Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)
1965-07-17 / 196. szám, szombat
„Szeretem ; ü mai embert kifejezni" BESZÉLGETÉS KAREL HÖGERREL FILMJEIRŐL több mint máifél évtizede ismerem. Láttam a cseh nemzet múltját felelevenítő történelmi filmekben, a fán Húsban mint IV. Vencel királyt fiatalon, és megöregedve a Ján Žižkäban, majd életrajzi filmekben, mint Mikuláš Alešt és Bedŕich Smetanát. Legjobban mégis egy nagyon időszerű témát taglaló filmben kapott meg. Itt nincsenek oroszlánok volt a film címe, melynek főszerepét szokatlanul izgalmas átéltséggel és azonosulással játszotta. Krška volt a rendezője; Karlovy Varyban láttam egy szűk körben megtartott szakmai bemutatón. Két kitűnő Vávra-filmben, a Čapek-Chod regényéből készült Turbina címűben és Karel Capek K r ak a t i t-jában is megfogott kivételes emberábrázoló képessége, s az a választékos gond, művészi önfegyelem és intellektuális elmélyültség, amely egyébként minden szarepében megnyilatkozik és Karel Högert a szememben a cseh film és színház legizgalmasabb, mindig újat adó művészévé teszi. Mint színművészt csak később ismertem meg a prágai Nemzeti Színház /. K. Tyl nevéről elnevezett drámai színpadának előadásain. Élénk emlékezetemben él Nazim Hikmet eléggé vázlatosan megírt Különc című színjátéka főszerepében. (Egy találkozásunk alkalmával a nagy török költő rendkívül melegen, nagy elismeréssel beszélt előttem a művésznek erről az alakításáról.) Az évek folyamán láttam aztán Csehovot is játszani, láttam L. Hellmann ö s z i kert -jében és talán élete legjobb szerepében, mint Willy Lomant Arthur Miller Az ügynök halál a című drámájában. Akkoriban Tímár Józsefhez, a művészete teljében oly tragikus hirtelenséggel elhunyt nagy magyar színészhez hasonlítottam, akinek éppen ez a Loman volt utolsó szerepe. Az összehasonlításra a szerepformálás azonossága, a mozgáskultúra rokonsága, a pátoszt kerülő beszéd intellektuális intenzitása késztetett, — az igazság kedvéért azonban hozzá kell tennem, hogy eleinte — különösen Hikmet színjátékában — kissé zavart Höger túl sebesnek tűnő előadásmodora. Tavaly a véletlen egy ebédnél hozbtt össze vele, közvetlenül üobozy Imre Holnap folytatjuk című drámájának bemutatása előtt, ám igazában csak most júniusban ismertem meg közelebbről skandináv hajóutunk alkalmából. Karel Höger 1950-ben állami díjat kapott az Aleš-film címszerepének kitűnő megformálásáért, és tavaly nevezték ki nemzeti művésszé. Betűkbe zárt történelem Pro captu lectoris habent sua fata libelli... (A könyv sorsa az olvasó felfogásától függ) : TERENTIANUS MAURUS • Mikor kezdte pályáját, mióta tagja a prágai Nemzeti Színháznak? — igen fiatalon, 1932-ben kezdtem pályámat Brnóban és 1940-ben kerültem Prágába. • Eszerint idén jubileumot Ünnepelnek? — Valóban 25 éve Játszom a Nemzeti Színházban, de arra az „ünneplésre" még nem került sor -r feleli Höger mosolyogva. • Kik a színészi eszményképei? — Szerencsém volt, hogy együtt játszhattam azokkal a nagy cseh színészekkel, akik a mai korszerű cseh realista színjátszást kialakították, így Václav Vydraval, František Smolíkkal, Zdenék Štépánekkel, Ružena Noskovával és Leopoldina Dostálovával. Sokat köszönhetek nekik, nagyon becsülöm tiszta művészetüket, és azt a fegyelmet, amely nélkül nincs élményt adó igazi nagy színház. • Mit szeret jobban játszani: klaszszikusokat vagy modern szerzők korszerű alakjait? — Úgy gondolom, hogy klasszikusokra, például Jágóra vagy Othellóra, III. Richardra vagy Macbethre még van időm. Szeretem a klasszikusokat, de szívesebben játszom mai írók alakjait. Jobban szeretem a mai ember gondolat- és érzésvilágát kifejezni, mert magamról beszélhetek a színpadon, magamról vallhatok, az én gondjaimat és problémáimat vihetem a néző elé, s így munkámmal részt vehetek abban, hogy jobban és mélyebben megértse a maga problémáit. Ezért szeretem Loman szerepét a Miller-drámában vagy Möbiust Dürrenmatt Fizikusok című művében, és izgalmas feladat volt számomra Max Frisch Andorrájában megformálni a Tanító édesapjának alakját. • Eszerint Dürrenmatt, Miller és Frisch a kedvenc írói? — A sor sokkal népesebb, benne van Tenessee Williams és Peter Weiss is, és talán nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy eszményeim álén Csehov áll. • Es Brecht? Milyen a viszonya az ő, szinte tudományos és feltétlenül politikai alapon álló színházához? Ad e önnek ez a politikai színház teljességet, amikor csupán a társadalom betegségeivel foglalkozik, és az emberi viszonyok rossz kapcsolatait akarja megjavítani? — Brecht nélkül a mai modern dráma és színház elképzelhetetlen, de az én színészi alkatom más, az ő elidegenítési teóriáját nem tudom alkalmazni munkámban. • Es az abszurd színház? Csupán időszerű jelenségnek tartja-e vagy érzi termékenyítő hatását? — Feltétlenül van termékenyítő hatása. Nem hiszem azonban, hogy az emberi lét reménytelen, bajaink pedig gyógyíthatatlanok, ahogy az abszurd dráma sugallja. • Mi volna tehát a színház, nevezetesen a cseh színház leghelyesebb útja? — Nehéz erre a kérdésre úgy megfelelni, hogy ne legyen benne valami szőlamszerűség, ami nem a kenyerem. De megpróbálom. Tegyünk egy lépést tovább a csehovi úton. A dráma és a színház most, hogy megszabadult kötöttségeitől, forduljon bátrabban az ember felé, ha kell, ostorozza közönyét és kényelmét, szóval legyen nagyon emberien mai, mélyüljön el lelki világába, de legyen ugyanakkor az igazán emberi kérdések és a világ nagy gondjainak szószólója is. Ezután mesterségbeli, szakmai dolgokra terelődik a beszéd. Hogyan is alakul ki a színészben a szerep, hogyan válik élővé benne és hogyan fogja fel egy egy darab problémáit, miféle eszközökkel fejezi ki őket? És mi a modern színészí munka legfontosabb célja: az érzelmek dúsítása-e vagy a szemek felnyitása, a gondolkodásra való ösztökélés? — Mi volna a Játékom célja? Nemcsak tanítani, nemcsak nevelni, hanem finomítani az ember érzéseit és főleg elgondolkoztatni. Ennyiben Brechtet is magaménak vallom, akinek abban feltétlenül Igaza van, hogy egy-egy igazság felismerése mindig örömmel jár, a gondolkodás gyönyörét hozza magával. • Hogyan dolgozik? Van valami különösebb munkamódszere? — Egy-egy szerepet általában nyolc hét alatt tanulok meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bemutatóig tökéletesen kialakul bennem. Szükségem van további hét-nyolc előadásra, hogy egészen magamévá tegyem. Ha kézhez kapok egy darabot, mindenekelőtt megkeresem, mit akar mondani az egész és mit a szerepem? Ha ezzel tisztába jöttem, megvitatom a rendezővel, hogyan akarja érvényre juttatni a szerző mondanivalóját, mit tart lényegesnek, hogy átlalában az egész előadásban, és az én szerepemben hangsúlyt kapjon, Amint megismertem a szerző és a rendező intencióit, megkezdődik az N. Hikmet Különc című darabjában. (Dr. Jar. Svoboda felvételei J egyéni munka. Ha más a nézetem és felfogásom, mint a rendezőé, perbe szállok vele. Amennyiben valamiben eltérnek a nézeteink, akkor megpróbáljuk közös nevezőre hozni őket. B Es ha ez nem sikerül? — Csaknem mindig sikerül, hiszen olyan rendezőkkel dolgozom — köztük színpadon a legszívesebben KrejCával és Radokkal — akik rendezői elképzeléseikben ugyanazt akarják kifejezni, mint én a játékomban, a szerep megformálásában. Ha azonban nézeteinket nem tudjuk összehangolni, inkább lemondok a szerepről. • A felelősség eszerint a rendezőé? — Feltétlenül az övé a darab egészéért, a bemutató sikeréért, én tehát mint színész bizonyos értelemben alárendelem magam. A szerepemért, annak megmunkálásáért azonban már én felelek. Hadd illusztráljam ezt egy példával. Ha a rendező egy robbanó, temperamentumos jellemet képzel el, én formálom meg, én adom meg a hevessége fokát és színeit, temperamentumának külső és belső megnyilvánulásait. Ebbe a belső munkába a rendezőnek már nincsen beleszólása. Pontosabban: az általa megszabott és körülhatárolt körben nekem szabadon csaponghat a fantáziám, az általa megadott keretet én töltöm ki élettel, én teszem élővé, hitelessé az alakot. Természetesen úgy kell játszanom, hogy játékom ne különüljön el a darabtól, hanem összefüggjön vele, álljon összhangban partnereimmel, az egész együttessel, lisztelem a rendező egyéniségeket, de ellene vagyok az öncélú -rendezősködésnek, nem szeretem a túltechnikázott dolgokat, magnetofont, filmet nem tartok kívánatosnak a színpadon, amely ne legyen naturalista módon. Ehhez a megjegyzéshez hozzá kel! tennem, hogy Höger nem tartozik az úgynevezett ösztönös színészek közé, mérlegelő ész- és idegmunkával formálja meg szerepeit, amelyekben a modern ember gondolatvilága, játékká oldott világnézete mellett a ma cselekvő emberének gazdag érzésvilága is teret kap. • Tavaly Marton Endre, a budapesti Nemzeti Színház főrendezője dolgozott színházunkban. Milyen voit a közös munkájuk? — kérdem. — Hízelgés nélkül állíthatom, hogy Marton európai rangú, sokat tudó, okos, úgynevezett pedagógus rendező. Kitűnően dolgoztunk vele, ez nem csupán az én véleményem, hanem valamennyiünkké, aki a Holnap folytatjuk-ban játszottunk. 9 Ügy tudom, a velUnk egy hajón utazó Peter Karvaš darabjaiban is játszott? — Játszottam, éspedig két darabjában. Krone alakját az Antigoné és a többiek című tragédiájában az érdekes, jó szerepeim közé sorolom. Karvašt különben mint embert, mint európai gondolkodású személyiséget is becsülöm. • Nem okoz bajt a sok szerep fejbentartása? — Könnyen tanulok, de könnyen is felejtek. Esztendők óta Játszom az ügynököt Miller darabjában. Ha olykor hetekig nincs műsoron, új besorolásánál nincs szükségem emlékeztető próbára. Ám ha egy játék végleg lekerül a színlapról, akkor az agyam egyszerűen „kidobja" egész szövegét, s ez teszi lehetővé egy új szerep könnyebb befogadását. • Végül az utolsó kérdésem: új feladatok jövőre? — Egyelőre csak azt tudom, hogy Miller Bukás után című színművének Quentinje vár rám, és ennek hallatlanul örülök, mert úgy érzem, hogy színészi alkatomnak ez a vallomást tevő ember kitűnően megfelel. Nem kétséges, hogy ez esetben egy nagy szerep és egy nagy színész szerencsés, termékeny találkozásáról lesz szó. EGRI VIKT0R A KOLOSTORI CELLA gót ablakán át csak vékonyan jut a fény a boltívek alá. A szerzetes a papírlap fölé hajolt. Már nem tudta, milyen évszakhoz igazodik kint a falakon túl a természet rendje, már nem vett részt a közös imákon sem, és ha néha a cellájában sötétlő imazsámolyra roskadt, ajka gépiesen mormolta az ősi ima igéit, de szeme előtt akkor is betűk táncoltak, arany-bíbor festékek ragyogtak, és sokszor még a végső ámen előtt felállt, s visszatért asztalához. A szerzetes előtt sokasodtak a lapok, fekete tussal írt betűk váltak sorokká, aztán úgy napáldozat idején lerajzolta az utolsó pontot... elkészült egy új könyv — a Világtörténelem. EZERNÉGYSZÁZÖTVENET ÍRTAK, és a szerzetes nem tudta, hogy Guttenberg mainzi aranyműves már öt évvel azelőtt feltalálta a betűöntő szerkezetet... ő még kézzel Irta a könyvet. A KÖNYV egy kastély könytárában pihent, sok száz kötet között. A szomszédos termekből néha behallatszott a mulatozók duhaj éneke, a citerák muzsikája, asszonyok kacagása. A középkori főúr, aki a másoló barátoknál megrendelte, nem azért dobta a sötét tölgyfaasztalra a csengő aranyakat, a másolás diját, hogy legyen mit olvasnia, hanem mert divat volt a kastélyokban könyveket tartani, úri cimborák, mulató pajtások előtt saját bibliotékával .dicsekedni. A középkori kastélyokban, tömjénszagú kolostorokban szomorú volt a könyvek sorsa. MEGHATOTT szeretettel nyúltam a több mint ötszáz esztendős Világtörténelem kötetéhez, féltő óvatossággal -forgattam a kézzel írt lapokat az egykori pozsonyi ferences kolostor több mint hét évszázadot magért falai között. Valamikor császárok és aranysarkantyús vitézek jártak ebben az épületben, monoton latin kántálást vertek vissza a boltívek... Ma a kolostor első emeletén több mint 300 000 kötet könyvet gyűjtött össze a kulturális hagyományokat megbecsülő gondoskodás. Több mint 300 000 kötet könyv, közöttük 150 olyan nyomtatott kötet, amelyeket az 1500. évig nyomtattak. Továbbá negyven unikátum, az egész világon egyedülálló ritkaság, mint például Nicolao Germati: Axiochus Divini Platonis című műve, amelyet 1577-ben nyomtak ki Dávid Gutgesell bártfai nyomdájában. Tíz évvel ezelőtt kezdték a gyűjtés és katalogizálás nehéz munkáját a Matica dolgozói, és egy év múlva be is fejezik. Akkor kezdődik a könyvek részletes, mélyreható tanulmányozása, tudományos feldolgozása. Több mint negyed millió kötetet őriznek a Matica bratislavai könyvtárában. Filozófiai, irodalmi, történelmi, természettudományi, jogi, tanügyi és teológiai szakmunkákat, régi, szakadozott pergamenteket, alapítási okleieket és csodálatos iniciálékkal díszített könyvremekeket Tizenkilenc város hatvannégy nyomdájából kerültek hazánkba ezek a könyvek. Több Bázel, Augsburg, Nürnberg, Párizs és Strassburg nagyhírű nyomdáiban készült. Nagy árat adtak értük — a főurak sok aranyat, a nincstelen szolgák erőt, verejtéket. A LAIKUS szerint nagyon egyszerű a katalogizálás munkája. Egy kartonlapra feltüntetni a könyv adatait valóban könnyű. De csak kevesen tudják, hogy néha hónapokig kutatják egy-egy könyv származását. Hiszen még azt sem tudjuk biztosan, hogy Szlovákiában hol és mikor működött az első nyomda. Sok évig hittük, hogy a szlovákiai könyvnyomtatás Huszár Gál komjaticei és sintavai nyomdáiban indult meg 1573-ban, de közben megállapították, hogy Huszár Gál már 156Q-ban nyomott könyveket Kassán. A legújabb nyomok széririt az első nyomda 1477—1480 között működött Pozsonybán. Nehéz, aprólékos munkát végeznek tíz év óta a Matica bratislavai dolgozói. Hosszú a történelmi múlt, amelyből a könyvek a jelen emberéhez érkeztek, hirdetvén népünk kulturális hagyományait, porrá vált tudósok szellemét, elmúlt korok alkotó akaratát. Péterfi Gyula ^ I LÜNK |®flt lir«UM*artmilM | •iic«ini»iiir«iriB ilfelllMlUHIia 1 f •nwiiraiiisiiiw aiiif«Jiir«lllt*)ll9 SlSllíM •HQIIlUllUrtltMuí lŕ5aI g"l«llH«lHI«ľ"g iiiir«iiii«iiif«iiiK«iitft«]iimm*atii«xijr»jiii*jiHP TÖRMELÉKET AFEIVÁSÁRIÁST tôewýh, BOLTOK VÉGZIK Dobozy Imre: Holnap folytatjuk című darabjában, balról Marton Endre és R. Hrušinský társaságában. V L Y iái> XAttl < .•ffiLMur *< \ Cl SZÖ 6 * 1965. Júliu* 17.
