról Anton Adler, a legtekintélyesebb ha­mispénzszakértők egyike szólalt fel 38 állam pénzügyi és rendőrségi kül­döttjeinek jelenlétében: A második világháború előtt csupán kisebb pénz­hamisító csoportok kontárkodtak kez­detleges, rögtönzött qépek segítségé­vel. Most azonban jól szervezett, nagyvonalúan dolgozó és korszerű eszközökkel felszerelt nemzetközi ban­dákkal állunk szemben, amelyek tpar­szerűen űzik mesterségüket. A PÉNZHAMISÍTÓK KÖZÖS JELLEMVONÁSAI Jellemző a náci pénzhamisítókra és méltó utódjaikra, hogy műhelyeiket, raktáraikat és üzemeiket a háború után külföldre helyezték át a lelep­lezés veszélyének csökkentése céljá­ból. Ugyanígy cselekedett a húszas évek elején a németországi Reichs­wehr vezérkari alezredese, Max Bauer, aki frankhamisító műhelyét Magyar­országon állította fel, hogy ezzel is csökketse a kockázatot saját hazájá­ban. Más volt az eset Hitler pénzha­misítóival, akik a koncentrációs tábo­rok magas feszültségű árammal telí­tett drótakadályaiban és állig felfegy­verzett őrszemélyzetében elegendő biztosítékot láttak a külvilággal szem­ben, s így nyugodtan saját országuk területén folytatták ocsmány mester­ségüket. Az ls szembeötlő, hogy a német im­perializmus titkosszolgálata hamis­pénzfegyver gyártásakor mindig is szorosan együttműködött a szélső jobboldal terrorista és fasisztabarát egy korszerűen berendezett pénzha­misító műhelyt, amelyben francia szakemberek működtek. SPANYOLORSZÁG ­A NÁCIK ELDORADÓJA A spanyolországi Barcelónában le zajlott események élénk fényt vetnek az ottani viszonyokra. Spanyolország nagylelkűen menedékjogot nyújtott a nemzetközi békebontóknak, és eltűri, hogy ezek a hazátlan hazafiak hábo rítatlanul folytathassák aknamunká­jukat. Hogy az ügynökök ezreiről ne is szóljunk, ott ütötte fel sátorfáját Skorzeny, a hírhedt tömeggyilkos, aki ellen többek között Csehszlovákia is elfogató parancsot adott ki. Ott költi el rablott pénzét az a Skorzeny, aki az alpesi erődítménybe induló utolsó transzportot és a pénzhamisító berendezések szállítását irányította. Az egyre nagyobb méreteket öltő dol­lárhamisítás nemzetközi viszonylatá­ban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a Sicherheitsdienst egész pénzhamisító apparátusa épség­ben maradt, és valamennyi SD-pénz hamisító ügynök büntetlenül úszta meg az ügyet. Nem csoda tehát, ha ezek a körülmények valósággal buz­dítóan hatnak a bűnözőkre, és továb­bi munkára serkentik őket. Ne gon­doljuk, hogy befolyásuk 1945 után szűkült volna! Hogy egyebet ne em­lítsünk, az SD-pénzhamísító iskolát kijárt Hűbbe, Karnatz, Miedl, valamint az SS-kincstárnokhelyettes . tisztségét betöltő Puhl a háború után a legna gyobb bankházakban találtak alkalma­zásra. A csehországi Fekete-tó titkait is fel­tárták. Képünkön: pirotechnikus vizsgálja a kihalászott robbanó­anyagot. köreivel. Az említett Max Bauer Ma­gyarország feudális, ellenforradalmi köreiben talált megértésre, a második világháború idején pedig hazaárulók és Európa különféle országaiból ösz­szeverődött újfasiszta elemek álltak készségesen a nácik szolgálatába. A hatvanas években azután megint csak egy fasiszta szervezet, az Orga­nisation de l'Armée Secret (OAS) nyújtott nekik segédkezet Franciaor­szágban. Mert tagadhatatlan, hogy a közelmúltban csaknem kizárólag Fran­ciaországban és Spanyolországban lepleztek le dollárhamisltó csoporto­kat. Az Interpol kezdeményezésére 1963-ban Barcelónában számoltak fel MEMENTO Csehszlovákia északnyugati része beleesik abba a háromszögbe, amelyet a nácik Bajorország és Ausztria szom­szédos részeivel együtt az úgyneve­zett alpesi erődítménynek szántak. Amint annak idején a napi sajtóból értesültünk, a köztársaságunk terüle­tén fekvő Ördög-tóban és Fekete-tó­ban máris különféle elsüllyesztett ok­mányokra bukkantak biztonsági szer veink. Egy részüket átadták Ausztriá nak, másik részét még tanulmányoz zák. Újabban ismételten átkutatták a Železná Ruda melletti Fekete-tó fe­nekét, sőt a prachaticei járásban fek­vő Plesni-tóban is szándékoznak ku­tatni. De éppúgy lehetséges, hogy egyéb tárgyak is felszínre kerülnek, ami fényt derít a legyőzött nácik más titkaira is. Mindent egybevetve a politikai ese­ményeket nem követő olvasó előtt is nyilvánvalóvá válik, hogy korai volna Hitlernek és csatlósainak veresége után pontot tenni. A bosszú, a vlsz­szavágás gondolata fűti továbbra is azokat, akik egykor a világ meghódí­tására, népek leigázására készültek. Mader könyvéből egyértelműen kitű­nik, hogy a hirhedt ötödik hadoszlop és a háttérben állók élnek, virulnak és alkalmas pillanatra várnak. Vége. Fordította: GREK IMRE Minden fogot fenntart a Deutscher Militärverlag, Berlin Heteken át 38 folytatásban kivonatosan ismertettük Julius Mader érdek­feszítő könyvének egyes fejezeteit. Közben olyan eseményekről is beszá­moltunk, amelyek már a könyv megjelenése után játszódtak le. örömmel vennénk, ha olvasóink megírnák véleményüket arról, meny­nyire keltette fel érdeklődésüket e mű közlése, esetleg mit kifogásol­nak, és hogy hasonlóképpen közöljünk-e más alkotásokat is. Mindenütt idejében megkezdődik a tanév Gondoskodnak az árvízkárosultak gyermekeiről • Nyolc­vanhat iskola rongálódott meg • Internátusi oktatás • Mindenki saját anyanyelvén • A szülők is segíthetnek 1S65. július 13-án a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság iskola- és kulturálisügyi szakosztálya a Szlovák Nemzeti Tanáccsal tárgyalt az 1965'68-os iskolaév megkezdéséről az árvízsújtotta teriileieken. Határozatot hoztak, mely­nek teljesítése lehetővé teszi, hogy az iskolaköteles gyerekek egy napot sem mulasszanak az iskolából. Felkerestük B. Kuüica elvtársat, a Kerületi Nemzeti Bizottság iskola- és kul­turális ügyi szakosztályának helyettes vezetőijét, hogy aprólékosan tájékoztas­son bennünket a problematikus kérdésekről. < Az eddigi felmérések alapján az ár­Jlz az épületek 11 százalékát (1654-et) ,'omba döntötte, és 19 százalékát (2894­etj teljesen lakhatatlanná tette. A vlz 46 olyan községet érintett, ahol Iskola volt. 62 kilencéves alapiskola, 2 közép­iskola, 1 mezőgazdasági iskola és egy mezőgazdasági tecHnikum, összesen 88 iskola rongálódott meg 297 tanterem­mel. Ebből négy Iskola összedőlt. Eze­ket az iskolákat 8039 tanuló látogatta. Az ár jelentkezésekor a lakosságot evakuálták. Fokozott gondot fordítottak a kiskorúak elhelyezésére. Rövid időn beliil többségüket pionirotthpnnkhan, s az üzemek által felajánlott Üdülő­helyeken helyezték el. Július elsejéig az árvízvédelmi bizottság 11 000 gyermek elhelyezésére 192 ajánlatot kapott az egyes üzemektől. Ebből 51 üzem vállal­ta, hogy 3085 gyermeket két hónapon keresztül teljes ellátásban részesít, jú­lius elsejéig már ötezer gyermeknek nyújtottak új otthont. Pillanatnyilag te­hát minden evakuált gyermek jó ellá­tásban részesül. Az evakuáltak kosztot, szállást, ruhát, (átékszert, könyveket kapnak. Kirándulásokra, műemlékek megtekintésére viszik őket. Ahol csak telielték, saját tanítójukat küldték ve­lük. Ezek a tanítók augusztus elsejéig kötelesek ott maradni. Aztán ha akar­nak, ott maradhatnak, vagy kivehetnek egy hónapi szabadságot. Helyükre azon­ban szakképzett erő áll be. Ez volt az első lépés. Most a gyerme­keket összeírják hovatartozásuk, nemze­tiségük, a látogatott Iskola, osztály sze­rint az összeírás az Iskolaév megkez­dése szempontjából fontos. A tanítás­nak ugyanis szeptember elsején minden­képpen meg kell kezdődnie. Ezt a hatá­rozatot négyféleképp teljesítik. Egyes gyermekek visszatérnek falu­jukba, és ott továbbra is saját iskoláju­kat fogják látogatni. A második megoldás szerint a gyer­mekek visszatérnek falujukba — de mi­vel Iskolájuk megrongálódott, és a ja­vítással szeptember elsejéig sem ké­szülnek el — a szomszédos községek épen maradt Iskoláiba lógnak járni. Itt két, esetleg három váltásban folyik majd a tanítás. A harmadik eshetőség a gyermekek úgynevezett internátusi-bentlakásos ok­tatáson vesznek részt. Ez azt jelenti, bogy az épület egyik felét szállásnak, a másikat iskolának rendezik be. Ilyen oktatásban 5—8 helyen a dél-morvaor­szági, a nyugat- és közép-szlováklal ke­rületben körülbelül 1800- 2000 diák ré szesül mindaddig, amíg községükben nem építenek új iskolát, vagy a régit teljesen rendbe nem hozzák. A nyugat­szlovákiai kerület minden egyes járása 180 gyermeket vállalt. A negyedik megoldási forma: azok a gyerekek, akik rokonaiknál, ismerőseik­nél vannak, ott fognak iskolába járni, ahol tartózkodnak. Mind a négy megoldás esetében a gyermekek és az iskolák teljes felsze­relést kapnak, vagyis tankönyveket, se­gédeszközöket, laboratóriumi felszerelé­seket, könyvtárakat. A 3—8 éveseket a nyugat-szlovákiai kerület óvodáiban és rekreációs központ­jaiban helyezik el. A Komáromi Mező­gazdasági Iskola növendékei Ipolyságon, Nagymegyeren és Ögyallán kezdik a ta­nulást szeptember elsején. Az elv az, hogy a gyerekeket saját tanítójuk oktassa továbbra is. Ahol ez nem lehetséges, megfelelő képesítésű erő lép helyükbe, esetleg a Nyitrai Peda­gógiai kar harmadéves növendéke. A helyzetet megnehezíti, hogy egyes szülők nem hajlandók a gyermeküket internátust oktatásra engedni, mivel azt szeretnék, ha azok otthon lennének. A szülőktől Is tügg, hogy a gyerekek ebben az évben is a lehető legtöbbet tanuljanak. Elvárjuk, hogy társadalmi munkával is minél hathatósabban se­gítenek a falubeli iskola rendbehoza­talában. A határozat leszögezi, hogy minden gyermek továbbra is saját anyanyelvén tanul. Ma még pontosan nem lehet tud­ni, melyik községben kezdődik meg a tanítás, és melyik községek tanulói ré­szesülnek internátusi oktatásban. Tény az, hogy az iskolai- és kulturális épü­letekben a kár körülbelül 100 millió korona. Sok a tennivaló. Az iskola- és kultu­rálisügyi szakosztály munkáját egyaránt megkönnyíthetik a járási szervek veze­tői, s a szülők. Csak a szervezett, együt­tes munka hozhat eredményt. OZORAI KATALIN EGY SEREG SIKERÜLT ALKOTÁS CSÚCSPONTJÁHOZ ÉRT A MOSZKVAI FILMFESZTIVÁL Több mint két hete, hogy megkezdődött a IV. moszkvai nemzetközi filmfesztivál, napunk hasábjain már beszámoltunk e nagyszabású rendez­vény megnyitásáról, programjáról, célkitűzéseiről és a külföldi sajtóvéle­mények figyehimbe vételével a versenyfilmek színvonaláról. Ntncs mó­•dunkban az összes bemutatott filmet méltatni, néhányról azonban ez al­kalommal tájékoztatjuk olvasóinkat. A FESZTIVÁL harmadik napjának meglehetősen gylenge filmjei után — a nyugodtan sematikusnak mondható Jugoszláv, a túlságosan nyakatekert megoldásokat választó arab és a nagy csalódást celtett amerikai film (Natalie Wooddal, Tony Curtisszel, fack Lemmonnal a főszerepekben), a csütörtök valóságos „magyar nap" volt. Délelőtt az eredeti tervtől elté­rően, versenyen kívül nagy sikerrel mutatták be a Háry Jánost. A zsűri, a vendégek és c szakemberek érdek­lődése természetlesen inkább az este bemutatásra kerfllő „Húsz órá"-ra és a magyar filmdelegáció tagjaira Irá­nyult. A versenyfilm rendezője Fábry Zoltán, a két főszereplő: Horváth Te­ri és Páger Antal, valamint a küldött­ség többi tagja délután sajtóértekez­letet, majd éjféltor, a bemutató után a Moszkvai Szállóban egy nagysza­bású fogadást adott. Maga a „premi­er" jól sikerült. A zsúfolásig telt Kongresszusi Palotában a közönség az előadás alatt nyíltszíni, majd a film végeztével i hosszan tartó vas­tapssal ünnepelte a jelenlevő rende­zőt és a főszereplőket. Mind a szov­jet, mind a töbpi részt vevő ország sajtója nagy elismeréssel ír a bemu­munkája. Ugyanaznap mutatták be még a Fehér bíróság című román és az emberi boldogság múlandóságát tárgyaló finn filmet. Az utóbbi 4 a már említett Japán alkotáshoz hason­lóan vontatottságával sokat vesztett értékéből. A már bemutatott argentin és nyu­gatnémet filmekről (Tamás bátya kunyhója}, Virágpiac) átlagon aluli színvonaluk miatt kár lenne szót vesztegetni. Ilyen nagyszabású film­ünnepekre, mint a moszkvaiak, e „színlenyomatok", Illetve operettután­tatott alkotásról. zeta például a cikkben számol A Lityeratúrnaja Ga­szokásoktól eltérően a magyar filmről külön, terjedelmes be. A Húsz óra tehát joggal keltett feltűnést a magyaror­szági bemutató után Moszkvában is. A film egyedüli hibájául a különböző időben játszódó jelenetek közti átme­netek kissé neházkes technikai meg­oldásait rójják fel. Ennek ellenére azonban a közvélemény szerint a Húsz óra méltán számíthat a díjak egyikére. Algéria és Japán gyerekekről szóló versenyfilmet küldött Moszkvába (Oly fiatal a béke, illetve Kéz a kéz­ben). E két film közül az algériai bi­zonyult jobbnak, míg a japán vonta­tottsága zavarólag hatott. BEMUTATÁSRA került már az NDK és Franciaország nagy érdeklődéssel várt „versenyanyaga" is. A Werner Holt kalandjait Moszkvában nagy meg­értéssel fogadta a közönség és a zsűri. A francia Le A román versenyfilm — „A fehér bí­róság" — egyik jelenete. Corttiaud (rendezte Yvest Ciampij aljról szól, hogy a Föld körül egy magát bocsátó szatelit ól atomsugarakat ki­kering. Egy állam sem bizonyos alzonban abban, hogy melyik ország i a bocsátotta fel ezt a halált hozó bolvgót, ezért kölcsönö­sen egymást vádlolják. A helyzet any­nyira elfajul, hogy a történet színhe­lyéről — egy francia anyahajóról —, már piros jelzésű riasztóbombákat lőnek fel. Most már igazán elég csu­pán megnyomni a gombot, és ... A szakemberek és a sajtó vélemé­nye szerint Ciampi filmje is számít­hat díjra. Múlt vasárnap mutatták be a kitű­nő izraeli filmet, a „Ne feledd"-et. Témájában helyeit kap az emlékezetes Eichmann-per is Nagy előnye a film­nek az operatő - és a színészek jó zatok egyáltalán nem valók. A rövid­filmek versenyén eddig a csehszlovák film (Játék a naftával) keltette a leg­nagyobb érdeklődést. Ezenkívül si­kert aratott Ausztrália, Izland, Finn­ország, Chile rövid filmje is. A fesztivál szervező bizottsága a résztvevők számára — „filmmérge­zés" elkerülése végett —, különböző tanulmányutakat és kirándulásokat rendezett. így hétfőn pihenőnap lé­vén, egy leningrádi kirándulás szere­pelt a műsoron. Folytatódtak a már megkezdett filmviták is, amelyen olyan neves filmszakértők szólaltak fel, mint G. M. Kozincev, Fernand Pir­ri, Marcel Martin, Michail Romm stb. A KÜLFÖLDI résztvevők nagy cso­portja ellátogatott a Moszfilm moszk­vai stúdióiba, ahol Csuljukin rendező éppen a „Fregatt királynőjé"-t for­gatta. Amikor meglátta a közeledő vendégeket, köztük pedig Marina Vla­dyt és Thomas Holzmant, felkiáltott: „Hadd játsszanak a filmben vendé­geink is!" így aztán Vlady is, Holz­man is, Csuljukin új filmjében egy­egy kis statisztaszerepet kaptak. A „kikapcsolódások" után, Moszk­vában megkezdődött a „második fél­idő". Egy lengyel (Három év a Föl­dön) és egy francia filmvígjátékot — Bourville-lel a főszerepben —, vetítet­tek a közönségnek. A második hét csütörtökén vetítet­ték hazánk versenyfilmjét, a Merény­letet, amely iránt a moszkvaiak rend­kívül nagy érdeklődést tanúsítottak. Ezt az bizonyítja a legjobban, hogy az előadásra minden jegy elkelt és az érdeklődők százai maradtak belé­pőjegy nélkül — a kapukon kívül. A film vetítése előtt bemutatkozott filmdelegációnk, melynek élén a Me­rénylet rendezője, J. Sequens állt. Az előadás végén a 6000 főnyi közönség hosszan tartó tapssal fejezte ki elis­merését. Az említett filmeken kívül még egy szovjet, (Háború és békej, ghanai, mexikói és olasz film (Katonalányok) szerepelt a műsoron. EZZEL tulajdonképpen véget ért a moszkvai filmfesztivál, hiszen ma, jú­lius 20-án ünnepélyes keretek között sor kerül a IV. moszkvai nemzetközi filmfesztivál fénypontjára, — a díj­kiosztásra. Nemcsak a fesztivál berkei­ben, hanem világszerte érdeklődéssel várják a filmszakemberek és filmked­velők a zsűri döntését. Moszkvában ugyanis — néhány gyenge alkotást kivéve —, igazán nagyszerű filmek „rajtoltak" a versenyben! —m. p — • A nyugat-berlini nemzetközi filmfesztivál fő díját az „Arany film­szalagot" a „Ház a Kaprová utcában" című nyugatnémet alkotás nyerte el. A film csehszlovák filmművészek köz­reműködésével Prágában készült és a prágai zsidók sorsát mutatja be a náci megszállás súlyos időszakában. Készül a rozsnyói járás első bibliográfiája. E. Krajčiová, a rozs­nyói járási népkönyvtár dolgozója gyűjti össze az utóbbi húsz esztendő Katonalányok című olasz film alatt és rozsnyói Járásról a sajtóban egyik jelenetei megjelent cikkeket. Ül SZÖ 4 * 1965. Júllu* 20.

Next

/
Thumbnails
Contents